Ideiglenes változat
ANTHONY MICHAEL COLLINS
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. június 13.(1)
C‑146/23. és C‑374/23. sz. egyesített ügyek
XL
kontra
Sąd Rejonowy w Białymstoku
(a Sąd Rejonowy w Białymstoku [białystoki kerületi bíróság, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
és
SR,
RB
kontra
Lietuvos Respublika
(a Vilniaus apygardos administracinis teismas [vilniusi megyei közigazgatási bíróság, Litvánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Jogállamiság – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – A tagállamok azon kötelezettsége, hogy megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükségesek – A bírói függetlenség elve – A bírák javadalmazása”
Bevezetés
1. A hatalmi ágak megosztásán alapuló állami rendszerek fennállását végigkísérte a bírák javadalmazására vonatkozó hangsúlyos kérdés. Ahogy Alexander Hamilton előrelátóan megjegyezte a The Federalistban: „A hivatali állandóság MELLETT semmi sem járulhat hozzá jobban a bírák függetlenségéhez, mint a támogatásukra szolgáló juttatás. […] Az emberi természet általános alakulásában az EMBER MEGÉLHETÉSE FELETTI URALOM AZ AKARATA FELETTI HATALOM. És soha nem remélhetjük, hogy a gyakorlatban megvalósul a bírói és a törvényhozó hatalom teljes szétválasztása egy olyan rendszerben, amely az előbbit az anyagi források tekintetében az utóbbi alkalmi javadalmazásaitól teszi függővé.”(2)
2. Ezek az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek lehetőséget adnak a Bíróságnak arra, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése(3) alapján felülvizsgálja és kibővítse a bírák javadalmazására vonatkozó ítélkezési gyakorlatát a bírói függetlenség és a hatékony bírói jogvédelem elveivel összefüggésben.(4)
3. A 2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítéletében(5) és a 2019. február 7‑i Escribano Vindel ítéletében(6) a Bíróság megállapította, hogy az, hogy e tagok olyan szintű illetményben részesüljenek, amely összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével, a bírói függetlenség lényegi biztosítékát alkotja. E követelmény teljesüléséhez a bíróságnak(7) autonóm módon kell gyakorolnia feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül, hogy bárhonnan rendelkezéseket vagy utasításokat kapna, így védett az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja.(8) A Bíróság ezt a követelményt egyenrangúvá tette a bírói kar tagjai elmozdíthatatlanságának védelmével, és ezzel közvetlen kapcsolatot teremtett a bírák hivatali idejének biztonsága és anyagi biztonsága között.(9)
4. Más köztisztviselőkhöz és közalkalmazottakhoz hasonlóan a bírák sem mentesülnek a javadalmazás csökkentése alól.(10) A Bíróság az Associação Sindical dos Juízes Portugueses és az Escribano Vindel ítéletében megállapította, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt bírói függetlenség elvével nem ellentétes az, hogy a tagállamok bizonyos körülmények között a bírák javadalmazásának csökkentése iránti intézkedéseket hoznak. A Portugál Köztársaság és a Spanyol Királyság(11) a költségvetés túlzott hiányának megszüntetése érdekében csökkentette a köztisztséget betöltő személyek és a közszférában feladatot ellátó személyek fizetését, beleértve az állam törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási ágában dolgozó személyeket is.(12)Ezek az intézkedések nem a bírói kar tagjait célozták vagy emelték ki annak érdekében, hogy különleges bánásmódban részesítsék őket. Ezek átmeneti és korlátozott jellegűek is voltak.(13)
5. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a bírák javadalmazását szabályozó, Lengyelországban és Litvániában általánosan alkalmazandó intézkedések alkalmazásával összefüggésben merülnek fel, és nem a bírák egyéni javadalmazásának – például fegyelmi eljárást követő – csökkentésére vonatkoznak. Az intézkedések alkalmazási köre is tágabb a Bíróság által az Associação Sindical dos Juízes Portugueses és az Escribano Vindel ítéletében vizsgált alkalmazási körnél. A kérdést előterjesztő bíróságok arra kérik a Bíróságot, hogy értékelje a jogalkotó és a végrehajtó hatalomnak a bírák illetményének meghatározására és annak esetleges csökkentésére irányuló folyamatban betöltött szerepét. Arra is választ várnak, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből levezethetők‑e az e folyamatra irányadó releváns kritériumok.
A jogi háttér – Nemzeti jog
A lengyel jog
6. A Konstytucja Rzeczypospolitej Polskiej (a Lengyel Köztársaság alkotmánya; a továbbiakban: alkotmány) 178. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. A bírák feladatuk ellátása során függetlenek, és csak az alkotmánynak és a törvényeknek vannak alárendelve.
2. A bírák számára a hivatal méltóságának és a feladataiknak megfelelő munkafeltételeket és illetményt kell biztosítani.
[…].”
7. A 2001. július 27‑i ustawa – Prawo o ustroju sądów powszechnych (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény)(14) 91. cikke a következőképpen szól:
„[…]
1c. § A bírák éves alapilletménye az előző év második negyedéve átlagbéren alapul, amelyet a Główny Urząd Statystyczny (központi statisztikai hivatal) elnöke […] az 1d. §‑ra figyelemmel a Lengyel Köztársaság hivatalos lapjában (Monitor Polski) tesz közzé.
1d. § Amennyiben az 1c. §‑ban említett átlagbér alacsonyabb, mint az előző év második negyedévére közzétett átlagbér, a bírák alapilletményének meghatározásakor a korábbi összeget kell alapul venni.
2. § A bírák alapilletményét fokozatokban kell kifejezni, amelyek szintjét az 1c. §‑ban említett alapilletmény meghatározásának alapjául szolgáló szorzók alkalmazásával állapítják meg. Az egyes bírói álláshelyek alapilletmény‑fokozatait és az egyes fokozatokon belül a bírák alapilletményszintjének megállapítására használt szorzókat e törvény melléklete tartalmazza.
[…]
7. § A bírák javadalmazását ezenfelül a szolgálati évek száma szerinti juttatás szerint kell differenciálni, amely a hatodik szolgálati évtől kezdve az alapilletmény 5%‑a, majd évente 1%‑kal emelkedik mindaddig, míg el nem éri az alapilletmény 20%‑át.”
8. 2021. december 17‑én a lengyel jogalkotó elfogadta az ustawa o szczególnych rozwiązaniach służących realizacji ustawy budżetowej na ROK 2022‑t (a 2022. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvény).(15) E törvény 2022. január 1‑jén lépett hatályba. A 8. cikke szerint:
„1. 2022‑ben a rendes bíróságok szervezetéről szóló, 2001. július 27‑i törvény (Dz. U. 2020., 2072. tétel, 2021., 1080. és 1236. tétel) 91. cikkének 1c. §‑ában említett bírói alapilletményt a központi statisztikai hivatal elnökének közleményében közzétett, 2020 második negyedévi átlagbér alapján kell meghatározni.
2. Az (1) bekezdésben említett alapot 26 PLN összeggel kell növelni.
3. Amennyiben a külön rendelkezések a rendes bíróságok szervezetéről szóló, 2001. július 27‑i törvény 91. cikkének 1c. §‑ában említett bírói alapilletmény kiszámításának alapjára hivatkoznak, ez a 2022. évre vonatkozóan a központi statisztikai hivatal elnökének közleményében közzétett, 2020 második negyedévi átlagbér 26 PLN összeggel megnövelt összegének felel meg.
4. Amennyiben a bírák javadalmazására külön rendelkezések vonatkoznak, ez a 2022. évre vonatkozóan az (1) és (2) bekezdés szerint kiszámított illetménynek felel meg.”
9. 2022. december 1‑jén a lengyel jogalkotó elfogadta az ustawa o szczególnych rozwiązaniach służących realizacji ustawy budżetowej na rok 2023‑at (a 2022. december 1‑jei, a 2023. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvény).(16) E törvény 2023. január 1‑jén lépett hatályba. A 8. cikke szerint:
„1. 2023‑ban a rendes bíróságok szervezetéről szóló, 2001. július 27‑i törvény (Dz. U. 2020., 2072. tétel és módosításai) 91. cikkének 1c. §‑ában említett bírói alapilletmény meghatározásának alapja 5444,42 PLN.
2. Amennyiben a külön rendelkezések a rendes bíróságok szervezetéről szóló, 2001. július 27‑i törvény 91. cikkének 1c. §‑ában említett bírói alapilletmény kiszámításának alapjára hivatkoznak, ez a 2023. évre vonatkozóan 5444,42 PLN összegnek felel meg.”
A litván jog
10. A Lietuvos Respublikos teisėjų darbo apmokėjimo įstatymas (a Litván Köztársaság bírák javadalmazásáról szóló törvénye, a továbbiakban: LRJ) 3. cikkének 2022. január 1‑je és 2023. június 30. közötti változata(17) szerinti 3. cikke értelmében az állami politikusok, bírák, állami tisztviselők, közalkalmazottak, valamint a Litván Köztársaság mint állam és annak önkormányzatai által finanszírozott intézmények alkalmazottai adott évre vonatkozó, a Lietuvos Respublikos Seimas (a Litván Köztársaság parlamentje) által elfogadott illetményalapját (javadalmazásának alapját) kell a bírák javadlamazására alkalmazni. A következő pénzügyi év illetményalapját nemzeti szintű kollektív szerződésben állapítják meg az előző év (nemzeti fogyasztói árindex alapján számított) éves átlagos inflációjának, a havi minimálbérnek és a közszférabeli illetmények szintjét és alakulását befolyásoló egyéb tényezők figyelembevételével. A Lietuvos Respublikos Seimas (a Litván Köztársaság parlamentje) hagyja jóvá a nemzeti kollektív szerződésben megállapított illetményalapot. Amennyiben a nemzeti kollektív szerződést nem kötik meg vagy nem módosítják a tárgyév június 1‑jéig, a következő pénzügyi év alapilletményét a Seimas a Lietuvos Respublikos Vyriausybė (a Litván Köztársaság kormánya) javaslatára, a jelen cikkben szereplő körülmények figyelembevételével fogadja el.
11. Az LRJ 4. cikkének (2) bekezdése szerint a bírák(18) illetménye a következőkből tevődött össze(19): i) az illetmény; ii) a litván államnál eltöltött szolgálati idő alapján járó pótlék; iii) a pihenőnapokon és munkaszüneti napokon történő munkavégzésért és készenlétért, valamint a helyettesítésért járó díjazás; és iv) a munkateher növekedése esetén járó jutalom. Az LRJ mellékletének II. fejezetével összhangban a bírák(20) illetményét úgy számítják ki, hogy az LRJ mellékletében szereplő, illetményre vonatkozó együtthatót megszorozzák az illetményalappal. Az illetményalap 2022‑ben 181 euró, 2023‑ban 186 euró volt. A megyei bíróságok bíráinak illetményére vonatkozóan 17,2‑es együtthatót alkalmaztak.(21)
12. A Litván Köztársaságnak az illetményalap (javadalmazás) összegének meghatározásáról és az illetményre vonatkozó előirányzatok módosításáról szóló, 2023. május 25‑i XIV‑2011. sz. törvényének 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az illetményalap (javadalmazás) összege
1. Az e törvény 2. cikkében említett munkavállalók illetményének (javadalmazásának) kiszámításánál az illetmény (javadalmazás) alapösszege megegyezik a nemzeti adatügynökség által közzétett 2022. évi országos havi átlagbérrel (beleértve az egyéni társaságokat), és annak összege 1785,4 euró.
2. Az e cikk 1. bekezdésében meghatározott illetmény (javadalmazás) alapösszegének alkalmazása során az újraszámított illetmény nem lehet alacsonyabb, mint az átalakítás előtti illetmény (javadalmazás).”
13. A Litván Köztársaság rendes és különös hatáskörű bíróságai bíráinak új javadalmazási rendszere 2023. július 1‑jén lépett hatályba. A Lietuvos Respublikos teisingumo ministras (Litván Köztársaság igazságügyi minisztere) 2004. április 2‑i 1R–85. sz. rendelete és a Lietuvos advokatų taryba (litván ügyvédi kamara) 2004. március 26‑i határozata jóváhagyta az ügyvéd által polgári ügyekben nyújtott jogi szolgáltatásokra fizetendő legmagasabb összegű díjat.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A C‑146/23. sz. ügy
14. XL‑t 2003. december 4‑én kinevezték a Sąd Rejonowy w Suwałkach (suwałki kerületi bíróság, Lengyelország) bírájává. 2007. április 3‑án áthelyezték a Sąd Rejonowy w Białymstokura (białystoki kerületi bíróság, Lengyelország), ahol jelenleg is ellátja bírói feladatait. 2021. augusztus 5. óta XL‑t az „ötödik” fizetési fokozatban foglalkoztatják. XL havi illetményét úgy számítják ki, hogy 2022‑ben az 5050,48 PLN összegű és 2023 januárjában az 5444,42 lengyel zloty (PLN) összegű alapbérét megszorozzák a 2,5 együtthatóval, amelyhez hozzáadódik a szolgálati jogviszonyban töltött évekért járó, az alapilletmény 20%‑át kitevő juttatás.(22) XL keresetet nyújtott be munkáltatója, a Sąd Rejonowy w Białymstoku (białystoki kerületi bíróság) ellen a 2022. július 1. és 2023. január 31. közötti időszakban végzett munkájáért járó 10 000 PLN, valamint az ezen összeg után járó törvényes késedelmi kamatok megfizetése iránt. Ez a 2022. július 1. és 2023. január 31. közötti időszakban XL által kapott javadalmazás és a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikkében foglalt mechanizmus alapján neki járó javadalmazás közötti különbözetnek felel meg. XL szerint ez a különbség a 2022. július és november közötti hónapokra vonatkozóan havi 1362,12 PLN, a 2022. decemberi hónapra vonatkozóan 1053,90 PLN,(23) a 2023. januári hónapra vonatkozóan pedig 2135,50 PLN.
15. XL keresetének alapja az, hogy a 2021., a 2022., illetve a 2023. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvények nem felelnek meg a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvénynek, a Lengyel Köztársaság alkotmányának és az uniós jognak, mivel javadalmazása csökkentésével aláássák a bírói függetlenség elvét, és olyan feltételeket teremtenek, amelyek lehetővé teszik a jogalkotó és a végrehajtó hatalom számára, hogy befolyásolják a bírói döntések tartalmát. XL munkáltatója azt állítja, hogy a törvénynek megfelelően fizetett részére, és hogy nem határozhatja meg saját hatáskörben a bírák javadalmazását.
16. Mindkét fél hivatkozik a kormánynak a 2021., a 2022., illetve a 2023. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvénytervezetek indokolására, de ebből szögesen ellentétes következtetéseket vonnak le. XL kiemeli a bírák fizetésének „befagyasztását”, szemben az egyes közintézmények igazgatói javadalmazásának (40–60% közötti) emelésével. XL munkáltatója arra hivatkozik, hogy nem álltak rendelkezésre a költségvetésében biztosított forrásokon kívül további pénzeszközök.
17. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikke meghatározza azt a mechanizmust, amelynek alapján a bírák adott évi javadalmazását az előző év második negyedévének átlagilletménye alapján kell kiszámítani. Ez a 2009. április 22‑én bevezetett mechanizmus azt kívánja biztosítani, hogy a bírák javadalmazási rendszere megfeleljen a Lengyel Köztársaság alkotmánya 178. cikkének (2) bekezdésében előírtaknak. A 2009. évi módosítás annak biztosítására irányult, hogy a bírák javadalmazásának kiszámítása objektívebb legyen, és korlátozza a más hatóságok által a bírák alapilletménye szintjének megállapítására gyakorolt befolyást. E változást megelőzően a bírák javadalmazása kiszámításának rendszere többek között az éves állami költségvetésben meghatározott alapilletményen alapult.
18. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy „a bírák alapilletményét meghatározó mechanizmust a végrehajtó hatalom kezdeményezésére háromszor módosították a 2021., a 2022., illetve a 2023. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvényekkel”.(24) 2021‑ben „befagyasztották” a bírák javadalmazását, és az illetményalapot a 2020. második negyedév átlagbére helyett a 2019. második negyedév átlagbére alapján állapították meg. 2022‑ben a bírák alapilletményét a 2020 második negyedévének átlagbére alapján számították ki. Ez 2021 második negyedévének átlagbéréhez képest emelkedést eredményezett. 2023‑ban a bírák illetményét nem a 2022 második negyedévének átlagbére alapján, hanem egy rögzített alapilletmény(25) alapján számították ki.
19. A 2021. évi állami költségvetés módosításait a Covid19‑járványt követő lengyelországi gazdasági helyzet okozta. A 2022. évi állami költségvetésre vonatkozó rendelkezések nem említettek semmilyen különleges körülményt, míg a 2023. évi állami költségvetésre vonatkozó rendelkezések a Covid19‑világjárvány és az ukrajnai orosz invázió jelentős költségvetési hatására utalnak.
20. 2022 decemberében a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) első elnöke,(26) a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) elnöke(27) és a Krajowa Rada Sądownictwa (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország; a továbbiakban: KRS)(28) indítványt terjesztett a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) elé a bírák 2023. évi illetményére vonatkozó költségvetési rendelkezések alkotmányosságának vitatása érdekében. A kérdést előterjesztő bíróság egyetért az említett eljárásokban a kérelmezők által kifejezett fenntartásokkal. Úgy véli, hogy a bírák javadalmazásának objektív mérőszám, nevezetesen az előző év második negyedévének átlagbére alapján történő kiszámítására szolgáló rendszer három évre történő „befagyasztása” aláássa a bírói függetlenségét. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a bírák javadalmazása tartósan, ismétlődően és tendenciózusan csökken, azzal a céllal, hogy a bírói kart alárendeljék a végrehajtó és a jogalkotó hatalomnak. Ez a veszély különösen nyilvánvaló a közelmúltbeli lengyelországi jogállamisági válság fényében. Ez ráadásul teljesen érthetetlen a lengyel állam stabil pénzügyi helyzetét tekintve. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli továbbá, hogy a bírák javadalmazásának meghatározására vonatkozó szabályoknak az utóbbiak hátrányára történő módosítása – különösen a megélhetési költségek emelkedéséhez képest – negatív hatással lehet a bíróságok működésének javítására irányuló kezdeményezésekre.(29) Jelentős a kockázata annak, hogy a bírák nagyszámú keresetet indítanak azon javadalmazás szintjének megtámadása érdekében, melyben 2021‑ben, 2022‑ben és 2023‑ban részesültek.
21. E körülmények között a Sąd Rejonowy w Białymstoku (białystoki kerületi bíróság, Lengyelország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkét, amely a jogállamiság tiszteletben tartása tekintetében meghatározza az Európai Unió alapját képező értékeket, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikke (1) bekezdésének az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben értelmezett második albekezdését, amely a független és pártatlan bírósághoz való fordulás jogán alapuló hatékony jogvédelem tagállamok általi biztosítására vonatkozik, hogy a bírák függetlenségének elvével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a költségvetési megszorítások érdekében eltér a bírák illetményének a végrehajtó és a jogalkotói hatalom önkényes beavatkozásától független objektív kritériumok alapján történő meghatározására szolgáló mechanizmustól, amely megszorítások a bírák illetményének tartós csökkentését eredményezik, és sértik azokat az alkotmányos garanciákat, amelyek biztosítják, hogy a bírák illetménye a hivatal méltóságának és a feladataiknak megfelelő legyen, és hogy az igazságszolgáltatás feladatát független bíróságok és független bírák végezzék?”
A C‑374/23. sz. ügy
22. SR és RB a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság, Litvánia) bírái. Mulasztással okozott kár megtérítése iránti keresetet nyújtottak be a Lietuvos Respublika (Litván Köztársaság) ellen.(30) SR és RB 74 286,09 euró, illetve 95 620,17 euró összegű kártérítést követelnek.(31) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem jelöli meg, hogy a felperesek hogyan határozták meg ezt az összeget.
23. SR és RB azt állítják, hogy javadalmazásuk mértéke a többi hatalmi ág – a végrehajtó és a jogalkotó hatalom – politikai akaratától függ. Ez nem csupán a bírói függetlenség Lietuvos Respublikos Konstitucija (a Litván Köztársaság alkotmánya) 109. cikkében foglalt elvével, hanem a Litván Köztársaság nemzetközi kötelezettségeivel is összeegyeztethetetlen.
24. A Litván Köztársaság SR és RB keresetének elutasítását kéri. Többek között megállapítja, hogy a közszférában foglalkoztatott munkavállalók illetményalapját minden évben az állam pénzügyi forrásaira és kötelezettségvállalásaira tekintettel határozzák meg. 2018 és 2023 között az illetményalap a gazdasági és társadalmi körülményekre, az állami kötelezettségvállalásokra és a várhatóan rendelkezésre álló pénzügyi forrásokra tekintettel folyamatosan emelkedett. Az illetményalap „közvetlen gazdasági hatással van a magánszektorra és a nemzeti átlagbérre is”. A Litván Köztársaság azt is előadja, hogy a bírák javadalmazási rendszerének létrehozása az állam és intézményei kizárólagos alkotmányos mérlegelési jogkörébe tartozik.
25. A Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) szerint a megyei bíróságok bíráinak havi bruttó javadalmazása 2008‑ban 2440,85 euró, 2021‑ben pedig 2362 euró volt.(32) Bár úgy tűnik, hogy a bírák javadalmazása a 2008 és 2021 közötti 13 éves időszakban körülbelül 8%‑kal nőtt, a bírák javadalmazása valójában nominálisan 3,2%‑kal csökkent pusztán az adómódosítások miatt. A kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy a bírák javadalmazása 2021 végétől pedig a nemzeti átlagbér szintjét közelíti. 2022 első negyedévében az országban a nemzeti havi átlagbér 1729,90 euró, egy bíró átlagos havi illetménye pedig 3113,20 euró volt.(33)
26. A Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) megjegyzi, hogy az ügyvédi óradíj esetében a fizetendő összeg 179,9 euró,(34) míg egy megyei bírósági bíró egy órára jutó bruttó javadalmazása(35) körülbelül 20 euró. Mivel a Litván Köztársaság elfogadta többek között a maximálisan fizetendő ügyvédi díjakat, hátrányos megkülönböztetést alkalmaz az ügyvédek és a bírák között javadalmazásuk tekintetében, és ezzel megsérti a Litván Köztársaság alkotmányának a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és az egyenlő bánásmódra vonatkozó 29., illetve 48. cikkét az emberi jogok(36) és az EUSZ 2. cikk tiszteletben tartása szempontjából. A litván kormány hallgatólagosan elismeri, hogy a bírák illetményalapjának nem a törvényhozó vagy a végrehajtó hatalom politikai akaratától, hanem a nemzetgazdasági mutatóktól kell függenie.(37) Ebben az összefüggésben a litván kormány megkezdte a közszolgálat javadalmazásának reformját annak biztosítása érdekében, hogy az állami tisztviselők javadalmazása gazdasági mutatókon alapuljon.
27. E megfontolásokra tekintettel a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság, Litvánia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és az igazságosság EUSZ 2. cikkben rögzített értékeit, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének rendelkezéseit, hogy azok korlátlan és kizárólagos mérlegelési mozgásteret biztosítanak a tagállami jogalkotó és végrehajtó hatalomnak arra vonatkozóan, hogy nemzeti jogalkotás útján kizárólag a jogalkotó és a végrehajtó hatalom akaratától függő szinten határozzák meg a bírák javadalmazását?
2) Úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének, valamint a Charta – többek között az igazságszolgáltatás függetlenségre vonatkozó – 47. cikkének rendelkezéseit, hogy azok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy nemzeti jogalkotás útján olyan szabályokat vezessenek be, amelyek a bírák javadalmazását az állam által az egyéb jogi hivatások tagjai tekintetében megállapított javadalmazás vagy díjak alatti szinten határozzák meg?”
A Bíróság előtti eljárás
28. A C‑146/23. sz. ügyben XL, a lengyel kormány és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be.
29. A Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) 2023. november 8‑i K 1/23. sz. ítéletében többek között megállapította, hogy a 2022. december 1‑jei ustawa z dnia 1 grudnia 2022 r. o szczególnych rozwiązaniach służących realizacji ustawy budżetowej na rok 2023 (a 2023. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvény) „nem áll összhangban” a Lengyel Köztársaság alkotmánya 178. cikkének (2) bekezdésével.
30. A Bíróság elnöke 2023. november 16‑i határozatával felkérte a Sąd Rejonowy w Białymstokut (białystoki kerületi bíróság), hogy egyrészt jelezze, hogy fenn kívánja‑e tartani az előzetes döntéshozatal iránti kérelmének a 2023. január 1. és 2023. január 31. közötti időszakra vonatkozó részét, másrészt jelezze a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ítéletének az ustawa o szczególnych rozwiązaniach służących realizacji ustawy budżetowej na rok 2022 (a 2022. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvény) 8. cikke (1) és (2) bekezdésének jogszerűségére gyakorolt esetleges hatását.
31. A Sąd Rejonowy w Białymstoku (białystoki kerületi bíróság) 2023. november 30‑i válaszában megerősítette, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) kimondta, hogy az ustawa z dnia 1 grudnia 2022 r. o szczególnych rozwiązaniach służących realizacji ustawy budżetowej na rok 2023(38) (a 2023. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvény) 8. és 9. cikke „összeegyeztethetetlen” többek között a Lengyel Köztársaság alkotmánya 178. cikkének (2) bekezdésével, és hogy az említett rendelkezések ennek megfelelően már nincsenek hatályban.(39)
32. A Sąd Rejonowy w Białymstoku (białystoki kerületi bíróság) azt is jelezte, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét teljes egészében fenn kívánja tartani, beleértve a 2023. január 1. és 2023. január 31. közötti időszakra vonatkozó részt is. A Sąd Rejonowy w Białymstoku (białystoki kerületi bíróság) szerint a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ítélete az ustawa z dnia 1 grudnia 2022 r. o szczególnych rozwiązaniach służących realizacji ustawy budżetowej na rok 2023 (a 2023. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvény) 8. és 9. cikke alkotmányosságának elbírálására szorítkozott a Lengyel Köztársaság alkotmánya 178. cikkének (2) bekezdésére, valamint a bírák feladataival összhangban a hivatal méltóságára tekintettel. Az említett ítélet nem vizsgálta a bírói függetlenség, valamint a jogalkotó és/vagy a végrehajtó hatalom beavatkozásától való mentesség elvét. A Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) egyébként nem vizsgálta az ustawa o szczególnych rozwiązaniach służących realizacji ustawy budżetowej na ROK 2022‑t (a 2022. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvény).
33. A C‑374/23. sz. ügyben a lengyel kormány és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be.
34. A Bíróság elnöke 2024. január 23‑i határozatával a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑146/23. és C‑374/23. sz. ügyet.
35. A 2024. március 12‑i tárgyaláson a litván és a lengyel kormány, valamint a Bizottság előadta szóbeli észrevételeit, és válaszolt a Bíróság kérdéseire.
Értékelés
A Bíróság hatásköre a C‑374/23. sz. ügyben
36. A litván kormány(40) megjegyzi, hogy a tagállamok kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a bírák, valamint más köztisztviselők és közalkalmazottak javadalmazásának a nemzeti joggal összhangban történő szabályozására. Az uniós jognak tehát e tekintetben nincs szerepe. A litván kormánynak a költségvetési törvények megalkotásakor figyelembe kell vennie többek között Litvánia társadalmi‑gazdasági helyzetét, az állam szükségleteit és forrásait, valamint pénzügyi kötelezettségvállalásait. A Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) által előterjesztett kérdésekkel arra kérik a Bíróságot, hogy döntsön a litván törvényhozó és végrehajtó hatalomnak a Litván Köztársaság alkotmányában meghatározott és a Lietuvos Respublikos Konstitucinis Teismas (Litván Köztársaság alkotmánybírósága) által értelmezett mérlegelési jogkörének határairól. A Bíróságnak erre nincs hatásköre.
37. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint noha a tagállamok igazságszolgáltatásának megszervezése a tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során tiszteletben kell tartani az uniós jogot és különösen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését.(41) Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében minden tagállamnak biztosítania kell, hogy azon bíróságok, amelyek az uniós jog értelmezésére vagy alkalmazására(42) vonatkozó kérdésekben döntést hozhatnak, teljesítik a hatékony bírói jogvédelem követelményeit.(43) Az említett rendelkezéssel ellentétesek az igazságszolgáltatási szervezetre vonatkozó azon nemzeti rendelkezések, amelyek a jogállamiság értéke védelmének leértékelődését eredményezhetik.(44) A tagállamoknak tehát oly módon kell kialakítaniuk az igazságszolgáltatás szervezetét, hogy az megfeleljen az uniós jogból eredő követelményeknek. E követelmények magukban foglalják különösen az olyan bíróságok függetlenségével kapcsolatos követelményt, amelyeknek az uniós jog alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatos kérdésekben kell határozatot hozniuk, azzal a céllal, hogy garantálják a jogalanyok számára az uniós jogon alapuló jogaik hatékony bírói védelmét.(45)
38. Ebből az ítélkezési gyakorlatból és különösen az Associação Sindical dos Juízes Portugueses és az Escribano Vindel ítéletből következik, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az uniós jog értelmezésére a valamely tagállam bírósági szervezetével kapcsolatos ügyekben, ideértve a bírák javadalmazását is.
A C‑374/23. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatósága
39. A litván kormány előadja, hogy a C‑374/23. sz. ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) által feltett kérdések nem kapcsolódnak az e bíróság előtt folyamatban lévő jogvita tényállásához és tárgyához. A Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adott válasza tehát szükségtelen az alapügyben felmerült jogvita eldöntéséhez.
40. Az EUMSZ 267. cikk szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseknek „szükségesnek” kell lenniük. A Bíróság ily módon ismételten kimondta, hogy az EUMSZ 267. cikk szövegéből és és rendszeréből is az következik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek a keretében a nemzeti bíróságnak olyan határozatot kell hoznia, amely alkalmas arra, hogy figyelembe vegye a Bíróság válaszát.(46)
41. A C‑374/23. sz. ügy alapját képező alapeljárás két bíró, SR és RB által a Litván Köztársaság ellen benyújtott kártérítési keresetre vonatkozik, amelyben azt állítják, hogy a jogalkotó és a végrehajtó hatalomnak a javadalmazásuk meghatározására vonatkozó hatásköre összeegyeztethetetlen a bírói függetlenséggel. Ez összekötő tényezőt képez a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) előtt folyamatban lévő jogvita és az uniós jognak az említett bíróság által kért értelmezése között. Ezért annak megállapítását javaslom, hogy Bíróság értelmezése „szükséges” ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előtte folyamatban lévő ügyben határozzon.(47)
Az EUSZ 2. cikk és a Charta 47. cikkének jelentősége a C‑146/23. és C‑374/23. sz. egyesített ügyekben
42. A litván kormány szerint, mivel a bírák javadalmazásának szabályozása a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, nem az uniós jogot hajtják végre, amikor meghatározzák e javadalmazást. Ebből következik, hogy a Charta 51. cikke (1) bekezdésének megfelelően nem alkalmazható az alapeljárásra.
43. A Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok kizárólag annyiban címzettjei a rendelkezéseinek, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. A C‑146/23. sz. és a C‑374/23. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből nem tűnik ki, hogy XL vagy SR és RB az őt vagy őket uniós jogi rendelkezés alapján megillető jogra hivatkozna, vagy hogy vele szemben az uniós jog végrehajtásának minősülő eljárást folytatnának. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokból ezenkívül nem tűnik ki, hogy azok valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos kérdést vetnének fel. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekben semmi sem utal arra, hogy bárki a Charta 47. cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jogra hivatkozna. Így tehát úgy tűnik, hogy a Charta 47. cikkére az alapeljárás keretében nem lehet hivatkozni.(48)
44. Az EUSZ 19. cikk konkretizálja az EUSZ 2. cikkében foglalt jogállamiság értékét. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alapján a tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket és eljárásokat, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a biztosításához szükségesek. A jogalanyok uniós jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének elve a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugvó uniós jogi alapelv,(49) amelyet a Charta 47. cikke is megerősít.(50) Ilyen körülmények között annak megállapítását javaslom a Bíróságnak, hogy nem szükséges az EUSZ 2. cikket az EUSZ 19. cikktől elkülönülten értelmezni.(51)
Az ügy érdeméről
45. A Sąd Rejonowy w Białymstoku (białystoki kerületi bíróság) és a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) kérdéseivel az EUMSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének értelmezését kéri két kérdéssel összefüggésben. Először is, az említett rendelkezés előre vetíti‑e a jogalkotó és/vagy a végrehajtó hatalom számára a bírák illetményének megállapítására vagy csökkentésére irányuló jogszabályok meghozatalát? Másodszor, hogy az e rendelkezésnek való megfelelés érdekében a tagállamoknak milyen kritériumokat kell tiszteletben tartaniuk, amikor ilyen jogszabályokat hoznak.
46. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog nem ír elő a tagállamok számára olyan konkrét alkotmányos modellt, amely a különböző államhatalmi ágak közötti viszonyokat és kölcsönhatást szabályozná, különösen e hatalmi ágak hatásköreinek meghatározását és elhatárolását illetően. Az alkotmányos modelljük megválasztásakor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk többek között az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését annak érdekében, hogy a bírói függetlenség ne szűnjön meg, illetve ne sértsék az igazságszolgáltatási feladatkört.(52) Tekintettel a tagállamok eltérő politikai és alkotmányos struktúráira és hagyományaira, a bírák javadalmazásának szintjét és elemeit meghatározó szereplők szerepe jelentősen eltérhet.(53) Egy demokráciában a hatalmi ágak szétválasztásának elve és annak szükségessége, hogy az igazságszolgáltatást el kell választani többek között a jogalkotó és/vagy a végrehajtó hatalom indokolatlan külső befolyásától, nem zárja ki, hogy az utóbbiak határozzák meg az állam igazságszolgáltatási struktúrájának számos aspektusát, beleértve a bírák javadalmazását.
47. Az átláthatóság, az objektivitás és a jogbiztonság(54) biztosítása érdekében a nemzeti jognak meg kell határoznia a bírák javadalmazásának meghatározását elősegítő jogi keretet, beleértve az e folyamatban részt vevő szereplők és a rájuk ruházott szerepek meghatározását.(55) E keretnek a bíróságok függetlenségének védelmére kell irányulnia, melynek során biztosítania kell, hogy a bírák javadalmazási szintje összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével. A bírák javadalmazására vonatkozó nemzeti jogszabálynak releváns, objektív és ellenőrizhető kritériumokon kell alapulnia, tiszteletben tartva az arányosság elvét. Ebből az következik, hogy a bírák javadalmazása ezért nem határozható meg vagy csökkenthető mérlegelési alapon, illetve egyedi körülményekre való utalással. A javadalmazás csökkentésére irányuló nemzeti jogszabálynak egyértelműen meg kell jelölnie annak indokait. a javadalmazás csökkentésére irányuló nemzeti jogszabálynak egyértelműen meg kell jelölnie annak indokait. A bírák javadalmazásának ebből eredő csökkentése csak átmeneti lehet, továbbá mértékének és időtartamának közvetlenül az annak elfogadását indokoló körülmények súlyosságához kell igazodnia és annak megfelelően kell alakulnia. Az ilyen illetménycsökkentésre semmilyen körülmények között sem kerülhet sor oly módon, hogy az a bírói kar tagjait célozza meg vagy érintse hátrányosan.(56) Annak értékelése érdekében, hogy a bírói karra irányul‑e intézkedés, az ilyen illetménycsökkentésnél figyelemmel kell lenni a bírák és a hasonló köztisztviselők javadalmazásának alakulására, és figyelembe kell venni különösen az illetmények közelmúltbeli emelését.(57) Az ezen elveknek való megfelelés biztosítása és stabilitásuk megerősítése érdekében a bírák javadalmazására vagy annak csökkentésére vonatkozó szabályokkal szemben bírósági felülvizsgálatot kell biztosítani.(58)
48. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a lengyelországi és litvániai bírói alapilletmény szintjére vonatkoznak.(59) Az EUMSZ 157. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében szereplő „díjazás” meghatározása alapján valamennyi, a bíráknak munkaviszonyukra tekintettel akár közvetetten, készpénzben vagy természetben adott vagy jövőben adandó juttatást figyelembe kell venni annak megítélésekor, hogy javadalmazásuk összhangban áll‑e az általuk ellátott feladatok jelentőségével.(60) A figyelembe veendő, pénzben vagy természetben adott juttatás példái a bizonyos funkciók vagy többletfeladatok vagy kiegészítő felelősségi körök(61) teljesítéséért kapott, a vezetői beosztáshoz, a szolgálati időhöz vagy a tapasztalathoz kapcsolódó juttatások vagy pótlékok, a nem járulékalapú vagy támogatott foglalkoztatói nyugellátás(62) és a nemzeti jóléti rendszer keretében a munkavállalók számára általában biztosított egészségügyi ellátáson felüli egészségügyi ellátás, valamint a lakhatás biztosítása és a gépjármű vagy telefon magáncélú használata.(63) A bírák egyéb gazdasági tevékenységének gyakorlására vonatkozó korlátozásokat vagy akadályokat(64) szintén figyelembe kell venni a bírák javadalmazásának megfelelőségére vonatkozó értékelés során.(65)
49. Harmonizáció hiányában, az Európai Unióban fennálló különböző társadalmi‑gazdasági feltételek és az egyes tagállamok eltérő költségvetési korlátai miatt a tagállamok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a saját hatáskörükön belül meghatározzák a bírák javadalmazását. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt elsődleges kötelezettségekre figyelemmel a tagállamok tehát mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a bírák illetménye mértékének meghatározásakor. Ez a mérlegelési jogkör nem korlátlan. Az objektív elemek, mint például a nemzeti átlag‑ vagy minimálbér – megszorozva egy együtthatóval –, vagy más hasonló felelősségi körrel rendelkező nemzeti köztisztviselők és közalkalmazottak fizetése az elfogadható referenciaértékek olyan példái, amelyekre a tagállamok más társadalmi‑gazdasági paraméterekkel, például a megélhetési költségekkel (az adott tagállam fogyasztói árindexe), az inflációs rátával stb. együtt támaszkodhatnak a bírák illetményének kiszámítása során.(66) Mivel a bérszintek, beleértve a minimálbér szintjét is, nincsenek harmonizálva az Európai Unióban,(67) és a különböző tagállamokban fennálló társadalmi‑gazdasági feltételek közötti jelentős különbségek miatt igen eltérőek,(68) az illetmények puszta összegének összehasonlítása nem elegendő. A bírák illetményét tehát az egyes tagállamok konkrét nemzeti társadalmi‑gazdasági összefüggéseiben kell értékelni.(69)
50. A bírák illetményének megfelelőségét értékelve azt kell vizsgálni, hogy az adott nemzeti társadalmi‑gazdasági környezetben az illetmény rendszerint olyan szinten van‑e, amely elegendő a szükséges szakmai képesítéssel és/vagy tapasztalattal rendelkező, különböző háttérrel rendelkező, morálisan feddhetetlen személyek vonzásához, megtartásához és motiválásához.(70) A nem megfelelő díjazás alááshatja a munkamorált, csökkentheti a termelékenységet, és végső soron akadályozhatja a munkaerő‑felvételt azáltal, hogy a szakképzett jelölteket eltántorítja a szakma gyakorlásától. A bírák megtartására is hatással lehet, mivel az alacsony fizetés arra ösztönözheti az egyéneket, hogy elhagyják a szakmát, vagy megbízatásuk lejárta vagy a kötelező nyugdíjkorhatár elérése előtt nyugdíjba vonuljanak, csökkentve ezzel a bírói tapasztalat általános szintjét.(71)
51. A bírák illetményének jogellenes vagy aránytalan megadóztatására utaló jelek hiányában(72) a hatékony bírói jogvédelem elve nem akadálya annak, hogy valamely tagállam objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján jogszerűen szedjen adót vagy egyéb díjakat – például társadalombiztosítási járulékot – a bírák illetménye után. Az ilyen általános díjak terhe tehát nem képezi annak vizsgálatának részét, hogy az igazságügyi javadalmazási rendszer összeegyeztethető‑e az EUMSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével.
52. A bírák illetményének az ügyvédek által tanácsadás vagy állami megbízás esetén felszámított vagy számikra fizetendő díjakkal történő összehasonlítása akkor is kizárt, ha e díjak mértékét törvény határozza meg. Bár a bírák illetményének szintje nem választható el a hasonló területeken a magánszektorbeli keresetektől,(73) a bírói feladatkör közszolgáltatás jellegű, nem pedig kereskedelmi vállalkozás.(74) Ez a közszférában való munkavégzésre irányuló tudatos pályaválasztással jár többek között a hivatali idő biztonsága és a stabil pénzbeli javadalmazás fejében.(75) Bár ez bizonyos esetekben alacsonyabb díjazást eredményezhet, mint amit a magánpraxisban dolgozó ügyvédek kérhetnek, a bírák nincsenek kitéve gazdasági kockázatoknak,(76) nem kell viselniük a szükséges kiadásokat,(77) nem terheli őket a héa, és főszabály szerint az eljárás eredményétől, a teljesítményüktől vagy a termelékenységüktől függetlenül kapnak javadalmazást.(78) Végezetül hozzátenném, hogy míg a bírák rendszeres, kiszámítható időközönként kapnak javadalmazást, addig az ügyvédi díjak ügyfelek általi kifizetésének időtartama hosszú és nagyon kiszámíthatatlan lehet.(79)
53. A bírák illetménye megfelelőségének értékelésének tehát egyrészt holisztikus perspektívája van, amely figyelembe veszi az összes releváns társadalmi‑gazdasági tényezőt, másrészt dinamikus vagy időbeli szempont jellemző rá, amely utal az említett javadalmazás időbeli alakulására. Bár nem feltétlenül szükséges, hogy a tagállamok a bírák javadalmazását az infláció és/vagy a megélhetési költségek emelkedésének figyelembevételével automatikusan aktualizálják, vagy hogy meghatározott időközönként felülvizsgálják annak szintjét, ennek tartós elmulasztása a javadalmazás tényleges értékvesztéséhez vezethet. A bírák javadalmazása szintjének idővel történő jelentős csökkenése sérti a bírói függetlenséget és a bírói hivatal méltóságát. Amennyiben nem következik be értékének hirtelen csökkenése, a bírák javadalmazásának alakulását egy legalább tízéves reprezentatív időszakot figyelembe véve kell vizsgálni.
54. Ami a jelen egyesített ügyeket illeti, a lengyel és a litván jog a bírák javadalmazásának meghatározására vonatkozóan keretet állapít meg.(80) A Bíróság előtti eljárásban semmi sem utal arra, hogy a lengyel vagy a litván törvényhozó és/vagy végrehajtó hatalom ezzel elbitorolta volna valamely más törvényes szereplő szerepét vagy hatáskörét.(81) Ezek az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek azt is mutatják, hogy ezekben a tagállamokban a bírák javadalmazására és az annak csökkentésére vonatkozó szabályok bírósági felülvizsgálat hatálya alá tartoznak.
55. A C‑146/23. sz. ügy a 2021., 2022. és 2023. évi költségvetési törvények végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvényekből(82) ered, amelyek módosították a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikkét, és csökkentették a bírák javadalmazását. Nem állítják, hogy a lengyel jogalkotó és/vagy végrehajtó hatalom nem rendelkezett a lengyel jog szerint hatáskörrel arra, hogy a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikkét a 2021., 2022. és 2023. évi költségvetési törvények végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvényekkel módosítsa. A Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) 2023. november 8‑i K 1/23. sz. ítélete(83) az ezen költségvetési törvényekre gyakorolt hatásának teljes terjedelme némileg tisztázatlan marad. A lengyel kormány a tárgyaláson a Bíróság kérdéseire válaszolva megerősítette, hogy az említett ítélet nyomán a bíráknak járó javadalmazást kifizették. A C‑374/23. sz. ügyben SR és RB kártérítési keresetet nyújtott be a Litván Köztársaság ellen, amely a Litván Köztársaság mulasztásából ered, mivel nincs olyan jogi eljárás, amelyet annak érdekében kezdeményezhetnének, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom fizesse meg a bírói hivatás méltóságával összhangban álló javadalmazást. A Savickas ítéletből(84) egyértelműen kitűnik, hogy a bírák díjazásának csökkentése megtámadható a litván bíróságok előtt, és hogy a jogellenesen ki nem fizetett díjazás kifizetésére pénzügyi jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre.
56. A C‑146/23. sz. ügyben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikkének 2022. és 2023. évi módosításai ellentétesek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével. Az Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítéletben(85) foglalt intézkedésekkel ellentétben a lengyel módosítások nem általános jellegűek, hanem kifejezetten a bírákat célozzák, és tartós eltérést állapítanak meg a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikkének (1) bekezdésében meghatározott mechanizmustól.
57. Vitathatatlan, hogy a bírák illetménye(86) Lengyelországban 2022‑ben és 2023‑ban alacsonyabb volt, mintha azt a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikke szerint számították volna ki. Ez a csökkenés egybeesett a megélhetési költségek e tagállamban bekövetkező jelentős emelkedésével is. Megállapítható azonban, hogy ugyanezen időszakban a bírák illetménye nem volt alacsonyabb, mint a korábbi években, sőt úgy tűnik, hogy 2022‑ben 4,37%‑kal nőtt 2021‑hez képest, 2023‑ban pedig 7,8%‑kal 2022‑hez képest. A lengyel kormány azt állította, hogy a szóban forgó módosítások nem „befagyasztják” a bírák illetményét, hanem csupán lassítják annak növekedési ütemét. Miközben XL azon köztisztviselők hosszú listájára hivatkozik, akik 2022‑ben magasabb béremelésben részesültek, mint a bírák, a lengyel kormány a tárgyaláson rámutatott arra, hogy ebben a tagállamban a rendes köztisztviselők lényegesen kevesebbet keresnek, mint a bírák, és a bírákkal ellentétben nem kaptak béremelést a közelmúltban.
58. Ami a lengyelországi módosítások állítólagos állandó jellegét illeti, bár a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikkét a jelek szerint három egymást követő évben módosították,(87) e rendelkezés továbbra is hatályban marad. A lengyel kormány a tárgyaláson megerősítette, hogy az említett rendelkezésnek a 2021., 2022. és 2023. évi költségvetési törvények végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvényekkel bevezetett módosításainak mindegyike egyetlen költségvetési évre vonatkozott, és mindegyik csak egy évre volt érvényes. A Bíróság rendelkezésére álló iratokban egyébként nincs arra utaló jel, hogy 2024‑ben a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikkének hasonló módosítását javasolják.(88) A rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikke módosításainak hatásai tehát mind időtartamukban, mind pedig az érintett pénzösszegek tekintetében korlátozottnak bizonyulnak a bírák javadalmazását illetően.
59. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a bírák és ügyészek illetményét Lengyelországban a vitatott módosítások célzottan vagy kiemelten érintik, mivel más köztisztviselők és közalkalmazottak fizetésére nem vonatkoznak hasonló intézkedések. A lengyel kormány mind írásbeli észrevételeiben, mind a tárgyaláson jelezte, hogy a bírák és ügyészek korábban is kedvezményes elbánásban részesültek ezen állam köztisztviselőkre és közalkalmazottakra vonatkozó javadalmazási politikája keretében. A lengyel kormány azt állította továbbá, hogy a bírák és ügyészek mentesültek a közszféra béreinek 2013 és 2018 közötti befagyasztása alól. E tényezők arra mutatnak, hogy 2013 és 2023 között a bírák illetménye nem lehetett negatív módon kiemelt vagy aránytalanul érintett más köztisztviselők vagy közalkalmazottak által kapott javadalmazáshoz képest.(89) Úgy tűnik továbbá, hogy ezen időszak során az illetményük nem csökkent jelentősen.(90)
60. A lengyel kormány a 2022. és 2023. évi módosításokat a Covid19‑járványra és az Ukrajna elleni 2022. februári ukrajnai orosz invázióra való hivatkozással indokolta. Véleményem szerint ezek olyan releváns, objektív, ellenőrizhető és rendkívüli körülmények, amelyek kétségtelenül jelentős költségvetési megszorításokat róttak valamennyi tagállamra, így a Lengyel Köztársaságra is, és amelyek indokolttá tehették a köztisztviselők és közalkalmazottak illetményének csökkentését, beleértve a bírák illetményét is. A bírák illetményének az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban történő csökkentése nem követeli meg nemzeti költségvetési válság fennállását vagy a túlzott hiány esetén követendő eljárás megindítását az EUMSZ 126. cikk (2) bekezdése és a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alapján.(91) A bírák illetményének csökkentése és más költségvetési megszorítások indokoltak lehetnek annak érdekében, hogy elkerüljék a túlzott hiány fennállását valamely tagállamban.(92) Az e körülményekre hozott intézkedések arányosságának kérdését illetően a C‑146/23. sz. ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kiderül, hogy 2022‑ben és 2023‑ban XL illetménye jelentősen meghaladta a lengyelországi átlagbér kétszeresét.(93)
61. Bár végső soron a kérdést előterjesztő bíróságnak kell döntenie, a jelen indítvány 56–60. pontjában említett kérdések arra utalnak, hogy a bírák javadalmazása Lengyelországban 2022‑ben és 2023‑ban összhangban állt függetlenségükkel és feladataik jelentőségével.
62. A C‑374/23. sz. ügyben a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) megállapította, hogy a 2008 és 2021 közötti 13 év alatt a bírák illetménye nominálisan 3,2%‑kal csökkent, kizárólag az adóváltozások miatt. A kérdést előterjesztő bíróság nem közölt részleteket a 2019. évi litvániai adóreformról. Mindenesetre, ahogyan a jelen indítvány 51. pontja rámutat, a bírák illetményének megadóztatása főszabály szerint nem releváns az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti értékelés szempontjából.
63. A litván kormány és a Bizottság azt állítja, hogy a LRJ 3. cikkével összhangban a bírák és más köztisztviselők vagy közalkalmazottak illetményének kiszámítására szolgáló alap a Litván Köztársaságban fennálló társadalmi‑gazdasági feltételekhez kapcsolódó egyértelmű és objektív paramétereken alapul.(94) Főszabály szerint évente frissítik, és nem lehet alacsonyabb az előző évinél. A C‑374/23. sz. ügyben semmi sem utal arra, hogy a bírák javadalmazása Litvániában negatív módon kiemelt vagy aránytalanul érintett lett volna más köztisztviselők vagy közalkalmazottak javadalmazásához képest. A KRJ 3. cikkéből többek között az is kitűnik, hogy az illetményüket a többi köztisztviselő és közalkalmazott illetményével együtt határozzák meg. Ez a helyzet a közszolgálati javadalmazás közelmúltban, 2023. május 25‑én elfogadott reformja tekintetében is.(95) Az a tény, hogy a közelmúltbeli reform (jelentősen) megemelte a bírák, valamint más köztisztviselők és közalkalmazottak illetményét, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében nem kérdőjelezi meg a bíráknak korábban kifizetett összegek jogszerűségét.
64. A Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) jelezte, hogy Litvániában a bírák illetményének relatív szintje az idők során erodálódott, és 2021 végétől megközelíti a nemzeti átlagbér szintjét. A litván kormány a tárgyaláson azt állította, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott számadatok helytelenek, mivel nem tükrözik a bírák részére 2016 és 2019 között a Lietuvos Respublikos Konstitucinis Teismasnak (Litván Köztársaság alkotmánybírósága) a bírák javadalmazásának csökkentését alkotmányellenesnek nyilvánító ítéletét követően, utólag kifizetett összegeket.(96)
65. Bár az alapeljárásban a bírák javadalmazásának megfelelőségét végső soron a Vilniaus apygardos administracinis teismasnak (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) kell vizsgálnia, a 2020. évi CEPEJ‑jelentés 3.36. ábrája(97) és a 2022. évi CEPEJ‑jelentés 3.46. ábrája(98) azt mutatja, hogy a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (legfelsőbb bíróság, Litvánia) bíráinak bruttó átlagfizetése 2,2‑szer (2018) vagy 2,1‑szer (2020) magasabb volt az országos bruttó átlagfizetésnél.(99) A többi tagállam adatainak összehasonlítása arra enged következtetni, hogy 2018‑ban a litván bírák illetménye(100) a szakmai előmenetelük kezdetén az állam legfelsőbb bíróságán a középmezőnyben volt, és relatíve magasabb, mint a hasonló osztrák (1,5), belga (1,6), finn (1,5), francia (1,3), horvát (1,7), holland (1,3), német (0,9), magyar (1,8), olasz (1,9), luxemburgi (1,4), lett (1,9), szlovén (1,6), svéd (1,8) és spanyol (2,1) bíráké.(101)
Végkövetkeztetés
66. A fenti megfontolásokra tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Sąd Rejonowy w Białymstoku (białystoki kerületi bíróság, Lengyelország) és a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság, Litvánia) által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:
Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését
úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha a tagállamok jogalkotó és/vagy végrehajtó hatalma jogszabályokat alkot a bírák illetményének meghatározására és/vagy csökkentésére vonatkozóan, többek között a nemzeti jognak megfelelően kötött kollektív szerződések útján;
hogy az a tagállamokat a bírói függetlenség védelmére irányuló, a bírák javadalmazásának meghatározását elősegítő jogi keret létrehozására kötelezi, amely biztosítja, hogy a bírák olyan szintű illetményben részesüljenek, amely összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével. A bírák javadalmazására vonatkozó nemzeti jogszabályoknak releváns, objektív és ellenőrizhető kritériumokon kell alapulniuk, tiszteletben tartva az arányosság elvét;
hogy az – az összes releváns társadalmi‑gazdasági tényező és e javadalmazás időbeli alakulásának figyelembevételével – megköveteli a bírák javadalmazása megfelelő jellegének értékelését;
hogy az előírja, hogy a javadalmazás csökkentésére irányuló nemzeti jogszabálynak egyértelműen meg kell jelölnie annak indokait. A bírák javadalmazásának ebből eredő csökkentése csak átmeneti lehet, továbbá mértékének és időtartamának közvetlenül az annak elfogadását indokoló körülmények súlyosságához kell igazodnia és annak megfelelően kell alakulnia. Az ilyen illetménycsökkentésre semmilyen körülmények között sem kerülhet sor oly módon, hogy az a bírói kar tagjait célozza meg vagy érintse hátrányosan.