AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
(negyedik tanács)
2007. március 15.
T‑402/03. sz. ügy
Georgios Katalagarianakis
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Tisztviselők – Kinevezés – A besorolási fokozatba és fizetési fokozatba sorolás felülvizsgálata – A Bíróság ítélkezési gyakorlatának alkalmazása – A személyzeti szabályzat 5. cikke, 31. cikkének (2) bekezdése, 32. cikkének második bekezdése, 45. és 62. cikke”
Tárgy: A felperes besorolásának felülvizsgálatáról és a kinevezése időpontjában az A6 besorolási fokozat első fizetési fokozatába történő besorolásáról, besorolásának felülvizsgálatáról és 2000. április 1‑jével az A5 besorolási fokozat harmadik fizetési fokozatába utólag való besorolásáról szóló határozat, valamint e határozat pénzügyi hatásainak kezdő időpontját 1995. október 5‑ében meghatározó bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a Bizottság 2003. április 14‑i határozatát megsemmisíti annyiban, amennyiben ezen határozat pénzügyi hatásainak kezdetét 1995. október 5‑ében határozza meg. A Bizottság az 1993. május 1‑jétől kezdődő összes előléptetési időszakra nézve köteles elvégezni a felperes és az A5 besorolási fokozatba sorolt többi tisztviselő érdemeinek összehasonlító vizsgálatát. E vizsgálatot követően – amennyiben a Bizottságnak nincs lehetősége a felperest az indokoltnak tűnő besorolási fokozatba előléptetni – a felek kötelesek megegyezésre törekedni a megfelelő kártérítés összegéről. A felek a jelen ítélet kihirdetésétől számított három hónapon belül kötelesek tájékoztatni az Elsőfokú Bíróságot az általuk esetlegesen megkötött egyezség tartalmáról, amelynek hiányában kötelesek az Elsőfokú Bíróságot tájékoztatni a keletkezett kárra vonatkozó összegszerű kérelmeikről. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Besorolási fokozatba és fizetési fokozatba soroló határozat – Legkésőbb a panasz elutasításakor teljesítendő indokolási kötelezettség
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, 31. cikk, (2) bekezdés, 32. cikk, második bekezdés és 90. cikk, (2) bekezdés)
2. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba és fizetési fokozatba történő kinevezés
(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (2) bekezdés és 32. cikk, második bekezdés)
3. Tisztviselők – Felvétel – Egyenlő bánásmód – Fizetési fokozatba való besorolás
(Személyzeti szabályzat, 5. cikk, (3) bekezdés, 31. cikk, (2) bekezdés és 32. cikk, második bekezdés)
4. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés
(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (2) bekezdés, 45. cikk, (1) bekezdés és 62. cikk első bekezdés)
5. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Közszolgálati kötelességszegés
1. A besorolási fokozatba és a fizetési fokozatba besoroló határozatot illetően az indokolás a panaszt elbíráló határozatban is megfelelően megadható, és elegendő, ha az indokolás tartalmazza a személyzeti szabályzat által a besorolási eljárás jogszerűségéhez előírt jogszabályi feltételek összessége teljesítésének ismertetését és az érintett tisztviselőre vonatkozó határozatot igazoló egyedi és releváns indokot.
A kinevezésre jogosult hatóság nem köteles megjelölni az szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába újonnan felvett tisztviselő besorolását meghatározó határozat ellen benyújtott panaszt elutasító határozatban, hogy milyen végzettség és különleges szakmai tapasztalat szükséges a magasabb besorolási fokozat fizetési fokozatában eltöltött szolgálati idő beszámításához Ugyanis, tekintettel egyrészt a besorolási fokozatba történő besorolás vonatkozásában rendelkezésére álló diszkrecionális jogkörre, másrészt a szakmai előmeneteli rendszer magasabb besorolási fokozatába való átsoroláshoz megszerzendő végzettség és szakmai tapasztalat különleges jellegének eseti értékelésére, az említett hatóság nem köteles általános jelleggel meghatározni a kérdéses besorolási fokozat fizetési fokozatában eltöltött szolgálati idő beszámításához megkövetelt végzettséget és a szakmai tapasztalat időtartamát.
(lásd a 39., 42. és 43. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑133/02. sz., Chawdhry kontra Bizottság ügyben 2003. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑329. o. és II‑1617. o.) 121. pontja; T‑55/03. sz., Brendel kontra Bizottság ügyben 2004. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑311. o. és II‑1437. o.) 120. pontja; T‑284/03. sz., Aycinena kontra Bizottság ügyben 2005. február 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑29. o. és II‑125. o.) 33. pontja; T‑145/04. sz., Righini kontra Bizottság ügyben 2005. november 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑349. o. és II‑1547. o.) 55. pontja.
2. A személyzeti szabályzat 31. cikke és 32. cikkének második bekezdése által meghatározott keretben a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a tisztviselőként felvett személy korábbi szakmai tapasztalatának értékelése tekintetében mind annak jellegét és időtartamát, mind a szakmai tapasztalat és a betöltendő állás követelményei között fennálló többé-kevésbé szoros viszonyt illetően. Ebből következően az előmenetel magasabb besorolási fokozatába kinevezett tisztviselő fizetési fokozatba való besorolásáról szóló határozat bírósági felülvizsgálata során a bíróság az említett hatóság értékelését nem helyettesítheti a saját értékelésével.
Következésképpen, ha ez a hatóság figyelembe vette az újonnan felvett tisztviselő végzettségét és különleges szakmai tapasztalatát annak érdekében, hogy már a felvételekor az előmeneteli rendszer magasabb besorolási fokozatába nevezze ki, ez a hatóság úgy tekintheti, hogy az említett tisztviselő nem jogosult e besorolási fokozat fizetési fokozatában eltöltött szolgálati idő beszámítására, mivel a végzettségét és szakmai tapasztalatát a besorolási fokozatba történő kinevezése során már figyelembe vették.
(lásd az 59. és 61. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 314/86. és 315/86. sz., De Szy‑Tarisse és Feyaerts kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1988., 6013. o.) 26. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑2/90. sz., Ferreira de Freitas kontra Bizottság ügyben 1991. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑103. o.) 56. pontja; a fent hivatkozott Aycinena kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. pontja.
3. Mivel az előmenetelük során magasabb besorolási fokozatba felvett tisztviselők és a saját kategóriájukon belül a kezdő besorolási fokozatba felvett tisztviselők nincsenek azonos ténybeli és jogi helyzetben, nem értékelhető az említett tisztviselők közötti egyenlőtlen bánásmódként az a körülmény, hogy az előmeneteli rendszer alacsonyabb besorolási fokozatába felvett tisztviselők esetében beszámítható a fizetési fokozatban eltöltött szolgálati idő, míg a magasabb besorolási fokozatba kinevezett tisztviselők vonatkozásában ez pontosan a besorolási fokozatuk miatt kizárt.
(lásd a 71. pontot)
4. A kinevezésre jogosult hatóság azáltal, hogy valamely tisztviselő felvétele során a besorolási fokozatának felülvizsgálata alkalmával különbséget tett a besorolásnak a tisztviselő kinevezése időpontjában bekövetkező módosítása és az erről szóló határozat pénzügyi hatásainak beállása között, amelynek kezdetét későbbi időpontban határozták meg, e hatóság a két időpont közötti időszakra nézve önkényesen korlátozza az érintett díjazáshoz való jogát, amely a személyzeti szabályzatban biztosított alanyi jog, és amelyet az említett személyzeti szabályzat 62. cikkének első bekezdése értelmében csak kifejezett rendelkezések korlátozhatnak.
Ezenkívül ezzel a megkülönböztetéssel az említett hatóság figyelmen kívül hagyja a tisztviselő kinevezésének időpontjában elvégzett eredeti besorolás felülvizsgálatára irányuló átsorolás iránti kérelem és az előléptetés közötti különbséget, amely utóbbi a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tisztviselőt az előmenetele során a besorolási osztályának magasabb besorolási fokozatába helyezi.
Ebben a vonatkozásban nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az eredeti besorolási határozatot nem támadták meg a keresetindítási határidőn belül, mivel a C‑389/98. P. sz., Gevaert kontra Bizottság ügyben hozott ítélet végrehajtásaként hozott, a kinevezés időpontjától magasabb besorolási fokozatba való átsorolásról szóló határozatnak az összes következményével együtt az eredeti besorolási határozat helyébe kell lépnie.
(lásd a 80., 84., 85., 87., 88. és 90. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑389/98. P. sz., Gevaert kontra Bizottság ügyben 2001. január 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑65. o.) 39. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑214/00. sz., X kontra Bizottság ügyben 2001. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑143. o. és II‑663. o.) 29. pontja.
5. Felelősséget megalapozó közszolgálati kötelezettségszegésnek minősül az a tény, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a tisztviselőt az előléptetése előtt többször kizárja az érdemek összehasonlító vizsgálatából, amely tisztviselő felvételekor csak késedelmesen – a C‑389/98. P. sz., Gevaert kontra Bizottság ügyben hozott ítélet végrehajtásaként – vizsgálta felül a besorolási fokozatba való besorolását, mivel ezáltal megfosztotta az érdekeltet annak az esélyétől, hogy pályázatát az érintett előléptetési időszakokban figyelembe vegyék.
Azonban e kötelezettségszegés ellenére a felelősség csak akkor áll be ténylegesen, ha megállapítják a hivatkozott kár tényleges bekövetkezését és mértékét. Ez utóbbi megállapításához a jelen esetben előzetesen el kell végezni az érdemek összehasonlító vizsgálatát a felperes és azon előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők között, amelyből a felperest jogellenesen kizárták, ami lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a felperest ténylegesen kimaradt‑e egy olyan előléptetésből, amelyre jogszerű igénye volt, és ebben az esetben számszerűsíteni kell a kárt.
(lásd a 101–106. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑99/95. sz., Stott kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., II‑2227. o.) 72. pontja.