A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített első tanács)

2024. február 28.(*)

„Állami támogatások – A Fehmarn‑szoroson áthaladó vasúti‑közúti állandó összeköttetés projektjének állami finanszírozása – Dánia által a Femern javára nyújtott támogatás – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Egyedi támogatás – Közös európai érdeket szolgáló fontos projekt – A támogatás szükségessége – Arányosság – A támogatás kedvező hatásainak a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásaihoz viszonyított mérlegelése – A közös európai érdeket szolgáló fontos projektek megvalósításának előmozdítására nyújtott állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének elemzési kritériumairól szóló közlemény”

A T‑390/20. sz. ügyben,

a Scandlines Danmark ApS (székhelye: Koppenhága [Dánia]),

a Scandlines Deutschland GmbH (székhelye: Hamburg [Németország])

(képviseli őket: L. Sandberg‑Mørch ügyvéd)

felperesek,

támogatják őket:

a European Community Shipowners’ Associations (ECSA) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: L. Sandberg‑Mørch és M. Honoré ügyvédek),

a Danish Ferry Association (székhelye: Koppenhága, képviselik: L. Sandberg‑Mørch és M. Honoré),

a Naturschutzbund Deutschland eV (NABU) (székhelye: Stuttgart [Németország], képviselik: T. Hohmuth és R. Weyland ügyvédek),

a Verband Deutscher Reeder eV (székhelye: Hamburg, képviselik: L. Sandberg‑Mørch és M. Honoré),

az Aktionsbündnis gegen eine feste Fehmarnbeltquerung eV (székhelye: Fehmarn [Németország], képviselik: L. Sandberg‑Mørch és W. Mecklenburg ügyvédek),

a Föreningen Svensk Sjöfart (FSS) (székhelye: Göteborg [Svédország], képviselik: L. Sandberg‑Mørch és M. Honoré),

a Rederi AB Nordö‑Link (székhelye: Malmö [Svédország], képviselik: L. Sandberg‑Mørch és P. Werner ügyvédek),

valamint

a Trelleborg Hamn AB (székhelye: Trelleborg [Svédország], képviselik: L. Sandberg‑Mørch és I. Ioannidis ügyvédek)

beavatkozó felek,

az Európai Bizottság (képviseli: S. Noë, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Dán Királyság (képviseli: M. Søndahl Wolff, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Holdgaard ügyvéd)

beavatkozó fél,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács),

tagjai: S. Papasavvas elnök, D. Spielmann, M. Brkan (előadó), I. Gâlea és Tóth T. bírák,

hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2023. január 24‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet(1)

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükben a felperesek, a Scandlines Danmark ApS és a Scandlines Deutschland GmbH a Dánia által a Femern A/S javára végrehajtott, SA.39078. – 2019/C. (korábbi 2014/N.) számú állami támogatásról szóló, 2020. március 20‑i C(2020) 1683 final bizottsági határozat (HL 2020. L 339., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kérik.

I.      A jogvita előzményei

A.      A Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésre irányuló projekt

2        A Dánia és Németország közötti Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésre irányuló projektet a Dán Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti, a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésről szóló, 2008. szeptember 3‑án aláírt és 2009‑ben ratifikált szerződés (a továbbiakban: a Fehmarn‑szorosról szóló szerződés) hagyta jóvá.

3        A projekt egyrészt egy vasúti és közúti alagútból (a továbbiakban: állandó összeköttetés), másrészt pedig a dán hátországi közúti összeköttetésekből (a továbbiakban: közúti összeköttetések) és a dán hátországi vasúti összeköttetésekből (a továbbiakban: vasúti összeköttetések) (a továbbiakban együtt: hátországi közúti és vasúti összeköttetések) áll.

4        Az állandó összeköttetés a Balti‑tenger alatt, a dániai Lolland szigetén található Rødby és a németországi Puttgarden között húzódó, körülbelül 19 km hosszú alagútból áll, amely villamosított sínszakaszt és autópályát foglal magában. A vasúti összeköttetések magukban foglalják a Ringsted (Dánia) és Rødby közötti, körülbelül 120 km hosszú, meglévő vasúti összeköttetés bővítését és javítását, amely a Banedanmarkhoz, a dán állam állami vasúti pályahálózat‑működtetőjéhez tartozik.

5        E projektet tervezési fázis előzte meg. E fázis finanszírozását az állandó összeköttetés, valamint a hátországi közúti és vasúti összeköttetések tekintetében bejelentették az Európai Bizottságnak. Az N 157/09 – az Európai Unió Hivatalos Lapjában említett, a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetés tervezési fázisának finanszírozásáról szóló, 2009. július 13‑i határozatában (HL 2009. C 202., 2. o.; a továbbiakban: tervezésről szóló határozat) a Bizottság megállapította egyrészt, hogy a projekttervezés finanszírozásához kapcsolódó intézkedések nem minősülhetnek állami támogatásnak, mivel a Femern hatóságként járt el, másrészt pedig, hogy még ha ezek az intézkedések az állandó összeköttetés jövőbeli üzemeltetője számára előnyt jelenthetnek is, mindenképpen összeegyeztethetők a belső piaccal. A Bizottság tehát úgy határozott, hogy nem emel kifogást az [EK 93. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 4. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében.

6        Az eredetileg értékelt összegek aktualizálását követően az állandó összeköttetés tervezésének és építésének teljes költségét 52,6 milliárd dán koronára (DKK) (hozzávetőleg 7,1 milliárd euró) becsülték, a hátországi közúti és vasúti összeköttetések tervezésével és építésével kapcsolatos költségeket pedig 9,5 milliárd DKK‑ra (hozzávetőleg 1,3 milliárd euró), ami 62,1 milliárd DKK‑ra (hozzávetőleg 8,4 milliárd euró) becsült teljes projektköltséget jelent.

7        A Fehmarn‑szorosról szóló egyezmény és a 2015. május 4‑i Lov no 575 om anlæg og drift af en fast forbindelse over Femern Bælt med tilhørende landanlæg i Danmark (a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetés és a dán hátországi összeköttetések építéséről és üzemeltetéséről szóló 575. sz. törvény, a továbbiakban: 2015. évi építési törvény) 6. §‑ának megfelelően két közvállalkozást bíztak meg a projekt végrehajtásával.

8        Az első, a 2005‑ben létrehozott Femern felelős az állandó összeköttetés finanszírozásáért, építéséért és üzemeltetéséért. A másodikat, a 2009‑ben létrehozott Femern Landanlæg A/S‑t a dán hátországi összeköttetések építésének és üzemeltetésének irányítására jelölték ki. A Femern Landanlæg a dán államhoz tartozó Sund & Bælt Holding A/S leányvállalata. A Femern a Femern Landanlæg leányvállalata lett ez utóbbi létrehozását követően.

9        Az állandó összeköttetés építéséhez kapcsolódó munkálatokat a Femern javára a közbeszerzési eljárások hatálya alá tartozó építési szerződések keretében végzik.

10      Az útösszeköttetések szükséges javításainak építését a dán állam nevében a dán útigazgatóság végzi, és azt a Femern Landanlæg finanszírozza. A közúti összeköttetések a dán közúti infrastruktúra általános hálózatának részét képezik, amelyet a dán közutak igazgatósága finanszíroz, üzemeltet és tart fenn. A vasúti összeköttetések építését és üzemeltetését a Banedanmark biztosítja a dán állam nevében, és azokat a Femern Landanlæg finanszírozza.

11      A projektet a Femern és a Femern Landanlæg finanszírozza tőkeinjekciók, az állami kezességvállalással nyújtott kölcsönök, valamint a dán hatóságok által nyújtott kölcsönök révén. Az állandó összeköttetés használatbavételétől kezdve a Femern az adósságának megtérítése érdekében díjat fog szedni a felhasználóktól, és osztalékot fog fizetni a Femern Landanlæg részére, amelyet ez utóbbi saját adósságának visszafizetésére fog felhasználni. A Femern Landanlæg a vasúti összeköttetések használatáért a vasúttársaságok által fizetett és a Banedanmark által beszedett használati díjak 80%‑át is megkapja majd, mivel e vasúti összeköttetések tulajdonjogát megosztják közte és a Banedanmark között.

B.      A jogvitát megelőző események

12      2014‑ben és 2015‑ben a Bizottsághoz öt panasz érkezett, köztük a 2014. június 5‑én benyújtott első panasz, amely azt rótta fel a Dán Királyságnak, hogy a Femern és a Femern Landanlæg részére jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásokat nyújtott.

13      Ugyanebben az időszakban a Bizottság szolgálatai több információkérést intéztek a dán hatóságokhoz, amelyek több alkalommal válaszoltak és további információkat szolgáltattak.

14      2014. december 22‑i levelükben a dán hatóságok az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően bejelentették a Bizottságnak a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésre irányuló projekt finanszírozási modelljét.

15      2015. július 23‑án a Bizottság elfogadta a 2015. október 2‑i Hivatalos Lapban említett, a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésre irányuló projekt finanszírozására vonatkozó SA.39078 (2014/N) (Dánia) állami támogatásról szóló C(2015) 5023 final határozatot (HL 2015. C 325., 5. o.; a továbbiakban: építésről szóló határozat), amelyben úgy határozott, hogy nem emel kifogást a dán hatóságok által bejelentett intézkedésekkel szemben. E határozatban a Bizottság többek között úgy ítélte meg, hogy a Femern javára az állandó összeköttetés tervezése, építése és üzemeltetése céljából hozott intézkedések még abban az esetben is összeegyeztethetők a belső piaccal, ha azok az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében. Közelebbről, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Femern javára hozott intézkedések összeegyeztethetőek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjával és a közös európai érdeket szolgáló fontos projektek megvalósításának előmozdítására nyújtott állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének elemzési kritériumairól szóló, 2014. június 20‑i közleményével (HL 2014. C 188., 4. o.; a továbbiakban: KEÉFP‑ről szóló közlemény), valamint az [EUMSZ 107.] és [az EUMSZ 108. cikknek] a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló közleményével (HL 2008. C 155., 10. o.; a továbbiakban: kezességvállalásokról szóló közlemény).

16      A 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítéletben (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) és a 2018. december 13‑i Stena Line Scandinavia kontra Bizottság ítéletben (T‑631/15, nem tették közzé, EU:T:2018:944) a Törvényszék részlegesen megsemmisítette az építésről szóló határozatot.

17      Ami a Femern részére az állandó összeköttetés tervezéséhez, építéséhez és üzemeltetéséhez nyújtott állami finanszírozást illeti, a Törvényszék helyt adott a felperesek kereseteinek, mivel úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem teljesítette az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdéséből eredő azon kötelezettségét, hogy komoly nehézségek fennállása miatt megindítsa a hivatalos vizsgálati eljárást.

18      Közelebbről, a támogatás szükségességét illetően a Törvényszék megállapította, hogy bár főszabály szerint nem zárható ki, hogy egy ilyen nagyságrendű projekt megvalósításához támogatásra van szükség, a szükségességnek az építésről szóló határozatban a Bizottság által elvégzett vizsgálata legalábbis elégtelen és pontatlan, ami egyrészt komoly nehézségek fennállására utal, amelynek alapján a Bizottság köteles a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására, másrészt pedig nem teszi lehetővé annak vizsgálatát, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el.

19      A Femernnek nyújtott támogatás arányosságát illetően az építésről szóló határozatban a Bizottság által elvégzett vizsgálatot illetően a Törvényszék többek között megállapította, hogy a támogatások és az elszámolható költségek visszafizetési időszakának kiszámítása legalábbis elégtelen és pontatlan, sőt ellentmondásos volt, így a Bizottság által tapasztalt komoly nehézségeknek a hivatalos vizsgálati eljárás megindításához volna vezetniük.

20      A Törvényszék megállapította továbbá, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló értékelési hibát követett el, mivel a kezességvállalásokról szóló közlemény 5.3. pontjában előírtakkal ellentétben a kezességvállalások érvényesítésének feltételeit e kezességvállalások eredeti nyújtásának időpontjában nem határozták meg.

C.      Közigazgatási eljárás

21      A 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) és a 2018. december 13‑i Stena Line Scandinavia kontra Bizottság ítélet (T‑631/15, nem tették közzé, EU:T:2018:944) kihirdetését követően, amelyeket a Bíróság a 2021. október 6‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélettel (C‑174/19 P és C‑175/19 P, EU:C:2021:801) helybenhagyott, a Bizottság 2019. június 14‑i levelében tájékoztatta a dán hatóságokat azon határozatáról, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást indít a Femern javára az állandó összeköttetés finanszírozása tekintetében nyújtott intézkedésekkel kapcsolatban (a továbbiakban: az eljárást megindító határozat). Az eljárást megindító határozatot 2019. július 5‑én tették közzé a Hivatalos Lapban (HL 2019. C 226., 5. o.).

D.      A megtámadott határozat

22      A Bizottság 2020. március 20‑án fogadta el a megtámadott határozatot.

23      A megtámadott határozat a Femern részére az állandó összeköttetés tervezése, építése és üzemeltetése céljából odaítélt intézkedésekre terjed ki. Ezzel szemben az építésről szóló határozattól eltérően a megtámadott határozat nem vonatkozik a Femern Landanlæg javára a hátországi közúti és vasúti összeköttetések finanszírozására vonatkozóan hozott intézkedésekre.

24      A megtámadott határozat 2. cikke szerint azok az intézkedések, amelyek tőkeinjekciókat, valamint a Femern javára nyújtott állami kölcsönök és állami kezességvállalások kombinációját foglalják magukban, és amelyeket Dánia legalább részben jogellenesen hajtott végre, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek.

25      Ezen intézkedések az eljárást megindító határozatot követő felülvizsgált bejelentésben foglalt módosításukat követően az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősülnek.

E.      A felek kérelmei

26      A felperesek, amelyeket a European Community Shipowners’ Associations (ECSA), a Danish Ferry Association (a továbbiakban: DFA), a Naturschutzbund Deutschland eV (NABU), a Rederi AB Nordö‑Link, a Trelleborg Hamn AB, az Aktionsbündnis gegen eine feste Fehmarnbeltquerung eV (a továbbiakban: Aktionsbündnis), a Föreningen Svensk Sjöfart (FSS) és a Verband Deutscher Reeder eV (a továbbiakban: VDR) támogat, azt kérik, hogy Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

27      A Dán Királyság által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

II.    A jogkérdésről

28      Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek két jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az elsőt arra alapítják, hogy a Bizottság tévesen minősítette a szóban forgó intézkedéseket egyetlen ad hoc támogatásnak, a másodikat pedig az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának megsértésére.

A.      Az első, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság tévesen minősítette a szóban forgó intézkedéseket egyetlen ad hoc támogatásnak

29      A Trelleborg Hamn, a VDR, az Aktionsbündnis és a NABU által támogatott felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem vizsgálta külön a dán hatóságok által a 2009. április 15‑i Lov n^o 285 om projektering af fast forbindelse over Femern Bælt med tilhørende landanlæg i Danmark (a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetés és a dán hátországi összeköttetések tervezéséről szóló 285. sz. törvény; a továbbiakban: 2009. évi tervezési törvény), majd a 2015. évi tervezési törvény alapján nyújtott minden egyes állami kölcsön és állami kezességvállalás összeegyeztethetőségét. Ezenkívül a felperesek úgy vélik, hogy a 2009. évi tervezési törvény vagy a 2015. évi építési törvény keretében nyújtott minden egyes állami kezességvállalás, illetve állami kölcsön ad hoc egyedi támogatásnak minősül, amelyet külön be kellett volna jelenteni a Bizottságnak.

30      A felperesek, a Trelleborg Hamn, a VDR, az Aktionsbündnis és a NABU szerint a Bizottság csak támogatási program fennállása esetén végezhet olyan tömör vizsgálatot, amely az egyedi támogatások nyújtásának alapjául szolgáló keret vizsgálatára szorítkozik. A felperesek szerint ellenkező esetben nem lehetne feltárni az egyes nyújtott támogatások halmozott hatását. Hasonlóképpen, a felperesek és e beavatkozó felek úgy vélik, hogy az állandó összeköttetés valamennyi tervezési és építési költsége finanszírozásához való – a 2015. évi építési törvény hatálybalépésétől fennálló – jog nem releváns, mivel sem az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.), sem az ítélkezési gyakorlat nem teszi lehetővé az egyedi támogatások nyújtásának időpontja alapján történő különbségtételt.

31      A Dán Királyság által támogatott Bizottság vitatja ezt az érvelést.

32      Előzetesen meg kell állapítani, amint azt a felek állítják, hogy a Femern javára hozott intézkedések nem tartoznak a 2015/1589 rendelet 1. cikkének d) pontja értelmében vett „támogatási program” fogalmába.

33      Ebből következik, hogy – amint az a megtámadott határozat (247) preambulumbekezdéséből kitűnik – a jelen ügyben szóban forgó intézkedések a 2015/1589 rendelet 1. cikkének e) pontja értelmében vett egyedi támogatások.

34      E tekintetben a felek eltérő álláspontot képviselnek azzal kapcsolatban, hogy mit takar az „egyedi támogatás” fogalma, valamint hogy ebből milyen következmények erednek a vitatott intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének a Bizottság általi vizsgálatát, valamint az említett intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettséget illetően.

35      A jelen ügyben, amint az a megtámadott határozat (259) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Femern három egymást követő egyedi támogatásban részesült az állandó összeköttetésre irányuló projekt megvalósításához. Az első egyedi támogatás a társaság 2005‑ben történt bejegyzésekor nyújtott tőkeinjekció formáját öltötte. A második egyedi támogatás a 2009. évi tervezési törvény 2009. április 17‑i hatálybalépését követő tőkeinjekció, állami kezességvállalások és állami kölcsönök nyújtásából áll. A harmadik egyedi támogatás állami kölcsönök és állami kezességvállalások kombinációjából áll, amelyeket a 2015. évi építési törvény 2015. május 6‑i hatálybalépését követően nyújtottak. A Bizottság szerint a Femern részére a 2009. évi tervezési törvény, majd a 2015. évi építési törvény alapján nyújtott minden egyes állami kölcsön vagy állami kezességvállalás az engedélyezett támogatás egy végrehajtási intézkedése keretében kifizetett egy részletnek felel meg, így nem szükséges minden egyes részletet bejelenteni a belső piaccal való összeegyeztethetőségük külön vizsgálata céljából.

36      E tekintetben rá kell mutatni, hogy a jelen ügyben a Bizottság általi engedélyezés nem csupán a Femern részére a megtámadott határozat 2020. március 20‑i elfogadásáig nyújtott valamennyi finanszírozásra vonatkozik, hanem azokra is, amelyeket ezen időpontot követően, az említett határozat által előírt korlátok között nyújtanak.

37      Elsősorban meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a felperesek, a Trelleborg Hamn, a VDR, az Aktionsbündnis és a NABU állítják – a Bizottság a megtámadott határozat (259) preambulumbekezdésében tévesen állapította‑e meg, hogy a Femern három, a 2015/1589 rendelet 1. cikkének e) pontja értelmében vett egyedi támogatásban részesült az állandó összeköttetésre irányuló projekt tervezésének és építésének finanszírozása céljából.

38      E tekintetben a felperesek és a fenti 37. pontban említett beavatkozó felek azzal érvelnek, hogy egy új állami kölcsön vagy új állami kezességvállalás nyújtása minden egyes esetben a 2015/1589 rendelet 1. cikkének e) pontja értelmében vett külön egyedi támogatásnak minősül. Így 2010 és 2019 között a Femern nem kevesebb, mint tizenöt, az e rendelkezés értelmében vett egyedi támogatásban részesült.

39      A jelen ügyben, mivel a Femern részére a 2009. évi tervezési törvény, majd a 2015. évi építési törvény alapján nyújtott állami kölcsönöket és állami kezességvállalásokat nem egyetlen kifizetéssel, hanem a projekt előrehaladásától függően egymást követő részletekben nyújtják, a Bizottság a megtámadott határozat (248) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy meg kell határozni, hogy a Femern egy vagy több, a 2009. évi tervezési törvényhez és a 2015. évi építési törvényhez kapcsolódó egyedi támogatásban részesült, vagy olyan egyedi támogatások sorozatában, amelyeket akkor ítélnek oda, amikor a dán hatóságok végrehajtják a Femern egy pénzügyi tranzakcióját. Ennek érdekében, amint az a megtámadott határozat (249)–(251) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy meg kell vizsgálni, hogy a Femern a 2009. évi tervezési törvény alapján egy egyedi támogatáshoz való jogot, majd a 2015. évi építési törvény alapján egy másik egyedi támogatáshoz való jogot szerzett‑e.

40      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy nem zárható ki, hogy az állam több egymást követő beavatkozását az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából egyetlen beavatkozásnak kell tekinteni. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha az egymást követő beavatkozások – többek között az időbeli sorrendjükre, a céljukra és a vállalkozás ezen beavatkozások időpontjában fennálló helyzetére tekintettel – olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem lehet azokat elválasztani (2013. március 19‑i Bouygues és társai kontra Bizottság és társai ítélet, C‑399/10 P és C‑401/10 P, EU:C:2013:175, 103. és 104. pont). Egyebekben az a körülmény, hogy valamely intézkedés egymást követő részletekben kerül kifizetésre, nem érinti a támogatás egységességét (lásd ebben az értelemben: 1999. október 6‑i Salomon kontra Bizottság ítélet, T‑123/97, EU:T:1999:245, 75. pont).

41      Márpedig a jelen ügyben rá kell mutatni arra, hogy egyrészt nem vitatott, hogy a 2009. évi tervezési törvény által előírt finanszírozások célja az volt, hogy lehetővé tegyék a Femern számára az állandó összeköttetésre irányuló projekt tervezési költségeinek finanszírozását. Így az említett törvényben előírt finanszírozások célja egy konkrét projekt meghatározott költségeinek – vagyis az állandó összeköttetésre irányuló projekt tervezéséhez kapcsolódó költségeknek – a finanszírozása volt, azok tehát olyan szorosan kapcsolódtak egymáshoz, hogy nem lehetett azokat elválasztani. Ebből következik, hogy a Bizottság nem követett el jogi minősítési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a 2009. évi tervezési törvény alapján nyújtott valamennyi finanszírozás ugyanazon, a 2015/1589 rendelet 1. cikkének e) pontja értelmében vett egyedi támogatás körébe tartozik, még ha az említett támogatást több részletben folyósították is.

42      Másrészt az sem vitatott, hogy a 2015. évi építési törvényben előírt állami kölcsönök és állami kezességvállalások célja az, hogy lehetővé tegyék a Femern számára – amint az a megtámadott határozat (251) preambulumbekezdéséből kitűnik – az állandó összeköttetés tervezési költségeinek refinanszírozását és építési költségeinek finanszírozását. Az említett törvény 4. §‑ában előírt ezen állami kölcsönök és állami kezességvállalások célja ugyanis egy konkrét projekt meghatározott költségeinek, vagyis az állandó összeköttetés megépítésével, valamint a tervezési költségek refinanszírozásával összefüggő költségeknek a finanszírozása, tehát olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy azokat nem lehet elválasztani. Ebből következik, hogy a Bizottság nem követett el jogi minősítési hibát akkor sem, amikor úgy ítélte meg, hogy a 2015. évi tervezési törvény alapján nyújtott állami kölcsönök és állami kezességvállalások ugyanazon, a 2015/1589 rendelet 1. cikkének e) pontja értelmében vett egyedi támogatás körébe tartoznak, még ha az említett támogatást több részletben – többek között a megtámadott határozat elfogadását követően – folyósítják is.

43      A fenti 41. és 42. pontban szereplő megállapításokat nem teszi kétségessé az az érv, amely szerint lényegében a Femern nem rendelkezik ahhoz való joggal, hogy a 2009. évi tervezési törvény vagy a 2015. évi építési törvény alapján támogatásban részesüljön, mivel a dán hatóságok a finanszírozás nyújtása tekintetében olyan mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, amely nem korlátozódik a technikai alkalmazásra. Meg kell állapítani ugyanis, hogy az említett érv a 2015/1589 rendelet 1. cikkének d) pontja értelmében vett támogatási program azonosítása szempontjából releváns kritériumokon alapul.

44      Márpedig, amint arra a Törvényszék a fenti 39. pontban emlékeztetett, a 2015/1589 rendelet 1. cikkének e) pontja értelmében vett egyedi támogatás azonosítása érdekében a Bizottság nem az említett rendelet 1. cikkének d) pontja értelmében vett „támogatási program” fogalmát alkalmazta, hanem a kedvezményezettnek a nemzeti szabályozás alapján támogatásban részesüléshez való jogára vonatkozó kritériumot vette alapul.

45      E tekintetben megjegyzendő, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a támogatást abban az időpontban kell az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében „nyújtottnak” tekinteni, amikor az alkalmazandó nemzeti jogszabály szerint a kedvezményezett jogosulttá válik arra, hogy megkapja a támogatást (lásd: 2022. január 25‑i Bizottság kontra European Food és társai ítélet, C‑638/19 P, EU:C:2022:50, 115. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46      A jelen ügyben a megtámadott határozat (251)–(256) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a 2015. évi építési törvény 4. §‑ának – a 2009. évi tervezési törvény 7. §‑ában foglaltakhoz hasonló – szövege, a dán hatóságok által szolgáltatott magyarázatok, valamint a 2015. évi építési törvényhez kapcsolódó előkészítő dokumentumok alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a dán pénzügyminiszter korlátozott mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely nem teheti kétségessé a Femern ahhoz való jogát, hogy az e törvények alapján számára biztosított állami kölcsönöket és állami kezességvállalásokat igénybe vegye. Így a megtámadott határozat (257) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a Femern a 2015. évi építési törvény hatálybalépésével megszerezte a jogot ahhoz, hogy az állandó összeköttetés tervezését és megépítését finanszírozza, amely folytán e jogalany egyedi támogatásban részesült. Meg kell állapítani, hogy – még ha ez nem is tűnik ki kifejezetten a megtámadott határozat (257) preambulumbekezdéséből – a Bizottság hallgatólagosan ugyanerre a következtetésre jutott a 2009. évi tervezési törvényt illetően. A Bizottság ugyanis a 2015. évi építési törvény és a 2009. évi tervezési törvény közötti analógián alapuló érvelést alkalmazott, amelyet a felperesek nem vitattak, így az előbbi tekintetében levont következtetés az utóbbira is kiterjeszthető.

47      Kétségtelen, hogy – amint arra a felperesek, a Trelleborg Hamn, a VDR, az Aktionsbündnis és a NABU rámutat – az állami kezességvállalások és állami kölcsönök érvényesítése keretében, amelyekben a Femern a 2015. évi építési törvény és a 2009. évi tervezési törvény alapján részesül, a dán pénzügyminiszter diszkrecionális jogkörrel rendelkezik a tekintetben, hogy útmutatást adjon, valamint kötelező erejű iránymutatásokat bocsásson ki arra vonatkozóan, hogy a Femern hogyan vegye fel a kölcsönöket, milyen eszközöket kell megkövetelni és milyen követelményeket kell megállapítani. Ráadásul az is igaz, hogy bizonyos különleges körülmények között előfordulhat, hogy a Danmarks Nationalbank (dán nemzeti bank) nem fogad el egy kölcsön iránti kérelmet.

48      Meg kell azonban állapítani, hogy a felperesek, a Trelleborg Hamn, a VDR, az Aktionsbündnis és a NABU egyáltalán nem támasztják alá azokat az okokat, amelyek miatt ebből azt a következtetést kellene levonni, hogy a dán pénzügyminiszter vagy a dán nemzeti bank megkérdőjelezheti az állami kölcsönök vagy állami kezességvállalások igénybevételéhez való jogot mint olyant.

[omissis]

51      Következésképpen a Bizottság nem követett el értékelési hibát, amikor a megtámadott határozat (259) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a Femern három különálló egyedi támogatásban részesült, vagyis egy 2005‑ben nyújtott első egyedi támogatásban, egy, a 2009. évi tervezési törvény elfogadásával 2009‑ben nyújtott második egyedi támogatásban, valamint egy, a 2015. évi építési törvény elfogadásával 2015‑ben nyújtott harmadik egyedi támogatásban.

52      Másodsorban meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság értékelési hibát követett‑e el, amikor együttesen vizsgálta a megtámadott határozat (259) preambulumbekezdésében meghatározott három egyedi támogatás összeegyeztethetőségét.

53      A jelen ügyben a tőkeinjekciókat illetően a Bizottság azokat a megtámadott határozat (377) preambulumbekezdésében 510 millió DKK‑ra (68,4 millió euró) értékelte. Az állami kölcsönök és az állami kezességvállalások kombinációját illetően a megtámadott határozat (348) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a dán hatóságok által a hivatalos vizsgálati eljárás során benyújtott alternatív finanszírozási modell szerint a Femern nem részesülhet olyan kölcsönökben és állami kezességvállalásokban, amelyek együttesen meghaladnák a 69,3 milliárd DKK (9,3 milliárd euró) kezességvállalással biztosított maximális összeget, a megtámadott határozat (349) preambulumbekezdése pedig pontosítja, hogy a Femernnek az összeköttetés üzemelésének megkezdését követően legkésőbb tizenhat évvel meg kell szüntetnie minden állami kezességvállalással biztosított kölcsönt és vissza kell fizetnie minden állami kölcsönt.

54      Rá kell mutatni, hogy nem vitatott, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (259) preambulumbekezdésében azonosított három egyedi támogatást az állandó összeköttetés tervezésének és építésének finanszírozása céljából nyújtották a Femern részére. Következésképpen, mivel a Femern részére nyújtott e három egyedi támogatás egy és ugyanazon projekt tervezésének és építésének finanszírozására irányul, a Bizottság érvényesen vizsgálhatta az említett támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségét az összes olyan finanszírozás figyelembevételével, amelyet e jogalany az állandó összeköttetésre irányuló projekt tervezésének és építésének finanszírozása érdekében kaphatott.

55      A felperesek állításával ellentétben a Femernnek nyújtható valamennyi finanszírozásnak a megtámadott határozat (259) preambulumbekezdésében azonosított egyedi támogatások alapján történő együttes vizsgálata nem akadályozza az említett támogatások halmozott hatásának figyelembevételét. Ellenkezőleg, a valamely tagállam által egy adott projekt megvalósítása érdekében valamely vállalkozásnak nyújtott finanszírozások halmozott hatásának értékelése érdekében a Bizottság éppen az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősített valamennyi finanszírozást figyelembe véve tudja értékelni azok versenyre gyakorolt hatását az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésében előírt eltérések egyikének vizsgálata keretében. Ez még inkább igaz a jelen ügyben fennállóhoz hasonló helyzetben, amelyben az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében vett közös európai érdeket szolgáló fontos projektnek tekintett közlekedési infrastruktúrába történő beruházásról van szó, amelynek megvalósítása hosszú időn keresztül állami finanszírozás nyújtásával jár.

56      Egy olyan nagyszabású projekt esetében ugyanis, mint az állandó összeköttetés, az összes olyan finanszírozás együttes vizsgálata, amelyben a Femern e projekt megvalósítása érdekében részesülhet, az egyetlen módja annak, hogy a támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségét a KEÉFP‑ről szóló közleményben szereplő kritériumokra tekintettel értékeljék. Közelebbről, amint az a második jogalap harmadik részének második kifogása keretében megvizsgálásra kerül, a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontjának megfelelően a valamely projekthez nyújtott támogatások maximális szintjét az elszámolható költségekhez viszonyítva megállapított finanszírozási hiány határozza meg. E tekintetben, amint az a megtámadott határozat (166) és (320) preambulumbekezdéséből kitűnik, a hivatalos vizsgálati eljárás során megküldött alternatív finanszírozási modellben a dán hatóságok a projekt elszámolható költségei között nemcsak az építési költségeket, hanem az állandó összeköttetés tervezési költségeit is szerepeltették.

57      Így, mivel a Bizottságnak valamennyi olyan finanszírozás összeegyeztethetőségét meg kellett vizsgálnia, amelyben a Femern az állandó összeköttetésre irányuló projekt tekintetében részesülhet, el kell utasítani a felperesek, a Trelleborg Hamn, a VDR, az Aktionsbündnis és a NABU azon érvelését, amellyel lényegében azt állítják, hogy a Bizottság megsértette a 2015/1589 rendelet 1. cikkének e) pontját, amennyiben ezen okból a Femernnek nyújtott egyedi támogatások tömör vizsgálatát végezte el.

58      Ami a Trelleborg Hamn, a VDR, az Aktionsbündnis és a NABU azon érvét illeti, amely szerint lényegében a 2018. szeptember 19‑i HH Ferries és társai kontra Bizottság ítélet (T‑68/15, EU:T:2018:563) kihirdetése óta a Bizottság köteles a Femern részére nyújtott minden egyes állami kölcsönt és minden egyes állami kezességvállalást külön‑külön megvizsgálni, meg kell állapítani, hogy ezt az ítéletet nem lehet úgy értelmezni, hogy az arra kötelezi a Bizottságot, hogy az e jogalanynak nyújtott minden egyes finanszírozást külön vizsgáljon meg. Az említett ítéletben ugyanis a Törvényszék kizárólag azt állapította meg, hogy a Bizottság az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó intézkedések előzetes vizsgálatának szakasza során komoly nehézségekkel szembesült az állami kezességvállalások támogatási programoknak minősítését illetően, többek között megállapítva, hogy tévesen tekintették úgy, hogy az említett kezességvállalások nem kapcsolódnak meghatározott projekthez a 659/1999 rendelet 1. cikkének d) pontja értelmében (az említett ítélet 80. pontja). Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság általános jelleggel köteles lenne az ugyanazon kedvezményezettnek ugyanazon projekt tekintetében nyújtott minden egyes állami kezességvállalást külön megvizsgálni. Ebből következik, hogy nem kifogásolható, hogy a Bizottság a támogatás ösztönző hatásának meghatározása céljából nem vizsgálta meg a felperesek által a válaszukban hivatkozott tizenöt kölcsön mindegyike tekintetében a támogatás iránti kérelem előzetes benyújtásának kritériumát.

[omissis]

61      Következésképpen mint megalapozatlanokat el kell utasítani azokat az érveket, amelyekkel azt róják fel a Bizottságnak, hogy értékelési hibát követett el, amikor együttesen vizsgálta az állandó összeköttetés tervezése és építése finanszírozásának biztosítása érdekében a Femern részére nyújtott három egyedi támogatást.

62      Harmadsorban el kell utasítani azt az érvelést, amely szerint lényegében a dán hatóságoknak a 2009. évi tervezési törvény és a 2015. évi építési törvény alapján a Femernnek nyújtott minden egyes állami kölcsönt és állami kezességvállalást külön be kellett volna jelenteniük.

63      Amint ugyanis a fenti 41. és 42. pontból kitűnik, a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy egyrészt a 2009. évi tervezési törvény alapján nyújtott valamennyi finanszírozás egy, a 2015/1589 rendelet 1. cikkének e) pontja értelmében vett egyedi támogatás körébe tartozik, másrészt pedig, hogy valamennyi olyan állami kölcsön és állami kezességvállalás, amelyben a Femern a 2015. évi építési törvény alapján részesülhet, szintén az említett rendelkezés értelmében vett egyedi támogatás körébe tartozik. Így, mivel a felperesek, a Trelleborg Hamn, a VDR, az Aktionsbündnis és a NABU állításával ellentétben az állami kölcsön vagy állami kezességvállalás minden egyes nyújtása nem minősül külön egyedi támogatásnak, a Bizottság nem volt köteles megkövetelni, hogy a dán hatóságok a 2009. évi tervezési törvény, majd a 2015. évi építési törvény alapján a Femern javára végrehajtott minden egyes pénzügyi műveletet bejelentsenek neki.

64      Egyébiránt, ami a 2015. évi építési törvény alapján a megtámadott határozat elfogadását követően a Femern részére nyújtott állami kölcsönöket és állami kezességvállalásokat illeti, csak azokat kell bejelenteni a Bizottságnak, amelyek meghaladják a megtámadott határozatban előírt korlátokat, mivel azokra nem terjed ki az összeegyeztethetőség megtámadott határozat általi megállapítása (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2018. július 12‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑356/15, EU:T:2018:439, 266. pont).

65      Negyedsorban, ami az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének a felperesek által hivatkozott, a 2015/1589 rendelet megsértéséből eredő állítólagos megsértését illeti, elegendő megállapítani, hogy a felperesek tévesen hivatkoznak arra, hogy az említett rendeletet az EUMSZ 107. cikk végrehajtása érdekében fogadták el. E rendelet ugyanis nem az EUMSZ 107. cikkben előírt, az állami támogatásokra vonatkozó anyagi jogi rendelkezésekre vonatkozik, hanem az említett támogatások ellenőrzési eljárására vonatkozó, az EUMSZ 108. cikkben foglalt rendelkezések alkalmazásának részletes szabályaira. Ennélfogva el kell utasítani az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének a felperesek által hivatkozott állítólagos megsértését.

[omissis]

67      A fenti megfontolásokból következik, hogy az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

B.      A második, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról

68      A második jogalap lényegében négy részből áll, amelyek közül az első azon alapul, hogy a Bizottság tévesen minősítette a projektet közös európai érdeket szolgáló projektnek, a második azon, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a támogatás szükséges jellegét, a harmadik azon, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a támogatás arányos jellegét, a negyedik pedig az indokolatlan versenytorzulások megelőzésére vonatkozó elemzés és a mérlegelési teszt vitatásán.

69      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának alkalmazása olyan mérlegelési jogkört biztosít a Bizottság számára, amelynek gyakorlása gazdasági és társadalmi jellegű értékeléseket foglal magában. Ebből következik, hogy a bírósági felülvizsgálat e mérlegelési jogkör gyakorlása tekintetében az eljárási és az indokolási szabályok betartásának vizsgálatára, valamint a megállapított tények tárgyi pontosságának, továbbá a téves jogalkalmazás, a tényekre vonatkozó nyilvánvaló értékelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 78. pont; 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet, T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942, 141. pont).

70      A nyilvánvaló értékelési hiba fennállásának az uniós bíróság általi értékelését illetően pontosítani kell, hogy annak megállapításához, hogy a Bizottság az összetett tények értékelése során olyan nyilvánvaló hibát követett el, amely igazolja a megtámadott jogi aktus megsemmisítését, a felperes által előterjesztett bizonyítékoknak elegendőknek kell lenniük ahhoz, hogy a jogi aktusban foglalt ténybeli értékelést megfosszák a hitelességétől (lásd ebben az értelemben: 1996. december 12‑i AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ítélet, T‑380/94, EU:T:1996:195, 59. pont; 2019. szeptember 19‑i FIH Holding és FIH kontra Bizottság ítélet, T‑386/14 RENV, nem tették közzé, EU:T:2019:623, 69. pont).

71      A második jogalap négy részét ezen előzetes megfontolásokra figyelemmel kell megvizsgálni.

1.      Az első, arra alapított részről, hogy a Bizottság tévesen minősítette a projektet közös európai érdeket szolgáló projektnek

72      A második jogalap első részében a NABU, az Aktionsbündnis, az ECSA és a Rederi Nordö‑Link által támogatott felperesek három kifogást hoznak fel a közös európai érdeket szolgáló projektkénti minősítés vitatása érdekében. Az első kifogás azon alapul, hogy az Incentive tanácsadó iroda által a dán kormány nevében készített tanulmányok (a továbbiakban: Incentive‑tanulmányok) nem mutatnak pozitív társadalmi‑gazdasági megtérülést, a második kifogás azon, hogy a Bizottság elavult és inkoherens adatokra támaszkodott a pozitív társadalmi‑gazdasági megtérülés megállapítása érdekében, a harmadik pedig azon, hogy a projektet a kedvezményezett nem társfinanszírozza.

73      Egyebekben a NABU a tárgyaláson első alkalommal hozott fel egy, a környezeti szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetése KEÉFP‑ről szóló közlemény 19. pontjában előírt elvének megsértésére alapított kifogást.

74      Az első két kifogás együttes vizsgálata előtt a Törvényszék célszerűnek tartja, hogy előzetesen határozzon egyrészt a NABU által a tárgyaláson felhozott új kifogás elfogadhatóságáról, másrészt pedig a projekt Femern általi társfinanszírozásának hiányára alapított harmadik kifogás megalapozottságáról.

[omissis]

a)      A pozitív társadalmi‑gazdasági megtérülés hiányára alapított első és második kifogásról

86      Elsősorban, ami a pozitív társadalmi‑gazdasági megtérülés hiányára alapított első kifogást illeti, a felperesek, a NABU, az Aktionsbündnis, az ECSA és a Rederi Nordö‑Link azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el az állandó összeköttetés társadalmi‑gazdasági megtérülésének az Incentive‑tanulmányok alapján történő vizsgálata során.

87      Másodsorban, második kifogásukban a felperesek, a NABU, az Aktionsbündnis, az ECSA és a Rederi Nordö‑Link azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, mivel a pozitív társadalmi‑gazdasági megtérülés megállapítása érdekében a támogatás arányosságára vonatkozó elemzés keretében elavult és a finanszírozási hiány kiszámításának elvégzéséhez használtakhoz képest inkoherens adatokra támaszkodott.

88      A Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott határozatnak a felperesek által nem vitatott megállapításai elegendőek annak bizonyításához, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekt a KEÉFP‑ről szóló közleményben előírt kritériumoknak megfelelően közös európai érdeket szolgáló projektnek tekinthető, így az első és a második kifogás hatástalan.

89      E tekintetben meg kell állapítani, hogy első és második kifogásukban a NABU, az Aktionsbündnis, az ECSA és a Rederi Nordö‑Link által támogatott felperesek egyrészt arra hivatkoznak, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekt nem mutat pozitív társadalmi‑gazdasági megtérülést, másrészt pedig, hogy az említett megtérülés kiszámításához felhasznált adatok elavultak és inkoherensek a támogatás arányosságának vizsgálata során figyelembe vett adatokhoz képest. Így e két kifogással a felperesek csak a Bizottság által a megtámadott határozat (275)–(277) preambulumbekezdésében tett megállapításokat vitatják.

90      Meg kell vizsgálni, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozik – az első és a második kifogás hatástalan‑e azon az alapon, hogy a Bizottság az Incentive‑tanulmányok eredményeire való támaszkodás nélkül úgy tekinthette, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekt közös európai érdeket szolgáló projektnek minősül.

91      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában szereplő „közös európai érdek” fogalmát szigorúan kell értelmezni, és valamely kezdeményezés csak akkor minősül így, ha nemzetközi európai program részeként több tagállam kormánya együttesen támogatja, vagy több tagállam valamely közös kockázat elleni együttes fellépése nyomán jön létre (lásd ebben az értelemben: 2009. október 6‑i Németország kontra Bizottság ítélet, T‑21/06, nem tették közzé, EU:T:2009:387, 70. pont; 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet, T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942, 170. pont).

92      A „közös európai érdek” fogalmát a KEÉFP‑ről szóló közlemény pontosította. Közelebbről, először is az említett közlemény 3.2.1. pontja olyan „általános kumulatív kritériumokat” tartalmaz, amelyeknek egy projektnek meg kell felelnie ahhoz, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában előírt eltérés hatálya alá tartozzon. A KEÉFP‑ről szóló közlemény 14. pontja értelmében az szükséges, hogy a projekt „konkrét, egyértelmű és azonosítható módon […] hozzájárul[jon] egy vagy több uniós célkitűzéshez, és társadalmi kihívásokra adott válaszok vagy uniós szintű értékteremtés révén jelentős hatást […] gyakorol[jon] az Unió versenyképességére és a fenntartható növekedésre”. E közlemény 15–19. pontja meghatározza az e követelményeknek való megfelelés érdekében teljesítendő kritériumokat. E tekintetben a KEÉFP‑ről szóló közlemény 15. pontja pontosítja, hogy ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a projekt lényegesen hozzájárul az uniós célkitűzések megvalósításához, a projektnek többek között a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok alapvető fontosságú elemét kell képeznie. A KEÉFP‑ről szóló közlemény 16. pontja kifejti egyrészt, hogy a projektet rendszerint több tagállam részvételével kell megvalósítani, és előnyeinek nem csupán a finanszírozó tagállamokban, hanem az Unió jelentős részében jelentkezniük kell, és másrészt, hogy a projektből származó előnyöket egyértelműen, konkrét és azonosítható módon kell meghatározni. Ezenkívül az említett közlemény 17. pontja szerint az említett előnyök nem korlátozódhatnak az érintett vállalkozásokra vagy ágazatra: az eredményeknek egyértelműen, konkrét és azonosítható módon meghatározott kedvező továbbgyűrűző hatásaik (köztük az értéklánc különböző szintjeire, illetve a beszerzési és az értékesítési piacokra gyakorolt szisztémás hatások, vagy az egyéb ágazatokban jelentkező alternatív felhasználás vagy modális váltás) révén az európai gazdaság, illetve társadalom szélesebb körében, fokozott alkalmazhatósággal kell hasznosulniuk. Ezenfelül a KEÉFP‑ről szóló közlemény 18. pontjának megfelelően a projekthez a kedvezményezettnek társfinanszírozást kell nyújtania, a 19. pont szerint pedig a projektnek tiszteletben kell tartania a környezeti szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetésének elvét.

93      Ezt követően a közös európai érdeket szolgáló projektkénti minősítés érdekében a KEÉFP‑ről szóló közlemény 3.2.2. pontja olyan általános kedvező indikátorokat tartalmaz, amelyek a Bizottság részéről kedvezőbb elbánást indokolnak. Ezen indikátorok között szerepel – az említett közlemény 20. pontjának f) alpontjában – a projekt uniós társfinanszírozása.

94      Végül, a KEÉFP‑ről szóló közlemény 3.2.3. pontja különleges kritériumokat határoz meg, többek között az e közlemény 23. pontjában előírt kritériumot, amely szerint a környezetvédelmi, energiaügyi és közlekedési projekteknek kiemelt jelentőséggel kell bírniuk az Unió környezetvédelmi, energia‑ illetve közlekedési stratégiája szempontjából, vagy jelentős mértékben hozzá kell járulniuk a belső piachoz, többek között, de nem kizárólag az említett ágazatok bevonásával.

95      A jelen ügyben egyrészt, a megtámadott határozat (272) preambulumbekezdésében a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekt kiemelt jelentőségű a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN‑T) szempontjából, és hozzájárul a TEN‑T fejlesztéséhez. Mivel a felperesek nem vitatták ezt az értékelést, és nincs olyan tényező, amely azt kétségessé tehetné, a Bizottság tehát megalapozottan tekinthette úgy, hogy a KEÉFP‑ről szóló közlemény 15. pontjában említett kritérium teljesült. Ezenkívül, mivel kiemelt európai közlekedési hálózati projektről van szó, teljesül az említett közlemény 23. pontjában említett azon különleges kritérium is, amely szerint a közlekedési projekteknek kiemelt jelentőséggel kell bírniuk az Unió közlekedési stratégiája szempontjából.

96      Másrészt, meg kell állapítani, hogy a KEÉFP‑ről szóló közlemény 16. pontjában előírt kritériumok is teljesülnek. Egyfelől a megtámadott határozat (272) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította – anélkül, hogy ezt vitatták volna –, hogy az állandó összeköttetés hozzájárul a skandináv országok és Közép‑Európa közötti összeköttetés javításához, valamint a közúti és vasúti közlekedéshez köthető nagyobb rugalmassághoz és időmegtakarításhoz, így a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy a projektből származó előnyöket konkrét és azonosítható módon határozták meg. Másfelől a megtámadott határozat (273) preambulumbekezdésében a Bizottság helyesen emlékeztetett arra, hogy a projektben a Dán Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság vesz részt, előnyei azonban nem korlátozódnak e két országra, mivel azok a Skandináviát a Földközi‑tengerrel összekötő, Finnországtól Málta szigetéig tartó folyosó mentén található minden országra kiterjednek.

97      Harmadrészt, mivel a Bizottság – anélkül, hogy ezt megkérdőjelezték volna – a megtámadott határozat (273) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekt nem csupán a skandináv országok és Kelet‑Európa közötti személyszállítás, hanem az árufuvarozás feltételeinek javítására is irányul, és lehetővé teszi a Skandináviát a Földközi‑tengerrel összekötő folyosó hiányzó láncszemének pótlását, amely folyosó, amint az a 135. lábjegyzetből kitűnik, „az európai gazdaság szempontjából kulcsfontosságú észak–déli tengelyek egyike”, meg kell állapítani, hogy ennek alapján a KEÉFP‑ről szóló közlemény 17. pontjában előírt kritérium is teljesül. Figyelemmel ugyanis arra, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekt előnyei hozzájárulnak mind a személyszállítás, mind az árufuvarozás feltételeinek az európai gazdaság egyik fontos tengelyén történő javításához, a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy az állandó összeköttetés előnyei nem korlátozódnak az érintett vállalkozásra, azaz a Femernre, vagy az érintett ágazatra, vagyis a Fehmarn‑szoroson való áthaladás biztosítására irányuló közlekedési szolgáltatásokra. Egyébiránt a Bizottság azt is megállapíthatta, hogy a projekt előnyei egyértelműen, konkrét és azonosítható módon meghatározott kedvező továbbgyűrűző hatásaik – vagyis, amint az lényegében már a megtámadott határozat (272) és (273) preambulumbekezdéséből kitűnik, a belső piac működésének javítása, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése – révén az európai gazdaság, illetve társadalom szélesebb körében, fokozott alkalmazhatósággal hasznosulnak. Meg kell állapítani, hogy a felperesek, a NABU, az Aktionsbündnis, az ECSA és a Rederi Nordö‑Link nem vitatják az állandó összeköttetésből származó és a Bizottság által a megtámadott határozat (281) preambulumbekezdésében azonosított ezen előnyöket.

98      Negyedrészt, amint az a fenti 82–84. pontból kitűnik, a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy a Femern társfinanszírozza az állandó összeköttetést, így a KEÉFP‑ről szóló közlemény 18. pontjában előírt kritérium teljesül.

99      Ötödrészt, ami a KEÉFP‑ről szóló közlemény 19. pontjában előírt kritériumot illeti, a keresetlevél, amint az már kiemelésre került, nem tartalmaz a megtámadott határozat (279) preambulumbekezdésében tett azon megállapítást vitató kifogást, hogy az állandó összeköttetés nem kapcsolódik környezeti szempontból káros támogatáshoz, és nem ellentétes az e támogatások fokozatos megszüntetésének elvével, így megállapítható, hogy az említett kritérium teljesül.

100    Hatodrészt, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (280) preambulumbekezdésében a Bizottság jelezte – anélkül, hogy ezt vitatták volna –, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekt a tervezési tevékenységhez uniós finanszírozást kapott, illetve az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből (CEF) nyújtandó további támogatással kapcsolatos kötelezettségvállalást tettek az irányában. Márpedig a KEÉFP‑ről szóló közlemény 20. pontjának f) alpontja szerint az ilyen uniós finanszírozás megszerzése kedvező indikátor, amely kedvezőbb elbánást indokol.

101    A fenti megállapításokból következik, hogy a KEÉFP‑ről szóló közlemény 14–19. pontjában előírt általános kritériumok anélkül teljesültek, hogy az Incentive‑tanulmányoknak a felperesek, a NABU, az Aktionsbündnis, az ECSA és a Rederi Nordö‑Link által vitatott eredményeire kellett volna támaszkodni. Ezenkívül, mivel a Bizottság az említett közlemény 20. pontjában szereplő általános kedvező indikátorok egyikére is támaszkodott, a megtámadott határozat (281) preambulumbekezdésében megalapozottan vonhatta le azt a következtetést, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekt jelentősen és konkrétan hozzájárul az uniós közlekedéspolitikai célkitűzések, továbbá általánosabb uniós célkitűzések, mint a társadalmi és gazdasági kohézió megerősítésének a megvalósításához, így a projekt közös európai érdeket szolgál.

102    A felperesek, a NABU, az Aktionsbündnis, az ECSA és a Rederi Nordö‑Link azon érvelését illetően, amely szerint a Bizottság anélkül, hogy az Incentive‑tanulmányokra támaszkodott volna, nem juthatott arra a következtetésre, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekt a KEÉFP‑ről szóló közlemény értelmében közös európai érdeket képvisel, meg kell állapítani, hogy egyrészt a megtámadott határozat (274) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az Incentive‑tanulmányok „részletesebben ismertett[ék]” az állandó összeköttetésre irányuló projektnek az e határozat (272) és (273) preambulumbekezdésében már egyértelműen meghatározott előnyeit. Másrészt, ami az előnyöknek a megtámadott határozat (275)–(277) preambulumbekezdésében elvégzett számszerűsítését illeti, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, meg kell állapítani, hogy ahhoz, hogy valamely projektet közös európai érdeket szolgáló projektnek lehessen minősíteni, sem az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja, sem a KEÉFP‑ről szóló közlemény nem követeli meg, hogy a projekt előnyeit a költségek és előnyök társadalmi‑gazdasági elemzése keretében számszerűsítsék. Ennélfogva, amint azt a Bizottság viszonválaszában kifejtette, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (275)–(277) preambulumbekezdése az Incentive‑tanulmányok eredményeit további hasznos, de az állandó összeköttetésre irányuló projekt közös európai érdeket szolgáló projektnek minősítéséhez nem elengedhetetlen elemekként említette.

103    Ebből következik, hogy az első és a második kifogás, amellyel a felperesek, a NABU, az Aktionsbündnis, az ECSA és a Rederi Nordö‑Link csupán az állandó összeköttetés előnyeinek számszerűsítését vitatják, a megtámadott határozat indokolásának mellékes része ellen irányul.

104    Következésképpen azokat mint hatástalanokat el kell utasítani.

105    Következésképpen a második jogalap első részét teljes egészében el kell utasítani.

2.      Az arra alapított második részről, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a támogatás szükséges jellegét

106    A második részben a felperesek három kifogást hoznak fel, amelyek közül az első a támogatás ösztönző hatásának hiányán alapul, a második azon, hogy a Bizottság tévesen tekintettel úgy, hogy a kontrafaktuális forgatókönyvet az alternatív projekt hiánya jelenti, a harmadik pedig a belső megtérülési ráta (a továbbiakban: IRR) kiszámítása céljából figyelembe vett időtartamok vitatásán.

a)      Az első, a támogatás ösztönző hatásának hiányára alapított kifogásról

107    A DFA, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a Rederi Nordö‑Link által támogatott felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a támogatás ösztönző hatással bír.

108    A Dán Királyság által támogatott Bizottság vitatja ezt az érvelést.

109    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja előírja többek között, hogy valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására nyújtott támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető.

110    A Bizottság az említett rendelkezés által ráruházott mérlegelési jogkörében eljárva jogosult megtagadni a támogatás nyújtásának engedélyezését, amennyiben a támogatás a kedvezményezett vállalkozásokat nem ösztönzi olyan magatartás tanúsítására, amely hozzájárul az e rendelkezésben lefektetett valamely cél megvalósításához (lásd ebben az értelemben: 2016. július 19‑i Kotnik és társai ítélet, C‑526/14, EU:C:2016:570, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

111    Az ilyen támogatásnak ezért oly módon kell szükségesnek lennie az e rendelkezésben meghatározott célok eléréséhez, hogy e támogatás nélkül a piac törvényeinek érvényesülése önmagában nem tenné lehetővé, hogy a kedvezményezett vállalkozások olyan magatartást tanúsítsanak, amely hozzájárul e célok megvalósításához. Nem tekinthető ugyanis a belső piaccal összeegyeztethetőnek az olyan támogatás, amely a kedvezményezett vállalkozás pénzügyi helyzetét anélkül javítja, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésében foglalt célok eléréséhez szükséges lenne (lásd analógia útján: 2013. június 13‑i HGA és társai kontra Bizottság ítélet, C‑630/11 P–C‑633/11 P, EU:C:2013:387, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

112    Így az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjával összefüggésben a tervezett támogatásnak ahhoz, hogy a belső piaccal összeegyeztethető lehessen, ösztönző hatással kell bírnia, és ekképpen szükségesnek kell lennie valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításához. Ennek érdekében bizonyítani kell, hogy a tervezett támogatás hiányában az ilyen projekt megvalósítására hivatott beruházást nem hajtanák végre. Ezzel szemben, amennyiben úgy tűnik, hogy e beruházást még a tervezett támogatás hiányában is végrehajtanák, akkor meg kell állapítani, hogy e támogatás egyedüli hatása a kedvezményezett vállalkozások pénzügyi helyzetének javítása, anélkül hogy megfelelne az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételnek, vagyis annak, hogy szükséges legyen valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításához (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2013. június 13‑i HGA és társai kontra Bizottság ítélet, C‑630/11 P–C‑633/11 P, EU:C:2013:387, 105. pont; 2017. december 13‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑314/15, nem tették közzé, EU:T:2017:903, 182. pont; 2019. szeptember 12‑i Achemos Grupė és Achema kontra Bizottság ítélet, T‑417/16, nem tették közzé, EU:T:2019:597, 84. pont).

113    Végül emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint valamely támogatás szükségességének hiánya különösen azon tény következtében állapítható meg, hogy az érdekelt vállalkozás már azt megelőzően megkezdte, sőt meg is valósította a támogatott projektet, hogy a támogatás iránti kérelmet a hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz továbbították volna, ami kizárja, hogy az érintett támogatásnak ösztönző szerepe legyen (2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 69. pont; 2019. szeptember 12‑i Achemos Grupė és Achema kontra Bizottság ítélet, T‑417/16, nem tették közzé, EU:T:2019:597, 85. pont).

114    E megfontolások fényében kell megvizsgálni a felperesek, valamint a DFA, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a Rederi Nordö‑Link által felhozott érveket.

115    Előzetesen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban és a felek beadványaiban a „formális ösztönző hatás” és a „lényegi ösztönző hatás” fogalmát használják. Márpedig az egyértelműség a terminológiai pontosság érdekében a jelen ítélet céljából egyrészről a „formális ösztönző hatás” fogalma alatt a „támogatás iránti kérelem előzetes benyújtásának” kritériuma értendő (lásd ebben az értelemben: 2013. június 13‑i HGA és társai kontra Bizottság ítélet, C‑630/11 P–C‑633/11 P, EU:C:2013:387, 106. pont; 2019. március 5‑i Eesti Pagar ítélet, C‑349/17, EU:C:2019:172, 64. pont). Másrészről a „lényegi ösztönző hatás” követelménye úgy értendő, hogy az „a támogatás ösztönző hatásának” a fenti 112. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatban említett feltételét, vagyis a kedvezményezett arra való ösztönzését jelenti, hogy olyan magatartást tanúsítson, amely hozzájárul az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt célok megvalósításához.

116    A KEÉFP‑ről szóló közleményben a 28. pont idézi fel azt a követelményt, amely szerint a támogatásnak meg kell felelnie az ösztönző hatás feltételének, az említett bekezdésbe illesztett 24. lábjegyzet pedig megismétli az előzetes benyújtás kritériumát, amely szerint „[a] támogatási kérelemnek meg kell előznie a munkák kezdetét”.

117    Meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a felperesek, a Trelleborg Hamn és az ECSA állítják – a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el, amikor úgy ítélte meg, hogy a jelen ügy körülményei között a támogatás iránti kérelem benne rejlik a Femern létesítésében.

118    A jelen ügyben a megtámadott határozat (299) és (302) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a támogatási kérelem előzetes benyújtására vonatkozó, a KEÉFP‑ről szóló közleményben megfogalmazott kritérium teljesülése nem szükséges előfeltétel, mivel az ösztönző hatás feltétele teljesül azon az alapon, hogy támogatások nélkül a szóban forgó projekt nem valósulna meg. A Bizottság szerint különbséget kell tenni egy, a Femernhez hasonló vállalkozás, amely az összeköttetésre vonatkozó, a hatóságok által meghatározott projekt megvalósítása érdekében részesül támogatásban, valamint az olyan más vállalkozások között, amelyek eldönthetik, hogy mely projektekbe kívánnak befektetni. Így a jelen ügy sajátosságaira figyelemmel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy még a Femern által a dán hatóságokhoz formálisan benyújtott támogatási kérelem hiányában is teljesül a támogatás iránti kérelem előzetes benyújtásának kritériuma, mivel úgy tekinthető, hogy e kérelem benne rejlik e jogalany létesítésében.

119    Megjegyzendő, hogy a Femern különleges célú társaság, amelyet a hatóságok egy meghatározott projekt megvalósítása céljából hoztak létre, minden más tevékenység kizárásával. Amint arra ugyanis a Dán Királyság rámutatott, e jogalanynak az építési munkálatok befejezéséig nem lesz működési bevétele. Ezért az állandó összeköttetés használatbavételéig a Femern a hatóságok által nyújtott finanszírozástól függ, különösen az infrastruktúra megépítésének biztosítása érdekében. Márpedig az ilyen helyzet nem hasonlítható össze azon magán‑ vagy közvállalkozások helyzetével, amelyek meghatározhatják, hogy mely projektekbe kívánnak befektetni, és e projekteket – legalábbis részben – a más tevékenységeikből származó bevételek felhasználásával finanszírozni tudják.

120    Ezenkívül a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy 2014. december 22‑én a Dán Királyság bejelentette az összes olyan finanszírozást, amelyben e jogalany 2005. évi létrehozása óta részesült, annak érdekében, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja és a KEÉFP‑ről szóló közleményben szereplő kritériumok alapján értékelje azok belső piaccal való összeegyeztethetőségét. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Femernt, korábban Femern Bælt A/S‑t a 2005. június 24‑i lov n^o 588 om Sund og Bælt Holding A/S (a Sund & Bælt Holding A/S‑ről szóló 588. sz. törvény) 6. §‑a alapján annak érdekében hozták létre, hogy elvégezze az állandó összeköttetés tervezéséhez kapcsolódó feladatokat, minden más tevékenység kizárásával. E jogalany a létrehozásához 2005‑ben tőkeinjekcióban részesült. Ezután a Fehmarn‑szorosról szóló egyezmény aláírását követően a Femern a 2009. évi tervezési törvény alapján további tőkeinjekcióban, valamint állami kölcsönökben és állami kezességvállalásokban részesült. Az N 157/2009. sz. ügyben 2009. július 13‑án hozott határozatában a Bizottság elsődlegesen úgy ítélte meg, hogy a Femern részére nyújtott finanszírozások nem minősülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak, és elővigyázatosságból, arra az esetre, ha e jogalany látná el az állandó összeköttetés gazdasági üzemeltetését, megállapította, hogy az említett finanszírozások az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethető támogatásnak minősülnek. Emlékeztetni kell arra, hogy ezt a határozatot nem támadták meg.

121    Így, mivel a Bizottság jogszerűen vizsgálhatta együttesen az állandó összeköttetésre irányuló projekt megvalósításához a Femern létrehozásától kezdve szükséges valamennyi finanszírozás összeegyeztethetőségét (lásd a fenti 53–61. pontot), és mivel e vállalkozás az állandó összeköttetés használatbavételéig nem tesz szert működési bevételre, nem követelhető meg, hogy az állandó összeköttetés megvalósítása érdekében a Femernnek nyújtott három egyedi támogatás mindegyike esetében ellenőrizzék az előzetes benyújtásra vonatkozó kritériumot. Ezenkívül a jelen ügyben a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy a támogatási kérelem benne rejlik a Femern létesítésében.

122    E következtetés vitatása érdekében a felperesek, a Trelleborg Hamn, a DFA, az ECSA és a Rederi Nordö‑Link lényegében arra hivatkoznak, hogy létrehozásakor a Femernt kizárólag az állandó összeköttetés tervezésével bízták meg, és csak később bízták meg ezen infrastruktúra megépítésével és üzemeltetésével.

123    E tekintetben, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, mivel a Femernt az állandó összeköttetésre irányuló projekt megvalósítása érdekében hozták létre, az a körülmény, hogy tevékenységei a létrehozása óta változtak, nem releváns annak megkérdőjelezése szempontjából, hogy úgy tekinthető‑e, hogy a támogatási kérelem benne rejlik a Femern létesítésében.

124    A hatóságok ugyanis a projekt egészét ugyanazon különleges célú társaságra bízták, amely csak az e projekttel kapcsolatos tevékenységek végzésére jogosult.

125    Ami a 2013‑ban és 2014‑ben elvégzett, a felperesek, a Trelleborg Hamn és az ECSA által építési munkálatoknak tekintett munkálatokat illeti, amint arra a Bizottság a megtámadott határozat (300) preambulumbekezdésében rámutatott, azokat a tervezési költségvetésnek a dán parlament pénzügyi bizottsága által 2010. június 3‑án, 2011. június 23‑án és 2013. márciusban jóváhagyott növelése fedezte. Az ügy irataiból, különösen a Dán Királyság beavatkozási beadványához csatolt, költségvetési előirányzat iránti 2013. március 13‑i 97. sz. kérelemből kitűnik, hogy a 2013 szeptemberétől végzett munkálatokat illetően a Femern előzetes pénzügyi értékelést végzett, amelynek alapján a dán közlekedési miniszter a dán parlament pénzügyi bizottságának hozzájárulását kérte a tervezési költségvetés növeléséhez. Arra is rá kell mutatni, hogy az állandó összeköttetés dán hatóságok által 2014. december 22‑én bejelentett finanszírozási modelljét, amely – amint az a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdéséből kitűnik – az állandó összeköttetés tervezésének és megépítésének becsült összköltségét tartalmazta, a Femern által 2014 novemberében készített pénzügyi elemzés előzte meg. Hasonlóképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a támogatások arányosságának vizsgálata keretében kiszámított finanszírozási hiány egy, szintén a Femern által készített, aktualizált pénzügyi elemzésen alapul.

126    Így, mivel a Femern mint különleges célú társaság közfinanszírozástól függ a rábízott feladatok megfelelő ellátása érdekében, még ha feltételezzük is, hogy – amint azt a felperesek állítják – a Bizottságnak a Femern tevékenységeinek változása miatt külön kellett volna vizsgálnia a támogatás iránti kérelem előzetes benyújtása kritériumának tiszteletben tartását, a Bizottság megállapíthatta volna, hogy az elvégzett munkálatokat – függetlenül attól, hogy „építési munkálatoknak” vagy „előkészítő munkálatoknak” minősültek‑e – a Femern finanszírozási szükségletei értékelésének formáját öltő kérelmet követően végezték el.

127    A felperesek állításával ellentétben a KEÉFP‑ről szóló közlemény 28. pontjához fűzött 24. lábjegyzet szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy elegendő, ha a támogatási kérelem megelőzi a munkálatok kezdetét. Ennélfogva a támogatásban részesülő jogalany nem köteles a munkálatok megkezdése előtt megvárni az említett kérelem jóváhagyását vagy a támogatás nyújtását. A KEÉFP‑ről szóló közlemény e követelménye nem hasonlítható össze a felperesek által hivatkozott 2019. március 5‑i Eesti Pagar ítéletben (C‑349/17, EU:C:2019:172) és 2013. szeptember 13‑i Fri‑El Acerra kontra Bizottság ítéletben (T‑551/10, nem tették közzé, EU:T:2013:430) értelmezett egyéb iránymutatások követelményeivel, amely iránymutatások kifejezetten megkövetelték az illetékes nemzeti hatóságok általi írásbeli megerősítést.

128    Egyébiránt, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, az a kérdés, hogy teljesül‑e a támogatási kérelem előzetes benyújtásának kritériuma, nem függ össze azzal a kérdéssel, hogy a támogatásokat jogellenesen, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével folyósították‑e, sem pedig azzal, hogy a Femern részére a tervezésről szóló határozat megsértésével nyújtottak‑e finanszírozást.

[omissis]

137    A fentiekből tehát az következik, hogy hátrányos megkülönböztetés hiányában a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, és nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát sem, amikor megállapította, hogy a támogatás ösztönző hatással bír.

138    Ennélfogva a támogatás ösztönző hatásának hiányára alapított első kifogást el kell utasítani.

b)      A második, arra alapított kifogásról, hogy a Bizottság tévesen tekintette úgy, hogy a kontrafaktuális forgatókönyvet az alternatív projekt hiánya jelenti

139    A felperesek, az FSS, az Aktionsbündnis, az NABU és a VDR úgy vélik, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a kontrafaktuális forgatókönyvet az alternatív projekt hiánya jelenti.

140    A Dán Királyság által támogatott Bizottság elutasítja ezt az érvelést.

141    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a támogatás szükségességének értékelése céljából a KEÉFP‑ről szóló közlemény 29. pontja előírja, hogy a tagállamoknak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk a támogatott projekttel kapcsolatos megfelelő információkat, és egy átfogó kontrafaktuális forgatókönyvet, amely felméri azt a helyzetet, amelyben egyetlen tagállam sem nyújt támogatást, azzal, hogy a kontrafaktuális forgatókönyv bemutathatja az alternatív projekt hiányát, vagy egy egyértelműen meghatározott és kellően kiszámítható, a kedvezményezett által belső döntéshozatala folyamán fontolóra vett alternatív projektet, vagy olyan alternatív projekthez is kapcsolódhat, melyet részben vagy egészében az Unión kívül valósítanak meg.

142    A megtámadott határozatban azon következtetés levonásához, hogy a kontrafaktuális forgatókönyvet az alternatív projekt hiánya jelenti, a Bizottság a dán hatóságok által annak bizonyítása érdekében szolgáltatott információkra támaszkodott, hogy nem létezik hiteles vagy valószerű alternatív projekt. Így a megtámadott határozat (307) preambulumbekezdésében a Bizottság az állandó összeköttetésre irányuló projekttel kapcsolatos kereskedelmi érdekekről szóló, 2001‑ben készült jelentésre (a továbbiakban: a kereskedelmi érdekekről szóló 2001. évi jelentés) támaszkodott annak megállapítása érdekében, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekttel kapcsolatos jelentős kockázatokra tekintettel a magánszektortól származó követelmények olyan magas tőkeköltséget eredményeztek volna, amely mellett a projekt nem lett volna megvalósítható a közszféra általi jelentős támogatás nélkül. A dán hatóságok által az állandó összeköttetés finanszírozásának bejelentésekor szolgáltatott információk alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a következtetés időközben nem változott. Ezért a megtámadott határozat (308) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egyetlen észszerű magánbefektető sem vállalna ilyen projektet a szokásos piaci feltételek mellett, valamint hogy az állandó összeköttetést csak jelentős állami támogatással lehetne megvalósítani. Ezenkívül leszögezte, hogy az, hogy a végső műszaki megoldás megváltozott a kereskedelmi érdekekről szóló 2001. évi jelentés óta, nem változtat ezen a következtetésen, és semmi nem utal arra, hogy egy támogatás nélküli kontrafaktuális forgatókönyv életképessé vált időközben. Ráadásul a Bizottság úgy véli, hogy a CEF szerinti uniós pénzügyi támogatás erőteljes jelzése annak, hogy a projekt megvalósításához állami finanszírozásra van szükség.

143    Elsősorban meg kell vizsgálni, hogy – amint arra a felperesek, az FSS, az Aktionsbündnis, a NABU és a VDR hivatkoznak – a Bizottság elmulasztott‑e figyelembe venni olyan alternatív projekteket, amelyek a KEÉFP‑ről szóló közlemény 29. pontja értelmében kontrafaktuális forgatókönyvnek minősülhetnek.

144    Először is, ami a fejlettebb komprendszerre vonatkozó projektet illeti, a felperesek a Planco tanácsadó iroda által 2000‑ben készített, a költségekről és hasznokról szóló jelentésre (a továbbiakban: Planco‑jelentés) hivatkoznak, amely az állandó összeköttetésre irányuló projekt aktuális változata melletti több alternatívát tartalmazott, köztük egy fejlettebb komprendszerre vonatkozó projektet.

145    Megjegyzendő, hogy a Planco‑jelentés nem tartalmaz olyan egyértelmű információt, amely lehetővé tenné annak meghatározását, hogy a kompszolgáltatások fejlesztéséhez szükség van‑e támogatás nyújtására. E tekintetben a felperesek a tárgyaláson elismerték, hogy e jelentés nem annak meghatározására irányult, hogy az abban szereplő projektek megvalósíthatók‑e támogatás nélkül. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (306) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Planco‑jelentésből kitűnik, hogy az állandó összeköttetés megoldása által elérhető előnyök nettó hasznának abszolút nagysága nem érhető el egy fejlettebb komprendszerrel, különösen, ami a csökkentett utazási időt és a közlekedési költségek megtakarítását illeti. Következésképpen megállapította, hogy a fejlettebb komprendszer nem volt olyan alternatíva, amely az állandó összeköttetésre irányuló projekttel azonos terjedelmű lenne és hozzá hasonló várható haszonnal rendelkezne.

146    E tekintetben a kontrafaktuális forgatókönyv követelményének értelmezése céljából a KEÉFP‑ről szóló közlemény 28. pontját kell figyelembe venni, amely kimondja, hogy a támogatás hiányában a projekt nem valósítható meg, vagy kisebb kiterjedéssel, illetve alkalmazási körrel valósítható meg, vagy más módon, a várható előnyök jelentős korlátozása mellett valósítható meg. Így, amennyiben egy projekt nem hasonló kiterjedésű vagy alkalmazási körű, vagy jelentősen korlátozná a támogatott projekt várható előnyeit, a Bizottság nem hagyja figyelmen kívül a KEÉFP‑ről szóló közleményt annak megállapításával, hogy e projekt nem minősül az említett közlemény 29. pontja értelmében vett kontrafaktuális forgatókönyvnek minősíthető alternatív projektnek.

147    A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az többek között a megtámadott határozat (33) és (272) preambulumbekezdéséből kitűnik – az állandó összeköttetésre irányuló projektnek hozzá kell járulnia a Skandináviát a Földközi‑tengerrel összekötő folyosó hiányzó láncszemének pótlásához, a skandináv országok és Közép‑Európa közötti összeköttetés javításához, valamint a közúti és vasúti közlekedéshez köthető nagyobb rugalmassághoz és időmegtakarításhoz.

148    Kétségtelen, hogy – amint arra a NABU és a VDR hivatkozik – az Incentive‑tanulmány eredeti változatában az állandó összeköttetés fő előnye a működési bevételeiből származott. Anélkül azonban, hogy állást kellene foglalni a Planco‑jelentés és az Incentive‑tanulmányok eredményei összehasonlításának lehetőségéről, elegendő megjegyezni, hogy a közúti közlekedést illetően az Incentive‑tanulmány eredeti változatából kitűnik egyrészt, hogy az állandó összeköttetés a Fehmarn‑szoroson áthaladás időtartamát – a komppal történő áthaladáshoz szükséges 45 perccel szemben – személygépkocsival történő áthaladás esetén 10 percre fogja csökkenteni, másrészt pedig, hogy növelni fogja a rugalmasságot, mivel nem kell majd megvárni a komp indulását. Ezenkívül ez a tanulmány kiemeli az állandó összeköttetésnek a vasúti közlekedés javítása szempontjából fennálló előnyeit, például a Németország és Dánia közötti vonatút időtartamának csökkenését.

149    Ily módon, mivel a fejlettebb komprendszerre vonatkozó projekt nem lenne képes elérni az állandó összeköttetésre irányuló projekt által követett célokat, nem releváns az a körülmény, hogy a fejlettebb komprendszerre vonatkozó projekt megtérülési rátája magasabb, mint az állandó összeköttetésé. Az alternatív projekt fennállásának vizsgálata során ugyanis nem róható fel sem a dán hatóságoknak, sem a Bizottságnak, hogy nem vett figyelembe egy olyan projektet, amely nem alkalmas a hatóságok által követett közérdekű célok elérésére.

150    Ebből következik, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát annak megállapításával, hogy a fejlettebb kompszolgáltatás az utazási idő csökkenése és a közlekedési költségek megtakarítása tekintetében nem nyújtaná ugyanazokat az előnyöket, mint az állandó összeköttetés. Következésképpen nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem vette figyelembe a fejlettebb komprendszerre vonatkozó projektet.

151    Másodszor, ami a felperesek által említett, különösen a Planco‑jelentésben előirányzott alternatív állandó összeköttetéseket illeti, vagyis egy függőhidat, egy ferdekábeles hidat, valamint fúrt alagutak és süllyesztett alagutak különböző konfigurációit, a felperesek a tárgyaláson elismerték, amint az a fenti 145. pontban megállapításra került, hogy e jelentés nem annak meghatározására irányult, hogy az abban hivatkozott projektek támogatás nélkül megvalósíthatók‑e.

152    A COWI tanácsadó iroda által 2004 márciusában készített, a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésre vonatkozó gazdasági értékelő jelentésben (a továbbiakban: COWI‑jelentés) szereplő, egy ferdekábeles hídból és egy, a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló süllyesztett alagútból álló megoldást illetően meg kell állapítani, hogy a NABU, az Aktionsbündnis és a VDR a keresetlevélhez csatolt e jelentés egyetlen konkrét részére sem hivatkozik. A tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a felperesek nem tudták megjelölni, hogy e jelentés mely kivonata bizonyíthatná, hogy az abban említett projektek támogatás nélkül is megvalósíthatók. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy e jelentésnek az eljárás nyelvére lefordított összefoglalójából nem tűnik ki, hogy a ferdekábeles híd vagy a süllyesztett alagút megoldása támogatás nélkül is megvalósítható lenne. Ellenkezőleg, e jelentés abból az előfeltevésből indul ki, hogy egy ilyen projekt a beruházási költségek körülbelül 10%‑ának megfelelő uniós finanszírozásban részesülne, így e finanszírozás pozitív hatással lenne a Dán Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság által viselt költségekre.

153    Ugyanez a megállapítás tehető az állandó összeköttetés környezeti hatásairól szóló, a Femern által készített és az FSS, az Aktionsbündnis, a NABU és a VDR által hivatkozott jelentéssel kapcsolatban is. Kétségtelen, hogy e jelentés több alternatívát is figyelembe vett, nevezetesen egy ferdekábeles hidat, egy függőhidat, valamint egy fúrt alagutat. A beavatkozó felek mindazonáltal nem bizonyították, hogy az említett jelentésnek az eljárás nyelvére lefordított kivonataiból kitűnik, hogy az említett alternatív projektek támogatás nélkül is megvalósíthatóak.

154    Következésképpen nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem vett figyelembe alternatív állandó összeköttetésekre vonatkozó projekteket.

155    Harmadszor, a felperesek által hivatkozott, a jütlandi (Dánia) útvonal korszerűsítéséből álló projektet illetően meg kell állapítani, hogy a COWI‑jelentés összefoglalójának 5. oldalára való hivatkozás téves, mivel e jelentésnek az eljárás nyelvére lefordított összefoglalója nem említ ilyen projektet. Ami a NABU által hivatkozott azon projektet illeti, amely a Fehmarn‑szoroson belüli kompszolgáltatások korszerűsítéséből és a Jütlandon áthaladó, meglévő vasútvonalak korszerűsítéséből áll, azt is meg kell állapítani, hogy ilyen projekt nem szerepel a COWI‑jelentésnek az eljárás nyelvére lefordított összefoglalójában, amelyre a beavatkozási beadvány konkrét módon nem hivatkozik. Ezenfelül, ami a NABU által hivatkozott azon projektet illeti, amely a Koldingen (Dánia) áthaladó jütlandi vasúti összeköttetés javítására irányul, meg kell állapítani, hogy a beavatkozási beadvány nem tartalmaz elég információt az említett projekt azonosításához. Ennélfogva a felperesek és a NABU által hivatkozott e projektek puszta említése nem teszi lehetővé annak bizonyítását, hogy a Bizottság azokat tévesen nem vette figyelembe.

156    A fenti megfontolásokból következik, hogy a felperesek, az FSS, az Aktionsbündnis, a NABU és a VDR nem bizonyították, hogy a megtámadott határozat (306)–(308) preambulumbekezdésében tett megállapítások és azon következtetés, amely szerint a kontrafaktuális forgatókönyvet az alternatív projekt hiánya jelenti, nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak.

157    Másodsorban, nem lehet helyt adni az FSS azon érvelésének, amely szerint lényegében a 2018. július 12‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet (T‑356/15, EU:T:2018:439) 150. pontjából, valamint a KEÉFP‑ről szóló közlemény 29. pontjából kitűnik, hogy a tagállam nem nyújthat támogatást a választása szerinti projektnek, ha léteznek olyan egyértelműen meghatározott és kellően előrelátható alternatív projektek, amelyek megfelelnek ugyanazoknak a célkitűzéseknek és kevesebb támogatást igényelnek.

158    Egyrészt meg kell állapítani, hogy ezen érvelésnek a 2018. július 12‑i Ausztria kontra Bizottság ítéletben (T‑356/15, EU:T:2018:439) nincs semmilyen alapja.

159    Másrészt, amint arra a Bizottság emlékeztetett, közös európai érdeket szolgáló fontos projekt esetén, amennyiben teljesülnek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában, valamint a KEÉFP‑ről szóló közleményben előírt feltételek, a tagállam szabadon nyújthat támogatást a választása szerinti projektnek.

[omissis]

163    A fenti megállapításokból következik, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, és nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a kontrafaktuális forgatókönyvet az alternatív projekt hiánya jelenti.

164    Ennélfogva a második, arra alapított kifogást, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a kontrafaktuális forgatókönyvet az alternatív projekt hiánya jelenti, el kell utasítani mint megalapozatlant.

c)      A harmadik, az IRR számítása (a támogatás szükségessége) és a finanszírozási hiány számítása (a támogatás arányossága) céljára figyelembe vett időtartamok vitatására alapított kifogásról

165    A felperesek, az FSS, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a VDR arra hivatkoznak, hogy a beruházás élettartamának, amelyet a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontja a finanszírozási hiány kiszámítása céljára előír, meg kell felelnie a projekt élettartamának, amelyet az említett közlemény 30. pontja az IRR kiszámítása céljára előír. Ennélfogva a felperesek és e beavatkozó felek ugyanazokra az érvekre hivatkoznak a támogatás szükségességére vonatkozó részben felhozott, az IRR számítása céljára figyelembe vett időtartammal kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibára alapított kifogás, valamint a támogatás arányosságára vonatkozó harmadik részben felhozott, a finanszírozási hiány számítása céljára figyelembe vett időtartammal kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibára alapított kifogás alátámasztása érdekében.

166    A felperesek, az FSS, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a VDR úgy vélik, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, amikor 40 éves időtartamot vett alapul az IRR és a finanszírozási hiány kiszámítása során. Álláspontjuk szerint a projekt 120 éves élettartamát figyelembe véve egyrészt az IRR magasabb lett volna, mivel az állandó összeköttetésből származó bevételek idővel magasabbak lettek volna, másrészt pedig a finanszírozási hiány alacsonyabb lett volna.

167    A Dán Királyság által támogatott Bizottság elutasítja ezt az érvelést.

168    E tekintetben meg kell állapítani, hogy egyrészt alternatív projekt hiányában a KEÉFP‑ről szóló közlemény 30. pontja szerint a Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a támogatási összeg nem haladja meg a támogatott projekt kellő jövedelmezőségéhez minimálisan szükséges mértéket, például azzal, hogy lehetővé teszi olyan belső megtérülési ráta elérését, amely összhangban áll az ágazat‑ vagy vállalatspecifikus küszöbértékkel vagy elvárható megtérülési szinttel, pontosítva, hogy valamennyi várható releváns költséget és hasznot számításba kell venni a projekt teljes élettartama alatt. Ebből következik, hogy a támogatás akkor szükséges, ha a projekt az élettartama alatt nem jövedelmező (lásd ebben az értelemben: 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet, T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942, 210. pont).

169    Másrészt a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontja szerint a támogatás maximális összegét az elszámolható költségekhez viszonyítva megállapított finanszírozási hiány határozza meg, azzal, hogy amennyiben azt a finanszírozási hiány elemzése indokolja, a támogatási intenzitás elérheti az elszámolható költségek 100%‑át. Ugyanez a pont úgy határozza meg a finanszírozási hiányt, mint a beruházás élettartama során előforduló pozitív és negatív, egy megfelelő diszkonttényező alapján jelenértékre diszkontált pénzforgalom különbözetét, amely tükrözi a projekt kedvezményezett általi, a felmerült kockázatokat figyelembe vevő megvalósításához szükséges megtérülési rátát.

170    A jelen ügyben a megtámadott határozat (327) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a finanszírozási hiány meghatározásához a dán hatóságok a beruházás 40 éves várható gazdasági élettartamát használták fel, azzal az indokkal, hogy ez az az időtáv, amelyet egy befektető általában figyelembe venne, amikor az állandó összeköttetéshez hasonló nagy léptékű infrastruktúrába fektet be. Bár a Bizottság jelezte, hogy a Femern weboldala szerint a projekt élettartama 120 év, ugyanakkor megjegyezte, hogy amikor a pénzforgalom távoli, a diszkontálás hatása jelentős. Ráadásul a Bizottság úgy vélte, hogy az ilyen nagyon hosszú időszakra vonatkozó pénzügyi előrejelzéseket övező bizonytalanság miatt valószínűtlen, hogy bármely észszerű befektető a beruházás mellett döntene, amikor annak jövedelmezőségi kilátásai csak ilyen nagyon hosszú időszakot követően valósulhatnak meg. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy 40 éves üzemi időszak észszerű feltevés az állandó összeköttetés finanszírozási hiányának kiszámításához.

171    Ami az IRR‑t illeti, a megtámadott határozat (309) és (310) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy mivel a Femern nem rendelkezett hasonló típusú beruházási projektekkel vagy teljes tőkeköltséggel, amelyeket fel lehetne használni annak kiszámításához, hogy a támogatási összeg meghaladja‑e a projekt kellő jövedelmezőségéhez szükséges mértéket, a projekt támogatás nélküli IRR‑jét az érintett ágazatra általában jellemző tőkeköltség‑követelményekhez, vagyis az 5,59%‑ban megállapított súlyozott átlagos tőkeköltséghez (a továbbiakban: WACC) kell viszonyítani. Így a megtámadott határozat (312) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság a beruházás 40 éves gazdasági élettartamát figyelembe véve megállapította, hogy a projekt IRR‑je támogatás nélkül 3,9%, és még 2100‑ig tartó hosszabb élettartam esetén is alacsonyabb marad a WACC‑nál.

172    Megjegyzendő, hogy érvelésükkel a felperesek, az FSS, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a VDR azt kifogásolják, hogy a Bizottság az IRR‑t és a finanszírozási hiányt a projekt 120 éves élettartama helyett a beruházás 40 éves gazdasági élettartama figyelembevételével számította ki.

173    E tekintetben elsősorban meg kell állapítani, hogy a 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) 213. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság azzal, hogy a „támogatás visszafizetési időszakára” hivatkozott, nem alkalmazta helyesen a KEÉFP‑ről szóló közlemény 30. pontját, amely szerint az IRR‑t „a projekt teljes élettartama” alatt várható költségek és hasznok figyelembevételével kell kiszámítani. Ezenfelül a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az IRR számításának egy igen bizonytalan visszafizetési időszakhoz való kapcsolása szintén önkényes, mivel ez az időszak szubjektív elemektől, többek között a támogatás típusától, valamint a visszafizetésnek a kedvezményezett és a kölcsönt nyújtó pénzügyi intézmény között megtárgyalt részletes szabályaitól függően eltérően alakulhat.

174    A felperesek, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a VDR állításával ellentétben e megállapításokból nem lehet arra következtetni, hogy a Törvényszék azt kívánta volna megkövetelni, hogy a Bizottság az IRR kiszámításához 120 éves időtartamot vegyen figyelembe, annál is inkább, mivel a 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítéletben (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) az ezen időtartamra való egyetlen hivatkozás a felek érvelésének ismertetésében, feltételes módban szerepel. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy ezen ítélet 217. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy főszabály szerint nem zárható ki, hogy egy ilyen nagyságrendű projekt megvalósításához támogatásra van szükség, de a támogatás szükségességének elégtelen és pontatlan vizsgálata komoly nehézségek fennállására világított rá, amelyekre tekintettel a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást, és amelyek miatt a Törvényszék nem tudta megvizsgálni, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el.

175    Másodsorban meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a felperesek, az FSS, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a VDR állítják – a Bizottság megsértette‑e a KEÉFP‑ről szóló közlemény 30. és 31. pontját, amikor az IRR és a finanszírozási hiány számítása szempontjából releváns időtartam meghatározása céljára figyelembe vette a piaci befektetők magatartását.

176    Először is, az IRR számítása szempontjából releváns időtartamot illetően a KEÉFP‑ről szóló közlemény 30. pontjának utolsó mondatában előírt, a „projekt teljes élettartama alatt” várható valamennyi releváns költség és haszon figyelembevételének követelményét a támogatás nélküli IRR‑nek egy referenciaértékkel való összehasonlításából álló teszt elvégzése során figyelembe veendő mutatók fényében kell értelmezni. Márpedig meg kell állapítani, hogy a KEÉFP‑ről szóló közlemény 30. pontja előírja, hogy az IRR‑t piaci mutatókkal, tudniillik az ágazat‑ vagy vállalatspecifikus elvárható megtérülési szinttel kell összevetni, pontosítva, hogy figyelembe vehetők olyan normál megtérülési ráták, amelyekre a kedvezményezett más, hasonló típusú beruházási projektek esetében tart igényt, valamint a vállalkozás teljes tőkeköltsége vagy az érintett ágazatban általában tapasztalt megtérülések is.

177    Ezenkívül a jelen ügyben – amint arra a Törvényszék a fenti 171. pontban emlékeztetett – annak meghatározásához, hogy a támogatás nélküli IRR elegendő volt‑e a piac által megkövetelt minimális jövedelmezőségi szint eléréséhez, a WACC‑t kellett alkalmazni. Olyan rátáról van szó, amely egy hasonló projekt tekintetében valamennyi forrásból származó finanszírozás (adósság, saját tőke) költségét jelenti. A felek között nem vitatott, hogy e ráta értéke a projekt életképessége érdekében elérendő minimális jövedelmezőségi szintet tükrözi. Ezt – amint az a megtámadott határozat (328)–(339) preambulumbekezdéséből kitűnik – piaci mutatók (a hitelt terhelő kockázati prémium, a tőkét terhelő kockázati prémium, specifikus kockázati prémium, kockázatmentes kamatláb) figyelembevételével számították ki. Így, mivel a KEÉFP‑ről szóló közlemény 30. pontjában előírt teszt szükségessé teszi egy hasonló projekt minimális piaci jövedelmezőségi szintjének meghatározását, nem róható fel a Bizottságnak, hogy figyelmen kívül hagyta a KEÉFP‑ről szóló közleményt, amikor az IRR kiszámítása szempontjából releváns időtartamot a piaci befektetők magatartásának figyelembevételével határozta meg.

178    Hasonlóképpen, a KEÉFP‑ről szóló közlemény 30. pontjának utolsó mondatában szereplő, a „projekt teljes élettartamára” való hivatkozást nem lehet úgy értelmezni, hogy az magában foglalja annak a kérdésnek a Bizottság általi vizsgálatát, hogy a támogatás nem haladja‑e meg az állandó összeköttetésre irányuló támogatott beruházási projektnek az ezen infrastruktúra élettartama alatt fennálló kellő jövedelmezőségéhez minimálisan szükséges mértéket. Ezt a hivatkozást ugyanis, amely az összes figyelembe veendő várható költség és haszon figyelembevételére irányul, úgy kell értelmezni, hogy az a beruházási projekt gazdasági élettartamára vonatkozik, nem pedig műszaki szempontból az infrastruktúra élettartamára. Ebből következik, hogy a jelen ügy körülményei között a Bizottság érvényesen számíthatta ki az állandó összeköttetésre irányuló projekt támogatás nélkül IRR‑jét a beruházási projekt gazdasági élettartama alapján.

179    Másodszor, ami a finanszírozási hiány kiszámításához figyelembe vett időtartamot illeti, a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontjából kitűnik, hogy a pénzforgalmat egy megfelelő diszkonttényező alapján diszkontálni kell, amely tükrözi a projekt kedvezményezett általi, a felmerült kockázatokat figyelembe vevő megvalósításához szükséges megtérülési rátát. Ebből következik, hogy – amint arra a Bizottság rámutatott – a finanszírozási hiány elemzése annak meghatározására irányul, hogy a projekt mennyiben finanszírozható piaci feltételek mellett. A KEÉFP‑ről szóló közlemény 5. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a közös európai érdeket szolgáló fontos projektek kivitelezéséhez nyújtott támogatások célja az ilyen projektek megvalósításához a piacon rendelkezésre álló finanszírozás hiányának leküzdése, amely projektek a hatóságok részéről nagyarányú részvételt tesznek szükségessé. Ebben az esetben a finanszírozási hiány kiszámítása érdekében a WACC‑t használták a beruházási projekt pénzforgalmának diszkontálásához is. Márpedig, mivel e rátát piaci paraméterek figyelembevételével határozták meg, nem róható fel a Bizottságnak, hogy figyelmen kívül hagyta a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontját, amikor a finanszírozási hiány kiszámítása szempontjából releváns időtartam meghatározásakor figyelembe vette a piaci befektetők felfogását.

180    Harmadszor, ami a felperesek és az FSS azon érvét illeti, amely szerint lényegében az IRR és a finanszírozási hiány kiszámítása céljára figyelembe vett időtartamnak meg kell felelnie a repülőtereknek és a légitársaságoknak nyújtott állami támogatásról szóló iránymutatás (HL 2014. C 99., 3. o.) 99. pontjában szereplő, az „eszköz gazdasági célú hasznosítás[a] időtartamá[nak]”, meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság rámutat – az említett iránymutatás a jelen ügyben nem alkalmazható. Mindenesetre a jelen ügy összefüggésében különbséget kell tenni egyrészt az eszköz gazdasági hasznosításának időtartama, másrészt pedig az eszköz élettartama, vagyis az infrastruktúra műszaki szempontból fennálló élettartama között. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (327) preambulumbekezdésében említett 120 éves élettartam inkább az eszköz műszaki szempontból fennálló élettartamára látszik utalni. A közlekedési módok alakulására figyelemmel ugyanis a befektető számára nehéz előre látni, hogy lehetséges lesz‑e valamely infrastruktúrát ilyen hosszú ideig gazdaságilag hasznosítani.

[omissis]

183    Harmadsorban meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el, amikor a beruházás 40 éves gazdasági élettartamát vette figyelembe az IRR és a finanszírozási hiány kiszámításához.

184    A jelen ügyben, amint arra a Törvényszék a fenti 170. pontban emlékeztetett, a megtámadott határozat (327) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt nem lenne észszerű 120 éves időtartamot figyelembe venni. Így, mivel a Bizottságnak meg kellett határoznia egy, az állandó összeköttetés esetében megvalósított beruházáshoz hasonló beruházás piaci finanszírozási költségét, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy 40 éves üzemi időszakot kell alapul venni, amelyet a kikötői és repülőtéri ágazatban megvalósuló egyéb infrastrukturális projektek esetében figyelembe vettnél hosszabbnak tekint.

185    A felperesek azon érvét illetően, amely szerint lényegében a 40 éves időtartam nem teszi lehetővé bizonyos jövőbeli bevételek figyelembevételét, ami azzal a hatással jár, hogy mesterségesen csökkenti az IRR‑t és mesterségesen növeli a finanszírozási hiányt, figyelembe véve az igen hosszú időre szóló beruházásokkal együtt járó bizonytalanságokat, a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy még ha hosszabb időtartamot venne is figyelembe, a 40 éven túli esetleges bevételekre gyakorolt nettó hatások valószínűleg korlátozottak lennének. Ugyanis, amint arra a Bizottság az ellenkérelmében rámutat, a 40 évet meghaladó időtartamú beruházásokkal együtt járó kockázatokkal szembeni védekezés érdekében egy befektető valószínűleg magasabb hozamot követelt volna meg, ami megnövelte volna a WACC‑t, és következésképpen csökkentette volna a diszkontált jövőbeli bevételek értékét.

[omissis]

188    A fenti megállapításokból az következik, hogy a felperesek, az FSS, a VDR, az ECSA és a Trelleborg Hamn nem bizonyították, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el, amikor 40 éves időtartamot vett alapul a projekt IRR‑jének és finanszírozási hiányának kiszámítása során.

189    Ennélfogva már nem szükséges határozni arról az érvelésről, amely az IRR elővigyázatosságból 2100‑ig elvégzett kiszámításának vitatására irányul.

190    Következésképpen az IRR számítása (a támogatás szükségessége) és a finanszírozási hiány számítása (a támogatás arányossága) céljára figyelembe vett időtartamok vitatására alapított kifogást el kell utasítani.

191    A fenti megfontolásokra tekintettel a második jogalap második részét teljes egészében el kell utasítani.

3.      Az arra alapított harmadik részről, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a támogatás arányosságát

192    A második jogalap harmadik részében a felperesek három kifogást hoznak fel, amelyek közül az első a támogatás időbeli korlátozásának vitatásán, a második a finanszírozási hiány vitatásán, a harmadik pedig a támogatás összegének vitatásán alapul.

a)      Az első, a támogatás időbeli korlátozásának vitatására alapított kifogásról

193    A felperesek, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a VDR úgy vélik, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el a szóban forgó támogatás arányosságát illetően, mivel e támogatás időben nem korlátozott, és mindenesetre a megtámadott határozatban megállapított, az állandó összeköttetés megnyitását követő tizenhat éves időtartam túl hosszú.

194    A Dán Királyság által támogatott Bizottság vitatja ezt az érvelést.

195    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a KEÉFP‑ről szóló közlemény 36. pontjából kitűnik, hogy a támogatási eszközt azon piaci és egyéb jelentős rendszerszintű hiányosságokra tekintettel kell kiválasztani, amelyek felszámolására a támogatás törekszik, azzal, hogy amikor pénzügyi forráshiány jelenti a mögöttes piaci hiányosságot, a tagállamoknak általában likviditási támogatás – például hitel vagy garancia – formájában kell támogatáshoz folyamodniuk. A kölcsön vagy kezességvállalás formájában nyújtott e támogatásokat illetően a KEÉFP‑ről szóló közlemény 36. pontjához fűzött 27. lábjegyzet pontosítja, hogy a kezességvállalás formájában nyújtott támogatásnak korlátozott időtartamra kell szólnia, a kölcsönként nyújtott támogatások esetében pedig visszafizetési határidőket kell előírni.

196    A jelen ügyben a megtámadott határozat (348) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott, hogy a dán hatóságok garantálták, hogy a Femern nem vesz fel állami kölcsönt és állami kezességvállalást együttesen egy 69,3 milliárd DKK‑ban (hozzávetőleg 9,3 milliárd euró) meghatározott, kezességvállalással biztosított maximális összeget meghaladó értékben, azzal, hogy az említett kezességvállalások és kölcsönök szigorúan az állandó összeköttetés tervezésének és megépítésének költségeire korlátozódnak. Ezenkívül a dán hatóságok által a hivatalos vizsgálati eljárás során benyújtott, a finanszírozási hiányra vonatkozó alternatív modell szerint a Bizottság a megtámadott határozat (349) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az üzemelés megkezdését követően tizenhat évvel minden állami kezességvállalással biztosított kölcsönt megszüntetnek és minden állami kölcsönt visszafizetnek. A Bizottság szerint, amint az a megtámadott határozat (350) preambulumbekezdéséből kitűnik, ebből 12,046 milliárd DKK (hozzávetőleg 1,615 milliárd euró) összegű finanszírozási hiánynak megfelelő támogatás következik. Ezenfelül a megtámadott határozat (351) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy mivel nem zárható ki, hogy a finanszírozási hiányt egy tartalékköltségvetés beszámítása miatt túlbecsülik, a dán hatóságoknak legkésőbb az üzemelés megkezdését követő öt évvel újra kell számítaniuk a finanszírozási hiányt, azzal, hogy amennyiben ez a finanszírozási hiány elmarad az előre jelzettől, a kezességvállalással biztosított maximális összeget 66,1 milliárd DKK‑ra (hozzávetőleg 8,9 milliárd euró), a maximális kezességvállalási időszakot pedig az üzemelés megkezdését követő tizenegy évre csökkentik.

197    Elsősorban, ami azokat az érveket illeti, amelyek szerint a támogatás időtartama időben nem korlátozott, először is el kell utasítani a felperesek, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a VDR arra alapított érvét, hogy a Bizottság lényegében semmilyen információval nem szolgált a támogatás nyújtásának időpontját illetően. Amint azt ugyanis a Bizottság előadja, azok az időpontok, amikor a három egyedi támogatást egymást követően odaítélték a Femernnek, a megtámadott határozat (259) preambulumbekezdésében szerepelnek. Ezenkívül ez az érv nem releváns azon állítás szempontjából, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a KEÉFP‑ről szóló közleménynek a fenti 195. pontban felidézett 36. pontjából eredő azon követelményt, amely szerint a kezességvállalások formájában nyújtott támogatásoknak korlátozott időtartamra kell szólnia, a kölcsönként nyújtott támogatások esetében pedig visszafizetési határidőket kell előírni. A felperesek állításával ellentétben ugyanis a KEÉFP‑ről szóló közlemény nem követeli meg, hogy pontos időpontokat határozzanak meg, így nincs szükség a támogatás nyújtása időpontjának pontos ismeretére.

198    Másodszor, ami a felperesek azon érvét illeti, amely szerint lényegében a támogatás időben nem korlátozott, mivel az állandó összeköttetés megnyitása időpontjának bizonytalan jellege miatt nem lehet meghatározni a támogatás végének időpontját, meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (348)–(351) preambulumbekezdésében megbizonyosodott arról, hogy az állami kölcsönök és az állami kezességvállalások nyújtása tekintetében időbeli korlátokat határoznak meg.

199    Egyrészt, amint az a megtámadott határozat (349) preambulumbekezdésében szerepel, a kezességvállalással biztosított valamennyi kölcsönt legkésőbb az állandó összeköttetés üzemeltetésének megkezdését követő tizenhat éven belül le kell zárni, és valamennyi állami kölcsönt vissza kell fizetni, hozzátéve, hogy az adósság tényleges visszafizetését követően nem nyújtanak további kezességvállalást, ha az adósság tényleges törlesztésének időszaka rövidebb, mint tizenhat év.

200    Másrészt, az állami kölcsönök és az állami kezességvállalások szigorúan az állandó összeköttetés tervezésével és megépítésével járó költségek finanszírozására korlátozódnak, és a dán hatóságok nem nyújthatnak ilyen kölcsönöket és kezességvállalásokat a Femern részére olyan összegben, amely meghaladja a 69,3 milliárd DKK‑ban (hozzávetőleg 9,3 milliárd euró) meghatározott, kezességvállalással biztosított maximális összeget, pontosítva, hogy az említett összeg magában foglalja az állandó összeköttetés tervezésének és megépítésének finanszírozása érdekében vállalt adósság kamatait is. Ennélfogva, amint arra a Bizottság rámutatott, az állandó összeköttetés teljes megnyitásának esetleges késedelme növelné az állandó összeköttetés tervezésének és megépítésének finanszírozása érdekében vállalt adósságot, amelyre a kezességvállalással biztosított maximális összeg és az állandó összeköttetés megnyitását követő tizenhat éves visszafizetési határidő által kijelölt szigorú felső határ vonatkozik. Ebből következik, hogy abban az esetben, ha a Femernnek az állandó összeköttetés megépítésének befejezéséhez olyan összesített összegű állami kölcsönökre vagy állami kezességvállalásokra lenne szüksége, amely meghaladja a kezességvállalással biztosított maximális összeget, a dán hatóságok kötelesek lennének bejelenteni ezeket a kiegészítő finanszírozásokat, amelyekre nem terjed ki az összeegyeztethetőség megtámadott határozattal történő megállapítása. Ebből következik, hogy a felperesek nem hivatkozhatnak arra, hogy a Femern érdekében áll az állandó összeköttetés teljes körű használatbavételének késleltetése annak érdekében, hogy meghosszabbítsa a támogatás időtartamát.

201    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy mivel lehetséges volt, hogy a finanszírozási hiányt egy tartalékköltségvetésnek a kezességvállalással biztosított maximális összegbe történő beszámítása miatt túlbecsülik, a Bizottság a megtámadott határozat (351) preambulumbekezdésében megkövetelte, hogy a dán hatóságok legkésőbb az állandó összeköttetés üzemeltetésének megkezdését követő öt évvel számítsák újra a finanszírozási hiányt. Abban az esetben, ha a finanszírozási hiányt túlbecsülték volna, a kezességvállalással biztosított maximális összeget 66,1 milliárd DKK‑ra (hozzávetőleg 8,9 milliárd euró), a maximális kezességvállalási időszakot pedig az üzemelés megkezdésétől számított tizenegy évre lehetett csökkenteni.

202    A felperesek állításával ellentétben az állami kölcsönök és az állami kezességvállalások időtartama korlátozásának a megtámadott határozatban szereplő részletes szabályai nem sértik a 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) indokolását amiatt, hogy a támogatás végének időpontja nem kellően pontos.

203    E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítéletben (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) a Törvényszék nem azt mondta ki, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el a támogatás arányosságának vizsgálata során, hanem azt, hogy a támogatás arányosságának értékelésével kapcsolatos komoly nehézségek miatt meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást. Közelebbről, a kezességvállalások időtartamát illetően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy figyelemmel azok tárgyának részben meghatározatlan jellegére, valamint az adósság visszafizetési időszakának rendkívül hosszú és meghatározatlan, sőt előre nem látható tartamára, a Bizottságnak meg kellett volna kérdőjeleznie a vitatott támogatás arányosságát.

204    Hangsúlyozni kell, hogy a felperesek félreértik az állandó összeköttetés megnyitásának időpontjára vonatkozó, a 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) 230. pontjában tett járulékos megállapítás terjedelmét. Kétségtelen, hogy a Törvényszék felidézte az állandó összeköttetés megnyitásának bizonytalan időpontját. Mindazonáltal az említett ítélet 230–233. pontjának olvasatából kitűnik, hogy ez a járulékos megállapítás csak egyike volt azoknak a tényezőknek, amelyeket a Törvényszék figyelembe vett annak érdekében, hogy – a jelen ügy körülményeitől eltérő körülmények között – megállapítsa, hogy a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást. A kezességvállalások tárgyának részben meghatározatlan jellegét illetően ugyanis a Törvényszék rámutatott, hogy a vitatott kezességvállalások az állandó összeköttetés tervezése, megépítése és üzemeltetése során vállalt adósságra terjedtek ki, azonban az említett kezességvállalások nem egy pontos összegre vonatkoztak. Az adósság visszafizetési időszakának rendkívül hosszú és meghatározatlan, sőt előre nem látható időtartamát illetően a Törvényszék megjegyezte, hogy a dán hatóságok az állandó összeköttetés megnyitásának időpontjától számított 55 évig új kezességvállalásokat nyújthattak. Így a Törvényszék megállapította, hogy a kezességvállalások hatása jóval túlterjedt az állandó összeköttetés megnyitásától számított 55 éves időszakon, tudniillik az állami kezességvállalásban részesülő kölcsönök visszafizetéséig tartott.

205    Meg kell állapítani, hogy az állami kölcsönök és az állami kezességvállalások időtartamának korlátozására vonatkozó, a megtámadott határozatban meghatározott szabályok nem hasonlíthatók össze azokkal, amelyek az építésről szóló 2015. évi határozatban a kezességvállalásokra vonatkoztak. Amint ugyanis a megtámadott határozat (348)–(351) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság meggyőződött arról, hogy az állami kölcsönök és az állami kezességvállalások tárgya szigorúan korlátozott, többek között a kezességvállalással biztosítható adósság maximális összegét illetően is. Ezenkívül előírásra került, hogy az állandó összeköttetés üzemeltetésének megkezdését követően legkésőbb tizenhat évvel le kell zárni minden kezességvállalással biztosított kölcsönt, és minden állami kölcsönt vissza kell fizetni. Ráadásul arra az esetre, ha a finanszírozási hiányt túlbecsülték volna, előírásra került, hogy csökkenteni kell mind a kezességvállalással biztosított maximális összeget, mind pedig a kölcsönök és kezességvállalások visszafizetési időtartamát.

206    Ebből következik, hogy a felperesek nem róhatják fel a Bizottságnak, hogy megsértette a támogatások időbeli korlátozására vonatkozó, a KEÉFP‑ről szóló közlemény 36. pontjából eredő követelményt.

207    Másodsorban meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a felperesek, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a VDR állítják – a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el azon az alapon, hogy az állandó összeköttetés megnyitásától számított tizenhat éves időszak túl hosszú, mivel túlmegy azon az időponton, amikor a Femern pénzforgalma alapján képes lesz a piacról finanszírozni magát, így a támogatások ezen időpontot követően a belső piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatásnak minősülnek.

208    Megjegyzendő, hogy ez az érvelés a 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) 242. pontjának elszigetelt értelmezésén alapul, ahol a Törvényszék kimondta, hogy a támogatásnak abban az időpontban kell megszűnnie, amikor a kedvezményezett pénzforgalma alapján állami kezességvállalás vagy kölcsön nélkül képes a nyílt piacon kölcsönt felvenni. E tekintetben a Törvényszék pontosította, hogy ez az időpont általában akkor jön el, amikor a kedvezményezett adósságának összege olyan szintre csökken, amelyen a bevételek piaci feltételek mellett valószínűleg meghaladják a működési költségeket és az adósság törlesztését, tehát az adósság teljes visszafizetése előtt. Ennélfogva a Törvényszék szerint az e szintet meghaladó támogatást működési támogatásnak lehet tekinteni.

209    Márpedig a 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) 242. pontját nem lehet azon összefüggéstől függetlenül értelmezni, amelyben a Törvényszékhez fordultak, vagyis – amint az ezen ítélet 240. pontjából kitűnik – a Femern javára hozott olyan vitatott intézkedések összefüggésétől, amelyek nemcsak az állandó összeköttetés tervezésével és építésével, hanem üzemeltetésével kapcsolatos adósságra is kiterjedtek. Ennélfogva az említett ítélet 241. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy amennyiben a vitatott támogatások az állandó összeköttetés üzemeltetési költségeit fedezik, nem zárható ki, hogy bizonyos mértékig működési támogatásnak minősülhetnek, amelyek a vállalkozás által mindennapos üzletvezetése vagy rendes tevékenysége keretében általában viselendő költségek csökkentésére irányulnak, és a Törvényszék ezért rögzítette a felperesek, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a VDR által hivatkozott kritériumot.

210    Meg kell állapítani, hogy az építésről szóló 2015. évi határozattól eltérően, amelyet a Törvényszék a 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélettel (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) megsemmisített, többek között a megtámadott határozat (348) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az állami kölcsönök és az állami kezességvállalások szigorúan az állandó összeköttetés tervezési és építési szakaszában felmerülő költségek fedezéséhez szükséges finanszírozásra korlátozódnak. Ebből következik, hogy a működési költségek fedezésére alkalmas kölcsönök vagy kezességvállalások hiányában a Bizottság nem volt köteles arra, hogy a támogatás időtartamát arra az időpontra korlátozza, amikor a kedvezményezett a pénzforgalma alapján állami kezességvállalás vagy kölcsön nélkül képes a nyílt piacon kölcsönt felvenni.

211    Mindenesetre a felperesek, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a VDR nem terjesztettek elő olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az állandó összeköttetés megnyitásától számított tizenhat éves korlát nyilvánvalóan téves. A felperesek ugyanis annak előadására szorítkoznak, hogy a Nagy‑Bælt és az Øresund‑szoros állandó összeköttetései megépítésével és üzemeltetésével megbízott jogalanyok működési bevételei az említett összeköttetések megnyitását követő negyedik vagy ötödik évben meghaladták a működés és az adósság törlesztése költségeinek összegét. Márpedig azonkívül, hogy ezt az állítást nem támasztják alá bizonyítékok, a felperesek azt sem bizonyították, hogy a Femern összehasonlítható helyzetben lenne a Nagy‑Bælt és az Øresund‑szoros állandó összeköttetései megépítésével és üzemeltetésével megbízott jogalanyokkal, különösen az állami kölcsönökért és az állami kezességvállalásokért megkövetelt díjazás, illetve azon tény tekintetében, hogy az említett összeköttetésekért felelős jogalanyok a működési költségek fedezésére alkalmas állami kezességvállalásban részesülhetnek.

212    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a felperesek, az ECSA, a Trelleborg Hamn és a VDR nem bizonyították, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el, amikor a támogatás időtartamát az állandó összeköttetés megnyitásától számított tizenhat éves időszakra korlátozta.

213    Ennélfogva a támogatás időbeli korlátozásának vitatására alapított első kifogást el kell utasítani.

b)      A finanszírozási hiány vitatására alapított második kifogásról

214    A második jogalap harmadik részének második kifogása három alkifogásra oszlik, amelyek közül az első a finanszírozási hiány számítása során figyelembe vett bevételek vitatásán, a második a finanszírozási hiány számítása során figyelembe vett költségek vitatásán, a harmadik pedig a finanszírozási hiány számítása során figyelembe vett időtartam vitatásán alapul.

215    Mivel a harmadik alkifogást a Törvényszék a fenti 168–190. pontban a második jogalap második részének harmadik kifogása keretében már megvizsgálta, az első és a második alkifogás megalapozottságát kell még megvizsgálni.

1)      A bevételek vitatására alapított első alkifogásról

216    A felperesek, a DFA és a Rederi Nordö‑Link azt állítják, hogy a finanszírozási hiány meghatározása során a Bizottság alulbecsülte a Femern bevételeit annak érdekében, hogy mesterségesen növelje a finanszírozási hiányt.

217    A Dán Királyság által támogatott Bizottság vitatja ezt az érvelést.

218    A jelen ügyben az állandó összeköttetésből származó bevételeket illetően a Bizottság a megtámadott határozat (322) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a közúti forgalomra vonatkozó előrejelzések észszerűek, különösen, mivel figyelembe veszik a forgalomnak a Nagy‑Bælt állandó összeköttetése úthasználati díjának csökkenésével összefüggő újraelosztását, valamint a kompszolgáltatások támasztotta verseny fennmaradását. E tekintetben a Bizottság jelezte, hogy egy észszerű befektető pénzügyi elemzésében folytatódó kompszolgáltatást venne figyelembe, valamint hogy az óránkénti gyakoriságú szolgáltatás megfelelő.

219    Ezenkívül a megtámadott határozatnak a feltételezett árakra vonatkozó (323) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott, hogy a működési bevételek nagymértékben meghaladják a működési költségeket, valamint hogy nem írható elő, hogy az árak a teljes költséget kompenzálják, az építési költségeket is beleértve. A Bizottság ugyanakkor leszögezte, hogy a finanszírozási hiányra vonatkozó modellben feltételezett ár nem lehet mesterségesen alacsony. A jelen esetben rámutatott, hogy a dán jogszabály azt feltételezi, hogy a közúti forgalom árszintje megegyezik a Rødby–Puttgarden vonalon 2007‑ben érvényes kompárak szintjével, korrigálva a nyitás idejéig bekövetkező általános áremelkedésekkel. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a forgalmi előrejelzéseket ezen árak alapján dolgozták ki, és hogy egy differenciált árstruktúra bevezetése korlátozott hatást gyakorolna a bevételekre. Ennélfogva a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a feltételezett közúti forgalmi bevételek hihetőek és megfelelőek. A vasúti bevételeket illetően a Bizottság a megtámadott határozat (324) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az említett bevételek számításának alapja észszerű.

220    Meg kell állapítani, hogy a jelen alkifogással a felperesek, a DFA és a Rederi Nordö‑Link csupán azt vitatják, hogy annak megállapítása érdekében, hogy a közúti forgalomból származó bevételek hihetőek és megfelelőek, a Bizottság elfogadta azt a feltételezést, hogy az árak megegyeznek a Rødby–Puttgarden vonalon 2007‑ben érvényes, inflációval korrigált kompárak szintjével.

221    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontja szerint a finanszírozási hiány a beruházás élettartama során előforduló pozitív és negatív, egy megfelelő diszkonttényező alapján jelenértékre diszkontált pénzforgalom különbözete, amely tükrözi a projekt kedvezményezett általi, a felmerült kockázatokat figyelembe vevő megvalósításához szükséges megtérülési rátát.

222    Ezenkívül, mivel a finanszírozási hiány annak meghatározására irányul, hogy a projekt milyen mértékben finanszírozható piaci feltételek mellett, a Bizottság, a DFA és a Rederi Nordö‑Link helyesen véli úgy, hogy figyelembe kell venni egy olyan piaci magánbefektető magatartását, aki a lehetőségekhez mérten arra törekszik, hogy a bevételeket olyan szinten állapítsák meg, amely lehetővé teszi a beruházási költségek lehető legteljesebb megtérülését.

223    E megfontolások fényében kell megvizsgálni a felperesek, a DFA és a Rederi Nordö‑Link által felhozott érveket.

224    Először is, a felperesek azon érvét illetően, amely szerint lényegében a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor elismerte, hogy a Femern bevételei nem kompenzálják a teljes költséget, az állandó összeköttetés megépítésének költségeit is beleértve, meg kell állapítani, hogy a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a bevételek a támogatás kedvezményezettje által viselt teljes költséget fedezzék. Amint arra ugyanis a Bizottság a megtámadott határozat (323) preambulumbekezdésében rámutatott, ha elő kellene írni, hogy a bevételeket olyan szinten állapítsák meg, amely lehetővé teszi az összes építési és működési költség fedezését, nem állna fenn finanszírozási hiány, így nem lehetne támogatást engedélyezni, még akkor sem, ha az szükséges a beruházási projekt megvalósításához.

225    Ezenkívül, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, az a tény, hogy az árak magasabbak, a kereslet árrugalmassága miatt nem eredményezi automatikusan a bevételek növekedését. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperesek, a DFA és a Rederi Nordö‑Link nem vitatják a megtámadott határozat (323) preambulumbekezdésében tett azon megállapítást, amely szerint a 2016‑os pénzügyi elemzésből kitűnik, hogy egy differenciált árstruktúra csak viszonylag korlátozott hatást gyakorolna az összbevételre.

226    Ráadásul a felperesek válaszukban elismerik, hogy a magasabb árak a többi gazdasági szereplő által a piacon támasztott verseny miatt nem járnak automatikusan a bevételek növekedésével. A felperesek állításával ellentétben ez a körülmény nem azt jelenti, hogy az állandó összeköttetés tekintetében választott gazdasági modell nem megfelelő, hanem megerősíti, hogy a támogatások nyújtása szükséges az ilyen projekt megvalósításához.

227    Másodszor, meg kell állapítani, hogy a felperesek, a DFA és a Rederi Nordö‑Link nem terjesztettek elő olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy a közúti forgalom tekintetében magasabb árak megállapításával nagyobb bevételeket lehetett volna elérni.

228    Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá a DFA és a Rederi Nordö‑Link azon érvét, amely szerint lényegében az állandó összeköttetés használatáért felszámítandó árnak magasabbnak kell lennie, mint a Rødby–Puttgarden vonalon nyújtott kompszolgáltatások árának, mivel az állandó összeköttetés a kompüzemeltetők szolgáltatásainál magasabb színvonalú szolgáltatást nyújt. E beavatkozó felek ugyanis nem hivatkoznak egyetlen olyan bizonyítékra sem, amely a jelenlegi kompüzemeltető által a Rødby–Puttgarden vonalon alkalmazott árakra vonatkozna. Ennélfogva a DFA és a Rederi Nordö‑Link nem hivatkozhat arra, hogy az állandó összeköttetés használatáért felszámítandó árak ténylegesen megegyeznek a jelenlegi kompüzemeltető által ezen az útvonalon alkalmazott árakkal, vagy alacsonyabbak azoknál.

229    Meg kell állapítani továbbá, hogy az Eurotunnel által alkalmazott díjak példáját, amelyre a DFA és a Rederi Nordö‑Link hivatkozik, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Ezenkívül, amennyiben e példa a La Manche csatorna alatti alagút állandó összeköttetésére vonatkozik, az nem lehet releváns, mivel az ügy irataiból kitűnik, hogy ez az állandó összeköttetés kizárólag a vasúti forgalom céljára szolgál. Márpedig meg kell állapítani, hogy sem a felperesek, sem pedig e beavatkozó felek nem vitatják a Bizottságnak a megtámadott határozat (324) preambulumbekezdésében tett azon megállapítását, miszerint a vasúti bevételek számításának alapja észszerű.

230    Végül, ami a Rio–Antirrio híd (Görögország) példáját illeti, az a tény, hogy az állandó összeköttetésen átmenő közúti forgalom tekintetében az árak magasabbak, mint a kompszolgáltatások árai, nem lehet releváns olyan kontextusbeli elemek hiányában, amelyek bizonyíthatnák, hogy ezen állandó összeköttetés helyzete legalábbis bizonyos mértékig összehasonlítható a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetés helyzetével. A Rio–Antirrio híd építési költségeivel, finanszírozásának módjaival vagy az ezen állandó összeköttetés használatát illetően a hatóságok által meghatározott, az árakra vonatkozó esetleges szabályozással kapcsolatos adatok hiányában ugyanis semmilyen következtetés nem vonható le az e hidat használó közúti forgalom tekintetében alkalmazott árak és az állandó összeköttetés közúti szakaszának használata tekintetében előirányzott árak közötti különbségből.

[omissis]

235    A fenti megfontolásokból következik, hogy a felperesek, a DFA és a Rederi Nordö‑Link nem bizonyították, hogy a Bizottság a finanszírozási hiány kiszámítása során figyelembe vett bevételek alulértékelésében álló nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el.

236    Következésképpen el kell utasítani a finanszírozási hiány kiszámítása során figyelembe vett bevételek vitatására alapított első alkifogást.

2)      A költségek vitatására alapított második alkifogásról

237    A felperesek, a DFA és a Rederi Nordö‑Link úgy vélik, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor a finanszírozási hiány számításában figyelembe vette a kölcsönök refinanszírozási költségeit.

238    A Dán Királyság által támogatott Bizottság vitatja ezt az érvelést.

239    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint főszabály szerint nem tekinthetők a belső piaccal összeegyeztethetőknek a működési támogatások, függetlenül attól, hogy céljuk a vállalkozások helyzetének fenntartása, vagy az e vállalkozás által mindennapos üzletvezetése vagy rendes tevékenysége keretében általában viselendő költségek csökkentése (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1990. november 6‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑86/89, EU:C:1990:373, 18. pont; 2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, C‑594/18 P, EU:C:2020:742, 119. pont; 2018. július 12‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑356/15, EU:T:2018:439, 579. pont).

240    Ezenkívül, amint arra a Törvényszék a fenti 221. pontban emlékeztetett, a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontjából kitűnik, hogy a támogatás maximális szintjét az elszámolható költségekhez viszonyítva megállapított finanszírozási hiány határozza meg. A valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projektre vonatkozó támogatási intézkedések keretében elszámolható költségeket illetően a KEÉFP‑ről szóló közlemény mellékletének h) pontja rögzíti, hogy indokolt esetben az említett melléklet a)–g) pontjában említettektől eltérő egyéb, a projekt megvalósításához elválaszthatatlanul kapcsolódó költségek is elfogadhatók, az első ipari hasznosításra irányuló projektnek nyújtott támogatásokra vonatkozó g) pont hatályán kívül eső működési költségek kivételével.

241    A jelen ügyben egyrészt a megtámadott határozat (320) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy az elszámolható költségek a projekt építési költségeire korlátozódnak, amelyek magukban foglalják a tervezési költségeket, valamint a promóciós, marketing‑ és információs költségeket. Másrészt a megtámadott határozat (325) és (326) preambulumbekezdésében a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az a kérdés, hogy a működési költségek figyelembe vehetők‑e a finanszírozási hiány kiszámításában, eltér attól a kérdéstől, hogy működési támogatásokat nyújtottak‑e. Jelezte, hogy a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontja a pozitív és negatív pénzforgalom különbségére hivatkozik a finanszírozási hiány meghatározásánál, pontosítva, hogy a beruházási döntés meghozatalának logikájától elválaszthatatlan a beruházási költségek és a jövőbeni működési bevételek és költségek előzetes összevetése. E tekintetben a Bizottság rámutatott arra is, hogy a befektetők szokásosan nem hoznak kedvező beruházási döntést mindaddig, amíg ez az összehasonlítás hiányt vagy negatív nettó jelenértéket eredményez. Egyebekben a Bizottság jelezte, hogy ezt a módszert [az EUMSZ] 107. és [EUMSZ] 108. [cikk] alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17‑i 651/2014/EU bizottsági rendeletben (HL 2014. L 187., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 149., 8. o.; HL 2021. L 365., 47. o.) foglalt összeegyeztethetőségi kritériumok is megerősítik.

242    Elsősorban meg kell állapítani, hogy a felperesek, a DFA és a Rederi Nordö‑Link beadványai nem tartalmaznak semmilyen megalapozott érvelést azon állítás alátámasztására, amely szerint a Bizottság hibát követett el, amikor a beruházási projekt negatív pénzforgalmában figyelembe vette a működési költségeket. Különösen nem hoztak fel kifejezetten egyetlen olyan érvet sem, amely kétségbe vonná a Bizottság által a megtámadott határozat (325) és (326) preambulumbekezdésében tett megállapítások megalapozottságát.

243    A Törvényszék által a tárgyaláson érvelésük pontosítása érdekében feltett kérdésre válaszolva a felperesek jelezték, hogy a 2018. szeptember 19‑i HH Ferries és társai kontra Bizottság ítélet (T‑68/15, EU:T:2018:563) megtiltotta, hogy a finanszírozási hiányban figyelembe vegyék a működési költségeket. A felperesek azt is jelezték, hogy e tilalom a KEÉFP‑ről szóló közlemény mellékletéből következik, amely kizárja a működési költségeket az elszámolható költségek köréből. A Rederi Nordö‑Link továbbá azt állítja, hogy a működési költségeknek a finanszírozási hiányban való figyelembevétele működési támogatás engedélyezéséhez és a finanszírozási hiány mesterséges növeléséhez vezet.

244    Először is meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozik – a finanszírozási hiány kiszámítása céljából a működési költségeknek a beruházási projekt negatív pénzforgalmában való figyelembevétele nem vezet működési támogatás nyújtásához. Amint ugyanis a megtámadott határozat (323) preambulumbekezdéséből kitűnik, a működési bevételek, amelyeket ezzel párhuzamosan szintén figyelembe kell venni a pozitív pénzforgalom keretében, nagymértékben meghaladják a működési költségeket. Következésképpen a Rederi Nordö‑Link nem hivatkozhat arra, hogy a működési költségeknek a finanszírozási hiányban való figyelembevétele működési támogatás nyújtását eredményezné.

245    Másodszor, meg kell állapítani, hogy a DFA és a Rederi Nordö‑Link azon érve, amely szerint a működési költségeknek a finanszírozási hiány számításában való figyelembevétele e hiány mesterséges növelését eredményezi, nem elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság megsértette a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontját azáltal, hogy a finanszírozási hiány számítása során figyelembe vette a működési költségeket. Amint arra ugyanis a fenti 241. pont emlékeztetett, a Bizottság a megtámadott határozat (326) preambulumbekezdésében kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt a működési költségek a finanszírozási hiány elemzésének szerves részét képezik. Ebből következik, hogy az e magyarázatok érvényességének megkérdőjelezésére alkalmas elemek hiányában ennek az érvnek nem lehet helyt adni.

246    Ami a 2018. szeptember 19‑i HH Ferries és társai kontra Bizottság ítéletet (T‑68/15, EU:T:2018:563) illeti, a Törvényszéknek nem kellett értelmeznie a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontja értelmében vett finanszírozási hiány fogalmát. Ebből következik, hogy a felperesek megalapozatlanul állítják, hogy ezt az ítéletet úgy lehetne értelmezni, hogy az megtiltja a működési költségeknek a finanszírozási hiány számításában való figyelembevételét.

247    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperesek, a DFA és a Rederi Nordö‑Link nem bizonyították, hogy a finanszírozási hiány Bizottság általi kiszámítása megsértette volna a KEÉFP‑ről szóló közlemény 31. pontját azáltal, hogy a beruházási projekt negatív pénzforgalmában figyelembe vette a működési költségeket.

248    Másodsorban meg kell állapítani, hogy a felperesek, a DFA és a Rederi Nordö‑Link annak alátámasztása érdekében is a 2018. szeptember 19‑i HH Ferries és társai kontra Bizottság ítéletre (T‑68/15, EU:T:2018:563) hivatkoznak, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor a megtámadott határozat (294) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a tervezési és építési költségekre vonatkozó refinanszírozott kölcsönökhöz nyújtott állami kezességvállalások nem minősülnek működési támogatásnak.

249    E tekintetben megjegyzendő, hogy a 2018. szeptember 19‑i HH Ferries és társai kontra Bizottság ítéletből (T‑68/15, EU:T:2018:563), és különösen annak 107., 108. és 111. pontjából kitűnik, hogy nem zárható ki, hogy a támogatás kedvezményezettje működési költségeinek fedezésére nyújtott állami kezességvállalások működési támogatásnak minősülhetnek. Ebből viszont nem következik, hogy az olyan kezességvállalások, mint amelyeket a tervezési és építési – és nem a működési – költségekre vonatkozó refinanszírozott kölcsönökhöz nyújtottak, ilyen működési támogatásnak minősülnek.

250    Márpedig meg kell állapítani, hogy – amint az a megtámadott határozat (292) és (293) preambulumbekezdéséből kitűnik – a dán hatóságok az állami kölcsönök és az állami kezességvállalások nyújtását a tervezési és építési szakaszban felmerülő költségek fedezéséhez szükséges finanszírozásra korlátozták, kizárva a működési költségeket. E korlátozásra tekintettel a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy beruházási támogatásokról van szó, anélkül hogy ezt a következtetést kétségessé tehetnék a Törvényszék által a 2018. szeptember 19‑i HH Ferries és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑68/15, EU:T:2018:563) tett megállapítások, amint azt a felperesek, a DFA és a Rederi Nordö‑Link állítják.

251    Ami a DFA és a Rederi Nordö‑Link azon érvét illeti, amely szerint a Femern működési támogatásban részesül azon az alapon, hogy a javára hozott támogatási intézkedések az állandó összeköttetés teljes megnyitásától számított tizenhat évig folytatódhatnak, noha ez az időszak túlmegy azon az időponton, amikor e jogalany a pénzforgalma alapján támogatás nélkül képes lesz a nyílt piacon finanszírozni magát, rá kell mutatni, hogy ez az érv egybemosódik a fenti 208–212. pontban már vizsgált érvvel, következésképpen azt ugyanazon okokból el kell utasítani.

252    A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a tervezési és építési költségekre vonatkozó kölcsönök refinanszírozása nem minősül működési támogatásnak.

253    Következésképpen el kell utasítani a finanszírozási hiány számítása során figyelembe vett költségek vitatására alapított második alkifogást.

c)      A támogatás összegének vitatására alapított harmadik kifogásról

254    A felperesek, az FSS, a DFA és a Rederi Nordö‑Link azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el a támogatás összegének kiszámítása során.

255    A Dán Királyság által támogatott Bizottság vitatja ezt az érvelést.

256    Elsősorban meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a felperesek és a DFA állítják – mivel a Femern nem képes visszafizetni a kölcsöneit, amint az a kereskedelmi érdekről szóló 2001. évi jelentésből kitűnik, a kezességvállalásokról szóló közlemény 4.1. pontjának megfelelően a támogatás összegének – a Bizottság által megállapítottakkal ellentétben – az állami kezességvállalásokkal fedezett összes kölcsön és az összes állami kölcsön értékének kell‑e megfelelnie.

257    E tekintetben megjegyzendő, hogy a kezességvállalásokról szóló közlemény 4.1. pontja harmadik bekezdésének a) pontja szerint „a nehéz helyzetben levő társaságok esetében a piaci hitelező, ha egyáltalán van ilyen, a kezesség vállalásakor a várható nemfizetési arányra tekintettel magas díjat számítana fel[; h]a különösen megnő annak valószínűsége, hogy a hitelfelvevő nem lesz képes a hitel visszafizetésére, akkor elképzelhető, hogy ez a piaci arány nem is létezik, és kivételes körülmények között a kezesség támogatási eleme elérheti a kezességgel ténylegesen fedezett összeget”.

258    Így a kezességvállalásokról szóló közlemény 4.1. pontja harmadik bekezdésének a) pontjából kitűnik, hogy a kezességvállalás támogatási eleme csak nehéz helyzetben lévő vállalkozás és kivételes körülmények fennállása esetén felel meg a kezességvállalással fedezett kölcsönök teljes összegének. E megközelítés súlyos következményeire figyelemmel ugyanis annak lehetősége, hogy az állami kezességvállalásból eredő előnyt a kezességvállalással fedezett kölcsön teljes összegével megegyezőként számítsák ki, nem igazolható pusztán azzal, hogy a kedvezményezett vállalkozás nehéz helyzetben van. Így a Bizottságnak csak akkor van lehetősége e megközelítés alkalmazására, ha kivételes körülmények állnak fenn, és ha a nehéz helyzetben lévő vállalkozás a saját forrásaiból nem képes visszafizetni a kezességvállalással fedezett kölcsönt.

259    A jelen ügyben a megtámadott határozat (346) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a támogatási elemnek nem az állami kölcsönökkel, illetve az állami kezességvállalással biztosított kölcsönökkel fedezett teljes összegnek kell megfelelnie, mivel a Femern helyzete nem tartozik a kezességvállalásokról szóló közlemény 4.1. pontja harmadik bekezdésének a) pontjában említett kivételes körülmények körébe.

260    Meg kell állapítani, hogy a felperesek és a DFA nem terjesztenek elő olyan bizonyítékot, amelynek alapján úgy lehetne tekinteni, hogy a Femern a nehéz helyzetben lévő, nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási állami támogatásról szóló iránymutatás értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősül, vagy hogy e vállalkozás nem képes visszafizetni a tervezési és építési költségek fedezése érdekében vállalt adóssággal fedezett kölcsönöket.

261    Érvelésük alátámasztása érdekében ugyanis a felperesek és a DFA kizárólag a kereskedelmi érdekről szóló 2001. évi jelentésre támaszkodnak, amelyből kitűnik, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projektet a magánszektor jelentős állami támogatás nélkül nem tudja megvalósítani. Márpedig, noha ez a körülmény releváns lehet annak eldöntése szempontjából, hogy a Femernnek nyújtott állami kölcsönök és állami kezességvállalások az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősülnek‑e, vagy annak megállapítása szempontjából, hogy egy ilyen projekt támogatás nélkül nem valósítható meg, nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy a Femern nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősül, amely az állandó összeköttetés üzemeltetésének szakaszában nem lesz képes visszafizetni a tervezési és építési költségek fedezése érdekében vállalt adósságot.

262    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperesek és a DFA nem bizonyították, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a támogatás összege nem felelhet meg az állami kölcsönök és az állami kezességvállalással biztosított kölcsönök által fedezett teljes összegnek.

263    Másodsorban, ami felperesek azon érvét illeti, amely szerint a Femern nem fizeti a megtámadott határozat (342) és (343) preambulumbekezdésében megjelölt díjat, rá kell mutatni, hogy ezen érv alátámasztása érdekében a felperesek kizárólag a megtámadott határozat elfogadását követő körülményekre hivatkoznak, nevezetesen a dán közlekedési miniszter egy, 2020. április 24‑i nyilatkozatára és egy, a 2015. évi építési törvény módosítására vonatkozó 2020. december 5‑i javaslatra. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az állami támogatással kapcsolatos határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak (1986. július 10‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, 234/84, EU:C:1986:302, 16. pont; 2018. július 12‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑356/15, EU:T:2018:439, 333. pont). Ebből következően a felperesek ezen érve nem alkalmas a megtámadott határozat jogszerűségének megkérdőjelezésére.

[omissis]

275    A fenti megállapításokra tekintettel a támogatás összegének vitatására alapított harmadik kifogást el kell utasítani.

276    Ennélfogva a második jogalap harmadik részét teljes egészében el kell utasítani.

4.      Az indokolatlan versenytorzulás megelőzésére vonatkozó elemzés és a mérlegelési teszt vitatására alapított negyedik részről

277    Az FSS, a DFA, a Rederi Nordö‑Link, az ECSA, a Trelleborg Hamn, az Aktionsbündnis, a NABU és a VDR által támogatott felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az állandó összeköttetés versenyre gyakorolt negatív hatásai nem ellensúlyozhatták annak pozitív hatásait.

278    A Dán Királyság által támogatott Bizottság vitatja ezt az érvelést.

[omissis]

280    A jelen ügyben a pozitív hatásokat illetően a megtámadott határozat (359) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy az állandó összeköttetés célja a mobilitás, a további integráció és az állandó összeköttetés két oldalán élő emberek közötti kulturális kapcsolatfelvétel előmozdítása, valamint az, hogy javítsa az összeköttetést a skandináv országok és Közép‑Európa között az utasok, valamint a közúti és vasúti teherszállítás számára. Ebben az értelemben a Bizottság rámutatott, hogy az állandó összeköttetés várható hasznait európai szinten is elismerték azzal, hogy ezen összeköttetést felvették a TEN‑T kiemelt fontosságú projektjeinek listájára. Ezenfelül a Bizottság a régió bizonyos gazdasági ágazataiban, így az üzemanyagtöltő állomások, a kiskereskedelem, az éttermek, a szállodák, a vidámparkok, valamint az autóbuszos és vasúti közlekedés ágazatában generált pozitív hatásokra hivatkozott. Egyebekben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az állandó összeköttetés javítja a vasúti közlekedéshez való hozzáférést is, ami lehetőséget teremt az árufuvarozás és a személyszállítás közútról a vasútra történő áthelyeződésére.

281    A negatív hatásokat illetően a Bizottság a megtámadott határozat (360) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az állandó összeköttetés megnyitása negatív hatást gyakorol a Rødby–Puttgarden vonalat kiszolgáló kompüzemeltetőkre, valamint más útvonalakra, továbbá a kompok által használt kikötők tevékenységeire. E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Femern kompszolgáltatások működésének befolyásolására való képessége korlátozott, azon az alapon, hogy a támogatás a tervezési és építési szakaszban felmerült költségekhez szükséges finanszírozásra korlátozódik, ahol a finanszírozási hiány jelenti a felső határt. Ennélfogva a Bizottság úgy vélte, hogy a kompszolgáltatások üzemeltetőinek tevékenységére gyakorolt fő hatás a hatóságoknak a – meglévő közlekedési módok alternatíváját biztosító – állandó összeköttetés megépítésére vonatkozó döntéséből következik, és a Bizottságnak nem feladata, hogy megkérdőjelezze a hatóságok e döntését.

282    Ezenfelül a megtámadott határozat (361)–(363) preambulumbekezdésében a Bizottság egymás után megvizsgálta a piacon létrejövő kapacitásfelesleg kockázatát, az erőfölény kockázatát és a versenyre gyakorolt általános hatást, valamint a piac lezárásának kockázatát.

283    A Bizottság, miután emlékeztetett arra, hogy nem feladata, hogy értékelje a hatóságok állandó összeköttetés megépítésére vonatkozó döntésének hatásait, a negatív és a pozitív hatások mérlegelését követően a megtámadott határozat (365) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy a Femern javára hozott, az eljárást megindító határozatot követő felülvizsgált bejelentés nyomán csökkentett támogatási intézkedések csak mérsékelt hatással járnak a versenyre és a kereskedelemre, és e hatásokat ellensúlyozzák a közös európai célkitűzéshez való hozzájárulásban kifejezett pozitív hatások.

284    Elsősorban, ami a felperesek, az FSS, az ECSA és a Rederi Nordö‑Link azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság elmulasztotta számszerűsíteni a támogatás pozitív és negatív hatásait a versenytorzulás súlyosságának értékelése érdekében, rá kell mutatni, hogy elfogadott, hogy a támogatás pozitív és negatív hatásainak figyelembevétele lehet összefoglaló jellegű (lásd ebben az értelemben: 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet, T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942, 255. pont), illetve lehet hallgatólagosan levezethető a támogatás által a versenyre és a kereskedelemre gyakorolt hatások vizsgálatából, amennyiben a támogatás negatív hatásai korlátozottak (lásd ebben az értelemben: 2016. június 9‑i Magic Mountain Kletterhallen és társai kontra Bizottság ítélet, T‑162/13, nem tették közzé, EU:T:2016:341, 110. pont).

285    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a KEÉFP‑ről szóló közlemény 41–43. pontja csupán a támogatás pozitív és negatív hatásai mérlegelésének vizsgálatára vonatkozó elveket határoz meg, anélkül hogy megkövetelné e hatások számszerűsítését. Ennélfogva nem róható fel a Bizottságnak, hogy az említett pozitív és negatív hatásokat nem mennyiségi tényezők alapján, a támogatás kedvezményezettjének méretét, a versenytársaihoz viszonyított piaci részesedését és a nyújtott támogatás összegének nagyságát figyelembe véve értékelte.

[omissis]

287    Következésképpen nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem számszerűsítette a támogatás pozitív és negatív hatásait a versenytorzulás súlyosságának értékelése céljából.

288    Másodsorban meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a felperesek állítják – a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el, amikor a megtámadott határozat (360) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a Femern arra való képességét, hogy sértse a kompok jelentette versenyt, korlátozta az a tény, hogy a támogatás felső határát a finanszírozási hiány jelentette.

289    Meg kell jegyezni, hogy az állandó összeköttetésnek a meglévő közlekedési szolgáltatásokra, és különösen a kompszolgáltatások üzemeltetőinek tevékenységeire gyakorolt negatív hatásait illetően a Bizottság a megtámadott határozat (360) preambulumbekezdésében különbséget tett egyrészt a hatóságok azon döntésének betudható negatív hatások között, hogy megépítik a meglévő közlekedési módok alternatíváját biztosító állandó összeköttetést, másrészt pedig a Femern javára hozott támogatási intézkedéseknek betudható negatív hatások között. A Bizottság szerint a pozitív és negatív hatások mérlegelése keretében az e vállalkozásnak nyújtott támogatási intézkedésekből eredő negatív hatások vizsgálatára kell szorítkoznia.

290    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy már megállapítást nyert, hogy az állami támogatások ellenőrzése keretében a Bizottságnak nem feladata, hogy megkérdőjelezze a hatóságoknak a meglévő közlekedési módok alternatíváját jelentő infrastruktúra megépítésére vonatkozó, azon az alapon hozott döntését, hogy e projekt olyan megoldást jelent, amely összességében pozitív eredményeket hoz, még abban az esetben is, ha az említett infrastruktúra használatbavétele a meglévő közlekedési módok eltűnésével járna (lásd ebben az értelemben: 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet, T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942, 256. pont).

291    Ennélfogva a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy vizsgálatát a Femern javára hozott támogatási intézkedések negatív hatásaira kell korlátoznia.

292    Márpedig a Femernnek nyújtott támogatási intézkedésekből eredő negatív hatásokat illetően a Bizottság megállapította, hogy a Femernnek nyújtott finanszírozás – a finanszírozási hiány jelentette korlátokon belül – az állandó összeköttetés tervezésének és megépítésének költségeit fedezi, hogy az állandó összeköttetés használatáért fizetendő díjak összegét a hatóságok határozzák meg, és hogy e vállalkozás engedmények nyújtására való lehetőségét korlátozza annak szükségessége, hogy elegendő bevételt biztosítson a működési költségek megfizetéséhez és az állandó összeköttetés tervezésének és megépítésének finanszírozásához felvett kölcsönök visszafizetéséhez. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Femern kompszolgáltatások működésének befolyásolására való képessége korlátozott, és hogy a főbb negatív hatások a hatóságok állandó összeköttetés megépítésére vonatkozó döntéséből erednek.

293    Ami a felperesek azon érvét illeti, amely szerint lényegében a támogatásoknak a finanszírozási hiány szintjén történő maximalizálása nem releváns annak bizonyítása szempontjából, hogy a támogatás nem torzítja indokolatlanul a versenyt, azon az alapon, hogy e tekintetben a támogatás arányossága vizsgálatának szakaszában figyelembe vett körülményről van szó, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének a)–e) pontja szerinti célok megvalósítása révén várt kedvező hatások és valamely támogatásnak a verseny torzításában és a tagállamok közötti kereskedelem hátrányos befolyásolásában megnyilvánuló kedvezőtlen hatásai közötti mérlegelés szükségessége csupán az arányosság elvét, valamint az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése szerinti mentességek szigorú értelmezésének elvét juttatja kifejezésre (lásd ebben az értelemben: 2019. június 20‑i a&o hostel és hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 124. pont).

294    Ezenkívül, mivel az arányosság elve arra irányul, hogy a támogatást a szükséges minimumra csökkentse a belső piacon való torzulások enyhítése céljából, meg kell állapítani, hogy a Bizottság a támogatási intézkedések pozitív és negatív hatásai mérlegelésének szakaszában felhasználhatja a támogatás arányosságának vizsgálata keretében tett megállapításokat. A jelen ügyben a támogatás összegének a beruházási projekt finanszírozási hiányának szintjén történő korlátozása azt jelentette, hogy a Femern részére nyújtott finanszírozás az elszámolható költségek 27,3%‑ára korlátozódott. Így, mivel az állami támogatás arányosságának, valamint a pozitív és negatív hatások mérlegelésének vizsgálata szorosan összefügg, a támogatás összegének ilyen korlátozása releváns tényezőnek minősül annak megállapítása szempontjából, hogy a támogatási intézkedésekből eredő negatív hatások korlátozottak.

295    Ami a felperesek azon érvét illeti, amellyel lényegében azt állítják, hogy a Femern élhet a 2015. évi építési törvény 42. §‑ának (3) bekezdésében számára biztosított azon lehetőséggel, hogy engedményeket nyújtson, annak érdekében, hogy az árakat a kompüzemeltetők által alkalmazott áraknál alacsonyabb szinten határozza meg, meg kell állapítani, hogy ez az érv pusztán hipotetikus, annál is inkább, mivel – amint arra a Bizottság emlékeztetett – a Femernnek elegendő bevételt kell termelnie nemcsak ahhoz, hogy fizetni tudja a működési költségeit, hanem az állandó összeköttetés tervezésének és megépítésének finanszírozása érdekében felvett kölcsönök visszafizetéséhez is. Így abban az esetben, ha a Femern által nyújtott esetleges engedmények a bevételeinek jelentős csökkenését vonnák maguk után, lehetséges, hogy e vállalkozás a megtámadott határozat (349) és (351) preambulumbekezdésében előírt időtartamokon belül nem lenne képes visszafizetni az állami kölcsönöket, valamint az állami kezességvállalással biztosított kölcsönöket.

296    Harmadsorban meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a felperesek állítják – a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett‑e el bizonyos negatív tényezők vizsgálata során, amelyek külön‑külön vagy együttesen ellensúlyozhatják a támogatás pozitív hatásait.

297    Először is, ami a felperesek, az FSS, a DFA, az ECSA és a VDR azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a támogatás nem jár azzal a hatással, hogy növeli a kapacitásfelesleget a Fehmarn‑szoroson történő áthaladás piacán, meg kell állapítani, hogy az a megtámadott határozat téves értelmezésén alapul.

298    A megtámadott határozat (361) preambulumbekezdésében ugyanis a Bizottság egy olyan érv említésére szorítkozott, amely szerint „[a] Scandlines és társai továbbá azzal érvelnek, hogy az állandó összeköttetés nyomán sok lesz a többletkapacitás egy már telített piacon”, valamint e tekintetben annak megjegyzésére, hogy „a meglévő szolgáltatásokhoz képest egy különböző és a dán hatóságok által magasabb rendűnek tekintett alternatíva létesítése nem tekinthető egyenértékűnek egy telített piacon való kapacitásnöveléssel”.

299    Nem tekinthető tehát úgy, hogy maga a Bizottság megállapította volna, hogy a Fehmarn‑szoroson való áthaladás piaca telített.

300    Mindemellett meg kell állapítani, hogy a felperesek, az FSS, az ECSA, a DFA és a VDR nem szolgáltattak semmilyen bizonyítékot azon állítás alátámasztására, amely szerint a piacon kapacitásfelesleg áll fenn. Ugyanis, noha a felperesek a kompszolgáltatások csupán 49%‑ot kitevő átlagos igénybevételi arányára hivatkoznak, nem nyújtottak be olyan bizonyítékokat, amelyek alátámasztották volna ezt az állítást. E tekintetben le kell szögezni, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás során benyújtott észrevételekben szereplő, szintén bizonyítékokkal alá nem támasztott azonos állításra való puszta hivatkozás nem minősülhet bizonyítéknak.

301    Ezenkívül a Bizottság állításának megfelelően meg kell jegyezni, hogy sem a felperesek, sem az FSS, az ECSA, a DFA vagy a VDR nem adnak elő olyan alátámasztott érvelést, amely alkalmas lenne a megtámadott határozat (361) preambulumbekezdésében tett azon megállapítás megkérdőjelezésére, amely szerint a meglévő szolgáltatásokhoz képest egy különböző és magasabb rendűnek tekintett alternatíva létesítése nem tekinthető egyenértékűnek egy telített piacon való kapacitásnöveléssel. Meg kell ugyanis állapítani, hogy érvelésük azon a bizonyítékokkal alá nem támasztott előfeltevésen alapul, hogy a piacon kapacitásfelesleg áll fenn.

302    Következésképpen a felperesek és e beavatkozó felek nem bizonyították, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el, amikor megállapította, hogy az állandó összeköttetés nem vezet kapacitásfelesleghez a Fehmarn‑szoroson való áthaladás érdekében nyújtott szolgáltatások piacán.

303    Másodszor meg kell vizsgálni, hogy – amint arra a felperesek hivatkoznak – a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el azzal, hogy nem vette kellőképpen figyelembe az erőfölény kockázatát.

304    A jelen ügyben, noha a Bizottság a megtámadott határozat (362) preambulumbekezdésében elismerte, hogy nem zárható ki, hogy a Femern bizonyos közlekedési szolgáltatások tekintetében erőfölényes helyzetbe kerül a Fehmarn‑szoroson történő áthaladás piacán, mindazonáltal pontosította, hogy az erőfölény megléte önmagában nem ellentétes az uniós joggal. Ezenkívül a Bizottság, miután megállapította, hogy a Scandlines jelenleg monopóliummal rendelkezik a Rødby–Puttgarden vonalon, úgy ítélte meg, hogy abban az esetben, ha az említett vonalon folytatódik a kompszolgáltatás, az állandó összeköttetés hozzájárul e monopólium megszüntetéséhez, ami versenyképesebb piacot teremt.

305    Megjegyzendő, hogy a KEÉFP‑ről szóló közlemény 43. pontja annak jelzésére szorítkozik, hogy a Bizottság értékeli az erőfölény kockázatát, anélkül, hogy pontosításokkal szolgálna azon eseteket illetően, amikor infrastruktúra építésére irányuló projekthez nyújtanak támogatást. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a KEÉFP‑ről szóló közlemény 41. pontja szerint valamely támogatás az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjával összeegyeztethetőnek nyilvánítható, ha a verseny és a tagállamok közötti kereskedelem torzulása tekintetében jelentkező negatív hatásai korlátozottak, és azokat meghaladják a közös európai érdeket képviselő célkitűzés megvalósítása terén jelentkező pozitív hatások.

306    Így ellentétben azzal, amit a felperesek lényegében állítanak, a KEÉFP‑ről szóló közlemény 43. pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy az olyan támogatást, amely hozzájárulhat erőfölény létrejöttéhez, szisztematikusan úgy kell tekinteni, mint amely olyan negatív hatásokkal jár, amelyek szükségszerűen ellensúlyozzák a közös európai érdeket szolgáló fontos projekt pozitív hatásait, annál is inkább, mivel a jelen ügyben az erőfölény kockázata a Fehmarn‑szoroson való áthaladás biztosítása érdekében nyújtott közlekedési szolgáltatások helyi piacára korlátozódik.

307    E tekintetben rá kell mutatni, hogy sem a felperesek, sem a kérelmeiket támogató beavatkozó felek nem vitatják az állandó összeköttetésnek a megtámadott határozat (359) preambulumbekezdésében azonosított pozitív hatásait. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy az állandó összeköttetés pozitív hatásai nem korlátozódtak a támogatás kedvezményezettjére vagy a Fehmarn‑szoros régiójában letelepedett vállalkozásokra, hanem az Unióban szélesebb körben érvényesülnek, mivel az állandó összeköttetés javítja az összeköttetést a skandináv országok és Közép‑Európa között az utasok, valamint a közúti és vasúti teherszállítás számára, továbbá javítja a vasúti közlekedéshez való hozzáférést, hozzájárulva ezáltal az árufuvarozás és a személyszállítás közútról a vasútra történő áthelyeződéséhez. Ebből következik, hogy – amint az a megtámadott határozat (281) preambulumbekezdéséből kitűnik – az állandó összeköttetésre irányuló projekt mint közös európai érdeket szolgáló fontos projekt hozzá fog járulni a belső piac működésének javításához, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió erősítéséhez.

308    Márpedig figyelembe véve azt a tényt, hogy az állandó összeköttetés pozitív hatásai nem korlátozódnak valamely tagállam gazdasági szereplőire, hanem szélesebb körben az Unióban működő más gazdasági szereplők javát is szolgálják, a Bizottság széles mérlegelési jogkörének gyakorlása során megállapíthatta, hogy a közlekedési szolgáltatások helyi piacán fennálló erőfölény kockázata nem ellensúlyozhatja az állandó összeköttetésnek a közös európai érdeket képviselő célkitűzés megvalósítása terén jelentkező pozitív hatásait.

309    Ezenkívül a megtámadott határozat (362) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Fehmarn‑szoroson való áthaladás érdekében nyújtott közlekedési szolgáltatások piacán, vagyis a Rødby–Puttgarden vonalon a felperesek jelenleg monopóliummal rendelkeznek. Ennélfogva a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy a kompszolgáltatás e vonalon történő fenntartása esetén az állandó összeköttetés erősítené a versenyt ezen a piacon.

310    Egyébiránt, noha igaz, hogy a Scandlines nincs monopolhelyzetben a Rødby–Puttgarden vonal piacán túlterjedő földrajzi piacon, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, annak a kockázata sem áll fenn, hogy a Femern egy földrajzilag kiterjedtebb piacon erőfölénybe kerül.

311    Ennélfogva a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a Femern erőfölényének kockázata nem jelenti azt, hogy a támogatásnak a verseny torzulása tekintetében jelentkező e negatív hatása meghaladja a projektnek a közös európai érdeket képviselő célkitűzés megvalósítása terén jelentkező pozitív hatásait.

312    Harmadszor meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el azzal, hogy nem állapította meg a piac lezárásának kockázatát.

313    Megjegyzendő, hogy érvelésükkel a felperesek, az ECSA, a Trelleborg Hamn, a Rederi Nordö‑Link és a VDR nem vitatják magukat a megtámadott határozat (363) preambulumbekezdésében szereplő, a piac lezárása kockázatának hiányára vonatkozó megállapításokat. A jelen ügyben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn a piac lezárásának kockázata, sem az upstream, sem a downstream piacokon, azzal az indokkal, hogy az állandó összeköttetés minden felhasználó számára egyenlő mértékben és megkülönböztetésmentesen áll nyitva. Ezenkívül megállapította, hogy az árazás megkülönböztetésmentes és összhangban áll a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló, 1999. június 17‑i 1999/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 1999. L 187., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 4. kötet, 372. o.; helyesbítés: HL 2008. L 51., 27. o.), valamint az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló, 2012. november 21‑i 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2012. L 343., 32. o.; helyesbítés: HL 2015. L 67., 32. o.).

314    Érvelésükkel a felperesek és e beavatkozó felek lényegében azt róják fel a Bizottságnak, hogy nem vette figyelembe az árdömping kockázatát. E tekintetben meg kell állapítani, hogy ez az érvelés lényegében a második jogalap harmadik része második kifogásának első alkifogása keretében felhozott érvekhez hasonló érveken alapul, amelyek a finanszírozási hiányból származó bevételek értékelése során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibán alapulnak (lásd a fenti 216–235. pontot). A felperesek és e beavatkozó felek ugyanis azt kifogásolják, hogy a Bizottság megállapította, hogy nem áll fenn a piac lezárásának kockázata, jóllehet a Femern árai alacsonyabbak a költségeinél.

315    Meg kell állapítani, hogy a felperesek, az ECSA, a Rederi Nordö‑Link, a Trelleborg Hamn és a VDR nem fejtik ki azokat az okokat, amelyek miatt egy infrastrukturális projekt tervezési és építési költségeinek korlátozott részét fedező támogatási intézkedések engedélyezése a piac lezárásához vezetne. Ezenkívül, amint az a fenti 224. pontból kitűnik, nem követelhető meg, hogy a Femern bevételeit olyan szinten állapítsák meg, amely a tervezési, építési és működési költségek összességét fedezi, mivel ez azt jelentené, hogy semmilyen támogatást nem lehetne nyújtani a Femern részére, noha az szükséges a projekt megvalósításához. Ezenfelül, amint arra a Bizottság megalapozottan hivatkozik, mivel a Femernnek nemcsak a működési költségeinek fedezéséhez, hanem a tervezési és építési költségek fedezése érdekében vállalt adósság visszafizetéséhez is elegendő bevételt kell biztosítania, annak kockázata, hogy e vállalkozás jelentős árengedményeket nyújt, szükségképpen korlátozott.

316    Ami a felperesek azon érvét illeti, hogy a Femern felhasználhatná erőfölényét arra, hogy a piac lezárása érdekében a költségeinél alacsonyabbra csökkentse az árakat, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó összeköttetés használatáért fizetendő díjak összegét a hatóságok határozzák meg, és a Femern csak bizonyos mozgástérrel rendelkezik a tekintetben, hogy bizonyos engedményeket nyújtson. Márpedig e vállalkozásnak elegendő bevételt kell termelnie nemcsak ahhoz, hogy fizetni tudja a működési költségeit, hanem az állandó összeköttetés tervezésének és megépítésének finanszírozása érdekében felvett kölcsönök visszafizetéséhez is. Ennélfogva abban az esetben, ha a Femern bizonyos engedményeket nyújtana, biztosítania kell, hogy a bevételek szintje elegendő maradjon az állami kölcsönök és az állami kezességvállalások megtámadott határozat (349) és (351) preambulumbekezdésében előírt időtartamokon belüli visszafizetéséhez.

317    Ezen túlmenően a felperesek nem hivatkozhatnak arra, hogy a Femern a piac lezárása érdekében drasztikusan csökkentheti az árakat, azon az alapon, hogy amikor a dán hatóságok az Øresund‑szoroson áthaladó állandó összeköttetéshez állami támogatást nyújtottak, ezen összeköttetés üzemeltetője jelentősen csökkentette a közúti közlekedésért fizetendő díjak összegét. Ugyanis, bár igaz, hogy a felperesek bizonyították, hogy az eredetileg tervezetthez képest csökkent az említett díjak összege, nem terjesztenek elő olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az øresundi állandó összeköttetés üzemeltetőjének helyzete összehasonlítható a Femern helyzetével. Márpedig e tekintetben a Bizottság rámutatott, hogy az øresundi állandó összeköttetésért felelős üzemeltetőnek nyújtott támogatásokkal ellentétben a jelen ügyben a Femern javára hozott intézkedések összege és időtartama szigorúan korlátozott volt.

318    Következésképpen el kell utasítani az arra alapított érvelést, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy nem áll fenn a piac lezárásának kockázata.

319    A fenti megállapításokból az következik, hogy a felperesek és a kérelmeiket támogató beavatkozó felek nem bizonyították egyrészt, hogy a Bizottságnak a piac telítettsége kockázatának hiányával és a piac lezárása kockázatának hiányával kapcsolatos megállapításai nyilvánvaló értékelési hibákat tartalmaznak, másrészt pedig, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy az erőfölény kockázata nem ellensúlyozza a közös európai érdeket képviselő célkitűzés megvalósítása terén jelentkező pozitív hatásokat.

320    Ennélfogva el kell utasítani az arra alapított érvelést, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el bizonyos negatív tényezők vizsgálata során, amelyek külön‑külön vagy együttesen ellensúlyozhatják a közös európai érdeket képviselő célkitűzés megvalósítása terén jelentkező pozitív hatásokat.

[omissis]

326    Hatodsorban, ami az első alkalommal a NABU által a tárgyaláson felhozott azon érvelést illeti, amely szerint a mérlegelés keretében a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe az állandó összeköttetés környezeti hatását, azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani azzal az indokkal, hogy a keresetlevél nem tartalmaz olyan kifogást vagy érvet, amely a Bizottság által a megtámadott határozat (366)–(368) preambulumbekezdésében tett megállapítások megalapozottságának megkérdőjelezésére irányulna. Mindenesetre ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni. Ezt ugyanis semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, és mindemellett a környezetvédelmi megfontolások figyelembevétele nem tartozik a támogatási intézkedés pozitív és negatív hatásai mérlegelésének körébe (lásd analógia útján: 2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, C‑594/18 P, EU:C:2020:742, 101. és 102. pont). Ráadásul, noha a Bizottság a megtámadott határozat (367) és (368) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a dán hatóságok figyelembe vették az állandó összeköttetés környezeti hatását, azt megvizsgálták és enyhítették, valamint, hogy a projektnek az volt az alapja, hogy azt úgy kell előkészíteni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a természetre és a környezetre gyakorolt káros hatásokat megelőzzék, és a jelentős kedvezőtlen hatásokat elhárítsák, a NABU nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely alkalmas lenne e megállapítások megkérdőjelezésére.

327    A fenti megállapításokra tekintettel a második jogalap negyedik részét teljes egészében el kell utasítani.

328    A fenti megfontolások összességére figyelemmel a keresetet el kell utasítani.

III. A költségekről

329    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

330    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Ennélfogva a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozó Dán Királyság maga viseli költségeit.

331    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése értelmében a Törvényszék elrendelheti, hogy az e cikk (1) és a (2) bekezdésében nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket. A jelen ügyben úgy kell határozni, hogy az ECSA, a DFA, a NABU, a VDR, az Aktionsbündnis, az FSS, a Rederi Nordö‑Link és a Trelleborg Hamn maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Scandlines Danmark ApS és a Scandlines Deutschland GmbH saját költségeiken felül viselik az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket is.

3)      A Dán Királyság, a European Community Shipowners’ Associations (ECSA), a Danish Ferry Association, a Naturschutzbund Deutschland eV (NABU), a Verband Deutscher Reeder eV, az Aktionsbündnis gegen eine feste Fehmarnbeltquerung eV, a Föreningen Svensk Sjöfart (FSS), a Rederi AB Nordö‑Link és a Trelleborg Hamn AB maguk viselik saját költségeiket.

Papasavvas Spielmann Brkan

Gâlea       Tóth

Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. február 28‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: angol.

1      A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.