2009. október 9-én benyújtott kereset - Neubrandenburger Wohnungsgesellschaft kontra Bizottság
(T-407/09. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Neubrandenburger Wohnungsgesellschaft mbH (Neubrandenburg, Németország) (képviselők: M. Núñez Müller és J. Dammann ügyvédek)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a 2009. július 29-i D/53320 bizottsági határozatot;
másodlagosan az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg, hogy a Bizottság az EK 88. cikkből és a 659/1999/EK rendeletből eredő kötelezettségeinek megsértésével elmulasztotta megindítani az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást;
az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes a CP 141/2007 - "Németország, A neubrandenburgi lakások privatizációjával összefüggő esetleges támogatások" eljárást illetően 2009. július 29-én hozott D/53320 bizottsági határozatot támadja. E határozatban a Bizottság előzetesen azon az állásponton van, hogy a felperes által a neubrandenburgi, köztulajdonban álló lakások privatizációjával összefüggésben kötött szerződések, amelyeket a felperes panasz tárgyává tett, nem tartalmaznak az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásokat.
Másodlagosan a felperes annak megállapítását kéri, hogy a Bizottság a kötelezettségét megsértve elmulasztotta megindítani az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást.
Megsemmisítés iránti keresetének alátámasztására a felperes négy jogalapra hivatkozik.
Először is a felperes előadja, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, mivel a Bizottság elmulasztotta megindítani az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást, noha a felperes panaszára megindult előzetes vizsgálati szakaszban komoly nehézségekbe ütközött a vitatott intézkedések közös piaccal való összeegyeztethetőségének megítélését illetően. Másodszor a Bizottság annak megállapításával, hogy a vitatott szerződések nem tartalmaznak állami támogatásokat, megsértette az EK 87. cikk (1) bekezdését. A Bizottság továbbá visszaélt a mérlegelési jogkörével. Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatot az EK 253. cikk megsértésével elégtelenül indokolták meg.
A másodlagosan előterjesztett megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik.
Először is a felperes ezzel összefüggésben előadja, hogy a Bizottság a felperes EK 232. cikk (2) bekezdése szerinti formai felkérése ellenére mulasztott, noha a vitatott szerződéseknek az előzetes vizsgálati eljárásban való megítélése során fellépett nehézségek miatt köteles lett volna megindítani az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. Másodszor a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság az eljárás megindításának elmulasztásával megsértette ezenkívül a 659/1999/EK rendelet
1 4. cikkének (4) bekezdését is, mivel az előzetes vizsgálati eljárásban aggályai voltak a vitatott szerződéseknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. Harmadszor a felperes úgy érvel, hogy a Bizottság megsértette az EK 87. és az EK 88. cikkben előírt, a támogatások ellenőrzésére vonatkozó hatáskörnek a Bizottság és a nemzeti bíróságok közötti megosztását, mivel a vizsgálati eljárást csak elhúzza, amíg a felperes és a támogatások kedvezményezettjei között párhuzamosan folyamatban lévő nemzeti bírósági eljárás be nem fejeződik.