T‑766/22. sz. ügy

Maria Canel Ferreiro

kontra

az Európai Unió Tanácsa

 A Törvényszék ítélete (kibővített tizedik tanács), 2024. május 29.

„Közszolgálat – Tisztviselők – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi intézkedés – Megrovás – A közszolgálat méltóságával ellentétes cselekmények – A személyzeti szabályzat 12. és 21. cikke – A jogi aktus kibocsátójának hatásköre – Indokolási kötelezettség – A megfelelő ügyintézés elve – Pártatlanság – Az Alapjogi Charta 41. cikke”

1.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Előkészítő aktus – Igazgatási vizsgálatról szóló jelentés – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

(lásd: 22–24. pont)

2.      Tisztviselői kereset – Jogalapok – A panaszeljárást érintő jogellenességekre vonatkozó jogalap – Elfogadhatóság – A jogalap megalapozottsága – Következmények

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

(lásd: 30–32. pont)

3.      Tisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Az adminisztráció határozata – A megfelelő ügyintézés elvének tiszteletben tartása – A pártatlanság követelménye – Terjedelem – A határozatnak a megtámadott jogi aktus kibocsátója általi meghozatala – Megengedhetőség

(az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (1) bekezdés; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

(lásd: 54–59. pont)

4.      Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Fegyelmi intézkedés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A felrótt tények pontosításának hiánya – Megengedhetetlenség

(EUMSZ 296. cikk; személyzeti szabályzat, 25. cikk, és IX. melléklet, 9. cikk)

(lásd: 63–83. pont)

Összefoglalás

Az Európai Unió Tanácsa egyik tisztviselőjének keresete alapján eljárva a Törvényszék kibővített tanácsa megsemmisíti ezen intézmény e tisztviselővel szemben megrovás fegyelmi büntetést kiszabó határozatát.

Ennek kapcsán a Törvényszék állást foglal egyrészt azon új kérdésben, hogy a fegyelmi büntetést kiszabó határozatot és az e büntetéssel szembeni panaszt elutasító határozatot meghozhatja‑e ugyanaz a személy. Másrészt a Törvényszék ítélete véget kíván vetni az ítélkezési gyakorlatban fennálló azon eltérésnek, hogy a Törvényszék milyen sorrendben kezeli a panasz alapján hozott határozat ellen önállóan felhozott jogalapokat.

A jelen ügyben a felperesre vonatkozó igazgatási vizsgálatot követően a kinevezésre jogosult hatóság megállapította, hogy a felperes sértő és agresszív kijelentéseket tett a fellettesével szemben, zaklatással vádolva őt, ezért e hatóság kiszabta rá a szóban forgó fegyelmi büntetést. A felperes panaszt nyújtott be e határozattal szemben, amelyet azonban a kinevezésre jogosult hatóság elutasított. Következésképpen a felperes a Törvényszékhez fordult többek között a vele szemben megrovás fegyelmi büntetést kiszabó határozat és a panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránt.

A Törvényszék álláspontja

Mindenekelőtt a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a felperesnek lehetősége kell legyen, hogy a panaszának elutasításáról szóló határozat jogszerűségének uniós bírósági felülvizsgálatát kérje, amikor a panaszeljárásra vonatkozó konkrét jogalapra hivatkozik. Ha ugyanis a felperes csak az eredeti határozat megtámadására lenne jogosult, az kizárná a pert megelőző eljárásra vonatkozó bármifajta panasz lehetőségét. Így a felperest megfosztaná egy olyan eljárás igénybevételétől, amelynek az a célja, hogy lehetővé tegye és elősegítse az alkalmazott és az adminisztráció közötti esetleges jogviták egyezség útján történő rendezését, és hogy arra kötelezze az ezen alkalmazottat alkalmazó hatóságot, hogy a szabályok betartásával a tisztviselő esetleges kifogásai alapján felülvizsgálja a határozatát. Ilyen körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy először a panasz elutasításáról szóló határozat meghozatalának jogellenességén alapuló jogalapot kell megvizsgálni, mielőtt a panasszal érintett határozat ellen irányuló jogalapokról határozna. Ha ugyanis a Törvényszék megsemmisíti a panasz elutasításáról szóló határozatot, az adminisztráció feladata, hogy a panaszt újra megvizsgálja ügyelve a pert megelőző eljárás szabályszerűségére. Ilyen esetben az eredeti határozat ellen irányuló kereseti kérelmeket időelőttiségük miatt mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani, mivel e határozat csak akkor lehet bíróság által felülvizsgálható, ha szabályszerű pert megelőző eljárás keretében előzetesen ismételten megvizsgálták.

A panaszt elutasító határozat meghozatalára hatáskörrel rendelkező személyt illetően a Törvényszék megjegyzi egyrészt, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) semmiképpen sem írja elő, hogy az ezen aktus ellen benyújtott panasz elbírálására az őt hátrányosan érintő aktust elfogadó kinevezésre jogosult hatóságtól eltérő hatóság köteles. Ellenkezőleg, a Törvényszék pontosítja, hogy abból az következik, hogy az uniós jogalkotó olyan helyzetet irányzott elő, amelyben ugyanaz a hatóság hoz a tisztviselőt hátrányosan érintő határozatot, majd dönt az ellene előterjesztett panaszról.

Másrészt, ami magát a panaszeljárás természetét illeti, az nem minősül fellebbezési eljárásnak, hanem arra szolgál, hogy a tisztviselőt alkalmazó hatóságot arra kötelezze, hogy a tisztviselő által felvetett esetleges kifogások fényében bírálja felül a határozatát.

Így a panaszeljárás jellegére tekintettel a Törvényszék pontosítja, hogy nem állapítható meg a Charta 41. cikke (1) bekezdésének – amely biztosítja az Unió intézményei által történő részrehajlás nélküli ügyintézéshez való jogot – megsértése pusztán azért, mert a panasz elutasításáról szóló határozatot a Tanács belső szervezeti szabályzatának megfelelően ugyanaz a személy hozta, aki az e panasz tárgyát képező határozatot is elfogadta.

Ami a sérelmet okozó határozat indokolására vonatkozó kötelezettség terjedelmét illeti, a Törvényszék pontosítja, hogy e kötelezettség célja egyrészt, hogy az érdekeltnek az őt hátrányosan érintő jogi aktus megalapozottságának megítélését lehetővé tévő, kellő tájékoztatást nyújtson, és hogy az érdekelt az uniós bíróság előtt keresetet indíthasson, másrészt pedig, hogy ez utóbbi számára lehetővé tegye az aktus jogszerűsége ellenőrzésének gyakorlását. Az indokolás megfelelő jellegét nem csak a megfogalmazására, hanem azon ténybeli és jogi háttérre tekintettel is vizsgálni kell, amelybe a megtámadott aktus elfogadása illeszkedik.

E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy a jelen ügyben a kinevezésre jogosult hatóság által a felperessel szemben megállapított tényállás bemutatása arra korlátozódik, hogy részben megismétli a vizsgálati jelentés egyik pontját, amely csupán a vizsgálók által az említett jelentés korábbi részeiben tett megállapítások rövid összefoglalását tartalmazza. A szövegkörnyezetén kívül idézett részlet nem alkalmas arra, hogy pontosan bemutassa a felperes terhére rótt tényeket.

A kinevezésre jogosult hatóság a felperes terhére rótt tényállással kapcsolatban sem adott magyarázatot a panasz elutasításáról szóló határozatban, annak ellenére, hogy a panasza alátámasztására a felperes felhozott az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó érveket. E határozat maga is a vizsgálati jelentés következtetései ugyanezen pontjának részleges megismétlésére szorítkozik.

Mindazonáltal a Törvényszék pontosítja, hogy a felperesnek a felettesével való munkája során folytatott nem megfelelő kommunikációjára vonatkozó különböző megjegyzések ellenére a vizsgálati jelentésből nem tűnik ki egyértelműen, hogy a vizsgálók a személyzeti szabályzat megsértésére vonatkozó következtetéseket mely bizonyítékokra alapozták. Következésképpen, még ha a megtámadott határozat meghozatalára ezért nem a felperes számára teljesen ismeretlen összefüggésben került is sor, a felperes jogosan állítja, hogy a megtámadott határozat az említett vizsgálati jelentéssel együttesen értelmezve nem tartalmaz megfelelő indokolást. A felperesnek felrótt tények pontosításának hiánya nem teszi lehetővé a Törvényszék számára, hogy a megtámadott határozat megalapozottságának felülvizsgálatát elvégezze, ami igazolja annak megsemmisítését.