A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2012. június 13.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – HELLIM közösségi szóvédjegy bejelentése – HALLOUMI korábbi együttes közösségi szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A meghallgatáshoz való jog – A 207/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése”
A T‑534/10. sz. ügyben,
az Organismos Kypriakis Galaktokomikis Viomichanias (székhelye: Nicosia [Ciprus], képviselik kezdetben: C. Milbradt és H. Van Volxem, később: C. Milbradt és A. Schwarz ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
a Garmo AG (székhelye: Stuttgart [Németország]),
az OHIM negyedik tanácsának az Organismos Kypriakis Galaktokomikis Viomichanias és a Garmo AG közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2010. szeptember 20‑án hozott határozata (R 794/2010‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök, M. E. Martins Ribeiro (előadó) és H. Kanninen bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2010. november 22‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2011. március 21‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a válasz benyújtását elutasító 2011. április 28‑i határozatra,
a 2011. november 16‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A Garmo AG 2005. október 24‑én közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján.
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a HELLIM szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 29. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, a következő leírással: „Tej és tejtermékek”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2006. április 3‑i, 14/2006. számában hirdették meg.
5 2006. június 26‑án a felperes, az Organismos Kypriakis Galaktokomikis Viomichanias a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban említett árukra vonatkozóan történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalást az 1999. február 22‑én bejelentett és 2000. július 14‑én a 29. osztályba tartozó, „Sajtok” leírásnak megfelelő áruk vonatkozásában 1082965. számon lajstromozott HALLOUMI korábbi együttes közösségi szóvédjegyre alapította.
7 A felszólaló a felszólalás alátámasztásául a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okra hivatkozott.
8 2000. március 10‑i határozatával a felszólalási osztály azzal az indokkal utasította el a felszólalást, hogy a szóban forgó áruk azonossága és hasonlósága ellenére nem áll fenn az összetévesztés veszélye a HELLIM és a HALLOUMI megjelölések között. A felszólalási osztály megállapította, hogy az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli szempontból nem hasonlítanak egymásra. Fogalmi szempontból az ütköző megjelölések a fogyasztó számára bizonyos fokú hasonlóságot mutatnak, mivel mindkét szót egy sajtféle jelölésére használják. Másfelől a korábbi védjegynek Cipruson gyenge a megkülönböztető képessége, mivel a „halloumi” szó egy ciprusi sajtfélét jelöl. A korábbi védjegy ilyen leíró jellege miatt a fogalmi hasonlóság nem képes az összetéveszthetőséget kizáró módon ellensúlyozni az ütköző megjelölések közötti vizuális és hangzásbeli eltéréseket.
9 2010. május 7‑én a felperes a felszólalási osztály határozata ellen a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz.
10 2010. szeptember 20‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) a negyedik fellebbezési tanács elutasította a fellebbezést. Először a megtámadott határozat 18. pontjában csatlakozott a felszólalási osztálynak a felek által nem vitatott, arra vonatkozó megállapításaihoz, hogy a szóban forgó áruk azonosak, illetve hasonlók. Másodszor a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 21. és 22. pontjában úgy értékelte, hogy az ütköző megjelölések között gyenge a vizuális és hangzásbeli hasonlóság. Fogalmi szempontból a megtámadott határozat 23. pontjában azt állapította meg, hogy a török nyelv nem tartozik az Európai Unió hivatalos nyelvei közé, és így a „hellim” szó esetleges török jelentése nem meghatározó jelentőségű az összetéveszthetőség megítélését illetően. Másfelől még ha a vásárlóközönség esetleg fel is ismerné, hogy egy ciprusi sajtféle megjelöléséről van szó, ennek akkor sem lenne kihatása, mivel tisztán leíró jellegű jelentésről van szó, amelyet nem lehet a megjelölések összehasonlításának alapjául felhasználni. A fogalmi összehasonlítás tehát közömbös. Harmadszor, az összetévesztés veszélyével kapcsolatban a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 26. pontjában azt állapította meg, hogy abból, hogy a korábbi védjegy együttes védjegy, nem következik, hogy az említett védjegy közepes megkülönböztető képességgel rendelkezik. A fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy az együttes védjegy abban különbözik az egyedi védjegytől, hogy a leíró földrajzi megjelölésre vonatkozó kizáró ok nem alkalmazandó rá, mert az együttes védjegy az általa védett árukat egy regionális gyártói közösségtől való származás alapján különbözteti meg. A korábbi védjegy gyenge megkülönböztető képességére, valamint az ütköző megjelölések gyenge vizuális és hangzásbeli hasonlóságára tekintettel a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 30. pontjában azt állapította meg, hogy még azonos és hasonló áruk esetében sem áll fenn az összetévesztés veszélye.
A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére, a fellebbezési eljárás során felmerült költségeket is beleértve.
12 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
13 Keresete alátámasztásául a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyeket egyrészt a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapít, azzal az indokolással, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, másrészt pedig az említett rendelet 63. cikke (2) bekezdésének megsértésére, azzal az indokolással, hogy nem tartották tiszteletben a meghallgatáshoz való jogát.
A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított első jogalapról
14 A felperes elsősorban azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács egyrészt azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések között enyhe a vizuális és hangzásbeli hasonlóság, másrészt pedig hogy a fogalmi összehasonlítás közömbös.
15 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha „azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez”.
16 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak (lásd a Törvényszék T‑325/06. sz., Boston Scientific kontra OHIM – Terumo (CAPIO) ügyben 2008. szeptember 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd még analógia útján a Bíróság C‑39/87. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 29. pontját és C‑342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 17. pontját is).
17 Kétségtelen továbbá, hogy azt, hogy a vásárlóközönség szemszögéből fennáll‑e az összetévesztés veszélye, az adott ügy minden releváns elemét figyelembe véve, átfogóan kell értékelni (lásd a fenti 16. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 71. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd még analógia útján a Bíróság C‑251/95. sz. SABEL‑ügyben 1997. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191.] 22. pontját, a fenti 16. pontban hivatkozott Canon‑ügyben hozott ítélet 16. pontját és a fenti 16. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet 18. pontját is).
18 Ez az átfogó értékelés bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, és különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva. (a Bíróság C‑234/06. P. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7333. o.] 48. pontja, a Törvényszék T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany (MATRATZEN) ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 25. pontja, valamint lásd analógia útján a fenti 16. pontban hivatkozott Canon‑ügyben hozott ítélet 17. pontját is). A tényezők közötti kölcsönös függőség a 207/2009 rendelet (8) preambulumbekezdésében jut kifejezésre, amely szerint a hasonlóság fogalmát az összetéveszthetőséggel összefüggésben kell értelmezni, amelynek értékelése számos tényezőtől függ, különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy védjegyként lajstromozott megjelölés előidézhet, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, illetve a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől (lásd a fenti 16. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 72. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
19 Másfelől minthogy az összetéveszthetőség annál nagyobb mértékű, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége, azok a védjegyek, amelyek önmagukban vagy piaci ismertségüknél fogva erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkeznek, kiterjedtebb oltalmat élveznek védjegyként, mint azok, amelyek gyengébb megkülönböztető képességgel rendelkeznek (lásd a fenti 16. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 20. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
20 Ezért a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában a védjegyek közötti alacsony fokú hasonlóság ellenére fennállhat az összetévesztés veszélye, amennyiben a velük ellátott áruk vagy szolgáltatások hasonlósága nagy, és a korábbi védjegy megkülönböztető képessége erős (lásd a fenti 16. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 21. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
21 Végül emlékeztetni kell arra, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelése során az érintett áruk átlagos fogyasztóiról általában feltételezni kell, hogy szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztók. Figyelembe kell továbbá venni azt, hogy az átlagos fogyasztónak csak ritkán adódik lehetősége közvetlenül összehasonlítani a különböző védjegyeket, és így a védjegyről az emlékezetében őrzött tökéletlen képre kell hagyatkoznia. Tekintettel kell lenni arra is, hogy az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától (a Törvényszék T‑104/01. sz., Oberhauser kontra OHIM – Petit Liberto (Fifties) ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4359. o.] 28. pontja és T‑186/02. sz., BMI Bertollo kontra OHIM – Diesel (DIESELIT) ügyben 2004. június 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1887. o.] 38. pontja; valamint analógia útján lásd a fenti 16. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 26. pontját is).
22 A jelen ügyben a fellebbezési tanács jogosan állapította meg a megtámadott határozat 17. pontjában, és ezt a felperes sem vitatta, hogy az érintett vásárlóközönséget az Unió nagyközönsége alkotja, mivel egyrészt a szóban forgó áruk mindennapi használatra szánt élelmiszerek, másrészt pedig mivel a korábbi védjegy közösségi védjegy.
A megjelölések összehasonlításáról
23 Először is a vizuális hasonlóságot illetően meg kell állapítani – amint ez a megtámadott határozat 21. pontjából is kitűnik –, hogy az ütköző megjelölésekben megegyeznek a kezdőbetűk, azaz a „h” betű, valamint a kettős „l” betű, és hogy a szó végén az „i” és az „m” betűk állnak, de eltérő sorrendben: „mi”, illetve „im”. A szavak felépítéséből, az eltérő magánhangzók használatából, a betűk elrendezéséből és a szavak eltérő hosszúságából eredő különbségek azonban azt eredményezik, hogy az ütköző megjelölések összességükben – ahogyan ezt egyébként már a felszólalási osztály is megállapította – vizuálisan nem hasonlók (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑224/01. sz., Durferrit kontra OHIM – Koelen (NU‑TRIDE) ügyben 2003. április 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑1589. o.] 46. pontját).
24 E tekintetben nem fogadható el a felperes azon érvelése, miszerint a vizuális hasonlóság közepes mértékű amiatt, hogy a bejelentett védjegy hat betűje közül öt – a „h”, az „i”, az „m” és a kettős „l” betű ‑ a korábbi védjegyben is megtalálható, mivel az ütköző megjelöléseket alkotó egyes elemeket – különösen az összetételüket, a hosszúságukat, valamint az említett megjelöléseket alkotó betűk elrendezését ‑ összességükben kell értékelni.
25 Másodszor ami a hangzásbeli hasonlóságot illeti, valóban igaz, hogy ‑ amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában rámutatott – a bejelentett védjegy két szótagból áll, míg a korábbi védjegy három szótagból. Másfelől az ütköző védjegyek vonatkozó szótagjaiból eredő hangzás eltér egymástól. Az ütköző megjelölések némiképp hasonló első szótagjának – „he” és „ha” – a kivételével az említett megjelölések további része ugyanis az eltérő magánhangzók használatára, a betűk elrendezésére és számára tekintettel igen különböző, és így az ütköző megjelölések – ahogyan ezt a felszólalási osztály is megállapította – hangzásukat tekintve összességükben nem hasonlítanak egymáshoz (lásd ebben az értelemben a fenti 23. pontban hivatkozott NU‑TRIDE ügyben hozott ítélet 47. pontját).
26 A felperes a tárgyalás során hozzáfűzte ehhez, hogy a fellebbezési tanács tévesen folytatta le a vizsgálatot, mivel szerinte a „hellim” szót az érintett vásárlóközönség egy része „helliminek” ejti. A ciprusi vásárlóközönség ugyanis a szavak végéhez hozzá szokott tenni egy magánhangzót, amely egyébként nem szerepel bennük. Következésképpen a hangzásbeli hasonlóság közepes mértékű.
27 Az OHIM arra hivatkozik, hogy ezt a ténybeli elemet nem hozták fel a közigazgatási eljárás során, és új elemről van szó.
28 Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdése értelmében a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban az OHIM a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez van kötve. Következésképpen a lajstromozás viszonylagos kizáró okai vonatkozásában a Törvényszék előtt hivatkozott azon jogi és ténybeli elemek, amelyeket előzőleg nem ismertettek a fellebbezési tanács előtt, nem befolyásolhatják a fellebbezési tanács határozatának jogszerűségét (a Bíróság C‑29/05. P. sz., OHIM kontra Kaul ügyben 2007. március 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑2213. o.] 54. pontja, a Törvényszék T‑169/02. sz., Cervecería Modelo kontra OHIM – Modelo Continente Hipermercados (NEGRA MODELO) ügyben 2005. február 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑505. o.] 22. pontja, és T‑63/07. sz., Mäurer + Wirtz kontra OHIM – Exportaciones Aceiteras Fedeoliva (tosca de FEDEOLIVA) ügyben 2010. március 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑957. o.] 22. pontja).
29 Következésképpen a fellebbezési tanácsok által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálata során, amely a 207/2009 rendelet 65. cikkénél fogva a Törvényszék feladatkörébe tartozik, a Törvényszék előtt hivatkozott azon jogi és ténybeli elemeket, amelyeket előzőleg nem ismertettek az OHIM fórumai előtt, a fellebbezési tanács határozata jogszerűségének megállapításakor nem lehet vizsgálni, és így azokat elfogadhatatlannak kell minősíteni (a fenti 28. pontban hivatkozott NEGRA MODELO ügyben hozott ítélet 22. és 23. pontja és a fenti 28. pontban hivatkozott Tosca de FEDEOLIVA ügyben hozott ítélet 23. pontja).
30 Márpedig az OHIM előtti iratanyagból nem derül ki, hogy a felperes a közigazgatási eljárás keretében hivatkozott volna arra, hogy a ciprusi vásárlóközönség a „hellim” szót úgy ejti ki, hogy a szó végéhez hozzátesz még egy „i” hangot. Ezenkívül jóllehet a felszólalási osztály a fellebbezési tanácstól eltérően azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések között egyáltalán nem áll fenn hangzásbeli hasonlóság, a felperesnek kellett volna a fellebbezési eljárás keretében bizonyítania azt, hogy a bejelentett védjegyet „helliminek” lehet ejteni, amit azonban nem tett meg.
31 Következésképpen a fenti 28. és 29. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a felperes által a szóbeli szakaszban előadott érvet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
32 Végezetül meg kell állapítani, hogy a felperes semmilyen kézzelfogható bizonyítékkal nem támasztotta alá azt az állítást, hogy a ciprusi vásárlóközönség a „hellim” szót „helliminek” ejti.
33 Mindenesetre még ha feltételezzük is, hogy elfogadható az, hogy a felperes a keresetlevélben hivatkozott erre az érvre, ahogyan azt a felperes állítja, rá kell mutatni arra, hogy a keresetlevél e vonatkozásban így hangzik: „Ráadásul felmerül az a kérdés, hogy melyik nyelvre támaszkodva állapította meg a fellebbezési tanács azt, hogy a »Hellim« szóban található magánhangzósornak érthetőbb hangzása van, mint a »Halloumi« szóban szereplőnek. Angolul az »a« betű ejtése az »e« betűhöz hasonlít, ami jelentősen megerősíti a hangzásbeli hasonlóságot.”
34 Ellentétben azzal, amit a felperes a tárgyaláson állított, ebből a kijelentésből semmiképpen nem következik az, hogy ő arra hivatkozott volna, hogy a ciprusi vásárlóközönség ezt a szót „helliminek” ejti.
35 Másfelől meg kell állapítani, hogy ha a felperes a Törvényszék előtt arra akart volna hivatkozni, hogy a ciprusi vásárlóközönség így ejti ezt a szót, akkor szükségszerűen kétségbe kellett volna vonnia a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 22. pontjában foglalt azon megállapítását, miszerint a korábbi védjegy három, a bejelentett védjegy pedig két szótagból áll, mivel a „hellim” szóval ellentétben a „hellimi” szó három szótagból, mégpedig a „hel”, a „li” és a „mi” szótagokból áll. A felperes azonban ezt az állítást sem vitatta a keresetlevelében.
36 Harmadszor, a fogalmi hasonlóságot illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 23. pontjában megállapította, hogy a fogalmi összehasonlítás közömbös. E tekintetben először is megállapította, hogy a török nem tartozik az Európai Unió hivatalos nyelvei közé, és így a „hellim” szó esetleges török jelentése nem meghatározó jelentőségű az összetéveszthetőség megítélését illetően. A fellebbezési tanács ezt követően azt állapította meg, hogy még ha a vásárlóközönség esetleg fel is ismerné, hogy egy ciprusi sajtféle megjelöléséről van szó, ennek akkor sem lenne kihatása, mivel tisztán leíró jellegű jelentésről van szó, amelyet nem lehet a megjelölések összehasonlításának alapjául felhasználni.
37 Ezt az elemzést nem lehet elfogadni.
38 Ugyanis – ahogyan ezt egyébként válaszbeadványában az OHIM is elismeri – bár a török nem tartozik az Európai Unió hivatalos nyelvei közé, nem vitatott, hogy a Ciprusi Köztársaság egyik hivatalos nyelve. Ezért ebből arra lehet következtetni, hogy a ciprusi lakosság egy része ért és beszél törökül.
39 A fogalmi hasonlóság keretében az Unió azon területén élő fogyasztók szempontját kell figyelembe venni, ahol a két szó jelentéssel bír.
40 Márpedig az ütköző megjelöléseket alkotó szavak pontos jelentésére vonatkozó vizsgálatot illetően meg kell állapítani, hogy a fogalmi összehasonlítás nem lehet közömbös, mivel a megjelöléseknek az érintett vásárlóközönség nyelvében pontos jelentése van (lásd a contrario a Törvényszék T‑388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM – Educational Services (ELS) ügyben 2002. október 23‑án hozott ítélet [EBHT 2002., II‑4301. o.] 74. pontját).
41 A jelen ügyben nem vitatott, hogy fogalmi szempontból a „halloumi” görög szó török megfelelője a „hellim” szó. Ebből a szemszögből nézve nem vitatható, hogy a Cipruson – ahol a görög és a török a hivatalos nyelv ‑ élő átlagos fogyasztó úgy fogja érteni a „halloumi” és a „hellim” szavakat, hogy mindkettő ugyanarra a ciprusi sajtfélére utal (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑33/03. sz., Osotspa kontra OHIM – Distribution & Marketing (Hai) ügyben 2005. március 9‑én hozott ítélet [EBHT 2005., II‑763. o.] 51. pontját, és a Rioja együttes védjegyre és a Riojavina bejelentett védjegyre vonatkozóan a Törvényszék T‑138/09. sz., Muñoz Arraiza kontra OHIM – Consejo Regulador de la Denominación de Origen Califícada Rioja (RIOJAVINA) ügyben 2010. június 9‑én hozott ítélet [EBHT 2010., II‑2317. o.] 52. pontját).
42 Következésképpen bizonyos fogalmi hasonlóság áll fenn, amely előzetes fordítást igényel (ebben az értelemben lásd a fenti 41. pontban hivatkozott Hai‑ügyben hozott ítélet 53. pontját).
43 Ennélfogva meg kell vizsgálni azt, hogy – ahogyan azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban megállapította – nem áll‑e fenn az összetévesztés veszélye az ütköző megjelölések között.
Az összetévesztés veszélyéről
44 Egyrészt az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az összetéveszthetőség annál nagyobb mértékű, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége. Nem zárható ezért ki, hogy az abból adódó fogalmi hasonlóság, hogy két védjegy azonos jelentéstartalmú megjelöléseket alkalmaz, összetéveszthetőséget okozhat abban az esetben, ha a korábbi védjegy különös megkülönböztető képességgel rendelkezik, akár önmagában rejlő módon, akár a piacon való ismertsége folytán (lásd a fenti 41. pontban hivatkozott Hai‑ügyben hozott ítélet 56. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd továbbá a fenti 17. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 24. pontját, és a T‑10/03. sz., Koubi kontra OHIM – Flabesa (CONFORFLEX) ügyben 2004. február 18‑án hozott ítélet [EBHT 2004., II‑719. o.] 50. pontját is).
45 Másrészt ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint a védjegyek között fennálló puszta fogalmi hasonlóság nem elegendő az összetéveszthetőség létrejöttéhez abban az esetben, ha a korábbi védjegy nem örvend különös ismertségnek, és kevés, képzelet szülte elemet felmutató megjelölésből áll (lásd továbbá a fenti 17. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 25. pontját és a fenti 41. pontban hivatkozott Hai‑ügyben hozott ítélet 55. pontját).
46 A megtámadott határozat 25–27. pontjában a fellebbezési tanács lényegében megállapította, hogy a korábbi védjegy megkülönböztető képességét gyengíti a „halloumi” szó leíró jellegű jelentése, és így a korábbi védjegy az érintett áru – vagyis a sajt – tekintetében leíró jellegű. Ez a megjelölés a megtámadott határozat 27. pontja szerint „az így jelölt sajt jellegét és fajtáját, nem pedig annak földrajzi származását vagy regionális sajátosságok által meghatározott más jellemzőit” írja le.
47 A felperes ezzel szemben azt állítja, hogy nem vették kellőképpen figyelembe az abból eredő sajátosságokat, hogy a korábbi védjegy együttes védjegy, amely nem csak a sajt meghatározott vállalkozásoktól – a felperes tagjaitól – való származását, hanem kötelezően az említett sajt földrajzi eredetét is (meghatározott előállítási hely, ciprusi tejen alapuló speciális recept) jelzi. Ezért nem lehet, hogy az együttes védjegyből – amelynek lajstromozására vonatkozóan a 207/2009 rendelet 66. cikkének (2) bekezdése kivételes szabályt állapít meg – fakadó sajátos tulajdonságok kárt okozzanak a felperesnek, illetve az említett védjegy megkülönböztető képességének gyengülését sugallják, hanem inkább azt kell, hogy engedjék feltételezni, hogy legalább közepes mértékű a megkülönböztető képesség.
48 Ez az érvelés nem fogadható el.
49 Elöljáróban ugyanis rá kell mutatni arra, hogy a 207/2009 rendelet 66. cikkének (2) bekezdése, amely az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt kizáró ok alóli kivételről rendelkezik, megszorítóan értelmezendő (a Törvényszék T‑341/09. sz., Consejo Regulador de la Denominación de Origen Txakoli de Álava és társai kontra OHIM (TXAKOLI) ügyben 2011. május 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑2373. o.] 35. pontja).
50 Amint az OHIM jogosan megállapítja, bár a 207/2009 rendelet 66. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi az együttes védjegyek lajstromozását annak ellenére is, hogy azok az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozhatnak, ugyanezen rendelet 66. cikke (2) bekezdésének második mondatából kifejezetten kitűnik, hogy az együttes közösségi védjegy jogosultja nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében, az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban használja a védjegyoltalom alatt álló megjelölést; a védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben.
51 Következésképpen – tekintettel arra, hogy a 207/2009 rendelet 66. cikkének (2) bekezdését megszorítóan kell értelmezni – a védjegyek megszerzésének feltételei csak a lajstromozási szakaszban lettek rugalmasabbak, amennyiben a leíró védjegyek a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételektől eltérően oltalomban részesülhetnek.
52 Önmagában az együttes védjegyként történő lajstromozás alapján ezért – a felperes állításával ellentétben – nem vélelmezhető a közepes megkülönböztető képesség fennállása, és így a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a korábbi védjegy megkülönböztető képességét gyengének kell tekinteni.
53 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy még a gyenge megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén is fennállhat az összetévesztés veszélye különösen akkor, ha a szóban forgó áruk azonosak és az ütköző megjelölések hasonlók (lásd a Törvényszék T‑358/09. sz., Sociedad Agricola Requingua kontra OHIM – Consejo Regulador de la Denominación de Origen Toro (TORO DE PIEDRA) ügyben 2011. április 13‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 45. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
54 Meg kell azonban állapítani, hogy az ütköző megjelölések hangzásbeli és vizuális hasonlóságának hiányára tekintettel az érintett áruk azonossága, illetve hasonlósága ellenére nem áll fenn az összetéveszthetőség az érintett vásárlóközönség szempontjából, mivel az ütköző megjelölések közötti fogalmi hasonlóság fennállása leíró jellegű korábbi védjegy esetén nem elegendő ahhoz, hogy ilyen összetéveszthetőség fennállását lehessen megállapítani.
55 Márpedig a jelen ügyben a szóban forgó áruk azonossága, illetve hasonlósága ellenére a korábbi védjegy különös megkülönböztető képessége hiányában és e védjegy leíró jellege miatt pusztán a fogalmi hasonlóság nem elegendő az összetéveszthetőség létrejöttéhez.
56 Mindebből következően a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy nem áll fenn a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetéveszthetőség a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy között, és így az első jogalapot el kell utasítani.
A 207/2009 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról
57 A felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy nem vette figyelembe a 2010. szeptember 20‑án, a megtámadott határozat elfogadásával azonos napon benyújtott válaszát, és így megsértette a meghallgatáshoz való jogát.
58 Rá kell mutatni arra, hogy a felperes keresetlevele nem tartalmazza azt az érvelést, amelyre a fellebbezési tanács elé a Garmo fogalmi hasonlóságra vonatkozó érveivel szemben benyújtott válaszában hivatkozott, és amelyre szerinte a fellebbezési tanács nem válaszolt annak ellenére, hogy ez kötelessége lett volna.
59 A felperes a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszul hangsúlyozta, hogy nem hallgatták meg a fogalmi hasonlóságról, és hivatkozott a fogalmi hasonlóság közömbösségének kérdésére is. Ahogyan a tárgyalási jegyzőkönyvben is szerepel, a felperes kifejtette, hogy a fellebbezési tanács nem válaszolt az elé beterjesztett válasz „A fogalmi hasonlóságot illetően” címet viselő 3. pontjára, amely a fogalmi hasonlóság fennállására vonatkozó megállapításokat tartalmaz.
60 Rá kell mutatni arra, hogy a fellebbezési tanács elé beterjesztett válasz 3. pontjában a felperes azt adta elő, hogy vitatja a ciprusi politikai helyzetre vonatkozóan a Garmo által adott leírást. Emlékeztetett arra, hogy bár Ciprus északi részét Törökország megszállta, a terület egésze az Uniós részét képezi, és hogy a görögül és a törökül beszélő közösség sincsen elszigetelve egymástól, mivel a demarkációs övezeten görög és török ciprusiak milliói kelnek át. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a ciprusiak tudják, hogy a „halloumi” és a „hellim” ugyanazt az árut jelöli, mégpedig a ciprusi nemzeti sajtot.
61 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a fenti 36–42. pontban úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy az ütköző megjelölések közötti fogalmi hasonlóság közömbös.
62 Végezetül a fenti 60. pontból mindenképpen kitűnik, hogy az említett válasz 3. pontja nem tartalmaz olyan érvelést, amely az ütköző megjelölések fogalmi összehasonlításának közömbös jellegére vonatkozna.
63 A fentiekből következően a második jogalapot, és így a kereset egészét el kell utasítani.
A költségekről
64 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, őt az OHIM kérelmének megfelelően a költségek viselésére kell kötelezni.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Organismos Kypriakis Galaktokomikis Viomichaniast kötelezi a költségek viselésére.
Truchot | Martins Ribeiro | Kanninen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. június 13‑i nyilvános ülésen.
Aláírások