2011. július 22-én benyújtott kereset - Deutsche Post kontra Bizottság

(T-388/11. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Deutsche Post AG (Bonn, Németország) (képviselők: J. Sedemund, T. Lübbig és M. Klasse ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

−    semmisítse meg a Bizottság által a C 36/2007. sz. állami támogatás - Németország; a Deutsche Post AG számára nyújtott állami támogatásra vonatkozó eljárásban a 2011. május 10-én hozott bizottsági határozatot (C [2011] 3081 végleges);

−    az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a C 36/2007. sz. állami támogatás - Németország, a Deutsche Post AG számára nyújtott állami támogatásra vonatkozó eljárásban 2011. május 10-én hozott C (2011) 3081 végleges bizottsági határozat megsemmisítését kéri, amely határozatban a Bizottság az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálati eljárásnak az említett ügyben történő kiterjesztéséről határozott. A kiterjesztés a felperes megalapítását megelőzően a Deutsche Bundespost által alkalmazott tisztviselők nyugdíjainak állami finanszírozását érinti, amely már az ezen ügyben a vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó 2007. szeptember 12-i bizottsági határozat tárgyát képezte.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.

Az első, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap - Támogatásnak való, nyilvánvalóan téves minősítés

A Bizottság nyilvánvalóan téves értékelése abban áll, hogy a Bizottság nem alkalmazta a jelen ügyre a Combus-ügy nyomán kialakult ítélkezési gyakorlatot (a T-157/01. sz. Danske Busvognmænd kontra Bizottság ügyben 2004. március 16-án hozott ítélet [EBHT 2004, II-917. o.]). Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében nem minősülnek állami támogatásnak azok az intézkedések, amelyek megszabadítják a korábbi állami vállalatokat az általában a magánvállalkozásokat terhelő mértéken felüli nyugdíjtehertől. A jelen ügyre alkalmazva ez egyértelműen azt jelenti, hogy a nyugdíjfizetési kötelezettségek állami finanszírozása nem minősül állami támogatásnak.

A második, a 659/1999 rendelet¹ 1. cikke b) pontjának, az EUMSZ 107. cikknek és az EUMSZ 108. cikknek a megsértésére alapított jogalap − Az "új" támogatásként való besorolás során vétett nyilvánvaló értékelési hiba

A Bizottság nyilvánvalóan téves értékelése abban áll, hogy a Bizottság tévesen értelmezte, hogy az állam által a nyugdíjfizetési kötelezettségért vállalt felelősség esetében - amennyiben az egyáltalán állami támogatásnak minősül - csak létező támogatásokról lehet szó. Az államnak a nyugdíjfizetési kötelezettségért fennálló állandó felelőssége az alaptörvényből ered, ezért már a szerződések hatálybalépésekor is fennállt, és azt követően sem módosult lényegesen. Továbbá köti a Bizottságot a T-266/02. sz. Deutsche Post kontra Bizottság ügyben tett indokolás, amely szerint a Bizottság a nyugdíjszabályozás vonatkozásában a 2002. június 19-i határozatában már megállapította az állami támogatásokra vonatkozó szabályok szerinti "előny" hiányát, amely kizárja az állami támogatásnak való minősítést.

A harmadik, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap − Az állítólagos támogatás kiszámításának nyilvánvalóan téves módszere

A felperes e tekintetben kifogásolja, hogy a Bizottság a saját előadása alapján szükséges, a felperes által a tisztviselőknek valóban nyújtott, a versenyben nem szokásos szociális terhek miatti állítólagos "ráfizetések" levonásával figyelembe vett szociális szolgáltatásokra vonatkozó elszámolásokat nem vezette át a szabályozott termékek esetében engedélyezett ellenszolgáltatások és a szokásos piaci feltételek mellett a magánversenytársakat terhelő szociális juttatások közé. A Bizottság számítási módja elfogadhatatlan módon teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a felperes által a tisztviselőknek nyújtott tényleges szociális juttatásokat, azt eredményezve, hogy a Bizottság által kiszámított állítólagos támogatás mértéke vonatkozásában jelentéktelen, hogy a felperes nyújtott-e szociális juttatásokat, és, ha igen, akkor milyen mértékűeket. A felperes azzal érvel továbbá, hogy nem bizonyíthatók a juttatásokhoz kapcsolódó állítólagos "ráfizetések", és mindenesetre valóban nem lehettek volna fedezhetők a versenyben nem szokásos szociális kiadások ilyen eredmények mellett.

A negyedik, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap − A nem szabályozott terület állítólagos "kereszt-támogatásának" a szabályozott terület által állami támogatásnak való nyilvánvalóan hibás minősítése

A felperes e tekintetben különösen azt kifogásolja, hogy a Bizottság elmulasztotta a szükséges túlkompenzálási számításokat, és nem vizsgálta, hogy az állami kompenzációs juttatások egyáltalán túllépték-e a kompenzálható költségeket.

Az ötödik, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap − A versenyben szokásos szociális terhek viszonyítási alapjának meghatározásakor vétett nyilvánvaló hiba

A felperes tekintetben különösen azt kifogásolja, hogy a Bizottság a magán munkaadók versenyben szokásos szociális terheinek kiszámításakor figyelembe vette a munkavállalói hozzájárulásokat is, jóllehet ezek a munkavállaló vagyonából, nem pedig a munkaadó által fizetendő szociális juttatásokhoz tartoznak, valamint a Bizottság a viszonyítási alap vonatkozásában a (túlságosan magas) tisztviselői díjazások mértékét, és nem pedig magánvállalkozások béreinek és a díjazásainak a versenyben szokásos mértékét vette figyelembe. Teljes mértékben megszűnik a támogatási jelleg, amennyiben e két hiba szükséges kiigazítására sor kerül.

A hatodik, az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap − Az indokolás hiánya

Végül pedig a megtámadott határozat indokolása hiányos.

____________

¹ - Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).