A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2018. április 10.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A közlekedés területén nyújtott szolgáltatások – 2006/123/EK irányelv – Belső piaci szolgáltatások – 98/34/EK irányelv – Az információs társadalom szolgáltatásai – Az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabály – Fogalom – A saját gépjárművüket használó nem hivatásos gépjárművezetők és a városon belül közlekedni kívánó személyek díjfizetés ellenében történő összekapcsolását okostelefonos alkalmazás segítségével lehetővé tévő közvetítői szolgáltatás – Büntetőjogi szankciók”
A C‑320/16. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a tribunal de grande instance de Lille (lille‑i általános hatáskörű bíróság, Franciaország) a Bírósághoz 2016. június 6‑án érkezett, 2016. március 17‑i határozatával terjesztett elő
az Uber France SAS
ellen folytatott,
Nabil Bensalem
részvételével folyamatban lévő büntetőeljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Tizzano elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, M. Ilešič, A. Rosas, J. Malenovský és E. Levits tanácselnökök, Juhász E., A. Borg Barthet, D. Šváby (előadó), K. Jürimäe, C. Lycourgos és M. Vilaras bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: V. Giacobbo‑Peyronnel tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. április 24‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Uber France SAS képviseletében Y. Chevalier, Y. Boubacir és H. Calvet avocats,
– N. Bensalem képviseletében T. Ismi‑Nedjadi avocat,
– a francia kormány képviseletében D. Colas és R. Coesme, meghatalmazotti minőségben,
– az észt kormány képviseletében N. Grünberg, meghatalmazotti minőségben,
– a holland kormány képviseletében H. Stergiou és M. Bulterman, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
– a finn kormány képviseletében S. Hartikainen, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében H. Tserepa‑Lacombe, J. Hottiaux, Y. G. Marinova, G. Braga da Cruz és F. Wilman, meghatalmazotti minőségben,
– az EFTA Felügyeleti Hatóság képviseletében C. Zatschler, Ø. Bø, L. Hakkebo és C. Perrin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2017. július 4‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 1998. L 217., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 8. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.; a továbbiakban: 98/34 irányelv) 1. cikkének és 8. cikke (1) bekezdésének, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 36. o.) 2. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet egy büntetőbíróság előtt magánvádas eljárásban, magánfél részvételével az Uber France SAS ellen azon az alapon indított eljárás keretében terjesztették elő, hogy jogellenesen a saját gépjárművüket használó nem hivatásos gépjárművezetők és városon belül közlekedni kívánó személyek összekapcsolását lehetővé tévő közvetítői szolgáltatást szervezett.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 98/34 irányelv
3 A 98/34 irányelv 1. cikkének 2., 5., 11. és 12. pontja kimondja:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]
2. »szolgáltatás« az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás.
E meghatározás alkalmazásában:
– »távolról«; azt jelenti, hogy a szolgáltatást a felek egyidejű jelenléte nélkül nyújtják,
– »elektronikus úton«; azt jelenti, hogy a szolgáltatás kezdőpontjától való elküldése és célállomásán való fogadása adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést is) és tárolására szolgáló elektronikus berendezés útján történik, valamint annak elküldése, továbbítása és vétele teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy egyéb elektromágneses eszköz útján történik.
– »a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére«; azt jelenti, hogy az adatok továbbításával nyújtott szolgáltatás egyéni kérelemre történik.
Azoknak a szolgáltatásoknak a tájékoztató jegyzékét, amelyek nem tartoznak e meghatározás alá, az V. melléklet tartalmazza.
[…]
5. »szolgáltatásokra vonatkozó szabály«: a 2. pont értelmében vett szolgáltatási tevékenységek megkezdésére és végzésére vonatkozó általános jellegű követelmény, különösen a szolgáltatóra, a szolgáltatásokra és a szolgáltatást igénybe vevőre vonatkozó rendelkezések, ide nem értve az olyan szabályokat, amelyek nem kifejezetten az említett pontban meghatározott szolgáltatásokra vonatkoznak.
[…]
E meghatározás alkalmazásában:
– valamely szabályt kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányulónak kell tekinteni, ha figyelembe véve az indokolását és a rendelkező részét, annak összes vagy néhány egyedi intézkedésének kifejezett célja és tárgya az ilyen szolgáltatások kifejezett és célzott módon történő szabályozása,
– valamely szabályt nem lehet kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányulónak tekinteni, ha az ilyen szolgáltatásokat csak hallgatólagos vagy esetleges módon érinti.
[…]
11. »műszaki szabály«: műszaki leírások és más követelmények vagy szolgáltatásra vonatkozó szabályok, beleértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket is, amelyek betartása az értékesítés, a szolgáltatásnyújtás, valamely szolgáltató létrehozása vagy a valamely tagállamban vagy annak nagyobb részén történő használat esetén de jure vagy de facto kötelező, valamint a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, kivéve a 10. cikkben foglaltakat, amelyek megtiltják valamely termék gyártását, behozatalát, értékesítését vagy használatát, vagy valamely szolgáltatás nyújtását vagy használatát, illetve valamely szolgáltató létrehozását.
[…]
12. »műszakiszabály‑tervezet«: a műszaki leírás vagy más követelmény, illetve a szolgáltatásokra vonatkozó szabály szövege, ideértve a közigazgatási rendelkezéseket is, amelyet azzal a céllal fogalmaztak meg, hogy azt műszaki szabályként elfogadtassák, vagy amelyet végül műszaki szabályként elfogadnak, és a szöveg az előkészítés olyan fokán áll, ahol még lényeges módosítások végezhetők.”
4 Ezen irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A 10. cikkre is figyelemmel a tagállamok azonnal közölnek a Bizottsággal minden műszakiszabály‑tervezetet, kivéve ha az csak egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ülteti át, ebben az esetben a megfelelő szabványra történő hivatkozás is elegendő. A Bizottságot egy közleményben a szabály elfogadása szükségességének indokairól is tájékoztatni kell, amennyiben ezek nem derülnek ki már a tervezetből is.”
5 A műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9‑i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 241., 1. o.) 10. és 11. cikkével összhangban a 98/34 irányelvet 2015. október 7‑én hatályon kívül helyezték.
A 2006/123 irányelv
6 A 2006/123 irányelv (21) preambulumbekezdése értelmében „[a] közlekedési szolgáltatások – beleértve a városi közlekedést, a taxikat és a betegszállító járműveket, valamint a kikötői szolgáltatásokat – nem tartoznak [ezen] irányelv hatálya alá”.
7 A 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerint az irányelv nem alkalmazandó a közlekedés területén nyújtott, az EK‑Szerződés V. címének, jelenleg az EUM‑Szerződés harmadik része VI. címének hatálya alá tartozó szolgáltatásokra, beleértve a kikötői szolgáltatásokat.
A francia jog
8 A loi n° 2014–1104 du 1er octobre 2014 relative aux taxis et aux voitures de transport avec chauffeur (a taxikról és sofőrrel rendelkező szállítójárművekről szóló 2014. október 1‑jei 2014–1104. sz. törvény; JORF, 2014. október 2., 15938. o.) iktatta be a code des transports (közlekedési törvénykönyv) L. 3124‑13. cikkét, amelynek a szövege a következő:
„Két év szabadságvesztéssel és 300 000 [euró] pénzbírsággal büntetendő olyan közvetítő rendszer létrehozása, amely utasokat olyan személyekkel kapcsol össze, akik az L. 3120‑1. cikkben meghatározott tevékenységet (azaz kevesebb mint tíz férőhellyel rendelkező gépjárművel díjfizetés ellenében történő közúti személyszállítást) anélkül folytatják, hogy arra, mint a jelen törvénykönyv II. fejezetének 1. címében írt eseti szolgáltatásokat taxival, két‑ vagy háromkerekű motoros járművel vagy sofőrrel rendelkező szállítójárművel végző közúti szállító, jogosultak lennének.
Azon személyekre, amelyek büntetőjogi felelősségét a jelen cikkben megállapított bűncselekmény elkövetéséért megállapították, a code pénal (büntetőtörvénykönyv) 131–38. cikkében előírtaknak megfelelően kiszabott pénzbírságon túl ugyanezen törvénykönyv 131–39. cikkének 2–9. pontjában előírt büntetést is ki kell szabni. Az ugyanezen 131–39. cikk 2. pontjában említett tilalom arra a tevékenységre vonatkozik, amelynek gyakorlása során vagy amelynek alkalmával a bűncselekményt elkövették. A fenti cikk 2–7. pontjában előírt büntetéseket legfeljebb ötéves időtartamra lehet kiszabni.”
9 A code pénal 131–39. cikkének 2–9. pontja az alábbiak szerint rendelkezik:
„Amennyiben a törvény jogi személy esetében erről rendelkezik, valamely bűntett vagy vétség az alábbi büntetések közül eggyel vagy többel büntethető:
[…]
2° egy vagy több szakmai vagy társadalmi tevékenység közvetlen vagy közvetett folytatásától való végleges vagy legfeljebb öt évre szóló eltiltás;
3° öt vagy több éves időtartamra bírósági felügyelet alá helyezés;
4° a felrótt cselekmények elkövetéséhez használt vállalkozás telephelyeinek, illetve egy vagy több telephelyének legfeljebb öt évre történő bezárása;
5° közbeszerzési eljárásokból véglegesen vagy legfeljebb öt évre történő kizárás;
6° annak végleges vagy legfeljebb öt évre szóló tilalma, hogy értékpapírokra vonatkozó nyilvános vételi ajánlatot tegyen vagy értékpapírjait valamely szabályozott piacon bevezesse;
7° annak legfeljebb öt évre szóló tilalma, hogy csekkeket bocsásson ki, kivéve azokat, amelyek pénzösszegeknek a jogosult által a kibocsátónál történő felvételére irányulnak, vagy amelyeket hitelesítettek, illetve hogy fizetési kártyákat használjon;
8° elkobzásbüntetés a 131–21. cikkben foglalt feltételeknek és eljárásoknak megfelelően;
9° a kihirdetett határozat kifüggesztése és annak vagy írott sajtó útján, vagy más elektronikus hírközlő eszközzel történő közzététele.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
10 Az Uber France okostelefonos alkalmazás útján egy „Uber Pop” elnevezésű szolgáltatást nyújt, amelynek segítségével saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőröket és a városon belül közlekedni kívánó személyeket kapcsol össze. Az ezen alkalmazás útján nyújtott szolgáltatás keretében – ahogyan arra a tribunal de grande instance de Lille (lille‑i általános hatáskörű bíróság, Franciaország) az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban rámutatott – az említett vállalkozás határozza meg az árszabást, és szedi be minden fuvar díját az ügyféltől azt megelőzően, hogy annak egy részét a jármű nem hivatásos vezetőjének kifizetné, továbbá kiállítja a számlákat.
11 Az Uber France ellen e bíróság előtt magánvádas eljárásban, Nabil Bensalem magánfél részvételével indult eljárás elsőként a 2014. február 2. és június 10. között elkövetett cselekmények, a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok tárgyában, másodszor a 2014. június 10‑től elkövetett, a taxis foglalkozás jogellenes gyakorlásában való bűnrészesség tárgyában, harmadszor pedig 2014. október 1‑jétől az ügyfeleknek a kevesebb mint tíz férőhellyel rendelkező gépjárművel díjfizetés ellenében történő közúti személyszállítást végző személyekkel való összekapcsolására szolgáló rendszer megszervezésében álló cselekmények miatt.
12 2016. március 17‑i ítéletével a tribunal de grande instance de Lille (lille‑i általános hatáskörű bíróság) az Uber France‑t bűnösnek mondta ki a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok vádpontban, és felmentette e társaságot a taxis foglalkozás jogellenes gyakorlásában való bűnrészesség vádpontja alól.
13 A code des transports L. 3124‑13. cikkében büntetni rendelt, ügyfelek nem hivatásos sofőrökkel való összekapcsolására szolgáló rendszer szervezésére vonatkozó vádpontot illetően az említett bíróságnak kétségei támadtak azzal kapcsolatban, hogy e rendelkezést a 98/34 irányelv 1. cikkének 5. pontja szerinti „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra” vonatkozó olyan szabály bevezetésének kell‑e tekinteni, amelynek ha elmulasztják az utóbbi irányelv 8. cikke (1) bekezdésének megfelelő bejelentését, az a magánszemélyekkel szembeni érvényesíthetetlenségét eredményezi, vagy pedig a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében vett „közlekedés területén nyújtott szolgáltatásokkal” kapcsolatos szabálynak minősül.
14 E körülmények között a tribunal de grande instance de Lille (lille‑i általános hatáskörű bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A code des transports (közlekedési törvénykönyv) L. 3124‑13. cikke, amelyet a loi n° 2014–1104 du 1er octobre 2014 relative aux taxis et aux voitures de transport avec chauffeur (taxikról és sofőrrel rendelkező szállítójárművekről szóló, 2014. október 1‑jei 2014–1104. sz. törvény) iktatott be, [a módosított 98/34 irányelv] értelmében vett, az információs társadalom egy vagy több szolgáltatására vonatkozó olyan nem hallgatólagos, új műszaki szabályt hoz‑e létre, amelynek tervezetéről ezen irányelv 8. cikke alapján a Bizottságot előzetesen tájékoztatni kellett volna; vagy a kérdéses rendelkezésre a [2006/123 irányelv] az irányadó, amely [2. cikke (2) bekezdésének d) pontjában] kizárja alkalmazhatóságát a közlekedés területén nyújtott szolgáltatások tekintetében?
A kérdés első felére adott igenlő válasz esetén: [a 98/34 irányelv] 8. cikkében előírt bejelentési kötelezettség megsértése a code des transports (közlekedési törvénykönyv) L. 3124‑13. cikkének a jogalanyokkal szembeni érvényesíthetetlenségét eredményezi‑e?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
15 Kérdésének első részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 98/34 irányelv 1. cikkét és a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely büntetőjogi eszközökkel szankcionálja az olyan rendszer megszervezését, amely ügyfeleket, és olyan személyeket kapcsol össze, akik kevesebb mint tíz férőhellyel rendelkező gépjárművekkel, díjfizetés ellenében közúti személyszállítási szolgáltatást nyújtanak, anélkül hogy erre felhatalmazással rendelkeznének, a 98/34 irányelv értelmében vett, az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó olyan szabálynak minősül, amelyre a 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt, a Bizottság részére történő előzetes bejelentés kötelezettsége vonatkozik, vagy ellenkezőleg, az ilyen szabályozás közlekedés területén nyújtott szolgáltatásra vonatkozik, amelyet mind a 98/34 irányelv, mind a 2006/123 irányelv kizár a hatálya alól.
16 Elöljáróban rá kell mutatni, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás büntetőjogi jellegű büntetésekkel, így szabadságvesztéssel, pénzbírsággal, szakmai vagy társadalmi tevékenységtől való eltiltással, a vállalkozás telephelyeinek bezárásával, valamint elkobzással rendeli büntetni az ügyfelek olyan személyekkel való összekapcsolására létrehozott rendszer megszervezését, akik engedély nélkül közúti személyszállítási szolgáltatásokat nyújtanak.
17 Az alapeljárásban a szóban forgó szolgáltatás abban áll, hogy okostelefonos alkalmazás segítségével és ellenszolgáltatás ellenében nem hivatásos gépjárművezetőket és városon belül közlekedni kívánó személyeket kapcsol össze, amelynek keretében, ahogyan a jelen ítélet 10. pontjában szerepel, az említett szolgáltatás nyújtója határozza meg az árszabást és szedi be minden fuvar díját az ügyféltől azt megelőzően, hogy annak egy részét a jármű nem hivatásos vezetőjének kifizetné, továbbá kiállítja a számlákat.
18 Egy polgári jogi jogvita keretében előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján eljárva a Bíróságnak a 2017. december 20‑i Asociación Profesional Elite Taxi ítéletében (C‑434/15, EU:C:2017:981) alkalma nyílt egy ilyen szolgáltatás uniós jogra tekintettel történő jogi minősítésére.
19 Ily módon a Bíróság először is megállapította, hogy az olyan közvetítői szolgáltatás, amely lehetővé teszi egy okostelefonos alkalmazás segítségével a közlekedési szolgáltatás lefoglalásával kapcsolatos információknak az utas és a szállítást végző, saját gépjárművét használó, nem hivatásos sofőr közötti közvetítését, főszabályként megfelel azon feltételeknek, melyek alapján „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősíthető a 98/34 irányelv 1. cikkének 2) pontja értelmében (2017. december 20‑i Asociación Profesional Elite Taxi ítélet, C‑434/15, EU:C:2017:981, 35. pont).
20 Mindazonáltal a Bíróság rámutatott, hogy az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó közvetítői szolgáltatás nem merül ki egy olyan közvetítői szolgáltatás nyújtásában, amely a saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőröket és a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyeket egy okostelefonos alkalmazás segítségével kapcsolja össze (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20‑i Asociación Profesional Elite Taxi ítélet, C‑434/15, EU:C:2017:981, 37. pont).
21 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az érintett vállalkozás által nyújtott közvetítői szolgáltatás elválaszthatatlanul kapcsolódik az utóbbi által létrehozott nem közösségi, városi közlekedési szolgáltatások kínálatához, figyelembe véve először is azt a körülményt, hogy e vállalkozás olyan alkalmazást szolgáltatott, amely nélkül e sofőrök nem lennének képesek szállítási szolgáltatásokat nyújtani, és a városon belül közlekedni kívánó személyek nem vennék igénybe az említett sofőrök szolgáltatásait, másodszor pedig azt, hogy az említett vállalkozás döntő befolyást gyakorol az ilyen sofőrök által nyújtott szolgáltatás feltételeire, többek között a legmagasabb fuvardíj megállapításával, e díjnak az ügyféltől történő beszedésével azt megelőzően, hogy annak egy részét a gépjármű nem hivatásos sofőrjének kifizetné, valamint azzal, hogy bizonyos mértékű ellenőrzést gyakorol a gépjárművek és sofőrjeik minőségét és ez utóbbiak magatartását illetően, amely adott esetben a kizárásukhoz vezethet (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20‑i Asociación Profesional Elite Taxi ítélet, C‑434/15, EU:C:2017:981, 38. és 39. pont).
22 A Bíróság a fenti körülmények alapján arra a következtetésre jutott, hogy az említett ügyben szóban forgó közvetítői szolgáltatást egy átfogó szolgáltatás szerves részének kell tekinteni, amely átfogó szolgáltatás fő eleme egy közlekedési szolgáltatás, és amely ennélfogva nem a 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontja szerinti, „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősül, hanem a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti, „a közlekedés területén nyújtott szolgáltatásnak” (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20‑i Asociación Profesional Elite Taxi ítélet, C‑434/15, EU:C:2017:981, 40. pont).
23 A Bíróság ebből többek között arra következtetett, hogy e közvetítői szolgáltatás nem tartozik a 2006/123 irányelv hatálya alá, mivel a közlekedés területén nyújtott szolgáltatások ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében az említett irányelv hatálya alól kifejezetten kizárt szolgáltatások közé tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20‑i Asociación Profesional Elite Taxi ítélet, C‑434/15, EU:C:2017:981, 43. pont).
24 Ez a következtetés érvényes ugyanezen okokból az alapügyben szóban forgó közvetítői szolgáltatás esetében is, mivel a Bíróság rendelkezésére álló információkból kitűnik, hogy e szolgáltatás nem különbözik lényegesen a jelen ítélet 21. pontjában leírt szolgáltatástól, aminek a vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
25 E vizsgálat függvényében tehát az olyan szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, és amelyre az említett közvetítői szolgáltatást nyújtó vállalkozás ellen indított büntetőeljárás keretében hivatkoztak, nem tartozhat a 2006/123 irányelv hatálya alá.
26 Ebből következik, hogy e szabályozás nem minősíthető a 98/34 irányelv 1. cikkének értelmében vett, az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabálynak, és ezért nem vonatkozik rá az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdésének első albekezdésében előírt, a Bizottságnak történő előzetes bejelentésre vonatkozó kötelezettség.
27 A fenti megállapításokra tekintettel az előterjesztett kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy 98/34 irányelv 1. cikkét és a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely büntetőjogi eszközökkel szankcionálja az olyan rendszer megszervezését, amely ügyfeleket és olyan személyeket kapcsol össze, akik kevesebb mint tíz férőhellyel rendelkező gépjárművekkel, díjfizetés ellenében közúti személyszállítási szolgáltatást nyújtanak, anélkül hogy erre felhatalmazással rendelkeznének, „a közlekedés területén nyújtott szolgáltatásra” vonatkozik, amennyiben okostelefonos alkalmazás segítségével nyújtott és olyan átfogó szolgáltatás szerves részét képező közvetítői szolgáltatásokra alkalmazandó, amelynek fő eleme a szállítási szolgáltatás. Az ilyen szolgáltatás nem tartozik a fent említett irányelvek hatálya alá.
28 A kérdés első részére adott válaszra tekintettel e kérdés azon feltételezett esettel kapcsolatos második részére nem kell választ adni, amelyben e szabályozásnak, amennyiben az olyan szolgáltatásra alkalmazandó, mint amelyről az alapügyben szó van, a 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően előzetes bejelentés tárgyát kellett volna képeznie.
A költségekről
29 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
Az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkét és a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely büntetőjogi eszközökkel szankcionálja az olyan rendszer megszervezését, amely ügyfeleket, és olyan személyeket kapcsol össze, akik kevesebb mint tíz férőhellyel rendelkező gépjárművekkel, díjfizetés ellenében közúti személyszállítási szolgáltatást nyújtanak, anélkül hogy erre felhatalmazással rendelkeznének, „a közlekedés területén nyújtott szolgáltatásra” vonatkozik, amennyiben okostelefonos alkalmazás segítségével nyújtott és olyan átfogó szolgáltatás szerves részét képező közvetítői szolgáltatásokra alkalmazandó, amelynek fő eleme a szállítási szolgáltatás. Az ilyen szolgáltatás nem tartozik a fent említett irányelvek hatálya alá.
Aláírások