2009. június 3-án benyújtott kereset - Freistaat Sachsen kontra Bizottság
(T-215/09. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Freistaat Sachsen (képviselők: U. Soltész és P. Melcher)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
Az Elsőfokú Bíróság az EK 231. cikk első bekezdésének megfelelően semmisítse meg a 2009. március 24-i C (2009) 2010 végleges bizottsági határozatot (NN 4/2009, korább N 361/2008 - Németország, drezdai repülőtér), amennyiben abban a Bizottság megállapítja, hogy a Németország által a drezdai repülőtéren a fel- és leszállópálya újjáépítéséhez és meghosszabbításához nyújtott tőkehozzájárulás az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül és
az Elsőfokú Bíróság az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának eljárási szabályzata 87. cikke 2. §-ának értelmében a Bizottságot kötelezze a felperesek részéről felmerült költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes kifogásolja a 2009. március 24-i C (2009) 2010 végleges bizottsági határozatot (NN 4/2009, korább N 361/2008 - Németország, drezdai repülőtér), amelyben a Bizottság az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján a közös piaccal összeegyeztethető intézkedésként engedélyezte a Németország által a drezdai repülőtéren a fel- és leszállópálya újjáépítéséhez és meghosszabbításához nyújtott tőke-hozzájárulást. Kéri a határozat annyiban történő semmisnek nyilvánítását, amennyiben a Bizottság a vitatott intézkedést állami támogatásnak minősíti.
Keresete alátámasztására a felperes először is arra hivatkozik, hogy a Bizottság az állami támogatásra vonatkozó jognak a jelen vitatott intézkedésre történő alkalmazásával az EK-Szerződés hatáskörmegosztását és az 5. cikk első bekezdésében foglalt korlátozott egyedi hatáskörátruházás elvét megsértette. Az infrastruktúra kialakításának állami finanszírozása, amelyhez objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes feltételekkel valamennyi potenciális felhasználó hozzáfér, általános gazdaságpolitikai intézkedésként főszabály szerint nem tartozik az állami támogatásokra vonatkozó jogi szabályozás hatálya alá.
Második jogalapként a felperes azt kifogásolja, hogy a Flughafen Dresden GmbH-t a régi fel- és leszállópálya újjáépítés révén való lecserélése tekintetében az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vállalkozásnak minősítették.
Ezen kívül a felperes előadja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a Flughafen Dresden GmbH esetében különleges célra létrehozott állami társaságról ("single purpose vehicle") van szó, amely magánjogi szervezeti formát ölt, és így az állam által rendelkezésére bocsátott, a feladatai ellátásához szükséges eszközök tekintetében nem minősülhet támogatás kedvezményezettjének.
Negyedik jogalapjában azt kifogásolja a felperes, hogy az alkalmazott 2005. évi iránymutatások
1 az elsődleges közösségi jogba ütköznek, mivel a regionális repülőterek üzemeltetőinek vállalkozási jellege hiányában érdemben alkalmazhatatlanok és ellentmondanak önmaguknak. A 2005. évi iránymutatásoknak ki kellett volna egészíteni az 1994. évi iránymutatásokat
2, nem pedig annak helyébe lépni. A 2005. évi iránymutatások a repülőterek létrehozására is kiterjesztik az állami támogatásokra vonatkozó jogi szabályozást. E tevékenységet a korábbi, továbbra is hatályos 1994. évi iránymutatások kifejezetten kivették az állami támogatásokra vonatkozó jogi szabályozás hatálya alól.
Ötödik jogalapjában másodlagosan arra hivatkozik a felperes, hogy a vitatott intézkedés az Altmark Trans ügyben hozott ítélet
3 valamennyi feltételét teljesíti és végül ezért sem minősül támogatásnak.