2014. január 27-én benyújtott kereset – Stührk Delikatessen Import kontra Bizottság

(T-58/14. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Stührk Delikatessen Import GmbH & Co. KG (Marne, Németország) (képviselő: J. Sparr ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

a felperest érintő részében semmisítse meg a felperessel 2013. november 29-én közölt, az AT. 39633 – „garnélarákˮ-ügyben 2013. november 27-én hozott C(2013) 8286 végleges határozatot;

másodlagosan teljes egészében törölje a felperessel szemben kiszabott bírságot;

harmadlagosan csökkentse a felperessel szemben kiszabott bírságot összegét, és a bírságot legfeljebb 188 300 euróban állapítsa meg;

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes többek között a következőkre hivatkozik:

A Bizottság tévesen állapította meg, hogy a felperes részt vett egy Hollandiában, Belgiumban, Franciaországba és Németországban létrejött átfogó kartellben, mivel a felperes a két piacvezető vállalkozás által megadott árkeretet csak egy észak-németországi vevő esetében vette figyelembe, következésképpen csak egy területét és tárgyát tekintve szorosan behatárolt versenyellenes megállapodásban vett részt.

A felperes előadja, hogy a többi résztvevő között a holland, belga és francia piacokon az árakra, mennyiségekre és az ügyfelek elosztására vonatkozóan létrejött, a Bizottság által megállapított megállapodásokat nem támogatta, és azokról nem is tudott.

A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság helyesen megállapított tényeket részben nem vett figyelembe, részben pedig a keltezésükkel és tartalmukkal ellentétesen, tévesen értékelte azokat. A felperes ezzel összefüggésben azt is kifogásolja, hogy a Bizottság a bírság összegének megállapítása keretében számos enyhítő körülményt nem vett figyelembe.

A felperes továbbá azon az állásponton van, hogy a Bizottság 2006. évi bírságkiszabási iránymutatása és annak alkalmazása jogellenes, és sérti a meghatározottság elvét, valamint a bírság meghatározásához a jogalkotó által felállított keretet.

Másodlagosan a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a vitatott eljárásban lényegesen eltért a bírságkiszabási iránymutatás módszerétől. Ezáltal nem vette figyelembe azt, hogy a bírságkiszabási iránymutatás elfogadásával kötelezte önmagát annak betartására, és ezért túllépte a rendelkezésére álló mérlegelési mozgásteret. Továbbá a Bizottság a szóban forgó eljárásban a résztvevőkkel szemben kiszabott bírságokat önkényesen állapította meg, és a Bizottság által megállapított átfogó kartell fő résztvevőinek és felbujtóinak – a jogsértések adott súlyára vonatkozó saját megállapításaival ellentétben – magasabb csökkentést nyújtott, mint a felperesnek.