T‑395/22. sz. ügy
Hypo Vorarlberg Bank AG
kontra
Egységes Szanálási Testület
A Törvényszék ítélete (kibővített nyolcadik tanács), 2024. május 29.
„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – Az ESZT határozata a 2022. évi hozzájárulási időszakra vonatkozó előzetes hozzájárulások kiszámításáról – Az ESZA éves célszintjének meghatározása – A 806/2014/EU rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdésében előírt felső határ – Az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése – A 806/2014 rendelet 70. cikkének (7) bekezdése – (EU) 2015/81 végrehajtási rendelet – A Tanácsra ruházott végrehajtási hatáskörök – Különleges és kellően indokolt esetek – A végrehajtási hatáskörök terjedelme – Az ítélet időbeli hatályának korlátozása”
1. Intézmények jogi aktusai – Rendeletek – Alaprendeletek és végrehajtási rendeletek – A Tanács számára az alaprendeletben biztosított végrehajtási hatáskör – Indokolás hiánya az említett rendeletben – Jogellenesség
(EUMSZ 291. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 291. cikk; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 70. cikk, (7) bekezdés; 2015/81 tanácsi rendelet)
(lásd: 27., 28., 32., 34., 37., 39–42. pont)
2. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások – A Tanácsra ruházott végrehajtási hatáskör – Az említett hozzájárulások kiszámításának tanácsi végrehajtási rendelet által előírt módszere – Az alaprendeletben előírt számítási módszer végrehajtási rendelet általi megváltoztatása – Hatáskörtúllépés – Jogellenesség
(806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 70. cikk, (1) és (2) bekezdés, második albekezdés; 2015/81 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 103. cikk)
(lásd: 61., 65., 66., 69–72., 76., 77., 79., 82., 84. pont)
3. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások – Az ESZA‑ba fizetendő egyéni hozzájárulások halmozott összegének éves felső határa, amelyet a végső célszint 12,5%‑ában határoztak meg – Hatály – Alkalmazás a kezdeti időszakban
(806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 70. cikk, (2) bekezdés, első és negyedik albekezdés)
(lásd: 98., 106. pont)
4. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások – Az ESZA‑ba fizetendő egyéni hozzájárulások halmozott összegének éves felső határa, amelyet a végső célszint 12,5%‑ában határoztak meg – Terjedelem – E felső határnak az Egységes Szanálási Testület (ESZT) általi át nem lépése – Értékelési szempontok – A végső célszint dinamikus megközelítése
(806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 69. cikk, (1) bekezdés, 70. cikk, (2) bekezdés, első és negyedik albekezdés)
(lásd: 109., 113–116. pont)
Összefoglalás
Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) által elfogadott, az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő 2022. évi előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozat(1) megsemmisítése iránti kereset tárgyában eljáró Törvényszék helyt ad a 806/2014 rendelet(2) 70. cikkének (7) bekezdésével kapcsolatos jogellenességi kifogásnak, azzal az indokkal, hogy e rendelet nem fejti ki azokat az okokat, amelyek miatt a végrehajtási hatáskörnek az Európai Unió Tanácsára való, az említett hozzájárulások kiszámításának módját illetően történő, e rendelkezésben előírt biztosítása az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése értelmében vett, kellően indokolt különleges esetnek minősül. Ezenkívül pontosítja az említett hatáskör terjedelmét, helyt adva a 2015/81 végrehajtási rendelet(3) 8. cikke (1) bekezdésének g) pontjára vonatkozó jogellenességi kifogásnak.
A felperes Hypo Vorarlberg Bank AG ausztriai székhelyű hitelintézet. 2022. április 11‑én az ESZT határozatot fogadott el, amelyben meghatározta(4) a hitelintézetek és bizonyos befektetési vállalkozások, köztük a felperes által az ESZA‑ba fizetendő 2022. évi előzetes hozzájárulásokat. Ez utóbbi a megtámadott határozat őt érintő részében való megsemmisítését kéri.
A Törvényszék álláspontja
Először is a Törvényszék mindenekelőtt megállapítja, hogy a 806/2014 rendelet(5) nem szolgál semmilyen igazolással azon okokat illetően, amelyek miatt az uniós jogalkotó úgy határozott, hogy az előzetes hozzájárulások számítási módszerének alkalmazására vonatkozó végrehajtási hatáskört a Tanácsra ruházza (a továbbiakban: érintett hatáskör). E rendelet ugyanis csak az elfogadandó végrehajtási aktusok célját és tartalmát említi, valamint azt a döntést, hogy a Tanácsot hatáskörrel ruházzák fel azok elfogadására, anélkül hogy bármilyen utalást tartalmazna arra vonatkozóan, hogy miért a Tanács, nem pedig a Bizottság kapta e hatáskört.
A Törvényszék ezt követően hangsúlyozza, hogy a 806/2014 rendelet nem tartalmaz egyéb olyan indokolási elemeket, amelyek alkalmasak lennének feltárni az e hatáskör‑átruházást igazoló különös okokat. Ezenkívül, bár bizonyos körülmények között azt azzal az összefüggéssel lehet igazolni, amelybe illeszkedik, megállapítja egyrészt, hogy a felek nem támaszkodtak egyetlen olyan, a 806/2014 rendelet elfogadásának hátteréből eredő konkrét bizonyítékra sem, amely alkalmas lenne arra, hogy feltárja ezeket az okokat. Másrészt a 806/2014 rendeletben vagy más uniós jogalkotási aktusban nem szerepel egyetlen olyan indokolás sem, amelyből kitűnne, hogy az érintett végrehajtási hatáskör Tanácsra való átruházását az ezen intézmény által az előzetes hozzájárulások kiszámításának területén betöltendő különleges szerep igazolta. Végül a Törvényszék elutasítja azt az érvet, amely a „politikai okokra” mint e hatáskör‑átruházás indokára hivatkozik. Az ilyen igazolás nem tűnik ki a 806/2014 rendeletből, és általános jellege miatt nem felel meg az ítélkezési gyakorlatból eredő követelményeknek, mivel az nem részletes, és nem is kapcsolódik a 806/2014 rendelet jellegéhez vagy tartalmához. Ennélfogva a Törvényszék megállapítja, hogy a 806/2014 rendelet nem tartalmaz semmilyen igazolást az érintett hatáskörnek a Tanácsra, nem pedig a Bizottságra való átruházására vonatkozóan, helyt ad a jogellenességi kifogásnak, és az EUMSZ 277. cikk értelmében alkalmazhatatlannak nyilvánítja a 806/2014 rendelet 70. cikkének (7) bekezdését a jelen ügyben. Következésképpen a 2015/81 végrehajtási rendelet, amelyet a Tanács e rendelkezés alapján fogadott el, és amelynek a megtámadott határozat végrehajtási intézkedését képezi, szintén nem alkalmazható a jelen ügyben.
Másodszor, a 2015/81 végrehajtási rendelet 8. cikke (1) bekezdésének jogellenességére vonatkozó kifogást illetően a Törvényszék először is megállapítja, hogy a 806/2014 rendelet szövegéből(6) az következik, hogy egyrészt az érintett intézmények alapvető éves hozzájárulásának kiszámítására vonatkozó módszer az egyes érintett intézmények nettó kötelezettségeinek a „részt vevő tagállamok területén” engedélyezett valamennyi intézmény nettó kötelezettségeinek az összes intézmény nettó kötelezettségével való arányosításán alapul. Így ezen intézmények mindegyikének adatait figyelembe kell venni az egyes intézmények előzetes hozzájárulásának kiszámításakor, legalábbis e hozzájárulás első összetevőjét, vagyis az alapvető éves hozzájárulást illetően. Másrészt a 806/2014 rendelet által bevezetett számítási módszert, és különösen az e módszer céljából figyelembe veendő adatbázist meghatározó szabályt teljes egészében alkalmazni kell a kezdeti időszak minden egyes évére, köztük a 2022. évi hozzájárulási időszakra is.
Márpedig a 2015/81 végrehajtási rendelettel bevezetett „kiigazított módszer”(7) célja annak előírása, hogy az előzetes hozzájárulások egy részét a kezdeti időszak szinte teljes időtartama alatt a 806/2014 rendeletben előírt adatbázistól eltérő adatbázis alapján kell kiszámítani. Így a 2014/59 irányelvvel(8) összefüggésben értelmezett 2015/81 végrehajtási rendelet értelmében az ezen időszakra vonatkozó előzetes hozzájárulások egy részének kiszámítása céljából kizárólag az érintett részt vevő tagállam területén engedélyezett intézmények által közölt adatokat veszik figyelembe, kizárva a többi részt vevő tagállam területén engedélyezett intézmények által közölteket, míg a 806/2014 rendelet számítási módszere éppen figyelembe veszi ez utóbbi adatokat az alapvető éves hozzájárulás kiszámításakor. Ebből következik, hogy a 2015/81 végrehajtási rendelet módosítja magát az alapját az előzetes hozzájárulások kiszámítására vonatkozóan a 806/2014 rendeletben előírt módszernek, megváltoztatva az e módszer keretében figyelembe veendő adatbázist. Ennek az a következménye, hogy az intézmények előzetes hozzájárulásainak a „kiigazított módszer” alapján kiszámított összegei szükségképpen eltérnek azoktól az összegektől, amelyek a 806/2014 rendelet módszerének alkalmazásából következtek volna. E módosítás terjedelmét fokozza az a tény, hogy ez a kezdeti időszak nyolc évéből hét évet érint, így az említett módszer ezen időszak szinte teljes egészében elveszíti teljes hatását.
Másodszor a Törvényszék hangsúlyozta, hogy amikor az érintett intézmény az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése alapján végrehajtási intézkedéseket fogad el, akkor az alap‑jogiaktus pontosítására kell szorítkoznia, anélkül hogy módosítaná annak normatív tartalmát. Így, még ha feltételezzük is, hogy a Tanács a „kiigazított módszer” bevezetésével a tagállamok bankszektorának szerkezetei közötti torzulások elkerülésére irányuló célkitűzést követte,(9) köteles volt tiszteletben tartani a számára biztosított végrehajtási hatáskör korlátait, pusztán pontosítva a 806/2014 rendelet számítási módszerét.
Harmadszor, a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az ESZA‑ba befizetett előzetes hozzájárulások kiszámítását a 806/2014 rendelet 70. cikke szabályozza, nem pedig a 2014/59 irányelv 103. cikke, amely a nemzeti szanálásfinanszírozási rendszerekbe befizetett előzetes hozzájárulásokra vonatkozik. Kétségtelenül igaz, hogy az említett rendeletnek megfelelően az előzetes hozzájárulások kockázati profil szerinti kiigazításának a 2014/59 irányelvben meghatározott kritériumokon kell alapulnia. Ezenkívül e rendelet szerint a Tanács végrehajtási jogi aktusokat fogad el a Bizottság által a 2014/59 irányelv alapján elfogadott „felhatalmazáson alapuló jogi aktusok keretében” a hozzájárulások intézmények kockázati profilja szerinti kiigazítása fogalmának pontosítása céljából. Ugyanakkor a 806/2014 rendelet csak az előzetes hozzájárulások 2014/59 irányelvben előírt kockázati profil szerinti kiigazításának fogalmára hivatkozik. Ebben az összefüggésben, még ha a Tanácsnak figyelembe kellett volna vennie a hozzájárulások kockázati profil szerinti kiigazításának e fogalmát és a Bizottság által e fogalom pontosítása érdekében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, sem a 806/2014 rendeletből, sem pedig a 2014/59 irányelvből, sem az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokból nem tűnik ki, hogy jogában állt volna olyan kiigazított számítási módszert bevezetni, amelynek keretében az alapvető éves hozzájárulások egy részét nemzeti,(10) azaz a 2014/59 irányelv által meghatározott alapon számították ki.
Negyedszer a Törvényszék megállapítja, hogy a 806/2014 rendelet, illetve a 2014/59 irányelv egyetlen rendelkezése sem írja elő, és nem hatalmazza fel a Tanácsot arra, hogy az előzetes hozzájárulások olyan számítási módszerét vezesse be, amely a nemzeti alapú számítási módszer fokozatos megszüntetésére és annak az uniós alapú módszerrel való fokozatos felváltására épül.(11) Bár a Tanács a tagállamok bankszektorainak szerkezete közötti torzulások elkerülésére irányuló jogszerű célt követhetett, és bár nem kizárt, hogy e célból szükség lehet a kiigazított módszerre, az uniós jogalkotó jogkörébe tartozik a nemzeti alapon alapuló számítási módszer fokozatos felváltása az unión alapuló módszerrel, valamint adott esetben a Tanács felhatalmazása arra, hogy végrehajtási jogi aktusban határozza meg annak végrehajtási szabályait. A Tanács tehát nem írhatott elő ilyen átmenetet anélkül, hogy ne lépte volna túl a végrehajtási hatáskörének korlátait.
Ennélfogva a Törvényszék megállapítja, hogy a 2015/81 végrehajtási rendelet az előzetes hozzájárulások számítási módszerét illetően megváltoztatja a 806/2014 rendelet normatív tartalmát, és úgy véli, hogy a 2015/81 végrehajtási rendelet 8. cikke (1) bekezdésének elfogadásával a Tanács túllépte az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 806/2014 rendelet által biztosított végrehajtási hatásköröket.
A megtámadott határozat jogellenességére tekintettel a Törvényszék a megtámadott határozatot a felperest érintő részében megsemmisíti. Mindazonáltal úgy határozott, hogy a jelen ügy körülményei között az említett határozat joghatásait mindaddig fenntartja, amíg a jelen ítélet kihirdetésétől számított hat hónapot meg nem haladó észszerű határidőn belül hatályba nem lépnek az ítélet végrehajtása érdekében szükséges intézkedések.