A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2011. február 15.

F‑81/09. sz. ügy

Luigi Marcuccio

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Rokkantsági támogatás – Számítási hiba – Hátralékok megfizetése – Fizetendő késedelmi kamatok – Alkalmazandó mérték – Éves tőkésítés – Vagyoni és nem vagyoni kár”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Marcuccio lényegében egyrészt a Bizottság azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben részben elutasították a neki megítélt rokkantsági támogatás folyósítása után késedelmi kamatok fizetésére irányuló kérelmét, másrészt kéri a Bizottság kötelezését azon összeg megfizetésére, amely megfelel a véleménye szerint alkalmazandó szempontok szerint kiszámított késedelmi kamatok és a ténylegesen kifizetett késedelmi kamatok közötti különbségnek, ezen összeget magát is késedelmi kamatokkal terhelve.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Bizottság a saját költségein túlmenően köteles viselni a felperesnél felmerült költségek egynegyed részét. A felperes maga viseli saját költségeinek háromnegyed részét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Az indokolás elégtelensége – Hiánypótlás a peres eljárás során – Feltételek

(EK 253. cikk; személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)

2.      Intézmények jogi aktusai – Rendeletek – Analógia útján történő alkalmazás – Feltételek

3.      Jogellenességi kifogás – Terjedelem – Jogi aktusok, amelyek jogellenességére hivatkozni lehet – A megtámadott határozat alapját képező általános jellegű aktus

(EK 241. cikk)

4.      Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, d) és e) pont)

1.      A személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdésében előírt indokolási kötelezettség – amely csupán az EK 253. cikkben megfogalmazott általános kötelezettség megismétlése – célja egyrészt az, hogy a sérelmet okozó aktus megalapozottságának megítélését és a Közszolgálati Törvényszék előtt kereset indítását lehetővé tévő kellő tájékoztatást nyújtson az érintett számára, másrészt pedig az, hogy biztosítsa a Közszolgálati Törvényszék számára az aktus jogszerűségének felülvizsgálatára vonatkozó jogköre gyakorlását. Ebből következik, hogy az így megfogalmazott indokolási kötelezettség az uniós jog egyik alapelve, amelytől csak kényszerítő okon alapuló megfontolásból lehet eltérni.

Elsősorban még az eljárás során is orvosolni lehet az indokolás hiányosságát – a teljes hiányát azonban nem –, amennyiben az érintettnek már a kereset előterjesztése előtt a rendelkezésére álltak az indokoláskezdeménynek minősülő tények, másodsorban kellően indokoltnak lehet tekinteni a határozatot, ha azt az érintett tisztviselő által ismert körülmények között hozták, amely lehetővé teszi a határozat jelentőségének megértését.

(lásd a 39. és 40. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 30. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Törvényszék T‑248/08. P. sz., Doktor kontra Tanács ügyben 2010. március 2‑án hozott ítéletének 93. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      Valamely rendelet hatályát rendszerint maga a rendelet határozza meg, és az főszabály szerint nem terjeszthető ki más helyzetekre, mint amelyeket előír. Bizonyos kivételes esetekben azonban ettől el lehet térni. Így például a piaci szereplők jogszerűen hivatkozhatnak olyan rendelet analógia útján történő alkalmazására, amelynek egyébként nem tartoznak a hatálya alá, amennyiben igazolják, hogy az a jogi rendszer, amelybe tartoznak, egyrészt nagymértékben hasonló ahhoz, amelynek analógia útján történő alkalmazását kérik, és másrészt olyan kihagyást tartalmaz, amely összeegyeztethetetlen az uniós jog valamely általános elvével, és amelynek orvoslását a rájuk egyébként nem vonatkozó rendelet analógia útján történő alkalmazása lehetővé teszi.

Az analógia útján történő alkalmazás tehát két konjunktív feltétel fennállásának van alárendelve, azaz egyrészt a rájuk vonatkozó jogi rendszer és az analógia útján alkalmazni kért jogi rendszer közötti nagymértékű hasonlóság fennállásának, másrészt az alkalmazandó jogi rendszerben olyan joghézag fennállásának, amely összeegyeztethetetlen az uniós jog valamely általános elvével, és amely kiküszöbölhető az analógia útján alkalmazni kért szabályozással.

(lásd az 55. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 64/74. sz. Reich‑ügyben 1978. július 11‑én hozott ítélete; 6/78. sz. Union française de Céréales ügyben 1978. július 11‑én hozott ítélete; 165/84. sz. Krohn‑ügyben 1985. december 12‑én hozott ítéletének 13. és 14. pontja.

3.      Az EK 241. cikk olyan általános elv kifejeződése, amely minden fél számára biztosítja azt a jogot, hogy az őt közvetlenül és személyében érintő határozat megsemmisítése érdekében vitassa a megtámadott határozat jogi alapját képező korábbi intézményi jogi aktusok érvényességét, ha nem állt rendelkezésére az a jog, hogy az EK 230. cikk alapján közvetlen keresetet nyújtson be az említett jogi aktusok ellen, amelyeknek következményeit így anélkül viseli, hogy lehetősége lett volna azok megsemmisítését kérni.

Az EK 241. cikknek tehát az a célja, hogy védje a jogalanyokat a jogellenes normatív jogi aktusok alkalmazásával szemben, mivel az alkalmazhatatlanságot megállapító ítélet hatálya a jogvitában részt vevő felekre korlátozódik, és ez az ítélet nem érinti magát a jogi aktust, amely megtámadhatatlanná vált.

(lásd a 60. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 92/78. sz., Simmenthal kontra Bizottság ügyben 1979. március 6‑án hozott ítéletének 39. pontja; 262/80. sz., Andersen kontra Parlament ügyben 1984. január 19‑én hozott ítéletének 6. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑177/94. és T‑377/94. sz., Altmann és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1996. december 12‑én hozott ítéletének 119. pontja; T‑308/04. sz., Ianniello kontra Bizottság ügyben 2007. november 20‑án hozott ítéletének 32. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikkének 1. §‑a értelmében a keresetlevélnek többek között tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felperes által felhozott jogalapokat, valamint ténybeli és jogi érveket.

Ezeknek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezése előkészítését és a Közszolgálati Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül.

(lásd a 61. és 62. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑87/05. sz., Ott és társai kontra Bizottság ügyben 2006. június 30‑án hozott végzésének 38. pontja; F‑95/06. sz., Taruffi kontra Bizottság ügyben 2008. május 14‑én hozott ítéletének 121–125. pontja; F‑16/09. sz., De Britto Patrício‑Dias kontra Bizottság ügyben 2009. november 30‑án hozott ítéletének 42. pontja.