A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2019. július 29.(*)
„Fellebbezés – Európai uniós védjegy – 207/2009/EK rendelet – A 4. cikk és a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja – Feltétlen kizáró ok – Törlési eljárás – Önmagában két szín kombinációja – A színeket előre meghatározott módon és állandó jelleggel egymáshoz rendelő szisztematikus elrendezés hiánya”
A C‑124/18. P. sz. ügyben,
a Red Bull GmbH (székhelye: Fuschl am See [Ausztria], képviselik: A. Renck Rechtsanwalt és S. Petivlasova abogada)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2018. február 15‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: A. Folliard‑Monguiral és D. Botis, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
a Marques (székhelye: Leicester [Egyesült Királyság], képviselik: R. Mallinson solicitor és T. Müller Rechtsanwalt),
az Optimum Mark sp. z o.o. (székhelye: Varsó [Lengyelország], képviselik: R. Skubisz, J. Dudzik és M. Mazurek adwokaci, valamint E. Jaroszyńska‑Kozłowska advocate)
beavatkozó felek az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),
tagjai: C. Lycourgos tanácselnök, Juhász E. (előadó) és M. Ilešič bírák,
főtanácsnok: G. Pitruzzella,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésében a Red Bull GmbH az Európai Unió Törvényszéke 2017. november 30‑i Red Bull kontra EUIPO – Optimum mark (Kék és ezüst szín kombinációja) ítéletének (T‑101/15 és T‑102/15, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2017:852) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) első fellebbezési tanácsa által az Optimum Mark sp. z o.o. és a Red Bull közötti két törlési eljárásra vonatkozóan 2014. december 2‑án hozott határozatai (R 2036/2013‑1 és 2037/2013‑1. sz. ügy) elleni kereseteit.
Jogi háttér
40/94/EK rendelet
2 A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) „A közösségi védjegyoltalom tárgyát képező megjelölés” című 4. cikke így rendelkezik:
„Közösségi védjegyoltalom tárgya lehet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.”
3 Ugyanezen rendeletnek a „Feltétlen kizáró okok” című 7. cikke kimondja:
„(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha
a) nem felel meg a 4. cikkben meghatározott követelményeknek;
b) nem alkalmas a megkülönböztetésre;
[…]
(3) Az (1) bekezdés b), c) és d) albekezdése alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.”
4 Az említett rendeletnek „A közösségi védjegy használata” című 15. cikke előírja, hogy:
„(1) Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a közösségi védjegy tényleges használatát a Közösségben az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a közösségi védjegyoltalomra alkalmazni kell az e rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket, kivéve ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában használatnak minősülnek a következők is:
a) közösségi védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el;
[…]”
5 Az említett rendelet „Feltétlen törlési okok” című 51. cikkének szövege a következő:
„(1) A közösségi védjegyet [az EUIPO‑hoz] benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha
a) a védjegy lajstromozására az 5. cikkben vagy a 7. cikkben foglalt rendelkezések megsértésével került sor;
b) a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.
(2) Ha a közösségi védjegy lajstromozására a 7. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) albekezdésében foglalt rendelkezések megsértésével került sor, a védjegy nem törölhető, ha a megjelölés az árujegyzékben szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegyként történő lajstromozást követően folytatott használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.
[…]”
207/2009/EK rendelet
6 A[z európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.), amely 2009. április 13‑án lépett hatályba, hatályon kívül helyezte és felváltotta a 40/94 tanácsi rendeletet.
7 A 207/2009 rendelet 4. és 7. cikke, 15. cikkének (1) bekezdése, valamint 52. cikke lényegében megismétli a 40/94 rendelet 4. és 7. cikkének, 15. cikke (1) és (2) bekezdésének, illetve 51. cikkének tartalmát.
A jogvita előzményei
8 A jogvita előzményei – amelyek a megtámadott ítélet 1–26. pontjában szerepelnek – a jelen eljárás szempontjából a következőképpen foglalhatók össze.
9 A T‑101/15. sz. ügyben a Red Bull 2002. január 15‑én önmagában két színnek az alább ábrázolt kombinációjából álló védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be:
10 2003. június 30‑i levelében a fellebbező a védjegy használat révén megszerzett megkülönböztető képességének bizonyítására vonatkozó kiegészítő dokumentumokat nyújtott be. 2004. október 11‑én a fellebbező csatolta a védjegy alábbiak szerint megfogalmazott leírását:
„A kért oltalom a kék (RAL 5002) és az ezüst (RAL 9006) színre vonatkozik. A színek aránya megközelítőleg 50%‑50%.”
11 A lajstromozást a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 32. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban kérelmezték, a következő árujegyzék‑leírással: „Energiaitalok”.
12 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2005. március 7‑i 10/2005. számában hirdették meg. A védjegyet a használat révén megszerzett megkülönböztető képességének feltüntetésével és a fenti 10. pontban szereplő leírással 2005. július 25‑én 002534774. számon lajstromozták.
13 2013. szeptember 20‑án az Optimum Mark a védjegy törlése iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz.
14 A törlési kérelemben e társaság arra hivatkozott, hogy egyrészt a védjegy nem felel meg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjában szereplő követelményeknek, mivel grafikai ábrázolása nem tartalmaz a színeket előre meghatározott módon és állandó jelleggel egymáshoz rendelő szisztematikus elrendezést; másrészt a védjegy lajstromozása iránti kérelemhez csatolt leírás szerint az azt alkotó két szín aránya „megközelítőleg” 50%‑50%, amely számos eltérő kombináció használatát engedi meg, és ezáltal nem teszi lehetővé a fogyasztók számára, hogy később biztosan ugyanabban a vásárlási élményben részesüljenek.
15 A T‑102/15. sz. ügyben 2010. október 1‑jén a fellebbező önmagában két szín kombinációjából álló európai uniós védjegy lajstromozása iránti második kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz a jelen ítélet 9. pontjában látható megjelölésre a 11. pontban említett áruk vonatkozásában.
16 Az európai uniós védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2010. november 29‑i 48/2011. számában hirdették meg.
17 2010. december 22‑én az elbíráló értesítést bocsátott ki az alaki követelmények megsértéséről és felhívta a fellebbezőt, hogy „pontosítsa azon arányokat (például egyenlő arányban), amelyben a két színt alkalmazzák, és azok megjelenítési módját”.
18 2011. február 10‑én a fellebbező kifejtette az elbírálónak, hogy „[a] 2010. december 22‑i értesítés[é]nek megfelelően tájékoztatta az EUIPO‑t arról, hogy a két szín egyenlő arányban, egymás mellett alkalmazandó”.
19 2011. március 8‑án a második védjegyet használat révén megszerzett megkülönböztető képesség alapján a „kék (Pantone 2747 C), ezüst (Pantone 877 C)” színek megjelölésével és az alábbi leírással lajstromozták: „A két szín egyenlő arányban, egymás mellett alkalmazandó”.
20 2011. szeptember 27‑én az Optimum Mark a védjegy törlése iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz egyrészről azzal érvelve, hogy a védjegy nem felel meg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő követelményeknek, másrészről azzal, hogy – mivel az „egymás mellett” kifejezés többféleképpen érthető – a védjegy leírása nem tartalmazza, hogy milyen elrendezésben alkalmazzák majd a két színt az árukon, tehát önmagában nem teljes, világos és pontos.
21 2013. október 9‑i két határozatával az EUIPO törlési osztálya törölte a szóban forgó két védjegyet (a továbbiakban: vitatott védjegyek), nevezetesen azzal az indokkal, hogy azok nem kellően pontosak. Az EUIPO törlési osztálya ugyanis arra támaszkodott, hogy a védjegyek számos különböző kombinációt engednek meg, ami nem teszi lehetővé a fogyasztó számára, hogy egy olyan, adott kombinációt felismerhessen és megjegyezhessen, amelyet arra használhatna, hogy később biztosan ugyanabban a vásárlási élményben részesüljön.
22 A Red Bull a törlési osztály mindkét határozata ellen fellebbezést nyújtott be az EUIPO fellebbezési tanácsához.
23 A 2014. december 2‑i két határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozatok) az EUIPO első fellebbezési tanácsa elutasította a két fellebbezést, mivel lényegben úgy ítélte meg, hogy a vitatott védjegyek grafikai ábrázolása – az azokat kísérő leírással együttesen tekintve – nem teljesíti a 2004. június 24‑i Heidelberger Bauchemie ítélet (C‑49/02, EU:C:2004:384) által a pontosságra és a állandóságra vonatkozóan támasztott követelményeket, amelyek szerint a színek kombinációjából álló védjegyeknek szisztematikus elrendezésben, előre meghatározott módon és állandó jelleggel kell egymáshoz rendelniük a kérdéses színeket. Az EUIPO első fellebbezési tanácsa szerint ugyanis a vitatott védjegyek e két szín számos különböző kombináció szerinti, jelentősen eltérő összhatást keltő elrendezését engedik meg.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
24 A Törvényszék Hivatalához 2015. február 26‑án benyújtott keresetlevelével a fellebbező két keresetet indított a megtámadott határozatok megsemmisítése iránt.
25 Kereseteinek alátámasztására a Red Bull két jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt a 207/2009 rendelet 4. cikkének és 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának, valamint az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, a másodikat pedig a bizalomvédelem elvének megsértésére alapítja.
26 A megtámadott ítélettel a Törvényszék a kereseteket teljes egészében elutasította.
A felek kérelmei a Bíróság előtt
27 A Marques által támogatott fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– semmisítse meg a vitatott határozatokat, és
– az EUIPO‑t kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
28 Az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– a Red Bullt kötelezze a költségek viselésére.
29 Az Optimum Mark azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– a Red Bullt kötelezze a költségek viselésére.
A fellebbezésről
30 Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező öt jogalapot hoz fel, amelyek közül az elsőt az egyenlő bánásmód elvének és az arányosság elvének a 207/2009 rendelet 4. cikke és 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben történő megsértésére, a másodikat a 207/2009 rendelet 4. cikkének és 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésére, a harmadikat a bizalomvédelem elvének megsértésére, a negyediket az arányosság elvének megsértésére és végül az ötödiket a Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikke (1) bekezdésének és 135. cikkének megsértésére alapítja.
A második jogalapról
A felek érvei
31 Második jogalapjával, amelyet elsőként kell elemezni, a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a 2004. június 24‑i Heidelberger Bauchemie ítéletet (C‑49/02, EU:C:2004:384), valamint megsértette a 207/2009 rendelet 4. cikkét és 7. cikke (1) bekezdésének a) pontját annak kimondásakor, hogy a színek kombinációjából álló védjegyeknek szisztematikusan tartalmazniuk kell a színek térben való elrendezését tartalmazó leírását, valamint annak megállapításakor, hogy a jelen esetben a vitatott védjegyek grafikai ábrázolása ilyen elrendezés hiányában nem kellően pontos.
32 Második jogalapjának első részében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a 2004. június 24‑i Heidelberger Bauchemie ítéletet (C‑49/02, EU:C:2004:384) és különösen annak 34. pontját – a Törvényszék által a megtámadott ítélet 55., 64., 96., 114. és 119. pontjában kimondottakkal ellentétben – az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy konkrét összefüggéseire tekintettel kell értelmezni, amely a színek kombinációjából álló olyan védjegyre vonatkozott, amelynek leírása szerint e színek „minden elképzelhető formában” használhatók. A jelen esetben azzal, hogy a Törvényszék a színek egyszerű egymás mellé helyezését nem tartotta kellően világos és pontos grafikai ábrázolásnak, megsértette azt a szabályt, hogy a védjegyet a védjegybejelentésben szereplő formájában kell megítélni, amint azt a Bíróság a 2014. július 10‑i Apple ítéletében (C‑421/13, EU:C:2014:2070) megállapította, és ily módon a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a színkombinációból álló védjegyek kontúr nélküli jellegét.
33 Második jogalapjának első részében a fellebbező a megtámadott ítélet 78. és 89. pontját bírálja, amennyiben a Törvényszék szerint a színkombinációból álló védjegyeknek tartalmazniuk kell a grafikai ábrázolás leírását, miközben az mindig a felek mérlegelési jogkörébe tartozott. Mindenesetre mindkét vitatott védjegy tartalmazott leírást, amely nem állt ellenmondásban a grafikai ábrázolással, továbbá nem igazolta a védjegyek törlését.
34 Második jogalapjának harmadik részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 65., 66., 69., 71., 72. és 90. pontjában tévesen figyelembe vette a vitatott védjegyek tényleges használatát annak megállapítása során, hogy grafikai ábrázolásuk számos elrendezést enged meg, és ezáltal összekeverte a grafikai ábrázolásnak és a szóban forgó megjelölés megkülönböztető képességének elemzését, miközben a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 15. cikkének (1) bekezdése alapján a védjegyjogosult a védjegyet különböző változatokban használhatja, és így a színkombinációból álló védjegyek nem korlátozhatóak egyetlen, a tényleges felhasználásuk módjának megfelelő ábrás elrendezésre.
35 Az EUIPO és az Optimum Mark e jogalap elutasítását kéri.
A Bíróság álláspontja
36 A második jogalap első részét tekintve rá kell mutatni, hogy a Bíróságnak a 40/94 és a 207/2009 rendeletre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely megjelölés csak akkor lajstromozható védjegyként, ha azt a bejelentő e rendeletek 4. cikkében szereplő követelményeknek megfelelően grafikailag ábrázolja, méghozzá úgy, hogy abban az igényelt oltalom tárgya és terjedelme világosan és pontosan meghatározott (lásd ebben az értelemben: 2019. március 27‑i Hartwall ítélet, C‑578/17, EU:C:2019:261, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Amennyiben a védjegybejelentés tartalmazza a megjelölés szöveges leírását, annak hozzá kell járulnia a védjegyjog alapján igényelt oltalom tárgyának és terjedelmének pontos meghatározásához, és nem állhat ellentmondásban a védjegy grafikai ábrázolásával, továbbá nem támaszthat kételyeket a grafikai ábrázolás tárgyát és terjedelmét illetően (lásd ebben az értelemben: 2019. március 27‑i Hartwall ítélet, C‑578/17, EU:C:2019:261, 39. és 40. pont).
38 A 2004. június 24‑i Heidelberger Bauchemie ítélet (C‑49/02, EU:C:2004:384) 33. pontjában a Bíróság ráadásul úgy ítélte meg, hogy két vagy több szín absztrakt módon és kontúr nélkül megjelölt grafikai ábrázolásának magában kell foglalnia egy, az érintett színeket előre meghatározott módon és állandó jelleggel egymáshoz rendelő szisztematikus elrendezést, és ezen ítélet 34. pontjában megjegyezte, hogy két vagy több szín forma és kontúr nélküli egyszerű egymás mellé helyezése, illetve a két vagy több színre „minden elképzelhető formában” való hivatkozás nem hordozza magában a 40/94 rendelet 4. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 4. cikke) által megkövetelt pontosság és állandóság jellemzőit. Ugyanis, amint azt a Bíróság a fenti ítélet 35. pontjában kifejtette, az ilyen ábrázolások számos eltérő kombináció használatára jogosítanának, ami nem tenné lehetővé a fogyasztó számára, hogy egy adott kombinációt felismerhessen vagy megjegyezhessen, és arra használhatná azt, hogy később biztosan ugyanabban a vásárlási élményben részesülhessen, továbbá a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a gazdasági szereplők számára sem tenné lehetővé, hogy megismerjék a védjegyjogosult oltalmazott jogainak terjedelmét.
39 A jelen esetben nem vitatott, hogy a Red Bull által benyújtott mindkét védjegybejelentés önmagában a kék és az ezüst szín kombinációjából áll.
40 A két megjelölést, amelyek tekintetében a védjegyoltalmat igényelték, grafikailag két függőlegesen egymás mellé helyezett, egyenlő területű sávként ábrázolták, amelyek közül az egyik kék, a másik pedig ezüst színű.
41 E grafikai ábrázolásokhoz továbbá két leírást mellékeltek, az első értelmében a két szín aránya „megközelítőleg 50%‑50%”, míg a második szerint a két szín alkalmazására egymás mellett, egyenlő mértékben kerül sor.
42 A Törvényszék – a fellebbezési tanács következtetéseit helyben hagyva – a megtámadott ítélet 89. pontjában megállapította, hogy a két szín, a kék és az ezüst arányának puszta jelzése a színek számos különböző kombináció szerinti elrendezését teszi lehetővé, és így nem minősül a színeket előre meghatározott módon és állandó jelleggel egymáshoz rendelő, szisztematikus elrendezésnek, és arra a következtetésre jutott, hogy a jelen esetben benyújtott grafikai ábrázolás, amelyhez kizárólag a két szín arányának leírását csatolták, nem tekinthető kellően pontosnak, és hogy a vitatott védjegyet a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontját megsértve lajstromozták.
43 Az első védjegybejelentés tekintetében a Törvényszék a megtámadott ítélet 90. pontjában megjegyezte, hogy a leírásban szereplő „megközelítőleg” kifejezés megerősíti a kérdéses színek eltérő elrendezéseit lehetővé tevő grafikai ábrázolás pontatlan jellegét.
44 A második védjegybejelentéssel és azzal kapcsolatban, hogy a fellebbező bejelentette‑e, hogy „a két szín egyenlő arányban, egymás mellett alkalmazandó”, a Törvényszék a megtámadott ítélet 62. pontjában úgy ítélte meg, hogy ezen egymás mellé helyezés különböző formákat ölthet, és különböző képeket vagy alakokat alkothat, amelyek mindegyike tiszteletben tartja az egyenlő arányt.
45 E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 65. pontjában különösen kiemelte, hogy a két grafikai ábrázolás – amelyhez mellékelték a leírásukat is – nem kellően pontos jellegét az a tény is megerősíti, hogy a fellebbező a vitatott védjegyek használat révén megszerzett megkülönböztető képességére alapított lajstromozás iránti kérelmeihez olyan bizonyítékokat csatolt, amelyek e védjegyeket a két színnek az említett kérelmekben szereplő grafikai ábrázoláson megjelenített függőleges egymás mellé helyezésétől igen eltérő módon ábrázolják.
46 Még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó grafikai ábrázolások pontosabb jellegűek, mint azok, amelyek a 2004. június 24‑i Heidelberger Bauchemie ítélet (C‑49/02, EU:C:2004:384) alapjául szolgáltak, a fellebbező nem állíthatja megalapozottan, hogy a Törvényszék helytelenül alkalmazta az említett ítéletből eredő elveket azon tényszerű értékelésében, miszerint nem létezik olyan szisztematikus elrendezés, amely előre meghatározott módon és állandó jelleggel egymáshoz rendelné az érintett színeket.
47 Különösen, a Törvényszék a megtámadott ítéletben téves jogalkalmazás nélkül ítélhette meg úgy, hogy egy olyan védjegy bejegyzése, amely többféle, előre nem meghatározott és nem állandó ábrázolást tesz lehetővé, nem tekinthető összeegyeztethetőnek a 207/2009 rendelet 4. cikkével és a 2004. június 24‑i Heidelberger Bauchemie ítélettel (C‑49/02, EU:C:2004:384).
48 A fellebbező állításával ellentétben továbbá az a követelmény, hogy a két vagy több szín kombinációjából álló védjegy a színeket előre meghatározott módon egymáshoz rendelő szisztematikus elrendezést mutasson, semmi esetre sem olyan jellegű, hogy az ilyen típusú védjegyet ábrás védjeggyé változtatná, mivel e követelmény nem eredményezi a színek kontúrokkal való behatárolását.
49 Végezetül a fellebbező nem hivatkozhat a 2014. július 10‑i Apple ítéletre (C‑421/13, EU:C:2014:2070) annak alátámasztása érdekében, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg a vitatott védjegyek grafikai ábrázolásának nem kellően pontos jellegét.
50 Az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben a védjegy grafikai ábrázolása „vonalak, kontúrok és alakzatok összességéből áll”, a vitatott védjegyek esetében azonban nem ez a helyzet, így az említett ítéletben elfogadott megoldás nem ültethető át a jelen ügyre.
51 A fentiekből az következik, hogy a második jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
52 A második jogalap második részét illetően meg kell állapítani, hogy mint hatástalant el kell utasítani azon érvet, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 78. és 89. pontjában tévesen mondta ki, hogy a színkombinációból álló védjegy grafikai ábrázolását minden esetben az egyes színek által elfoglalt elrendezés leírásának kell kísérnie.
53 Nem vitatott ugyanis, hogy mindkét vitatott védjegyhez csatoltak leírást.
54 Következésképpen ez az érv – még ha a Bíróság el is fogadná – nem lenne hatással a jelen fellebbezés elbírálására.
55 A második jogalap harmadik részét tekintve rá kell mutatni, hogy a 207/2009 rendelet 4. cikke szerint európai uniós védjegyoltalom tárgya lehet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.
56 Az európai uniós védjegyként való bejegyzéshez a megjelölésnek olyan megkülönböztető képességgel kell rendelkeznie, hogy a szóban forgó vállalkozás árui és szolgáltatásai megkülönböztethetőek legyenek más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.
57 A jelen esetben a vitatott védjegyeket a használat során szerzett megkülönböztető képességük alapján lajstromozták.
58 Ebben a helyzetben jogszerű volt, hogy az EUIPO, majd a Törvényszék megvizsgálta, hogy a kifogásolt jelölés megfelel‑e a 207/2009 rendelet 4. cikkében foglalt követelményeknek, és e vizsgálat keretében figyelembe vette a használat különböző megnyilvánulásait, különösen e védjegyek tényleges használatát.
59 A fentiekre tekintettel a második jogalap harmadik részét mint megalapozatlant, ennélfogva pedig a második jogalap egészét el kell utasítani.
Az első jogalapról
A felek érvei
60 Első jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a 207/2009 rendelet 4. cikke és 7. cikke (1) bekezdése a) pontjával összefüggésben megsértette az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét.
61 A fellebbező bírálja a megtámadott ítélet 85., 96. és 114. pontját, amennyiben a Törvényszék – azon követelmény előírása érdekében, hogy a színkombinációból álló védjegy e színek szisztematikus elrendezését tartalmazza – tévesen vette figyelembe „az önmagukban vett színvédjegyek természetüknél fogva kevésbé pontos jellegét”, a bármilyen pontos jelentés hordozására való korlátozott képességüket, valamint a versennyel kapcsolatos megfontolásokat.
62 A fellebbező szerint az ilyen megfontolások nem a védjegy grafikai ábrázolásának elemzésén alapulnak, és a Törvényszék így eljárva a védjegyek más típusaihoz képest egyenlőtlen és aránytalan bánásmódot alkalmazott a színek kombinációjából álló védjegyekkel szemben és azokat egyszerű, színből álló ábrás, mintázat‑ vagy pozíciós védjegyre korlátozta.
63 Az EUIPO és az Optimum Mark e jogalap elutasítását kéri.
A Bíróság álláspontja
64 Meg kell jegyezni, hogy a megtámadott ítélet 85–87. pontjában a Törvényszék lényegében emlékeztetett arra, hogy a színek kombinációjából álló védjegyeknek olyan szisztematikus elrendezést kell tartalmazniuk, amely a színeket előre meghatározott módon és állandó jelleggel egymáshoz rendeli.
65 E tekintetben a kereskedelmi forgalomban a „színek rendelkezésre állásának követelményére” való hivatkozással a Törvényszék helyesen alkalmazta a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatát, amelynek értelmében a színek kombinációjából álló megjelölés lajstromba vételét megelőző vizsgálat során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy ne szűküljön le indokolatlanul a védjegybejelentésben megjelöltekkel megegyező típusú árukat és szolgáltatásokat kínáló egyéb gazdasági szereplők rendelkezésére álló színek köre (lásd ebben az értelemben: 2003. május 6‑i Libertel ítélet, C‑104/01, EU:C:2003:244, 54–56. pont; 2004. június 24‑i Heidelberger Bauchemie ítélet, C‑49/02, EU:C:2004:384, 41. pont).
66 Továbbá, amint az előző pontokból következik, annak megkövetelése, hogy a színkombinációból álló védjegy a színeket előre meghatározott módon és állandó jelleggel egymáshoz rendelő szisztematikus elrendezést tartalmazzon, szükséges a védjegy világos és pontos jellegére vonatkozó feltétel teljesítéséhez.
67 E körülmények között a Törvényszék a fenti követelményre hivatkozással nem sértette sem az arányosság, sem az egyenlő bánásmód elvét.
68 Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A harmadik jogalapról
A felek érvei
69 Harmadik jogalapjában a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette a bizalomvédelem elvét.
70 Harmadik jogalapjának első részében a fellebbező azt állítja, hogy a védjegylajstromozás céljából az áruk és szolgáltatások világos és pontos meghatározásának kérdésével foglalkozó 2012. június 19‑i Chartered Institute of Patent Attorneys ítéletet (C‑307/10, EU:C:2012:361) követően a 2017. február 16‑i Brandconcern kontra EUIPO és Scooters India ítélet (C‑577/14 P, EU:C:2017:122), majd a 2017. október 11‑i EUIPO kontra Cactus ítélet (C‑501/15 P, EU:C:2017:750) gondoskodott arról, hogy az EUIPO állandó gyakorlatával ellentétes Chartered Institute of Patent Attorneys ítélet ne rendelkezzen visszaható hatállyal, és annak joghatásai ne érintsék visszamenőlegesen az azt megelőzően lajstromozott védjegyeket annak érdekében, hogy a bizalomvédelem elve ne sérüljön.
71 A fellebbező kifejti, hogy mivel a 2004. június 24‑i Heidelberger Bauchemie ítéletet (C‑49/02, EU:C:2004:384) megelőzően a vitatott védjegyeket az EUIPO érvényesnek tekintette, az említett ítéletből származó követelmények csak az ítélet után bejegyzett védjegyekre alkalmazandók.
72 Harmadik jogalapjának második részében a fellebbező a megtámadott ítélet 100. és 129–144. pontját bírálja, mivel a Törvényszék nem végzett átfogó elemzést a tekintetben, hogy az EUIPO magatartása jogos várakozásokat keltett‑e a vitatott védjegyek érvényességét illetően, amelyek megkülönböztető képességét azok használata alapján megállapította.
73 E tekintetben a fellebbező érvelése szerint a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az EUIPO által adott, a jogszabályoknak nem megfelelő biztosítékok alapján nem lehet jogos bizalmat szerezni, holott abban az időben csak a 2004. június 24‑i Heidelberger Bauchemie ítélet (C‑49/02, EU:C:2004:384) rendelkezett a „minden elképzelhető formában” megjelenő színkombinációkról, és a fellebbező rendelkezésére álló egyetlen támpontot az EUIPO állandó iránymutatásai képezték, amelyek a vitatott védjegyeket érvényesnek tekintik. Továbbá a fellebbező szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 100. pontjában tévesen csak az EUIPO 2016 utáni egyik iránymutatására hivatkozott, noha a korábbi iránymutatások olyan hivatkozásokat tartalmaztak, amelyek alapján a vitatott védjegyek érvényesnek tekinthetőek, valamint a megtámadott ítélet 141. és 142. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbező nem hivatkozhatott az uniós bíróságok által kizárólag a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján hozott ítéletekre. A fellebbező kifogásolja továbbá a megtámadott ítélet 126., 134., 135. és 138. pontját, amelyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az EUIPO színkombinációból álló védjegyekkel kapcsolatos gyakorlata jogellenes.
74 Az EUIPO szerint ez a jogalap elfogadhatatlan. A jogalap első részét illetően a fellebbező a Törvényszék előtt folyó eljárás során nem hivatkozott a 2017. február 16‑i Brandon kontra EUIPO és Scooters India ítélet (C‑577/14 P, EU:C:2017:122) szerinti mentességre. Ami e jogalap második, a bizalomvédelem elvével kapcsolatos részét illeti, a fellebbező által kifejtett érvek puszta megállapítások.
75 Az Optimum Mark szerint ez a jogalap megalapozatlan.
A Bíróság álláspontja
– A jogalap elfogadhatóságáról
76 A harmadik jogalap első részével kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a fellebbező a Törvényszékhez benyújtott keresetlevelének 85. pontjában olyan érvelést fejtett ki, amely alapvetően a 2017. február 16‑i Brandon kontra EUIPO és Scooters India ítéletből (C‑577/14 P, EU:C:2017:122) eredő ítélkezési gyakorlaton alapul. Ilyen körülmények között nem tekinthető úgy, hogy a fellebbező olyan új elemre hivatkozik, amelyet nem terjesztettek a Törvényszék elé vizsgálatra.
77 E jogalap második részét illetően a fellebbező által felhozott összes érv annak igazolására irányul, hogy jogosult arra, hogy a bizalomvédelem elvének megsértésére hivatkozzon, ami önmagában nem elfogadhatatlansági ok.
78 Következésképpen e jogalap teljes egészében elfogadható.
– Az ügy érdeméről
79 Ami e jogalap második részét illeti, amelyet először kell vizsgálni, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a bizalomvédelem elvére hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, amennyiben valamely uniós intézmény megalapozott várakozásokat keltett benne. Senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére anélkül, hogy megjelölné az Unió illetékes hatósága által neki nyújtott pontos, feltétlen és egybehangzó biztosítékokat (2011. szeptember 22‑i Bell & Ross kontra OHIM ítélet, C‑426/10 P, EU:C:2011:612, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. június 14‑i Marchiani kontra Parlament ítélet, C‑566/14 P, EU:C:2016:437, 77. pont).
80 A jelen ügyben a fellebbező által felhozott érvek egyike sem alkalmas arra, hogy megállapítsa a bizalomvédelem elvének az EUIPO általi megsértését, és következésképpen a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazás fennállását.
81 A fellebbező valójában azon túl, hogy olyan „tényezők együtthatására” hivatkozott, amelyek összességükben történő értékelése lehetővé tenné számára az ezen elvre való hivatkozást, nem jelölt meg az EUIPO‑tól származó egy olyan kifejezett intézkedést sem, amely pontos, feltétlen és egybehangzó biztosítékot nyújtana arra vonatkozóan, hogy a vitatott védjegyek nem törölhetőek.
82 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a fellebbező nem hivatkozik az EUIPO iránymutatások egyetlen olyan konkrét rendelkezésére sem, amelyben az EUIPO arról tájékoztatta volna a nyilvánosságot, hogy megítélése szerint nem szükséges, hogy a színkombinációból álló védjegy a színeket előre meghatározott módon és azokat állandó jelleggel egymáshoz rendelő szisztematikus elrendezést tartalmazzon. Másodszor, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 132. pontjában megállapította, az a tény, hogy az EUIPO elbírálója a vitatott védjegyekkel kapcsolatos további felvilágosítást kért, nem tekinthető az EUIPO által a kérelmezőnek adott pontos és feltétel nélküli biztosítéknak e védjegyek grafikai ábrázolásának kellően pontos jellegére vonatkozóan. Épp ellenkezőleg, az elbíráló magatartása inkább arra utalt, hogy az EUIPO véleménye szerint ezek a megjelölések nem elég pontosak ahhoz, hogy megfeleljenek a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményeknek. Harmadszor az, hogy a vitatott védjegyeket az EUIPO eredetileg lajstromozta, nem olyan jellegű, hogy az EUIPO‑t a jövőre nézve kötelezné, mivel – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 133. pontjában lényegében megállapította – a védjegy lajstromozása nem akadálya a törlésének, amennyiben a lajstromozásra a 207/2009 rendelet 7. cikkében előírt feltétlen kizáró okok valamelyikének megsértésével került sor. Az ezzel ellentétes értelmezés megfosztaná értelmétől a 207/2009 rendelet 52. cikkében foglalt rendelkezéseket.
83 Ezért a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül ítélhette meg úgy, hogy az EUIPO nem nyújtott a fellebbező számára pontos, feltétel nélküli és egybehangzó biztosítékot arra nézve, hogy a fellebbező által adott leírások megfelelnek a 207/2009 rendelet 4. cikkében foglalt követelményeknek.
84 A Törvényszék a megtámadott ítélet 134. pontjában csak mellékesen jelentette ki, hogy feltételezve akár, hogy az EUIPO elbírálója által adott tájékoztatás pontos és feltétel nélküli biztosítéknak minősíthető, amennyiben e biztosítékok nem álltak összhangban az alkalmazandó rendelkezésekkel, nem kelthettek jogos bizalmat. Ebből következik, hogy a fellebbezőnek ezzel a csupán mellékesen felhozott érvvel szemben támasztott kifogása hatástalan.
85 Hozzá kell tenni, hogy a fellebbező állításával ellentétben a Törvényszék nem alkalmazta akkor sem tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 142. pontjában megállapította, hogy az, hogy az uniós bíróság a védjegynek a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességéről határozott, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a védjegyet az említett rendelet 4. cikkének megfelelőnek kell tekinteni. A megkülönböztető képességnek az EUIPO vagy az uniós bíróság általi vizsgálata ugyanis nem jelenti azt, hogy a védjegy világosságának és pontosságának feltételeire vonatkozó követelmény teljesült.
86 Mivel ezek az elemek önmagukban elégségesek annak megállapításához, hogy a fellebbező nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére, el kell utasítani a Törvényszéknek az EUIPO 2016 utáni iránymutatásával kapcsolatos érvelését.
87 E körülményekre tekintettel a harmadik jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
88 Ami a jelen jogalap első részét illeti, elegendő megjegyezni, hogy a 2017. február 16‑i Brandon kontra EUIPO és Scooters India ítélet (C‑577/14 P, EU:C:2017:122), valamint a 2017. október 11‑i EUIPO kontra Cactus ítélet (C‑501/15 P, EU:C:2017:750) nem alkalmazható a jelen ügyre, mivel egyrészt – amint azt az EUIPO kiemelte – az ezen ítéletek alapjául szolgáló ügyek nem feltétlen törlési okra vonatkoztak, másrészt ezen ítéleteket azelőtt hozta a Bíróság, hogy a 2012. június 19‑i Chartered Institute of Patent Attorneys ítélet (C‑307/10, EU:C:2012:361) hatályon kívül helyezte az EUIPO azon gyakorlatát, amelyet egyik közleményében korábban részletesen bemutatott.
89 Márpedig a jelen ügy a feltétlen törlés esetére vonatkozik, és – amint arra a jelen ítélet 81. pontja rámutat – anélkül merült fel, hogy a felek megfelelnének az EUIPO által valamelyik közleményében kifejtett pontos és egybehangzó iránymutatásoknak.
90 E jogalap első részét mint megalapozatlant, ennélfogva pedig a harmadik jogalap egészét mint megalapozatlant el kell utasítani.
A negyedik jogalapról
A felek érvei
91 A negyedik jogalapjában a fellebbező azt kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy nem vizsgálta meg a megtámadott határozatok aránytalan jellegét, és nem tette lehetővé a vitatott védjegyek leírásának pontosítását azok törlésének megakadályozása érdekében.
92 A fellebbező egyetért azzal, hogy a 207/2009 rendelet 43. és 48. cikke elvben nem teszi lehetővé a védjegy és annak tárgya módosítását a lajstromozását követően. A vitatott védjegyek esetében a rájuk vonatkozó leírásokat ugyanakkor a bejelentést követően nyújtották be. Így a 2003. május 6‑i Libertel ítélet (C‑104/01, EU:C:2003:244) 37. és 38. pontjával összhangban az ilyen hiányosság a szükséges pontosításokkal pótolható, amit a gyakorlatban az EUIPO elnökének 2003. november 10‑i 6/03. sz. közleménye engedélyezett.
93 Az EUIPO és az Optimum Mark e jogalap elutasítását kéri.
A Bíróság álláspontja
94 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság előtt a fellebbezés keretében először előterjesztett jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani. Ha ugyanis valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet a Törvényszék előtt nem terjesztett elő, az azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a Bírósághoz, amelynek hatásköre a fellebbezési eljárásban korlátozott. A fellebbezés keretében a Bíróság hatásköre főszabály szerint a Törvényszék előtt megvitatott jogalapok ez utóbbi általi értékelésének vizsgálatára korlátozódik (2018. november 13‑i Toontrack Music kontra EUIPO ítélet, C‑48/18 P, nem tették közzé, EU:C:2018:895, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
95 Ugyan ebben az esetben a fellebbező az arányosság elvének a Törvényszék általi állítólagos megsértésére alapítja jogalapját, meg kell állapítani, hogy a Törvényszékhez benyújtott keresetlevelében a vitatott védjegyek felülvizsgálatának lehetőségét nem az arányosság elve, hanem a bizalomvédelem elve alapján kérelmezte.
96 Mivel a negyedik fellebbezési jogalap új jogalapot képez, e jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
Az ötödik jogalapról
A felek érvei
97 Ötödik jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette eljárási szabályzatának 134. és 135. cikkét azáltal, hogy a fellebbezőt az összes költség megfizetésére kötelezte.
98 Kifogásának alátámasztására a fellebbező azt állítja, hogy az ügy kivételes jellegére tekintettel a Törvényszéknek méltányossági megfontolásokból az EUIPO‑t kellett volna köteleznie a költségek viselésére.
99 Az EUIPO és az Optimum Mark e jogalap elutasítását kéri.
A Bíróság álláspontja
100 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének második bekezdése szerint „[a] fellebbezés nem vonatkozhat kizárólag a költségek összegére, vagy arra, hogy a költségek viselésére mely felet kötelezték”. Amennyiben a fellebbezés minden más jogalapját elutasították, a Törvényszék költségekre vonatkozó határozatának állítólagos jogellenességére utaló kérelmeket e rendelkezés alapján mint elfogadhatatlant el kell utasítani (lásd ebben az értelemben: 2012. október 15‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság végzés, C‑554/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:629, 38. és 39. pont).
101 A jelen esetben, miután az első négy fellebbezési jogalapot elutasította a Bíróság, az ötödik jogalapot az előző pontban említett ítélkezési gyakorlat alkalmazásával mint elfogadhatatlant kell elutasítani.
102 A fenti megfontolások összességéből kitűnik, hogy a fellebbezést mint részben megalapozatlant és mint részben elfogadhatatlant el kell utasítani.
A költségekről
103 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint, amely ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, az EUIPO és az Optimum Mark kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság a Red Bull GmbH‑t kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások