A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2011. szeptember 15.(*)
„Közösségi védjegy – Megszűnés megállapítása iránti eljárás – A CENTROTHERM közösségi szóvédjegy – A védjegy tényleges használata – A 207/2009/EK rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja”
A T‑427/09. sz. ügyben,
a centrotherm Clean Solutions GmbH & Co. KG (székhelye: Blaubeuren [Németország], képviseli: O. Löffel ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: G. Schneider és R. Manea, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a Centrotherm Systemtechnik GmbH (székhelye: Brilon [Németország], képviselik: J. Albrecht és U. Vormbrock ügyvédek),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának 2009. augusztus 25‑i, a centrotherm Clean Solutions GmbH & Co. KG és a Centrotherm Systemtechnik GmbH közötti, megszűnés megállapítása iránti eljárás tárgyában hozott határozatával (R 6/2008‑4. sz. ügy) szemben benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: E. Moavero Milanesi elnök, N. Wahl (előadó) és S. Soldevila Fragoso bírák,
hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. október 22‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak és a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2010. január 26‑án benyújtott válaszbeadványaira,
tekintettel a felek szóbeli tárgyalás tartása iránti kérelmeire,
tekintettel a 2011. március 30‑i végzésre, amely a szóbeli szakasz lefolytatása céljából egyesítette a T‑427/09. és T‑434/09. sz. ügyeket,
a 2011. május 5‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 1999. szeptember 7‑én a beavatkozó, a Centrotherm Systemtechnik GmbH a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a CENTROTHERM szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 11., 17., 19. és 42. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az egyes osztályoknak megfelelő, következő leírással:
– 11. osztály: „Fűtéscsövek, füstcsatornák kéményeknél, fűtőkazánok merev csövei, csatlakozóelemek gázégőkhöz, fűtő-, légkondicionáló-, gőzfejlesztő-, szárító- és szellőztető rendszerek mechanikus elemei, légszűrőberendezések és alkatrészeik, gázrendszerek mechanikus elemei, csőkulcsok, kéményelosztók”;
– 17. osztály: „Csőcsatlakozások, csőkarmantyúk, felszerelések csővezetékekhez, rugalmas csövek, valamennyi felsorolt áru nem fémből; tömítések, szigetelések; tömítőanyagok; szigetelőanyagok nyílászárókhoz, tömítőanyagok; szigetelők; részben feldolgozott műanyag; a 17. osztályba tartozó műanyagból készült cikkek”;
– 19. osztály: „Építőanyagok; merev csövek, csőszerelvények különösen építési célokra, vízvezetékcsövek; elágazócsövek, felszerelések építkezéshez; alkatrészek falborításhoz; épületpanelok, panelok; kályhacsövek; hosszabbítók kéményekhez; kéményoszlopok; szellőzőkürtök; kéménytoldatok; kandallóburkolatok, a fent nevezett cikkek nem fémből”;
– 42. osztály: „Építési tanácsadás; építési tervezés, mérnöki szolgáltatások; projektek műszaki tervezése; szakvélemények adása mérnöki munkákkal kapcsolatban”.
4 A CENTROTHERM védjegyet a fenti 3. pontban felsorolt áruk és szolgáltatások tekintetében 2001. január 19‑én lajstromozták közösségi védjegyként.
5 A felperes, a centrotherm Clean Solutions GmbH & Co. KG 2007. február 7‑én a 40/94 rendelet 15. cikkének és 50. cikke (1) bekezdése a) pontjának (jelenleg a 207/2009 rendelet 15. cikke és 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja) alapján a CENTROTHERM védjegyen fennálló oltalom megszűnésének megállapítása iránti kérelmet nyújtott be az árujegyzékben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében.
6 A megszűnés megállapítása iránti kérelemről a beavatkozót 2007. február 15‑én értesítették, és felszólították esetleges észrevételeinek és a vitatott védjegy tényleges használatát igazoló bizonyítékoknak három hónapos határidőn belül történő benyújtására.
7 2007. május 11‑i észrevételeiben a beavatkozó vitatta a megszűnés megállapítása iránti kérelmet, és védjegye tényleges használatának igazolásául az alábbi bizonyítékokat nyújtotta be:
– tizennégy digitális fotó;
– négy számla;
– egy, „eidesstattliche Versicherung” (eskü alatt tett nyilatkozat) című nyilatkozat, amelyet M. W. tett a beavatkozó ügyvezetőjének minőségében.
8 A beavatkozó kijelentette, hogy a birtokában van számos egyéb számlamásolatnak, amelyek benyújtását kezdetben, azok bizalmas voltára történő hivatkozással, megtagadta. Miután kijelentette, hogy más dokumentumokat is be tud nyújtani, kérelemmel fordult az OHIM törlési osztályához, hogy tegye meg a szükséges eljárási intézkedést, amennyiben az ügy irataihoz egyéb bizonyítékokat és egyedi dokumentumokat kíván csatolni.
9 2007. október 30‑án a törlési osztály megállapította a CENTROTHERM védjegyen fennálló oltalom megszűnését, mivel álláspontja szerint a beavatkozó által benyújtott bizonyítékok nem elégségesek az említett védjegy tényeleges használatának bizonyításához.
10 2007. december 14‑én a beavatkozó e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, amelynek az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa 2009. augusztus 25‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) részben helyt adott.
11 A fellebbezési tanács hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát, és a megszűnés megállapítása iránti kérelmet elutasította a 11. osztályba tartozó „fűtéscsövek, füstcsatornák kéményeknél, fűtőkazánok merev csövei; csatlakozóelemek gázégőkhöz; fűtőrendszerek mechanikus elemei; gázrendszerek mechanikus elemei, csőkulcsok, kéményelosztók”, a 17. osztályba tartozó „csőcsatlakozások, csőkarmantyúk, felszerelések csővezetékekhez, rugalmas csövek, valamennyi felsorolt áru nem fémből” és a 19. osztályba tartozó „merev csövek, csőszerelvények különösen építési célokra; elágazócsövek és kályhacsövek tekintetében. A fellebbezési tanács a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasította.
12 A fellebbezési tanács úgy ítélte meg különösen, hogy a CENTROTHERM védjegy tényleges használata a megszűnés megállapítása iránti kérelem benyújtását, azaz 2007. február 7‑ét megelőző ötéves időszak (a továbbiakban: releváns időszak) vonatkozásában igazolást nyert a fenti 11. pontban felsorolt áruk tekintetében, mivel a beavatkozó által benyújtott fotók bizonyítják a védjegy használatának jellegét, továbbá a benyújtott számlák tanúsítják, hogy az említett árukat a vitatott védjegy alatt forgalmazták.
A felek kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot a CENTROTHERM védjegyen fennálló oltalom megszűnésének megállapítása iránti kérelmet elutasító részében;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
14 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
A felek érvei
15 A felperes keresete alátámasztásául egyetlen, a bizonyítékok téves értékelésén alapuló jogalapra hivatkozik. Álláspontja szerint a fellebbezési tanács annak megállapításával, hogy a beavatkozó által benyújtott bizonyítékok elégségesek a vitatott védjegy tényleges használatának igazolásához, megsértette a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK módosított bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 40. szabályának (5) bekezdését és 22. szabályának (2) és (3) bekezdését.
16 A felperes álláspontja szerint a fellebbezési tanács értékelése sérti a vonatkozó rendelkezések által előírt, nevezetesen valamely védjegy használata helyének, idejének, mértékének és jellegének igazolására vonatkozó követelményeket. A felperes lényegében azt állítja, hogy a fotók nincsenek dátummal ellátva, a számlákon nem a vitatott védjegy hanem a beavatkozó cégneve van feltüntetve, a beavatkozó ügyvezetőjének eskü alatt tett nyilatkozata nem bír bizonyító erővel, és ezen különféle tényezők összességében nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a fotókon megjelenített árukat ténylegesen a releváns időszak folyamán hozták forgalomba.
17 Az OHIM vitatja a felperes érveit, és arra hivatkozik, hogy noha az ügy irataihoz csatolt dokumentumok egyenként nem tekinthetők a tényleges használatra vonatkozó megfelelő bizonyítékoknak, együttesen és minden kétséget kizáróan alátámasztják, hogy a vitatott védjegy használatát tényleges használatnak lehet minősíteni.
18 A beavatkozó ugyancsak vitatja a felperes érveit. Noha elismeri, hogy az ügy irataihoz csatolt fotók a releváns időszakot követően készültek, úgy véli, túlzás valamely védjegy jogosultjától megkövetelni, hogy több hónappal, sőt akár több évvel korábban készült fotókat nyújtson be, amelyeken ráadásul még szerepel is azon időpont, amikor, a releváns időszak folyamán, készültek. Ez azt feltételezné ugyanis, hogy a védjegyjogosult elővigyázatosságból, minden árujáról rendszeresen fotót készít, és azokat archiválja, hogy megszűnés megállapítása iránti eljárás esetén majd benyújthassa azokat. A beavatkozó szerint egy ilyen követelmény nem valószerű.
19 A beavatkozó továbbá a szóban forgó piac sajátosságait emeli ki. E tekintetben arra hivatkozik, hogy a védjegye oltalma alatt álló áruk és szolgáltatások olyan áruk, illetve szolgáltatások, amelyeket nem a végfogyasztók, hanem építési vállalkozások körében forgalmaznak, illetve nyújtanak. Az árukat nagyrészt nem a kiskereskedelemben vagy az interneten forgalmazzák, hanem közvetlenül kínálják és szállítják a kereskedelmi ügyfelek részére. Ez azt jelenti, hogy a CENTROTHERM védjeggyel érintett áruk ritkábban szerepelnek újságokban vagy folyóiratokban megjelenő, illetve rádiós vagy televíziós reklámban, mint szakvásárokon, prospektusokban, valamint a beavatkozó kereskedelmi leveleiben és számláin. A védjegy fő felhasználása mindenekelőtt annak az árukra és csomagolásukra, azaz kartondobozokra és raklapokra való ragasztása.
20 A beavatkozó szerint az érintett piacon nem megszokott a gyári védjegyek kiterjedt használata és promóciója. Míg ugyanis a fogyasztási cikkek vásárlói általában nagyszámú, különböző beszállítók által kínált, azonos jellegű termékhez hozzáférhetnek, és a védjegyek alapján kell eligazodniuk, addig a jelen ügyben releváns áruk vásárlói általában egyetlen beszállítónál szerzik be hosszabb időszakra az áruk és kiegészítők széles skáláját a kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt. A beavatkozó szerint ez az oka annak, hogy általában a cégnév vagy a cégjelzés elegendő áruk széles skálájának a védjegyhez hasonló módon történő megkülönböztetéséhez.
A Törvényszék álláspontja
21 Elöljáróban emlékeztetni kell a megszűnés megállapítása mint szankció eljárására és céljaira, valamint azon elvekre, amelyek a megszűnés megállapítása iránti eljárás során a bizonyításfelvétel kereteit alkotják.
22 A 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének első bekezdéséből és 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy az OHIM‑hoz benyújtott kérelem alapján a közösségi védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát az Európai Unióban megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, és a jogosult a használat elmaradását kellőképpen nem igazolja.
23 A 2868/95 rendelet 40. cikkének (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy megszűnés megállapítása iránti kérelem esetén az OHIM határidőt jelöl meg a közösségi védjegy jogosultja számára a védjegy használatának igazolására. Ha a védjegyjogosult a megjelölt határidőn belül ezt nem igazolja, az OHIM megállapítja a védjegyen fennálló oltalom megszűnését. A 2868/95 rendelet 22. cikkének (3) bekezdése értelmében, amely ugyanezen rendelet 40. szabályának (5) bekezdése értelmében a megszűnés megállapítása iránti kérelmekre alkalmazandó, a védjegy használatának igazolására szolgáló bizonyítékoknak a használat helyére, idejére, mértékére és jellegére kell vonatkozniuk.
24 Azon követelmény célja, miszerint valamely védjegynek ahhoz, hogy az uniós jog címén oltalom alatt állhasson, tényleges használat tárgyát kell képeznie, abban a tényben keresendő, hogy az OHIM védjegylajstroma nem tekinthető olyan, stratégiai fontosságú és statikus jegyzéknek, amely a tevékenységét nem gyakorló birtokosok számára határozatlan időre monopóliumot biztosít. Épp ellenkezőleg és összhangban a 207/2009 rendelet (10) preambulumbekezdésével, az említett védjegylajstromnak hűen kell tükröznie, hogy melyek azok a megjelölések, amelyeket a vállalkozások ténylegesen használnak a piacon áruiknak és szolgáltatásaiknak a gazdasági életben történő megkülönböztetésére (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑259/02. sz. La Mer Technology ügyben 2004. január 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑1159. o.] 18–22. pontját).
25 Az ítélkezési gyakorlat értelmében valamely védjegy akkor képezi tényleges használat tárgyát, ha alapvető rendeltetésének megfelelően használják: hogy a védjegy biztosítsa azon áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által létrehozott jogok fenntartása. Ezenfelül a védjegy tényleges használatának követelménye megkívánja, hogy a védjegyet – úgy, ahogyan az a vonatkozó területen oltalom alatt áll – nyilvánosan és a külvilág felé használják (lásd a Törvényszék T‑418/03. sz., La Mer Technology kontra OHIM – Laboratoires Goëmar [LA MER] ügyben 2007. szeptember 27‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 54. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
26 Noha a tényleges használat fogalmával szemben áll mindenféle minimális használat, amely nem elegendő annak megállapításához, hogy valamely védjegyet egy meghatározott piacon ténylegesen és hatékonyan használnak, ettől még a tényleges használat követelményének nem célja, hogy a kereskedelmi sikert értékelje, sem az, hogy valamely vállalkozás gazdasági stratégiáját ellenőrizze, vagy hogy a védjegy védelmét annak jelentős mértékű kereskedelmi használata esetére korlátozza (a Törvényszék T‑194/03. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM – Marine Enterprise Projects [BAINBRIDGE] ügyben 2006. február 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑445. o.] 32. pontját).
27 Közelebbről a korábbi védjegy tényleges használatának konkrét esetben történő megvizsgálásához az ügy aktájához csatolt iratoknak az eset összes releváns tényezőjét figyelembe vevő átfogó mérlegelését kell elvégezni. E mérlegelés során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amelyek alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos‑e; idesorolhatók különösen az érintett gazdasági szektorban igazoltnak tekintendő olyan használatok, amelyek feladata az, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, továbbá az áruk és szolgáltatások természete, a piac jellegzetességei, valamint a védjegy használatának mértéke és gyakorisága (lásd fent hivatkozott LA MER‑ügyben hozott ítélet 53–55. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
28 Ami a szóban forgó védjegy használatának jelentőségét illeti, figyelembe kell venni többek között az összes használati ügylet kereskedelmi volumenét egyrészről, és annak az időszaknak a tartamát, melynek során a használati ügyletek történtek, valamint másrészről ezeknek az ügyleteknek a gyakoriságát (lásd a fent hivatkozott LA MER‑ügyben hozott ítélet 56. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ez a mérlegelés magában foglalja a számításba vett tényezők bizonyos kölcsönös függőségét. Így az érintett védjeggyel ellátott áruk vagy szolgáltatások csekély mennyiségben történő értékesítését kompenzálhatja a védjegy intenzív használata vagy bizonyos tartóssága, és fordítva (lásd a fent hivatkozott LA MER‑ügyben hozott ítélet 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
29 Azonban minél korlátozottabb a védjegy felhasználásának kereskedelmi volumene, annál inkább szükséges az, hogy a védjegyjogosult további bizonyítékokat nyújtson be az érintett védjegy használatának tényleges jellegét illetően esetlegesen fennálló kétségek eloszlatása érdekében (a Törvényszék T‑382/08. sz., Advance Magazine Publishers kontra OHIM – Capela & Irmãos [VOGUE] ügyben 2011. január 18‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 31. pontja).
30 Ezenkívül egy védjegy tényleges használatát nem lehet valószínűség vagy feltételezések alapján igazolni, ehhez konkrét és objektív bizonyítékokra kell támaszkodni, amelyek bizonyítják az érintett piacon történő tényleges és elegendő használatot (lásd a fent hivatkozott LA MER‑ügyben hivatkozott ítélet 59. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
31 E megfontolásokra tekintettel kell értékelni, hogy a fellebbezési tanács helytállóan vélte‑e úgy, hogy a beavatkozó által benyújtott bizonyítékok igazolják a CENTROTHERM védjegy tényleges használatát a fenti 11. pontban felsorolt áruk tekintetében. A felperes szerint a fellebbezési tanács megállapításának nincs kellő ténybeli alapja.
32 A jelen ügyben a beavatkozó által a törlési osztály előtt a védjegy tényleges használatának igazolásául benyújtott bizonyítékok az alábbiak: ügyvezetőjének eskü alatt tett nyilatkozata, négy számla és tizennégy digitális fotó.
33 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács okfejtéséből nem következik, hogy a fenti 11. pontban felsorolt áruk tekintetében történő tényleges használat megállapítására vonatkozó következtetése a beavatkozó eskü alatt tett nyilatkozatán alapulna. Ugyanis, amint az a megtámadott határozat 26–30. pontjából következik, a fellebbezési tanácsot a fotók bizonyítóereje és a négy számla bizonyítóereje közötti kölcsönös függőség vezette annak megállapítására, hogy a CENTROTHERM védjegy tényleges használata igazolást nyert. A megtámadott határozat 27–31. pontjában az említett nyilatkozatra vonatkozóan tett utalások mindössze e nyilatkozat hiányosságainak és a tartalmát alátámasztó további bizonyítékok hiányának megállapítására irányulnak.
34 Következésképpen azt kell megvizsgálni, hogy a fotók és a négy számla átfogó értékelése alapján megállapítható‑e, hogy a vitatott védjegy tényleges használat tárgyát képezte a fenti 25–29. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat által kidolgozott elveknek megfelelően.
35 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a négy számla közül három 2006. júliusi keltezésű, és Dániát, Magyarországot, valamint Szlovákiát érinti, míg a negyediken 2007. januári keltezés található, és Németországot érinti. A „centrotherm” szó az említett számlák fejlécén jelenik meg a beavatkozó cégnevének minőségében feltüntetett logójával, valamint postacímével együtt.
36 E számlák azt tanúsítják, hogy a beavatkozó számos, a vízvezeték-szereléshez kapcsolódó árut (csövek, csőkarmantyúk, csatlakozó egységek fűtőkazánokhoz, könyökcsavarok, csőrendszerborítások) értékesített négy ügyfél részére olyan értékben, amely, ideértve a 2007‑i számlát is, kevesebb mint 0,03%‑át teszi ki az – az ügyvezetője által tett nyilatkozat szerint – a CENTROTHERM védjegy alatt forgalmazott áruk forgalmazása során 2006‑ban realizált üzleti forgalomnak.
37 Következésképpen az OHIM előtt a beavatkozó meglehetősen csekély volumenű eladásra vonatkozó bizonyítékkal szolgált az ügyvezetője által tett nyilatkozatban feltüntetett összeghez képest. Ennélfogva, még ha a fellebbezési tanács figyelembe vette volna is az említett nyilatkozatot, azt kellene megállapítani, hogy az ügy iratai nem tartalmaznak elegendő bizonyítékot e nyilatkozat tartalmának az eladások értéke tekintetében való alátámasztására. Ezen túlmenően, ami a védjegy használatának időbeli kiterjedését illeti, az említett számlák igen rövid, már-már pontszerű időszakra vonatkoznak, nevezetesen 2006. július 12‑re; 18‑ra és 21‑re, valamint 2007. január 9‑re.
38 A benyújtott fotókkal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a tizennégyből mindössze hét fotón vehető ki tisztán a CENTROTHERM védjegy, mégpedig az alábbi módon:
– nyomatként két csövön;
– nyomatként két, cső részeinek tűnő tárgyon;
– öntapadós matricaként felragasztva egy raklapnak tűnő tárgyon és két kartondobozon.
39 Négy másik fotón a vitatott védjegynek nyomára sem lehet bukkanni.
40 A három utolsó fotón kivehetők a CENTROTHERM védjegy nyomai, mégpedig az alábbi módon:
– a „centroth” betűk egy cső bemenetén;
– a beavatkozó társaságának logója, valamint ezen logó közelében egy, valószínűleg a benyújtott számlák fejlécén található szöveggel megegyező, olvashatatlan szöveg egy csövön és egy cső bemenetének tűnő tárgyon.
41 A fotók egyikén sincs dátum feltüntetve, de, amint az a fenti 18. pontban bemutatást nyert, a beavatkozó elismerte a tárgyaláson, hogy e fotók a releváns időszakot követően készültek. Ezen túlmenően az említett fotók nem teszik lehetővé a CENTROTHERM címkével ellátott raklapon, illetve két kartondobozban lévő áruk azonosítását. Noha a címkék közül kettő utal a vízvezeték-szerelésre, sem a fotók, sem a számlák nem tartalmaznak olyan információkat, amelyekből e csomagok tényleges tartalmára következtetni lehetne.
42 Ráadásul a fotókon azonosítható cikkszámok egyike sem egyezik a beavatkozó által benyújtott számlákon feltűntetett cikkszámokkal. Következésképpen a benyújtott fotók és számlák alapján nem állapítható meg, hogy a benyújtott fotókon megjelenő árukat és csomagolásokat ténylegesen a beavatkozó forgalmazta a releváns időszak folyamán.
43 Meg kell állapítani tehát, hogy a fenti 35–42. pontban bemutatott tényezők átfogó vizsgálata nem teszi lehetővé annak megállapítását, vagy legalábbis csak valószínűség vagy feltételezések alapján, hogy a vitatott védjegy tényleges használat tárgyát képezte a releváns időszak folyamán a fenti 11. pontban felsorolt áruk tekintetében.
44 Következésképpen a fellebbezési tanács tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó az említett áruk tekintetében igazolta a CENTROTHERM védjegy tényleges használatát.
45 A beavatkozónak a fenti 18–20. pontban bemutatott érvei, amelyek lényegében arra vonatkoznak, hogy a piac sajátosságai megnehezítik a bizonyítékok összegyűjtését, e megállapítást nem vonják kétségbe.
46 Ugyanis valamely védjegy tényleges használata igazolásának módjai és eszközei nem korlátozottak. A Törvényszék azon megállapítása, mely szerint a tényleges használat a jelen ügyben nem nyert igazolást, nem a túlságosan magas bizonyítási küszöbre vonatkozó követelménynek, hanem annak a ténynek a következménye, hogy a beavatkozó úgy döntött, szűkíti a benyújtott bizonyítékok körét (lásd a fenti 8. pontot). A törlési osztályhoz érkezett fotók gyenge minőségben ábrázolják a tárgyakat, amelyek cikkszámai nem egyeznek meg azon árukkal, amelyek – a néhány benyújtott számla szerint – eladásra kerültek. Ezen túlmenően az említett számlák rövid időszakot ölelnek fel, és csekély eladási értéket tanúsítanak azon értékhez képest, amelyet a beavatkozó – állítása szerint – realizált. Ugyancsak meg kell állapítani, hogy a beavatkozó a tárgyaláson megerősítette, hogy nincs közvetlen kapcsolat az általa az OHIM előtt benyújtott számlák és fotók között.
47 A Törvényszék tehát a keresetnek helyt ad.
A költségekről
48 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az OHIM pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően viseli az utóbbi részéről felmerült költségeket. Mivel a beavatkozó pervesztes lett, maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) negyedik fellebbezési tanácsának 2009. augusztus 25‑i határozatát (R 6/2008‑4. sz. ügy) azon részében, amely részben hatályon kívül helyezte a törlési osztály 2007. október 30‑i határozatát.
2) Az OHIM maga viseli saját költségeit, valamint a centrotherm Clean Solutions GmbH & Co. KG részéről felmerült költségeket.
3) A Centrotherm Systemtechnik GmbH maga viseli saját költségeit.
Moavero Milanesi | Wahl | Soldevila Fragoso |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. szeptember 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások