JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2018. december 19.(1)

C‑202/18. sz. ügy

Ilmārs Rimšēvičs

kontra

Lett Köztársaság

és

C‑238/18. sz. ügy

Európai Központi Bank

kontra

Lett Köztársaság

„A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmánya 14.2. cikke második bekezdésének megsértésére alapított kereset – Valamely nemzeti hatóságnak a nemzeti központi bank elnökét tisztségéből felfüggesztő határozata”

Tartalomjegyzék

I.      Bevezetés

1.        Mely feltételek mellett menthetik fel az Európai Unió tagállamai nemzeti központi bankjuk elnökét a tisztségéből?

2.        Ez a kérdés merül fel a jelen ügyekben, amelyek Ilmārs Rimšēvičset, a Latvijas Banka (lett nemzeti bank) elnökét érintik, akit a Korupcijas novēršanas un apkarošanas birojs (a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal, Lettország) (a továbbiakban: KNAB) határozatával felfüggesztettek tisztségéből, mivel a Trasta Komercbanka lett bank javára elkövetett befolyással üzérkedéssel gyanúsították.(2)

3.        A Bíróságnak – most először – az EUM‑Szerződéshez csatolt, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló (4.) jegyzőkönyv(3) (a továbbiakban: a KBER és az EKB alapokmánya) 14.2. cikkével ráruházott hatáskör alapján kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia egy tagállam nemzeti központi bankjának elnökét a tisztségéből felmentő határozat elbírálása érdekében.

4.        E hatáskör különösen azon alapul, hogy azon tagállamok nemzeti központi bankjainak elnökei, amelyek pénzneme az euró, noha őket a tagállamok nevezik ki tisztségükbe és a tagállamok mentik fel őket, egy uniós intézmény egy szervének, nevezetesen az Európai Központi Bank Kormányzótanácsának (a továbbiakban: Kormányzótanács) is tagjai. Márpedig ez utóbbi az EKB és az eurórendszer fő döntéshozó szerve,(4) és az uniós hitelintézetek prudenciális felügyelete terén is fontos szerepet játszik.(5)

5.        A nemzeti központi bankok elnökeinek függetlensége, csakúgy, mint az EKB függetlensége, tehát különös védelemben részesül, többek között, mivel az Unió gazdasági és monetáris politikájának elsődleges célját jelentő árstabilitás(6) elengedhetetlen feltétele, amelynek jelentőségére az EUSZ 3. cikkben történő említése is rávilágít.(7)

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

1.      Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

6.        Az EUMSZ 129–131. cikk a következőképpen szól:

„129. cikk

(1)      A KBER‑t az Európai Központi Bank döntéshozó szervei, a Kormányzótanács és az Igazgatóság irányítják.

(2)      A Központi Bankok Európai Rendszerének és az Európai Központi Banknak az alapokmányát (a továbbiakban: a KBER és az EKB alapokmánya) a Szerződésekhez csatolt jegyzőkönyv állapítja meg.

[…]

130. cikk

A Szerződések és a KBER és az EKB alapokmánya által rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása, valamint az ilyen feladatok és kötelezettségek végrehajtása során sem az Európai Központi Bank, sem a nemzeti központi bankok, sem döntéshozó szerveik valamely tagja nem kérhet vagy fogadhat el utasítást az uniós intézményektől, szervektől vagy hivataloktól, a tagállamok kormányaitól vagy bármely egyéb szervtől. Az uniós intézmények, szervek és hivatalok, valamint a tagállamok kormányai kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják ezt az elvet, és nem kísérlik meg az Európai Központi Bank vagy a nemzeti központi bankok döntéshozó szervei tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.

131. cikk

Valamennyi tagállam biztosítja, hogy nemzeti jogszabályai – nemzeti központi bankjának statútumát is beleértve – összeegyeztethetők legyenek a Szerződésekkel és a KBER és az EKB alapokmányával.”

7.        Az EUMSZ 282. és EUMSZ 283. cikk szövege a következő:

„282. cikk

(1)      Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Az Unió monetáris politikáját az Európai Központi Bank és azon tagállamok nemzeti központi bankjai irányítják, amelyek pénzneme az euro, és amelyek az eurorendszert alkotják.

[…]

283. cikk

(1)      Az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa az Európai Központi Bank Igazgatóságának tagjaiból és azon tagállamok nemzeti központi bankjainak elnökeiből áll, amelyek pénzneme az euro.

[…]”

2.      A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmánya

8.        A KBER és az EKB alapokmányának 14. cikke „A nemzeti központi bankok” címet viseli, és a következőképpen rendelkezik:

„14.1.      Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 131. cikkének megfelelően valamennyi tagállam biztosítja, hogy nemzeti jogszabályai – nemzeti központi bankjának statútumát is beleértve – összeegyeztethetők legyenek a Szerződésekkel és ezen alapokmánnyal.

14.2.      A nemzeti központi bankok statútumának rendelkeznie kell különösen arról, hogy a nemzeti központi bank elnökének hivatali ideje legalább öt év.

Valamely nemzeti központi bank elnökét kizárólag abban az esetben lehet hivatalából felmenteni, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el. Az erre vonatkozó határozatot az érintett elnök vagy a Kormányzótanács a Bíróság előtt megtámadhatja a Szerződések vagy az azok alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértésére hivatkozva. Ezt az eljárást, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.

14.3.      A nemzeti központi bankok a KBER szerves részét képezik és az EKB iránymutatásainak és utasításainak megfelelően tevékenykednek. A Kormányzótanács megteszi az EKB iránymutatásai és utasításai betartásának biztosításához szükséges lépéseket, és ehhez megköveteli a szükséges információk rendelkezésére bocsátását.

[…]”

B.      A lett jog

1.      A büntetőeljárásról szóló törvény

9.        A Kriminālprocesa likums (a büntetőeljárásról szóló törvény, Lettország) 249. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„(1)      Amennyiben a kényszerintézkedés tartama alatt az intézkedés elrendelésének oka megszűnik vagy megváltozik, elrendelésének feltételei megváltoznak, vagy az érintett személy magatartása megváltozik, vagy egyéb körülmények, amelyek a kényszerintézkedés megválasztását meghatározták, megváltoznak, az eljárásért felelős személy az említett intézkedés módosításáról vagy megszüntetéséről határoz.”

10.      A büntetőeljárásról szóló törvény 262. cikke (1) bekezdése 2. és 3. pontjának, valamint (2)–(5) bekezdésének szövege a következő:

„(1)      Az eljárás előzetes szakaszában az eljárásért felelős személy által hozott határozat elleni panaszt a következőkkel szemben lehet előterjeszteni:

[…]

2.      valamely meghatározott szakmai tevékenység gyakorlásától való eltiltás;

3.      az ország területének elhagyására vonatkozó tilalom;

[…]

(2)      Az (1) bekezdésben említett határozattal szemben panasz csak akkor terjeszthető elő, ha a személy, akivel szemben a kényszerintézkedést elrendelték, igazolni tudja, hogy az ezen intézkedésben foglaltak vele szemben nem foganatosíthatók. A panaszt az emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bíró előtt előterjesztheti maga az érintett, védője vagy jogi képviselője, a kényszerintézkedést elrendelő határozat példányának kézhezvételétől számított hét napos határidőn belül.

(3)      A panaszt az emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bíró írásbeli eljárásban három munkanapon belül megvizsgálja. A bíró szükség esetén beszerzi az eljárási iratokat, valamint felvilágosítást kér az eljárást lefolytató személytől vagy a panasz előterjesztőjétől.

(4)      Az emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bíró három napon belül határozattal elutasíthatja a panaszt, vagy utasíthatja az eljárást lefolytató személyt az alkalmazott kényszerintézkedés vagy annak egyes rendelkezései módosítására, vagy meghatározhatja az óvadék összegét.

(5)      Az emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bíró határozatának egy kiadmányát megküldik az eljárást lefolytató személynek, annak a személynek, akire a szóban forgó kényszerintézkedést alkalmazták, valamint a panasz előterjesztőjének. E határozattal szemben fellebbezésnek nincs helye.”

11.      A büntetőeljárásról szóló törvény 375. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„(1)      A büntetőeljárás során az ügy iratai a nyomozati titok körébe tartoznak, és azok megismerésére a büntetőeljárás lefolytatásáért felelős személyek, valamint azon személyek jogosultak, akiknek az előbbiek a szóban forgó iratokat a jelen törvényben előírt eljárásnak megfelelően megmutatják.”

2.      A lett nemzeti bankról szóló törvény

12.      A Likums par Latvijas Banku (a lett nemzeti bankról szóló törvény) 22. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A lett nemzeti bank elnökét legalább hat képviselő javaslatára a Parlament nevezi ki.

A lett nemzeti bank alelnökét és igazgatótanácsának tagjait a lett nemzeti bank elnökének javaslatára a Parlament nevezi ki.

A lett nemzeti bank elnökének, alelnökének és igazgatótanácsa tagjainak megbízatása hat évre szól. Ha az igazgatótanács valamely tagja a megbízatása lejárta előtt lemond tisztségéről, a lett nemzeti bank igazgatótanácsába új tagot kell kinevezni, akinek a megbízatása hat évre szól.

A Parlament a lett nemzeti bank elnökét, alelnökét és igazgatótanácsának tagjait a megbízatás jelen cikk harmadik bekezdésében megjelölt lejárta előtt csak az alábbi esetekben mentheti fel:

1.      önkéntes lemondás;

2.      [a KBER és az EKB alapokmánya] 14.2. cikkének értelmében vett súlyos kötelességszegés;

3.      a tisztségből való felmentésnek [a KBER és az EKB alapokmánya] 14.2. cikkében rögzített egyéb indokai.

A jelen cikk negyedik bekezdésének 2. pontjában rögzített esetben a Parlament dönthet úgy, hogy a lett nemzeti bank elnökét, alelnökét és igazgatótanácsának tagjait az elmarasztaló ítélet jogerőre emelkedését követően menti fel tisztségéből.

A lett nemzeti bank elnöke a Parlamentnek az őt a tisztségéből felmentő határozatával szemben [a KBER és az EKB alapokmánya] 14.2. cikkében előírt eljárásnak megfelelően jogorvoslattal élhet. A lett nemzeti bank alelnöke vagy igazgatótanácsának tagja a Parlamentnek az őt a tisztségéből felmentő határozatával szemben a közigazgatási eljárási törvényben meghatározott bírósághoz fordulhat.”

3.      A korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatalról szóló törvény

13.      A Korupcijas novēršanas un apkarošanas biroja likums (a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatalról szóló törvény) 2. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)      A Hivatal közigazgatási hatóság, amely a korrupció megelőzésére és az ellene való küzdelemre irányuló, a jelen törvényben előírt feladatokat látja el […]

(2)      A Hivatal felügyeletét a Minisztertanács látja el. A Minisztertanács az intézményi felügyeletet a miniszterelnök útján látja el. A felügyelet magában foglalja a miniszterelnök arra vonatkozó jogát, hogy a Hivatal vezetője által hozott közigazgatási határozatok jogszerűségét felülvizsgálja és a jogellenes határozatokat megsemmisítse, valamint az eljárás jogellenes elmulasztásának megállapítása esetén a Hivatal vezetőjét határozathozatalra kötelezze. A Minisztertanács felügyeleti joga nem vonatkozik a Hivatal által a jelen törvény 7., 8., 9. és 9^1. cikkében említett feladatok ellátása során hozott határozatokra.”

14.      A korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatalról szóló törvény 8. cikke (1) bekezdésének 2. pontja a következőképpen szól:

„(1)      A korrupció elleni küzdelem keretében a Hivatal a következő feladatokat látja el:

[…]

2.      vizsgálatokat folytat és operatív tevékenységet végez a közintézmények szolgálatában elkövetett bűncselekmények felderítése érdekében, amennyiben e bűncselekmények a korrupcióhoz kapcsolódnak.”

III. A jogvita háttere

15.      2013. október 31‑én Ilmārs Rimšēvičset a Parlament határozatával újabb 6 éves, 2013. december 21‑től 2019. december 21‑ig tartó hivatali időre kinevezték a lett nemzeti bank elnökévé.

16.      2018. február 15‑én a KNAB előzetes nyomozást indított I. Rimšēvičs ellen azon bűncselekmény gyanúja alapján, hogy a lett nemzeti bank elnökeként kenőpénzt kért és fogadott el, majd 2018. február 17‑én I. Rimšēvičset letartóztatták.

17.      2018. február 19‑én I. Rimšēvičset óvadék fizetése ellenében szabadlábra helyezték. Ugyanezen a napon a KNAB nyomozati osztályának osztályvezető‑helyettese határozatot hozott I. Rimšēvičs gyanúsítottá nyilvánításáról, részletezve a terhére rótt tényeket és felsorolva a rendelkezésre álló bizonyítékokat, továbbá határozatot hozott I. Rimšēvičs‑csel szemben több kényszerintézkedés elrendeléséről, többek között az óvadék fizetésén kívül bizonyos hivatali tevékenységektől, különösen a lett nemzeti bank elnöki tisztségének betöltésétől való eltiltásról, bizonyos személyekhez való közeledés megtiltásáról, valamint az ország területe előzetes engedély nélküli elhagyásának megtiltásáról. Rögzítésre került, hogy e kényszerintézkedéseknek az előzetes nyomozás tartama alatt hatályban kell maradniuk, amíg ezeket nem módosítják vagy szüntetik meg.

18.      2018. február 27‑én a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság, Lettország) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírája elutasította a KNAB által elrendelt két kényszerintézkedés, nevezetesen a bizonyos hivatali tevékenységek gyakorlásától való eltiltás és az ország területe engedély nélküli elhagyásának megtiltása ellen I. Rimšēvičs által előterjesztett panaszt.

19.      2018. június 1‑jén a KNAB nyomozati osztályának osztályvezető‑helyettese új tényekkel kiegészített új határozatot hozott I. Rimšēvičs gyanúsításáról.

20.      2018. június 28‑án a Lett Köztársaság legfőbb ügyészségének ügyésze úgy határozott, hogy vádat emel I. Rimšēvičs ellen.

21.      2018. július 20‑án a Bíróság elnökhelyettese felhívta a Lett Köztársaságot, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a C‑238/18. sz. ügyet elbíráló határozat kihirdetéséig kerüljenek felfüggesztésre az I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt kényszerintézkedések, amennyiben azok I. Rimšēvičset akadályozzák abban, hogy póttagot jelöljön ki, aki őt az EKB Kormányzótanácsának tagjaként helyettesítené.(8)

22.      2018. július 25‑én a Lett Köztársaság legfőbb ügyészségének ügyésze az I. Rimšēvičs‑csel szemben elfogadott kényszerintézkedések módosításáról szóló határozatot hozott. 2018. augusztus 1‑jén I. Rimšēvičs panaszt terjesztett elő, amelyben vitatta a módosított kényszerintézkedéseket. 2018. augusztus 22‑én a Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága, Lettország) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírája részben helyt adott I. Rimšēvičs panaszának. 2018. augusztus 28‑án a Lett Köztársaság legfőbb ügyészségének ügyésze az I. Rimšēvičs‑csel szemben elfogadott kényszerintézkedéseket ismét módosító határozatot hozott.

IV.    A Bíróság előtti eljárások és a felek kérelmei

23.      A Bíróság Hivatalához 2018. március 16‑án benyújtott beadványával I. Rimšēvičs előterjesztette a keresetet a C‑202/18. sz. ügyben.

24.      I. Rimšēvičs azt kéri, hogy a Bíróság:

1)      állapítsa meg, hogy a felperest jogellenesen mentették fel a Latvijas Banka (lett nemzeti bank) elnöki tisztségéből a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal által a Lett Köztársaság nevében 2018. február 19‑én meghozott, kényszerintézkedések alkalmazásáról szóló határozattal;

2)      nyilvánítsa jogellenesnek a kényszerintézkedést, amelyet a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal által a Lett Köztársaság nevében 2018. február 19‑én meghozott, kényszerintézkedések alkalmazásáról szóló határozattal (meghatározott szakmai tevékenység gyakorlásától való eltiltás, amellyel megtiltották, hogy ellássa a Latvijas Banka (lett nemzeti bank) elnökének tisztségét és gyakorolja az ekként őt megillető jogokat) rendeltek el vele szemben;

3)      nyilvánítsa jogellenesnek az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa tagja tisztségének ellátására és az ekként őt megillető jogok gyakorlására vonatkozó korlátozásokat, amelyet a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal által a Lett Köztársaság nevében 2018. február 19‑én meghozott, kényszerintézkedések alkalmazásáról szóló határozattal rendeltek el vele szemben.

25.      A C‑202/18. sz. ügyben előterjesztett ellenkérelmében a Lett Köztársaság kéri, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el I. Rimšēvičs keresetét.

26.      A Bíróság Hivatalához 2018. április 3‑án benyújtott beadványával az EKB előterjesztette a keresetet a C‑238/18. sz. ügyben.

27.      Az EKB azt kéri, hogy a Bíróság:

1)      hívja fel a Lett Köztársaságot arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 24. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 62. cikke alapján nyújtson be minden releváns információt a KNAB által a lett nemzeti bank elnökével szemben folyamatban levő vizsgálattal kapcsolatban;

2)      a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke alapján állapítsa meg, hogy a Lett Köztársaság megsértette az említett rendelkezés második bekezdését:

–        azzal, hogy felmentette tisztségéből a lett nemzeti bank elnökét, anélkül, hogy az ügy érdemének vizsgálata alapján független bíróság elmarasztaló ítéletet hozott volna, és

–        mivel – ha a Lett Köztársaság által felhozott tények ezt megerősítik – nem állnak fenn olyan kivételes körülmények, amelyek a jelen ügyben igazolnák a tisztségből való felmentést.

3)      a Lett Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

28.      Ezenkívül a Bíróság Hivatalához a keresetével azonos napon benyújtott beadványokkal az EKB kérte a Bíróságot, hogy a C‑238/18. sz. ügyet az eljárási szabályzat 53. cikke (4) bekezdésének alkalmazásával gyorsított eljárás keretében bírálja el, valamint az EUMSZ 279. cikk és az eljárási szabályzat 160. cikke alapján ideiglenes intézkedés iránti, C‑238/18. R. számon nyilvántartásba vett kérelmet terjesztett elő.

29.      A C‑238/18. sz. ügyben előterjesztett ellenkérelmében a Lett Köztársaság kéri, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el az EKB keresetét.

30.      A 2018. június 12‑i Rimšēvičs kontra Lettország végzésével(9) és EKB kontra Lettország(10) végzésével a Bíróság elnöke úgy határozott, hogy a C‑202/18. és a C‑238/18. sz. ügyet az eljárási szabályzat 133. cikke alapján gyorsított eljárás alá vonja.

31.      A 2018. július 20‑i EKB kontra Lettország ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzésével(11) a Bíróság elnökhelyettese felhívta a Lett Köztársaságot, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a C‑238/18. sz. ügyet elbíráló határozat kihirdetéséig függessze fel a KNAB által 2018. február 19‑én I. Rimšēvičs‑csel szemben elfogadott kényszerintézkedéseket, amennyiben azok I. Rimšēvičset akadályozzák abban, hogy póttagot jelöljön ki, aki őt az EKB Kormányzótanácsának tagjaként helyettesítené. A Bíróság elnökhelyettese az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet az ezt meghaladó részében elutasította, és a költségekről nem határozott.

32.      A C‑202/18. és a C‑238/18. sz. ügyben 2018. szeptember 25‑én közös tárgyalásra került sor.

33.      A közös tárgyalás során a Bíróság felszólította a Lett Köztársaságot, hogy nyolc napon belül nyújtson be az I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt kényszerintézkedések igazolásához szükséges minden dokumentumot, valamint nyújtsa be az I. Rimšēvičs‑csel szemben történő vádemelésről szóló határozatot.

34.      2018. október 2‑án a Lett Köztársaság benyújtotta az I. Rimšēvičs‑csel szemben történő vádemelésről szóló, 2018. június 28‑i határozatot, valamint 43 további dokumentumot. E dokumentumokat közölték I. Rimšēvičs‑csel és az EKB‑vel, akik 2018. október 19‑én észrevételeket nyújtottak be.

V.      Értékelés

35.      A jelen ügyek esetében az első olyan ügyekről van szó, amelyeket a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke alapján indítottak. Célszerű tehát megvizsgálni az e rendelkezés alapján előterjesztett keresetek körvonalaival kapcsolatos néhány szempontot (A. rész), mielőtt rátérnék az I. Rimšēvičs és az EKB által a jelen ügyekben előterjesztett keresetek elfogadhatóságára (B. rész), majd érdemi vizsgálatára (C. rész).

A.      A KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében rögzített kereset körvonalairól

1.      A kereset jellegéről

36.      A KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében biztosított jogorvoslati lehetőség sui generis jogorvoslatot jelent az uniós bíróság előtti jogorvoslatok rendszerében, mivel lehetőséget nyújt egy nemzeti központi bank elnökének és az EKB‑nek arra(12), hogy egy nemzeti hatóság által hozott aktus esetében közvetlenül kezdeményezze annak Bíróság általi felülvizsgálatát.

37.      A nemzeti központi bankok ugyanis kétségkívül elengedhetetlen szerepet töltenek be a KBER‑en belül és az Unió monetáris politikájának végrehajtásában. Mindazonáltal az uniós jog végrehajtásával megbízott más tagállami szervekhez hasonlóan összetételüket és működési szabályaikat illetően a nemzeti jog szférájába tartoznak. Az EUMSZ 131. cikk, valamint a KBER és az EKB alapokmányának 14. cikke által meghatározott keretek között tehát a tagállamok hatáskörébe tartozik a tagállam nemzeti központi bankja elnöki tisztségének betöltésére és a tisztségből való felmentésre vonatkozó szabályok elfogadása és alkalmazása.

38.      Megsemmisítés iránti keresetként kell‑e tehát elemezni a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke szerinti jogorvoslatot, noha az EUM‑Szerződés jogorvoslati rendszerében a megsemmisítés iránti kereset főszabály szerint az uniós szervek aktusai vitatásának céljára van fenntartva?(13) Vagy – a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresethez hasonlóan – úgy kell‑e felfogni, mint annak megállapítására irányuló keresetet, hogy valamely tagállam nem teljesítette kötelezettségeit, jóllehet főszabály szerint az ilyen kötelezettségszegés miatt az uniós bírósághoz fordulás joga az Európai Bizottságot és a többi tagállamot illeti meg?(14)

39.      A jelen keresetek jellegére vonatkozó kérdésre adandó válasz – elméleti jelentősége mellett – nem elhanyagolható gyakorlati következményekkel is jár: ha a Bíróság megsemmisítené a KNAB‑nak az I. Rimšēvičs‑csel szemben a vitatott kényszerintézkedéseket elrendelő határozatát, I. Rimšēvičs a Bíróság általi ítélethirdetéstől ismét betölthetné tisztségét. Ha ellenben a Bíróság arra szorítkozna, hogy megállapítsa a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetetlenségét a KBER és az EKB alapokmányával, a Lett Köztársaság feladata lenne, hogy meghozza azon intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy belső jogrendjében biztosítsa a Bíróság ítéletének végrehajtását.

40.      Amint az kérelmeik szövegéből kitűnik, és amint azt a tárgyaláson megerősítették, I. Rimšēvičs és az EKB megállapítási ítélet meghozatalát kéri a Bíróságtól, amely megállapítaná, hogy a Lett Köztársaság azzal, hogy a vitatott kényszerintézkedéseket I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelte, megsértette a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkét. A Bíróság ilyen megállapítási ítéletét követően a lett hatóságok feladata lenne azon intézkedések meghozatala, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ezen ítéletet nemzeti szinten végrehajtsák.

41.      A KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkével létrehozott kereset jellegének, valamint az e rendelkezés alapján eljáró Bíróság feladatának meghatározásához nem csupán e rendelkezés kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem azon szabályozás általános rendszerét és összefüggéseit, amelynek részét képezi, valamint e szabályozás célkitűzéseit,(15) továbbá keletkezéstörténetét(16) is.

a)      Szöveg és keletkezéstörténet

42.      Először is, a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének szövege nem pontosítja a nemzeti bank elnökének tisztségéből való felmentésről szóló határozat Bíróság általi felülvizsgálata érdekében biztosított kereset jellegét.

43.      Kétségtelen, hogy bizonyos nyelvi változatokban, többek között a francia változatban a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke a nemzeti központi bank elnökét a hivatalából felmentő határozattal szemben („contre”) indítható keresetről rendelkezik, ahogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése is az „aktusokkal szemben[i]” keresetet ír elő.(17) Ráadásul a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikke nyelvi változatainak többségében a kereset megindításának „a Szerződések vagy az azok alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértésére” vonatkozó feltétele, továbbá a határidőre vonatkozó utolsó mondat gyakorlatilag azonos az EUMSZ 263. cikk második és hatodik bekezdésének hasonló rendelkezéseivel.

44.      Mindazonáltal a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének keletkezéstörténetére tekintettel úgy tűnik, e terminológiai elemek nem jelentenek a jogalkotó részéről arra vonatkozó tudatos döntést, hogy az e rendelkezéssel biztosított keresetet megsemmisítés iránti keresetként sorolja be.

45.      Így egyrészről a KBER és az EKB alapokmányát, amelyet a Maastrichti Szerződésbe való beillesztésre szántak, a nemzeti központi bankok elnökei kizárólag angol nyelven szövegezték meg(18).

46.      Márpedig az ebben az összefüggésben előterjesztett javaslatok csak azt a megfogalmazást tartalmazták, amely a mai angol nyelvi változatban is szerepel, amely szerint a nemzeti bank elnökét hivatalából felmentő határozat „may be referred to the Court of Justice”(19). Ez a helyzet a gazdasági és monetáris unióról szóló 1991. október 30‑i kormányközi konferencia elnökségének javaslata(20) esetében is.

47.      Következésképpen az a körülmény, hogy a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének bizonyos nyelvi változatai a hivatalból való felmentésről szóló határozattal „szembeni” keresetet említenek, a fordítási véletlen következménye. Nem a jogalkotó azon döntését mutatja tehát, hogy az e rendelkezésben rögzített keresetet megsemmisítés iránti keresetként alakítsa ki. Ezt az elemzést alátámasztja, hogy a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének számos nyelvi változatából hiányzik az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését felidéző megfogalmazás.(21)

48.      Másrészről a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének az Európai Tanács 1991. december 9–11‑i maastrichti konferenciáján elfogadott és 1992 februárjában aláírt Maastrichti Szerződésben szereplő változata tartalmazza továbbá azt a szövegrészt, amely szerint a kereset „a Szerződések vagy az azok alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértésére hivatkozva” indítható meg, valamint az ilyen kereset megindítására vonatkozó határidőről szóló utolsó mondatot.

49.      E két elem még az angol változatban is kétségkívül az EUMSZ 263. cikk második és hatodik bekezdésének elődjéből „kölcsönvettnek” tűnik. Mindazonáltal a KBER és az EKB alapokmányának egymást követő különböző változataihoz csatolt kommentárok, valamint az előbbiekre vonatkozó vitákról szóló beszámolók(22) semmilyen nyomát nem tartalmazzák a központi bank elnökét tisztségéből felmentő határozattal szemben előirányzott kereset jellegére vonatkozó vitáknak.

50.      Ennélfogva nincs semmi jel, amely arra engedne következtetni, hogy az előző pontokban említett két elem utolsó pillanatban történő beiktatása(23) a jogalkotó részéről az EUMSZ 263. cikkben előírt megsemmisítés iránti keresetet leképező megsemmisítés iránti kereset melletti fogalmi döntést tükrözne. Lehetséges, hogy a megfelelő határidő rögzítésére inkább annak érdekében került sor, hogy a központi bank elnöke tisztségéből való felmentésének vitatása esetén gyorsaságot és jogbiztonságot biztosítsanak.

51.      Ezt az értelmezést alátámasztja, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14. cikkéből hiányzik az EUMSZ 264. cikkben foglalt rendelkezéssel – amely meghatározza a bíróság feladatát az EUMSZ 263. cikkben rögzített kereset keretében, rögzítve, hogy ha a kereset megalapozott, a bíróság a megtámadott jogi aktust semmisnek nyilvánítja – egyenértékű rendelkezés.

b)      Rendszertani és teleologikus értelmezés

52.      Mivel a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének szövege és keletkezéstörténete nem ad felvilágosítást a Bíróságnak az e rendelkezésben előírt kereset jellegéről, meg kell vizsgálni a szabályozás általános rendszerét és összefüggéseit, amelynek részét képezi, valamint e szabályozás célkitűzéseit.

53.      Márpedig a jogorvoslatok Szerződésekkel kialakított rendszerére tekintettel helyénvaló a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke szerinti jogorvoslatot nem megsemmisítés iránti keresetként, hanem a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresethez hasonló megállapítási keresetként elemezni.

54.      Így az uniós bíróság előtti jogorvoslatok rendszere két – egymással kétségkívül összefüggő, mindazonáltal egyértelműen elkülönülő – szférából áll. Az első szférába az uniós intézmények, szervek és hivatalok tartoznak, amelyek aktusainak jogszerűségét az uniós bíróság felülvizsgálhatja, és ezen aktusok tekintetében az uniós bíróság megsemmisítési jogkörrel rendelkezik. E megsemmisítési jogkör gyakorlásának eredményeként az uniós aktusok szférájának jogrendje közvetlenül módosul: a megsemmisített aktus azonnal megszűnik joghatásokat kiváltani. Az a körülmény, hogy az EUMSZ 266. cikk értelmében egy ítélet végrehajtása más intézkedéseket is magában foglalhat, amelyeket az intézmény, amelynek aktusait a Bíróság semmisnek nyilvánította, köteles megtenni, nem von le a megsemmisítés iránti kereset e döntő következményéből.

55.      A második szférában, amely a tagállamok és szerveik és intézményeik szférája, az uniós bíróság nem avatkozik be a nemzeti jogrend közvetlen alakítása útján, hanem csupán megállapítja valamely nemzeti jogi aktus vagy jogi helyzet uniós joggal és a tagállamot a Szerződések alapján terhelő kötelezettségekkel való összeegyeztethetetlenségét. A bíróság beavatkozásának jellegében mutatkozó e különbség az uniós intézmények, szervek és hivatalok, illetve a tagállamok szférája közötti rendszertani különbséget tükrözi: míg az uniós bíróság uniós intézményként az első területnek közvetlenül részét képezi és ott be is avatkozik, kívül marad a második területen, amely minden egyes tagállam esetében saját rendszert alkot, amelyben a nemzeti szervek, a bíróságokat is beleértve, felelősek az ítéletek végrehajtásáért. A tagállami szférában így ez utóbbiak feladata a nemzeti jogrend módosítása oly módon, hogy a Bíróság ítéleteiből levonják a következtetéseket a szóban forgó nemzeti jogi aktusok jogi létezésére nézve.

56.      Egyébiránt a Bíróság a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének keretében e két szféra elhatárolásával összhangban egy központi bank elnökét a tisztségéből felmentő tagállami határozat tárgyában jár el, és nem e tagállam arra irányuló keresete tárgyában, hogy maga a Bíróság mentse fel tisztségéből a központi bank elnökét. Az uniós intézmények tagjai esetében előírtaktól(24) eltérően a Bíróság ugyanis nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy közvetlenül határozzon a nemzeti központi bankok elnökének tisztségéből való felmentéséről, mivel ezeket kizárólag a nemzeti hatóságok nevezhetik ki és menthetik fel tisztségükből.(25)

57.      Ennélfogva az is helyénvaló, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke úgy rendelkezik, hogy a kereset kizárólag a Szerződések vagy az azok alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése esetén indítható meg, és – az EUMSZ 263. cikk második bekezdésétől eltérően – nem rendelkezik a hatáskör hiányáról, a lényeges eljárási szabályok megsértéséről vagy a hatáskörrel való visszaélésről is. A keresetindítás ez utóbbi három esete ugyanis nem releváns a központi bank elnökét tisztségéből felmentő határozat Bíróság általi felülvizsgálata szempontjából. E határozat az alaki jogszerűségét és az elfogadója hatáskörét illetően a tagállami szférába, vagyis a nemzeti jog szabályainak hatálya alá és a nemzeti bíróságok általi felülvizsgálat alá tartozik. A Bíróság általi felülvizsgálat csak arra vonatkozik, hogy fennállnak‑e a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében a nemzeti bank elnökének tisztségéből való felmentésére vonatkozóan meghatározott feltételek.(26)

58.      Ha az uniós bíróság a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében rögzített kereset keretében megsemmisítési jogkörrel rendelkezne, ez az uniós és a tagállami szféra összekeverését jelentené.

59.      Kétségtelen, hogy a Bíróság részére biztosított, a nemzeti bank elnökét tisztségétől jogellenesen megfosztó határozat megsemmisítésére vonatkozó jogkör rendkívül hatékony fegyver lenne a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke – nemzeti központi bankok elnökei függetlenségének védelmére irányuló – célkitűzésének védelmében.

60.      Mindazonáltal egy nemzeti hatóság által hozott aktus megsemmisítése a tagállamok hatáskörébe és eljárásjogi autonómiájába történő, nem csupán szokatlan, de rendkívül mélyreható beavatkozást is jelentene. Márpedig az EUSZ 4. és 5. cikkben rögzített szubszidiaritás és hatáskör‑átruházás elveinek alkotmányos jelentőségére tekintettel az ilyen beavatkozás lehetőségéről a Szerződéseknek kifejezetten rendelkezniük kellene.

61.      Ráadásul az a körülmény, hogy az uniós bíróságnak csak megállapítási, és nem megsemmisítést kimondó határozatot kell hoznia, egyáltalán nem csökkenti beavatkozása jogi erejét: a tagállamok, csakúgy, mint az uniós intézmények, szervek és hivatalok, kötelesek eleget tenni a Bíróság ítéleteinek.

62.      Következésképpen, ha a Bíróság a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében előírt kereset keretében egy nemzeti bank elnökét tisztségéből felmentő határozat megengedhetetlenségét állapítja meg, ahelyett, hogy azt megsemmisítené, a tagállamok nem kevésbé kötelesek haladéktalanul megfelelni a Bíróság határozatának. Ennek hiányában a Bizottság megindíthatja az EUMSZ 258–260. cikkben rögzített eljárást, amely a Szerződések által előírt útja annak, hogy a tagállamokat kötelezettségeik teljesítésére késztessék.

2.      Az eljárás alpereséről

63.      A KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében előírt keresetnek a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresethez hasonló megállapítási keresetként történő elemzése e kereset gyakorlati érvényesítésére tekintettel is helyénvaló.

64.      Így a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke nem pontosítja, hogy az ott előírt kereset keretében ki az eljárás alperese.

65.      Ilyen körülmények között a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset figyelembevétele lehetővé teszi, hogy úgy tekintsük, a nemzeti központi bank elnökét tisztségéből felmentő határozatra vonatkozó keresetnek a tagállam mint egész ellen kell irányulnia, mivel a tagállamnak betudható a szerveinek és közigazgatási szerveinek valamennyi intézkedése. Így tehát a tagállam feladata, hogy megvédje a központi bankja elnökét tisztségéből felmentő határozatot, valamint, hogy belső jogviszonyaiban biztosítsa a Bíróság későbbi ítéletének végrehajtását.

66.      Egyébiránt nehéz elképzelni, hogy a Bírósággal szemben nem a tagállam mint egész állna, hanem a tagállamon belül a vitatott intézkedés elfogadásáért felelős hatóság, amint az a megsemmisítés iránti kereset mintáját követő kereset esetén a helyzet lehetne. A Bíróság feladata lenne, hogy nemzeti szinten azonosítsa a központi bank elnökét tisztségéből felmentő határozat elfogadóját, vagy akár, hogy meghatározza, valamely nemzeti hatóság a nemzeti jog értelmében rendelkezik‑e a tagállamtól elkülönülő önálló jogi személyiséggel, ami lehetővé tenné, hogy e hatóság ellen bírósági eljárás induljon? Mi történne akkor, ha a központi bank elnökét tisztségéből felmentő határozatot nem közigazgatási szerv, hanem az érintett tagállam parlamentje vagy nemzeti bíróság hozta? E megfontolások rávilágítanak arra, hogy aligha megvalósítható a Bíróság előtt valamely nemzeti hatóság ellen történő közvetlen eljárásindítás az e hatóság valamely aktusának megsemmisítése érdekében.

67.      A fentiekből következik, hogy I. Rimšēvičs és az EKB helyesen járt el, amikor a Lett Köztársaság ellen indította meg keresetét.

3.      Közbenső következtetés

68.      A fentiekből következik, hogy a jelen kereseteket úgy kell elemezni, mint arra irányuló kereseteket, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Lett Köztársaság – mivel I. Rimšēvičs‑csel szemben az őt a lett nemzeti bank elnöki tisztségének betöltésében akadályozó kényszerintézkedéseket fogadott el – nem teljesítette a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkéből eredő kötelezettségeit.

B.      A Bíróság arra vonatkozó hatásköréről, hogy az I. Rimšēvičs‑csel szemben a KNAB által elrendelt kényszerintézkedéseket elbírálja

1.      A Bíróság hatásköréről

69.      Mivel a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke a „Bíróság[ra]” hivatkozik, az e rendelkezéssel létrehozott kereset az Európai Unió Bíróságán belül a Bíróság, és nem a Törvényszék hatáskörébe tartozik.

70.      Az EUSZ 19. cikk szövegével összhangban ugyanis a „Bíróság” és a „Törvényszék” kifejezések az „Európai Unió Bírósága” intézményt alkotó két bíróságot jelölik. A KBER és az EKB alapokmánya összhangban áll e terminológiával, mivel 35. és 36. cikke az EKB uniós bíróságok előtti eljárásai kapcsán – az említett alapokmány 14.2. cikkében előírt eljárás és egyéb különleges eljárások kivételével – az „Európai Unió Bíróságára” hivatkozik. Következésképpen az EKB uniós bíróságok előtti eljárásai esetében a hatáskörmegosztás szokásos szabályai alkalmazandóak.

71.      Egyébiránt a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében előírt különleges kereset elbírálására vonatkozó hatáskör Bíróságra ruházása a központi bankok elnökei függetlenségének alkotmányos jelentőségére,(27) valamint a tisztségükből való felmentéshez kapcsolódó kérdések politikai érzékenységére tekintettel indokolt. Végül, a KBER és az EKB megfelelő működésének biztosítása érdekében egy nemzeti bank elnökét tisztségéből felmentő határozattal kapcsolatos jogvita gyors elbírálásának szükségessége az ilyen határozatot érintő kereset tekintetében a kétfokú bírósági eljárás kialakítása ellen szól.

2.      Az I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt olyan intézkedésekről mint a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke értelmében vett tisztségből való felmentésről

72.      A Lett Köztársaság előadja, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke alapján elbírálja a KNAB által I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt kényszerintézkedéseket, mivel ezen intézkedések nem jelentenek az említett rendelkezés értelmében vett tisztségből való felmentést. Ezen intézkedések egyetlen célja az volt, hogy lehetővé tegyék a nyomozás megfelelő lefolytatását, és csupán ideiglenes jellegűek és korlátozott ideig alkalmazhatóak. Így a lett büntetőeljárásról szóló törvény 249. cikkének (1) bekezdése(28) értelmében ezen intézkedések bármikor módosíthatók vagy megszüntethetők, és ugyanezen törvény 389. cikke (1) bekezdése 4. pontjának megfelelően tartamuk nem haladhatja meg a 22 hónapot. A KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének értelmében vett tisztségből való felmentés fogalma ellenben az érintett személy és az intézmény közötti jogi és intézményi kapcsolat felbontásával jár. Márpedig I. Rimšēvičs tekintetében e kapcsolatot a lett nemzeti bankról szóló törvény 22. cikke(29) értelmében csak a lett Parlament bonthatja fel.

73.      Az EKB és I. Rimšēvičs ezzel szemben azt állítja, hogy az ez utóbbival szemben a KNAB által elrendelt kényszerintézkedések I. Rimšēvičset ténylegesen akadályozzák a lett nemzeti bank elnöki tisztségének betöltésében és az EKB Kormányzótanácsának tagjaként fennálló feladatai ellátásában. Ennélfogva, a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében, amely cikk célja a nemzeti központi bankok elnökei függetlenségének biztosítása a tagállamok által gyakorolt bármilyen nyomással szemben, úgy kell tekinteni, hogy a vitatott intézkedéseket a Bíróság az említett rendelkezés alapján felülvizsgálhatja.

74.      Ez utóbbi érvelés meggyőző.

75.      Ily módon, anélkül, hogy a Bíróságnak a jelen esetben kimerítő jelleggel meg kellene határoznia a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének értelmében vett tisztségből való felmentés fogalmát, elegendő megállapítani, hogy e rendelkezést megfosztaná tényleges érvényesülésétől, ha az olyan intézkedések, mint amelyeket a KNAB 2018. február 19‑i határozatával I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt, nem tartoznának a hatálya alá.

76.      Amint azt már jeleztem, a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének célja, hogy az Unió gazdasági és monetáris politikája és a KBER elsődleges célját jelentő árstabilitás elengedhetetlen előfeltételeként(30) biztosítsa a nemzeti központi bankok elnökeinek és az EKB Kormányzótanácsának, az EKB fő döntéshozó szervének függetlenségét. Márpedig a nemzeti központi bankok elnökei függetlenségének hatékony védelme megköveteli, hogy a Bíróság felülvizsgálhasson egy nemzeti intézkedést, ha ezen intézkedés azzal a konkrét hatással jár, hogy megakadályozza, hogy a központi bank elnöke tisztségét betöltse, az intézkedésnek a nemzeti jog szerinti formális besorolásától függetlenül. Azzal összhangban, amit a fentiekben a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében előírt kereset megindításának feltételei kapcsán elmondtam,(31) egyébiránt nem a Bíróság feladata annak vizsgálata, hogy egy nemzeti központi bank elnökének a tisztsége betöltésére hatást gyakorló intézkedés a nemzeti jogban formálisan a tisztségből való felmentésnek felel‑e meg, vagy hogy a nemzeti jogban erre vonatkozóan előírt eljárásokat betartották‑e.(32)

77.      A KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének értelmében vett tisztségből való felmentés fogalma, anélkül, hogy azt szükségképpen kimerítően meg kellene határozni, ily módon nem kevésbé az uniós jog önálló fogalma, amelynek alkalmazási köre nem egy intézkedés formájához és nemzeti jog szerinti minősítéséhez, hanem tartalmához és konkrét hatásaihoz kapcsolódik.

78.      E tekintetben a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének francia és lett nyelvi változata – e rendelkezés más nyelvi változataihoz hasonlóan – kétségkívül olyan kifejezéseket használ, amelyek arra engednek következtetni, hogy az érintett központi bank elnöke feladatai ellátásának vagy tisztsége betöltésének vagy megbízatása ellátásának vége szakad.(33) E megállapítást nem korlátozza az a körülmény, amint azt az EKB előadja, hogy a Szerződésnek az egyes uniós intézmények vagy szervek tagjainak kényszerű eltávolítására vonatkozó rendelkezései inkább „hivatalból való felmentésre”, mint „hivatalból való elmozdításra” hivatkoznak, ami az EKB szerint ez utóbbi fogalom általánosabb jellegét hangsúlyozza.(34) Ez utóbbi érvet egyébiránt nem minden nyelvi verzió támasztja alá.

79.      Mindazonáltal egy intézkedés ideiglenes jellege vagy az a körülmény, hogy nem jár azzal a hatással, hogy véglegesen megszakítja az elnök és az érintett nemzeti központi bank közötti jogi és intézményi kapcsolatot, nem akadályozhatja, hogy ez az intézkedés a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének értelmében vett tisztségből való felmentésnek minősüljön, amennyiben ténylegesen azzal a következménnyel jár, hogy a központi bank elnökét akadályozza feladatai ellátásában. Ha nem így lenne, a tagállamok megkerülhetnék az említett rendelkezésben rögzített tilalmat oly módon, hogy olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek formálisan nem minősülnek a tisztségből való felmentésnek, azonban a gyakorlatban azzal egyenértékű hatással járnak. Ráadásul, amint arra az EKB helyesen rámutat, egy látszólag ideiglenes jellegű intézkedés véglegesnek bizonyulhat, ha a hatásai az érintett központi banki elnök megbízatása végéig fennállnak. Továbbá, amint azt az EKB és I. Rimšēvičs szintén megjegyzi, még a feladatok ellátásának ideiglenes akadályozása is a nemzeti központi bank elnökére gyakorolt nyomást, és így ez utóbbi függetlenségét érintő fenyegetést jelent, a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke pedig éppen ezt kívánja megakadályozni.

80.      Ebből következik, hogy a jelen esetben a KNAB által 2018. február 19‑i határozatával I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt kényszerintézkedéseket, vagyis a lett nemzeti bank elnöki tisztsége betöltésétől való eltiltást, valamint az ország területe előzetes engedély nélküli elhagyásának tilalmát (amennyiben ez azzal a hatással jár, hogy megakadályozza I. Rimšēvičset az EKB Kormányzótanácsának ülésein való részvételben) a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke értelmében a tisztségből való felmentésnek kell tekinteni. E tekintetben nem releváns a Lett Köztársaság által hivatkozott azon körülmény – amennyiben igaznak bizonyul –, hogy az I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt tilalmak nem akadályozták a lett nemzeti bank működését. A KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének célja, hogy védelemben részesítse a nemzeti központi bankok elnökeinek intézményi és személyi függetlenségét, valamint a KBER‑en és az EKB‑n belül betöltött szerepét, és nem csupán a nemzeti központi bankok megfelelő napi működését.

81.      A teljesség érdekében meg kell jegyezni, hogy a Lett Köztársaság érvényesen nem hivatkozhat az EUMSZ 276. cikkre sem annak érdekében, hogy a jelen ügyben vitassa a Bíróság hatáskörét. Az EUMSZ 276. cikknek megfelelően az EUMSZ harmadik részének a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségről szóló V. címe 4. („Igazságügyi együttműködés büntetőügyekben”) és 5. fejezetének („Rendőrségi együttműködés”) rendelkezéseire vonatkozó hatásköreinek gyakorlása során az Európai Unió Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel egy tagállam rendőrsége vagy más bűnüldöző szolgálata által végrehajtott intézkedések érvényességének vagy arányosságának, illetve a közrend fenntartásával és a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlásának felülvizsgálatára.

82.      Márpedig a jelen ügyekben szóban forgó intézkedések, amint azt a Bíróság elnökhelyettese már megállapította,(35) nem tartoznak sem a tagállamok között büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, sem a tagállamok közötti rendőrségi együttműködés körébe. Ennélfogva az EUMSZ 276. cikk nem zárja ki, hogy a Bíróság a jelen ügyek keretében a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében rögzített kritériumokra tekintettel megvizsgálja a KNAB által I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt kényszerintézkedéseket.

83.      Végül el kell utasítani a Lett Köztársaság azon érveit is, amelyek szerint a jelen ügyekben a Bíróság hatáskörének elismerése az érintett központi bank elnökének biztosított büntetőjogi mentességhez, valamint a nemzeti büntetőeljárásba való beavatkozáshoz vezetne. Egyáltalán nem arról van szó ugyanis, hogy I. Rimšēvičs büntetőjogi mentességben részesülne(36) vagy a KNAB vagy valamely más lett bűnüldöző hatóság akadályoztatva lenne nyomozás lefolytatásában. Csupán annak vizsgálatáról van szó, hogy az I. Rimšēvičs‑csel szemben a KNAB nyomozása megfelelő lefolytatásának biztosítása érdekében elrendelt kényszerintézkedések indokoltak‑e a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében rögzített kritériumokra tekintettel.

84.      Kétségtelen, hogy ha a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy nem ez a helyzet, megállapíthatja a nyomozás megfelelő lefolytatásának biztosítása érdekében elrendelt intézkedés összeegyeztethetetlenségét a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkével. Mindazonáltal észszerűen feltételezhető, hogy amennyiben nem nyert megállapítást, hogy a nemzeti központi bank elnöke már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy hogy súlyos kötelezettségszegést követett el, az egyéb tényekre vonatkozó nyomozást le lehet folytatni anélkül, hogy szükséges lenne a szóban forgó központi bank elnökét feladatai ellátásában akadályozni. Ha ellenben megállapítást nyert, hogy a vele szemben folyó nyomozás szükségessé teszi, hogy a nemzeti központi bank elnökét a feladatai ellátásában akadályozzák, valószínűleg az is bizonyított lesz, hogy már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek vagy súlyos kötelességszegést követett el.

85.      Mindenesetre valószínű, hogy az esetek többségében az annak alátámasztására alkalmas tények, hogy egy központi bank elnöke már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek vagy súlyos kötelességszegést követett el, a nemzeti büntetőjog szempontjából is relevánsak lesznek. Mindazonáltal kifejezetten valószínűnek tűnik, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke szerinti eljárással párhuzamosan nemzeti nyomozás lesz folyamatban. Ez annál is inkább így van, ha abból az elvből indulunk ki, hogy a központi bank elnökét a büntetőjogi felelősségét megállapító ítélet hiányában is fel kell függeszteni tisztségéből, ha bizonyítékok vannak arra, hogy fennállnak a tisztségéből való felmentés feltételei.(37)

86.      Ebből következik, hogy a Lett Köztársaság nem állíthatja azt sem, hogy a nyomozás iratainak a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke szerinti eljárás céljára a Bírósággal való közlése akadályozná az említett nyomozás megfelelő lefolytatását. Így a lett büntetőeljárásról szóló törvény 375. cikkének (1) bekezdése kétségtelenül rögzíti, hogy az ügy iratai a nyomozati titok körébe tartoznak, és az említett törvényben megjelölt személyeken kívül mással nem közölhetők.(38) Mindazonáltal ez utóbbi rendelkezést az uniós joggal összhangban értelmezve a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében ráruházott hatáskörében eljáró Bíróságot olyan személynek kell tekinteni, amellyel a nyomozás iratai közölhetők. A Bíróság ugyanis nem akármilyen harmadik személy, hanem azon nemzeti intézkedéseknek az említett alapokmánnyal való összeegyeztethetőségét elbíráló szerv, amely intézkedések azzal a hatással járnak, hogy a központi bank elnökét feladatai ellátásában akadályozzák. Végezetül, a Lett Köztársaság nem támasztotta alá, hogy a nemzeti nyomozás iratainak a Bírósággal való közlése pontosan mennyiben zavarhatná az említett nyomozás megfelelő lefolytatását.

87.      A fenti megfontolásokból következik, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke alapján vizsgálja a KNAB 2018. február 19‑i határozatával I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt kényszerintézkedéseket.

C.      Az ügy érdeméről

88.      A KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke értelmében valamely nemzeti központi bank elnökét kizárólag abban az esetben lehet hivatalából felmenteni, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el. Másként fogalmazva és fordítva, a tagállamok nem menthetik fel hivatalából a központi bankjuk elnökét, ha e feltételek nem állnak fenn, vagy azok közül legalább egy feltétel nem áll fenn.

89.      E szabályból következnek a központi bank elnökét tisztségéből felmentő határozat ellen indított kereset alátámasztására előterjeszthető jogalapok, valamint ebből következik az ilyen kereset alapján eljáró Bíróság feladata is.

90.      Ily módon az érintett központi bank elnökének és az EKB‑nak a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke alapján előterjesztett kereset alátámasztására arra kell hivatkozniuk, hogy a szóban forgó tagállam nem bizonyította, hogy fennállnak a központi bank elnökének a tisztségéből való felmentésére vonatkozó feltételek. A Bíróság feladata következésképpen annak meghatározásában áll, hogy az érintett tagállam a jogilag megkövetelt módon bizonyította‑e ezen feltételek fennállását.

91.      Kétségtelen, hogy – amint azt már felidéztem – a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke úgy rendelkezik, hogy a központi bank elnökét tisztségéből felmentő határozat megtámadható „a Szerződések vagy az azok alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértésére hivatkozva”(39). Kérdés azonban, hogy magán az említett cikken kívül melyek lehetnek a Szerződés azon rendelkezései vagy azon jogi rendelkezések, amelyek megsértésére a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkére alapított kereset keretében hivatkozni lehet. Az említett cikken túlmenően gondolhatunk esetleg azokra a rendelkezésekre, amelyek megsértésére I. Rimšēvičs a jelen esetben ténylegesen hivatkozott, amelyek célja, hogy a központi bank elnökét mentesítsék a tagállamok által gyakorolt bármely nyomástól(40) (mivel a központi bank elnökének tisztségéből való felmentése pontosan ilyen nyomásgyakorlásnak felel meg). Éppúgy gondolhatunk, ahogy azt az EKB javasolja, a Kormányzótanács és az eurórendszer működésével összefüggő szabályokra, valamint általános jelleggel az uniós jog horizontális elveire, így az uniós intézmények és a tagállamok közötti lojális együttműködési kötelezettségre.

92.      Mindenesetre a jelen esetben nem szükséges kimerítő jelleggel meghatározni, hogy mely rendelkezések megsértésére lehet esetlegesen hivatkozni a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke alapján indított kereset alátámasztására. Elegendő megállapítani, hogy a jelen ügyek keretében mind I. Rimšēvičs, mind az EKB lényegében azt rója a Lett Köztársaság terhére, hogy nem bizonyította, hogy az említett rendelkezés által a központi bank elnökének tisztségéből való felmentésére vonatkozóan támasztott feltételek I. Rimšēvičs tekintetében fennállnak (lásd alább az 1. szakaszt). A teljesség érdekében meg kell vizsgálni azon két másik szabályozás relevanciáját, amelynek megsértésére I. Rimšēvičs hivatkozik, tudniillik egyrészről az EUMSZ‑nek az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyvének (lásd alább a 2. szakaszt), és másrészről a lett jog bizonyos rendelkezéseinek (lásd alább a 3. szakaszt) relevanciáját.

1.      A KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének megsértéséről

93.      I. Rimšēvičs és az EKB előadja, hogy a Lett Köztársaság nem szolgált az I. Rimšēvičs terhére rótt korrupció tényállásának alátámasztására alkalmas bizonyítékokkal. Következésképpen véleményük szerint a Lett Köztársaság nem bizonyította, hogy a jelen esetben fennállnak a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke által a központi bank elnökének tisztségéből való felmentésére vonatkozóan támasztott feltételek.

a)      Előzetes észrevételek

94.      Amint azt Geelhoed főtanácsnok a Bizottság kontra Cresson ügyben(41) jelezte, az uniós intézmények tagjainak tisztségéhez, valamint a tagállamok legmagasabb közjogi tisztségeihez hozzátartozik, hogy az e tisztségeket betöltő személyek nem tartoznak semmilyen hierarchikus ellenőrzés alá, és nem távolíthatók el a feladataik gyakorlásával összefüggő okokból. Ennélfogva az ilyen tisztséget betöltő személy által elkövetett esetleges hatalommal való visszaélés szankcionálására vonatkozó büntető hatalom főszabály szerint vagy arra az intézményre van bízva, amelynek az érintett személy tagja, vagy más olyan intézményre, amely az alkotmányos keretek szerinti azonos státusszal rendelkezik.

95.      E tekintetben már említettem, hogy az uniós intézmények tagjait csak a Bíróság mentheti fel hivatalukból, adott esetben (magának az Európai Unió Bíróságának a tagjai kivételével) az intézményük vagy azonos alkotmányos státusszal rendelkező intézmény keresete alapján.(42) Noha az érintett személy által elkövetett kötelezettségszegés tekintetében a bizonyítási teher következésképpen azt az intézményt terheli, amely erre hivatkozik, egyedül a Bíróság feladata, hogy – teljes körű mérlegelési jogkörét gyakorolva – a szóban forgó tények jogi minősítését elvégezze és e tények valóságtartalmát meghatározza. Ennélfogva az említett tények vizsgálata során a Bíróság kétségkívül figyelembe veheti a valamely nemzeti bíróság ítéletében tett megállapításokat, azonban a Bíróságot nem kötheti a tényállás ilyen ítéletben elfogadott jogi minősítése.(43)

96.      Amint azt az EKB megjegyezte, a Bíróság azért nem rendelkezik hatáskörrel a nemzeti központi bankok elnökeinek tisztségükből való felmentésének közvetlen elbírálására, mivel e központi bankok elnökeit az adott tagállamukban alkalmazandó eljárások szerint nevezik ki és csak ezen eljárások szerint menthetők fel.(44) Következésképpen a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében rögzített eljárás keretében a Bíróság nem valamely tisztséget betöltő személy felmentéséről határoz közvetlenül egy intézmény keresete alapján, hanem azt vizsgálja, hogy az érintett tagállam jogosan mentette‑e fel tisztségéből a központi bankja elnökét. Az uniós intézmények tagjainak tisztségükből való felmentésére vonatkozó eljárásokhoz képest fennálló e különbség mindazonáltal csupán eljárási jellegű: tartalmi szempontból a vizsgálati szempontok azonosak, mivel mindkét esetben azt kell megállapítani, hogy fennállnak‑e a tisztségből való felmentéshez szükséges feltételek.

97.      A Bíróság feladata tehát, először is, hogy elvégezze az érintett központi bank elnöke terhére rótt tények jogi minősítését, vagyis hogy megállapítsa, e tények alátámasztják‑e, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke értelmében már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy súlyos kötelezettségszegést jelentenek‑e (lásd alább a b) részt). Amennyiben igen, úgy a Bíróságnak ezt követően az érintett tagállam által előterjesztett bizonyítékokra tekintettel, valamint adott esetben az eljárási szabályzat által részére biztosított vizsgálati jogkörök igénybevételével meg kell vizsgálnia a szóban forgó központi bank elnökének terhére rótt tények fennállását (lásd alább a c) részt).

b)      A központi bank elnöke feladatainak ellátásához szükséges feltételek és a súlyos kötelezettségszegés fogalmáról

98.      A KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke úgy rendelkezik, hogy valamely nemzeti központi bank elnökét kizárólag abban az esetben lehet hivatalából felmenteni, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el, azonban e fogalmakat nem határozza meg pontosabban.

99.      A jelen esetben a KNAB 2018. február 19‑i, I. Rimšēvičs gyanúsítottá nyilvánításáról szóló határozatából(45) kitűnik, hogy I. Rimšēvičsnek azt róják terhére, hogy legalább 100 000 euró összegű kenőpénzt kért és fogadott el egy bank igazgatóságának egyik tagjától, és ennek ellenében vállalta, hogy nem akadályozza e bank tevékenységét és a bankot tanácsokkal és ajánlásokkal segíti a Finanšu un kapitāla tirgus komisijával (lett pénz‑ és tőkepiaci bizottság) való együttműködése érdekében. I. Rimšēvičs ezenkívül vállalta, hogy hivatali feladatai ellátása keretében és a pénz‑ és tőkepiaci bizottság tevékenységére gyakorolt befolyása, valamint a feladatai következtében rendelkezésére álló információk felhasználásával fog így eljárni.

100. Ilyen állítások esetén nem szükséges, hogy a Bíróság kimerítő jelleggel meghatározza a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke értelmében vett, a központi bank elnöke feladatai ellátásához szükséges feltételek vagy a súlyos kötelességszegés fogalmát. Elegendő ugyanis megállapítani, hogy a jelen ügyekben mindenesetre a KNAB által I. Rimšēvičs terhére rótt tények – amennyiben igaznak bizonyulnak –, tudniillik a hivatali feladatai ellátása során elkövetett korrupció tényállása, valamint a hivatalával egy magánszervezet érdekében való visszaélés, nem csupán súlyos kötelességszegést jelentek az érintett központi bank elnöke részéről, hanem azt is mutatják, hogy ez utóbbi már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek. Következésképpen – az EKB által állítottakkal ellentétben – a jelen ügy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében említett esetek közül nemcsak a második, hanem az első eset körébe is tartozik.

101. Egyrészről még anélkül is, hogy megpróbálnánk kimerítő jelleggel meghatározni a központi bank elnöke feladatai ellátásához szükséges feltételeket, meg kell állapítani, hogy a függetlenség mindenesetre e feltételek érinthetetlen központi elemét képezi.(46) Ugyanis, amint azt már két alkalommal említettem, a KBER tagjait alkotó nemzeti központi bankok, valamint az EKB Kormányzótanácsa mint az EKB és az eurórendszer fő döntéshozó szerve függetlenségét az EUM‑Szerződés az Unió és a KBER elsődleges célját alkotó árstabilitás elengedhetetlen velejárójaként rögzíti.(47) Ezért rögzíti az EUMSZ 130. cikk, valamint a KBER és az EKB alapokmányának 7. cikke kifejezetten, hogy az EKB és a nemzeti központi bankok döntéshozó szerveinek tagjai a Szerződések, valamint a KBER és az EKB alapokmánya által rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása, valamint az ilyen feladatok és kötelezettségek végrehajtása során semmilyen szervtől nem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasítást.

102. Egyébiránt a függetlenség a minden uniós intézmény tagjától megkövetelt legfontosabb jellemzőnek tekinthető.(48) Amint azt a Bíróság a Bizottság tagjai kapcsán megerősítette, figyelemmel a rájuk ruházott, nagyfokú felelősségre, fontos, hogy a Bizottság tagjai betartsák a legszigorúbb magatartási előírásokat, ami többek között azt jelenti, hogy teljes függetlenséggel és az Unió általános érdekében kell eljárniuk, és ez utóbbit a személyes érdekekkel szemben mindenkor előtérbe kell helyezniük.(49)

103. Ebből következik, hogy egy központi bank elnöke, akit olyan tényállás alapján ítélnek el, mint amelyet a jelen esetben I. Rimšēvičs terhére rónak, magából ezen körülményből eredően azt mutatja, hogy már nem rendelkezik a feladatai ellátásához szükséges függetlenséggel.

104. Másrészről, amint arra az EKB helytállóan rámutat, a súlyos kötelességszegés fogalma az uniós fegyelmi jog rendelkezéseiben egy adott tisztség betöltője részéről olyan jogellenes magatartást jelöl, amely kellően súlyos ahhoz, hogy indokolja az e magatartást tanúsító személy tisztségéből való felmentését.(50)

105. A jelen ügyben az I. Rimšēvičs terhére rótt korrupciós tényállás, amely – amennyiben igaznak bizonyul – a Latvijas Krimināllikums (büntető törvénykönyv) 320. cikke (4) bekezdésének megsértését valósítja meg, a központi bankok elnökei függetlensége elvének alapvető jelentőségére figyelemmel kellően súlyos ahhoz, hogy indokolja egy központi bank elnökének a tisztségéből való felmentését, valamint ahhoz, hogy következésképpen a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke értelmében vett súlyos kötelességszegésnek minősüljön.

106. A fenti megfontolásokból következik, hogy amennyiben megállapítást nyerne az I. Rimšēvičs terhére rótt tények fennállása, úgy kellene tekinteni, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében az I. Rimšēvičsnek a tisztségéből való felmentésére vonatkozóan előírt feltételek teljesülnek. Ezért most meg kell vizsgálni, hogy a Lett Köztársaság a jogilag megkövetelt módon bizonyította‑e az általa I. Rimšēvičs terhére rótt tények fennállását.

c)      A központi bank elnöke tisztségéből való felmentéséhez szükséges feltételek teljesülésének alátámasztásához szükséges bizonyítékokról

107. Amint azt az EKB helytállóan megjegyzi, a Lett Köztársaság által a jelen esetben előadottakhoz hasonló tények fennállását főszabály szerint független bíróság által az ügy érdemében hozott ítéletnek kell megerősítenie ahhoz, hogy a Bíróság e tényeket a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke alkalmazásában megállapítottnak tekinthesse (lásd alább az 1. szakaszt). Ilyen ítélet hiányában a Bíróságnak elegendő bizonyítékkal kell rendelkeznie azon szilárd meggyőződésének alátámasztásához, hogy a központi bank elnökével szemben állított tények megtörténtek (lásd alább a 2. szakaszt).

1)      Független bíróság által az ügy érdemében hozott ítélet

108. Az érintett központi bank elnökének terhére rótt tények fennállását megerősítő, független bíróság által az ügy érdemében hozott ítélet esetén az érintett központi bank elnökének feladata, hogy olyan bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek alátámasztják, hogy az érintett tagállam igazságszolgáltatásának függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok okán, valamint a személyes helyzetére tekintettel komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okokból vélelmezhető, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogát megsértették, és hogy a szóban forgó ítélet téves ténymegállapításokon alapul.(51) Ilyen bizonyítékok hiányában a Bíróság az uniós jog és az uniós jog által elismert alapvető jogok valamennyi tagállam általi tiszteletben tartásába vetett kölcsönös bizalom elvével(52) összhangban anélkül, hogy saját maga elvégezné a bizonyítékok értékelését, megállapítottnak tekintheti azokat a tényeket, amelyek fennállását az ítélet tanúsítja.

109. A jelen ügyekben a KNAB által I. Rimšēvičs terhére rótt tények mindazonáltal még nem képezték független bíróság által az ügy érdemében hozott ítélet tárgyát. Ilyen körülmények között nem kell vizsgálni az EKB által felvetett azon kérdést, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke keretében előadott tények megállapításához elegendő lehet‑e egy még nem jogerős elsőfokú ítélet.

110. Mindenesetre a jelen esetben a KNAB által a 2018. február 19‑i határozattal(53) I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt kényszerintézkedések kétségkívül az I. Rimšēvičs által a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírája előtt előterjesztett panasz, valamint ez utóbbi által 2018. február 27‑én hozott – a Bíróságnak megküldött iratok között szereplő – határozat(54) tárgyát képezték. E határozatból kitűnik, hogy a szóban forgó panasz előterjesztésére a lett büntetőeljárásról szóló törvény 262. cikke alapján került sor, amely a jelen ügyben szóban forgóakhoz hasonló kényszerintézkedésekkel szemben azon az alapon teszi lehetővé panasz előterjesztését, hogy az érintett személy számára lehetetlen lenne az említett intézkedéseknek való megfelelés.(55)

111. Mindenesetre I. Rimšēvičs és az EKB szerint az ilyen panasz alapján eljáró bíróság általi vizsgálat csupán a szóban forgó kényszerintézkedéseknek az állítólagos jogsértéshez és a követett célhoz (azaz például a nyomozás megfelelő lefolytatásához vagy a további károk megelőzéséhez) képest fennálló megfelelőségére és arányosságára, valamint az érintett alapvető jogainak védelmére vonatkozik. Nem vizsgálják ellenben az érintettel szemben megfogalmazott kifogások megalapozottságát vagy az említett kifogások alapjául szolgáló tények fennállását. A Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírája 2018. február 27‑i határozatának indokolása ugyanis csak a kényszerintézkedéseknek az I. Rimšēvičs‑csel szembeni kifogásokhoz képest fennálló megalapozottságára vonatkozik, egyáltalán nem foglalkozik azonban e kifogásoknak az esetleges bizonyítékokra tekintettel fennálló megalapozottságával.

112. Kétségtelen, hogy a lett büntetőeljárásról szóló törvény 262. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy az e rendelkezés értelmében benyújtott panasz vizsgálatáért felelős bíró kérheti a nyomozás ügyiratai között szereplő iratok továbbítását, valamint magyarázatokat kérhet a nyomozásért felelős személytől vagy a panasz előterjesztőjétől. Ezenkívül a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírája 2018. február 27‑i határozatában szerepel a „[…]. sz. nyomozás ügyiratai között szereplő iratokra tekintettel”(56) hivatkozás. Következésképpen nem zárható ki, hogy a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírája, amely a szóban forgó panasz elbírálásáért felelős, látta a nyomozás iratai között szereplő bizonyítékokat.

113. Mindazonáltal a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírájának 2018. február 27‑i határozata nem tartalmazza a bizonyítékok semmilyen értékelését, és e bizonyítékok alapján nem erősíti meg a tények valódiságát sem. E határozat ugyanis csak „a nyomozás iratai között szereplő eljárási dokumentumokból származó tényekre vonatkozó információkra”(57) hivatkozik. Nem zárható ki tehát, hogy a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírája részére megküldött nyomozási iratok, a Bíróságnak megküldött iratokhoz(58) hasonlóan, csupán a nyomozóhatóságok által készített, a tények leírását tartalmazó, az e tények valódiságának alátámasztására alkalmas bizonyítékokat azonban nélkülöző eljárási dokumentumokból álltak.

114. Egyébiránt a Lett Köztársaság – noha a tárgyaláson erről kifejezetten kérdezték – nem adott elő az I. Rimšēvičs és az EKB azon állításának megcáfolására alkalmas körülményeket, amely szerint a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó és a kényszerintézkedések vizsgálatával megbízott bírája általi felülvizsgálat nem vonatkozott az I. Rimšēvičs‑csel szemben megfogalmazott kifogások megalapozottságára és az e kifogások alapjául szolgáló tények valódiságára. A Lett Köztársaság nem adott elő azon álláspontjának alátámasztására szolgáló körülményeket vagy legalább magyarázatokat sem, amely szerint a Bíróság elismerheti a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírájának 2018. február 27‑i határozatát akként, mint amely megállapítja az I. Rimšēvičs terhére rótt tények valódiságát, és következésképpen eltekinthet attól, hogy saját maga elvégezze a bizonyítékok értékelését és e tények valódiságának megállapítását.

115. A Bíróság már csak azért sem támaszkodhat a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírájának 2018. február 27‑i határozatára az I. Rimšēvičs terhére rótt tények valódiságának megállapítása érdekében, mivel ez utóbbi azt állítja, hogy az említett határozat időpontjában, sőt a mai napig nem fért hozzá az ellene felhozott kifogásokat alátámasztó bizonyítékokhoz. A Lett Köztársaság ezt az állítást nem cáfolta. Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírája hozzáfért a nyomozás iratai között szereplő egyes bizonyítékokhoz, nem lehet megállapítani, hogy azokat az I. Rimšēvičs védelemhez való jogainak biztosítására alkalmas kontradiktórius eljárásban értékelte‑e.

116. Az I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt kényszerintézkedések ezenkívül a Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírája 2018. augusztus 22‑i határozatának is tárgyát képezték.(59) E határozat meghozatalára I. Rimšēvičs panasza nyomán került sor, amelyben I. Rimšēvičs vitatta a Bíróság elnökhelyettese 2018. július 20‑i EKB kontra Lettország ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzésének a lett hatóságok általi végrehajtását.(60) A Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírája részben helyt adott e panasznak, megállapítva, hogy az I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt kényszerintézkedésekre vonatkozó kifejezések ellentmondásaira tekintettel azok nem hajthatók végre. Ezt követően a lett hatóságok a szóban forgó kényszerintézkedések módosításáról szóló új határozatot hoztak.(61)

117. Márpedig a Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírájának 2018. augusztus 22‑i határozatából kitűnik, hogy az e bíróság által végzett felülvizsgálat szintén a vitatott kényszerintézkedések végrehajtásának lehetőségére korlátozódott. Ennélfogva, még ha az említett bíróság meg is kapott a nyomozás irataiból származó iratokat, nem tűnik úgy, hogy elvégezte volna az I. Rimšēvičs‑csel szembeni ténybeli állítások megalapozottságának bármilyen felülvizsgálatát.

118. Ilyen körülmények között a Bíróság nem támaszkodhat sem a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírájának 2018. február 27‑i határozatára, sem a Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírájának 2018. augusztus 22‑i határozatára az I. Rimšēvičs terhére rótt tények valódiságának megállapítása érdekében.

2)      A Bíróság számára a tények valódiságáról való meggyőződéshez elegendő bizonyítékokról

119. Amint azt az EKB helytállóan előadja, a független bíróság által az ügy érdemében hozott ítélet mindazonáltal nem az egyetlen eszköz, amellyel a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke szerinti eljárás keretében a tagállam rendelkezik, hogy bizonyítsa a központi bankja elnökének a tisztségéből való felmentését a tagállam véleménye szerint igazoló tények valódiságát.

120. Ily módon a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke azzal, hogy szigorúan meghatározott esetekben biztosítja a lehetőséget egy központi bank elnökének a tisztségéből való felmentésére, nem csupán a központi bankok elnökének függetlenségét védi, hanem a KBER és az EKB megfelelő működését is. Az a körülmény ugyanis, hogy egy központi bank elnöke, aki olyan cselekményeket követett el, mint amelyeket I. Rimšēvičs terhére rónak, központi bankjában, a KBER‑ben és az EKB Kormányzótanácsában továbbra is betöltse tisztségét, részt vegyen a döntéshozatalban és információkhoz férjen hozzá, súlyos fenyegetést jelentene ezen intézmények megfelelő működésére nézve. Márpedig a nyomozás és a bíróság által az ügy érdemében hozott marasztaló ítélet kihirdetéséhez vezető eljárás jelentős időt vehet igénybe.

121. Következésképpen a KBER és az EKB megfelelő működésének biztosítása érdekében lehetőség kell, hogy legyen arra, hogy egy központi bank elnökét tisztségéből a büntetőeljárás befejeződéséig ideiglenesen felfüggesszék, amennyiben vannak olyan bizonyítékok, amelyek önmagukban, és nem csupán feltételezések útján alkalmasak az állított tények fennállásának alátámasztására. Az ilyen bizonyítékoknak kellőképpen pontosaknak és egybehangzóaknak kell lenniük a Bíróság azon szilárd meggyőződésének alátámasztása érdekében, miszerint e tények valóban bekövetkeztek.(62)

122. Ebből következik, hogy a jelen ügyekben a Lett Köztársaság által állított kivételes körülmények között a Bíróság megállapíthatja, hogy fennállnak a központi bank elnökének tisztségéből való felmentésére vonatkozó feltételek, amennyiben a tagállam azt alátámasztó bizonyítékokat terjeszt elő, hogy e központi bank elnöke olyan cselekményeket követett el, amelyek azt mutatják, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke értelmében már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek vagy súlyos kötelességszegést követett el.

123. Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen esetben a Lett Köztársaság nem terjesztett elő ilyen bizonyítékokat. A Bíróság tehát nem rendelkezik olyan bizonyítékokkal, amelyek lehetővé tennék számára a KNAB által az I. Rimšēvičsre vonatkozóan előadott ténybeli állítások megalapozottságának ellenőrzését.

124. Így a Lett Köztársaság először is a C‑202/18. és a C‑238/18. sz. ügyben benyújtott első beadványai alátámasztására semmiféle bizonyítékot nem terjesztett elő.(63) Ennek következtében a Bíróság az említett ügyekben tartott közös tárgyaláson felszólította, hogy nyolc napos határidőn belül nyújtson be minden olyan dokumentumot, amely az I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt kényszerintézkedések igazolásához szükséges.(64) E felszólítás megfogalmazása során a Bíróság kifejezetten hangsúlyozta a szóban forgó határozat indokolására és megalapozottságának bizonyítására szolgáló e dokumentumok benyújtásának fontosságát. A Bíróság tehát azt ajánlotta a Lett Köztársaságnak, hogy nagyon körültekintően válassza meg a hozzá benyújtandó dokumentumokat.

125. Ennek nyomán a Lett Köztársaság 44 dokumentumot nyújtott be, amelyek körülbelül 270 oldalt tesznek ki, és egyrészről az I. Rimšēvičs gyanúsítottá nyilvánítására, a vele szemben elrendelt kényszerintézkedésekre, valamint az ellene történő vádemelésre vonatkozó eljárási dokumentumok együtteséből,(65) és másrészről a KNAB, a lett nemzeti bank, az EKB és a német hatóságok között az I. Rimšēvičs által az EKB‑n belül folytatott tevékenységek, valamint az EKB által azon bankra vonatkozóan hozott határozatok tárgyában folytatott levelezésből állnak, amely bank érdekében I. Rimšēvičs állítólag eljárt. E dokumentumok közül egyes viszonylag terjedelmes iratokat két példányban, valamint különböző nyelvi változatokban nyújtottak be.

126. A Lett Köztársaság által benyújtott iratokat tehát – az emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírók már elemzett két határozatán,(66) valamint egyes egyszerű közigazgatási dokumentumokon kívül – kizárólag a közigazgatási hatóságok által I. Rimšēvičs szerepe és állítólagos tevékenysége tárgyában készített dokumentumok alkotják.

127. E dokumentumok kétségkívül tartalmazzák a lett hatóságok által megfogalmazott kifogások és vádpontok felsorolását, valamint az I. Rimšēvičs terhére rótt tények leírását. Ezenfelül lehetővé teszik a Bíróság számára a Lettországban az I. Rimšēvičs 2018. február 17‑i letartóztatása óta lezajlott események és eljárások menetének, valamint a lett nyomozóhatóságok, a lett nemzeti bank és az EKB közötti kommunikációnak az áttekintését, a hatóságok közötti, dokumentumok továbbításáról szóló levelek, fordítói megjegyzések és különböző fordítás iránti kérelmek részletességi szintjéig.

128. Mindazonáltal e dokumentumok nem tartalmaznak semmilyen ténybeli körülményt, amely alkalmas lenne a lett hatóságok állításainak, és következésképpen az I. Rimšēvičs terhére rótt tények valóságának alátámasztására.

129. A KNAB 2018. február 19‑i, I. Rimšēvičs gyanúsítottá nyilvánításáról szóló határozata(67) szerint a megfogalmazott kifogásokat alátámasztó bizonyítékok hangfelvételeket, telefonbeszélgetések leiratait, tanúvallomásokat, lefoglalt tárgyakat, valamint vizsgálati jegyzőkönyveket foglalnak magukban. Meg kell állapítani, hogy egyetlen ilyen bizonyítékot sem továbbítottak a Bírósághoz.

130. Amint azt az EKB helytállóan megjegyzi, a benyújtott dokumentumok tehát egyáltalán nem teszik lehetővé azon következtetés levonását, még vélelmek alkalmazása útján sem, hogy az I. Rimšēvičs terhére rótt, a fenti 99. pontban összefoglalt magatartásokra sor került. Amennyiben léteznek az e tények valóságát alátámasztó bizonyítékok, úgy azok nem szerepelnek a Lett Köztársaság által a Bírósághoz továbbított dokumentumok között.

131. Ilyen körülmények között, anélkül, hogy szükség lenne a bizonyítékok elfogadhatósága feltételeinek vagy a Bíróság által a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében előírt eljárás keretében történő értékelésük szabályainak meghatározására, meg kell állapítani, hogy a Bíróság nincs olyan helyzetben, hogy képes lenne az e rendelkezés által a központi bank elnökének tisztségéből való felmentésével szemben támasztott feltételek fennállásának ellenőrzésére. Bizonyítékok hiányában a Bíróság nem tudja ellenőrizni a Lett Köztársaság által annak igazolására előadott ténybeli állítások valóságát, hogy I. Rimšēvičs súlyos kötelességszegést követett el, tehát már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek.

132. Amint azt a Bíróság más területeken már megállapította, az uniós jogrendben a bírósági felülvizsgálat hatékonysága azt jelenti, hogy minden kedvezőtlen határozat indokait közölni kell a hatáskörrel rendelkező bírósággal, hogy az el tudja végezni a teljes körű felülvizsgálatot.(68) Márpedig e bírósági felülvizsgálat hatékonysága magában foglalja a határozat indokolásában hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen indokok megalapozottak‑e.(69)

133. Ennélfogva a jelen esetben ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését, a Lett Köztársaságnak nem csupán a lett hatóságok által az I. Rimšēvičs‑csel szembeni nyomozás és vádemelés céljára készített iratokat, hanem az állított tények fennállását önmagukban tanúsító bizonyítékokat is továbbítania kellett volna a Bíróságnak. A folyamatban lévő büntetőeljárás puszta fennállása, amely még nem vezetett bírósági határozatban történő ténymegállapításhoz, nem tekinthető megállapított ténybeli körülménynek.(70)

134. A független bíróság által az ügy érdemében hozott ítélettel megállapított tények(71) esetében fennálló helyzettel ellentétben a Bíróság ugyanis nem fogadhatja el megállapítottként azon tényeket, amelyek fennállását csupán közigazgatási hatóságok állítják. E hatóságok nem élvezik a szervezeti és funkcionális függetlenség ugyanazon garanciáit, mint a bíróságok, és határozataikat nem kontradiktórius eljárás végén hozzák, amelyhez a hatékony jogorvoslatra vonatkozó biztosítékok kapcsolódnának.(72) Egy közigazgatási hatóság által állított tények megállapítottként történő elfogadása a valódiságuk felülvizsgálata nélkül tehát megfosztaná az érintett jogalanyokat a hatékony bírói felülvizsgálathoz való joguktól, és a jelen esetben kiüresítené és megfosztaná tényleges érvényesülésétől a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében biztosított jogorvoslati lehetőséget.

135. Még akkor is, ha a Lett Köztársaság beadványaiban a KNAB által feladatai ellátása során élvezett bizonyos fokú függetlenség alátámasztására alkalmas körülményeket ad elő, nem vitatott, hogy a KNAB a végrehajtó hatalom részét képezi, és semmiképpen sem tekinthető független bíróságnak.(73) Nem bizonyították, és még csak nem is állították, hogy a Lett Köztársaság legfőbb ügyészsége esetében más lenne a helyzet. Ez utóbbi ráadásul, amint azt I. Rimšēvičs hangsúlyozza, jelenleg csak vádemelésről szóló határozatot hozott, azonban még nem zárta le a nyomozást és nem terjesztette az ügyet bíróság elé.

136. Meg kell tehát állapítani, hogy a Lett Köztársaság nem nyújtotta be a Bírósághoz az I. Rimšēvičs‑csel szemben elfogadott intézkedések igazolásához szükséges bizonyítékokat.

137. Ezenkívül, amint azt már jeleztem, a Lett Köztársaság nem hivatkozhat a nyomozási iratok bizalmas jellegére annak igazolása érdekében, hogy nem továbbítja a Bíróságnak az I. Rimšēvičsre vonatkozó állításainak alátámasztására alkalmas bizonyítékokat.(74) Ráadásul a tárgyaláson a Bíróság közölte a Lett Köztársasággal, hogy más területeken fennáll az a – kivételes és szigorúan szabályozott – lehetőség, hogy az érintett személlyel ne közöljék az uniós bíróság előtt szolgáltatott bizonyítékokat.(75) Az EKB hasonlóképpen jelezte, hogy kész lemondani az iratbetekintési jogáról, amennyiben a nyomozás integritása megköveteli a Lett Köztársaság által a Bíróságnak továbbított esetleges információk bizalmas kezelését. Márpedig a Lett Köztársaság semmilyen módon nem reagált a Bíróságnak továbbítandó esetleges bizonyítékok bizalmas kezelésének kérésére vonatkozó lehetőség felidézésére, és nem adott elő az ilyen bizalmas kezelés igazolására alkalmas nyomós okokat sem.

138. Végül, az Európai Unió Bírósága alapokmányának 24–30. cikke, valamint az eljárási szabályzat 64. cikke kétségkívül a bizonyítási eszközök egész arzenálját bocsátja a Bíróság rendelkezésére, így többek között a tájékoztatás kérésén és dokumentumok benyújtására történő felhíváson kívül a felek személyes megjelenését, a tanúvallomást, valamint a helyszíni szemlét. Mindazonáltal a Bíróságnak nem lehet feladata, hogy az érintett tagállam részéről a felajánlott bizonyítékok teljes hiánya, sőt, az erre vonatkozó bármely utalás hiányában hivatalból ilyen intézkedéseket vegyen igénye. Márpedig a jelen esetben a Lett Köztársaság nem terjesztett javaslatot a Bíróság elé semmilyen bizonyítási eszköz hasznosságát illetően.

139. Ráadásul, a fentebb a jelen kereset jellege kapcsán kifejtettekkel, valamint azzal összhangban, hogy az alperes a szóban forgó tagállam egésze,(76) a Bíróság nem fordulhat közvetlenül az ezen tagállamon belüli szervekhez, így például a jelen esetben a KNAB‑hoz sem, hogy tőlük közvetlenül kérjen tájékoztatást. Legalábbis a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke szerinti eljárás keretében az államon belüli szervezetek tehát nem tekinthetők olyan intézménynek, szervnek vagy hivatalnak, amelyet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 24. cikke értelmében felkérhet, hogy adjon meg minden olyan tájékoztatást, amelyet a Bíróság szükségesnek tart.

d)      Közbenső következtetés

140. A fenti megfontolásokból következik, hogy az I. Rimšēvičs terhére rótt tények, amennyiben fennállásuk megállapítást nyerne, alkalmasak lennének annak alátámasztására, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke által a központi bank elnökének a tisztségéből való felmentéssel szemben támasztott feltételek fennállnak.

141. A Lett Köztársaság azonban semmiféle bizonyítékot nem terjesztett elő, amely e tények valódiságát tanúsítaná. Következésképpen véleményem szerint a Bíróság számára nem lehetséges annak ellenőrzése, hogy a jelen esetben fennállnak‑e a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke által az I. Rimšēvičsnek a tisztségéből való felmentésére vonatkozóan támasztott feltételek.

142. Ebből következik, hogy a Lett Köztársaság – mivel I. Rimšēvičset tisztségéből felmentette anélkül, hogy bizonyította volna, hogy fennállnak az említett rendelkezés által támasztott feltételek – megsértette a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkét. Az I. Rimšēvičs és az EKB által hivatkozott, a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének a Lett Köztársaság általi megsértésére alapított jogalapnak tehát helyt kell adni.

2.      Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv állítólagos megsértéséről

143. I. Rimšēvičs azt állítja, hogy a lett nemzeti bank elnöki tisztségéből való felmentése az őt az EKB Kormányzótanácsának tagjaként az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv alapján megillető mentesség megsértését jelenti, mivel e jegyzőkönyvet a 22. cikkének első bekezdése értelmében az EKB‑ra, szerveinek tagjaira és személyzetére is alkalmazni kell.

144. Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontja értelmében az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaikat is beleértve, az egyes tagállamok területén mentességet élveznek a bírósági eljárások alól. Noha e rendelkezés csak a „bírósági eljárások alól[i mentességre]” hivatkozik,(77) nem zárható ki, hogy e mentesség, legalábbis a vezető tisztviselőket érintő ügyekben, úgy értelmezendő, hogy ez utóbbiak számára a büntetőeljárások alóli mentességet is biztosít.(78) Az EKB Kormányzótanácsa tagjai függetlenségének fontosságára tekintettel(79) egyébiránt következetesnek tűnik, hogy az előbbiekkel szemben a Kormányzótanács által hozott, a mentesség felfüggesztéséről szóló határozat hiányában ne folyhasson olyan intézkedésekkel – tudniillik előzetes letartóztatással – járó büntetőeljárás, mint amelyeket a KNAB I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt, vagy vizsgálat.(80)

145. A Kormányzótanács tagjai számára az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyvvel biztosított mentességet meg kell különböztetni a nemzeti központi bankok elnökeit a KBER és az EKB alapokmánya alapján megillető, a tisztségükből való felmentéssel szembeni védelemtől. Ily módon egy központi bank elnökének a függetlenségét a tisztségéből való felmentése tekintetében az említett alapokmány 14.2. cikke biztosítja, amely lex specialisként elsőbbséget élvez az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyvvel szemben. Amennyiben a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke által támasztott feltételek teljesülnek – amit adott esetben a Bíróságnak kell ellenőriznie –, a központi bank elnöke tehát felmenthető tisztségéből anélkül, hogy a mentességének felfüggesztéséről szóló határozat meghozatalára is szükség lenne. Következésképpen a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkére alapított kereset keretében a központi bank elnökét tisztségéből felmentő határozattal szemben nem lehet önmagában az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv rendelkezéseinek megsértésére hivatkozni.

146. Mindazonáltal az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyvvel a központi bankok elnökei számára biztosított mentesség védelmet nyújt a központi bankok elnökei részére a tisztségből való felmentésről szóló határozattól függetlenül, annak elfogadása előtt(81) vagy akár az ilyen határozatnak a Bíróság előtti megtámadása nyomán történő visszavonása esetén folyó büntetőeljárásokkal szemben. Ennélfogva e mentesség relevánsnak bizonyulhat a központi bank elnökét tisztségéből felmentő határozatra vonatkozó kereset keretében, amennyiben az érintett tagállam által e határozat alátámasztására előterjesztett bizonyítékokat ezen mentesség megsértésével szerezték.

147. A jelen esetben kétségkívül nem szükséges vizsgálni az I. Rimšēvičs tisztségéből való felmentése előtt a mentelmi jogának megsértésével szerzett esetleges bizonyítékok elfogadhatóságát, mivel a Lett Köztársaság mindenesetre nem terjesztett elő bizonyítékokat, így nem szükséges határozni I. Rimšēvičsnek az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv megsértésére alapított kifogásáról.

148. Ezzel szemben az említett jegyzőkönyvvel I. Rimšēvičs számára biztosított mentelmi jog ismét relevánssá válhat abban az esetben, ha visszahelyezik tisztségébe a Bíróság azt megállapító ítélete nyomán, hogy nem álltak fenn a tisztségéből való felmentés feltételei.

149. E tekintetben az EKB kétségkívül előadja, hogy az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv által I. Rimšēvičs részére biztosított mentelmi jog I. Rimšēvičset csak az általa az EKB Kormányzótanácsának tagjakénti minőségében végrehajtott cselekményei tekintetében illeti meg, míg a lett hatóságok által a terhére rótt cselekményeket kizárólag a lett nemzeti bank elnökekénti minőségében hajtotta végre. Így különösen a bank, amelynek érdekében I. Rimšēvičs állítólag eljárt, a Trasta Komercbanka, a lett pénz‑ és tőkepiaci bizottság közvetlen prudenciális felügyelete alatt állt. Következésképpen ez a bank az EKB részéről egyáltalán nem képezte prudenciális határozat tárgyát, a bank engedélyének visszavonásáról szóló, 2016‑ban hozott határozat kivételével. Ráadásul ezt a határozatot nem a Kormányzótanács készítette elő, és azt a Kormányzótanács csupán kifogásról való lemondáson alapuló eljárás keretében fogadta el, amely nem teszi szükségessé a tagjai kifejezett jóváhagyását.(82)

150. Az EKB Kormányzótanácsa ugyanakkor az 1024/2013 rendeletnek megfelelően és az EKB előző pontban felidézett kifogása ellenére legalábbis érintett a Trasta Komercbankához hasonló hitelintézetek prudenciális felügyeletében, és felelős az engedélyezésükről szóló határozatok meghozataláért. Ennélfogva a KNAB által az I. Rimšēvičs terhére rótt tényekre tekintettel(83) nem zárható ki eleve, hogy a KNAB nyomozása, valamint a későbbiekben a Lett Köztársaság főügyészsége ügyészének nyomozása az I. Rimšēvičs által az EKB Kormányzótanácsának tagjaként fennálló feladatai ellátása során végrehajtott cselekményekre is vonatkozik.

3.      A lett jog állítólagos megsértéséről

151. I. Rimšēvičs előadja, hogy a KNAB azáltal, hogy 2018. február 19‑i határozatával elrendelte vele szemben a vitatott kényszerintézkedéseket, megsértette a lett nemzeti bankról szóló törvényt, valamint a lett büntetőeljárásról szóló törvényt.

152. Egyrészről a KNAB megsértette a lett nemzeti bankról szóló, az EUMSZ vonatkozó rendelkezéseinek átültetése érdekében elfogadott törvényt, mivel az a lett nemzeti bank elnökének tisztségéből való felmentését csak néhány pontosan meghatározott esetben, és kizárólag a Lett Köztársaság parlamentje által hozott határozat útján teszi lehetővé.

153. Másrészről a KNAB megsértette a lett büntetőeljárásról szóló törvényt, mivel I. Rimšēvičs esetében nem álltak fenn a kényszerintézkedések elrendelésének feltételei, tudniillik annak veszélye, hogy az érintett akadályozza a nyomozást vagy más bűncselekményeket követ el. Így I. Rimšēvičs kezdettől fogva aktívan együttműködött a nyomozókkal. Ráadásul az őt a lett nemzeti bank elnökeként megillető hatáskörök alapján I. Rimšēvičs mindenesetre nem rendelkezett az ahhoz szükséges jogkörökkel, hogy – amint azt terhére róják – egy adott bank javára befolyást tudjon gyakorolni. Végül, I. Rimšēvičs véleménye szerint letartóztatása jogellenes volt, mivel a lett büntetőeljárásról szóló törvény által az ilyen letartóztatásra vonatkozóan előírt feltételek sem teljesültek.

154. Először is meg kell jegyezni, hogy mindenesetre a jelen ügyekben a Bíróság csak a KNAB által a 2018. február 19‑i határozattal I. Rimšēvičs‑csel szemben elrendelt kényszerintézkedések tárgyában jár el, amelyek nem foglalják magukban I. Rimšēvičs letartóztatását. Következésképpen a Bíróságnak nem kell vizsgálnia I. Rimšēvičs letartóztatásának szabályszerűségét.(84)

155. Ezt követően, a lett jog megsértésére alapított kifogásokat el kell utasítani, anélkül, hogy a Bíróságnak meg kellene vizsgálnia azok megalapozottságát.

156. A nemzeti központi bank elnöke tisztségétől való megfosztásának megengedhetőségét ugyanis kizárólag az uniós jog, és különösen a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikkében előírt feltételek alapján kell értékelni, és e feltételeket egységes alkalmazásuk biztosítása érdekében önálló módon kell értelmezni.(85)

157. Következésképpen, amennyiben az e rendelkezésekben előírt feltételek teljesülnek – amit adott esetben a Bíróságnak kell ellenőriznie –, egy nemzeti központi bank elnöke tisztségéből felmenthető, a nemzeti jog által az e felmentésre vonatkozóan egyébiránt előírt esetleges feltételektől függetlenül. Fordítva, amennyiben e feltételek nem teljesülnek, a központi bank elnöke nem menthető fel tisztségéből, még ha a nemzeti jog által e tekintetben előírt feltételeket vagy eljárásokat tiszteletben tartották is.

158. Az a kérdés, hogy egy központi bank elnökét tisztségéből az érintett nemzeti jog által ennek érdekében előírt „hivatalos” eljárás vagy más intézkedés útján mentik‑e fel, a tisztségből való felmentés megengedhetőségének az uniós jog alapján történő értékelése szempontjából tehát nem bír jelentőséggel. Annál is inkább ez a helyzet, mivel, amint azt már jeleztem,(86) a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének értelmében vett tisztségből való felmentés fogalma az uniós jog önálló fogalma, amely nem egy intézkedés formájához vagy nemzeti jog szerinti minősítéséhez, hanem tartalmához és konkrét hatásaihoz kapcsolódik.

159. Ráadásul, amint azt már szintén kifejtettem,(87) amennyiben elegendő bizonyíték áll rendelkezésre annak alátámasztására, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke által a központi bank elnökének tisztségéből való felmentésével szemben támasztott feltételek teljesülnek, lehetőség kell, hogy legyen arra, hogy egy központi bank elnökét tisztségéből a büntetőeljárás befejeződéséig vagy a tisztségből való felmentésre vonatkozóan a nemzeti jogban előírt „hivatalos” eljárás lefolytatásáig ideiglenesen felfüggesszék.

160. A fentiekből következik, hogy I. Rimšēvičsnek a lett nemzeti bankról szóló törvény és a lett büntetőeljárásról szóló törvény megsértésére alapított kifogása hatástalan, és azt következésképpen el kell utasítani.

D.      Közbenső következtetés

161. Amint azt már jeleztem,(88) a jelen ügyek vizsgálatából az következik, hogy a Lett Köztársaság semmiféle bizonyítékot nem terjesztett elő, amely alkalmas lenne az I. Rimšēvičs terhére rótt tények valódiságának alátámasztására. A Bíróság számára tehát nem lehetséges annak ellenőrzése, hogy a jelen esetben fennállnak‑e a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke által az I. Rimšēvičsnek a lett nemzeti bank elnöki tisztségéből való felmentésére vonatkozóan támasztott feltételek.

162. Ilyen körülmények között, a fentiekben a jelen kereset jellege tárgyában kifejtetteknek megfelelően(89) meg kell állapítani, hogy a Lett Köztársaság – mivel I. Rimšēvičset tisztségéből felmentette anélkül, hogy bizonyította volna, hogy teljesülnek a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke által támasztott feltételek – nem teljesítette az e rendelkezésből eredő kötelezettségeit.

VI.    Költségek

163. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

164. A fentiekben kifejtett okokból következik, hogy a jelen ügyekben a Lett Köztársaság a pervesztes fél.

165. Ezenkívül a C‑238/18. sz. ügyben az EKB kérte, hogy a Bíróság kötelezze a Lett Köztársaságot a költségek viselésére. Ennélfogva a C‑238/18. sz. ügyben a Lett Köztársaságot kötelezni kell a saját költségei, valamint az EKB költségeinek viselésére. Ugyanez vonatkozik a Bíróság elnökhelyettesének 2018. július 20‑i, ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzéséhez (C‑238/18 R, nem tették közzé, EU:C:2018:581) vezető eljárásban felmerült költségekre is, amely eljárásban a költségekről nem határoztak.

166. Ezzel szemben a C‑202/18. sz. ügyben I. Rimšēvičs nem kérte, hogy a Lett Köztársaságot kötelezzék a költségek viselésére, és a Lett Köztársaság sem kérte, hogy I. Rimšēvičset kötelezzék a költségek viselésére. Ennélfogva a költségviselésre irányuló kérelmek hiányában úgy kell határozni, hogy a C‑202/18. sz. ügyben a felek maguk viselik saját költségeiket.(90)

VII. Végkövetkeztetés

167. A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a C‑202/18. sz. ügyben a következőképpen határozzon:

1)      A Lett Köztársaság – mivel a Korupcijas novēršanas un apkarošanas birojs (a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal, Lettország) 2018. február 19‑i határozatával megtiltotta Ilmārs Rimšēvičs számára a Latvijas Banka (lett nemzeti bank) elnöki tisztségének betöltését – nem teljesítette a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló (4.) jegyzőkönyv 14.2. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2)      I. Rimšēvičs és a Lett Köztársaság maga viseli saját költségeit.

168. Ezenkívül azt javaslom, hogy a Bíróság a C‑238/18. sz. ügyben a következőképpen határozzon:

1)      A Lett Köztársaság – mivel a Korupcijas novēršanas un apkarošanas birojs (a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal, Lettország) 2018. február 19‑i határozatával megtiltotta I. Rimšēvičs számára a Latvijas Banka (lett nemzeti bank) elnöki tisztségének betöltését – nem teljesítette a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló (4.) jegyzőkönyv 14.2. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2)      A Lett Köztársaság maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Központi Bank költségeit, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

1      Eredeti nyelv: francia.

2      Egyébiránt mind a Bíróság, mind a Törvényszék előtt folyamatban vannak a Trasta Komercbanka engedélyének az Európai Központi Bank (EKB) által 2016. március 3‑án történt visszavonásával kapcsolatos ügyek; lásd: a Törvényszék előtt folyamatban levő T‑247/16, Fursin és társai kontra EKB ügy és a T‑698/16, Trasta Komercbanka és társai kontra EKB ügy, a Törvényszék 2017. szeptember 12‑i Fursin és társai kontra EKB végzése (T‑247/16, nem tették közzé, EU:T:2017:623), valamint az említett végzés ellen előterjesztett fellebbezések: C‑663/17 P, EKB kontra Trasta Komercbanka és társai ügy, C‑665/17 P, Bizottság kontra Trasta Komercbanka és társai és EKB ügy, valamint C‑669/17 P, Trasta Komercbanka és társai kontra EKB ügy, amelyeknek a Bíróság általi elbírálása folyamatban van.

3      Az EUSZ‑hoz és az EUMSZ‑hoz csatolt, a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az Európai Központi Bank (EKB) alapokmányáról szóló (4.) jegyzőkönyv (HL 2016. C 202., 230. o.).

4      Lásd különösen a KBER és az EKB alapokmányának 12.1. cikkét.

5      Lásd különösen az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15‑i 1024/2013/EU tanácsi rendelet (HL 2013. L 287., 63. o.) 26. cikkének (8) bekezdését.

6      Lásd különösen az EUMSZ 119. cikk (2) és (3) bekezdését, az EUMSZ 127. cikk (1) bekezdését, az EUMSZ 219. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint az EUMSZ 282. cikk (2) bekezdését.

7      Jacobs főtanácsnok megfogalmazása szerint az EKB függetlensége nem öncél, hanem célja az, hogy lehetővé tegye az EKB számára az árstabilitás célkitűzésének hatékony megvalósítását; lásd: a Bizottság kontra EKB ügyre vonatkozó indítvány (C‑11/00, EU:C:2002:556, 150. pont). Az EKB függetlensége és az árstabilitás célja közötti kapcsolathoz lásd még az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés gazdasági és monetáris unió létrehozására tekintettel javasolt módosításáról szóló szerződéstervezetet, a Bizottság 1990. augusztus 21‑i közleménye, az Európai Közösségek Hírlevele, kiegészítés 2/91., különösen a 14., 20. és 58. oldal.

8      Lásd a jelen indítvány 31. pontját.

9      C‑202/18, nem tették közzé, EU:C:2018:489.

10      C‑238/18, nem tették közzé, EU:C:2018:488.

11      C‑238/18 R, nem tették közzé, EU:C:2018:581.

12      A KBER és az EKB alapokmánya 35.5. cikkének értelmében főszabály szerint az Európai Unió Bírósága előtt történő keresetindításról az EKB nevében a Kormányzótanács dönt. Ugyanezen alapokmány 14.2. cikke ezzel szemben úgy rendelkezik, hogy az e rendelkezésben említett keresetet az érintett elnök vagy a Kormányzótanács indíthatja meg. Mindazonáltal úgy tekintendő, hogy a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke csupán a Kormányzótanács arra vonatkozó belső hatáskörét tükrözi az EKB‑n belül, hogy a keresetindításról határozzon, és nem kívánja az ilyen kereset megindítására vonatkozó jogot az EKB mint egész helyett a Kormányzótanácsra ruházni. Mindazonáltal igaz, hogy a jelen esetben a C‑238/18. sz. ügyben az EKB indította a keresetet, jelezve ugyanakkor, hogy a Bírósághoz fordulásról szóló döntést a Kormányzótanács hozta meg.

13      Lásd ebben az értelemben: 1983. október 5‑i Chatzidakis Nevas kontra athéni ügyvédi kamara végzés (142/83, EU:C:1983:267, 3. és 4. pont); 1993. június 30‑i Parlament kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑181/91 és C‑248/91, EU:C:1993:271, 12. pont).

14      A Törvényszék 1995. január 23‑i Bilanzbuchhalter kontra Bizottság végzése (T‑84/94, EU:T:1995:9, 26. pont). Ami az EKB azon konkrét hatáskörét illeti, hogy az EUMSZ 271. cikk d) pontja alapján a Bírósághoz fordulhat annak megállapítása érdekében, hogy valamely nemzeti központi bank nem tett eleget a kötelezettségeinek, lásd a jelen indítvány 25. lábjegyzetét.

15      Lásd többek között: 2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet (C‑618/10, EU:C:2012:349, 61. pont); 2016. január 14‑i Vodafone ítélet (C‑395/14, EU:C:2016:9, 40. pont); 2018. január 25‑i Bizottság kontra Cseh Köztársaság ítélet (C‑314/16, EU:C:2018:42, 47. pont).

16      Lásd: a Pringle ügyre vonatkozó állásfoglalásom (C‑370/12, EU:C:2012:675, 127–131. pont); a 2012. november 27‑i Pringle ítélet (C‑370/12, EU:C:2012:756, 135. pont); az Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványom (C‑583/11 P, EU:C:2013:21, 32. pont); a 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 59. és 70. pont).

17      Lásd franciául: „[u]n recours contre la décision prise à cet effet peut être introduit” (a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke), illetve „[t]oute personne […] peut former[…] un recours contre les actes […]” (az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése); hollandul: „[t]egen een besluit daartoe kan de betrokken president of de Raad van bestuur beroep instellen” (a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke), illetve „[i]edere natuurlijke of rechtspersoon kan […] beroep instellen tegen handelingen […]” (az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése); németül: „[g]egen einen entsprechenden Beschluss kann der betreffende Präsident einer nationalen Zentralbank oder der EZB‑Rat […] den Gerichtshof anrufen” (a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke), illetve „[j]ede […] Person kann […] gegen […] Handlungen […] Klage erheben” (az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése); lettül: „var apstrīdēt šo lēmumu” (a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke), illetve „jebkura […] persona […] var celt prasību par tiesību aktu” (az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése).

18      Lásd a központi bankok elnökeinek 1990. november 27‑i javaslatát, közzétéve: Agence Europe, Europe/Documents, 1669/1670. sz., 1990. december 8., a PDF dokumentum (https://www.ecb.europa.eu/ecb/access_to_documents/document/cog_pubaccess/shared/data/ecb.dr.parcg2007_0005draftstatute.en.pdf?c34e41042567a5832ffd2adb7e5baa48) 1., 6. oldala, valamint 1991. április 26‑i javaslatuk (CONF-UEM 1613/91), a PDF dokumentum 1., 12. oldala (https://www.ecb.europa.eu/ecb/access_to_documents/document/cog_pubaccess/shared/data/ecb.dr.parcg2007_0010draftstatute.en.pdf?77031b02df114d03b2da29d4d1ccf33d).

19      Noha az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének angol szövege rögzíti, hogy „[a]ny natural or legal person may […] institute proceedings against an act […]”.

20      Lásd a gazdasági és monetáris unióról szóló kormányközi konferencia elnökségének 1991. október 28‑i javaslatát (SN 3738/91 (UEM 82)), a PDF dokumentum 47. oldala

      (http://ec.europa.eu/dorie/fileDownload.do;jsessionid=Xy2HP92HJVCBrNG02Sws0jJ2QqCrpL968JlDwYGhB2GL1BTJ2Q1V!233738690?docId=409907&cardId=409907).

21      Az angol nyelvi változaton (a jelen indítvány 46. pontja és 19. lábjegyzete) kívül lásd a spanyol nyelvi változatot: „[e]l gobernador afectado o el Consejo de Gobierno podrán recurrir las decisiones al respecto ante el Tribunal de Justicia” (a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke), illetve „[t]oda persona […] podrá interponer recurso[…] contra los actos” (az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése); az olasz nyelvi változatot: „[u]na decisione in questo senso può essere portata dinanzi alla Corte di giustizia” (a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke), illetve „[q]ualsiasi persona […] può proporre[…] un ricorso contro gli atti” (az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése); a portugál nyelvi változatot: „[o] governador em causa ou o Conselho do BCE podem interpor recurso da decisão de demissão para o Tribunal de Justiça” (a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke), illetve „[q]ualquer pessoa […] pode interpor[…] recursos contra os atos […]” (az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése); vagy akár a dán nyelvi változatot: „[e]n afgørelse om afskedigelse kan af den pågældende centralbankchef eller af Styrelsesrådet indbringes for Domstolen” (a KBER és az EKB alapokmányának 14.2. cikke), illetve „[e]nhver […] person kan […] indbringe klage med henblik på prøvelse af retsakter […]” (az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése).

22      Lásd Van den Berg, C. C. A., The Making of the Statute of the European System of Central Banks, Amszterdam, 2005, 137. és azt követő oldalak (a KBER és az EKB alapokmánya 14.1. és 14.2. cikkével kapcsolatos vitákról való beszámoló, a 14.2. cikk szerinti kereset jellegéről szóló vitákra való hivatkozás teljes hiánya), valamint a 495–497. oldal (a szerző felsorolja az összes tanulmányozott dokumentumot, és kifejti, hogy a munkacsoportok vitáinak többségén személyesen jelen volt [496. o.]); egyébiránt az Agence Europe Bulletin quotidien Europe kiadványának 1991. novemberi és decemberi számai, amelyek többek között az európai gazdasági és monetáris unióval kapcsolatos vitákra vonatkozó információkat tartalmaznak, sem tartalmazzák a KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkében rögzített keresetre vonatkozó vita semmilyen nyomát.

23      A jelen indítvány 46. és 48. pontjában említett dátumokból és dokumentumokból következik, hogy ezeket az elemeket a gazdasági és monetáris unióról szóló 1991. október 30‑i kormányközi konferencia és a Maastrichti Szerződésnek az Európai Tanács 1991. december 9–11‑i konferenciáján történő elfogadása közötti hetekben illesztették be.

24      Lásd különösen a Bizottság esetében az EUMSZ 247. cikket (a Bizottság tagjait a Bíróság a Tanács vagy a Bizottság kérelmére felmentheti hivatalából); az Európai Unió Bírósága esetében az Európai Unió Bírósága alapokmánya 6. cikkének első bekezdését (a Bíróság tagjait a bírák és a főtanácsnokok egyhangú határozatával lehet hivatalukból elmozdítani); az EKB Igazgatósága esetében a KBER és az EKB alapokmányának 11.4. cikkét (az Igazgatóság tagjait a Bíróság a Kormányzótanács vagy az Igazgatóság kérelmére mentheti fel hivatalából); az Európai Unió Számvevőszéke esetében az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdését (a Számvevőszék tagjait a Bíróság a Számvevőszék kérelmére mozdíthatja el hivatalából); az európai ombudsman esetében az EUMSZ 228. cikk (2) bekezdését (az ombudsmant a Bíróság az Európai Parlament kérelmére mentheti fel).

25      Az EKB Igazgatósága tagjainak esetétől (lásd az előző lábjegyzetet) eltérően, akiket a KBER és az EKB alapokmányának 11. cikkében előírt eljárás szerint neveznek ki, aminek következtében az uniós szférához tartoznak, az EKB tehát nem kérheti közvetlenül az EKB Kormányzótanácsa tagjait alkotó központi banki elnökök tisztségükből való felmentését. Ha az EKB úgy ítéli meg, hogy valamely nemzeti központi bank elnökét tisztségéből fel kell menteni, elképzelhető, hogy az EUMSZ 271. cikk d) pontját vegye igénybe, amely lehetővé teszi számára, hogy egy nemzeti központi bank ellen indított kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel forduljon a Bírósághoz, ha úgy véli, hogy az előbbi nem tett eleget a Szerződésekből eredő kötelezettségeinek.

26      Lásd e tekintetben a jelen indítvány 151–160. pontját.

27      Lásd a jelen indítvány 5. pontját.

28      Lásd a jelen indítvány 9. pontját.

29      Lásd a jelen indítvány 12. pontját.

30      Lásd a jelen indítvány 5. pontját.

31      Lásd a jelen indítvány 57. pontját.

32      Lásd erről a jelen indítvány 151–160. pontját is.

33      A KBER és az EKB alapokmánya 14.2. cikkének francia („[u]n gouverneur ne peut être relevé de ses fonctions”) és lett („Tikai tad, ja vadītājs vairs neatbilst nosacījumiem, kas vajadzīgi pienākumu veikšanai, vai ir izdarījis smagu pārkāpumu, viņu var atbrīvot no amata”) nyelvi változatán kívül lásd például az angol („[a] Governor may be relieved from office only”); a spanyol („[u]n gobernador sólo podrá ser relevado de su mandato”); az olasz („[u]n governatore può essere sollevato dall’incarico solo”); a német („[d]er Präsident einer nationalen Zentralbank kann aus seinem Amt nur entlassen werden”); a holland („[e]n president kan slechts van zijn ambt worden ontheven”); a dán („[e]n centralbankchef kan kun afskediges”); a portugál („[u]m governador só pode ser demitido das suas funções”); vagy még a román nyelvi változatot („[u]n guvernator poate fi eliberat din funcție numai”).

34      Lásd a Bizottság tagjai esetében az EUMSZ 246. és EUMSZ 247. cikket; az EKB Igazgatósága esetében a KBER és az EKB alapokmányának 11.4. cikkét; az ombudsman esetében az EUMSZ 228. cikk (2) bekezdésének második albekezdését; és a Számvevőszék tagjai esetében az EUMSZ 286. cikk (5) bekezdését (ugyanezen rendelkezés (6) bekezdése ezzel szemben egyes nyelvi változatokban a hivatalból való elmozdításra hivatkozik, csakúgy, mint az Európai Unió Bírósága alapokmányának 6. cikke ez utóbbi intézmény tagjait illetően).

35      2018. július 20‑i EKB kontra Lettország ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés (C‑238/18 R, nem tették közzé, EU:C:2018:581, 29. pont).

36      Az EUSZ‑hoz és az EUMSZ‑hoz csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv (HL 2016. C 202., 266. o.) által az EKB Kormányzótanácsának tagjai számára biztosított immunitás kérdéséről lásd a jelen indítvány 143–150. pontját.

37      Lásd a jelen indítvány 119. és azt követő pontjait.

38      Lásd a jelen indítvány 11. pontját.

39      Lásd a jelen indítvány 57. pontját.

40      Az EUMSZ 130. cikk és a KBER és az EKB alapokmányának 7. cikke.

41      C‑432/04, EU:C:2006:140, 70. pont.

42      Lásd a jelen indítvány 56. pontját és 24. lábjegyzetét.

43      Lásd ebben az értelemben: 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 120. és 121. pont).

44      Lásd a jelen indítvány 37–56. pontját.

45      Lásd a jelen indítvány 17. pontját.

46      Lásd a biztosi hivatalban követendő magatartás kapcsán kifejtett hasonló okfejtésért: Geelhoed főtanácsnok Bizottság kontra Cresson ügyre vonatkozó indítványa (C‑432/04, EU:C:2006:140, 78. pont).

47      Lásd a jelen indítvány 5–76. pontját.

48      Lásd többek között a Bizottság tagjaira vonatkozóan az EUSZ 17. cikk (3) bekezdését és az EUMSZ 245. cikket, valamint az Európai Unió Bíróságának tagjaira vonatkozóan az EUSZ 19. cikk (2) bekezdését és az EUMSZ 253. és 254. cikket.

49      2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 70. pont).

50      Lásd különösen az ombudsman tekintetében az EUMSZ 228. cikk (2) bekezdését; a Bizottság tagjai tekintetében az EUMSZ 247. cikket; az EKB Igazgatóságának tagjai tekintetében a KBER és az EKB alapokmányának 11.4. cikkét; az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai tekintetében a személyzeti szabályzat 86. cikkének (1) bekezdését, IX. mellékletének 9. és 10. cikkét, valamint az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 49. cikkét.

51      Lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 79. pont).

52      Lásd: 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 35–37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53      Lásd a jelen indítvány 17. pontját.

54      Lásd a jelen indítvány 18. pontját.

55      Lásd a jelen indítvány 10. pontját.

56      Nem hivatalos fordítás.

57      Nem hivatalos fordítás.

58      Lásd a jelen indítvány 125–130. pontját követően.

59      Lásd a jelen indítvány 22. pontját.

60      C‑238/18 R, nem tették közzé, EU:C:2018:581; lásd a jelen indítvány 21. és 31. pontját.

61      Lásd a jelen indítvány 22. pontját.

62      Lásd ebben az értelemben és analógia útján: a Törvényszék 2015. június 16‑i FSL és társai kontra Bizottság ítélete (T‑655/11, ECLI:EU:T:2015:383, 175. és 176. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63      A Lett Köztársaság által a C‑238/18. sz. ügyben előterjesztett ellenkérelemmel együtt benyújtott bizonyítékok között csupán egy a lett központi bankról szóló törvény módosításáról szóló törvénytervezet, az EKB 2012. október 2‑i véleménye az euró bevezetéséhez szükséges előkészítő munkálatokról és jogszabály‑módosításokról, valamint a lett nemzeti bank 2018. április 13‑i, a C‑238/18. sz. ügyben szükséges információkról szóló levele szerepel.

64      Lásd a jelen indítvány 33. pontját.

65      Tudniillik a KNAB és az ügyész határozatai és iratai, I. Rimšēvičs ügyvédjének panaszai és iratai, a Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírájának 2018. február 27‑i határozata és a Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírájának 2018. augusztus 22‑i határozata (lásd a jelen indítvány 110–118. pontját), valamint a Bíróság elnökhelyettesének az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott 2018. július 20‑i végzésére és annak lettországi végrehajtására vonatkozó dokumentumok (lásd a jelen indítvány 21. és 22. pontját).

66      A Rīgas rajona tiesa (rigai körzeti bíróság) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírájának 2018. február 27‑i határozata és a Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága) emberi jogok betartásának felügyeletét ellátó bírájának 2018. augusztus 22‑i határozata (lásd a jelen indítvány 110–118. pontját).

67      Lásd a jelen indítvány 17. pontját.

68      Lásd különösen: 1986. május 15‑i Johnston ítélet (222/84, EU:C:1986:206, 21. pont); 2008. szeptember 3‑i Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑402/05 P és C‑415/05 P egyesített ügyek, EU:C:2008:461, 336. és 337. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69      2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet (C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P egyesített ügyek, EU:C:2013:518, 119. pont).

70      Lásd mutatis mutandis: a Közszolgálati Törvényszék 2009. október 7‑i Y kontra Bizottság ítélete (F‑29/08, EU:F:2009:136, 74. és 75. pont).

71      Lásd a jelen indítvány 108. pontját.

72      E feltételekről lásd többek között: 2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 38., 42., 44. és 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73      Lásd a KNAB‑ra vonatkozó, a jelen indítvány 13. pontjában idézett jogszabályi rendelkezéseket.

74      Lásd a jelen indítvány 86. pontját.

75      E tárgyban lásd többek között: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet (C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P egyesített ügyek, EU:C:2013:518, 125–129. pont), valamint a Törvényszék 2016. július 13‑án módosított (HL 2016. L 217., 72. o.), 2015. március 4‑i eljárási szabályzatának (HL 2015. L 105., 1. o.) 105. cikke.

76      Lásd a jelen indítvány 65. pontját.

77      Ezzel szemben az említett jegyzőkönyv 9. cikke a Parlament tagjai kapcsán a „mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól[i mentességre]” hivatkozik. Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv 8. cikke a Parlament tagjai számára anyagi jogi értelemben vett mentelmi jogot vagy a feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk tekintetében fennálló felelőtlenséget biztosít, míg az említett jegyzőkönyv 9. cikke eljárásjogi értelemben vett mentelmi jogot vagy sérthetetlenséget biztosít számukra; e megkülönböztetésről lásd: 2008. október 21‑i Marra ítélet (C‑200/07 és C‑201/07, EU:C:2008:579, 24. pont); 2011. szeptember 6‑i Patriciello ítélet (C‑163/10, EU:C:2011:543, 18. pont); Poiares Maduro főtanácsnok Marra egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑200/07 és C‑201/07, EU:C:2008:369, 13. pont); Jääskinen főtanácsnok Patriciello ügyre vonatkozó indítványa (C‑163/10, EU:C:2011:379, 3. pont).

78      Lásd ebben az értelemben: a Törvényszék 2018. október 24‑i RQ kontra Bizottság ítélete (T‑29/17, EU:T:2018:717, 5–12. pont); lásd még ugyanebben az összefüggésben: a Törvényszék elnökének 2016. július 20‑i az OLAF főigazgatója kontra Bizottság végzése (T‑251/16 R, nem tették közzé, EU:T:2016:424, 10–16. pont), valamint más összefüggésben: a Közszolgálati Törvényszék 2010. január 13‑i A és G kontra Bizottság ítélete (F‑124/05 és F‑96/06, EU:F:2010:2, 60. pont).

79      Lásd a jelen indítvány 5., 76. és 101. pontját.

80      Lásd a jelen indítvány 16., 17. és 129. pontját.

81      Nem kizárt tehát, hogy a KNAB‑nak, mielőtt 2018. február 15‑én megindította volna a nyomozást I. Rimšēvičs‑csel szemben, mielőtt vizsgálatot folytatott volna, vagy legalábbis mielőtt 2018. február 17‑én letartóztatta volna I. Rimšēvičs‑et (lásd a jelen indítvány 16. pontját), az EKB Kormányzótanácsától kérnie kellett volna ez utóbbi mentelmi jogának felfüggesztését.

82      Az 1024/2013 rendelet 26. cikke (8) bekezdésének megfelelően (lásd a jelen indítvány 5. pontját).

83      Lásd a jelen indítvány 99. pontját.

84      I. Rimšēvičs további részletek közlése nélkül jelzi, hogy letartóztatása nemzeti szinten kereset tárgyát képezte, amelyet alaki okokból elutasítottak, és hogy szabadságtól való indokolatlan megfosztás miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtandó keresetet készít elő.

85      Lásd ebben az értelemben: 1982. április 29‑i Pabst & Richarz ítélet (17/81, EU:C:1982:129, 18. pont); 2006. július 11‑i Chacón Navas ítélet (C‑13/05, EU:C:2006:456, 40. pont); 2016. december 21‑i Associazione Italia Nostra Onlus ítélet (C‑444/15, EU:C:2016:978, 66. pont).

86      Lásd a jelen indítvány 77. pontját.

87      Lásd a jelen indítvány 119–122. pontját.

88      Lásd a jelen indítvány 140–142. pontját.

89      Lásd a jelen indítvány 52–68. pontját.

90      Valamely felet csak akkor lehet ténylegesen a költségek viselésére kötelezni, ha ezt kifejezetten kérték (lásd: 1992. június 9‑i Lestelle kontra Bizottság ítélet, C‑30/91 P, EU:C:1992:252, 38. pont; 2004. április 29‑i Parlament kontra Ripa di Meana és társai ítélet, C‑470/00 P, EU:C:2004:241, 86. pont). A költségviselésre irányuló kérelmek hiányában a Bíróság így analógia útján az eljárási szabályzat 141. cikkének („Költségviselés elállás esetén”) (4) bekezdését alkalmazza, amely szerint „[a] költségviselésre irányuló kérelmek hiányában a felek maguk viselik saját költségeiket” (az 1991. június 19‑i eljárási szabályzat 69. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdése kapcsán lásd: 2005. október 6‑i Scott kontra Bizottság ítélet [C‑276/03 P, EU:C:2005:590, 39. pont]; lásd még: a Bíróság elnökének 2015. október 6‑i Comité d’entreprise SNCM kontra Bizottság végzése [C‑410/15 P(I), EU:C:2015:669, 22. pont]).