A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2015. június 30.(*)
„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – VIÑA ALBERDI közösségi szóvédjegy – VILLA ALBERTI korábbi nemzeti ábrás védjegy – Viszonylagos kizáró ok – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A védjegyek párhuzamos jelenlétének hiánya – Összetéveszthetőség”
A T‑489/13. sz. ügyben,
a La Rioja Alta, SA (székhelye: Haro [Spanyolország], képviseli: F. Pérez Álvarez ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: M. Ó. Mondéjar Ortuño, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
az Aldi Einkauf GmbH & Co. OHG (székhelye: Essen [Németország]),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának az Aldi Einkauf GmbH & Co. OHG és a La Rioja Alta, SA közötti törlési eljárással kapcsolatban 2013. július 9‑én hozott határozata (R 1190/2011‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: M. Prek (előadó) elnök, I. Labucka és V. Kreuschitz bírák,
hivatalvezető: I. Drăgan tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 16‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2014. március 28‑án benyújtott válaszbeadványra,
a 2015. január 14‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
A jogvita előzményei
1 2003. június 3‑án a felperes, a La Rioja Alta, SA a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a VIÑA ALBERDI szómegjelölés volt.
3 2004. november 26‑án a szóban forgó megjelölést 3189065. számon közösségi védjegyként lajstromozták.
4 A védjegybejelentést többek között a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással: „Alkoholtartalmú italok (a sörök kivételével)”.
5 2009. november 5‑én az OHIM előtti eljárásban részt vevő másik fél, az Aldi Einkauf GmbH & Co. OHG kérelmet nyújtott be az OHIM‑hoz a vitatott védjegy részleges törlése iránt a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett a) pontja alapján a fenti 4. pontban említett áruk vonatkozásában.
6 Törlési kérelmének alátámasztására az Aldi Einkauf társaság a 2056141 lajstromszámú, az alábbiakban megjelenített korábbi német ábrás védjegyre hivatkozott, amelyet 1994. február 7‑én lajstromoztak és 2012. szeptember 30‑ig megújítottak:
7 A korábbi védjegyet a 33. Osztályba tartozó áruk vonatkozásában lajstromozták az alábbi leírással: „Olasz borok”.
8 2011. április 11‑i határozatával a törlési osztály helyt adott a vitatott védjegy törlése iránti kérelemnek.
9 2011. június 6‑án a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a törlési osztály határozatával szemben. Ezen eljárás keretében 2011. augusztus 5‑én azt kérte, hogy az „olasz borokat” zárják ki a vitatott védjeggyel megjelölt, 33. osztályba tartozó áruk köréből.
10 2013. július 9‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a felperes fellebbezését. A fellebbezési tanács:
– megállapította, hogy a felperes által a vitatott védjeggyel megjelölt áruk vonatkozásában kért korlátozás a védjegyoltalomról a 207/2009 rendelet 50. cikke értelmében vett lemondásnak tekintendő, és ezért érvényes;
– kimondta, hogy a korábbi védjegynek az „olasz borok” vonatkozásában történő használatát igazolták, és elutasította a felperes arra alapított érvelését, hogy e használatot csak bizonyos eredetmegjelölések tekintetében bizonyították;
– rámutatott, hogy az érintett vásárlóközönséget a német nagyközönség alkotja, amely a szóban forgó áruk vásárlása során közepes fokú figyelmet tanúsít;
– úgy vélte, hogy a szóban forgó áruk nagymértékben hasonlók vagy akár azonosak, mivel a vitatott védjegy az „olasz borokat” kizárta, de a többi borfajtát nem;
– megfigyelte, hogy az ütköző megjelölések legalábbis bizonyos fokú vizuális hasonlóságot és közepes fokú hangzásbeli hasonlóságot mutatnak, viszont fogalmi szempontból nem hasonlók;
– megjegyezte, hogy a korábbi védjegy közepes fokú megkülönböztető képességgel rendelkezik;
– megállapította az ütköző védjegyek között a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló összetévesztés veszélyét.
A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– állapítsa meg a vitatott védjegy érvényességét;
– az OHIM‑ot és az előtte folyamatban lévő eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a költségek viselésére.
12 A tárgyaláson a felperes elállt a második kereseti kérelmétől, amit a Törvényszék tudomásul vett.
13 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
[omissis]
Az ügy érdeméről
[omissis]
A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 53. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésére alapított jogalapról
[omissis]
– Az összetéveszthetőségről
68 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett fogyasztói kör milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd: 1998. szeptember 29‑i Canon‑ítélet, C‑39/97, EBHT, EU:C:1998:442, 16., 17. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2003. szeptember 9‑i GIORGIO BEVERLY HILLS ítélet, fenti 38. pont, EU:T:2003:199, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
[omissis]
70 Ezenkívül a fenti 68. pontban említett releváns tényezők címén adott esetben figyelembe vehető a két védjegy párhuzamos jelenléte a piacon, mivel az ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy az egyéb körülményekkel együttesen hozzájárulhat az említett védjegyeknek az érintett vásárlóközönség általi összetéveszthetősége csökkentéséhez (2009. szeptember 3‑i Aceites del Sur‑Coosur kontra Koipe ítélet, C‑498/07 P, EBHT, EU:C:2009:503, 82. pont; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: 2011. szeptember 22‑i Budějovický Budvar ítélet, C‑482/09, EBHT, EU:C:2011:605, 75–82. pont).
71 A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 44. pontjában megállapította, hogy a korábbi védjegy közepes fokú benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik. Az áruk és az ütköző megjelölések hasonlóságára tekintettel az említett határozat 51. pontjában az ütköző védjegyek összetéveszthetősége veszélyének fennállására következtetett. Értékelése keretében elutasította az említett védjegyek németországi békés párhuzamos jelenlétére alapított érvet.
72 A felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy az érintett vásárlóközönség szemszögéből fennáll az ütköző védjegyek közötti összetévesztés veszélye. Úgy véli, hogy a fogyasztó képes azokat egyértelműen megkülönböztetni. Lényegében azt is állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen utasította el a korábbi védjegy és a vitatott védjegy békés németországi párhuzamos jelenlétére alapított érvét, noha e területen 1983 óta értékesít borokat a VIÑA ALBERDI spanyol szóvédjegy alatt.
[omissis]
77 Végül a megtámadott határozat 39. pontjában a fellebbezési tanács hangsúlyozta, hogy egyetért „a törlési osztály azon megállapításaival, amelyek szerint nem támasztott[ák] alá, hogy a bizonyított párhuzamos jelenlét az összetéveszthetőség hiányán alapul, és a bizonyítékként benyújtott iratok egyike sem utal arra, hogy a két megjelölés párhuzamos jelenlétét kölcsönösen elismerték, és hogy a német közönség tudomást szer[zett] róla, és teljesen tudatában [volt] annak, hogy az ütköző védjegyek egyértelműen eltérő kereskedelmi származást jelölnek”.
78 Ezen elemzéssel ellentétben a felperes arra hivatkozik, hogy a védjegyek békés párhuzamos jelenlétére vonatkozóan, amely azon nyugszik, hogy e védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye, lehetetlen bizonyítékot szolgáltatni. Lényegében úgy véli, hogy az eljárás során hivatkozott körülmények kellőképpen bizonyítják a VIÑA ALBERDI spanyol védjegy és a törlési kérelem alátámasztása érdekében hivatkozott korábbi védjegy németországi párhuzamos jelenlétének békés jellegét.
79 A felperes arra alapított állítását, hogy lehetetlen bizonyítani a védjegyek azon nyugvó békés párhuzamos jelenlétét, hogy e védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye, eleve el kell utasítani.
80 Jóllehet kétségkívül a vitatott védjegy jogosultjának feladata a viszonylagos kizáró okokat érintő, OHIM előtti eljárás folyamán annak bizonyítása, hogy az említett párhuzamos jelenlét azon nyugszik, hogy az érintett vásárlóközönség tudatában nem áll fenn az e jogosult által hivatkozott védjegy és a törlési kérelem alapjául szolgáló korábbi védjegy között az összetévesztés veszélye (lásd ebben az értelemben: 2005. május 11‑i Grupo Sada kontra OHIM – Sadia (GRUPO SADA) ítélet, T‑31/03, EBHT, EU:T:2005:169, 86. pont, 2013. április 10‑i Höganäs kontra OHIM – Haynes (ASTALOY) ítélet, T‑505/10, EU:T:2013:160, 48. pont), e bizonyítást oly módon is elvégezheti, hogy erre utaló körülmények együttesére hivatkozik. E tekintetben különösen fontosak azon bizonyítékok, amelyek a szóban forgó egyes védjegyeknek az érintett vásárlóközönség általi, a vitatott védjegy bejelentésének időpontját megelőző ismertségét tanúsítják (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fent hivatkozott: GRUPO SADA ítélet, EU:T:2005:169, 89. pont; 2005. május 25‑i TeleTech Holdings kontra OHIM – Teletech International (TELETECH GLOBAL VENTURES) ítélet, T‑288/03, EBHT, EU:T:2005:177, 100. pont). Ezenkívül, mivel az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a két védjegy párhuzamos jelenlétének kellően hosszú idejűnek kell lennie ahhoz, hogy az befolyásolhassa az érintett fogyasztóban keltett képzetet (lásd ebben az értelemben: 2005. március 1‑jei Fusco kontra OHIM – Fusco International (ENZO FUSCO) ítélet, T‑185/03, EBHT, EU:T:2005:73, 64. pont; a fent hivatkozott ASTALOY‑ítélet, EU:T:2013:160, 47. pont), a párhuzamos jelenlét időtartama szintén lényeges körülménynek minősül.
81 Szintén meg kell említeni, hogy a párhuzamos jelenlétre alapított minden érv előfeltétele egyrészről a korábbi védjegyeknek az ütköző védjegyekkel való azonosságának (lásd ebben az értelemben: GRUPO SADA ítélet, fenti 80. pont, EU:T:2005:169, 86. és 88. pont), másrészről pedig azon védjegy tényleges használatának bizonyítása, amelyre a felperes a releváns terület vonatkozásában hivatkozik (2005. április 21‑i PepsiCo kontra OHIM – Intersnack Knabber‑Gebäck (RUFFLES) ítélet, T‑269/02, EBHT, EU:T:2005:138, 23–25. pont).
82 Ezenkívül, mivel kizárólag a szóban forgó védjegyek békés párhuzamos jelenléte vehető figyelembe, a korábbi védjegyek jogosultjai közötti jogvita fennállása megakadályozza, hogy a párhuzamos jelenlét megállapítható legyen (lásd ebben az értelemben: ARTHUR ET FELICIE ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2005:420, 64. pont; 2005. december 8‑i Castellblanch kontra OHIM – Champagne Roederer (CRISTAL CASTELLBLANCH) ítélet, T‑29/04, EBHT, EU:T:2005:438, 74. pont).
83 A fenti megállapításokra tekintettel kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács érvényesen fogadhatte‑e el a törlési osztály elemzését, amely elutasította a felperesnek a spanyol VIÑA ALBERDI védjegy és a törlési kérelem alátámasztása érdekében hivatkozott korábbi védjegy németországi párhuzamos jelenlétére alapított érvét.
84 Meg kell állapítani, hogy a felperes által az OHIM előtti eljárás során előadottak nem teszik lehetővé a VIÑA ALBERDI spanyol védjegy érintett vásárlóközönség körében való olyan ismertségének bizonyítását, amely lehetővé tenné az ütköző védjegyek összetéveszthetőségének csökkentését.
85 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az érintett vásárlóközönség a fenti 23. pontban úgy került meghatározásra, mint amely a német nagyközönségből áll.
86 Márpedig, noha a felperes bizonyítja boroknak a VIÑA ALBERDI spanyol védjegy alatt Németországba történő kivitelét 1983 és a közösségi védjegy bejelentése közötti időszakban, abból az következik, hogy e kivitelek mennyiségi szempontból mindig is viszonylag korlátozottak voltak, azaz évente 6000 és 28 000 palack közötti mennyiséget tettek ki a teljes német piac vonatkozásában.
87 Ezenkívül, noha a felperes számos újságcikket és prospektust mutatott be a spanyol VIÑA ALBERDI védjegy alatt értékesített borok vonatkozásában, e dokumentumok közül csak kettő német kiadású, és a szóban forgó borokra csak igen korlátozott mértékben utalnak.
88 Végül a felperes által értékesített borok német importőrei által szolgáltatott igazolásokat illetően meg kell állapítani, hogy noha azokban azt állítják, hogy „mind az importőr, mind annak ügyfelei [számára]” a VIÑA ALBERDI védjegy „olyan ismert védjegy, amely a Rioja eredetmegjelölés alá tartozó, spanyol minőségi bort jelöl”, ezen igazolások alapvetően a szóban forgó védjegynek az említett igazolásokat kibocsátó importőrök körében, nem pedig a német nagyközönség körében való ismertségének bizonyítására alkalmasak.
89 E feltételek mellett a fellebbezési tanács jogosan utasította el a felperesnek az ütköző védjegyek Németországban való békés párhuzamos jelenlétére alapított érvét.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a La Rioja Alta, SA‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. június 30‑i nyilvános ülésen.
Aláírások