T‑127/04. sz. ügy
KME Germany AG és társai
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Verseny – Kartellek – Ipari rézcsövek piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Ármegállapítás és a piacok felosztása – Bírságok – A piacra gyakorolt tényleges hatás – Az érintett piac mérete – A jogsértés időtartama – Enyhítő körülmények – Együttműködés”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Jogi háttér – A Bizottság által kibocsátott iránymutatás
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
2. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Az ugyanabban a jogsértésben részt vevő vállalkozások között az érintett termékek piacán fennálló részesedésük függvényében történő különbségtétel lehetősége – A jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatásának bizonyítására vonatkozó kötelezettség – Hiány
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, .1A. pont)
3. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A piacra gyakorolt tényleges hatás – A piacra gyakorolt tényleges hatás bizonyítására vonatkozó kötelezettség a jogsértés különösen súlyosként való minősítése érdekében – Hiány
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont, (1) bekezdés)
4. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A piacra gyakorolt tényleges hatás – Értékelési szempontok
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény 1.A. pont, (1) bekezdés)
5. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Az érintett termékek piacának mérete
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)
6. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés időtartama – Hosszú időtartamú jogsértések – A kiindulási összeg évenkénti 10%‑os növelése
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.B. pont)
7. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont)
8. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény, D. cím, és 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont, hatodik francia bekezdés)
9. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Az eljárás alá vont vállalkozás Bizottsággal való együttműködésének figyelembevétele – A bírság alóli teljes mentesítés, illetve a bírság összege csökkentésének alapjául szolgáló helyzet közötti különbségtétel
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)
10. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Az eljárás alá vont vállalkozás Bizottsággal való együttműködésének figyelembevétele – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása
(17. tanácsi rendelet, 11. cikk és 15. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény, D. cím)
1. Az Elsőfokú Bíróság feladata annak vizsgálata a közösségi versenyjogi szabályok megsértése miatt kiszabott bírságok jogszerűségének vizsgálata keretében, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörét a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban meghatározott módszert követve gyakorolta‑e, és amennyiben az Elsőfokú Bíróság azt állapítja meg, hogy a Bizottság e módszertől eltért, meg kell vizsgálnia, hogy ez az eltérés igazolt és jogilag megfelelően indokolt‑e.
A Bizottság saját mérlegelési jogkörének az iránymutatás elfogadásából származó korlátozásával nem összeegyeztethetetlen a Bizottság alapvető mérlegelési mozgásterének fenntartása. Az iránymutatás számos olyan rugalmas elemet tartalmaz, amely lehetővé teszi számára, hogy diszkrecionális jogkörét a 17. rendelet Bíróság által értelmezett rendelkezései értelmében gyakorolja.
Ezen túlmenően olyan területeken, mint a kiszabott bírság összegének meghatározása – például az időtartam alapján végrehajtott növelések mértékével kapcsolatosan – a Bizottság mérlegelésére vonatkozó jogszerűségi vizsgálat csupán a nyilvánvaló értékelési hiba fennállására korlátozódik.
Egyébiránt a Bizottság által gyakorolt mérlegelési mozgástér és az azzal kapcsolatban meghatározott korlátok főszabály szerint nem kötik a közösségi bíróságot korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlásában, és jogosult a Bizottság által kiszabott bírságot megsemmisíteni, mérsékelni, illetve növelni.
(vö. 34–37. pont)
2. A közösségi versenyjogi szabályok megsértése miatt kiszabandó bírság kiindulási összegének meghatározása során a Bizottság jogosult figyelembe venni a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások különleges súlyát, és jogellenes magatartásuknak a versenyre gyakorolt tényleges hatását. Még ha nincs is bizonyíték arra, hogy a jogsértés ténylegesen befolyásolta a piacot, a Bizottság jogosult az érintett vállalkozásokat az érintett piacon fennálló piaci részesedéseik függvényében eltérően kezelni. Az egyes érintett, korlátozó magatartást tanúsító vállalkozások adott piacon fennálló piaci részesedése ugyanis olyan objektív tényezőnek tekinthető, amely mutatja e magatartás szabad versenyre gyakorolt káros hatásának pontos mértékét.
(vö. 61–62. pont)
3. A közösségi versenyjogi szabályok megsértése súlyának a valamely vállalkozással szemben kiszabandó bírság kiindulási összegének meghatározása érdekében történő mérlegelése során, még ha a Bizottság nem is bizonyítja, hogy a kartell ténylegesen befolyásolta a piacot, ez a tény akkor is irreleváns a jogsértés „különösen súlyos” minősítése, és ebből következően a bírság összege tekintetében. Ebben a vonatkozásban a versenyszabályok megsértésére vonatkozó, a 17. rendelettel létrehozott és az ítélkezési gyakorlatban értelmezett közösségi szankciórendszerből az következik, hogy a kartellek jellegüknél fogva a legszigorúbb bírságokkal büntetendők. A kartelleknek a piacra gyakorolt esetleges hatása és különösen az, hogy a versenykorlátozás mennyivel hozott létre magasabb árakat ahhoz a helyzethez képest, amely a kartell hiányában állt volna fenn, nem meghatározó ismérv a bírságok szintjének megállapítása tekintetében.
Továbbá a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásból az következik, hogy azok a megállapodások vagy összehangolt magatartások, amelyek különösen az árak rögzítését és a vevők felosztását célozzák, pusztán a jellegük alapján „különösen súlyosnak” minősülhetnek, anélkül hogy e magatartások sajátos hatását vagy földrajzi kiterjedését meg kellene határozni. E következtetést alátámasztja az a tény, hogy míg a „súlyos” jogsértések leírása kifejezetten hivatkozik a piacra és a közös piac kiterjedt területeire gyakorolt hatásra, a „különösen súlyos” jogsértések leírása nem említ semmilyen követelményt a piacra gyakorolt tényleges hatásra, illetve adott földrajzi területre gyakorolt hatásra vonatkozóan.
(vö. 63–65. pont)
4. A kartellnek az érintett piacra gyakorolt tényleges hatását kellően bizonyítottnak kell tekinteni, amennyiben a Bizottság olyan konkrét és megbízható bizonyítékkal szolgál, amely megfelelő fokú valószínűséggel támasztja alá azt, hogy a kartell hatást gyakorolt a piacra.
A Bizottság az olyan mutatók alapján, hogy azon időszakban, amikor a résztvevők a versenyellenes megállapodást kevéssé tartották be, az árak csökkentek, más időszakok alatt viszont jelentősen növekedtek, hogy a kartell résztvevői az eladási mennyiségekre és az árszintekre vonatkozó adatcsererendszert hoztak létre, hogy a kartell tagjai összességükben jelentős piaci részesedéssel rendelkeztek, illetve a kartell egyes résztvevőinek piaci részesedése viszonylagosan állandó volt a jogsértés teljes időszaka alatt, jogosan következtethet arra, hogy a jogsértés hatást gyakorolt a piacra.
Egyébiránt az a tény, hogy a kartell tagjai nem tartották be állandóan a megállapodásokat, nem elegendő a piacra gyakorolt hatás kizárására.
(vö. 68–71. pont)
5. A közösségi versenyjogi szabályok megsértése súlyának a vállalkozással szemben kiszabandó bírság kiindulási összegének meghatározása érdekében történő mérlegelése során a Bizottság, anélkül hogy erre köteles lenne, figyelembe veheti az érintett piac méretét. Ennek érdekében figyelembe veheti az érintett piac forgalmát. Semmiféle ésszerű érv nem követeli meg, hogy e forgalmat bizonyos gyártási költségek kizárásával számítsák ki. Minden ipari ágazatban léteznek ugyanis a végtermékkel járó költségek, amelyeket a gyártó nem képes ellenőrzése alá vonni, egész tevékenységének mégis olyan alapvető elemét képezik, amely ebből következően a bírság kiindulási összegének meghatározása során nem zárható ki a forgalom kiszámításakor. Az a tény, hogy valamely nyersanyag ára a végtermék végső árának jelentős részét teszi ki, vagy hogy az adott nyersanyag tekintetében az áringadozással járó kockázatok sokkal nagyobbak, mint mások tekintetében, nem cáfolja ezt az állítást.
(vö. 86., 91. pont)
6. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásból kitűnik, hogy a Bizottság nem hozott létre semmiféle átfedést vagy kölcsönös összefüggést a jogsértés súlyának, valamint időtartamának értékelése között. Az a tény, hogy a Bizottság fenntartotta magának azt a lehetőséget, hogy bírság kiindulási összegét a jogsértés minden egyes évére vonatkozóan – a hosszú időtartamú jogsértések esetén – a jogsértés súlya alapján rögzített összegnek akár 10%‑ával növelje, egyáltalán nem kötelezi arra, hogy ezt a mértéket a kartell tevékenységének intenzitása vagy hatásai, vagy akár a jogsértés súlya függvényében állapítsa meg. A Bizottság feladata az, hogy mérlegelési mozgásterének keretében döntsön arról, milyen mértékű növelést kíván alkalmazni a jogsértés időtartamának címén.
(vö. 101., 103. pont)
7. A bírság összegének meghatározásakor a Bizottságnak eleget kell tennie a saját iránymutatásában foglaltaknak. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás azonban nem írja elő, hogy a Bizottságnak mindig külön‑külön figyelembe kellene vennie az iránymutatás 3. pontjában szereplő minden egyes enyhítő körülményt, és a Bizottság nem köteles e címen automatikusan tovább csökkenteni a bírságot, mivel azt, hogy enyhítő körülmény címén helyénvaló‑e a bírság csökkentése, a jelentőséggel bíró körülmények teljessége alapján, átfogó értékeléssel kell megállapítani.
A hivatkozott iránymutatás elfogadása nem fosztotta meg relevanciájától azt az ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik, hogy különösen az ügy körülményeire tekintettel bizonyos tényezőket figyelembe vesz‑e a kiszabni szándékozott bírság összegének meghatározásakor, vagy sem. Mivel az iránymutatás nem írja elő, hogy a Bizottság köteles lenne figyelembe venni az enyhítő körülményeket, a Bizottság mérlegelési mozgástere bizonyos mértékben továbbra is fennáll arra vonatkozóan, hogy enyhítő körülmény címén átfogó módon értékelhesse a bírságösszeg esetleges csökkentésének mértékét.
(vö. 114–115. pont)
8. A bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 1996. évi bizottsági közleményben paradoxon áll fenn abban az értelemben, hogy az a vállalkozás, amely a hivatkozott közlemény D. pontjának hatálya alá tartozik, és a Bizottságnak új információkat nyújt, azt kockáztatja, hogy szigorúbb szankciók elé kell néznie annál, mintha nem szolgáltatott volna a Bizottságnak új információkat. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának hatodik francia bekezdése, amely szerint a vállalkozás hatékony együttműködése az eljárás során a kartellügyekben az 1996. évi engedékenységi közlemény hatókörén kívül enyhítő körülménynek minősülhet, feloldhatja e paradoxont. Az iránymutatás 3. pontjának hatodik francia bekezdésének alkalmazásával tehát a Bizottság úgy dönthet, hogy nem emeli a valamely vállalkozással szemben kiszabott bírság összegét azon időszak tekintetében, amelyben a kérdéses vállalkozás 1996. évi engedékenységi közlemény keretében először nyújtott új információkat.
(vö. 126–127., 148. pont)
9. A bírságok alóli mentesség logikájából következik, hogy a kartellnek csak egy tagja részesülhet ebben, tekintettel arra, hogy az elérni kívánt hatás pontosan az, hogy a kartelleken belül bizonytalan légkört hozzon létre azzal, hogy azok Bizottságnak való felfedésére ösztönöz. Ez a bizonytalanság pedig pontosan abból fakad, hogy a kartell résztvevői tudják, csupán egyikük részesülhet a bírságmentességben azzal, hogy a jogsértés többi résztvevőjét bejelenti, és ezzel annak a kockázatnak teszi ki őket, hogy velük szemben a Bizottság szigorúbb bírságokat fog kiszabni.
Olyan helyzetben, amikor is a Bizottság tudja, hogy a kartell létezik, de nem rendelkezik bizonyos alapvető tényezőkkel, amelyek lehetővé teszik a jogsértés teljes időtartamának megállapítását, különösen kívánatos e mechanizmus alkalmazása, főleg annak elkerülése érdekében, hogy a jogsértő vállalkozások megegyezhessenek a hivatkozott bizonyítékok eltüntetésében.
Ez a helyzet különbözik attól az esettől, amikor a Bizottságnak már tudomása van bizonyos bizonyítékokról, ám azokat ki szeretné egészíteni. Az utóbbi esetben az egyetlen vállalkozás bírság alóli mentesítése helyett a jogsértő vállalkozásokkal szembeni bírságcsökkentés indokolt azon okból, hogy a cél már nem a kiszabott bírságot növelő körülmény feltárása, hanem a lehető legtöbb bizonyíték összegyűjtése annak érdekében, hogy a Bizottság minél pontosabban állapíthassa meg a szóban forgó tényállást.
(vö. 130–132. pont)
10. Az engedékenységi politika keretében a Bizottság jogosult a vele önkéntesen együttműködő vállalkozások részére a velük szemben kiszabott bírság jelentősebb mértékű csökkentését engedélyezni, mint azoknak, amelyek nem így járnak el.
A bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 1996. évi bizottsági közlemény D. pontjának alkalmazása érdekében tehát a Bizottság az egyenlő bánásmód elvének betartásával figyelembe veheti azt a tényt, hogy valamely vállalkozás csupán a 17. rendelet 11. cikke címén hozzá intézett információkérésre válaszolva kezdett együttműködni.
(vö. 142–143., 147. pont)