2012. január 9-én benyújtott kereset - Interbev kontra Bizottság

(T-18/12. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Association Nationale Interprofessionnelle du Bétail et des Viandes (Interbev) (Párizs, Franciaország) (képviselők: P. Morrier és A. Bouviala ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottság 2011. július 13-i, az SA.14974 (C 46/2003) állami támogatás - Franciaország - az INTERBEV részére fizetett hozzájárulásokról szóló C(2011) 4923 végleges határozatát, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában még nem tettek közzé, amennyiben állami támogatásnak minősíti egyfelől az INTERBEV által 1996 és 2004 között reklám, promóció, technikai segítségnyújtás és kutatás-fejlesztés terén végzett tevékenységeket, másfelől a fent hivatkozott állami támogatások szerves részét képező, állami forrásokból származó, ezen tevékenységek finanszírozását szolgáló kiterjesztett önkéntes hozzájárulásokat;

másodlagosan semmisítse meg az Európai Bizottság 2011. július 13-i, az SA.14974 (C 46/2003) állami támogatás - Franciaország - az INTERBEV részére fizetett hozzájárulásokról szóló C(2011) 4923 végleges határozatát, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában még nem tettek közzé, amennyiben felhívja a nemzeti bíróságokat, hogy rendeljék el a kiterjesztett önkéntes hozzájárulások visszatérítését (a megtámadott határozat 201. és 202. pontja);

az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

Az első jogalapot a megtámadott határozatnak az EUMSZ 296. cikkére tekintettel elégtelen indokolására alapítja, különösen ami i) a szarvasmarha és juh-ágazatban működő gazdasági szereplők javára fennálló szelektív gazdasági előnnyel, ii) a felperes által folytatott tevékenységek állami eredetével, iii) a verseny veszélyeztetésével és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségével, továbbá iv) a felperes tevékenysége és az 1996 és 2004 között beszedett, kötelező önkéntes hozzájárulásnak is nevezett kiterjesztett önkéntes hozzájárulások közötti kötelező kapcsolattal kapcsolatos feltételeket illeti.

A második jogalapot az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapítja, amennyiben a felperes által 1996 és 2004 között folytatott tevékenységek:

nem tudhatók be az államnak, és az azok finanszírozását szolgáló kiterjesztett önkéntes hozzájárulások nem állami forrásból származnak és semmiképpen sem tudhatók be a francia államnak;

nem minősülnek egy vagy több kedvezményezett javára szóló gazdasági előnynek;

még potenciálisan sem érintik a versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet.

A másodlagosan előterjesztett harmadik jogalapot a felperes tevékenysége és a kiterjesztett önkéntes hozzájárulások közötti kötelező hozzárendelési kapcsolat létezésével kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibára alapítja.

A harmadlagosan előterjesztett negyedik jogalapot a nemzeti bíróságok által a kiterjesztett önkéntes hozzájárulások bejelentésének elmaradásából levonandó következtetésekkel kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibára alapítja. Álláspontja szerint a Bizottság a megtámadott határozat 202. pontjában arra hívja fel a nemzeti bíróságokat, hogy rendeljék el a kiterjesztett önkéntes hozzájárulások visszatérítését, és a támogatásokat nyilvánítsák érvénytelennek, az érintetteket pedig arra, hogy forduljanak a nemzeti bírósághoz, holott a nemzeti bíróságok nem kötelesek elrendelni a támogatások és a kiterjesztett önkéntes hozzájárulások visszatérítését az ilyen visszatérítés alkalmatlan jellege és gyakorlati lehetetlensége miatt.

____________