A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2023. május 25.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Szellemi tulajdon – A műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői és szomszédos jogok – 93/83/EGK irányelv – Az 1. cikk (2) bekezdése – Műholdas nyilvánossághoz közvetítés – Fogalom – Műholdasprogramcsomag‑szolgáltató – Másik tagállamban történő műsorsugárzás – Azon felhasználási cselekmény helye, amellyel e szolgáltató az ilyen közvetítésben közreműködik”
A C‑290/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2021. május 5‑én érkezett, 2021. április 20‑i határozatával terjesztett elő
a Staatlich genehmigte Gesellschaft der Autoren, Komponisten und Musikverleger Reg. Gen. mbH (AKM)
és
a Canal+ Luxembourg Sàrl
között,
a Tele 5 TM‑TV GmbH,
az Österreichische Rundfunksender GmbH & Co. KG,
a Seven.One Entertainment Group GmbH,
a ProSiebenSat.1 PULS 4 GmbH
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, az első tanács bírájaként eljárva, L. Bay Larsen, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács bírájaként eljárva, P. G. Xuereb és I. Ziemele (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: S. Beer tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. június 8‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Staatlich genehmigte Gesellschaft der Autoren, Komponisten und Musikverleger Reg. Gen. mbH (AKM) képviseletében N. Kraft Rechtsanwalt,
– a Canal+ Luxemburg Sàrl képviseletében A. Anderl Rechtsanwalt,
– a Seven.One Entertainment Group GmbH és a ProSiebenSat.1 PULS 4 GmbH képviseletében M. Boesch Rechtsanwalt,
– az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda és G. von Rintelen, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2022. szeptember 22‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló, 1993. szeptember 27‑i 93/83/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 248., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 134. o.) 1. cikke (2) bekezdése a)–c) pontjának, valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Staatlich genehmigte Gesellschaft der Autoren, Komponisten und Musikverleger Reg. Gen. mbH (AKM) nevű osztrák szerzői jogi közös jogkezelő társaság és a Canal+ Luxembourg Sàrl (a továbbiakban: Canal+) nevű műholdas televíziós műsorszolgáltató között, televíziós műsoroknak ez utóbbi társaság által Ausztriában történő sugárzása tárgyában folyamatban lévő peres eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 93/83 irányelv
3 A 93/83 irányelv (5), (14), (15) és (17) preambulumbekezdése kimondja:
„(5) […] [az Unió céljainak] megvalósítása a határokon átnyúló műholdas sugárzás és a más tagállamokból származó műsorok vezeték útján történő továbbközvetítése tekintetében jelenleg a nemzeti szintű szerzői jogi szabályok közötti eltérések, valamint egy bizonyos mértékű jogbizonytalanság miatt akadályokba ütközik; […] ezáltal a jogosultak annak a veszélynek vannak kitéve, hogy műveiket díjfizetés nélkül felhasználják, vagy hogy a kizárólagos jogok egyéni jogosultjai a különböző tagállamokban megakadályozzák műveik felhasználását; […] különösen a jogbizonytalanság képez közvetlen akadályt a műsorok [Unión] belüli szabad mozgása előtt;
[…]
(14) a megszerzendő jogokkal kapcsolatos jogbizonytalanságot, amely akadályozza a határokon átlépő műholdas sugárzást, a műholdas nyilvánossághoz közvetítés [uniós] szintű meghatározásával kell megszüntetni; […] így egyúttal azt is meg kell határozni, hogy a nyilvánossághoz közvetítés cselekményére hol kerül sor; […] ez a meghatározás azért is szükséges, hogy megakadályozza több nemzeti jog halmozott alkalmazását egyetlen műsorsugárzási cselekményre; […] a műholdas nyilvánossághoz közvetítés kizárólag akkor és abban a tagállamban történik, ahol a műsort hordozó jeleket a műsorsugárzó szervezet ellenőrzésével és felelősségével a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják; […] a műsort hordozó jelekkel kapcsolatos szokásos műszaki eljárások nem tekintendők a sugárzási lánc megszakításának;
(15) mivel a kizárólagos sugárzási jogok szerződés útján való megszerzése összhangban kell, hogy álljon azon tagállam szerzői és szomszédos jogi jogszabályaival, ahol a műsort műhold útján a nyilvánossághoz közvetítik;
[…]
(17) mivel a szerzett jogokért fizetendő összeg megállapításánál a feleknek figyelembe kell venniük a közvetítés minden aspektusát, mint például a tényleges és potenciális közönséget és a nyelvi változatokat”.
4 Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 1. cikke (2) bekezdésének a)–c) pontja a következőket írja elő:
„a) Ezen irányelv alkalmazásában »műholdas nyilvánossághoz közvetítés« az a cselekmény, amikor a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a nyilvánosság általi vételre szánt műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják.
b) A műholdas nyilvánossághoz közvetítésre csak abban a tagállamban kerül sor, ahol a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják.
c) A kódolt műsorhordozó jelek esetén a műholdas nyilvánossághoz közvetítés akkor valósul meg, ha a kód feloldásához szükséges eszközt a műsorsugárzó szervezet vagy annak hozzájárulásával más bocsátotta a nyilvánosság rendelkezésére.”
5 Az említett irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok kizárólagos jogot biztosítanak a szerző számára szerzői jogi védelemben részesülő műveinek műholdas nyilvánossághoz közvetítése engedélyezésére e fejezet rendelkezéseinek megfelelően.”
A 2001/29 irányelv
6 A 2001/29 irányelv „A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga” című 3. cikke, az (1) bekezdésében előírja:
„A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”
Az osztrák jog
7 Az 1936. április 9‑i Urheberrechtsgesetz (szerzői jogi törvény; BGBl. 111/1936) jelen ügyben alkalmazandó, 2018. december 27‑i hatályos változata (BGBl. I 105/2018) a 17b. §‑a (1) bekezdésében kimondja:
„A műholdas műsorsugárzás esetén a szerzőt érintő felhasználási cselekmény, amikor a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják. A (2) bekezdésre tekintettel a műholdas műsorsugárzás tehát csak abban az államban valósul meg, ahol erre a [közvetítési láncba] juttatásra sor kerül.”
8 E törvény 59a. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) Kizárólag a közös jogkezelő szervezetek érvényesíthetik a művek sugárzásának – többek között műhold útján történő – felhasználásához való jogot a kábelen keresztül történő egyidejű, teljes körű és nem módosított továbbközvetítés céljából; ez azonban nem vonatkozik a szerzői jogok megsértése miatti bírósági eljárás megindításához való jogra.
(2) A műsorokat akkor lehet az (1) bekezdés szerinti továbbításhoz felhasználni, ha a továbbító műsorszolgáltató szervezet ehhez megszerezte az illetékes közös jogkezelő szervezet engedélyét.
(3) Az (1) és (2) bekezdést azonban nem kell alkalmazni, ha az a műsorsugárzó szervezet, amelynek műsorát továbbközvetítik, az (1) bekezdés értelmében vett továbbközvetítési joggal rendelkezik.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 Az AKM zeneművekre vonatkozó felhasználási engedély jogosultja, amely őt arra jogosítja fel, hogy osztrák területen megbízásos alapon műsorsugárzási jogokat gyakoroljon.
10 A luxembourgi székhelyű Canal+ műholdon keresztül díj ellenében kínálja több, más tagállamban található műsorsugárzó szervezet kódolt műsorcsomagjait (a továbbiakban: alapügy tárgyát képező műholdas programcsomagok), nagy felbontásban (HD minőség) vagy normál felbontásban (SD minőség).
11 A műsorhordozó műholdas jeleknek a közvetítési láncba való bejuttatását (uplink) legtöbbször maguk e műsorsugárzó szervezetek végzik, olykor a Canal+‑ön keresztül, e más tagállamokban. A nagyfelbontású (HD minőségű) programok kínálatának egészét és a kiegészítő információkat – mint például az audioadatokat és feliratok adatait – is tartalmazó csomagot szolgáltatnak. A műholdon keresztül történő „visszaküldést” követően e csomagot műholdas vevőkészülékekkel lehet fogni a lefedettségi területen belül. Az említett csomag tehát részekre van osztva, és a felhasználó terminálon keresztül, dekóder segítségével a programok mindegyikéhez hozzá tud férni.
12 Az alapügy tárgyát képező műholdas programcsomagok fizetős és ingyenes televíziós csatornákat tartalmaznak. Ez utóbbiak nincsenek kódolva, és osztrák területen bárki által foghatók normál felbontású (SD) minőségben.
13 Az AKM keresetet indított lényegében a műholdas jelek Canal+ általi ausztriai sugárzásának abbahagyása, valamint díjazás megfizetése iránt, arra való hivatkozással, hogy azokban a tagállamokban, ahol a műholdas sugárzásra vagy nyilvánossághoz közvetítésre sor kerül, semmilyen felhasználási engedélyt nem szereztek be, és e sugárzást ő Ausztriában nem engedélyezte. Az AKM ugyanis úgy véli, hogy az említett sugárzás a Canal+ egy további ügyfél‑kategóriáját szolgálja ki, amelyre nem terjednek ki az érintett műsorsugárzó szervezetek által adott esetben a szóban forgó művek műholdas nyilvánossághoz közvetítése céljából a sugárzás helye szerinti tagállamokban megszerzett engedélyek, és hogy a Canal+‑nek engedélyt kellett volna szereznie az AKM‑től a műholdas jelek Ausztriában történő sugárzásához. Ennélfogva az AKM úgy véli, hogy a Canal+ megsérti az általa kezelt jogokat.
14 A Canal+ ezzel szemben előadja, hogy ő a műsorsugárzó szervezetek hozzájárulásával csupán egy olyan infrastruktúra rendelkezésre bocsátására szorítkozik, amely lehetővé teszi az e szervezetek által egy műholdhoz vezető közvetítési láncba Ausztrián kívül bevitt jel kódolását. A kibocsátó tagállamnak a 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában rögzített elvével összhangban nem az AKM, hanem kizárólag a sugárzás helye szerinti tagállamokban működő szerzői jogi közös jogkezelő szervezetek jogosultak az alapügy tárgyát képező felhasználási cselekmény alapján eljárni. Ezenkívül a Canal+ által végzett ezen felhasználási cselekményre kiterjednek az érintett műsorszolgáltatók által a sugárzás helye szerinti tagállamokban megszerzett engedélyek.
15 Négy társaság, köztük a Seven.One Entertainment Group GmbH németországi székhelyű műsorsugárzó szervezet és a ProSiebenSat.1 PULS 4 GmbH ausztriai székhelyű műsorsugárzó szervezet részére engedélyezték a Canal+ támogatása végett az alapeljárásba történő beavatkozást.
16 2019. október 31‑i ítéletével a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság, Ausztria) elutasította a műholdas jelek Ausztriában történő sugárzásának abbahagyása iránti keresetet, azonban javarészt helyt adott mind a szóban forgó műsorjelek osztrák területre irányuló műholdas sugárzásának abbahagyására irányuló (részben másodlagos) kereseti kérelemnek, mind pedig a kapcsolódó dokumentumok benyújtására való kötelezésre irányuló kérelemnek. Az ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezés tárgyában eljáró Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság, Ausztria) 2020. június 30‑i ítéletével nagyrészt ugyanilyen értelmű ítéletet hozott. Ez utóbbi bíróság többek között úgy ítélte meg, hogy az alapügy tárgyát képező műholdas csomagok egy új közönséget érnek el, egy olyan közönséget, amely eltér a műsorszolgáltatók szabadon fogható adásainak közönségétől. Ez utóbbi ítélettel szemben mind az AKM, mind a Canal+, mind a Seven.One Entertainment Group GmbH, mind a ProSiebenSat.1 PULS 4 GmbH felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.
17 A 2011. október 13‑i Airfield és Canal Digitaal ítélet (C‑431/09 és C‑432/09, EU:C:2011:648) 61. és 69. pontjára való hivatkozással, amely ítélet egy műholdas csomag szolgáltatójára is vonatkozott, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy úgy tekinthető, hogy mind a műsorsugárzó szervezet felhasználási cselekményének, mind pedig a műholdas csomag szolgáltatója beavatkozásának kizárólag arra a tagállamra kell korlátozódnia, amelyben a műsorhordozó jeleket az érintett közvetítési láncba juttatják, hiszen az ilyen szolgáltató a tevékenységének a műsorsugárzó szervezet oldalán történő gyakorlása során mindössze arra szorítkozik, hogy segítséget nyújt a tevékenységének alapját képező, egységes és oszthatatlan műholdas sugárzás cselekményéhez.
18 Ha nem ez az eset áll fenn, felmerül a kérdés, hogy e szolgáltató konkrét felhasználási cselekményei mennyiben sértik a szerzői jogokat amiatt, hogy az e jelek vételi helye szerinti tagállamban új közönséget is érinthetnek. Ebben az összefüggésben meg kell határozni, hogy van‑e jelentősége annak a ténynek, hogy az alapügy tárgyát képező műholdasprogram‑csomagokban az említett szolgáltató ingyenes televíziós műsorokat is kínál, hiszen e műsorok már szabadon hozzáférhetők bármely felhasználó számára a lefedettségi területen.
19 E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [93/83 irányelv] 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját, hogy nemcsak a műsorsugárzó szervezet, hanem az oszthatatlan és egységes műsorsugárzási cselekményben közreműködő műholdasprogramcsomag‑szolgáltató is csupán abban az államban végez – adott esetben hozzájáruláshoz kötött – felhasználási cselekményt, ahol a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják, és ebből következően a műholdasprogramcsomag‑szolgáltató műsorsugárzási cselekményben való közreműködése révén nem kerülhet sor a szerzői jogok megsértésére a vétel helye szerinti államban?
2) Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:
úgy kell‑e értelmezni a [93/83 irányelv] 1. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontjában, valamint a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő »nyilvánossághoz közvetítés« fogalmát, hogy a műhold útján történő nyilvánossághoz közvetítés során további szereplőként közreműködő műholdasprogramcsomag‑szolgáltatónak, amely különböző műsorsugárzó szervezetek ingyenes és előfizetéses televíziós műsorainak nagyfelbontású kódolt jeleit saját elképzelése szerint csomagba foglalja, és az ily módon előállított önálló audiovizuális terméket díj ellenében kínálja ügyfeleinek, a programcsomagban foglalt ingyenes televíziós műsorok védelemben részesülő tartalma tekintetében is be kell szereznie az érintett jogok jogosultjának külön engedélyét annak ellenére, hogy ügyfelei számára e tekintetben egyébként is csupán olyan művekhez biztosít hozzáférést, amelyek a vételi területen – jóllehet rosszabb, normál felbontású minőségben – már mindenki számára szabadon hozzáférhetők?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
20 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy abban az esetben, ha a műholdasprogramcsomag‑szolgáltató ahhoz a műholdas nyilvánossághoz közvetítéshez, amelyben közreműködik, köteles beszerezni az érintett szerzői és szomszédos jogok jogosultjainak engedélyét, ezt az engedélyt – az érintett műsorsugárzó szervezet részére adott engedélyhez hasonlóan – kizárólag abban a tagállamban kell beszereznie, amelyben a műsorhordozó jeleket a műholdhoz vezető közvetítési láncba juttatják.
21 A 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a műholdas nyilvánossághoz közvetítésre kizárólag abban a tagállamban kerülhet sor, ahol a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják.
22 A 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt szabály alkalmazásához az szükséges, hogy az ezen 1. cikk (2) bekezdésének a) és c) pontja értelmében vett „műholdas nyilvánossághoz közvetítésről” legyen szó, mivel e rendelkezések e tekintetben kumulatív feltételeket határoznak meg. Ily módon a közvetítés akkor minősül egyetlen „műholdas nyilvánossághoz közvetítésnek”, ha először is azt a műsorhordozó jelek „bejuttatásának cselekménye” váltja ki, amelyre „a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett” kerül sor; másodszor, e jeleket „a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba” juttatják; harmadszor, az említett jeleket „a nyilvánosság általi vételre szánják”, negyedszer pedig, ha ugyanazokat a jeleket kódolják, a dekódolásra szolgáló eszközt „a műsorsugárzó szervezet vagy az ő hozzájárulásával más bocsátja a nyilvánosság rendelkezésére” (lásd ebben az értelemben: 2011. október 13‑i Airfield és Canal Digitaal ítélet, C‑431/09 és C‑432/09, EU:C:2011:648, 52. pont).
23 Az olyan közvetítést illetően, mint amelyről az alapügyben szó van, a Bíróság már kimondta, hogy mind a televíziós műsorok közvetett közvetítését, mind pedig az olyan közvetlen közvetítést, amely ezen együttes feltételek mindegyikének megfelel, úgy kell tekinteni, mint amelyek mindegyike egyetlen műholdas nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, és így oszthatatlan. Ugyanakkor, az ilyen közvetítésnek az említett 1. cikk (2) bekezdésének a) és c) pontja értelmében vett oszthatatlansága nem jelenti azt, hogy a műholdasprogramcsomag‑szolgáltató e közvetítésben való közreműködése az érintett jogosultak engedélye nélkül is lehetséges lenne (lásd ebben az értelemben: 2011. október 13‑i Airfield és Canal Digitaal ítélet, C‑431/09 és C‑432/09, EU:C:2011:648, 69. és 70. pont).
24 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a 93/83 irányelvnek a (17) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkéből az következik, hogy a szerzői jogok jogosultjainak engedélyezniük kell a védelem alatt álló művek műhold útján történő nyilvánossághoz közvetítését, és hogy a jogosultaknak a műveik ilyen közvetítéséért járó megfelelő díjazásának meghatározásához figyelembe kell venni a közvetítés valamennyi paraméterét, mint például e közvetítés tényleges és potenciális közönségét (lásd ebben az értelemben: 2011. október 13‑i Airfield és Canal Digitaal ítélet, C‑431/09 és C‑432/09, EU:C:2011:648, 71. és 73. pont).
25 Az ilyen engedélyt többek között annak a személynek kell beszereznie, aki e közvetítést végzi vagy aki abban közreműködik, és így az említett közvetítés révén az oltalom alatt álló műveket új közönség számára teszi hozzáférhetővé, azaz olyan közönség számára, amelyet a más személy számára az oltalom alatt álló művek szerzői által adott engedély megadásakor nem vettek figyelembe (lásd ebben az értelemben: 2011. október 13‑i Airfield és Canal Digitaal ítélet, C‑431/09 és C‑432/09, EU:C:2011:648, 72. pont).
26 E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően az olyan műholdas nyilvánossághoz közvetítést, mint amilyen az alapügy tárgyát képező közvetítés, az a műsorsugárzó szervezet végzi, amelynek ellenőrzése és felelőssége mellett a műsorhordozó jeleket a műholdra vezető közvetítési láncba juttatják. Ezenkívül nem vitatott, hogy e szervezet ily módon a védelem alatt álló műveket főszabály szerint új közönség számára teszi hozzáférhetővé. Következésképpen e szervezetnek kell beszereznie a 93/83 irányelv 2. cikkében említett engedélyt (2011. október 13‑i Airfield és Canal Digitaal ítélet, C‑431/09 és C‑432/09, EU:C:2011:648, 75. pont).
27 Amennyiben a 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt szabály alapján az ilyen műholdas nyilvánossághoz közvetítésre csak abban a tagállamban kerül sor, ahol a műsorhordozó jeleket a műholdra vezető közvetítési láncba juttatják, a műsorsugárzó szervezetnek ezt az engedélyt kizárólag ebben a tagállamban kell beszereznie.
28 Ugyanakkor, amint arra a jelen ítélet 24. pontjában emlékeztettünk, a szerzői jogi jogosultaknak a műveik ilyen közvetítéséért járó megfelelő díjazásának meghatározása érdekében figyelembe kell venni az érintett műsorszórás minden paraméterét, mint például a tényleges és a potenciális közönséget. Következésképpen, amennyiben e tényleges vagy potenciális közönség egy része más tagállamokban található, mint amelyben a műsorhordozó jeleket a műholdra vezető közvetítési láncba juttatják, adott esetben a különböző érintett közös jogkezelő társaságok feladata, hogy megfelelő megoldásokat találjanak e jogosultak méltányos díjazásának biztosítására.
29 Mindemellett nem zárható ki, hogy más szereplők is részt vesznek a műholdas nyilvánossághoz közvetítésben, oly módon, hogy a műveket vagy a védelem alatt álló teljesítményeket az érintett műsorsugárzó szervezet által célba vett közönségnél szélesebb közönség számára teszik hozzáférhetővé, vagyis olyan közönség számára, amelyet e művek vagy teljesítmények szerzői nem vettek figyelembe, amikor engedélyezték azok e szervezet általi felhasználását. Ebben az esetben e szereplők közreműködésére nem terjed ki az említett szervezetnek adott engedély. Ilyen eset áll fenn többek között akkor, ha valamely szereplő kibővíti az e közvetítéshez hozzáféréssel rendelkező személyek körét, és így a műveket vagy a védelem alatt álló teljesítményeket egy új közönség számára teszi hozzáférhetővé (2011. október 13‑i Airfield és Canal Digitaal ítélet, C‑431/09 és C 432/09, EU:C:2011:648, 76. és 77. pont).
30 Márpedig a 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdése b) pontjának szövegéből és ezen 1. cikk (2) bekezdése a)–c) pontjának szerkezeti felépítéséből az következik, hogy abban az esetben, ha a műholdasprogramcsomag‑szolgáltató a műholdas nyilvánossághoz közvetítéshez, amelyben részt vesz, köteles beszerezni az érintett szerzői és szomszédos jogok jogosultjainak engedélyét, ezen engedélyt – az érintett műsorsugárzó szervezet részére adott engedélyhez hasonlóan – kizárólag abban a tagállamban kell beszerezni, amelyben a műsorhordozó jeleket a műholdhoz vezető közvetítési láncba juttatják.
31 Ezt az értelmezést támasztja alá a 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdése b) pontja által követett célkitűzés is. E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy ezen irányelv (5) és (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szerzői jogra vonatkozó nemzeti rendelkezések közötti eltérésekből eredő jogbizonytalanság a műsorok Európai Unión belüli szabad mozgásának közvetlen akadályát képezi, és hogy a megszerzendő jogokkal kapcsolatos jogbizonytalanságot, amely akadályozza a műholdas műsorok határokon átnyúló továbbközvetítését, orvosolni kell a műholdas nyilvánossághoz közvetítés uniós szintű meghatározásával, többek között annak elkerülése érdekében, hogy több nemzeti jogszabályt kumulatív módon alkalmazzanak ugyanazon műsorsugárzási cselekményre. Másrészt, az említett irányelv (15) preambulumbekezdése hozzáteszi, hogy a kizárólagos sugárzási jogok szerződés útján való megszerzésének összhangban kell állnia azon tagállam szerzői és szomszédos jogi jogszabályaival, amelyben a műholdas nyilvánossághoz közvetítésre sor kerül.
32 Így a 93/83 irányelv (5), (14) és (15) preambulumbekezdéséből az következik, hogy ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdése b) pontjának célja annak biztosítása, hogy az ezen 1. cikk (2) bekezdésének a) és c) pontja értelmében vett „műholdas nyilvánossághoz közvetítés” kizárólag az abban a tagállamban hatályos szerzői és szomszédos jogi jogszabályok hatálya alá tartozzon, amelyben a műsorhordozó jeleket a műholdra vezető közvetítési láncba juttatják. Ennélfogva ellentétes lenne ezzel a célkitűzéssel, ha a műholdasprogramcsomag‑szolgáltatónak más tagállamokban is be kellene szereznie a szerzői és szomszédos jogok érintett jogosultjainak engedélyét.
33 A fentiek egészére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha a műholdasprogramcsomag‑szolgáltató ahhoz a műholdas nyilvánossághoz közvetítéshez, amelyben részt vesz, köteles beszerezni az érintett szerzői és szomszédos jogok jogosultjainak engedélyét, ezt az engedélyt – az érintett műsorsugárzó szervezet részére adott engedélyhez hasonlóan – kizárólag abban a tagállamban kell beszerezni, amelyben a műsorhordozó jeleket a műholdra vezető közvetítési láncba juttatják.
A második kérdésről
34 Tekintettel a Bíróságnak az első kérdésre adott válaszára, a második kérdésre nem szükséges válaszolni.
A költségekről
35 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló, 1993. szeptember 27‑i 93/83/EGK tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
abban az esetben, ha a műholdasprogramcsomag‑szolgáltató ahhoz a műholdas nyilvánossághoz közvetítéshez, amelyben részt vesz, köteles beszerezni az érintett szerzői és szomszédos jogok jogosultjainak engedélyét, ezt az engedélyt – az érintett műsorsugárzó szervezet részére adott engedélyhez hasonlóan – kizárólag abban a tagállamban kell beszerezni, amelyben a műsorhordozó jeleket a műholdra vezető közvetítési láncba juttatják.
Aláírások