AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2013. szeptember 16.(*)
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – Az EPSO/AD/204/10. sz. versenyvizsga‑kiírás – Képesítéseken alapuló kiválasztás – Pályázóknak a diplomájuk és szakmai gyakorlatuk konkrét vizsgálata nélküli kizárása”
Az F‑23/12. és F‑30/12. sz. egyesített ügyekben,
az Euratom‑szerződés 106a. cikke értelmében az Euratom‑szerződésre is alkalmazandó EUMSZ 270. cikke alapján,
Jérôme Glantenay, az Európai Bizottság volt ideiglenes alkalmazottja (lakóhelye: Brüsszel [Belgium]) és az Európai Bizottság további nyolc tisztviselője, alkalmazottja, volt alkalmazottja és kirendelt nemzeti szakértője, akiknek nevét a melléklet tartalmazza,
felpereseknek az F‑23/12. sz. ügyben,
és
Marco Cecchetto, az Európai Bizottság szerződéses alkalmazottja (lakóhelye: Rovigo [Olaszország])
felperesnek az F‑30/12. sz. ügyben
(képviseli őket: C. Mourato ügyvéd)
az Európai Bizottság (képviselik: J. Currall és G. Gattinara, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK
(második tanács)
tagjai: M. I. Rofes i Pujol, elnök, I. Boruta (előadó) és K. Bradley, bírák,
hivatalvezető: X. Lopez Bancalari, tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. április 23‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszékhez 2012. február 20‑án F‑23/12. sz. alatt J. Glantenay és nyolc további felperes ügyében, akiknek nevét a melléklet tartalmazza, és 2012. március 5‑én F‑30/12. szám alatt M. Cecchetto felperes ügyében érkezett keresetlevelekkel a felperesek az EPSO/AD/204/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottságának pályázataik kizárására vonatkozó határozatai megsemmisítését kérték.
Jogi háttér
A versenyvizsgákra vonatkozó szabályozás
2 Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 27. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A felvétel során arra kell törekedni, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek, és akiket az Unió tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon toboroztak.
[...]”
3 A személyzeti szabályzat 29. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Mielőtt egy intézmény egy üres beosztását betöltené, a kinevezésre jogosult hatóság [...]
[...]
[megkezdi] a vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló versenyvizsgára vonatkozó eljárást. A versenyvizsgákra vonatkozó eljárást a III. melléklet állapítja meg.
Az eljárás a jövőbeli személyzeti felvétel számára történő tartalékképzés céljából is megkezdhető.”
4 A személyzeti szabályzat versenyvizsga‑eljárásról szóló III. mellékletének 5. cikke szerint:
„Ezen anyagok [azon pályázók aktái, akik teljesítették a személyzeti szabályzat 28. cikk a), b) és c) bekezdései szerinti vizsgára bocsátási feltételeket] megvizsgálása után a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] összeállítja azon pályázók listáját, akik megfelelnek a versenyvizsgáról szóló kiírásban előírt követelményeknek.
Amennyiben a versenyvizsga vizsgákon alapul, a vizsgákon a listán szereplő valamennyi pályázó részt vehet.
Amennyiben a versenyvizsga képesítéseken alapul, a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság], miután meghatározta a pályázók képesítései értékelésének módját, megvizsgálja az első bekezdésben említett listán szereplő pályázók képesítéseit.
Amennyiben a versenyvizsga mind vizsgákon, mind képesítéseken alapul, a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] meghatározza, hogy a listán szereplő pályázók közül melyek vehetnek részt a vizsgákon.
Eljárásának befejeztével a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] összeállítja a személyzeti szabályzat 30. cikkében meghatározott alkalmas pályázók listáját; a listának [a sikeres pályázók tekintetében] lehetőleg legalább kétszer annyi nevet kell tartalmaznia, mint a betöltendő beosztások száma.
A felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] ezt a listát a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] által készített indokolással ellátott értékeléssel együtt, amely adott esetben tartalmazza tagjainak észrevételeit is, továbbítja a kinevezésre jogosult hatóságnak.”
Az EPSO/AD/204/10 nyíltversenyvizsga‑kiírásban foglalt rendelkezések
5 Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 2010. október 28‑án az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 292 A., 1. o., helyesbítés: HL C 318 A., 1. o.) 40 sikeres pályázó nevét tartalmazó tartaléklista létrehozására irányuló nyíltversenyvizsga‑kiírást tett közzé, AD 6 besorolási fokozatú, betöltetlen tanácsosi álláshelyek betöltése céljából a strukturális alapok / a kohéziós alap igazgatásának szakterületén (a továbbiakban: versenyvizsga‑kiírás).
6 A „Versenyvizsgára bocsátás és behívás az értékelőközpontba” elnevezésű IV. cím előírja:
„1. Az eljárás
Az általános és speciális követelmények, valamint a képzettség alapján történő kiválasztás [helyesen: képesítéseken alapuló kiválasztás] először a pályázó által a jelentkezéskor [az elektronikus pályázati adatlapon] tett nyilatkozatok alapján történik.
a) Az általános és speciális követelményeket illető kérdésekre adott válaszokat ellenőrzik, és megállapítják azon pályázók listáját, akik a versenyvizsgára bocsátás valamennyi feltételének megfelelnek.
b) Ezt követően a vizsgabizottság kiválasztja erről a listáról azokat a pályázókat, akik az ellátandó feladatok szempontjából a legmegfelelőbb képzettséggel rendelkeznek (végzettséget és képesítést igazoló okirat, szakmai tapasztalat) a nyílt versenyvizsga‑felhívásban [helyesen: versenyvizsga‑kiírásban] szereplő kiválasztási kritériumok tekintetében. Erre a kiválasztásra két szakaszban kerül sor:
– a mellékletben felsorolt kritériumok fontossága szerint a vizsgabizottság minden kérdést súlyoz (1‑től 3‑ig). A képzettség alapján történő első kiválasztás [helyesen: képesítéseken alapuló első kiválasztás] a jelentkezési lap [elektronikus pályázati adatlap] „tehetségszűrő” részében megjelölt válaszok [igenlő válaszok], és ezek súlyozása alapján történik. A legtöbb pontot kapott pályázók elektronikus jelentkezési lapjai [helyesen: elektronikus pályázatai] második kiválasztási fordulón vesznek részt. A második fordulóban körülbelül háromszor annyi jelentkezési lapot [helyesen: pályázati aktát] vizsgálnak meg, mint amennyi pályázót majd az értékelőközpontba behívnak [jelen esetben 360‑at],
– a második kiválasztási fordulóban a vizsgabizottság megvizsgálja a pályázók válaszait, és képesítéseik alapján kérdésenként 0–4 pontot ad rájuk. A pontozott válaszokat ezután beszorozzák a kérdés súlyával, a b) pontban említettek szerint. [helyesen: A pontozott válaszokat ezután beszorozzák a kérdés súlyával.]
Ezt követően a vizsgabizottság a kapott pontszámok alapján rangsorolja a jelentkezőket [helyesen: pályázókat]. Az értékelőközpontba legfeljebb háromszor annyi pályázót hívnak be, mint amennyi a nyílt versenyvizsga‑felhívásban [helyesen: versenyvizsga‑kiírásban] szereplő sikeres pályázók száma. […] [jelen esetben 120‑at].
2. A pályázók által megadott adatok ellenőrzése
Az értékelőközpontban való részvétel után az ott elért eredményektől függően a pályázók által az elektronikus jelentkezési lapon [elektronikus pályázati adatlapon] megadott adatok alapján az EPSO ellenőrzi az általános követelmények, a vizsgabizottság pedig a speciális követelmények teljesülését, és elvégzi a képzettség szerinti kiválasztást [helyesen: képesítéseken alapuló kiválasztást]. Amennyiben az ellenőrzés során megállapítást nyer, hogy a megadott adatokat nem támasztják alá megfelelő igazoló dokumentumok, az érintett pályázót a versenyvizsgából kizárják.
[sic]”
7 A versenyvizsga‑kiírás melléklete előírja:
„4. A kiválasztás kritériumai
A képzettség alapján történő kiválasztás [helyesen: képesítéseken alapuló kiválasztást] során a vizsgabizottság a következő elemeket veszi számításba:
[…]
2. Kiegészítő képesítés a következő szakterületek valamelyikén:
– regionális fejlesztés,
– foglalkoztatás, szakképzés és oktatás,
– vidékfejlesztés és mezőgazdaság,
– halászati ágazat.
3. Érdemleges szakmai tapasztalat a strukturális alapok/a Kohéziós Alap, továbbá az EMVA és az EHA által támogatott programok és projektek igazgatása, auditja és ellenőrzése, valamint értékelése terén.
4. A fenti 3. pont szerinti szakmai tapasztalat, az előírt 3 éven túlmenően.
5. Az érintett alapokhoz kapcsolódó projektek megvalósításának valamely szakterületén szerzett szakmai tapasztalat, különös tekintettel a következőkre:
– közlekedési, környezetvédelmi, telekommunikációs és energiaügyi infrastruktúra,
– területrendezés városi és vidéki körzetekben,
– termelési beruházások,
– kutatás, innováció és technológiatranszfer,
– a vállalkozások hitelhez jutása és pénzügyi tervezés,
– foglalkoztatás, szakképzés és oktatás,
– vidékfejlesztés és mezőgazdaság,
– halászati ágazat.
6. Tárgyalási tapasztalat egy nemzeti vagy nemzetközi szervezetnél.
7. Egyetemi kutatási tapasztalat vagy tanítási tapasztalat a következő szakterületek valamelyikén:
– regionális fejlesztés,
– foglalkoztatás, szakképzés és oktatás,
– vidékfejlesztés és mezőgazdaság,
– a halászati ágazat fejlesztése és átalakítása.
8. Publikáció a következő szakterület(ek)en:
– regionális fejlesztés,
– foglalkoztatás, szakképzés és oktatás,
– vidékfejlesztés és mezőgazdaság,
– a halászati ágazat fejlesztése és átalakítása.
9. A fenti 3. pontban részletezett szakmai gyakorlattal kapcsolatos mesterképzés.
10. A fenti 3. pontban részletezett szakmai gyakorlattal kapcsolatos doktori cím.”
8 Az EPSO/AD/204/10 versenyvizsga‑kiírás elektronikus pályázati adatlapja, amelyet a pályázóknak kötelezően ki kellett tölteniük a pályázat benyújtásakor, „tehetségszűrő” elnevezésű részében kilenc, francia nyelvű kérdést tartalmaz, amelyek mindegyike két részből áll:
„2a. kérdés:
Rendelkezik‑e kiegészítő képesítéssel a következő szakterületek valamelyikén: – regionális fejlesztés, – foglalkoztatás, szakképzés és oktatás, – vidékfejlesztés és mezőgazdaság, – halászati ágazat?
2b.kérdés:
Ha igen, kérjük, jelölje meg a képesítést kiállító intézmény nevét, a szakterületet, amelyre a képesítés vonatkozik és a képesítés időtartamát, a megszerzett oklevél/bizonyítvány címét. Kérjük, adjon részletes leírást a képesítés tartalmáról is.
3a. kérdés:
Rendelkezik‑e érdemleges szakmai tapasztalattal a strukturális alapok/a kohéziós alap, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) által támogatott programok és projektek igazgatása, auditja és ellenőrzése, vagy értékelése terén? […]
3b. kérdés:
Ha igen, kérjük, jelölje meg a munkáltató nevét és a tapasztalat időtartamát. Kérjük, adjon részletes leírást e tapasztalatról, valamint feladatainak természetéről.
4a. kérdés:
Rendelkezik‑e a versenyvizsga‑kiírás mellékletének 3. pontja szerinti szakmai tapasztalattal, ugyanezen pont szerint az előírt 3 éven túlmenően[, különösen az igazgatási szabályok és eljárások alkalmazása, a köz‑ és magánforrásokból, vagy kölcsönök segítségével finanszírozott beruházási programok és/vagy projektek kidolgozása, igazgatása és végrehajtása szakterületén, a versenyvizsgán való részvételre jogosító oklevél megszerzését követően]?
4b. kérdés:
Ha igen, kérjük, jelölje meg a munkáltató nevét és a tapasztalat időtartamát. Kérjük, adjon részletes leírást e tapasztalatról, valamint feladatainak természetéről.
5a. kérdés:
Rendelkezik‑e szakmai tapasztalattal az érintett alapokhoz kapcsolódó projektek megvalósításának valamely szakterületén szerzett szakmai tapasztalat, különös tekintettel a következőkre: – közlekedési, környezetvédelmi, telekommunikációs és energiaügyi infrastruktúra, – területrendezés városi és vidéki körzetekben, – termelési beruházások, – kutatás, innováció és technológiatranszfer, – a vállalkozások hitelhez jutása és pénzügyi tervezés, – foglalkoztatás, szakképzés és oktatás, – vidékfejlesztés és mezőgazdaság, – halászati ágazat? […]
5b. kérdés:
Ha igen, kérjük, jelölje meg a munkáltató nevét és a tapasztalat időtartamát. Kérjük, adjon részletes leírást e tapasztalatról, valamint feladatainak természetéről.
6a. kérdés:
Rendelkezik‑e tárgyalási tapasztalattal egy nemzeti vagy nemzetközi szervezetnél?
6b. kérdés:
Ha igen, kérjük, részletesen jelölje meg, hogy milyen nemzeti vagy nemzetközi szervezetet képviselt, jelölje meg az érdekelt feleket, a tárgyalások tárgyát, valamint hogy azokon milyen szerepet játszott.
7a. kérdés:
Rendelkezik‑e egyetemi kutatási tapasztalattal vagy tanítási tapasztalattal a következő szakterületek valamelyikén: – regionális fejlesztés, – foglalkoztatás, szakképzés és oktatás, – vidékfejlesztés és mezőgazdaság, – a halászati ágazat fejlesztése és átalakítása?
7b. kérdés:
Ha igen, kérjük, jelölje meg az intézmény nevét, valamint kutatásai és tanítási tapasztalatai időtartamát és témáját.
8a. kérdés:
Publikált‑e a következő szakterület(ek)en: – regionális fejlesztés, – foglalkoztatás, szakképzés és oktatás, – vidékfejlesztés és mezőgazdaság, – a halászati ágazat fejlesztése és átalakítása?
8b. kérdés:
Ha igen, kérjük, jelölje meg a publikációk fórumait, időpontjait, címeit és/vagy megfelelő forrásait.
9a. kérdés:
Rendelkezik‑e mesterfokozatú oklevéllel a versenyvizsga‑kiírás mellékletének 3. pontjában részletezett szakmai gyakorlattal összefüggésben?
9b. kérdés:
Ha igen, kérjük, jelölje meg oklevelének pontos címét, az intézmény nevét, amely a képesítést kiállította, valamint kiállításának időpontját.
10a. kérdés:
Rendelkezik‑e doktori címmel a versenyvizsga‑kiírás mellékletének 3. pontjában részletezett szakmai gyakorlattal összefüggésben?
10b. kérdés:
Ha igen, kérjük, jelölje meg oklevelének pontos címét, az intézmény nevét, amely a képesítést kiállította, valamint kiállításának időpontját.”
Az EPSO és az Európai Bizottság hatáskörét megalapozó rendelkezések
9 Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Ombudsmannak az [EPSO] létrehozásáról szóló, 2002. július 25‑i 2002/620/EK határozata (HL L 197., 53. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 46. o.) 2. cikke értelmében:
„1. A[z EPSO] gyakorolja, a személyzeti szabályzat 30. cikkének első bekezdése és annak III. melléklete alapján, az e határozatot aláíró intézmények kinevező hatóságaira átruházott személyzet felvételi hatáskört. [...]”
10 A 2002/620 határozat 4. cikke a kérelmekhez, panaszokhoz és fellebbezésekhez kapcsolódóan ekként rendelkezik:
„A személyzeti szabályzat 91a. cikkével összhangban, az e határozat 2. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján átruházott hatáskör gyakorlásával összefüggő kérelmeket és panaszokat a[z EPSO]nak kell benyújtani. Ezzel összefüggésben valamennyi fellebbezést a Bizottsággal szembeni fellebbezésként kell benyújtani.”
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
11 A felperesek pályázóként szerepeltek az EPSO/AD/204/10 nyílt versenyvizsga során.
12 2010. december 14‑én az EPSO az EPSO/AD/204/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottsági tagjává nevezte ki (a továbbiakban: vizsgabizottság) a következőket:
– L. Nigrit elnökké;
– A. Serizier‑t, D. Levieil‑t és C. Combette‑et, az adminisztráció által jelölt rendes tagokká;
– D. Rapacciuolót, J.‑Ph. Raoult‑t és C. Scanót a személyzeti bizottság által jelölt rendes tagokká;
– M. Schelfhoutot és P. Nicolas‑t az adminisztráció által jelölt pótttagokká;
– P. Stendera‑Bzdelát és L. Casanovast a személyzeti bizottság által jelölt póttagokká.
13 2011. január 20‑án, P. Nicolas lemondását követően, az adminisztráció által jelölt E. Bokiast nevezték ki póttaggá.
14 A 2011. február 7‑i, 11‑i, 14‑i, 15‑i, 16‑i és 24‑i, továbbá a március 2‑i és 3‑i üléseken (a továbbiakban: előkészítő ülések) a vizsgabizottság tagjai minden, a versenyvizsga‑kiírásban megállapított, és kérdések formájában a pályázati adatlap „tehetségszűrő” részében írt feltételt súlyoztak.
15 2011. február 24‑én, C. Scano és L. Casanovas lemondását követően, a személyzeti bizottság által jelölt F. J. Alvarez Hidalgót és M. F. Negrut nevezték ki rendes tagnak, illetve póttagnak.
16 2011. március 17‑én, A. Serizier és M. Schelfhout lemondását követően az adminisztráció által jelölt C. Sauvaget‑t és E. Rodriguezt nevezték ki rendes taggá, illetve póttaggá.
17 Meg nem határozott időpontban, 2011. március 3‑a és április 13‑a között, a vizsgabizottság elvégezte a versenyvizsga‑kiírás IV. mellékletében előírt képesítéseken alapuló kiválasztást.
18 A kiválasztás első szakaszában a vizsgabizottság minden, a pályázati adatlap „tehetségszűrő” részében szereplő kilenc kérdés első felében adott igenlő válaszra pontszámokat adott az előkészítő ülések során az adott kérdésre meghatározott súlyozásnak megfelelően. E feladat befejezését követően a vizsgabizottság meghatározott egy ponthatárt, amely lehetővé tette, hogy kiválasszanak a 360‑hoz lehető legközelebb álló számú pályázót, amely szám a versenyvizsga‑kiírás által előírtak szerint háromszorosa volt az értékelőközpontba behívott pályázók számának. A pályázók által elért pontszámokra tekintettel e ponthatárt 16 pontban állapították meg, így csak 316 pályázót bocsátottak a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás második szakaszába.
19 A második szakaszban, miután a pályázók által a pályázati adatlap „tehetségszűrő” részében szereplő kilenc kérdés második felében adott válaszokkal összefüggésben megvizsgálta az oklevelek és a szakmai tapasztalat relevanciáját, a vizsgabizottság megszorozta a pályázók igenlő válaszaival az első szakaszban elnyert pontszámokat egy 0 és 4 közötti együtthatóval. E művelet befejezését követően a vizsgabizottság annyi pályázót hívott be az értékelőközpontba, amely megfelelt a versenyvizsga‑kiírásban megjelölt sikeres pályázók száma legfeljebb háromszorosának.
20 Az EPSO a 2011. április 13‑i levelekben tájékoztatta D. Bonagurio, M. Cecchetto, Gecse A., J. Glantenay, B. Gorgol, A. Kalamees, K. Skrobich, I. Venckunaite és M. Załęska pályázókat arról, hogy a képzettség alapján történő kiválasztási eljárás első szakaszában a vizsgabizottság által a versenyvizsga‑kiírás mellékletében szereplő követelmények súlyozását követően meghatározott 16 pontos ponthatárnál alacsonyabb összpontszámot értek el, ezért pályázataikat anélkül zárták ki, hogy azokat a versenyvizsga‑kiírás szerinti, képesítéseken alapuló kiválasztás második szakaszának keretében megvizsgálták volna.
21 I. Cruceru pályázót a 2011. április 13‑i levélben arról tájékoztatták, hogy a neve nem szerepel az értékelőközpont vizsgáira bocsátott pályázók listáján, mert a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás két szakaszának befejezését követően csak 27 pontot ért el, amely kevesebb az értékelőközpontba utolsóként behívott pályázónak adott 34 pontnál.
22 Az EPSO 2011. április 20‑án, miután megállapította, hogy a kinevezett állandó tagok száma magasabb a szükségesnél, elfogadta D. Rapacciuolo távozását a vizsgabizottságból.
23 Az EPSO 2011. április 29‑én kinevezte „a nem állandó vizsgabizottsági tagok további körét”, nevezetesen a személyzeti bizottság által jelölt rendes taggá G. Groppit és N. Pipiliagkas‑t, továbbá a személyzeti bizottság által jelölt póttaggá M. Robert‑t és J. Perez Escanillát. A Bizottság szerint ezen új kinevezések D. Rapacciuolo és F. J. Alvarez Hidalgo, valamint M. F. Negru és P. Stendera‑Bzdela lemondását követően történtek.
24 2011. május 25‑én J. Perez Escanilla lemondását követően, a személyzeti bizottság által jelölt I. Sotirchos‑t nevezték ki póttaggá.
25 2011. május 27‑én közzétették a vizsgabizottság tagjainak listáját.
26 A felperesek, A. Kalamees és M. Załęska kivételével, a versenyvizsga vizsgabizottságának pályázatukat kizáró határozataival szemben felülvizsgálati kérelmeket terjesztettek elő, amely kérelmeket elutasítottak.
27 A felperesek mindegyike panaszt terjesztett elő a vizsgabizottság pályázatukat kizáró határozataival szemben, a személyzeti szabályzat 90. cikk (2) bekezdése alapján. E panaszokat a kinevezésre jogosult hatóság a 2011. november 9. és 25. között elfogadott határozataival elutasította.
Az eljárás és a felek kérelmei
28 Az F‑23/12. sz. ügyben a felperesek azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– az ügy érdemében történő határozathozatal előtt kötelezze a Bizottságot, hogy nyújtsa be az EPSO egységvezetőinek az EPSO/AD/204/10 versenyvizsgára vonatkozó értekezleteiről készült valamennyi jelentést, és a vizsgabizottság üléseiről készült valamennyi jegyzőkönyvet, amelyeket 2010. december 9. és 2011. május 27. között tartottak;
– semmisítse meg a vizsgabizottság pályázatukat kizáró határozatait;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
29 Az F‑30/12. sz. ügyben a felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– rendelje el a jelen ügynek az F‑23/12. sz., Glantenay és társai kontra Bizottság ügyhöz történő egyesítését a közöttük lévő összefüggés miatt;
– az ügy érdemében történő határozathozatal előtt kötelezze a Bizottságot, hogy nyújtsa be az EPSO egységvezetőinek az EPSO/AD/204/10 versenyvizsgára vonatkozó értekezleteiről készült valamennyi jelentést, és a vizsgabizottságnak az EPSO/AD/204/10 versenyvizsgára vonatkozó üléseiről készült valamennyi jegyzőkönyvet, amelyeket 2010. december 9. és 2011. május 27. között tartottak;
– semmisítse meg a vizsgabizottság pályázatát kizáró határozatát;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
30 A Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke 2012. május 22‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az eljárást befejező határozat meghozatala céljából elrendelte az F‑23/12. sz. és az F‑30/12. sz. ügyek egyesítését.
31 A Bizottság egyetlen ellenkérelmet terjesztett elő a két ügyben közösen. Ebben az ellenkérelemben a Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a kereseteket mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlanokat és részben jogilag megalapozatlanokat;
– kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.
32 A tárgyaláson a Közszolgálati Törvényszék egy kérdésére adott válaszukban a felperesek közölték, hogy új kérelmet kívánnak előterjeszteni a versenyvizsga eredményeinek egészében történő megsemmisítése érdekében, vagy legalábbis a kérelmeiket e körben kiterjeszteni kívánják, e kérelmet a keresetleveleikben már megemlítették.
Az ügy érdemében történő határozathozatal előtti kérelemről
33 A felperesek keresetleveleikben azt kérték, hogy a Közszolgálati Törvényszék az ügy érdemében történő határozathozatal előtt kötelezze a Bizottságot az EPSO egységvezetőinek az EPSO/AD/204/10 versenyvizsgára vonatkozó értekezleteiről készült összes jelentése és a vizsgabizottság üléseiről készült összes jegyzőkönyve bemutatására, amelyeket 2010. december 9. és 2011. május 27. között tartottak. Tekintettel azonban a felek által csatolt beadványokra és az elrendelt pervezető intézkedésekre, a Közszolgálati Törvényszék megítélése szerint kellő információ áll a rendelkezésére ahhoz, hogy a keresetet elbírálja, és úgy döntött, hogy nem szükséges helyt adni a felperesek e kérelmének.
A versenyvizsga eredményeinek egészében történő megsemmisítésére irányuló kérelmekről
34 Az eljárási szabályzat 35. cikkének megfelelően megállapítható, hogy kizárólag a keresetlevélben szereplő kérelmek vehetők figyelembe, ennek következtében a jogvita tárgyának megváltoztatása nélkül, elviekben, a peres fél az eljárás során nem terjeszthet elő új kérelmeket, illetve nem terjesztheti ki a fennálló kérelmei tárgykörét (lásd ebben az értelemben a Bíróság 83/63. sz., Krawczynski kontra Bizottság ügyben 1965. július 8‑án hozott ítéletét).Csak a kereset tárgyára hatással lévő olyan új elem jelenléte, mint például a megtámadott jogi aktust az eljárás során hatályon kívül helyező és azt felváltó jogi aktus alkalmazása esetén fogadható el a felperes kérelmeinek módosítása (lásd ebben az értelemben a Bíróság 14/81. sz., Alpha Steel kontra Bizottság ügyben 1982. március 3‑án hozott ítéletének 8. pontját).
35 A jelen ügyben ki kell emelni, ha a felperesek jelezték volna a kereseteikben szereplő jogalapok felhozatala alkalmával, hogy szükségesnek tartják a versenyvizsga eredményeinek egészében történő felülvizsgálatát, ebből nem lehetne arra következtetni, ellentétben azzal, amit erről állítanak, hogy ezzel a versenyvizsga eredményeinek egészében történő megsemmisítésre irányuló kérelmeket terjesztettek volna elő.
36 Ennek következményeként, figyelembe véve ezenfelül az állandó ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a jogvita tárgyának kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes felkészülhessen a védekezésre (a Közszolgálati Törvényszék F‑66/06. sz., Kyriazi kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 28‑án hozott végzésének 42. pontja), a versenyvizsga eredményeinek egészében történő megsemmisítésre irányuló kérelmeket úgy kell tekinteni, mint amelyeket a tárgyaláson vetettek fel első alkalommal. Továbbá, mivel a késlekedő bejelentésüket az eljárás során nem indokolta a kereset tárgyára hatással lévő új elem megjelenése, e kérelmeket mint elfogadhatatlanokat el kellett utasítani.
A vizsgabizottság felperesek pályázatait kizáró határozatainak megsemmisítésére irányuló kérelmekről
37 A felperesek a vizsgabizottság pályázataikat kizáró határozatai (a továbbiakban: megtámadott határozatok) ellen irányuló kérelmeik alátámasztása érdekében kifejezetten három jogalapra hivatkoznak, amelyeket akként írtak le, hogy:
– „lényeges eljárási szabálysértés, ahhoz kapcsolódóan, hogy a vizsgabizottság megalakítása valószínűsíthetően késve történt meg […] és összetételében jelentős változás következett be az idő előrehaladtával”;
– „jogellenességi kifogás a személyzeti szabályzat 27. cikk 29. cikk [(1) bekezdés]ének, a személyzeti szabályzat III. melléklet 5. cikkének és ab initio a versenyvizsga‑kiírás IV.1.b) pontjának megsértése, továbbá a következetes mérlegelés nyilvánvaló hibája miatt”;
– „a pályázók közötti egyenlő bánásmód elvének megsértése a képesítéseken alapuló kiválasztáskor”.
38 Az első jogalapot illetően meg kell jegyezni, hogy a felperesek által felvetett három kifogás közös abban, hogy a versenyvizsga vizsgabizottságának összeállítására és működésére vonatkozó szabályokhoz kapcsolódnak. Ennek következményeként az első jogalapot úgy kell értelmezni, hogy nem kizárólag alaki hibához kapcsolódnak, hanem tágabb értelemben a vizsgabizottság létrehozására és működésére vonatkozó szabályok megsértéséhez.
39 A második és harmadik jogalappal összefüggésben, a felperesek beadványaiból kitűnik, hogy a nyilvánvaló mérlegelési hibára vonatkozó kifogás kivételével e jogalapok úgy értelmezendők, hogy a versenyvizsga‑kiírás jogellenességéhez kapcsolódnak kifogás útján. A felperesek által e két jogalap alátámasztása kapcsolatban kifejtett érvek ugyanis lényegében vitatják a versenyvizsga‑kiírás jogszerűségét, amennyiben az előírja, hogy a képesítéseken alapuló kiválasztás első szakasza során bizonyos pályázók kizárása kizárólag a pályázati adatlap „tehetségszűrő” részében szereplő kilenc kérdés első felében adott igenlő válaszok alapján történik, anélkül hogy a vizsgabizottság ellenőrizte volna e nyilatkozatok hitelességét, és vizsgálta volna az okleveleik és szakmai képzettségeik relevanciáját. Egyébiránt, a Közszolgálati Törvényszék egy kérdésére adott válaszukban a felperesek megerősítették, hogy a második és harmadik jogalap egyetlen jogalapot alkot, amely kifogás útján a versenyvizsga‑kiírás jogellenességére vonatkozik.
40 Végezetül, ki kell emelni azt, hogy a tárgyalás során a felperesek a versenyvizsga‑kiírás megsértésével kapcsolatban új jogalapot vetettek fel arra vonatkozóan, noha ezt az említett kiírás előírja, véleményük szerint, a vizsgabizottságnak 360 pályázót kellett volna kiválasztania a képesítésen alapuló kiválasztás második szakaszában való részvételre, nem pedig 316‑ot. Ennek következményeként, és jelen ügy körülményeire tekintettel, e jogalapot a versenyvizsga‑kiírás jogellenességéhez kapcsolódó kifogással érintett jogalapot megelőzően kell megvizsgálni.
41 A fentiekből az következik, hogy a felperesek által a megsemmisítésre irányuló kérelmek alátámasztása érdekében felvetett jogalapokat tehát úgy kell érteni, mint amelyek:
– a vizsgabizottság létrehozására és működésére vonatkozó szabályok megsértésére;
– nyilvánvaló mérlegelési hibára;
– a versenyvizsga‑kiírás rendelkezéseinek megsértésére;
– kifogás útján a versenyvizsga‑kiírás jogellenességére
vonatkoznak.
A vizsgabizottság létrehozására és működésére vonatkozó szabályok megsértésére vonatkozó első jogalapról
42 A felperesek elsősorban azt emelik ki, hogy a vizsgabizottság nem volt megalakítva, sem a képesítésen alapuló kiválasztás megkezdésekor, sem pedig az kiválasztás kritériumainak súlyozására vonatkozó döntés meghozatalakor.
43 Ebben a tekintetben szükséges kiemelni, ha a versenyvizsga pályázóinak értékelését végző vizsgabizottságot szükségszerűen azelőtt kell megalakítani, hogy elkezdené a pályázók kiválasztását, a bizottságot csak akkor lehet megalakítottnak tekinteni, amikor a kinevezésre jogosult hatóság az összes tagját kijelölte. Ugyanis, noha a vizsgabizottság összetétele, egyes tagjai lemondása miatt, változhat, ez a körülmény nem befolyásolhatja visszamenőleg azt az időpontot, amikor úgy kell tekinteni, hogy az említett vizsgabizottság megalakításra megtörtént.
44 A jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy a kinevezésre jogosult hatóság első alkalommal 2010. december 14‑én jelölte ki a vizsgabizottság összes tagját. A kiválasztás kritériumainak súlyozását márpedig az előkészítő üléseken és a 2011. március 3. és április 14. között lezajlott képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás során alkották meg. Ennek következményeként, a felperesek által az első jogalap alátámasztása érdekében előterjesztett első kifogást, mint ténybeli alapot nélkülözőt, el kellett utasítani.
45 Másodsorban, a felperesek azt róják fel az EPSO‑nak, hogy késlekedett a vizsgabizottság végleges összetételének közzétételével, ami akkor következett be, miután elfogadta a megtámadott határozatot.
46 Ezzel kapcsolatban, feltételezve azt, hogy a kinevezésre jogosult hatóság köteles közzétenni minden versenyvizsga vizsgabizottságának összetételét a vizsgák megkezdését megelőzően, szükséges kiemelni azt, hogy e kötelezettség tiszteletben tartása nem jelent olyan lényeges eljárási szabályt, amelynek figyelmen kívül hagyása maga után vonhatja a vizsgabizottság által hozott határozat megsemmisítését, és nélkülözi azon jellemzőket, hogy befolyásolhatta az említett határozatokat vagy megfoszthatta a pályázókat egy garanciától. Egyrészről, a versenyvizsga vizsgabizottsági tagjai személyazonosságának ismerete nem befolyásolja egy pályázó sikerességének esélyeit, a pályázók kiválasztása a versenyvizsga‑kiírásban rögzített kritériumokra tekintettel történik, nem pedig az említett vizsgabizottság tagjainak személyazonosságára figyelemmel. Másrészt a versenyvizsga vizsgabizottsági tagjai listájának közzététele azt a célt szolgálja, hogy a pályázóknak lehetővé tegye, hogy megbizonyosodjanak arról, nincs érdekkonfliktus a vizsgabizottsági tagok egyikével vagy másikával szemben, akik előtt meg kell jelenniük, ám a felperesek nem állították azt, hogy ilyen érdekkonfliktus fennállna a jelen ügyben. Ezenkívül, egy általánosabb megközelítéssel, a versenyvizsga vizsgabizottsági tagjai listájának megkésett közzététele nem eredményezheti a pályázók garanciától való megfosztását, amennyiben egy későbbi keresetben még mindig lehetőségük van egy esetleges érdekkonfliktusra hivatkozni az említett vizsgabizottság azon határozatával szemben, hogy nem jegyezték fel a tartaléklistára.
47 Mindenesetre a második kifogás elutasítása tekintetében szükséges kiemelni azt, hogy nem tűnik ki sem az eljárási szabályzatból, sem a versenyvizsga‑kiírásból, hogy az EPSO‑nak a jelen ügyben a vizsgabizottság összetételének közzétételére vonatkozó kötelezettsége állt volna fenn.
48 Harmadsorban, a felperesek megerősítik, hogy a képesítéseken alapuló kiválasztás során, a vizsgabizottság nem állt elegendő számú tagból, vagy legalábbis nem mutatott kellő állandóságot.
49 Ebben a tekintetben megállapítást nyert, hogy a szóbeli vizsga során, a pályázóknak biztosítandó koherens és tárgyilagos értékeléshez, figyelemmel a versenyvizsgák összehasonlító jellegére, szükséges a vizsgabizottság minden tagjának jelenléte, vagy legalábbis egy bizonyos állandóság fenntartása a vizsgabizottság összetételében (lásd különösen a Közszolgálati Törvényszék F‑41/08. sz., Brune kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 29‑én hozott ítéletének 41. pontját és F‑41/08. sz., Honnefelder kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 36. pontját), hangsúlyozni kell azt, hogy az írásbeli vizsgák terén ilyen állandóság fenntartása az egyenlő bánásmód elvének biztosítása érdekében nem tűnik szükségesnek. Ugyanis, ha a vizsgabizottság egy tagja nem tudott jelen lenni akkor, amikor a vizsgabizottság többi tagja egy pályázat példányát vizsgálta, ha szükségesnek tartja, az említett példány később is megvizsgálhatja a többivel való összehasonlítás érdekében, ezáltal tevékenyen részt tud venni annak értékelésében (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑267/03. sz., Roccato kontra Bizottság ügyben 2005. január 26‑án hozott ítéletének, 38. pontját).
50 Tekintettel arra, hogy jelen ügyben a vizsgabizottság tagja az elektronikus pályázati adatlapokat adott esetben azt követően is meg tudta vizsgálni, hogy az esetleges távollétét követően azokat kollégái már megvizsgálták, meg kell állapítani, hogy a vizsgabizottság összetétele tekintetében egy bizonyos állandóság fenntartása, mint amit a szóbeli vizsgák során megkövetelnek, nem szükséges. Következésképpen a felperesek által az első jogalap alátámasztására felhozott harmadik kifogást – mint megalapozatlant – el kell utasítani.
51 Az előzőekből következően az első jogalapot egészében el kell utasítani.
A nyilvánvaló mérlegelési hibára vonatkozó második jogalapról
52 Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑ának e) pontja alapján a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapokat, valamint a ténybeli és jogi érveket. Ennek következményeként, a jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy maga a keresetlevél tartalmazza az alapjául szolgáló alapvető jogi és ténybeli elemeket, legalább összefoglaló jelleggel, de összefüggő és érthető módon, annak érdekében, hogy az alperes felkészülhessen a védekezésére, és a Közszolgálati Törvényszék a keresetet elbírálhassa, adott esetben további információ nélkül (a Közszolgálati Törvényszék F‑18/09. sz., Merhzaoui kontra Tanács ügyben 2011. november 10‑én hozott ítéletének 43. pontja). Márpedig a jelen ügyben, amikor a felperesek nyilvánvaló mérlegelési hibára hivatkoznak, ezen utóbbiak egyáltalán nincsenek meghatározva, hogy milyen szempontból követett volna el a megtámadott határozatokat meghozó személy, nevezetesen a vizsgabizottság, egy tartalmi jogszerűségi hibát. Következésképpen a második jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani, kellő meghatározottság hiányában.
A versenyvizsga‑kiírás megsértésére vonatkozó harmadik jogalapról
53 A tárgyalás során a felperesek új jogalapot vetettek fel arra vonatkozóan, hogy a vizsgabizottság nem vette figyelembe a versenyvizsga‑kiírást, amikor csak 316 pályázót bocsátott a kiválasztási eljárás második szakaszába, noha az említett kiírás szerint 360‑at kellett volna.
54 Elöljáróban szükséges emlékeztetni arra, hogy az eljárási szabályzat 43. cikk (1) bekezdése megtiltja az új jogalapra történő hivatkozást az első beadványváltást követően, kivéve ha azok olyan elemeken alapulnak, amelyek az eljárás során merültek fel (a fent hivatkozott Merhzaoui kontra Tanács ügyben hozott ítélet 36. pontja). Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben a felperesek jogalapjukat olyan elemre alapították, amely az eljárás során merült fel, nevezetesen, hogy csak 316 pályázót bocsátottak a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás második szakaszába, e jogalapot elfogadhatónak kell tekinteni.
55 A jogalap megalapozottsága tekintetében meg kell állapítani, egyrészről, még ha a versenyvizsga‑kiírás előírása szerint a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás második szakaszában megvizsgált pályázatok száma az értékelőközpontba behívott pályázók háromszorosának felel is meg, ezt a számot nem pontosan, hanem „hozzávetőlegesen” határozzák meg. Másrészről az említett kiírásból kifejezetten kitűnik, hogy az értékelőközpontba behívott pályázók száma megfelel a versenyvizsga‑kiírásban megjelölt „sikeres pályázók száma […] legfeljebb háromszor[osának]”. Tekintettel arra is, hogy a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás második szakaszában megvizsgált pályázatok száma függ az értékelőközpontba behívható pályázók számától, megállapítható, hogy a versenyvizsga‑kiírás hallgatólagosan, de szükségszerűen meg kívánta határozni az eljárás második szakaszában megvizsgált pályázatok számát, amely nem pontosan meghatározott szám.
56 E megállapítást egyébiránt megerősíti, hogy a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárást úgy határozták meg, hogy a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás második szakaszába bocsátott pályázók száma olyan ponthatártól függ, amelyet nem lehet pontosan meghatározni az összes pályázó ismerete nélkül, mivel e ponthatárt a pályázók száma alapján, és aszerint határozzák meg, hogy ez utóbbiak milyen pontszámokat szereznek az elektronikus pályázati adatlapjaik „tehetségszűrő” részében feltett kilenc kérdés első felében szereplő kérdésekre adott válaszaik során.
57 Következésképpen a harmadik jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.
A kifogás útján a versenyvizsga‑kiírás jogellenességére vonatkozó negyedik jogalapról
– A felek érvei
58 A felperesek lényegében azt állítják, hogy a versenyvizsga‑kiírásnak a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás első szakaszához kapcsolódó rendelkezései jogellenesek voltak, mivel kizárólag azon az alapon vezettek a pályázók kizárásához, hogy az elektronikus pályázati adatlapjaik „tehetségszűrő” részében milyen számban adtak igenlő válaszokat. A pályázók kizárása márpedig a képesítéseik és képzettségeik vizsgabizottság általi konkrét vizsgálata nélkül ellentétes lenne, először, a személyzeti szabályzat 27. cikkével, amely előírja, hogy a versenyvizsga célja olyan személyek felvétele, akik az alkalmasság és a hatékonyság legmagasabb követelményeivel rendelkeznek, valamint a személyzeti szabályzat III. melléklet 5. cikkével, ahogy azt az ítélkezési gyakorlat értelmezi, amely szerint e rendelkezés előírja, hogy a versenyvizsga vizsgabizottságának konkrét vizsgálatot kell lefolytatnia a pályázók által szerzett képesítések tekintetében, másodszor, a kinevezésre jogosult hatóság és a versenyvizsga vizsgabizottsága közötti hatáskörmegosztással, harmadszor, az egyenlő bánásmód elvével, amennyiben a versenyvizsga‑kiírás vitatott rendelkezései oda vezetnének, hogy a második szakaszba bocsátott pályázókkal megegyező oklevelekkel és megegyező tapasztalatokkal rendelkező pályázókat az első szakasz végén kizárnának kizárólag amiatt, hogy világosság hiánya miatt úgy vélik, hogy nem felelnek meg az előírt követelményeknek.
59 Másfelől a felperesek azzal érvelnek, hogy a kiválasztási kritériumok, amelyeken e kérdések alapulnak, nem egyértelműek. Az elektronikus pályázati adatlap ugyanis angol verziójában a „master” fogalmat alkalmazza, míg francia verziójában „mesterfokozatú oklevélre” hivatkozik. Ezenkívül, az említett adatlap alkalmazza a „tanítási tapasztalat” és a „publikációk” fogalmakat, noha ez utóbbiak kétértelműek.
60 Védekezésében a Bizottság úgy véli, hogy a jogalap egészében elfogadhatatlan amiatt, hogy a felperesek nem támadták meg határidőben a versenyvizsga‑kiírást kifogás útján, így azok jogszerűségét kifogás útján már nem lehet vitatni. A Bizottság azt is megerősíti, hogy a versenyvizsga vizsgabizottsága és a kinevezésre jogosult hatóság közötti hatáskörmegosztással kapcsolatos kifogás elfogadhatatlan azon okból, hogy azt a felperesek nem vetették fel a pert megelőző szakaszban. A felperesek panaszaikban ugyanis kizárólag a megtámadott határozat tartalmi jogszerűséghez kapcsolódó kifogásra hivatkoznak, minden, az említett határozatok formai jogszerűségéhez kapcsolódó kifogás felvetése nélkül, és a vizsgabizottság hatáskörére vonatkozó perbeli kifogás ez utóbbi kategóriába tartozik.
61 Azon állítással kapcsolatban, amely szerint az elfogadott kiválasztási módszer ellentétes lenne a személyzeti szabályzat 27. cikkével, a Bizottság alapvetően arra emlékeztet, hogy az széles mérlegelési jogkört biztosít a versenyvizsga szervezeti formáinak meghatározása tekintetében. Márpedig úgy véli, hogy bizonyos pályázók kizárása az okleveleikre és szakmai tapasztalataikra vonatkozó kérdésekre adott igenlő válaszok száma alapján megfelelő kiválasztási módszert jelent, ugyanis lehetővé teszi a pályázók célzott kiválasztását egy nagyon sajátságos szakterületen. Ezenkívül, e módszer alkalmazása szükséges a jelen ügyben, mivel figyelembe véve a versenyvizsgákra feliratkozott pályázók magas számát, nem lehet elvárni a vizsgabizottságtól, hogy a kiválasztási eljárás kezdetekor az összes pályázatot megvizsgálja. Nem vitatott, hogy e kiválasztási eljárás lényegében magában hordozza annak kockázatát, hogy bizonyos pályázókat kizárjanak a legjobbak közül, azon hibájukból eredően, hogy nem adtak igenlő választ egyes kérdésekre, mindamellett, hogy az előírt kritériumoknak megfelelnek. Mindazonáltal, a Bizottság szerint a pályázók tudták a leginkább értékelni, hogy igenlő választ kell‑e adniuk bizonyos kérdésekre, és tudniuk kellett azt, hogy a kérdéseket, valamint az oklevelüket és szakmai tapasztalatukat rugalmasan kell értékelniük. Azon körülmény tekintetében, hogy a vizsgabizottság csak a képesítéseken alapuló kiválasztás második szakaszában ellenőrzi a pályázók nyilatkozatainak relevanciáját, a Bizottság úgy értékeli, hogy e körülmény nincs hatással a kiválasztás módszerének jogszerűségére, mivel ezen ellenőrzés sem befolyásolja azt, hogy egy személy, aki nem helyesen adott igenlő választ egyes kérdésekre, nem reménykedhet abban, hogy behívják az értékelőközpontba. A felpereseknek a vizsgabizottság hatáskörének gyakorlására vonatkozó érveivel kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozatokat a vizsgabizottság fogadta el és a hatáskörét gyakorolta akkor, amikor a kérdések súlyozásáról döntött, és számszerűsítette a pályázók által adott válaszokat.
62 A felpereseknek az egyenlő bánásmód elvének esetleges megsértésére vonatkozó állításait illetően a Bizottság arra hivatkozik, hogy e kifogás megalapozatlan, amennyiben, ellentétben a második szakaszban való részvételre bocsátott pályázókkal, a felperesek nem feleltek meg az előírt feltételeknek.
63 Egyes kritériumok egyértelműségének hiányával kapcsolatban a Bizottság vitatja, hogy ez utóbbiak kétértelműek lettek volna. Ugyanis, ha az elektronikus pályázati adatlap francia verziójában „mesterfokozatú oklevél” kifejezést alkalmazza, a versenyvizsga‑kiírást elolvasva semmilyen kétértelműség nem marad arra vonatkozóan, hogy e kifejezés a posztgraduális képzés utáni szakoklevélhez kapcsolódik. Ugyanez vonatkozik a „tanítási tapasztalat” kifejezésre. A felperesek ugyanis következtethettek volna azon körülményből, hogy az elektronikus pályázati adatlap nem határozta meg, hogy e tanítási tapasztalatnak „egyeteminek” kell lennie, noha a „kutatás” kifejezést illetően ez a pontosítás szerepel, amiből azt várhatták, hogy a tanítási tapasztalatnak nem kell feltétlenül a felsőoktatásra korlátozódnia. A publikációkhoz kapcsolódó kritériumot illetően a felperesek nem fejtették ki, hogy mi volt a zavar e tekintetben.
64 A Bizottság szerint ugyanis, még ha azt feltételezzük is, hogy a versenyvizsga‑kiírás jogellenes, a megtámadott határozatokat nem kell megsemmisíteni, mert ez az eljárási szabálytalanság, amihez a jelen jogellenességi kifogás kapcsolódik, nem olyan természetű, hogy e határozatokat érvénytelenítse, kivéve abban az esetben, ha bizonyítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában az említett határozatok mást tartalmaztak volna. Márpedig a jelen ügyben a felperesek a felperesek nem bizonyították, hogy ha a vizsgabizottság konkrét vizsgálatot folytatott volna a pályázataik kapcsán, akkor őket a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás második szakaszába bocsátották volna.
– A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
65 A Bizottság által felvetett, a jogalap egészére vonatkozó és azzal kapcsolatos elfogadhatatlansági kifogással összefüggésben, hogy a felperesek a versenyvizsga‑kiírást határidőben nem támadták meg, mindenekelőtt emlékeztetni kell e kifogás elutasítása érdekében arra, hogy a felperesnek lehetősége van arra, hogy versenyvizsga vizsgabizottságának valamely határozata ellen indított keresetben a versenyvizsga lefolytatása során történt minden szabálytalanságra hivatkozzon, ideértve magának a versenyvizsga‑kiírásnak a szövegére visszavezethető szabálytalanságokat is (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑448/93. P. sz., Bizottság kontra Noonan ügyben 1995. augusztus 11‑én hozott ítéletének 17. pontját). Ameddig ugyanis a felperesek pályázatait a vizsgabizottság nem zárta ki, az eljáráshoz fűződő érdekük a versenyvizsga‑kiírás tekintetében bizonytalan maradt, olyan formában, hogy nem lehet felróni nekik, hogy nem támadták meg az említett kiírást a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke által előírt határidőn belül.
66 Az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatosan továbbá, amely szerint a képesítéseken alapuló kiválasztás első szakaszában nem vették figyelembe a vizsgabizottság és a kinevezésre jogosult hatóság közötti hatáskörmegosztást, hangsúlyozni szükséges, hogy az összhang szabálya megtiltja, hogy a kereset a panasz jogcímét megváltoztassa; a „jogcím” ez utóbbi fogalmát tágan kell értelmezni. A megsemmisítés iránti kérelmek esetében, a „jogvita jogcímén” a megtámadott aktus tartalmi jogszerűségének vagy formai jogszerűségének valamely felperes általi vitatását kell érteni (lásd különösen a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 119. pontját).
67 E tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy a fent említett kifogás elfogadhatatlan azon előfeltevésre alapozva, hogy az a jogi aktus kibocsátójának hatásköre hiányához kapcsolódó problémára vonatkozik, és ez formai jogszerűségi hibát jelentene, noha a felperesek által a panaszaikban felvetett hibák kizárólag tartalmi jogszerűségi hibákhoz kapcsolódnak.
68 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az előfeltevés, amelyre a Bizottság az érvelését alapítja, téves. A felperesek ugyanis egyáltalán nem vitatják a versenyvizsga vizsgabizottságának a megtámadott határozatok elfogására vonatkozó hatáskörét, hanem lényegében azt állítják, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem határozhatott meg előre olyan kiválasztási módszert, amely kizárólag a pályázók által a képesítéseikhez és szakmai tapasztalataikhoz kapcsolódó kérdésekre adott igenlő válaszok számán alapul, nem látva előre az említett képesítések és szakmai tapasztalatok relevanciájának vizsgabizottság általi konkrét vizsgálatát. Ilyen értelmezés alapján megjegyezendő, hogy a felperesek által előterjesztett kifogás a megtámadott határozatok tartalmi, nem pedig formai jogszerűségéhez kapcsolódik. Ennek következményeként a Bizottság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogás elutasítható, amennyiben megállapítást nyer, hogy a felperesek a panaszaikban legalább egy tartalmi jogszerűségi hibát felvetettek, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni az említett panaszok mindegyikét abból a szempontból, hogy azok tartalmazzák‑e a megtámadott határozatok formai jogellenességére vonatkozó kifogás bejelentését.
69 A jogalap megalapozottsága tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy a versenyvizsgák szervezésének az a célja, hogy betöltsék az intézményeken belül betöltetlenül maradt álláshelyeket, valamint, ahogy ez különösen a személyzeti szabályzat III. melléklet 1. cikk (1) bekezdéséből és 4. cikkéből következik, a kinevezésre jogosult hatóságra hárul a versenyvizsga‑kiírás megalkotása és ezen a címen a legmegfelelőbb pályázók közötti kiválasztási módszerről való döntés, a beosztások betöltésére vonatkozó követelményeknek, illetve általánosságban a szolgálati érdeknek megfelelően (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑420/04. sz., Blackler kontra Parlament ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének 45. pontját).
70 Azonban hangsúlyozni kell, hogy e mérlegelési jogkör gyakorlása a kinevezésre jogosult hatóság által, bármennyi is legyen azon személyek száma, akik esetlegesen pályázatot nyújtanak be az érintett versenyvizsgán, szükségszerűen korlátozott, a hatályos rendelkezések, valamint az általános jogelvek tiszteletben tartására tekintettel. Ebből következően a kinevezésre jogosult hatóság által választott módszernek, először, a személyzeti szabályzat 27. cikkének megfelelően, olyan személyek felvételére kell irányulnia, akik az alkalmasság és a hatékonyság legmagasabb követelményeivel rendelkeznek, másodszor, a személyzeti szabályzat III. melléklet 5. cikkének megfelelően egy független vizsgabizottság feladata annak esetről esetre történő értékelése, hogy valamennyi pályázó benyújtott oklevelei vagy igazolt szakmai tapasztalata megfelel‑e a személyzeti szabályzatban és a versenyvizsga‑kiírásban megkövetelt szintnek (fent hivatkozott Blackler kontra Parlament ítélet, 23. pont) és harmadszor, koherens és tárgyilagos kiválasztásra kell törekedni.
71 A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a képesítéseken alapuló kiválasztásnak a kinevezésre jogosult hatóság által a versenyvizsga felhívásban az első szakasz során alkalmazott módszere szerint egy kérdőív segítségével a felpereseket arról kérdezték, hogy véleményük szerint megfelelnek‑e a képesítésükre és szakmai tapasztalataikra vonatkozó valamennyi feltételnek, majd az összes pályázó válaszai függvényében meghatározták azt a ponthatárt, ami alatt a pályázókat, amennyiben a súlyozás alapján összesítve nem értek el elegendő, pontokra átváltott igenlő választ, kizárták. A Közszolgálati Törvényszék úgy ítéli meg, hogy e módszer ellentétes a személyzeti szabályzat rendelkezéseivel, valamint a versenyvizsgákra vonatkozó általános elvekkel.
72 A személyzeti szabályzat III. melléklet 5. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, hogy csak a képesítéseken alapuló kiválasztás esetében kell a vizsgabizottságnak megvizsgálnia, hogy a pályázók oklevelei és tapasztalata megfelel‑e a versenyvizsga‑kiírásban előírt feltételeknek (lásd ebben az értelemben az Európai Unió Törvényszéke T‑361/10. P. sz., Bizottság kontra Pachtitis ügyben 2011. december 14‑én hozott ítéletének 43. pontját és T‑6/11. P. sz., Bizottság kontra Vicente Carbajosa és társai ügyben hozott ítéletének 58. pontját). Márpedig az első szakaszra vonatkozó kiválasztási módszer szerint kizárólag az a vizsgabizottság feladata, hogy minden kérdést súlyozzon, majd minden pályázó tekintetében megállapítsa az általuk elért pontszámokat, végül, az e második szakaszban érdekelt pályázók száma, valamint az utóbbiak által megszerzett pontszámok függvényében meghatározza a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás második szakaszába történő bocsátáshoz szükséges ponthatárt.
73 Ellenben e kiválasztási mód semmilyen ellenőrzést nem biztosít a vizsgabizottságnak a pályázók által szerzett szakmai képesítések és képzettségek relevanciája tekintetében. Egy ilyen módszer márpedig szükségszerűen magában foglalja, hogy az említett pályázókat nem az okleveleik vagy szakmai tapasztalataik relevanciája, hanem az említett pályázók ezekkel kapcsolatos elképzelései alapján választják ki, amelyek nem kellően tárgyilagos adatok ahhoz, hogy a legjobb pályázók kiválasztását, sem pedig ahhoz, hogy az elvégzett kiválasztás koherenciáját garantálják.
74 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a jelen ügyben az EPSO által alkalmazott kiválasztási módszer, amely szerint a pályázat második szakaszban történő megvizsgálásához szükséges, a pályázó által elérendő pontszám más pályázók pontszámától függött. Ennek következményeként előfordulhatott, hogy egy pályázót azon egyetlen okból zártak ki, hogy más pályázók úgy adtak igenlő választ bizonyos kérdésekre, hogy az rájuk nézve az előírt kritériumok alapján túlságosan kedvező volt, abból származóan, hogy a kérdéseket rosszul értették, vagy okleveleik és szakmai tapasztalataik értékét tévesen mérlegelték, mivel minden feltett kérdés nagyon szubjektív mérlegelést igényelt a pályázó részéről az oklevelei és szakmai tapasztalatai relevanciáját illetően (lásd különösen az oklevél és szakmai tapasztalat relevanciájának értékelése érdekében alkalomadtán szükséges gondos mérlegelésre vonatkozóan a Közszolgálati Törvényszék F‑73/11. sz., CB kontra Bizottság ügyben 2013. április 24‑én hozott ítéletének 50–52. pontját). Ebben az értelemben azt is meg kell állapítani, hogy e kiválasztási módszer nem biztosította az értékelés kellő objektivitását és koherenciáját sem.
75 Ezzel kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy a jelen ügyben az EPSO által alkalmazott kiválasztási módszer különbözik más olyan versenyvizsgák végrehajtásától, amelyeket a bíróság felülvizsgált, de nem semmisített meg. Jóllehet ugyanis más versenyvizsgák esetén, bár a pályázókat az általuk előadott oklevelek és szakmai tapasztalatok relevanciájához kapcsolódó okból zárták ki az első vizsgákat megelőzően, e versenyvizsgák során az egyes pályázók kizárására vonatkozó határozatokat a vizsgabizottság azt követően fogadta el, hogy konkrétan megvizsgálta a közölt oklevelek és szakmai tapasztalatok relevanciáját. Kétségtelen, hogy ilyen versenyvizsgák esetében, amikor a pályázók állításainak hitelességét csak a versenyvizsga befejezésekor ellenőrzik, bizonyos pályázókat ugyancsak az első vizsgákra bocsáthattak a téves nyilatkozataik alapján, de hangsúlyozni kell, hogy e versenyvizsgák során, az ügy tárgyát képező versenyvizsgával ellentétesen, azon pályázók száma, akiket az első vizsgákra bocsáthattak, nem volt korlátozott, és így a pályázók tévedése vagy esetleges csalása csak csekély hatással lehetett a többi pályázóra.
76 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a versenyvizsga‑kiírásnak a képesítéseken alapuló kiválasztás első szakaszához kapcsolódó rendelkezései – mivel bizonyos pályázók kizárását azon okból írták elő, hogy okleveleik és szakmai tapasztalataik nem voltak kellően relevánsak, anélkül hogy e relevanciát a vizsgabizottság konkrétan megvizsgálta volna – túlzottan korlátozták az említett vizsgabizottság jogköreit, következésképpen azokat jogelleneseknek kell tekinteni.
77 Mivel a vizsgabizottság D. Bonagurio, M. Cecchetto, Gecse A., J. Glantenay, B. Gorgol, A. Kalamees, K. Skrobich, I. Venckunaite és M. Załęska pályázatát a versenyvizsga eljárásból kizáró határozatait a versenyvizsga‑kiírásnak a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás első szakaszára vonatkozó rendelkezéseire alapítottan fogadták el, azokat meg kell semmisíteni. A Bizottság állításával ellentétben ugyanis azon jogi aktus kifogás folytán megállapított jogellenessége, amelynek alapján egy határozatot elfogadtak, következésképpen maga után vonja az említett határozat jogellenességét is.
78 Igaz, hogy a megsemmisítés iránti kérelmeket el kell utasítani abban az esetben, amennyiben nyilvánvaló, hogy a határozat megsemmisítésének esetén szükségszerűen egy, az elsővel megegyező új határozatot kell elfogadni (a Közszolgálati Törvényszék F‑15/08. sz., Wiame kontra Bizottság ügyben 2010. február 4‑én hozott ítéletének 27. pontja, és analógia útján az F‑114/10. sz. Bowles és társai kontra EKB ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének 64. pontja), de a jelen ügyben nem lehet kellően biztosan megállapítani, hogy a megtámadott határozatok megsemmisítése esetében azokkal szükségszerűen egyező tartalmú új határozatokat kellene elfogadni. Különösen arra tekintettel ugyanis, hogy az elérendő ponthatárt a többi pályázó válaszainak figyelembevételével határozták meg, nem lehet kizárni, hogy ha a vizsgabizottság megvizsgálta volna, ahogyan ezt meg kellett volna tennie, valamennyi pályázó oklevelének és szakmai tapasztalatának relevanciáját, D. Bonagurio, M. Cecchetto, Gecse A., J. Glantenay, B. Gorgol, A. Kalamees, K. Skrobich, I. Venckunaite és M. Załęska a rögzített ponthatárnál magasabb pontszámot ért volna el.
79 I. Cruceru tekintetében hangsúlyozni kell, ez utóbbi pályázó nem állította azt, hogy a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás első szakaszának jogellenessége vagy bizonyos kiválasztási kritériumok esetében az egyértelműség hiánya hatással lett volna pályázata sikerességének esélyére a képesítéseken alapuló kiválasztási eljárás második szakasza során. Egyébként e körben pervezető intézkedés útján feltett kérdésre csak az első jogalapot jelölte meg mint rá irányadót, nevezetesen a vizsgabizottság létrehozására és működésére vonatkozó szabályok megsértését. E jogalapot a Közszolgálati Törvényszék elutasította, következésképpen a keresetet az ő tekintetében el kell utasítani.
80 Mindenesetre szükséges kiemelni, hogy még ha bizonyos pályázók, bár valójában nem feleltek meg az előírt kritériumoknak, valótlan igenlő választ is adhattak, e körülmény nem befolyásolhatta I. Cruceru sikerének esélyeit, amennyiben a második szakasz során a vizsgabizottság ellenőrizte a pályázók válaszainak relevanciáját és semlegesíteni tudta e körben az esetleges pályázói tévedéseket. Ellenkező esetben, ha az egyértelműség állítólagos hiánya miatt a pályázók nemlegesen válaszoltak bizonyos kérdésekre, noha megfeleltek az előírt követelményeknek, e körülmény csak a más pályázók által elért pontszámokat csökkenthette, következésképpen csak az értékelőközpontba történő behíváshoz szükséges ponthatár leszállítását eredményezhette. Tekintettel arra, hogy I. Cruceru egyáltalán nem állította sem a keresetében, sem a panaszában, hogy az egyértelműség hiánya befolyásolta volna a válaszait, meg kell állapítani, hogy az egyértelműség állítólagos hiánya őt nem érinthette hátrányosan.
81 Az előzőekből következően D. Bonagurio, M. Cecchetto, Gecse A., J. Glantenay, B. Gorgol, A. Kalamees, K. Skrobich, I. Venckunaite és M. Załęska kereseteinek helyt kell adni, míg I. Cruceruét el kell utasítani.
A költségekről
82 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a értelmében, ha az említett szabályzat II. címe 8. fejezetének többi rendelkezése alapján a Közszolgálati Törvényszék másként nem határoz, a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a szerint, ha a méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
83 A fent kifejtett indokok alapján a felperesek kérelmeinek kizárólag D. Bonagurio, M. Cecchetto, Gecse A., J. Glantenay, B. Gorgol, A. Kalamees, K. Skrobich, I. Venckunaite és M. Załęska tekintetében adott helyt, I. Crucerut illetően pedig azokat elutasította. E körülményekre tekintettel a Bizottságot kötelezni kell saját költségei kilenc tizedének, valamint a D. Bonagurio, M. Cecchetto, Gecse A., J. Glantenay, B. Gorgol, A. Kalamees, K. Skrobich, I. Venckunaite és M. Załęska részéről felmerült költségeknek a viselésére, I. Crucerut pedig kötelezni kell saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségek egy tizedének viselésére.
A fenti indokok alapján,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK
(második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az EPSO/AD/204/10 versenyvizsga vizsgabizottságának azon határozatait, amelyekben D. Bonagurio, M. Cecchetto, Gecse A., J. Glantenay, B. Gorgol, A. Kalamees, K. Skrobich, I. Venckunaite és M. Załęska pályázatát anélkül zárták ki a versenyvizsga‑eljárásból, hogy azokat a versenyvizsga‑kiírás szerinti, képesítéseken alapuló kiválasztás második szakaszában megvizsgálták volna.
2) A Közszolgálati Törvényszék az F‑23/12. és az F‑30/12. sz. ügyben benyújtott keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeinek kilenc tizedét, valamint köteles viselni a D. Bonagurio, M. Cecchetto, Gecse A., J. Glantenay, B. Gorgol, A. Kalamees, K. Skrobich, I. Venckunaite és M. Załęska részéről felmerült költségeket.
4) I. Cruceru maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségek egy tizedét.
Rofes i Pujol | Boruta | Bradley |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. szeptember 16‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | M. I. Rofes i Pujol |
MELLÉKLET
Davide Bonagurio, szerződéses alkalmazott, lakóhelye: Brüsszel,
Irina Cruceru, kirendelt nemzeti szakértő, lakóhelye: Brüsszel.
Gecse Attila, tisztviselő, lakóhelye: Brüsszel,
Błażej Gorgol, tisztviselő, lakóhelye: Brüsszel,
Alar Kalamees, ideiglenes alkalmazott, lakóhelye: Tallinn (Észtország),
Krzysztof Skrobich, ideiglenes alkalmazott, lakóhelye: Brüsszel,
Indre Venckunaite, szerződéses alkalmazott, lakóhelye: Brüsszel,
Magdalena Załęska, kirendelt nemzeti szakértő, lakóhelye: Brüsszel.