A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2017. június 27.(*)
„Fellebbezés – Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Olyan megszüntető kikötést tartalmazó, határozott időre szóló szerződés, mely kikötés abban az esetben szünteti meg a szerződést, ha az alkalmazott neve nem szerepel a következő nyílt versenyvizsga tartaléklistáján – A szerződésnek a megszüntető kikötés alapján történő megszüntetése – Határozott időre szóló szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé való átminősítése – Jogerő – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodása 5. szakaszának (1) bekezdése – Indokolási kötelezettség”
A T‑233/16. P. sz. ügyben,
José Luis Ruiz Molina (lakóhelye: San Juan de Alicante [Spanyolország], képviselik: N. Lhoëst és S. Michiels ügyvédek)
fellebbezőnek
az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) F‑60/15. sz., Ruiz Molina kontra OHIM ügyben 2016. március 2‑án hozott ítélete (EU:F:2016:28) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: A. Lukošiūtė, meghatalmazotti minőségben, segítője: B. Wägenbaur ügyvéd)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács),
tagjai: M. Jaeger elnök, M. Prek (előadó) és A. Dittrich bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
1 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 9. cikke alapján benyújtott fellebbezésében a fellebbező, José Luis Ruiz Molina, az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) Ruiz Molina kontra OHIM ügyben 2016. március 2‑án hozott ítéletének (F‑60/15, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:F:2016:28) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Közszolgálati Törvényszék elutasította az EUIPO elnöke 2014. június 4‑én hozott, a fellebbező ideiglenes alkalmazotti szerződését hat hónapos felmondási idővel megszüntető határozatának megsemmisítése iránti keresetét.
A jogvita alapját képező tényállás
2 A jogvita alapját képező tényállást a megtámadott ítélet 13–29. pontja a következőképpen mutatja be:
„13. A [fellebbező] 2001. július 16‑án lépett hivatalba az [EUIPO]‑nál, és 2002. július 16‑tól ideiglenes alkalmazotti szerződéssel rendelkezett az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek akkor hatályos 2. cikkének a) pontja alapján, eredetileg 4 éves időtartamra, 2006. július 15‑ig.
[omissis]
15. Az »ipari tulajdon« területére szakosodott belső kiválasztási eljárások egyikén való részvételét követően, tekintettel a besorolására, a [fellebbezőnek] felajánlották az ideiglenes alkalmazotti szerződése 2005. június 1‑jétől érvényes kiegészítését, melyet el is fogadott. Az említett szerződés 4. és 5. cikkét ekképpen módosították, és szerződése így az új 4. cikke értelmében »határozatlan időre kötött, megszüntető kikötést tartalmazó […] szerződéssé« vált.
16. Az ideiglenes alkalmazotti szerződés ekképpen módosított 5. cikke a következőképpen szólt:
»Jelen szerződést meg kell szüntetni az [egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek] 47. cikkében előírt feltételek szerint, amennyiben nem kerül fel az alkalmazott [neve] [az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal] által szervezett következő, a csoportjának megfelelő, ipari tulajdonra szakosodott nyílt versenyvizsga tartaléklistájára. A jelen szerződés akkor is megszűnik, ha az alkalmazott nem fogadja el az [EUIPO] által az említett versenyvizsga tartaléklistájának közzétételét követően felajánlott, csoportjának megfelelő tisztviselőként való felvételt.
Az [EUIPO] fenntartja egyébiránt a jelen szerződés – az [egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek] 47–50. cikkében előírt bármely egyéb okból, az e cikkekben meghatározott feltételekkel összhangban való – megszüntetésének jogát.
Amennyiben a megszüntetés feltételei teljesülnek, a jelen szerződés az [egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek] 47. cikke c) pontjának i. alpontja szerinti felmondási idő végén automatikusan megszűnik.«
[omissis]
18. 2007. december 19‑én az [EUIPO] emberi erőforrások főosztályának vezetője arról tájékoztatta a [fellebbezőt], hogy az OHIM/AD/02/07 és az OHIM/AST/02/07 nyílt versenyvizsgák is részét képezik az ideiglenes alkalmazotti szerződése 2005. június 1‑jén módosított 5. cikkében meghatározott megszüntető kikötésben említett versenyvizsgáknak.
19. A [fellebbező] részt vett az OHIM/AST/02/07 nyílt versenyvizsgán, azonban [a neve] nem került fel a tartaléklistára. Szerződését a 2009. március 12‑i határozat szüntette meg 2009. szeptember 15. esti hatállyal (a továbbiakban: 2009. március 12‑i határozat).
20. A [fellebbező] panaszt nyújtott be a 2009. március 12‑i határozattal szemben. Mivel panaszát elutasították, az említett határozatot az [EUIPO] tizenhárom másik jelenlegi és korábbi ideiglenes alkalmazottjával közösen indított csoportos kereset keretében támadta meg, mely keresetet a Közszolgálati Törvényszék Hivatala az F‑102/09. számon vett nyilvántartásba.
21. Az F‑102/09. számon nyilvántartásba vett csoportos kereset szolgált a 2011. szeptember 15‑i Bennett és társai kontra OHIM ügyben hozott ítélet (F‑102/09, EU:F:2011:138, a továbbiakban: »Bennett II« ítélet) alapjául. Ebben az ítéletben a Közszolgálati Törvényszék úgy találta egyfelől, hogy a [fellebbező] szerződése a 2005. június 1‑jei hatállyal módosított 4. cikkében foglaltak ellenére sem tekinthető határozatlan idejű szerződésnek, melyet a munkahely stabilitása jellemez (»Bennett II« ítélet, 86. pont), és másfelől hogy az ideiglenes alkalmazotti szerződésének 2005. június 1‑jei, egy szerződéses kikötés hozzáadásával történt módosítását úgy kell értékelni, mint szerződésének első, határozott időre szóló meghosszabbítását az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának értelmében (»Bennett II« ítélet, 120. pont). Ugyanezen ítéletben a Közszolgálati Törvényszék elutasította a keresetet a [fellebbező] tekintetében, és ekképpen nem mondta ki a 2009. március 12‑i határozat megsemmisítését.
22. Korábban egy másik, a Közszolgálati Törvényszék Hivatalánál az F‑19/08. számon nyilvántartásba vett csoportos kereset keretében, amely keresetben a [fellebbező] szintén részt vett, és amely a 2009. július 2‑i Bennett és társai kontra OHIM ítélet (F‑19/08, EU:F:2009:75, a továbbiakban: »Bennett I« ítélet) alapjául szolgált, a Közszolgálati Törvényszék, miután megállapította, hogy az OHIM/AD/02/07 és az OHIM/AST/02/07 versenyvizsgákat csupán négy asszisztens és egyetlen tanácsos felvétele érdekében szervezték, a következőket mondta ki az említett ítélet 116. pontjában:
»Azzal, hogy a korábban belső kiválasztási eljárásban sikerrel részt vevő 31 alkalmazottnak olyan szerződésmegszüntető kikötést tartalmazó, határozatlan időre szóló szerződést javasol, amely kikötés kizárólag akkor alkalmazandó, ha az érintetteket nem veszik fel a valamely ipari tulajdonra szakosodott nyílt versenyvizsga eredményeként megállapított tartaléklistára – mely utóbbi versenyvizsgák szervezését maga az [EUIPO] elnöke jelentette be a 2007. és 2008. évre –, az [EUIPO] egyértelműen arra vállal kötelezettséget, hogy állandó jelleggel alkalmazza az érintetteket, ha ilyen tartaléklistán szerepelnek. E körülmények között azzal, hogy ötre korlátozta a betöltendő állások számát, míg az érintettek [harmincegyen] voltak, és [az OHIM/AD/02/07 és az OHIM/AST/02/07 versenyvizsga] – ráadásul nyílt versenyvizsga – eredményeként megállapított alkalmassági listákra felvételre kerülő sikeres pályázók számát pontosan a betöltendő állások számára korlátozza, az [EUIPO] radikálisan és objektív módon csökkenti a felperesek összességének esélyét arra, hogy elkerüljék a szerződésmegszüntető kikötés alkalmazását, és így megfosztja lényegének egy részétől az ideiglenes személyi állományával szemben vállalt szerződéses kötelezettségeinek terjedelmét.«
[omissis]
25. A »Bennett I« és »Bennett II« ítéleteket követően az [EUIPO] és a [fellebbező] 2011. december 1‑jén aláírtak egy »visszahelyezésről szóló jegyzőkönyvet«, mely a [fellebbezőnek] a 2005. június 1‑jén módosított ideiglenes alkalmazotti szerződésébe történő visszahelyezéséről, valamint a szerződés 5. cikkének változatlanul maradásáról, és a 4. cikkének törléséről rendelkezik (a továbbiakban: visszahelyezésről szóló jegyzőkönyv); ugyanezen jegyzőkönyvben az [EUIPO] 2011. december 1‑jével ténylegesen visszahelyezte a [fellebbezőt] a munkakörébe.
[omissis]
27. 2013. november 28‑án az [EUIPO] elnöke arról tájékoztatta a [fellebbezőt], hogy a szóban forgó versenyvizsga kiírás közzétételét követően »[az ideiglenes alkalmazotti szerződése 5. cikkében meghatározott megszüntető] kikötést úgy kell tekinteni, mint amely [alkalmazhatóvá válik], ha [a fellebbező] neve nem [kerül fel] […] [az OHIM/AD/01/13 és az OHIM/AST/02/13 nyílt] versenyvizsgák […] tartaléklist[áira]«.
28. A [fellebbező] részt vett az OHIM/AST/02/13 nyílt versenyvizsgán (a továbbiakban: a szóban forgó versenyvizsga), [neve] azonban nem került fel a tartaléklistára. Az ideiglenes alkalmazotti szerződését a 2014. június 4‑i határozat szüntette meg ugyanazon naptól számított hat hónapos felmondási idő lejártával, azaz 2014. december 3‑i hatállyal (a továbbiakban: megtámadott határozat).
29. A [fellebbező] 2014. szeptember 4‑én panaszt nyújtott be a megtámadott határozattal szemben, amely panaszt 2015. január 12‑én elutasították.”
Az elsőfokú eljárás és a megtámadott ítélet
3 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2015. április 22‑én benyújtott és F‑60/15. számon nyilvántartásba vett keresetlevelével a fellebbező keresetet indított, amely az EUIPO elnöke 2014. június 4‑i, a fellebbező ideiglenes alkalmazotti szerződését hat hónapos felmondási idővel megszüntető határozatának megsemmisítésére irányul.
4 A Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélettel elutasította a keresetet, és a fellebbezőt kötelezte a saját költséginek, valamint az EUIPO részéről felmerült költségek felének viselésére.
5 A Közszolgálati Törvényszék először is emlékeztetett arra, hogy a „visszahelyezésről szóló jegyzőkönyv [amelyet az EUIPO és a fellebbező 2011. december 1‑jén írt alá] a fellebbezőnek a 2005. június 1‑jén módosított ideiglenes alkalmazotti szerződésébe történő visszahelyezéséről rendelkezett, azon besorolási és fizetési fokozatba, amelyben az említett szerződés megszűnésének időpontjában, azaz 2009. szeptember 15‑én este volt”, és ugyanezen jegyzőkönyvvel az EUIPO „vállalta, hogy a [fellebbező] szakmai előmenetelét ugyanezen időponttól helyreállítja, és megfizeti számára a 2009. szeptember 16. és 2011. november 30. között a [fellebbező] számára ténylegesen nyújtott díjazás és azon díjazás közötti különbözetet, amelyet ezen időszak során kapott volna, ha a szerződése nem szűnik meg”. A Közszolgálati Törvényszék úgy találta, hogy „e körülmények között, amint az [az említett jegyzőkönyv] 1. cikkéből kifejezetten kiderül, úgy kell[ett] tekinteni, hogy a 2009. március 12‑i határozatot az említett jegyzőkönyv visszavonta, és a [fellebbezőt] visszamenőleges hatállyal visszahelyezte a 2005. június 1‑jén módosított ideiglenes alkalmazotti szerződése keretébe a megszüntető határozat hatálybalépésének időpontjától, azaz 2009. szeptember 15‑én estétől”. Ezért azt állapította meg, hogy „mivel a [fellebbező] 2005. június 1‑jén módosított ideiglenes alkalmazotti szerződését úgy kell tekinteni, mint […] az ideiglenes alkalmazotti szerződésének első, határozott időre szóló meghosszabbítását az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának értelmében, a [fellebbező] nem állíthatja, hogy a megtámadott határozat megsértette az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első albekezdését, azon indokkal, hogy e [jegyzőkönyv] jelentené az EUIPO‑val kötött szerződése második meghosszabbítását” (megtámadott ítélet, 39. pont).
6 Ezt követően a Közszolgálati Törvényszék kiemelte, hogy „a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által 1999. március 18‑án kötött, az 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelvvel végrehajtott] keretmegállapodás nem a határozott vagy határozatlan időre szóló szerződések megszüntetésének feltételeire vonatkozik, hanem az említett szerződések alkalmazásának feltételeiről, a keretmegállapodás 1. szakasza b) pontjának megfelelően, valamint hogy „az [említett] keretmegállapodásra nem lehet közvetlenül hivatkozni a megtámadott határozattal szemben, mivel e határozatnak nem célja, és nem is hatása a [fellebbező] EUIPO‑val kötött szerződésének meghosszabbítása, és ekképpen e határozat önmagában nem is lehet ellentétes [e] keretmegállapodás rendelkezéseivel” (megtámadott ítélet, 45. pont).
7 Egyébiránt az EUIPO és a fellebbező által 2011. december 1‑jén aláírt visszahelyezésről szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: a 2011. december 1‑jei visszahelyezésről szóló jegyzőkönyv) állítólagos, azon alapuló jogellenességét illetően, hogy az ellentétes lenne a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által 1999. március 18‑án kötött, az 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás (HL 1999. L 175., 43. o.; a továbbiakban: keretmegállapodás) rendelkezéseivel, a Közszolgálati Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a szóban forgó jegyzőkönyv visszahelyezte a fellebbezőt 2005. június 1‑jén módosított ideiglenes alkalmazotti szerződésébe, és „ez utóbbi szerződést […] úgy kell értékelni, mint az ideiglenes alkalmazotti szerződésének első, határozott időre szóló meghosszabbítását az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának értelmében, az említett alkalmazási feltételek 8. cikkének rendelkezései alapján, melyek éppen arra irányulnak, hogy korlátozzák az ideiglenes alkalmazotti szerződések egymást követő alkalmazását, és amelyek részét képezik a keretmegállapodás 5. szakaszának (1) bekezdésében említett, a határozott időre szóló munkaszerződések és munkaviszonyok egymást követő alkalmazásából fakadó visszaélések megakadályozására alkalmas intézkedéseknek” (megtámadott ítélet, 46. pont).
8 Végül a Közszolgálati Törvényszék kiemelte, hogy „mivel a [fellebbező] [EUIPO]‑val kötött előző szerződésének megszüntetéséről szóló határozatot nem semmisítette meg a Közszolgálati Törvényszék, a [fellebbezőnek] a [2011. december 1‑jei] visszahelyezésről szóló jegyzőkönyv értelmében történő visszahelyezésére az adminisztráció saját kezdeményezésére került sor”, és „a [fellebbezőnek] az [EUIPO] szolgálataiba ily módon, annak ellenére történt visszahelyezése, hogy több mint két éven át nem állt fenn e munkaviszony, nem minősíthető a keretmegállapodás 1. szakasza b) pontjának értelmében tisztességtelennek” (megtámadott ítélet, 46. pont).
A Törvényszék előtti eljárás és a felek kérelmei
9 A Törvényszék Hivatalához 2016. május 12‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező előterjesztette a jelen fellebbezést.
[omissis]
17 A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet,
– következésképpen, adjon helyt a fellebbező első fokon előterjesztett kérelmeinek, megsemmisítve az EUIPO elnökének 2014. június 4‑i, a fellebbező ideiglenes alkalmazotti szerződését hat hónapos felmondási idővel megszüntető határozatát;
– az EUIPO‑t kötelezze mindkét eljárás összes költségének viselésére.
18 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a fellebbezést;
– másodlagosan adjon helyt az elsőfokú eljárásbeli kérelmeinek;
– kötelezze a fellebbezőt az eljárás költségeinek viselésére.
A jogkérdésről
[omissis]
Az első és a második, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke, valamint a 2011. szeptember 15‑i Bennett és társai kontra OHIM ítélethez (F‑102/09, EU:F:2011:138) kapcsolódó jogerő megsértésére alapított jogalapról
21 A fellebbező által felhozott első két jogalap az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének, valamint a 2011. szeptember 15‑i Bennett és társai kontra OHIM ítélethez (F‑102/09, EU:F:2011:138) kapcsolódó jogerőnek a megsértésén alapul.
[omissis]
24 Az első két jogalap maga után vonja annak vizsgálatát egyfelől, hogy a Közszolgálati Törvényszék hibát követett‑e el, amikor úgy találta, hogy a 2009. március 12‑i megszüntető határozatot visszavonták, és másfelől, hogy az említett visszavonás jogi következményeit helyesen értékelte‑e.
25 Elsősorban azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a 2009. március 12‑i megszüntető határozatot visszavonása jogilag lehetséges volt‑e.
26 Az ítélkezési gyakorlatából először is kitűnik, hogy az alanyi jogokat vagy hasonló előnyöket biztosító, jogszerű közigazgatási aktus visszaható hatályú visszavonása ellentétes az általános jogelvekkel (lásd ebben az értelemben: 1983. szeptember 22‑i Verli‑Wallace kontra Bizottság ítélet, 159/82, EU:C:1983:242, 8. pont; valamint 2000. december 5‑i Gooch kontra Bizottság ítélet, T‑197/99, EU:T:2000:282, 52. pont).
27 Másodszor a jogellenes közigazgatási aktusokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog általános elveiből következik, hogy a közigazgatási szerveknek főszabály szerint joguk van visszaható hatállyal visszavonni a jogellenesen elfogadott, kedvező közigazgatási jogi aktusokat (lásd ebben az értelemben: 2002. november 20‑i Lagardère és Canal+ kontra Bizottság ítélet, T‑251/00, EU:T:2002:278, 138–140. pont; a 2011. április 15‑i IPK International kontra Bizottság ítélet, T‑297/05, EU:T:2011:185, 118. pont), azonban egy, a címzettje javára jogokat keletkeztető aktus visszaható hatállyal való visszavonása általában igen szigorú feltételeknek van alávetve (lásd ebben az értelemben: 1978. március 9‑i Herpels kontra Bizottság ítélet, 54/77, EU:C:1978:45, 38. pont). Jóllehet minden uniós intézmény számára el kell ismerni azt a jogot, hogy amennyiben valamely aktus jogellenességét észleli, azt észszerű határidőn belül visszaható hatállyal visszavonja, e jogot azonban korlátozhatja az a követelmény, hogy tiszteletben kell tartani a jogi aktus olyan kedvezményezettjének jogos elvárását, aki bízhatott a jogi aktus jogszerűségében (az 1987. február 26‑i Consorzio Cooperative d’Abruzzo kontra Bizottság ítélet, 15/85, EU:C:1987:111, 12–17. pont; az 1991. június 20‑i Cargill kontra Bizottság ítélet, C‑248/89, EU:C:1991:264, 20. pont; az 1997. április 17‑i De Compte kontra Parlament ítélet, C‑90/95 P, EU:C:1997:198, 35. pont). Az ilyen határozat továbbá azon feltételnek is alá van rendelve, hogy nem sértheti a jogbiztonság elvét (lásd ebben az értelemben: 2003. március 5‑i Ineichen kontra Bizottság ítélet, T‑293/01, EU:T:2003:55, 91. pont).
28 Harmadszor a 2010. december 16‑i Athinaïki Techniki kontra Bizottság ítéletből (C‑362/09 P, EU:C:2010:783, 59. pont) lényegében az következik, hogy az 1978. március 9‑i Herpels kontra Bizottság ítéletben (54/77, EU:C:1978:45), az 1987. február 26‑i Consorzio Cooperative d’Abruzzo kontra Bizottság ítéletben (15/85, EU:C:1987:111), illetve az 1997. április 17‑i de Compte kontra Parlament ítéletben (C‑90/95 P, EU:C:1997:198) meghatározott szigorú feltételek, amelyek mellett az alanyi jogokat keletkeztető, jogellenes közigazgatási határozat visszaható hatályú visszavonására sor kerülhet, nem relevánsak abban az esetben, ha az érintett jogi aktus a címzettje vonatkozásában nem minősül jogot keletkeztető aktusnak, hanem azt hátrányosan érinti.
29 Ezen ítélkezési gyakorlat fényében a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy nincs akadálya annak, hogy sor kerüljön egy olyan jogellenes vagy jogszerű közigazgatási aktus visszavonására, mely a címzettje vonatkozásában elsősorban sérelmet okozó aktusnak minősül, és mellékesen keletkeztet javára jogokat is, amennyiben nem sérül az említett címzett jogos bizalma és a jogbiztonság elve.
30 A jelen ügyben ugyanis meg kell állapítani, hogy a 2009. március 12‑i megszüntető határozat elsősorban a fellebbezőnek sérelmet okozó aktusnak minősül, és csupán mellékesen biztosít számára jogokat.
31 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a fellebbező a 2011. december 1‑jei visszahelyezésről szóló jegyzőkönyv aláírásával támogatását fejezte ki a 2009. március 12‑i megszüntető határozat visszavonását illetően, és ennek következtében a kérdéses visszavonásra az említett fellebbező jogos bizalmának tiszteletben tartásával, és a fenti 27. pontban említett ítélkezési gyakorlatban hivatkozott jogbiztonság elvével összhangban került sor. E tekintetben az említett jegyzőkönyv 1. cikke egyértelműen kimondja, hogy az említett határozatot visszavonták.
32 Ennélfogva a Közszolgálati Törvényszék helyesen találta úgy a megtámadott ítélet 39. pontjában, hogy a 2011. december 1‑jei visszahelyezésről szóló jegyzőkönyv visszavonta a 2009. március 12‑i megszüntető határozatot.
33 Másodsorban amennyiben a jogilag lehetséges volt a 2009. március 12‑i megszüntető határozat visszavonása, meg kell vizsgálni, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem alkalmazta‑e tévesen a jogot az említett visszavonás jogi következményeinek értékelésekor.
34 Először is meg kell jegyezni, hogy a 2009. március 12‑i megszüntető határozat a visszavonását követően olyan, mintha sosem létezett volna. A Közszolgálati Törvényszék tehát helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 39. pontjában, hogy a fellebbezőt visszamenőlegesen, 2009. szeptember 15‑i hatállyal visszahelyezték a 2005. június 1‑jén módosított ideiglenes alkalmazotti szerződése keretébe. A 2011. december 1‑jei visszahelyezésről szóló jegyzőkönyv rendelkezései e tekintetben csupán konkretizálják a fellebbezőnek a 2009. szeptember 15. előtti beosztásába való visszahelyezését.
35 Másodszor, a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 39. pontjában úgy találta, hogy a fellebbezőnek a 2005. június 1‑jei módosítással módosított ideiglenes alkalmazotti szerződését úgy kell értékelni, mint az ideiglenes alkalmazotti szerződésének első, határozott időre szóló meghosszabbítását az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának értelmében, és elutasította azon feltevést, miszerint a 2011. december 1‑jei visszahelyezésről szóló jegyzőkönyv az említett szerződés második meghosszabbításának minősül.
36 A Közszolgálati Törvényszék által kifejtett ezen érvelés téves jogalkalmazástól mentes. Amint ugyanis a fenti 33. pontban megállapítást nyert, a 2009. március 12‑i megszüntető határozat visszavonása, melyet a 2011. december 1‑jei visszahelyezésről szóló jegyzőkönyv pontosított, azzal járt, hogy a fellebbezőt visszahelyezték a 2009. szeptember 15‑én általa betöltött beosztásba, és nem azzal, hogy egy olyan beosztásba helyezik, melyet nem töltött be ezen időpontot megelőzően, és ennélfogva a szerződés második, határozott időre szóló meghosszabbításával sem járt.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a fellebbezést elutasítja.
2) A Törvényszék José Luis Ruiz Molinát kötelezi saját költségeinek, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivtala (EUIPO) részéről a jelen eljárásban felmerült költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. június 27‑i nyilvános ülésen.
Aláírások