C‑718/18. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Németországi Szövetségi Köztársaság
A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2021. szeptember 2.
„Tagállami kötelezettségszegés – A villamos energia és a földgáz belső piaca – 2009/72/EK irányelv – A 2. cikk 21. pontja – A 19. cikk (3), (5) és (8) bekezdése – A 37. cikk (1) bekezdésének a) pontja, valamint (6) bekezdésének a) és b) pontja – 2009/73/EK irányelv – A 2. cikk 20. pontja – A 19. cikk (3), (5) és (8) bekezdése – A 41. cikk (1) bekezdésének a) pontja, valamint (6) bekezdésének a) és b) pontja – A »vertikálisan integrált vállalkozás« fogalma – A villamos energia és a földgáz tekintetében a hálózatok, valamint a termelési és az ellátási tevékenységek tényleges szétválasztása – Független átvitelirendszer‑üzemeltető – Ezen üzemeltető személyzetének és ügyvezetésének a függetlensége – Átmeneti időszakok – A vertikálisan integrált vállalkozás tőkéjében fennálló részesedések – Nemzeti szabályozó hatóságok – Függetlenség – Kizárólagos joghatóság – EUMSZ 45. cikk – A munkavállalók szabad mozgása – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 15. cikk – A munkavállaláshoz és a foglalkozás gyakorlásához való jog – 17. cikk – A tulajdonhoz való jog – Az 52. cikk (1) bekezdése – Korlátozások – A demokrácia elve „
1. Jogszabályok közelítése – Közelítést szolgáló intézkedések – A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályok – 2009/72 irányelv – A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályok – 2009/73 irányelv – Vertikálisan integrált vállalkozás – Fogalom –Az átviteli rendszer üzemeltetése, valamint a termelési és ellátási tevékenység tényleges elkülönítése – Az Unión kívül végzett tevékenységeket magában foglaló értelmezés
(2009/72 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, 21. pont; 2009/73 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, 20. pont)
(lásd: 32–40., 44. pont)
2. Jogszabályok közelítése – Közelítést szolgáló intézkedések – A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályok – 2009/72 irányelv – A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályok – 2009/73 irányelv – Az átvitelirendszer‑üzemeltető személyzetének és ügyvezetésének függetlensége – Személyek, akik vertikálisan integrált vállalkozásban szakmai tevékenységet végeztek – Alkalmazandó átmeneti időszakok – A munkavállalók szabad mozgása – A foglalkozás megválasztásának szabadsága – Korlátozások
(EUMSZ 45. cikk; Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 15. cikk, (1) bekezdés, és 52. cikk, (1) bekezdés; 2009/72 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 19. cikk, (3) és (8) bekezdés; 2009/73 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 19. cikk, (3) és (8) bekezdés)
(lásd: 53., 54., 56., 59–68. pont)
3. Jogszabályok közelítése – Közelítést szolgáló intézkedések – A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályok – 2009/72 irányelv – A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályok – 2009/73 irányelv – Az átvitelirendszer‑üzemeltető személyzetének és ügyvezetésének függetlensége – Az átvitelirendszer‑üzemeltető alkalmazottai – A vertikálisan integrált vállalkozásban fennálló érdekeltség vagy az ilyen vállalkozástól szerzett pénzügyi előny tilalma – A tulajdonhoz való jog – Korlátozások
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 17. cikk, (1) bekezdés, és 52. cikk, (1) bekezdés; 2009/72 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 19. cikk, (5) bekezdés; 2009/73 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 19. cikk, (5) bekezdés )
(lásd: 76., 77., 79., 81–84. pont)
4. Jogszabályok közelítése – Közelítést szolgáló intézkedések – A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályok – 2009/72 irányelv – A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályok – 2009/73 irányelv – Szabályozó hatóságok – A szabályozó hatóságok bizonyos kizárólagos hatásköreit a tagállam végrehajtó hatalmára ruházó nemzeti szabályozás – A tagállamok eljárási autonómiája – Az uniós jog betartása – A demokrácia uniós elve – Végrehajtási jogkörök”
(2009/72 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 37. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és (6) bekezdés, a) és b) pont; 2009/73 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 41. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és (6) bekezdés, a) és b) pont)
(lásd: 105., 112., 113., 115., 116., 119., 123–126., 130–133. pont)
Összefoglalás
A 2009/72 irányelv(1) és 2009/73 irányelv(2) célja, hogy a villamos energia és a földgáz belső piacán az Európai Unió valamennyi fogyasztója számára választási szabadságot biztosítson. Az irányelvek a hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében az átviteli hálózatok, valamint a termelési és ellátási tevékenység tényleges elkülönítését („tényleges szétválasztás”) írták elő. Az irányelvek rendelkezéseinek tiszteletben tartását független, pártatlan és átlátható nemzeti szabályozó hatóságok (a továbbiakban: NSZH) létrehozása biztosítja.(3)
A Bíróság az ítéletében teljes egészében helyt ad az Európai Bizottság által a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben indított, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek. A Bizottság által a keresetének alátámasztása érdekében felhozott négy kifogás mind arra vonatkozik, hogy Németország a 2009/72 és a 2009/73 irányelv számos rendelkezését nem megfelelően ültette át az energiagazdálkodásról szóló törvénybe.(4)
A Bíróság álláspontja
A Bíróság helyt ad az első kifogásnak, amelynek keretében a Bizottság azt rótta fel Németországnak, hogy nem megfelelően ültette át a „vertikálisan integrált vállalkozás” (a továbbiakban: VIV) fogalmát, mivel e fogalmat a tevékenységüket az Unión belül végző vállalkozásokra korlátozta.(5) Hangsúlyozza, hogy a „VIV” fogalma az uniós jog önálló fogalmának minősül, amely nem ír elő területi korlátozást, és azt a „tényleges szétválasztás” fogalma alapján kell értelmezni annak érdekében, hogy a hálózathoz való hozzáférés tekintetében el lehessen kerülni a hátrányos megkülönböztetés veszélyét. Az Unióban található átvitelirendszer‑üzemeltető és az e területen kívül tevékenységet végző villamosenergia‑ vagy földgáztermelők vagy szolgáltatók között ugyanis fennállhatnak érdek‑összeütközések. A „VIV” fogalmának tág értelmezése adott esetben lehetővé teszi, hogy e fogalom az Unión kívül végzett tevékenységeket is magában foglalja. Ez nem jelenti az uniós szabályozási hatáskör kiterjesztését. Következésképpen a „VIV” fogalmának a Németország által alkalmazott megszorító értelmezése nem felel meg az irányelvek rendelkezései által követett célkitűzéseknek.
Az átvitelirendszer‑üzemeltető személyzetének és ügyvezetésének a függetlenségével kapcsolatban a Bíróság helyt ad a második kifogásnak, amelynek keretében a Bizottság azt rója fel, hogy a német szabályozás szerint az irányelveknek az átmeneti időszakokkal kapcsolatos, a VIV‑en belüli funkcióváltást érintő rendelkezéseinek az alkalmazását a VIV azon részeire korlátozták, amelyek tevékenységüket az energiaügy területén végzik.(6) A Bíróság hangsúlyozza, hogy az irányelvek e rendelkezései nem tartalmaznak ilyen korlátozást, és az ellentétes a „tényleges szétválasztás” céljával, amely szükségesnek bizonyul az energia belső piaca működésének és az energiaellátás biztonságának a biztosításához. Az irányelvek rendelkezései szerint az „átmeneti időszakok” alkalmazandók az átvitelirendszer‑üzemeltető ügyvezetéséért felelős azon személyekre és/vagy igazgatási szerveinek azon tagjaira, akik az alkalmazásukat megelőzően a VIV‑en belül, vagy a VIV valamelyik vállalkozásának többségi részvényes vállalkozásán belül tevékenységet gyakoroltak, még abban az esetben is, ha e tevékenységeket nem a VIV‑nek az energiaágazatában vagy a VIV energiaágazata valamelyik vállalkozásának a többségi részvényes vállalkozásában gyakorolták.
A Németországi Szövetségi Köztársaságnak a munkavállalók szabad mozgására és a foglalkozás szabad megválasztására vonatkozó alapvető jogra vonatkozó érvére válaszul a Bíróság megállapítja, hogy e szabadságok nem abszolút jogok, hanem azok bizonyos feltételek mellett korlátozhatók, mint a jelen ügyben is. A Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a német törvény személyi hatálya ellentétes az irányelvek szóban forgó rendelkezéseivel.
A Bíróság helyt ad a harmadik kifogásnak, amelynek keretében a Bizottság azt állítja, hogy az irányelvek azon rendelkezéseit, amelyek tiltják a VIV valamely részében fennálló érdekeltséget, vagy az abból szerzett pénzügyi előnyt, csak korlátozott módon ültették át a német jogba, anélkül hogy azokat az átvitelirendszer‑üzemeltető alkalmazottainak a részesedéseire alkalmazni kellene,(7) miközben a rendelkezések szövegéből kitűnik, hogy e tilalmak az alkalmazottakra is alkalmazandók. Az említett rendelkezésekre vonatkozó ilyen értelmezést megerősíti a „tényleges szétválasztás” célja, valamint annak veszélye, hogy az alkalmazottak, bár az átvitelirendszer‑üzemeltető napi irányításában nem vesznek részt, befolyásolhatják a munkáltatójuk tevékenységét, és így érdekellentéttel járó helyzetek alakulhatnak ki abban az esetben, ha a VIV‑ben vagy annak részeiben részesedéssel rendelkeznek. Németországnak az alkalmazottak tulajdonhoz való, az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdésében garantált jogát érintő érvelésére válaszolva a Bíróság megállapítja, hogy a releváns rendelkezésekben foglalt tilalmak nem sértik e jogot olyan túlzott és elfogadhatatlan mértékben, hogy az sérthetné e jog lényegét.
A Bíróság helyt ad a negyedik kifogásnak, amelynek keretében a Bizottság azt rója fel Németországnak, hogy megsértette az NSZH‑knak az irányelvekben előírt kizárólagos hatáskörét azzal, hogy a nemzeti hálózatokhoz való csatlakozás és az azokhoz való hozzáférés feltételeinek – beleértve az alkalmazandó tarifákat is – a kiszámításához vagy meghatározásához szükséges módszerek megállapítását a német jogszabályokban a szövetségi kormányra bízta.(8) A Bíróság hangsúlyozza, hogy az NSZH‑k teljes függetlensége szükséges annak biztosítása érdekében, hogy azok pártatlanok legyenek és ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést a gazdasági és a közjogi jogalanyokkal szemben. Rámutat, hogy a tagállamok eljárási autonómiájának tiszteletben kell tartania az irányelvek által meghatározott célokat és kötelezettségeket. Többek között a belső és a határokon átnyúló kereskedelemre vonatkozó tarifákat és számítási módszereket olyan egységes kritériumok alapján kell meghatározni, mint amelyeket az irányelvek és más normatív uniós jogi aktusok előírnak.
Németország azon érvére válaszul, amely szerint az energiagazdálkodásról szóló törvény 24. §‑a jogalkotási jellegű, a Bíróság hangsúlyozza, hogy az Unió működése a képviseleti demokrácia elvén alapul, és hogy többek között az irányelveket jogalkotási eljárás keretében fogadják el. A Bíróság ezenfelül kifejti, hogy a demokrácia elvével nem ellentétes olyan hatóságok létezése, amelyek a hagyományos hierarchikus közigazgatási struktúrán kívül helyezkednek el, és a kormánytól többé‑kevésbé függetlenek. Az NSZH‑k független jogállása önmagában nem fosztja meg e hatóságokat demokratikus legitimitásuktól, mivel nem mentesek teljes mértékben a parlamenti befolyástól.(9)
A Bíróság hangsúlyozza, hogy az NSZH‑k számára fenntartott hatáskörök a valóság szakértelmet igénylő technikai értékelésén alapuló végrehajtás területére tartoznak, és nem biztosítanak e hatóságok számára olyan mérlegelési mozgásteret, amely politikai döntéseket foglalhat magában. A Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben az NSZH‑k uniós szinten részletes jogszabályi keretben megállapított elveknek és szabályoknak vannak alárendelve.