T‑117/08. sz. ügy

Olasz Köztársaság

kontra

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB)

„A nyelvhasználatra vonatkozó szabályok – Az EGSZB főtitkári állására vonatkozó álláshirdetés – Három hivatalos nyelven történő közzététel – Az álláshirdetésre vonatkozó információ – Valamennyi hivatalos nyelven történő közzététel – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – EK 12. cikk és EK 290. cikk – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikke – 1. sz. rendelet”

Az ítélet összefoglalása

1.      Uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog

(EK 230. cikk, első bekezdés)

2.      Európai Közösségek – A nyelvhasználatra vonatkozó szabályok – 1. sz. rendelet

(EK 290. cikk; 1. tanácsi rendelet, 6. cikk)

3.      Európai Közösségek – A nyelvhasználatra vonatkozó szabályok – 1. sz. rendelet

(1. tanácsi rendelet, 1., 4. és 5. cikk)

4.      Európai Közösségek – A nyelvhasználatra vonatkozó szabályok

5.      Tisztviselők – Felvétel – Álláshirdetés – Kizárólag egyes hivatalos nyelveken történő közzététel a Hivatalos Lapban

(EK 12. cikk)

1.      Az Európai Közösség jogközösség, és a Szerződés teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy a Bíróságra ruházza az intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatát. A Szerződés rendszerében nyitva áll a közvetlen kereset lehetősége az intézmények által hozott és joghatás kiváltására irányuló minden rendelkezéssel szemben. Ebből következik az az általános elv, hogy minden, harmadik személyekre joghatással járó olyan jogi aktussal szemben, amelyet valamely uniós szerv – mint például a Gazdasági és Szociális Bizottság – fogadott el, léteznie kell bírósági felülvizsgálatnak.

Tény, hogy a Gazdasági és Szociális Bizottság nem tartozik az EK 230. cikkben említett intézmények közé. Mindazonáltal az olyan szerv, mint e Bizottság, hatáskörrel rendelkezik harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok – például álláshirdetések – elfogadására. Márpedig ezen aktusok az állás betöltése feltételeinek megállapításával meghatározzák, hogy kik azok a személyek, akiknek a pályázata elfogadható, és így sérelmet okozó aktusnak minősülnek azon potenciális pályázók számára, akiknek pályázatát az említett feltételek kizárják. Egy jogközösségben ezért elfogadhatatlan, hogy az ilyen aktusokkal szemben egyáltalán ne létezzen bírósági felülvizsgálat.

Következésképpen a Gazdasági és Szociális Bizottság által elfogadott olyan aktusok – például az álláshirdetések –, amelyek joghatásokat váltanak ki minden olyan pályázó tekintetében, akinek pályázatát a teljesítendő feltételek alapján nem fogadják el, megtámadható aktusnak minősülnek.

(vö. 30–33. pont)

2.      Az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló 1. rendeletet az EK 290. cikk alapján fogadták el. Az említett rendelet 6. cikke kifejezetten lehetővé teszi az intézményeknek, hogy belső normáikban meghatározzák a nyelvhasználatra vonatkozó szabályok alkalmazásának részletes szabályait, amely hatáskör gyakorlását illetően bizonyos fokú funkcionális önállóságot kell elismerni a számukra a megfelelő működésük biztosítása érdekében. E körülmények között a belső kommunikáció nyelvének megválasztása az intézmények feladata, amelyek kötelezővé tehetik e nyelv használatát az alkalmazottaik vagy az alkalmazottaikká válni kívánó személyek számára.

(vö. 41., 55. pont)

3.      Az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló 1. rendelet 1., 4. és 5. cikke nem alkalmazandó az intézmények, valamint a tisztviselőik, az alkalmazottaik és az ezen állásokra pályázók közötti kapcsolatokra, mivel kizárólag az intézmények, valamint a tagállamok és a joghatóságuk alá tartozó személyek közötti kapcsolatokban alkalmazandó, nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat állapítja meg. Ugyanez a helyzet a Közösségek szervei – mint például a Gazdasági és Szociális Bizottság –, valamint tisztviselői és egyéb alkalmazottai közötti kapcsolatokat illetően.

(vö. 51. pont)

4.      Nem lehet úgy tekinteni, hogy a Szerződésben a nyelvhasználatra vonatkozóan szereplő számos hivatkozás a közösségi jog olyan általános elvének megnyilvánulása, amely valamennyi közösségi polgár számára biztosítja a jogot arra, hogy az esetlegesen az érdekeit érintő valamennyi aktus minden körülmények között le legyen fordítva a saját nyelvére. A közösségi jog egyetlen rendelkezése és egyetlen alapelve sem írja elő, hogy az álláshirdetéseket mindig valamennyi hivatalos nyelven közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(vö. 70–71. pont)

5.      Ha a Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határoz, hogy a valamely felsővezetői állásra vonatkozó álláshirdetést teljes terjedelmében csak bizonyos nyelveken teszi közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, az említett álláshirdetés vonatkozásában potenciálisan érdekelt pályázók közötti, nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés elkerülése végett megfelelő intézkedéseket kell elfogadnia annak érdekében, hogy valamennyi ilyen pályázót tájékoztassa az érintett álláshirdetésről, és a Hivatalos Lap azon kiadásairól, amelyekben azt teljes terjedelemben közzétették. Amennyiben ez a feltétel teljesül, az álláshirdetésnek a Hivatalos Lapban korlátozott számú nyelven való közzététele nem eredményez a különböző pályázók közötti hátrányos megkülönböztetést, feltéve hogy ez utóbbiak e nyelvek egyikét kellően ismerik, aminek köszönhetően az említett álláshirdetés tartalmát ténylegesen megismerhetik. Ezzel szemben az álláshirdetés szövegének a Hivatalos Lapban kizárólag egyes hivatalos nyelveken való közzététele annak ellenére, hogy olyan személyek is benyújthattak pályázatot, akik csak más hivatalos nyelveket ismertek, egyéb olyan intézkedések hiányában, amelyek célja, hogy az ez utóbbi kategóriába tartozó pályázók ténylegesen megismerhessék ezen álláshirdetés tartalmát, alkalmas arra, hogy hátrányosan megkülönböztesse őket. Ez utóbbi esetben ugyanis a szóban forgó pályázók más pályázókhoz képest kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mivel ténylegesen nem ismerhetik meg az álláshirdetésben szereplő elvárt képesítéseket, valamint a felvételi eljárás feltételeit és szabályait. Márpedig ez szükséges előfeltétele a pályázatuknak a szóban forgó állásra való kiválasztás esélyét maximalizáló, optimális módon történő benyújtásának.

(vö. 74–75., 78–79. pont)