T‑128/11. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

LG Display Co. Ltd

és

LG Display Taiwan Co. Ltd

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A folyadékkristályos kijelzők (LCD) világszintű piaca – Árakra és termelési kapacitásokra vonatkozó megállapodások és összehangolt magatartások – Belső eladások – Védelemhez való jog – Bírságok – Részleges bírságmentesség – Egységes és folyamatos jogsértés – A ne bis in idem elve”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2014. február 27.

1.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bizottsági iránymutatásokban meghatározott számítási módszer – A bírság alapösszegének kiszámítása – Az eladások értékének meghatározása – Szempontok – A harmadik vállalkozásoknak történt eladások figyelembevétele – Feltétel

(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 13. pont)

2.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bizottsági iránymutatásokban meghatározott számítási módszer – A bírság alapösszegének kiszámítása – Az eladások értékének meghatározása – Szempontok – Az azonos csoport részét képező, ám az eljárás alá vont vállalkozással egységes vállalkozást nem képező társaságoknak történt eladások figyelembevétele – A kartellben szintén részt vevő egységes vállalkozásokon belüli eladások eltérő kezelése – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány

(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 13. pont)

3.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság összegének csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – A bírság alóli teljes mentesítés, illetve a bírság összege csökkentésének alapjául szolgáló helyzet közötti különbségtétel – Részleges mentesség – Feltételek – Megszorító értelmezés

(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 8. pont, b) alpont és 23. pont, b) alpont, harmadik bekezdés)

4.      Kartellek – Tilalom – Jogsértések – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások – A jogsértés egészéért való felelősség egyetlen vállalkozásnak való betudása – Feltételek

(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)

5.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – Egy bizonyos időszakra megadott részleges mentesség – Következmények – Ezen időszaknak a bírság összege kiszámításának összes lépéséből való kizárása

(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 8. pont, b) alpont és 23. pont, b) alpont, harmadik bekezdés)

6.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Iránymutatás a versenyszabályok megsértése esetén kiszabott bírság megállapításáról – A bírságnak az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatti, az engedékenységi közlemény keretein kívüli csökkentése – Feltételek

(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2002/C 45/03 és 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 29. pont, negyedik francia bekezdés)

7.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Egységes és folyamatos jogsértés – A Bizottság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az egységes és folyamatos jogsértés körébe tartozó cselekmények miatt egyetlen eljárást folytasson le – Hiány – Az eljárások terjedelmét illetően a Bizottságot megillető mérlegelési jog – Korlátok – A ne bis in idem elv betartása

(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)

8.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(EUMSZ 101. cikk, EUMSZ 102. cikk és EUMSZ 296. cikk)

9.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre – Terjedelem

(EUMSZ 101. cikk, EUMSZ 102. cikk és EUMSZ 261. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)

1.      A versenyjogi szabályok megsértése miatt kiszabott bírságok alapösszegének meghatározásáról szólva: ha a jogsértés valamely résztvevője az e jogsértéssel érintett termékeket olyan társaságoknak adja el, amelyek nem alkotnak vele egységes vállalkozást, akkor ezen eladásokat független harmadik személyeknek történt eladásnak lehet tekinteni, még ha e résztvevő és e társaságok között létezik is kapcsolat. A Bizottság azonban köteles magyarázatot adni arra, hogy milyen összefüggés áll fenn az érintett eladások és a kartell között.

(vö. 60–63. pont)

2.      A versenyjogi szabályok megsértése miatt kiszabott bírságok alapösszegének meghatározásáról szólva: az, hogy az egységes vállalkozáson belüli eladások kezelése az azonos csoporthoz tartozó, ám egységes vállalkozásnak nem minősített társaságoknak történt eladások kezelésétől eltér, nem kifogásolható az egyenlő bánásmód tiszteletben tartásának szempontjából. Az egységes vállalkozás létezése olyan eltérő helyzetet teremt, amely igazolja az adott résztvevők más‑más kategóriába sorolását.

(vö. 136–140. pont)

3.      A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdése kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben két feltétel teljesül: először, a szóban forgó vállalkozásnak elsőként kell olyan tényeket bizonyítania, amelyeket a Bizottság korábban nem ismert, másodszor pedig e tényeknek – azáltal, hogy közvetlenül összefüggenek a feltételezett kartell súlyosságával vagy fennállása időtartamával – lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy a jogsértéssel kapcsolatban új megállapításokra jusson.

E feltételeket megszorítóan kell értelmezni, azon esetekre korlátozva e rendelkezés alkalmazását, amikor a kartellben részt vevő valamely társaság a jogsértés súlyára vagy időtartamára vonatkozó új információt szolgáltat a Bizottságnak, és kizárva azon eseteket, amikor a társaság csupán a jogsértés létezésére vonatkozó bizonyítékok megerősítését lehetővé tévő információkat közöl. Az engedékenységi politikák hatékonyságát ugyanis befolyásolná az, ha a vállalkozásokat semmi nem ösztönözné arra, hogy elsőként szolgáltassanak a Bizottság számára információt valamely kartellről.

Az engedékenységi közlemény 8. pontjának b) alpontjában meghatározott vizsgálat különbözik az e közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdésében meghatározottól. Az előbbi rendelkezés azt mondja ki, hogy a Bizottság teljes mentességet biztosít valamely vállalkozás számára a bírság alól, ha a vállalkozás elsőként szolgáltat olyan bizonyítékot, amely a Bizottság szerint lehetővé teszi, hogy a Bizottság megállapítsa a kartell létezését. Az a tény, hogy két különböző vizsgálatról van szó, olyan objektív igazolás, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság az egyik és a másik vállalkozást különbözőképpen ösztönözze bizonyíték nyújtására, anélkül hogy ezzel megsértené az egyenlő bánásmód elvét.

Továbbá az engedékenységi közlemény 21. és 22. pontjának értelmében vett jelentős hozzáadott értéken alapuló bírságcsökkentés odaítélésével kapcsolatos értékelési szempontok különböznek azoktól is, amelyeket annak meghatározásakor kell alkalmazni, hogy valamely vállalkozás nyilatkozata lehetővé teszi‑e az e közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdése értelmében vett részleges mentesség nyújtását.

(vö. 157., 166., 167., 178., 179., 190. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 193., 220., 221. pont)

5.      A versenyjogban a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdésén alapuló részleges mentesség valamely vállalkozás javára való elismerése azt jelenti, hogy e vállalkozás a kiszabandó bírság összegének számítása során úgy kezelendő, mintha a mentesség hatálya alá tartozó időszakban nem vett volna részt az adott jogsértésben. E rendelkezés ugyanis nem azt mondja ki, hogy a Bizottságnak kizárólag a jogsértés időtartamára vonatkozó együttható kiszámításakor kell elvonatkoztatnia az adott tényállástól, hanem azt általánosabb kontextusban kell értelmezni, ami tehát a bírság összegének rögzítésére vonatkozó összes aspektusra nézve kizárja a szóban forgó tényállás figyelembevételét, ideértve a releváns eladások átlagának kiszámítását is. Lényegében az engedékenységi közleményben meghatározott részleges mentesség olyan „jogi fikciót” hoz létre, amelynek értelmében a bírság összegének kiszámítása során a Bizottságnak úgy kell eljárnia, mintha az e mentességben részesülő vállalkozás az e kedvezménnyel érintett időszak során nem vett volna részt a jogsértésben.

(vö. 199., 201. pont)

6.      Az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok összegének számításáról szóló iránymutatás 29. pontjának negyedik francia bekezdését akként kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a Bizottsággal való ugyanazon együttműködés címén a bírság összegének kétszeres – mind a kartellügyek esetében a bírság alóli mentességről és a bírság összegének csökkentéséről szóló bizottsági közlemény alapján, mind a bírságkiszabási iránymutatás alapján történő – csökkentését. Az engedékenységi közlemény hatálya alá tartozó jogsértések esetében ugyanis főszabályként az érdekelt vállalkozás nem kifogásolhatja jogosan, hogy a Bizottság nem vette figyelembe enyhítő körülményként együttműködésének mértékét az engedékenységi közlemény jogi keretein kívül. Azt a megoldást, amely szerint kivételes helyzetekben bírságcsökkentést kell biztosítani valamely vállalkozásnak a bírságkiszabási iránymutatás 29. pontjának negyedik francia bekezdése alapján, úgy kell értelmezni, hogy az ilyen esetek fennállása azt előfeltételezi, hogy valamely vállalkozás együttműködése meghaladja az együttműködésre vonatkozó jogi kötelezettségét, ám nem jogosít fel bírságcsökkentésre az engedékenységi közlemény alapján.

(vö. 205–208. pont)

7.      A versenyjogban az egységes és folyamatos jogsértés fogalma lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy egyetlen eljárást folytasson le több olyan magatartás miatt, és egyetlen határozatban szankcionáljon több olyan magatartást, amelyekkel szemben külön eljárásokat folytathatott volna, ám ebből nem következik, hogy a Bizottságnak kötelessége lenne ekként eljárni. Ezért főszabály szerint nem kifogásolható, ha a Bizottság olyan különböző magatartásokat, amelyeket egységes és folyamatos jogsértésként is csoportosíthatott volna, külön eljárásokban vizsgál. Következésképpen a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik az általa indított eljárások terjedelmére nézve. A Bizottság ugyanis nem kötelezhető arra, hogy megállapítson és szankcionáljon minden versenyellenes magatartást, és az uniós bíróság sem határozhat akként – még a bírság csökkentése céljából sem –, hogy a Bizottságnak a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján meg kellett volna állapítania, hogy egy adott vállalkozás által elkövetett jogsértés egy bizonyos időszakban fennállt.

E jogkör gyakorlása bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti. Mindazonáltal csak akkor lehetne a Bizottság döntését hatalommal való visszaélésnek tekinteni, ha bizonyítani lehetne, hogy a Bizottság objektív ok nélkül indított két külön eljárást egyetlen tényállás alapján. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ugyanazon egységes jogsértésben való részvétellel gyanúsítható más vállalkozásokkal szemben nem rendelkezik elengedő bizonyítékkal, vagy ha az átfogó tervre és a közös módszerekre nincsen bizonyíték, akkor e körülmények a Bizottság azon döntését igazoló objektív indokoknak számítanak, hogy különböző gazdasági szereplőkkel szemben külön‑külön indít eljárást.

Továbbá annak veszélye, hogy a Bizottság által indított első eljárás alá vont vállalkozás ellen ugyanazon egységes és folyamatos jogsértés miatt esetleg egy második eljárást is indítanak, nem teszi lehetővé, hogy e vállalkozás a ne bis in idem elvére az első eljárást befejező határozattal szemben hivatkozzon. Ezen elv nyilvánvalóan nem érvényesülhet megelőző jelleggel, és nem menti fel a vállalkozást azon kötelezettsége alól, hogy egy esetleges második eljárás keretében együttműködjék a Bizottsággal.

(vö. 222–225., 231., 242–244. pont)

8.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 238. pont)

9.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 255., 256. pont)