Language of document : ECLI:EU:C:2016:220

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2016. április 7.(*)

„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 45. cikk és EUMSZ 48. cikk – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A 15. cikk (2) bekezdése – 1408/71/EGK rendelet – A 67. cikk (3) bekezdése – Szociális biztonság – Részmunkaidős foglalkoztatásból származó jövedelem kiegészítésére szolgáló munkanélküli járadék – Ezen ellátás nyújtása – Szolgálati idő megszerzése – A biztosítási, illetve szolgálati idők összesítése – Másik tagállam jogszabályainak megfelelően megszerzett biztosítási, illetve szolgálati idők figyelembevétele”

A C‑284/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a cour du travail de Bruxelles (brüsszeli munkaügyi bíróság, Belgium) a Bírósághoz 2015. június 10‑én érkezett, 2015. május 27‑i határozatával terjesztett elő az előtte

az Office national de l'emploi (ONEm)

és

M.,

valamint

M.

és

az Office national de l'emploi (ONEm),

a Caisse auxiliaire de paiement des allocations de chômage (CAPAC)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, S. Rodin (előadó) és E. Regan bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a belga kormány képviseletében M. Jacobs és L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben,

–        a dán kormány képviseletében C. Thorning és S. Wolff, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Unió Tanácsa képviseletében O. Segnana és A. Norberg, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, valamint a 2008. június 17‑i 592/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 177., 1. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 67. cikke (3) bekezdésének értelmezésére, valamint e rendelkezésnek az EUMSZ 45. cikk, az EUMSZ 48. cikk és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 15. cikke (2) bekezdésére tekintettel fennálló érvényességére vonatkozik.

2        Ezt a kérelmet az Office national de l’emploi (ONEm) (nemzeti munkaügyi hivatal; a továbbiakban: ONEm) és M., valamint M. és az ONEm, illetve a Caisse auxiliaire de paiement des allocations de chômage (CAPAC) (munkanélküli járadékot folyósító kiegészítő biztosítópénztár) között a munkanélküli járadék és a jövedelembiztosító járadék folyósítása tárgyában folyamatban lévő két, összefüggő eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3        Az 1408/71 rendeletnek „Az egyenlő bánásmód elve” című 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet különös rendelkezéseire is figyelemmel az e rendelet hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan kötelezettségek terhelik és ugyanolyan előnyök illetik [helyesen: kedvezmények illetik meg], mint az adott tagállam állampolgárait.”

4        E rendeletnek „A biztosítási idő vagy szolgálati idő összesítése” című 67. cikke a következőképpen szól:

„(1)      Azon tagállam illetékes intézménye, amely tagállam jogszabályai az ellátásokra való jogosultság megszerzését, fenntartását vagy feléledését a biztosítási idő megszerzésétől teszik függővé, a szükséges mértékben figyelembe veszi más tagállamok jogszabályai szerint munkavállalóként szerzett biztosítási vagy szolgálati időt, mintha azt az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna, feltéve azonban, hogy a szolgálati időt, ha e jogszabályok szerint szerezték volna, biztosítási időnek kellett volna tekinteni.

(2)      Azon tagállam illetékes intézménye, amely tagállam jogszabályai az ellátásokra való jogosultság megszerzését, fenntartását vagy feléledését szolgálati idő megszerzésétől teszik függővé, a szükséges mértékben figyelembe veszi a más tagállamok jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy szolgálati időt, mintha az az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerzett szolgálati idő volna.

(3)      A 71. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában és b) pontjának ii. alpontjában említett esetek kivételével az (1) és (2) bekezdések rendelkezései azzal a feltétellel alkalmazandók, hogy az érintett személy utoljára:

–        az (1) bekezdés esetén biztosítási időt,

–        a (2) bekezdés esetén szolgálati időt

szerzett azon tagállam jogszabályai rendelkezéseinek megfelelően, amelyek szerint az ellátást igényli. [Helyesen: A 71. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában és b) pontjának ii. alpontjában említett esetek kivételével az (1) és (2) bekezdések rendelkezései azzal a feltétellel alkalmazandók, hogy az érintett személy utoljára azon tagállam jogszabályainak rendelkezései alapján szerzett az (1) bekezdés esetén biztosítási időt, a (2) bekezdés esetén szolgálati időt, amelyek szerint az ellátást igényli].

(4)      Ha az ellátások biztosításának időtartama a biztosítási idő tartamától vagy a szolgálati idő tartamától függ, az (1) és (2) bekezdés rendelkezései ennek megfelelően alkalmazandók.”

A belga jog

5        Az arrêté royal du 25 novembre 1991 portant réglementation du chômage (munkanélküliségről szóló, 1991. november 25‑i királyi rendelet) (Moniteur belge, 1991. december 31., 29888. o.; a továbbiakban: az 1991. november 25‑i királyi rendelet) az alapügy tényállásának megvalósulása idején hatályban lévő változata 29. cikkének (2) bekezdése a következőképpen szól:

„Részmunkaidős foglalkoztatásának kezdetétől azt a munkavállalót kell a jogosultságok fenntartása mellett részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak tekinteni, aki nem a 28. cikk (1) vagy (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelő munkarendben dolgozik, amelynek heti időtartama megfelel az 1978. július 3‑i loi relative aux contrats de travail (munkaszerződésekről szóló törvény) 11a. cikke (4) és azt követő bekezdéseinek, amennyiben:

1°      a)     a részmunkaidős munkarendben történő foglalkoztatás kezdetének időpontjában a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat megillető járadékra való jogosultságra és a folyósításra vonatkozó valamennyi feltétel teljesül [...]

[...]”.

6        A belga jog a teljes munkaidős munkanélküli járadékra való jogosultság megszerzését bizonyos feltételekhez köti, többek között ahhoz az 1991. november 25‑i királyi rendelet 30. cikke szerinti feltételhez, hogy a járadék iránti kérelmet megelőző referencia‑időszak folyamán bizonyos számú munkanapot le kell dolgozni.

7        Az 1991. november 25‑i királyi rendelet 37. cikkének (2) bekezdése kimondja:

„A külföldi munkavégzést akkor kell figyelembe venni, ha arra olyan állásban került sor, amely után a belga szabályozás szerint társadalombiztosítási járulékot kellene fizetni, beleértve a munkanélküliséggel kapcsolatban fizetett járulékokat is.

Az (1) bekezdés azonban kizárólag akkor alkalmazandó, ha a munkavállaló a külföldi munkavégzést követően a belga szabályozás szerint munkaviszonyban töltött időt szerez.”

8        Az 1991. november 25‑i királyi rendelet 131a. cikkének (1) bekezdése értelmében a jogosultságok fenntartása mellett részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló a részmunkaidős foglalkoztatás időtartama alatt bizonyos feltételek mellett jogosult lehet a „jövedelembiztosító járadéknak” nevezett különleges járadékra.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9        M., cseh állampolgárságú zenész, teljes munkaidőre szóló munkaszerződés keretében 2008. április 27‑ig állt munkaviszonyban a Cseh Köztársaságban. Miután Belgiumba költözött, 2008. május 10‑én munkakeresőként vetette nyilvántartásba magát Belgiumban.

10      M. 2008. május 27‑én munkanélküli járadék folyósítását kérelmezte 2008. május 13‑án kezdődő hatállyal, de ennek a kérelemnek nem adtak helyt.

11      M. 2008. szeptember 9‑én, miután hegedű‑ és gitároktatóként alkalmazták részmunkaidős munkaszerződés keretében, heti 2,5 órás időtartamban, 2008. szeptember 8‑tól kezdődő hatállyal jövedelembiztosító járadék folyósítását kérelmezte azon időre, amely alatt nem végez munkát.

12      A részmunkaidős munkaszerződés megszűnését követő napon, vagyis 2009. június 24‑én M. a fenti dátumtól kezdődően – keresőtevékenység hiányában – teljes munkaidős munkanélküli járadék iránti kérelmet nyújtott be. Ezt követően M., mivel ismét foglalkoztatták részmunkaidőben, 2009. október 22‑én egy második kérelmet nyújtott be jövedelembiztosító járadék folyósítása iránt a 2009. szeptember 7‑től kezdődő időszakra.

13      Az ONEm M. különböző kérelmeiről a következőképpen határozott:

–        két alkalommal, 2009. július 3‑án és 2009. július 22‑én elutasította M. 2008. szeptember 8‑tól kezdődő hatállyal kért, jövedelembiztosító járadék iránti kérelmét, azzal az indokkal, hogy Belgiumban nem történt munkavégzés, és a Cseh Köztársaságban teljesített munkavégzés nem vehető figyelembe;

–        2009. augusztus 26‑án elutasította a 2009. június 24‑től kezdődő időszakra vonatkozó munkanélküli járadék iránti kérelmet, azzal az indokkal, hogy ahhoz, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló, aki a keresőtevékenységgel felhagyott, munkanélküli járadékra való jogosultságot szerezzen, az szükséges, hogy a korábbi munkavégzés átlagosan legalább heti 12 órát tegyen ki;

–        a 2009. szeptember 7‑től kezdődő időszakra vonatkozó jövedelembiztosító járadék iránti kérelmet elutasította.

14      M. az ONEm valamennyi határozatát megtámadta a tribunal du travail de Bruxelles (brüsszeli munkaügyi bíróság) előtt. Ez utóbbi bíróság a 2012. szeptember 11‑i határozatában megállapította, hogy M. keresete részben megalapozott.

15      Az ONEm és M. e határozattal szemben 2012. október 16‑án, illetve október 18‑án fellebbezést nyújtott be a cour du travail de Bruxelles‑hez (brüsszeli munkaügyi fellebbviteli bíróság).

16      Ez a bíróság a 2014. december 24‑i határozatában megállapította, hogy M. a 2009. június 24‑től 2009. szeptember 6‑ig terjedő időszakra – keresőtevékenység hiányában – jogosult a munkanélküli járadékra, valamint 2009. szeptember 7‑től kezdve jövedelembiztosító járadékra. Ezt meghaladóan a 2008. szeptember 8‑tól kezdődő időszakra kért munkanélküli járadék nyújtását illetően az említett bíróság a tárgyalás újbóli megnyitását rendelte el annak érdekében, hogy az alapeljárásban részt vevő felek az 1408/71 rendelet 67. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó észrevételeiket előadhassák. Ennek érdekében 2015. április 29‑én tárgyalást tartottak.

17      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az egyetlen vitás kérdés annak eldöntésére vonatkozik, hogy M. 2008. szeptember 8‑án jogosult volt‑e teljes munkaidős munkanélküli járadékra.

18      E tekintetben megjegyzi, hogy a jövedelembiztosító járadék csupán a jogosultságok fenntartása mellett részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknak nyújtható. Egy ilyen státusz igazolása érdekében az olyan munkavállalónak, mint M., bizonyítani kell tudnia, hogy a részmunkaidős keresőtevékenység megkezdésekor a teljes munkaidős munkanélküli járadék nyújtása valamennyi feltételének megfelelt.

19      A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy úgy tűnik egyrészt, hogy M. nem felelt meg ezeknek a feltételeknek, mivel a Cseh Köztársaságban folytatott munkavégzést nem lehetett figyelembe venni, másrészt pedig, hogy M. 2008. szeptember 8‑ával még nem szerezte meg a belga szabályozás szerinti munkaviszonyban töltött időt.

20      Mindazonáltal ez a bíróság kétségeit fejezi ki az 1408/71 rendelet 67. cikke (3) bekezdésének érvényességével kapcsolatban, mivel úgy lehet tekinteni, hogy indokolatlan módon akadályozza a más tagállamok azon állampolgárainak szabad mozgását, akik Belgiumban szándékoznak részmunkaidős állást betölteni.

21      E tekintetben megjegyzi, hogy a jelen ügy úgy tűnik, hogy eltér a Noorden‑ítélet (C‑272/90, EU:C:1991:219) alapjául szolgáló ügytől, amelyben a Bíróság megállapította, hogy az említett rendelet 67. cikkének (3) bekezdésével nem ellentétes az, ha egy tagállam megtagadja egy munkavállalótól a munkanélküli járadékra való jogosultságot, amennyiben a munkavállaló legutóbb nem ezen tagállamban szerzett szolgálati vagy biztosítási időt, hiszen ebben az ügyben az alapeljárás felperese nem nyilvánította ki azon szándékát, hogy részmunkaidős állást kíván betölteni.

22      E körülmények között a cour de travail de Bruxelles (brüsszeli munkaügyi fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      A [szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi] rendelet 67. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha egy tagállam megtagadja a részmunkaidős foglalkoztatásból származó jövedelem kiegészítésére szolgáló munkanélküli járadékra való jogosultsághoz szükséges szolgálati idők összesítését, amennyiben e foglalkoztatást ebben a tagállamban nem előzte meg semmilyen biztosítási vagy szolgálati idő?

2)      Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén az 1408/71 [...] rendelet 67. cikkének (3) bekezdése összeegyeztethető‑e különösen:

–        az EUMSZ 48. cikkel, tekintve, hogy az a feltétel, amelyhez a fenti 67. cikk (3) bekezdése a szolgálati idők összesítését köti, jellegénél fogva korlátozza a munkavállalók szabad mozgását és a bizonyos részmunkaidős állásokhoz való hozzáférését,

–        az EUMSZ 45. cikkel, amely »magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka‑ és foglalkoztatási feltételek tekintetében«, és rögzíti a munkavállalók ahhoz való jogát, hogy más tagállamokban »tényleges állásajánlatokra jelentkezzenek« (ideértve a részmunkaidős foglalkoztatást is), »e célból a tagállamok területén szabadon mozogjanak«, és »munkavállalás céljából [ott] tartózkodjanak az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően«,

–        a [Charta] 15. cikkének (2) bekezdésével, amely kimondja, hogy »az uniós polgárokat az Unió bármely tagállamában megilleti a szabad álláskeresés, munkavállalás, […] joga«?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

23      Meg kell jegyezni egyrészt, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásból származó jövedelem kiegészítésére szolgáló munkanélküli járadék, vagyis a belga jog szerinti jövedelembiztosító járadék kérelmezőjének ki kell elégítenie a teljes munkaidős munkanélküli járadékra való jogosultság feltételeit.

24      Másrészt a belga kormány írásbeli észrevételeiből kitűnik, hogy a jövedelembiztosító járadékot annak elkerülése érdekében vezették be, hogy a teljes munkaidős munkanélküli járadékra jogosultak amiatt, hogy e járadék összege magasabb, mint a részmunkaidős foglalkoztatásból származó jövedelem, ne vállaljanak részmunkaidős állást.

25      Következésképpen, mivel az a személy, aki nem teljesíti a munkanélküli járadékra való jogosultság feltételeit, a jövedelembiztosító járadékra sem lehet jogosult, meg kell vizsgálni, hogy az alapügy tényállására ratione temporis alkalmazandó 1408/71 rendelet 67. cikkének (3) bekezdését sérti‑e, ha abban az esetben, ha a munkanélküli járadék iránti kérelem benyújtása szerinti tagállamban semmilyen biztosítási vagy szolgálati idő megszerzésére nem került sor, az e járadékra való jogosultsághoz szükséges szolgálati időket nem összesítik.

26      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a munkakereső, aki soha nem tartozott azon tagállam társadalombiztosítási jogszabályainak hatálya alá, ahol munkanélküli járadék folyósítását kéri, és így legutóbb nem ezen tagállam jogszabályi rendelkezéseinek megfelelően szerzett szolgálati vagy biztosítási időt, nem jogosult munkanélküli járadékra az említett rendelet 67. cikke alapján (lásd: Noorden‑ítélet, C‑272/90, EU:C:1991:219, 10. pont; Martínez Losada és társai ítélet, C‑88/95, C‑102/95 és C‑103/95, EU:C:1997:69, 36. pont; Verwayen‑Boelen‑végzés, C‑175/00, EU:C:2002:133, 26. pont).

27      Egyébiránt nem fogadható el az Európai Bizottság érvelése, amely szerint a jelen ügyben meg kellene vizsgálni, hogy a belga jogszabályoknak a jövedelembiztosító járadékra vonatkozó rendelkezései az ugyanezen rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében tiltott, közvetett hátrányos megkülönböztetést eredményezhetnek‑e.

28      Ugyanis emlékeztetni kell egyébiránt arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az 1408/71 rendelet keretében, a munkanélküli járadékra való jogosultság megítéléséhez valamely tagállam által az érdekelt biztosítási vagy szolgálati ideinek valamely másik tagállam jogszabályi rendelkezései szerinti figyelembevételére kizárólag e rendelet 67. cikke vonatkozik (lásd: Martínez Losada és társai ítélet, C‑88/95, C‑102/95 ésC‑103/95, EU:C:1997:69, 27. pont; Verwayen‑Boelen‑végzés, C‑175/00, EU:C:2002:133, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva az említett rendelet 3. cikke nem alkalmazandó abban az esetben, ha ugyanezen rendelet olyan konkrét rendelkezéseket tartalmaz, mint a 67. cikk, amely a munkanélküli járadékra való jogosultságot szabályozza (lásd ebben az értelemben: Adanez‑Vega‑ítélet, C‑372/02, EU:C:2004:705, 57. pont).

29      E körülmények között a fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az 1408/71 rendelet 67. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, ha egy tagállam megtagadja a részmunkaidős foglalkoztatásból származó jövedelem kiegészítésére szolgáló munkanélküli járadékra való jogosultsághoz szükséges szolgálati idők összesítését, amennyiben e foglalkoztatást ebben a tagállamban nem előzte meg semmilyen biztosítási vagy szolgálati idő.

A második kérdésről

30      A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1408/71 rendelet 67. cikkének (3) bekezdése az EUMSZ 45. cikkre, az EUMSZ 48. cikkre és a Charta 15. cikkének (2) bekezdésére tekintettel érvényes‑e.

31      E tekintetben emlékeztetni kell elsősorban arra, hogy az EUMSZ 48. cikk nem tiltja, hogy az uniós jogalkotó az EUMSZ 45. cikkben garantált, a munkavállalók szabad mozgásának lehetővé tétele érdekében biztosított kedvezményeket feltételekhez kösse, vagy azokat korlátozza, másodsorban pedig, hogy az Európai Unió Tanácsa a mérlegelési jogkörét helyesen alkalmazta akkor, amikor – különösen az 1408/71 rendelet 67. cikkének (3) bekezdésében – olyan feltételeket határozott meg, amelyek célja, hogy abban a tagállamban ösztönözzön munkakeresésre, ahol a munkanélküliségi biztosítási járulékot legutóbb befizették, és amely állam a munkanélküli‑ellátások terhét viseli (lásd ebben az értelemben: Gray‑ítélet, C‑62/91, EU:C:1992:177, 11. és 12. pont).

32      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a második kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőket, amelyek az EUMSZ 45. cikk és az EUMSZ 48. cikk fényében érintenék az említett rendelet 67. cikke (3) bekezdésének érvényességét.

33      Ugyanezen rendelet 67. cikke (3) bekezdésének a Charta 15. cikke (2) bekezdésével való összeegyeztethetőségét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 52. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Charta által elismert, a Szerződések egyes rendelkezéseiben szabályozott jogok csak az ott meghatározott feltételek és korlátozások mellett gyakorolhatók. Ez igaz a Charta 15. cikkének (2) bekezdésére is, amely – ahogy az e rendelkezéshez fűzött magyarázatok (HL 2007. C 303., 17. o.) is megerősítik – éppen a munkavállalók EUMSZ 45. cikk által biztosított szabad mozgásához kapcsolódik (lásd: Gardella‑ítélet, C‑233/12, EU:C:2013:449, 39. pont).

34      Ebből következik, hogy abból eredően, hogy az 1408/71 rendelet 67. cikkének (3) bekezdése összeegyeztethető az EUMSZ 45. cikkel és az EUMSZ 48. cikkel, az megfelel a Charta 15. cikke (2) bekezdésének is.

35      A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a második kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőket, amelyek érintenék az 1408/71 rendelet 67. cikke (3) bekezdésének érvényességét.

 A költségekről

36      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint a 2008. június 17‑i 592/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 67. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, ha egy tagállam megtagadja a részmunkaidős foglalkoztatásból származó jövedelem kiegészítésére szolgáló munkanélküli járadékra való jogosultsághoz szükséges szolgálati idők összesítését, amennyiben e foglalkoztatást ebben a tagállamban nem előzte meg semmilyen biztosítási vagy szolgálati idő.

2)      A második kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőket, amelyek érintenék a 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint az 592/2008 rendelettel módosított 1408/71 rendelet 67. cikke (3) bekezdésének érvényességét.

Aláírások


** Az eljárás nyelve: francia.