A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2015. július 15.(*)
„Verseny – Kartellek – Az előfeszített acél európai piaca – Az árak rögzítése, a piac felosztása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje – Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat – Együttműködés a közigazgatási eljárás során – Észszerű határidő”
A T‑423/10. sz. ügyben,
a Redaelli Tecna SpA (székhelye: Milánó [Olaszország], képviselik: R. Zaccà, M. Todino, E. Cruellas Sada és S. Patuzzo ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviseli kezdetben: B. Gencarelli, L. Prete és Bottka V., később: Bottka V., G. Conte és P. Rossi, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az EUMSZ 101. cikk és az EGT Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38344 – „előfeszített acél”‑ügy) 2010. június 30‑án hozott, a 2010. szeptember 30‑i C(2010) 6676 végleges bizottsági határozattal és a 2011. április 4‑i C (2011) 2269 végleges bizottsági határozattal módosított C(2010) 4387 végleges bizottsági határozat megsemmisítése és megváltoztatása iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), F. Dehousse és A. M. Collins bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. július 9‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
[omissis]
1. A megtámadott határozat tartalmának felidézése
75 A megtámadott határozat (1122)–(1125) preambulumbekezdése a következőképpen fejti ki azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság azt állapította meg, hogy a Redaelli esetében az engedékenységi közlemény alapján nem csökkenthető az e társasággal szemben kiszabott bírság összege:
„(1122) A Redaelli 2002. október 21‑én válaszolt egy információkérésre, és 2003. március 20‑án engedékenység iránti kérelmet terjesztett elő, alapvetően elismerve bizonyos olaszországi szintű megállapodásoknak a létezését 1990 és 1993 között, valamint 1995 és 2002 között, valamint bizonyos páneurópai szintű megállapodásoknak a létezését az 1995‑től 2002‑ig tartó időszak vonatkozásában. A Redaelli által rendelkezésre bocsátott információk magukban foglaltak bizonyos, a szóban forgó időszakból származó dokumentumjellegű bizonyítékokat. Ezen információk azonban nem jelentették jelentős tényező hozzáadását, és nem szolgáltak felvilágosítással olyan kérdéseket illetően, amelyekre vonatkozóan a Bizottság még nem rendelkezett kellő bizonyítékkal. A Bizottság tehát 2008. szeptember 19‑én az engedékenységről szóló közlemény 23. pontja alapján elutasította a Redaelli engedékenység iránti kérelmét
(1123) A Redaelli a kifogásközlésre adott válaszában vitatja a Bizottság azon megállapítását, amely szerint az általa szolgáltatott bizonyítékok nem képviselnek semmilyen jelentős hozzáadott értéket. Megjegyzi, hogy az évek során a társaság szerkezetátalakításával kapcsolatban jelentkező nehézségek ellenére teljes mértékben együttműködött a Bizottsággal, nemcsak azáltal, hogy olyan információkat szolgáltatott 2002 októberében, amelyek számára terhelőek voltak, és azokat 2003. március 20‑án engedékenység iránti kérelembe foglalta, hanem azáltal is, hogy válaszolt a Bizottság számos információkérésére. A Redaelli kijelenti, hogy a Bizottság a kifogásközlésben gyakran hivatkozott az e társaság által közölt információkra. A Redaelli kifogásolja, hogy – más társaságokkal ellentétben, különösen ideértve a Nedrit, amely 2003. október 23‑án nyújtotta be az engedékenység iránti kérelmét – semmilyen ideiglenes bírságcsökkentést nem nyújtottak.
(1124) [Emlékeztetni kell arra,] hogy a bírság engedékenységi közlemény szerinti csökkentésében való részesüléshez a vállalkozásnak olyan bizonyítékokat kell a Bizottság rendelkezésére bocsátania, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselnek a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékok értékéhez képest. Bár a Bizottság a kifogásközlésben és a jelen határozatban pár alkalommal valóban hivatkozott a Redaelli által benyújtott bizonyítékokra és nyilatkozatokra, a Redaelli által szolgáltatott információk közül egyik sem képviselt jelentős hozzáadott értéket, ellentétben a más olyan társaságok által előterjesztett bizonyítékokkal, mint a Nedri […].
(1125) Ami a Redaelli azon állítását illeti, amely szerint mindig teljes mértékben együtt működött a Bizottsággal azáltal, hogy számos információkérésre válaszolt, a Bizottság megjegyzi, hogy a vállalkozásoknak jogszabályon alapuló kötelezettsége áll fenn arra vonatkozóan, hogy a Bizottság információkérésére válaszoljanak. Ez önmagában tehát nem jogosít fel a bírság csökkentésére.”
2. A Redaelli által a közigazgatási eljárás során szolgáltatott bizonyítékok jelentős hozzáadott értékének a téves értékeléséről
76 A Redaelli lényegében emlékeztet arra, hogy az eljárás során teljes mértékben együttműködött a Bizottsággal. Arra is rámutat, hogy a megtámadott határozat számos alkalommal utal az ennek keretében benyújtott dokumentumokra és nyilatkozatokra. Ezek a hivatkozások némely esetben a Bizottság által az érvelésének alátámasztása érdekében hivatkozott egyetlen bizonyítékot képezik. Ezeknek a bizonyítékoknak a jelentős hozzáadott értékét számos példa illusztrálja, ami igazolja a bírság összegének az engedékenységi közlemény alapján történő csökkentését.
77 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az engedékenységi közleményben (lásd a fenti 23. pontot) a Bizottság meghatározta azokat a feltételeket, amelyek mellett azok a vállalkozások, amelyek a Bizottsággal a kartellre irányuló vizsgálata során együttműködnek, az általuk egyébként megfizetendő bírság alóli mentességben részesülhetnek, vagy jogosultak lehetnek a bírság összegének csökkentésére.
78 Az említett közlemény a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló első bizottsági közlemény (HL 1996. C 207., 4. o., a továbbiakban: 1996. évi közlemény) helyébe lépett annak érdekében, hogy az öt éven át tartó alkalmazás tapasztalatainak fényében lehetővé tegye a Bizottság számára az e területen alkalmazott politikájának a kiigazítását. A Bizottság többek között megállapította, hogy bár az 1996. évi közlemény alapjául szolgáló elvek érvényessége megerősítést nyert, a gyakorlat megmutatta, hogy hatékonyságát javíthatja azon feltételek átláthatóságának és kiszámíthatóságának a növelése, amelyek alapján a bírság csökkentését biztosítják. Ugyanígy a Bizottság közölte, hogy a bírság csökkentésének mértéke és azon hozzájárulás értéke közötti szorosabb kapcsolat, amelyet a vállalkozás a jogsértés megállapításához nyújtott, ugyancsak növelné a hatékonyságot (az engedékenységi közlemény (5) preambulumbekezdése).
79 A Törvényszéknek figyelembe kell vennie ezeket az engedékenységi közleménynek az 1996. évi közlemény helyébe léptetésekor a Bizottság által elérni kívánt célokat.
a) A bírság összegének a csökkentésére vonatkozóan előírt feltételek
80 Valamely vállalkozás, ha nem is felel meg az engedékenységi közleményben a bírság alóli mentességre vonatkozóan előírt feltételeknek, még mindig részesülhet a vele szemben egyébként kiszabandó bírság összegének a csökkentésében.
81 Az ilyen csökkentésben való részesülésre vonatkozóan ugyanis az említett közlemény 21. pontja azt írja elő, hogy a vállalkozásnak „a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania a feltehető jogsértésre vonatkozó olyan bizonyítékait, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselnek a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékok értékéhez képest”, és másrészt „véget kell vetnie a feltehető jogsértésben való részvételének nem később, mint a bizonyíték benyújtása időpontjában”.
82 Az említett közlemény 23. pontjának a) alpontja ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a Bizottság a közigazgatási eljárás végén elfogadott végső határozatban eldönti, hogy „a vállalkozás által szolgáltatott bizonyíték jelentős hozzáadott értéket képviselt‑e az egyidejűleg a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest”.
83 A „hozzáadott érték” fogalmát az engedékenységi közlemény 22. pontja a következőképpen pontosítja:
„A »hozzáadott érték« fogalma arra vonatkozik, hogy a benyújtott bizonyíték jellege és/vagy részletessége folytán mennyiben segíti a Bizottságot a kérdéses tényállás bizonyításában. Ennek mérlegelésében a Bizottság általában azokat az írásos bizonyítékokat, amelyek abból az időszakból származnak, mint a bizonyítandó tényállás, értékesebbnek tekinti, mint a később keletkezett bizonyítékokat. Ehhez hasonlóan a kérdéses tényállással kapcsolatos közvetlen bizonyítékokat általában nagyobb értékűnek tekinti, mint a közvetett vonatkozásúakat.”
84 Az engedékenységi közlemény 23. pontjának b) alpontja a bírság összegének csökkentésére vonatkozóan három tartományt ír elő. Az említett közlemény 21. pontjának megfelelő első vállalkozás esetében 30–50%‑os a csökkentés, a második vállalkozás esetében 20–30%‑os, a következő vállalkozások esetében pedig 20%‑ig terjed a csökkentés.
85 Az engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának második bekezdése megállapítja, hogy „[a]nnak érdekében, hogy e tartományok mindegyikében meg tudja határozni a csökkentés mértékét, a Bizottság figyelembe veszi a 21. pont feltételeinek megfelelő bizonyíték benyújtásának időpontját és az általa képviselt hozzáadott érték mértékét”, és hogy „[f]igyelembe veheti még, hogy a benyújtás időpontját követően a vállalkozás milyen mértékben és mennyire folyamatosan működött együtt vele”.
86 Az engedékenységi közlemény megfogalmazása tehát két szakasz megkülönböztetését feltételezi (lásd analógia útján: 2013. május 17‑i MRI kontra Bizottság ítélet, T‑154/09, EBHT, EU:T:2013:260, 320. pont).
87 Először is ahhoz, hogy a bírság összegének csökkentésében részesülhessen, a vállalkozásnak olyan bizonyítékokat kell szolgáltatnia, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselnek a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékok értékéhez képest. Így – amint azt a Bizottság az írásbeli észrevételeiben (lásd például az ellenkérelem 27. pontját, és a viszonválasz 10. pontját) kifejezetten megállapította, annak előírásával, hogy a vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékoknak „jelentős hozzáadott értéket [kell képviselniük] a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékok értékéhez képest”, az engedékenységi közlemény összehasonlítást ír elő a Bizottság számára korábban rendelkezésre álló bizonyítékok, valamint az engedékenységet kérelmező által nyújtott együttműködés keretében szerzett bizonyítékok között.
88 Másodszor a Bizottság által egyébként kiszabandó bírság csökkentése mértékének az adott esetben történő megállapításához a Bizottságnak két kritériumot kell figyelembe vennie: a bizonyítékok benyújtásának időpontját, és az általuk képviselt hozzáadott érték mértékét. A Bizottság ezen értékelése keretében figyelembe veheti még, hogy a benyújtás időpontját követően a vállalkozás milyen mértékben és mennyire folyamatosan működött együtt vele.
89 Ily módon, amennyiben a Bizottság rendelkezésére bocsátott bizonyítékok jelentős hozzáadott értéket képviselnek, és a vállalkozás nem elsőként vagy másodikként közöl ilyen bizonyítékokat, a Bizottság által vele szemben egyébként kiszabandó bírság csökkentésének maximális mértéke 20%. Minél hamarabb került sor az együttműködésre, és minél jelentősebb a hozzáadott érték nagysága, annál jobban növekszik a csökkentés mértéke, amely a Bizottság által egyébként kiszabandó bírság összegének legfeljebb 20%‑a lehet (lásd analógia útján: MRI kontra Bizottság ítélet, fenti 86. pont, EU:T:2013:260, 322. pont).
90 A kartell tagjai által nyújtott együttműködés időbeli sorrendje és gyorsasága tehát alapvető fontosságú elem az engedékenységi közlemény által kialakított rendszerben (2011. október 5‑i Transcatab kontra Bizottság ítélet, T‑39/06, EBHT, EU:T:2011:562, 380. pont; 2013. szeptember 16‑i Roca kontra Bizottság ítélet, T‑412/10, EBHT [Kivonatok], EU:T:2013:444, 183. pont). Ugyanez igaz a valamely vállalkozás által e tekintetben szolgáltatott különböző bizonyítékokhoz kapcsolódó hozzáadott érték nagyságára is.
91 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra is, hogy bár a Bizottság köteles megindokolni, hogy miért gondolja úgy, hogy a vállalkozások által az engedékenységi közlemény keretében szolgáltatott információk olyan hozzájárulást jelentenek, amely igazolja vagy nem igazolja a kiszabott bírság összegének csökkentését, mégis a Bizottság határozatát e tekintetben megtámadni kívánó vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk, hogy az általuk önkéntesen szolgáltatott információk hiányában a Bizottság nem tudta volna a jogsértés lényeges elemeit bizonyítani, és így bírságkiszabó határozatot sem tudott volna elfogadni (lásd: Roca kontra Bizottság ítélet, fenti 90. pont, EU:T:2013:444, 184. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
92 A csökkentés létjogosultságára tekintettel a Bizottság nem vonatkoztathat el a szolgáltatott információ hasznosságától, amely szükségszerűen a már a birtokában lévő bizonyítékoktól függ (lásd: Roca kontra Bizottság ítélet, fenti 90. pont, EU:T:2013:444, 185. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
93 Amikor valamely vállalkozás az engedékenységi kérelem keretében – kevésbé pontosan és világosan – csak megerősít bizonyos, más vállalkozások által már korábban, együttműködés címén nyújtott információkat, az e vállalkozás általi együttműködés mértékét – jóllehet hasznos lehet a Bizottság számára – nem lehet összehasonlítani az említett információkat elsőként nyújtó vállalkozáséval. Az olyan nyilatkozat, amely egy bizonyos fokig csupán annak a nyilatkozatnak a megerősítésére korlátozódik, amellyel a Bizottság már rendelkezett, nem könnyíti meg ugyanis jelentősen a Bizottság munkáját. Következésképpen nem elegendő ahhoz, hogy igazolja a bírság összegének az engedékenységi közlemény alapján való csökkentését (lásd ebben az értelemben: 2011. május 17‑i Arkema France kontra Bizottság ítélet, T‑343/08, EBHT, EU:T:2011:218, 137. pont; Roca kontra Bizottság ítélet, fenti 90. pont, EU:T:2013:444, 186. pont).
94 Az ítélkezési gyakorlatból következik továbbá, hogy egyetlen, kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás nyilatkozata, amelynek pontosságát több más, megvádolt vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá (lásd: Roca kontra Bizottság ítélet, fenti 90. pont, EU:T:2013:444, 187. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
95 Végül, noha meg kell állapítani, hogy a Bizottság az engedékenységi közlemény értelmében hozzá benyújtott információk jelentős hozzáadott értékének vizsgálatakor mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, a Törvényszék nem hivatkozhat az említett mérlegelési mozgástérre annak érdekében, hogy lemondjon a Bizottság által e tekintetben elvégzett értékelés mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból való alapos felülvizsgálatának elvégzéséről (lásd: Roca kontra Bizottság ítélet, fenti 90. pont, EU:T:2013:444, 188. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. október 24‑i Kone és társai kontra Bizottság ítélet, C‑510/11 P, EU:C:2013:696, 24. és 92. pont).
96 Ez még inkább igaz abban az esetben, ha a Törvényszéktől – amint a jelen esetben is – azt kérik, hogy maga értékelje, milyen értéket kell tulajdonítani a felperes által az azon eljárás során előterjesztett bizonyítékoknak, amely ahhoz vezet, hogy e felperessel szemben a versenyjog megsértéséért szankciót alkalmaznak (lásd a fenti 74. pontot).
97 E fenti megfontolások alapján kell vizsgálni a közigazgatási eljárás során a Bizottsággal közölt információk jelentős hozzáadott értékének a bizonyítása érdekében a Redaelli által hivatkozott érveket.
b) A jelentős hozzáadott értékre vonatkozó érvek vizsgálata
A kontextusra és az időbeli sorrendre vonatkozó előzetes megjegyzések
98 Először is emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy a jelentős hozzáadott értékre vonatkozó érvekről határozni lehessen, a Törvényszék felhívta a Bizottságot arra, hogy ismertesse a jogsértés minden olyan aspektusa vonatkozásában, amellyel kapcsolatban a Redaelli a hozzájárulásának a jelentős hozzáadott értékére vonatkozik, azokat a különböző bizonyítékokat, amelyeket mérlegelt annak a megállapításakor, hogy e hozzájárulás „nem jelentett[e] jelentős tényező hozzáadását, és nem [szolgált] felvilágosítással olyan kérdéseket illetően, amelyekre vonatkozóan a Bizottság még nem rendelkezett kellő bizonyítékkal”, és „a Redaelli által szolgáltatott információk közül egyik sem képviselt jelentős hozzáadott értéket” (lásd megtámadott határozat (1122) és (1124) preambulumbekezdését).
99 A Bizottság ennek a felhívásnak az említett bizonyítékoknak a 2014. február 28‑án és 2014. május 16‑án történő ismertetésével eleget tett.
100 Ezt követően a Bizottság 2014. július 8‑án a Törvényszékkel a dokumentumok egy újabb sorozatát közölte a 2013. december 17‑i pervezető intézkedésekre adott válaszának a kiegészítéseképpen. Ezeket a dokumentumokat a tárgyalás során az iratanyaghoz csatolták (lásd a fenti 68 és 69. pontot). Az említett dokumentumok megfeleltek a Redaelli által a közigazgatási eljárás során szolgáltatott dokumentumok teljes változatának, ezek tehát a felperes számára ismertek voltak. A dokumentumokat a Bizottság korábban részleges formában közölte, és azokból hiányoztak a kísérőlevelek vagy a kísérőlevélhez csatolt mellékletek.
101 Még ha a fent említett dokumentumok teljes változatának a közlésére késedelmesen is került sor, meg kell állapítani, hogy a tartalmukat a Redaelli keresetlevele már részletesen ismertette, és a Törvényszék többek között a pervezető intézkedéseket és a bizonyításfelvételre irányuló intézkedéseket követő bizonyításfelvétel keretében a Redaelli hozzájárulásáról kellőképpen pontos információkat szerzett.
102 A fentiekből következően a Törvényszék úgy véli, hogy mind ténybeli, mind jogi szempontból kielégítő módon tudja vizsgálni a Redaelli által a közigazgatási eljárás során előterjesztett különböző bizonyítékok jelentős hozzáadott értékére vonatkozóan a Bizottság által a megtámadott határozatban elvégzett értékelést az e tekintetben a felperes által előterjesztett érvek tekintetében.
103 Másodszor meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Redaelli kizárólag azt kéri a Törvényszéktől, hogy gyakoroljon vele szemben engedékenységet oly módon, hogy tekintse a Redaellit a vállalkozásoknak az engedékenységi közlemény 23. pontjában említett harmadik, nevezetesen azon csoportjának részeként, amely azon vállalkozásokból áll, amelyek a kiszabott bírság 20%‑áig terjedő bírságcsökkentésben részesülhetnek (lásd a fenti 74 és 84. pontot).
104 A Redaelli ezzel nem kéri és nem is vitatja azt a bánásmódot, amelyet először is a DWK‑val szemben alkalmaztak, mely társaság a Bizottságtól mentességben részesült minden olyan bírság alól, amelyet automatikusan meg kellett volna fizetnie, és amelyet másodszor az ITC‑vel szemben alkalmaztak, amelyet a Bizottság az első olyan vállalkozásnak tekintett, amely a rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest jelentős hozzáadott értékkel rendelkező bizonyítékokat szolgáltatott a számára, vagy amelyet harmadszor a Nedrivel szemben alkalmaztak, amelyet a Bizottság a második olyan vállalkozásnak tekintett, amely megfelelt az engedékenységi közlemény 21. pontjában előírt, fent említett feltételnek.
105 A Redaelli a Törvényszék erre vonatkozó kérdésére megerősítette, hogy ez így van, amit a tárgyalási jegyzőkönyv rögzített.
106 Harmadszor a jogsértés különböző aspektusaira tekintettel, amelyekkel kapcsolatban a Redaelli a hozzájárulásának a jelentős hozzáadott értékére hivatkozik, meg kell továbbá különböztetni az Italia klubra vonatkozó bizonyítékokat és a Zürich klubra, valamint utódjára, az Európa klubra vonatkozó bizonyítékokat, és figyelembe kell venni az időbeli sorrendet, amely a releváns dokumentumok elemzésében alapvető szerepet játszik.
107 Az Italia klub tekintetében ugyanis a megtámadott határozatból az következik, hogy a Bizottság számos, a tényállás időszakából származó bizonyítékkal rendelkezett, amelyeket a 2002. szeptember 19‑én és 20‑án elvégzett vizsgálat során szerzett meg, vagy amelyeket ezt követően bocsátott rendelkezésére többek között az ITC. Ezek a bizonyítékok lehetővé tették a számára azt, hogy a jogsértés ezen aspektusát 1995‑től kezdődően, és 2002‑ig terjedően bizonyítsa mind a Redaelli, mind többek között a következő három másik olasz termelő vonatkozásában: a CB, az Itas és az ITC.
108 Ami a páneurópai szintű jogsértés első szakaszát, a Zürich klubot érinti, amely az egyik olasz termelőt, a Redaellit, valamint más piaci szereplőket (WDI, Nedri, DWK, Tréfileurope…) tömöríti, a rendelkezésre álló bizonyítékok színvonala alacsonyabb. A Bizottság ezzel a szakasszal kapcsolatban inkább az engedékenységet kérelmezőktől származó nyilatkozatokat terjeszt elő, valamint az Emesa feljegyzéseit, melyeket az eljárás későbbi szakaszában, 2007. június 28‑án szerzett meg.
109 Ami a páneurópai szintű jogsértés második szakaszát, az Európa klubot érinti, a megtámadott határozat a bizonyítékok számos forrását említi, amelyek egymást számos esetben megerősítik. E tekintetben megállapítható, hogy a megtámadott határozat a Redaellit olyan vállalkozásként említi, amely megerősíti más vállalkozásoknak a jogsértés ezen aspektusában való részvételét.
110 Szintén a jelen ügyben, és a jogsértés különböző aspektusai közötti, fent említett különbségtételre tekintettel figyelembe kell venni, hogy a Törvényszék a közigazgatási eljárás során előterjesztett dokumentumok két sorozatát vizsgálta: azokat, amelyeket a Redaelli nyújtott be, amelyek az álláspontja szerint bizonyítják a hozzájárulásának a jelentős hozzáadott értékét, valamint azokat, amelyeket a Bizottság terjesztett elő annak igazolására, hogy már kellő bizonyítékkal rendelkezett annak megállapításához, hogy a Redaelli hozzájárulásának nem volt jelentős hozzáadott értéke.
111 A Redaelli hozzájárulása négy dokumentumból áll: először is egy információkérésre adott, 2002. október 21‑i válaszból, másodszor a 2003. március 20‑i engedékenység iránti kérelemből, harmadszor egy információkérésre adott, 2006. szeptember 6‑i válaszból, és negyedszer egy információkérésre adott, 2007. június 15‑i válaszból.
112 Ami a Bizottság által az annak igazolása céljából hivatkozott bizonyítékokat illeti, hogy a Redaelli hozzájárulása nem rendelkezett jelentős hozzáadott értékkel, azok először is a DWK 2002. június 18‑i, a vizsgálatokat megelőző, mentesség iránti kérelméből, valamint az e vállalkozás által a későbbiekben tett nyilatkozatokból származnak, másodszor a 2002. szeptember 19‑i és 20‑i vizsgálatok során – többek között ideértve a Redaellinél végzett vizsgálatokat – lefoglalt dokumentumokból, és harmadszor a vizsgálatot követően többek között az ITC által 2002. szeptember 21‑én, a Nedri által 2002. október 23‑án, az Emesa által 2002. október 25‑én, és a Tréfileurope által 2002. november 4‑én előterjesztett engedékenység iránti kérelmekből, valamint az Emesa által készített, és a Bizottságnak 2007. június 28‑án továbbított feljegyzésekből, mely időpont későbbi, mint a Redaelli által a hozzájárulása tartalmának a bizonyításaképpen hivatkozott utolsó dokumentum benyújtásának az időpontja.
113 A Bizottság számára a közigazgatási eljárás során megküldött információk jelentős hozzáadott értékének a bizonyítása céljából a Redaelli által hivatkozott érveket ebben a kontextus, és különösen a fentiekben kifejtett, időbeli sorrendre vonatkozó adatok figyelembevételével kell vizsgálni.
114 Az ilyen vizsgálat valójában szükségessé teszi annak az időpontnak a felidézését, amikor a kérdéses bizonyítékokat a Bizottság rendelkezésére bocsátották, annak érdekében, hogy az akkor rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokat figyelembe lehessen venni.
A releváns dokumentumok elemzése
115 Először is sorban meg kell vizsgálni a Redaelli által a hozzájárulása jelentős hozzáadott értékének a bizonyításaképpen hivatkozott különböző érveket.
– A CB, az Itas és az ITC képviselete a Zürich klubban 1993 és 1995 között
116 A Redaelli azzal érvel, hogy a hozzájárulása lehetővé tette a Bizottság számára annak megállapítását, hogy az ITC, az Itas és a CB az 1993‑tól 1995‑ig tartó időszakban részt vett a Zürich klubban. Így a Redaelli volt az első és egyetlen olyan vállalkozás, amely felfedte az ITC, az Itas és a CB képviseletében a Zürich klub ezen időszakban tartó találkozóin betöltött szerepét. Ugyanígy az „Assider csoport” kifejezés jelentősége tekintetében rá kell mutatni, hogy a Redaelli tette lehetővé, és nem pedig a Nedri, annak megértését, hogy e kifejezés a kartellban részt vevő olasz termelők korlátozott csoportját azonosítja, és nem az ilyen nevű szakmai szövetség tagjainak az összességét.
117 Először is e tekintetben a Redaelli hozzájárulásának az egyik legjelentősebb aspektusáról van szó, mivel a felperes ezen információk alapján azzal érvel, hogy a Bizottság megerősítette a ténymegállapító képességét azzal, hogy a CB‑t, az Itast és az ITC‑t hosszabb időszak tekintetében, és a jogsértés más aspektusa vonatkozásában vonta felelősségre ahhoz képest, mint amit ezt megelőzően tervezhetett.
118 A megtámadott határozatra és az abban hivatkozott bizonyítékokra tekintettel azonban meg kell állapítani, hogy a felperes tévesen értelmezi a hozzájárulása által a közigazgatási eljárás tekintetében betöltött szerepet.
119 A Bizottság ugyanis meggyőzően bizonyítja, hogy már jóval a Redaelli 2007. június 15‑i, az eljárás előrehaladott szakaszában történő, és a Bizottság információkérésére válaszoló közlése előtt megtudta, hogy melyik az a három olasz előfeszített acélt (a továbbiakban: EFA) termelő vállalkozás, amelyek a múltban az 1988‑ban megszűnő Assider szakmai szövetség tagjai voltak, és amelyek a felperes közvetítésével valószínűleg részt vettek a Zürich klubban.
120 Először is a Bizottság a DWK 2002. június 18‑i, mentesség iránti kérelmének szakaszától kezdődően tudhatta, hogy a Redaelli három másik olasz EFA‑termelőt képviselt (lásd a megtámadott határozat (153) preambulumbekezdését).
121 Másodszor a Bizottság a Nedri 2002. október 23‑i engedékenység iránti kérelmére tekintettel azt is tudta, hogy e vállalkozás szerint a Redaelli képviselte az Assidert a Zürich klub találkozóin (lásd a megtámadott határozat (153) preambulumbekezdését).
122 Ezek az információk összességükben alapvető információt nyújtottak a Bizottság számára, nevezetesen arra vonatkozóan, hogy a Zürich klub találkozói során a Redaelli az Assidert is képviselte, azaz három más olasz termelőt is.
123 A Bizottság ezzel egyidejűleg arról is tudott, hogy a Redaelli és három olasz termelő (CB, Itas és ITC) az Italia klubon belül megbeszéléseket folytatott egy a Zürich klub tagjaival kötendő megállapodásról. Ez tűnik ki többek között az 1995. január 23‑i megállapodástervezetből, amelyet a Bizottság a Redaelli helyiségeiben 2002. szeptember 19‑én és 20‑án folytatott vizsgálat során fedezett fel, és amelyben az áll, hogy a Redaelli megbízást kap a CB‑nek, az Itasnak és az ITC‑nek a páneurópai termelők körében való képviseletére (lásd a megtámadott határozat (166) preambulumbekezdését).
124 Harmadszor a felperes maga ad számot a válaszában a DWK 2007. május 8‑i nyilatkozatának tartalmáról, amelyből az tűnik ki, hogy e vállalkozás szerint a Zürich klub találkozóin a Redaelli a saját elmondása szerint három olasz termelőt képviselt (lásd a megtámadott határozat (153) preambulumbekezdését ). Ez a nyilatkozat azt is közli, hogy a DWK‑t e találkozón képviselő egyik személy emlékei szerint a Redaelli nem közölte, hogy mely termelőkről van szó, és hogy az említett képviselő ezen nem aggódott, valamint azt, hogy a képviselő a CB, az Itas és az ITC nevű termelőkre gyanakodott, tekintettel arra, hogy a többi olasz termelő kisebb volt, vagy még nem létezett (például az SLM).
125 A fentiekből következik, hogy a Bizottság már a Redaelli 2007. június 15‑i tájékoztatását megelőzően tudott arról, hogy a Redaelli a Zürich klub találkozóin azt közölte, hogy három másik olasz termelőt képvisel. A Bizottságnak arról is tudomása volt, hogy mely lehet e három termelő.
126 Meg kell állapítani mindenesetre azt, hogy a Redaelli által 2007. június 15‑én adott információk megelőzték az Emesa kis idővel ezt követően, 2007. június 28‑án benyújtott feljegyzéseinek az információit. A Bizottság ugyanis az Emesa által készített, és az ArcelorMittal által rendelkezésre bocsátott feljegyzések alapján állapíthatja meg azt, hogy a Zürich klub 1994. június 8‑i és 9‑i ülésén a Redaelli képviselője a Tréfileurope, a DWK, a WDI, a Tycsa, a Nedri és az Emesa jelenlétében közölte, hogy három vállalkozást képvisel, nevezetesen a CB‑t, az Itast és az ITC‑t (lásd a megtámadott határozat (159) preambulumbekezdését). A Bizottság állításával ellentétben azonban a Redaelli hozzájárulása hozzáadott értékének a megállapításához e tekintetben nem kell figyelembe venni az Emesa feljegyzéseit, hanem csupán a 2007. június 15. előtt közölt információkat.
127 Ezenfelül meg kell állapítani azt, hogy a fenti közlések nem jártak a Redaelli által állított hatással, amely a Redaelli érvelése szerint az volt, hogy e társaság hozzájárulása lehetővé tette a Bizottság számára annak a megállapítását, hogy az ITC, az Itas és a CB az 1993‑tól 1995‑ig tartó időszakban részt vett a Zürich klubban.
128 A CB tekintetében meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatból következően az vitatta, hogy részt vett volna a Zürich klubban vagy valamely páneurópai megállapodásban. Álláspontja szerint a Redaelli „saját magát jelölte ki” e tekintetben más olasz termelők képviselőjének. Erre a vitatásra tekintettel, és még ha a CB az ITC által az engedékenység iránti kérelmében rendelkezésre bocsátott információkra figyelemmel közölte is azt, hogy a CB, csakúgy, mint a Redaelli, az Itas, az ITC, a Tréfileurope Italia, a DWK és a Tycsa, a Zürich klub termelőivel együtt részt vett az Italia klub egyik találkozóján, melyre 1993. február 24‑én került sor, és melynek során nem csak az olasz piacbeli árakat és eladásokat beszélték meg, hanem a többi európai piacon jellemző EFA‑fogyasztást is, a Bizottság azon megállapodástervezet miatt, amelyet maga fedezett fel a 2002. szeptember 19‑én és 20‑án szervezett vizsgálatokon, helyesebbnek vélte annak megállapítását, hogy a CB a jogsértésben csupán 1995. január 23‑tól vett részt (lásd a fenti 123. pontot).
129 A CB‑nek a kartellban való részvétele tehát csupán 1995. január 23‑tól, és a Redaelli által az engedékenység iránti kérelmében rendelkezésre bocsátottaktól eltérő bizonyítékok alapján bizonyított (lásd a megtámadott határozatot, és különösen annak (155), (165), (166) és (849)–(855) preambulumbekezdését).
130 Az Itast illetően a megtámadott határozat szintén azt állapítja meg, hogy e vállalkozás vitatta azt, hogy az 1993‑tól 1994‑ig terjedő időszakban részt vett volna a Zürich klubban, mivel Németország vonatkozásában csak 1995‑ben, más országok vonatkozásában pedig csupán ezt követően szerezte meg a szükséges tanúsítványokat. A Bizottság úgy vélte, hogy – a CB‑től eltérően, és a megtámadott határozatban kifejtett indokok alapján – az Itasnak a jogsértésben való részvétele attól kezdődően bizonyított, hogy e vállalkozás a Zürich klub termelőivel együtt részt vett az Italia klub 1993. február 24‑i találkozóján. E tekintetben a Bizottság azt is megállapította, hogy az Itas, csakúgy mint a Redaelli és az ITC, részt vett az Italia klub 1993. május 7‑i találkozóján, amelyre vonatkozóan az ITC információkat szolgáltatott az engedékenység iránti kérelmében. Ez a találkozó többek között a páneurópai termelők tekintetében felvetett négy javaslatot érintett. Bár megállapítható, hogy a megtámadott határozat ezenfelül közli, hogy az Itast „a Redaelli képviselte a Zürich klub találkozóin”, amelyek az 1993. február 24‑i találkozót követték, a fentiekből kitűnik, hogy ezt az információt teljes egészében ki lehetett következtetni a DWK és a Nedri által a Redaelli 2007. június 15‑i hozzájárulását megelőzően közölt bizonyítékokból (lásd a megtámadott határozatot és különösen annak (155), (163), (164) és (856)–(861) preambulumbekezdését).
131 Ilyen helyzetben, tekintettel arra, hogy a Bizottság számos bizonyítékkal rendelkezett az Itas jogsértésben való részvétele kezdetének a bizonyítására, ideértve az Italia klubnak a Zürich klub termelőivel tartott, 1993. február 24‑i találkozójára vonatkozó, kézzel írt jegyzőkönyvet közlő, engedékenység iránti kérelmében az ITC által rendelkezésre bocsátott információkat, melyek alapvetőek, valamint ideértve a Redaelli által a Zürich klubban betöltött szerepet érintően a DWK és a Nedri által közölt információkat, a Bizottság jogosan állapította meg, hogy a Redaelli 2007. június 15‑i hozzájárulása a már rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest nem rendelkezett jelentős hozzáadott értékkel.
132 Az ITC vonatkozásában a megtámadott határozatból következik, hogy e vállalkozás jóváhagyta a neki címzett kifogásközlés tartalmát, és megerősítette, hogy az „összhangban áll az engedékenységi kérelmében és az ezt követő nyilatkozatokban rendelkezésre bocsátott nyilatkozatokkal és beszámolókkal”, azaz megerősítette, hogy közvetlenül részt vett a kartellben, különösen a Zürich klubban, az Italia klubban, valamint az olasz termelőknek az Európa klubon belüli, 1993. február 24‑től 2002. szeptember 19‑ig tartó integrációjában (lásd a megtámadott határozatot, és különösen annak (841) és (843) preambulumbekezdését).
133 Még ha a megtámadott határozat a (153) és (155) preambulumbekezdésében le is szögezi, hogy az ITC nem vitatta, hogy a Zürich klubban a Redaelli képviseli, e tekintetben is megállapítható, hogy a Bizottság az ITC jogsértésben való részvétele kezdetének a bizonyítására vonatkozóan más bizonyítékokkal is rendelkezett, ideértve többek között a maga az ITC, valamint a Nedri által rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat. Ebben a helyzetben a Bizottság jogosan állapította meg, hogy a Redaelli 2007. június 15‑i hozzájárulása nem felel meg a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest jelentős hozzáadott értékre vonatkozóan az engedékenységi közleményben meghatározott feltételeknek.
134 A felek érveire és a benyújtott dokumentumokra tekintettel le kell szögezni, hogy a Bizottság valóban megállapíthatta, hogy a jogsértés ezen aspektusa vonatkozásában mind tárgyi szempontból, mind kronológiai szempontból már kellő bizonyítékkal rendelkezik a kérdéses tények bizonyításához. A Redaelli által e tekintetben hivatkozott bizonyítékok tehát nem rendelkeztek az ahhoz szükséges jelentős hozzáadott értékkel, hogy az engedékenységi közlemény alapján a bírság csökkentésében részesülhessen.
– A jogsértés egyéb aspektusai
135 A Redaelli azzal érvel, hogy a hozzájárulása keretében az elsők között erősítette meg a kartell ellenőrzési rendszerét, és e hozzájárulás az elsők között bocsátotta rendelkezésre e rendszer teljes körű leírását. Erre már 2002. október 21‑én sor került, az egyik információkérésre adott válaszában, valamint a 2003. március 20‑i engedékenység iránti kérelmében.
136 Meg kell azonban állapítani, hogy a megtámadott határozatban hivatkozott indokokra tekintettel, és az e tekintetben a Bizottság által szolgáltatott információkat figyelembe véve a Bizottság már számos bizonyítékkal rendelkezett a 2002. szeptember 19‑i és 20‑i vizsgálatokat, az ITC 2002. szeptember 21‑i engedékenység iránti kérelmét, valamint a Tréfileurope 2002. november 4‑i engedékenység iránti kérelmét követően (lásd a megtámadott határozat (450)–(455) preambulumbekezdését).
137 Konkrétan kronológiai szempontból emlékeztetni kell arra, hogy a Redaelli az egyik információkérésre adott, 2002. október 21‑i válaszában egy értékesítő, Pr. megnevezésére szorítkozott, akinek az volt a feladata, hogy a különböző termelők eladásainak a változásaira vonatkozóan adatokat gyűjtsön. Márpedig a Bizottság ebben az időpontban rendelkezett többek között olyan, a tényállás időszakából származó dokumentumokkal, amelyeket e személy készített, és amelyeket a 2002. szeptember 19‑i és 20‑i vizsgálatok alkalmával fedeztek fel, és e dokumentumok egyértelműen tartalmazták a Redaelli által említett információkat.
138 A Redaelli a 2003. március 20‑i engedékenység iránti kérelmében több részletet szolgáltat Pr. szerepéről, és közli többek között, hogy Pr. meghatározhatta az érintett termelők egyes ügyfeleinek a vásárlásait. A szerepe már nem csak az eladott mennyiségek ellenőrzése volt, hanem az ügyfélkört érintő potenciálok meghatározása is. Bár igaz, hogy a Pr. által betöltött szerepnek e második részét a megtámadott határozat a (452) preambulumbekezdésben említi, ahol az is említésre kerül, hogy az ezzel kapcsolatos információk a Redaellitől származnak, továbbra is igaz, hogy az e személy által betöltött alapvető szerep, amint azt a Bizottság a vizsgálatok során felfedezett dokumentumokra való hivatkozással megerősíti, a felügyelet és az ellenőrzés volt.
139 A Redaelli által e tekintetben hivatkozott bizonyítékok tehát nem rendelkeztek az ahhoz szükséges jelentős hozzáadott értékkel, hogy e vállalkozás az engedékenységi közlemény alapján a bírság csökkentésében részesülhessen.
140 Ezenfelül a Redaelli azzal érvel, hogy a hozzájárulása elsőként erősítette meg számos találkozó megtörténtét és tartalmát, ideértve az Italia klub 2002. február 1‑jei, 2002. március 1‑jei és 2002. augusztus 26‑i találkozóját, és az Európa klub 2000. február 28‑i és 29‑i, 2000. május 8‑i és 9‑i, 2001. május 15‑i, 2001. szeptember 4‑i, és 2002. július 24‑i találkozóját.
141 Az iratokból szintén e tekintetben az következik, hogy a Bizottság általánosságban számos információval rendelkezett az érintett időszak (2000–2002.) vonatkozásában, mind az Italia klub, mind pedig az Európa klub tekintetében (lásd a megtámadott határozatnak az említett találkozó leírására vonatkozó 2. és 3. mellékletét). A Redaelli által e tekintetben hivatkozott hozzájárulás ugyanis semmivel nem járul hozzá, vagy csak nagyon kis mértékben járul hozzá a Bizottságnak a kérdéses tények bizonyítására vonatkozó képességéhez, legyen szó akár az érintett időszakról, akár az érintett klubokról, vagy akár a Redaelli által hivatkozott találkozók tartalmáról, melyek tekintetében a Bizottság már bizonyítékokkal rendelkezett, amelyeket a vizsgálatok során fedeztek fel, vagy a megfelelő időben más vállalkozások bocsátottak rendelkezésre, mint az ITC, a CB, a Tréfileurope, a Nedri vagy a DWK, vagy melyek tekintetében a Bizottság meg tudta állapítani, hogy a Redaelli által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok nem bizonyítják a hivatkozott találkozó versenyellenes jellegét (ilyen az állítólagos 2000. május 8‑i és 9‑i találkozó, amely csupán az EFA területén dolgozók szakmai szövetsége, az Eurostress Information Service (ESIS) által tartott találkozónak bizonyult).
142 A Redaellinek a fent említett találkozókkal kapcsolatos hozzájárulása tehát az engedékenységi közlemény értelmében nem képvisel jelentős hozzáadott értéket.
143 Végezetül a Redaelli arra is hivatkozik, hogy elsőként erősítette meg azt, amit az engedékenységi kérelem röviden említ a kvótákat rögzítő páneurópai szintű megállapodás (Zürich klub) és az olaszországi szintű megállapodás (Italia klub) közötti kapcsolattal összefüggésben; elsőként írta le az Italia klubnak az 1990‑es évek elejét jellemző dinamikáját, különösen az ezen kezdeményhez való csatlakozásnak az ITC által történő megtagadását követően a kvóták rögzítésére vonatkozó gyakorlat megszüntetése tekintetében; jelentős volt a hozzájárulása a Tréfileurope Italia klubban való részvételének a kezdetére vonatkozó időpont megállapítása tekintetében, és tőle származott a kizárólagos és a közös ügyfelek közötti, a megtámadott határozatban alkalmazott különbségtétel az Italia klub vonatkozásában, vagy „az ESIS találkozóihoz kapcsolódóan” tartott páneurópai találkozókat érintően.
144 Ezekkel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy amint azt a Bizottság a Törvényszék által elrendelt pervezető intézkedésekre és bizonyításfelvételi intézkedésekre válaszul kifejti, az ezzel összefüggésben a Redaelli által hivatkozott bizonyítékok nem voltak meghatározóak, vagy a jogsértés csekély jelentőségő aspektusaira vonatkoztak, amelyek önmagukban nem relevánsak azon bizonyítékokra tekintettel, amelyekkel a Bizottság már rendelkezett, és amelyek számos, egymást megerősítő forrásból származtak.
145 Így a Zürich klub és az Italia klub közötti kapcsolatot illetően meg kell állapítani, hogy bár a megtámadott határozatnak a Redaelli által hivatkozott része, nevezetesen a (401) és azt követő preambulumbekezdések valóban említenek a Redaelli által szolgáltatott dokumentumokat, az iratokból az is kitűnik, hogy más dokumentumokat a vizsgálatok során foglaltak le, vagy azokat az ITC bocsátotta rendelkezésre, különösen ideértve az e tekintetben legrelevánsabb dokumentumot, nevezetesen a Redaelli, a CB, az Itas és az ITC közötti, 1995. december 5‑i megállapodást.
146 Ugyanígy az Italia klub 1990‑es évek elejét jellemző dinamikájának a leírását illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a Redaelli, a CB, az Itas és az ITC részvételét az Italia klubban csupán 1995. január 23‑tól számítja, amely a vizsgálatok nyomán a Bizottság birtokába jutott legrégebbi megállapodástervezet időpontja (lásd a megtámadott határozat (402) és (456) preambulumbekezdését). A Redaelli által az ezt megelőző állapotra vonatkozóan közölt információk tehát nem voltak hatással a Bizottság bizonyítási képességére. A Tréfileurope Italia klubban való részvételének a kezdeti időpontját illetően a megtámadott határozat (460) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság már kellő bizonyítékkal rendelkezett ahhoz, hogy ezt az időpontot 1995. április 3‑ra tegye, mivel az ITC rendelkezésre bocsátotta az erre vonatkozó dokumentumokat. Ami a kizárólagos és a közös ügyfelek közötti különbségtételt illeti, a megtámadott határozat (445) és (447) preambulumbekezdéséből ugyanilyen egyértelműséggel kitűnik, hogy a Bizottság már ismerte ezt a különbségtételt azokból a dokumentumokból, amelyeket a vizsgálatok alkalmával fedezett fel, valamint a Tréfileurope észrevételeiből.
147 Végezetül „az ESIS találkozóihoz kapcsolódóan” tartott páneurópai találkozókat érintő hivatkozások tekintetében meg kell állapítani, hogy ez az információ már kitűnt a Bundeskartellamt által az eljárás kezdeti szakaszában rendelkezésre bocsátott dokumentumokból, valamint a vizsgálatok alkalmával felfedezett dokumentumokból.
c) Következtetés
148 A fenti megfontolásokból az következik, hogy az első jogalap első részét megalapozatlanság miatt teljes mértékben el kell utasítani.
3. A bizalomvédelem elvének a megsértéséről
149 A Redaelli lényegében azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette a bizalomvédelem elvét, mivel nem vizsgálta meg az engedékenység iránti kérelmét az engedékenységi közleményben meghatározott kritériumok tekintetében. A Bizottság az e kérelemnek a 2008. szeptember 19‑i elutasításakor valójában az új és szigorúbb, a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közleménye (HL 2006. C 298., 17. o.) alapján járt el. Márpedig az engedékenységi közlemény alkalmazási ideje alatt, amint az a más kartellek szankcionálására vonatkozó határozatokból kitűnik, a Bizottság készebbnek mutatkozott arra, hogy a bírság összegét csökkentse az olyan kérelmek eredményeképpen, amelyek főként nyilatkozatokon alapulnak, és a „hozzáadott értékre” vonatkozó küszöb alacsonyabb volt, mint a későbbiekben.
150 A Bizottság azonban, amint az a fenti 76–148. pontból kitűnik, a Redaelli állításaival ellentétben az említett vállalkozás engedékenység iránti kérelmének az elbírálásakor helyesen alkalmazta az engedékenységi közleményben meghatározott kritériumokat.
151 Ezenfelül a Redaelli nem szorítkozhat arra sem, hogy a Bizottság által más ügyekben alkalmazott megoldásokra hivatkozzon annak érdekében, hogy ezek az esetére is kiterjedjenek, anélkül hogy ehhez akár a legcsekélyebb mértékben is említene olyan információkat, amelyek lehetővé tennék a ténybeli helyzetek hasonlóságának a bizonyítását a kérdéses jogsértés, valamint az érintett vállalkozások által az engedékenység iránti kérelemben előadott információk vonatkozásában.
152 Mindenesetre még annak feltételezése esetén is, hogy a 2006‑ban elfogadott, a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény által a „hozzáadott érték” fogalma tekintetében bevezetett pontosítások figyelembevételre kerültek, azok nem olyan jellegűek, hogy veszélyeztetnék a Redaelli által hivatkozott állítólagos jogos bizalmat. Az engedékenység területén nem keletkezhet jogosultság a bírság összegének a csökkentésére önmagában amiatt, hogy a Bizottságnak nyilatkozatokat vagy bizonyítékokat szolgáltattak.
153 E közlemények közül mindkettő szerint határozni kell ugyanis az ilyen bizonyítékok jelentős hozzáadott értékéről, többek között a már a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest, és ez a hozzáadott érték az, ami megalapozza a bírság összegének az engedékenység keretében történő csökkentését, vagy annak megtagadását.
154 Ugyanígy mindkét közlemény kifejezettem elismeri, hogy azok a bizonyítékok, amelyek abból az időszakból származnak, mint a tényállás, értékesebbek, mint a később keletkezett bizonyítékok.
155 A fentiekből következik, hogy az első jogalap második részét megalapozatlanság miatt el kell utasítani.
4. Az egyenlő bánásmód elvének a megsértéséről
156 A Redaelli azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azáltal, hogy a bírság összegét 5%‑kal csökkentette olyan vállalkozások – az Emesa/Galycas és a WDI ‑ esetében, amelyeknek az együttműködése kisebb mértékű volt.
157 Ami az Emesát és a Galycast illeti, a Redaelli megállapítja, hogy a csökkentést a Bizottság információkérésére adott válaszként szolgáltatott információk alapján nyújtották. Az Emesa és a Galycas a hozzájárulásuk keretében csupán elismerték azt, hogy az európai termelők, valamint a spanyol és a portugál termelők között a szakmai szövetségek találkozóihoz kapcsolódóan versenyellenes találkozókra került sor, melyek tekintetében két olyan listát is benyújtottak, melyek megjelölték az időpontot, a helyet, valamint a résztvevők neveit, „anélkül, hogy e találkozók tartalmát leírták volna, vagy azt dokumentum jellegű bizonyítékkal támasztották volna alá” (lásd a megtámadott határozat (1095) preambulumbekezdését). A Bizottság azonban, bár elismerte e hozzájárulás korlátozott jellegét, mely túlságosan pontatlan ahhoz, hogy önmagában a jogsértés bizonyítékául szolgáljon, megállapította, hogy az jelentős hozzáadott értékkel rendelkezik, mivel már bizonyítékok által való megerősítés esetén növeli a Bizottság arra vonatkozó képességét, hogy bizonyos, kartellt megvalósító tényállásokat bizonyítson.
158 Ezzel összehasonlítva a Redaelli hozzájárulása egyértelműen jelentősebb mértékű. A Redaelli már a további bizonyítékokat tartalmazó, hivatalos engedékenységi kérelem előterjesztését megelőzően, 2002. október 21‑én, azaz, az Emesát és a Galycast megelőzve elismerte, hogy az európai és az olasz termelők között versenyellenes találkozókra került sor. A Redaelli leírást is szolgáltatott ezekre a találkozókra vonatkozóan, és egy olyan listát, amely megjelölte az időpontot, a helyet és a részvevőket, jóval részletesebb módon, mint az Emesa és a Galycas által benyújtott lista. Végezetül a Bizottság a Redaelli listáját használta fel a CB, az Itas és a Tréfileurope vonatkozásában ahhoz, hogy a kartell egy része tekintetében a felelősséget e vállalkozásoknak betudja.
159 Ami a WDI‑t illeti, a megtámadott határozatból következik, hogy e vállalkozás hozzájárulása igen korlátozott volt, és az nem vonatkozott meghatározó kérdésekre. A WDI 2004. május 19‑i nyilatkozata tartalmazta a Zürich klub bizonyos szervezeti elemeire, és az arra vonatkozó első információkat, hogy e klub az olasz példát követi. Szintén a WDI erősítette meg elsőként a DWK‑nak a Zürich klub és az Európa klub számára adatokat gyűjtő társaság létezésére vonatkozó nyilatkozatait, és a WDI erősítette meg elsőként a Nedrinek a Zürich klub kompenzációs rendszerére vonatkozó nyilatkozatait. Puszta nyilatkozatokról van szó, amelyeket nem kísértek írásos bizonyítékok.
160 Ezzel összehasonlítva a Redaelli hozzájárulása semmiképpen nem tűnik csekélyebbnek a WDI hozzájárulásához képest. A Redaelli szintén elsőként nyújtott információkat a kartell bizonyos aspektusairól (többek között ideértve a Redaellinek a több olasz vállalkozás képviselőjeként betöltött szerepét, és az Italia klubnak az 1990‑es évek elején fennálló helyzetét), és elsőként erősítette meg a más vállalkozások által nyújtott nyilatkozatokat vagy dokumentumokat (többek között ideértve az ellenőrzési rendszerre, a Zürich klub és az Italia klub közötti kapcsolatra, valamint a páneurópai és olaszországi találkozókra vonatkozókat). A Redaelli ezenfelül számos felvilágosítással, információval és magyarázattal is hozzájárult a vizsgálathoz, amelyek a WDI kérelmében nem szerepeltek.
161 Ezzel kapcsolatosan meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következően az egyenlő bánásmód elve akkor sérül, ha hasonló helyzeteket eltérő módon kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanolyan módon kezelnek, kivéve ha e bánásmód objektíve indokolt (1984. december 13‑i, Sermide ítélet, 106/83, EBHT, EU:C:1984:394, 28. pont; 2011. október 5‑i Romana Tabacchi kontra Bizottság ítélet, T‑11/06, EBHT, EU:T:2011:560, 102. pont).
162 A jelen ügyben a Redaelli által előterjesztett semmilyen tényező nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy egyenlőtlen bánásmód áll fenn a Redaelli és az Emesa/Galycas vagy a WDI vonatkozásában.
163 Egyrészt a Redaelli nem terjeszt elő olyan érveket, amelyek kétségbe vonhatják az Emesa/Galycas és a WDI által a közigazgatási eljárás során tanúsított hozzájárulás tekintetében a Bizottság által elismert jelentős hozzáadott értéket.
164 A Bizottság ugyanis, amint azt a megtámadott határozat kifejti, a Emesa/Galycas és a WDI által előterjesztett különböző nyilatkozatokra és dokumentumokra vonatkozó valós érték mérlegelését követően állapította meg, hogy az e vállalkozásokkal szemben kiszabott bírság összegének 5%‑os csökkentése indokolt. Márpedig a Redaelli érvei nem a Bizottság által megállapított ezen hozzáadott értékre vonatkoznak, hanem arra a hozzáadott értékre, amelyet a saját hozzájárulásának kellett volna tulajdonítani amiatt, hogy az ő hozzájárulása egyértelműen jelentősebb, mint az Emesa/Galycas esetében megállapított hozzájárulás, vagy az „semmiképpen nem csekélyebb”, mint a WDI esetében megállapított hozzájárulás.
165 E tekintetben a megtámadott határozatból az következik, hogy az Emesa/Galycas hozzájárulása esetében a Bizottság által megállapított jelentős hozzáadott érték megfelel az engedékenységi közlemény 21–23. pontjában előírt feltételeknek. Különösen a megtámadott határozat (1094 és 1096) preambulumbekezdése, valamint 4. melléklete teszi lehetővé az Emesa/Galycas hozzájárulása szerepének a megállapítását, mely hozzájárulás az első olyan tényező, amely lehetővé tette az España klub számos találkozója jogsértő tartalmának a bizonyítását. A Bizottság ugyanígy a megtámadott határozat (1113) preambulumbekezdésében kifejti azokat az indokokat, amelyek annak a megállapítására vezették, hogy a WDI hozzájárulása lehetővé tette a számára többek között a Zürich klub szervezetére vonatkozó számos kérdés tisztázását.
166 Másrészt meg kell állapítani azt, hogy a Redaelli által előterjesztett érvek nem teszik lehetővé azt sem, hogy hasznos módon össze lehessen hasonlítani az általa állított jelentős hozzáadott értéket, valamint az Emesa/Galycas és a WDI hozzájárulása esetében a Bizottság által megállapított jelentős hozzáadott értéket.
167 Bár a hozzájárulások alaki értelemben hasonlóak, mivel alapvetően nyilatkozatok formáját öltik, a kartell ezen vállalkozásainak a részvételére jellemző sajátosságok miatt azok az indokok, amelyek alapján a Bizottság az Emesa/Galycas és a WDI vonatkozásában a fent említett megállapításokra jutott, alapvetően eltérőek minden vállalkozás esetében. Az Emesa/Galycas spanyol vállalkozás, amely főként az Európa klubban és az España klubban vett részt, a WDI német vállalkozás, amely az Európa klubban vett részt, a Redaelli pedig olasz vállalkozás, amely az Európa klubban és az Italia klubban vett részt. E vállalkozások tevékenysége és a kartellban való részvételük mértéke, amint azt a megtámadott határozat többek között az adott időpontban a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokra tekintettel leírja, oly módon különböző, hogy nem lehetséges a helyzeteik összehasonlítása.
168 Következésképpen, ha a Redaelli esetében megtagadták a bírság összegének az engedékenység keretében való csökkentését, ennek oka nem az Emesa/Galycas és a WDI hozzájárulása esetében a Bizottság által megállapított jelentős hozzáadott érték, hanem az, hogy a saját hozzájárulása az engedékenységi közlemény 21–23. pontja értelmében nem rendelkezett jelentős hozzáadott értékkel.
169 A fentiekből következően az első jogalap harmadik részét, és következésképpen e jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
[omissis]
A költségekről
231 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Redaelli Tecna SpA maga viseli a saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerülő költségeket.
Frimodt Nielsen | Dehousse | Collins |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. július 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások