A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2015. március 25.(*)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Indokolási kötelezettség – A védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Mérlegelési hiba – A tulajdonhoz való jog – A jóhírnévhez való jog – Arányosság”
A T‑563/12. sz. ügyben,
a Central Bank of Iran (székhelye: Teherán [Irán], képviseli: M. Lester barrister)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bishop és V. Piessevaux, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
egyrészt az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. október 15‑i 2012/635/KKBP tanácsi határozat (HL L 282., 58. o.) megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben e határozat a felülvizsgálatot követően fenntartotta a felperes nevét az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL L 197., 19. o.) II. mellékletében szereplő listán, másrészt pedig az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. október 15‑i 945/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 282., 16. o.) megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben e végrehajtási rendelet a felülvizsgálatot követően fenntartotta a felperes nevét az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23‑i 267/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 88., 1. o.) IX. mellékletében szereplő listán,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová (előadó) és E. Buttigieg bírák,
hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. szeptember 30‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedések
1 A jelen ügy azon, az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben nyomásgyakorlás céljából bevezetett korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos, amelyek célja, hogy ez utóbbi megszüntesse az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeit és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését (a továbbiakban: az atomfegyverek elterjedése).
A felperest érintő korlátozó intézkedések
2 A felperes, a Central Bank of Iran, az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankja.
3 Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2010. június 9‑én elfogadta az S/RES/1929 (2010) sz. határozatot, amellyel kiterjesztette a 2006. december 27‑i S/RES/1737 (2006). sz., a 2007. március 24‑i S/RES/1747 (2007). sz. és a 2008. március 3‑i S/RES/1803 (2008). sz. korábbi határozatok által előírt korlátozó intézkedések hatályát, valamint további korlátozó intézkedéseket vezetett be Iránnal szemben.
4 2010. június 17‑én az Európai Tanács olyan, az Iráni Iszlám Köztársasággal kapcsolatos nyilatkozatot fogadott el, amelyben hangsúlyozta, hogy egyre aggasztóbbnak tartja Irán nukleáris programját, és üdvözölte az S/RES/1929. sz. határozat elfogadását. Emlékeztetve a 2009. december 11‑i nyilatkozatára, az Európai Tanács többek között felkérte az Európai Unió Tanácsát, hogy fogadja el az S/RES/1929. sz. határozatban foglalt korlátozó intézkedéseket végrehajtó korlátozó intézkedéseket. Az Európai Tanács nyilatkozatával összhangban a korlátozó intézkedéseket többek között az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa vagy az S/RES/1737. sz. határozat 18. pontja értelmében létrehozott bizottság által meghatározottakon kívüli személyekre és szervezetekre kell alkalmazni, azonban az előbbiek által alkalmazottakkal azonos kritériumok felhasználásával.
5 A Tanács 2011. december 1‑jén ismételten egyre mélyebb aggodalmának adott hangot az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris programjának jellegével kapcsolatban, különösen a Nemzetközi Atomenergia‑ügynökségnek (NAÜ) a katonai nukleáris technológia fejlesztéséhez kapcsolódó iráni tevékenységekről készített legutóbbi jelentésében foglalt megállapításokkal kapcsolatosan. A Tanács – az említett aggályok fényében, valamint az Európai Tanács 2011. október 23‑i nyilatkozatával összhangban – úgy határozott, hogy kiterjeszti a már hatályos szankciókat, és ennek keretében a nemzetközi partnerekkel szorosan együttműködve további intézkedések – köztük az Iráni Iszlám Köztársaság pénzügyi rendszerét komolyan érintő intézkedések – lehetőségét vizsgálta meg.
6 Az Európai Tanács 2011. december 9‑én jóváhagyta a 2011. december 1‑jei tanácsi következtetéseket, és felkérte a Tanácsot, hogy kiemelt feladataként folytassa az Európai Unió Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedései hatályának kiterjesztésére irányuló munkát.
7 Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. január 23‑i 2012/35/KKBP tanácsi határozattal (HL L 19., 22. o.) a felperes nevét felvették az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL L 197., 19. o.) II. mellékletében szereplő listára.
8 Következésképpen az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 961/2010/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. január 23‑i 54/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL L 19., 1. o.) a felperes nevét felvették az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25‑i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 281., 1. o.) VIII. mellékletében szereplő listára. E felvétel 2012. január 24‑én lépett hatályba. A felvétel többek között a felperes pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztásával járt.
9 A felperes nevének a fent említett listákra történt felvétele a következő indokon alapult:
„Részvétel a szankciók megkerülését célzó tevékenységekben.”
10 A 2012. január 24‑i levéllel – amelyet a felperes 2012. február 6‑án kapott kézhez – a Tanács arról tájékoztatta ez utóbbit, hogy a nevét felvették a 2012/35 határozattal módosított 2010/413 határozat II. mellékletében, valamint az 54/2012 végrehajtási rendelettel módosított változatában a 961/2010 rendelet VIII. mellékletében szereplő listákra. A 2012/35 határozat és az 54/2012 végrehajtási rendelet másolatát e levélhez mellékelten csatolták.
11 Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23‑i 267/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 88., 1. o.) elfogadásakor a felperes nevének az 54/2012 végrehajtási rendelettel módosított változatában a 961/2010 rendelet VIII. mellékletében szereplő listára történt felvételét hatályon kívül helyezték azért, hogy azt a fenti 9. pontban már említettekkel azonos indokok alapján 2012. március 24‑i hatállyal felváltsa nevének a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő listára történő felvétele (a továbbiakban: a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő lista és a 2012/35 határozattal módosított 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő lista, együttesen: vitatott listák).
12 A felperes a 2012. március 26‑i levélben tagadta mindenfajta személyes részvételét a szankciók megkerülését célzó tevékenységekben, következésképpen pedig azt kérte a Tanácstól, hogy vizsgálja felül nevének a 2012/35 határozattal módosított 2010/413 határozat II. mellékletében, valamint az 54/2012 végrehajtási rendelettel módosított változatában a 961/2010 rendelet VIII. mellékletében szereplő listákra történt felvételét. Az e felvételt igazoló bizonyítékoknak a megküldését is kérte.
13 A Tanács a 2012. augusztus 2‑i levélben arról a szándékáról tájékoztatta a felperest, hogy kiegészíti a nevének a vitatott listákra történt felvételét igazoló indokokat az arra való hivatkozás hozzáadásával, hogy pénzügyi támogatást nyújtott az iráni kormánynak, valamint hogy ezért a 2010/413 határozat 20. cikke c) pontjának, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdése d) pontjának a hatálya alá került.
14 A 2012. október 7‑i levélben a felperes azt rótta fel a Tanácsnak, hogy nem tartotta tiszteletben a rá háruló indokolási kötelezettséget. A felperes tagadott mindenfajta részvételt azokban a tevékenységekben, amelyek célja az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni szankciók megkerülése vagy az atomfegyverek elterjedéséhez az iráni kormány számára pénzügyi támogatás nyújtása volt. Végül ismételten arra kérte a Tanácsot, hogy küldje meg neki a nevének a vitatott listákra történt felvételét igazoló bizonyítékokat.
15 A 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2012. október 15‑i 2012/635/KKBP tanácsi határozat (HL L 282., 58. o.) a következőképpen egészítette ki a felperes nevének a 2012/35 határozattal módosított 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő listára történt felvételének indokait:
„Részvétel a szankciók megkerülésére tett tevékenységekben. Pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak.”
16 Következésképpen a 267/2012 rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. október 15‑i 945/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 282., 16. o.) a felperes nevének a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő listára történt felvételének az indokait is úgy egészítette ki, ahogy az a fenti 15. pontban megjelölésre került.
17 A 2012. november 28‑i levélben a felperes ismételten arra kérte a Tanácsot, hogy küldje meg neki a nevének a vitatott listákra történt felvételét igazoló bizonyítékokat.
18 A 2012. december 10‑i levélben a Tanács arról tájékoztatta a felperest, hogy nevének a vitatott listákra történt felvétele olyan tagállam által küldött felvételi javaslaton alapult, amelynek a kiléte a bizalmas kezelés miatt nem fedhető fel. E javaslat tartalma – amely a Tanács 17576/12 referenciaszámú feljegyzésében szerepel, és amelyet a 2012. december 10‑i levélhez csatoltak – a következőképpen szólt:
„A [felperes] tevékenységei segítenek az Iránnal szembeni nemzetközi szankciók megkerülésében.
[A felperessel szemben hozott] ezen [korlátozó] intézkedés lényegesen erősítheti az Irán felett jelenleg gyakorolt diplomáciai nyomást.”
19 A Törvényszék Hivatalához 2012. június 12‑én benyújtott keresetlevéllel a felperes keresetet terjesztett elő, amelynek tárgya lényegében egyrészt a 2012/35 határozat, másrészt pedig a 267/2012 rendelet megsemmisítése volt, amennyiben e jogi aktusok felvették a nevét az e két jogi aktushoz mellékelt listákra vagy a felülvizsgálatot követően fenntartották e listákon. Ezt a keresetet a T‑262/12. szám alatt vették nyilvántartásba.
Az eljárás és a felek kérelmei
20 A Törvényszék Hivatalához az e‑Curia alkalmazáson keresztül 2012. december 26‑án 20 óra 44 perckor benyújtott keresetlevéllel a felperes előterjesztette a jelen keresetet, amely a 2012/35 határozat, valamint a 945/2012 végrehajtási rendelet megsemmisítésére irányul, amennyiben e jogi aktusok a felülvizsgálatot követően fenntartották a nevét a vitatott listákon. E kereset elbírálására az ügyek közötti összefüggés miatt a Törvényszék negyedik tanácsát jelölték ki. Az említett kereset alátámasztása érdekében a felperes a kereskedelmi ügyekben hatáskörrel rendelkező alelnökének, R.‑nek a tanúvallomását mutatta be.
21 Ugyanezen a napon 21 óra 19 perckor a felperes a Törvényszék Hivatalához az e‑Curia alkalmazáson keresztül a T‑262/12. sz. ügyre vonatkozó kereseti kérelmeinek a módosítása iránti beadványt nyújtott be azért, hogy e kérelmek a 2012/635 határozatra, valamint a 945/2012 végrehajtási rendeletre is vonatkozzanak, amennyiben e jogi aktusok a felülvizsgálatot követően fenntartották a nevét a vitatott listákon. Ebben a beadványban azt is kérte a Törvényszéktől, hogy amennyiben utóbbi úgy ítéli meg, hogy „a [kereseti kérelmek módosítása iránti beadvánnyal] módosított keresetlevél teljes egészében elfogadható, egyesítse [a T‑262/12. sz. ügyet és a jelen ügyet] vagy kezelje [e két ügyet] úgy, mint egyetlen megsemmisítés iránti keresetlevelet”.
22 A 2013. április 16‑i beadvánnyal a Tanács a jelen ügyben ellenkérelmet nyújtott be, amelyben perfüggőség miatt a kereset elfogadhatatlanságának a megállapítását kérte.
23 2013. június 21‑én a felperes benyújtotta a választ.
24 2013. szeptember 20‑án a Tanács viszonválaszt nyújtott be.
25 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele 2013. szeptember 23‑tól kezdve megváltozott, az előadó bírót az első tanácshoz osztották be, a jelen ügyet következésképpen ennek a tanácsnak osztották ki.
26 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és az eljárási szabályzata 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket bizonyos kérdések megválaszolására. A felperes és a Tanács e kérelemnek az előírt határidőn belül eleget tett.
27 A 2014. szeptember 18‑i Central Bank of Iran kontra Tanács ítéletben (T‑262/12, EU:T:2014:777) a Törvényszék megsemmisítette a 267/2012 rendeletet, amennyiben az felvette a felperes nevét a IX. mellékletében szereplő listára, a keresetet pedig az ezt meghaladó részében elutasította. Ami a 2012/635 határozat és a 945/2012 végrehajtási rendelet megsemmisítése iránti kereseti kérelmeket illeti – amennyiben e jogi aktusok a felülvizsgálatot követően fenntartották a felperes nevét a vitatott listákon –, a kereset elutasítása a jelen kereset előterjesztése miatt az e kereseti kérelmek perfüggőségre alapított elfogadhatatlanságán alapult.
28 A Törvényszék a 2014. szeptember 30‑i tárgyaláson meghallgatta a felperes és a Tanács szóbeli előadásait és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat. A felperes pontosította, hogy a költségekre vonatkozó kereseti kérelmei csak a jelen üggyel – nem pedig a T‑262/12. sz. üggyel – összefüggő költségeket érintették, ami a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítésre került.
29 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2012/635 határozatot és a 945/2012 végrehajtási rendeletet, amennyiben e jogi aktusok a felülvizsgálatot követően fenntartották a nevét a vitatott listákon (a továbbiakban: megtámadott jogi aktusok);
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
30 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– elsődlegesen utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant;
– másodlagosan utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
A perfüggőség miatti elfogadhatatlansági kifogásról
31 A Tanács a jelen kereseti kérelmek mint perfüggőség miatt elfogadhatatlanok elutasítását kéri. A T‑262/12. sz. ügyben a kereseti kérelmek módosítása iránti beadványban a felperes ugyanezen jogalapokra hivatkozva már kérte a megtámadott jogi aktusok megsemmisítését.
32 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint perfüggőség miatt mint elfogadhatatlant el kell utasítani egy keresetet követően benyújtott másik keresetet, amely ugyanazon feleket állítja szembe, ugyanazon jogalapokon alapul, és ugyanazon jogi aktus megsemmisítésre irányul, mint az első kereset (2013. szeptember 16‑i De Nicola kontra EBB ítélet, T‑618/11 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2013:479, 98. pont; lásd szintén ebben az értelemben: 1988. szeptember 22‑i Franciaország kontra Parlament ítélet, 358/85 és 51/86, EBHT, EU:C:1988:431, 12. pont).
33 A kereseti kérelmeknek a Törvényszék Hivatalához az eljárás során benyújtott beadvánnyal történő módosítása a T‑262/12. sz. ügyben fennállóhoz hasonló körülmények esetén olyan eljárási iratnak minősül, amely – a Törvényszék elfogadhatóságra vonatkozó későbbi határozatának a sérelme nélkül – kereset keresetlevéllel történő előterjesztésének felel meg (2012. június 21‑i Hamász kontra Tanács végzés, T‑531/11, EU:T:2012:317, 16. pont).
34 A jelen esetben a T‑262/12. sz. ügyre vonatkozó kereseti kérelmek módosítása iránti beadványban szereplő (fenti 21. pont), valamint a jelen ügy keresetlevelében szereplő (lásd a fenti 20. pontot) megsemmisítés iránti kereseti kérelmek ugyanazon feleket állítják szembe, azokat ugyanazon jogalapokra alapították, valamint ugyanazon jogi aktusok – nevezetesen a 2012/635 határozat és a 945/2012 végrehajtási rendelet – megsemmisítésére irányulnak, amennyiben e jogi aktusok a felülvizsgálatot követően fenntartották a felperes nevét a vitatott listákon.
35 A Tanács – aki a jelen keresettel összefüggésben perfüggőség miatti elfogadhatatlansági kifogást emelt – állításával ellentétben nem tekinthető úgy, hogy az említett kereset előterjesztése a T‑262/12. sz. ügyre vonatkozó kereseti kérelmek módosítása iránti beadvány benyújtásánál későbbi. A benyújtásnak a fenti 20. és 21. pontban említett időpontjából éppen ellenkezőleg kitűnik, hogy e beadványt a jelen ügyben a kereset előterjesztése után nyújtották be.
36 Ezért a Central Bank of Iran kontra Tanács ítéletben (fenti 27. pont, EU:T:2014:777) a 2012/635 határozat és a 945/2012 végrehajtási rendelet megsemmisítése iránti kereseti kérelmeket – amennyiben e jogi aktusok a felülvizsgálatot követően fenntartották a felperes nevét a vitatott listákon – a jelen kereset előterjesztésére tekintettel perfüggőség miatt, mint elfogadhatatlanokat, elutasították.
37 Ebből az következik, hogy a 2012/635 határozat és a 945/2012 végrehajtási rendelet megsemmisítése iránti kereseti kérelmek – amennyiben e jogi aktusok a felülvizsgálatot követően fenntartották a felperes nevét a vitatott listákon – perfüggőség miatt, mint elfogadhatatlanok, nem utasíthatók el.
38 Következésképpen a Tanács által felhozott jelen elfogadhatatlansági kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az arra alapított elfogadhatatlansági kifogásról, hogy a kereset alátámasztása érdekében felhozott valamennyi jogalap a felperes által az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra való hivatkozáson alapul
39 A Tanács azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan, amennyiben az olyan jogalapokra támaszkodik, amelyek közül valamennyi a felperes által az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra való hivatkozáson alapul. Márpedig véleménye szerint a felperes mint az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankja olyan kormányzati szervezet, amely nem részesül az alapvető jogokhoz kapcsolódó olyan védelmekben és biztosítékokban, amelyekre a Törvényszék előtt hivatkozik.
40 A felperes a Tanács által emelt elfogadhatatlansági kifogás elutasítását kéri azzal az indokkal, hogy jogosult az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra hivatkozni, ahogy az a Central Bank of Iran kontra Tanács ítéletben (fenti 27. pont, EU:T:2014:777) megállapításra került.
41 Meg kell jegyezni – a Tanács állításával ellentétben –, hogy nem mindegyik a jelen kereset alátámasztása érdekében felhozott jogalap alapul a felperes által az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra való hivatkozáson. Ezért például az első jogalap mérlegelési hibán alapul. Következésképpen a jelen elfogadhatatlansági kifogás ténybelileg nem megalapozott.
42 Ezenkívül e kivétel jogilag sem megalapozott, amennyiben az ítélkezési gyakorlat szerint az a kérdés, hogy a felperes az általa a második, a harmadik és a negyedik jogalap keretében hivatkozott jogok címzettje‑e, nem e jogalapok, következésképpen pedig a kereset – amely e jogalapokon alapul – elfogadhatóságát, hanem azok megalapozottságát érinti (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 6‑i Post Bank Iran kontra Tanács ítélet, T‑13/11, EU:T:2013:402, 54. pont).
43 Következésképpen a Tanács által emelt jelen elfogadhatatlansági kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani. Ezen elutasítás nem akadályozza – a Tanács által felhozott védekezési jogalapra tekintettel – a felperesnek az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra való hivatkozással kapcsolatos jogosultságának a vizsgálatát, amelyet adott esetben azon jogalapok érdemi vizsgálatának a fázisában kell elvégezni, amelyek e védelmeken és e biztosítékokon alapulnak, nevezetesen a jelen esetben a második, a harmadik és a negyedik jogalap keretében (lásd e tekintetben a későbbi 51–100. pontot és a 112–120. pontot).
44 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen kereset teljes terjedelmében elfogadható.
Az ügy érdeméről
45 A felperes a megtámadott jogi aktusok megsemmisítése iránti kereseti kérelmei alátámasztása érdekében négy jogalapot hoz fel. Az első jogalap a Tanács által elkövetett mérlegelési hibán alapul, amely a megtámadott jogi aktusokban úgy vélte, hogy a 2010/413 határozatnak a 2012/35 határozattal, majd a 2012/635 határozattal módosított 20. cikkében (a továbbiakban: a 2010/413 határozat 20. cikke), valamint a 267/2012 rendelet 23. cikkében előírt kritériumok egyike valamely személy vagy szervezet nevének a vitatott listákra történő felvételéhez teljesült. A második jogalap az indokolási kötelezettség abból eredő megsértésén alapul, hogy a Tanács nem adott megfelelő és elegendő indokokat a megtámadott jogi aktusok igazolásához. A harmadik jogalap a védelemhez való jog, valamint a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog tiszteletben tartása elvének a megsértésén alapul. A negyedik jogalap az arányosság elvének a megsértésén, valamint a felperes alapvető jogai, többek között a tulajdona és a jóhírneve védelméhez való jog megsértésén alapul.
46 A vizsgálatot az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalappal kell kezdeni, és először azt az általános kérdést kell megvizsgálni, hogy a Tanács állításával ellentétben a felperes hivatkozhat‑e az alapvető jogokhoz kapcsolódó, általa felhozott védelmekre és biztosítékokra, másodszor pedig azt a kérdést, hogy megállapítható‑e a jelen esetben konkrétan az indokolási kötelezettség megsértése.
A felperesnek az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra való hivatkozásának a jogosultságáról
47 A felek érvei a fenti 39. és 40. pontban már kifejtésre kerültek, amelyekre következésképpen vissza kell utalni.
48 A felek között nem vitatott, hogy a felperes önálló jogi személyiséggel rendelkezik, következésképpen pedig az iráni államtól formálisan elkülönült jogi személynek minősül.
49 A Central Bank of Iran kontra Tanács ítélet (fenti 27. pont, EU:T:2014:777) 67–71. pontjában hivatkozott indokokból kitűnik, hogy az uniós jog nem tartalmaz olyan szabályt, amely megakadályozná, hogy a jogi személyek – amelyek nemzetközi szervezetek vagy állami szervek – a saját érdekükben az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra hivatkozzanak. Az említett személyek tehát az uniós bíróság előtt hivatkozhatnak ugyanezekre a jogokra, amennyiben ezek a jogok összeegyeztethetők a jogi személyi minőségükkel (2013. szeptember 6‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T‑35/10 és T‑7/11, EBHT, EU:T:2013:397, 70. pont).
50 Ebből következik, hogy a felperes hivatkozhat az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra, amelyeket többek között a második jogalap keretében hoz fel.
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapról
51 A felperes azt állítja, hogy a Tanács nem tartotta tiszteletben az ítélkezési gyakorlat által értelmezett és az EUMSZ 296. cikkből eredő azon kötelezettséget, hogy az általa elfogadott jogi aktusokat indokolja. A Tanács a megtámadott jogi aktusokban nem jelölte meg, hogy a 2010/413 határozat 20. cikkében, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikkében kifejtett melyik konkrét kritériumra alapította a felperes nevének a felülvizsgálatot követően a vitatott listákon történt fenntartását. Azon állítások, amelyek szerint „[r]ész[t] [vett] a szankciók megkerülésére tett tevékenységekben”, valamint „[p]énzügyi támogatást nyújt[ott] az iráni kormánynak”, homályosak, és nem szolgálnak semmilyen konkrét információval arról, hogy pontosan mit rónak fel a felperesnek. A fent említett rendelkezésekben megjelölt bizonyos kritériumokat megközelítőleg írnak le. Az ítélkezési gyakorlatból egyébként kitűnik, hogy a megtámadott jogi aktusok egyedi és konkrét indokait e jogi aktusokkal egyidőben kellett volna vele közölni és az ilyen közlés hiánya a jelen eljárás során nem tehető szabályossá. A jelen esetben a felperes megtette a tőle telhetőt a megtámadott jogi aktusok vitatása érdekében, anélkül hogy ismerte volna azok pontos indokait. Mindazonáltal a felhozott indokok annyira homályosak és pontatlanok, hogy azokra csak általános tagadás formájában lehetett válaszolni – ahogy az a 2012. március 26‑i és október 7‑i levélben, vagy R. tanúvallomásában történt ‑, azok tehát nem felelnek meg az ítélkezési gyakorlat követelményeinek. Ezenkívül a Tanács nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek miatt nem vette figyelembe a felperes azt tanúsító nyilatkozatait, hogy soha nem vett részt az atomfegyverek elterjedésében vagy a szankciók megkerülésében, amely nyilatkozatokat ezt követően megerősítette R. tanúvallomása.
52 A Tanács cáfolja a felperes érveit, és a második jogalap elutasítását kéri. A Tanács szerint a megtámadott jogi aktusok indokai lehetővé tették a felperes számára a vele szemben hozott korlátozó intézkedések jelentőségének a megértését, valamint elegendő információt szolgáltattak számára ahhoz, hogy azokat eredményesen vitathassa. A jelen esetben az szükséges, hogy a megtámadott jogi aktusok a 2010/413 határozat 20. cikkében, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikkében kifejtett kritériumok egyikére tekintettel kellően indokoltak legyenek.
53 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettségnek, amely a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik, a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (lásd: 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EBHT, EU:C:2012:718, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 Az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy az lehetővé tegye az érdekelt számára a meghozott intézkedések indokainak megismerését, az illetékes bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogköre gyakorlását (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 53. pont, EU:C:2012:718, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 A korlátozó intézkedéseket előíró tanácsi jogi aktussal kapcsolatban az indokolásnak meg kell határozni azokat az egyedi és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintettel szemben ilyen intézkedéseket kell hozni (Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 53. pont, EU:C:2012:718, 52. pont).
56 A 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdése, valamint a 267/2012 rendelet 46. cikkének (3) bekezdése is előírja a Tanács számára azt, hogy adja meg az ugyanezen határozat 20. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának, valamint az ugyanezen rendelet 23. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően hozott korlátozó intézkedések egyedi és konkrét indokait, valamint hogy azokat hozza az érintett személyek és szervezetek tudomására (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2011. november 16‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, C‑548/09 P, EBHT, EU:C:2011:735, 48. pont). Az ítélkezési gyakorlat szerint a Tanácsnak főszabály szerint egyedi közléssel kell teljesítenie az indokolási kötelezettségét, mivel kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzététel nem elegendő (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 13‑i Makhlouf kontra Tanács ítélet, T‑383/11, EBHT, EU:T:2013:431, 47. és 48. pont; lásd szintén ebben az értelemben és analógia útján: fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, EU:C:2011:735, 52. pont).
57 Az EUMSZ 296. cikk, valamint a 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdése és a 267/2012 rendelet 46. cikkének (3) bekezdése által megkövetelt indokolásnak igazodnia kell azon rendelkezésekhez, amelyek értelmében a korlátozó intézkedéseket elfogadták. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is meg kell vizsgálni (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 53. pont, EU:C:2012:718, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 Így különösen, a sérelmet okozó aktus indokolása megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 53. pont, EU:C:2012:718, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 A jelen esetben az ügyiratokból kitűnik, hogy a megtámadott jogi aktusok a következő indokokon alapulnak:
„Részvétel a szankciók megkerülésére tett tevékenységekben. Pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak.”
60 Nem vitatott – ahogy az az ellenkérelem 28. és 29. pontjából kitűnik –, hogy a Tanács nem közölt semmilyen kiegészítő indokot a felperessel a jelen kereset előterjesztése – 2012. december 26. – előtt.
61 A Tanács az ellenkérelem 28. pontjában megjelölte, hogy „[a fenti 59. pontban idézett] indokolásban említett tényező, nevezetesen a »[r]észvétel a szankciók megkerülésére tett tevékenységekben« a [felvétel korábban kifejtett] két kritériumának felel[t] meg”, tehát egyrészt az atomfegyverek elterjedéséhez nyújtott „támogatás” kritériumának, „ahogy az a [...] 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontjában, valamint a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjában megjelölésre került”, másrészt pedig „a korlátozó intézkedések megsértésében vagy az azok megkerülésében nyújtott segítség” kritériumának, amely segítséget olyan személynek vagy szervezetnek nyújtanak, akinek, illetve amelynek a nevét felvették az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek listájára, „ahogy az a [...] 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a [2010/413] határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjában megjelölésre került”.
62 Ezenkívül a Tanács az ellenkérelem 29. pontjában megjelölte, hogy „a megtámadott [jogi aktusok] által hozzáadott kiegészítő indok, nevezetesen az, hogy a felperes »[p]énzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak«, a [...] 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában, valamint a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett [...] kritériumnak felel[t] meg”.
63 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a), b) és d) pontja, valamint a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja valamely személy vagy szervezet nevének a vitatott listákra történő felvétele vagylagos kritériumait határozza meg.
64 E kritériumok közül mindenekelőtt a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy be kell fagyasztani azon személyek, szervezetek és szervek valamennyi pénzeszközét és gazdasági erőforrását, akiket, illetve amelyeket az atomfegyverek elterjedésében – többek között a tiltott áruk és technológiák beszerzésében való részvétel által – közreműködőként, azzal közvetlen kapcsolatban állóként vagy ahhoz támogatást biztosítóként ismertek el (az atomfegyverek elterjedéséhez nyújtott támogatás kritériuma). Továbbá a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy be kell fagyasztani azon személyek, szervezetek vagy szervek valamennyi pénzeszközét, akik, illetve amelyek olyan személynek, szervezetnek vagy szervnek nyújtottak segítséget az ugyanezen rendeletben, a 2010/413 határozatban és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa határozataiban foglalt rendelkezések megsértéséhez vagy megkerüléséhez, akinek, illetve amelynek a nevét felvették a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek, szervezetek vagy szervek listájára (a korlátozó intézkedések megkerüléséhez nyújtott segítség kritériuma). Végül a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontja úgy rendelkezik, hogy be kell fagyasztani azon személyek, szervezetek és szervek valamennyi pénzeszközét, akiket, illetve amelyeket úgy ismertek el, mint azon egyéb személyek, szervezetek és szervek, akik, illetve amelyek támogatást, így például anyagi, logisztikai vagy pénzügyi támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, valamint az ahhoz kapcsolódó személyek és szervezetek pénzeszközeit (az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma).
65 Hasonlóan egyrészt a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy be kell fagyasztani azon személyek és szervezetek valamennyi pénzeszközét és gazdasági erőforrását, akik, illetve amelyek az atomfegyverek elterjedésében – többek között tiltott áruk, felszerelések, anyagok és technológiák beszerzésében való részvétel által – közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak (az atomfegyverek elterjedéséhez nyújtott támogatás kritériuma). Másrészt e b) pont úgy rendelkezik, hogy be kell fagyasztani azon személyek és szervezetek valamennyi pénzeszközét, akik, illetve amelyek olyan személynek vagy szervezetnek segítettek abban, hogy elkerüljék az ugyanezen 2010/413 határozat vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa határozatainak a rendelkezéseit, akinek, illetve amelynek a nevét felvették az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedésekkel érintett személyek vagy szervezetek listájára (a korlátozó intézkedések megkerülésében nyújtott segítség kritériuma). Egyébiránt a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontja többek között kimondja, hogy be kell fagyasztani azon személyek és szervezetek valamennyi pénzeszközét, akik, illetve amelyek az iráni kormány részére támogatást nyújtanak (az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma).
66 Mivel a fenti 63. pontban megjelölésre került, hogy a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a), b) és d) pontjában, valamint a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában így meghatározott kritériumok vagylagos kritériumok voltak, mindenekelőtt azt kell pontosítani, hogy e rendelkezésekben az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma milyen mértékben különbözik az atomfegyverek elterjedéséhez nyújtott támogatás kritériumától. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ez utóbbi kritérium azt foglalja magában, hogy az érintett személy vagy szervezet tevékenységei és az atomfegyverek elterjedése közötti közvetlen vagy közvetett kapcsolat fennállása bizonyításra kerüljön. Az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma, amely az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni nyomásgyakorlás megerősítése érdekében kiterjeszti a korlátozó intézkedések hatályát, az érintett személy vagy szervezet minden olyan tevékenységére vonatkozik, amely – az atomfegyverek elterjedésével való minden közvetlen vagy közvetett kapcsolattól függetlenül – mennyiségi vagy minőségi jelentőségénél fogva elősegítheti az ilyen elterjedést úgy, hogy az iráni kormánynak erőforrások vagy anyagi, pénzügyi vagy logisztikai segítség formájában támogatást nyújt az e tevékenység folytatásának a lehetővé tételéhez. Az iráni kormány számára ilyen támogatás nyújtása, valamint az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek folytatása közötti kapcsolat fennállását ezért az alkalmazandó szabályozás vélelmezi, amelynek célja az, hogy megfossza az iránti kormányt bevételi forrásaitól azért, hogy elegendő pénzügyi erőforrás hiányában az atomfegyverek elterjedését célzó programja fejlesztésének a befejezésére kényszerítse.
67 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az elfogadott intézkedés jogalapjának feltüntetésén kívül a Tanácsra háruló indokolási kötelezettségnek pontosan azokra a körülményekre kell vonatkoznia, amelyek lehetővé teszik annak a megállapítását, hogy a felvételre vonatkozó kritériumok közül az egyik vagy a másik teljesül az érintettek esetében (lásd ebben az értelemben: 2009. október 14‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T‑390/08, EBHT, EU:T:2009:401, 83. pont).
68 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a valamely pontos rendelkezésre való hivatkozás elmulasztása nem minősülhet lényeges hibának, amikor a jogalap a jogi aktus más elemei alapján meghatározható. Az ilyen kifejezett hivatkozás azonban nélkülözhetetlen, amikor annak hiányában az érintettek és az uniós bíróság számára bizonytalan maradna a pontos jogalap (1987. március 26‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, 45/86, EBHT, EU:C:1987:163, 9. pont).
69 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott jogi aktusok indokolása tartalmaz‑e a fenti 64. és 65. pontban említett három kritériumra való kifejezett hivatkozásokat, vagy legalábbis azok közül az egyikre vagy a másikra, valamint hogy adott esetben ezen indokolás elegendőnek tekinthető‑e ahhoz, hogy lehetővé tegye a felperes számára a megtámadott jogi aktusok megalapozottságának az ellenőrzését, a Törvényszék előtti védelmének ellátását, ez utóbbi számára pedig felülvizsgálatának a gyakorlását.
70 A fenti 59. pontban kifejtett indokok nem jelölik meg kifejezetten, hogy azok a 267/2012 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében, valamint a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott mely kritériumokhoz kapcsolódnak. Mindazonáltal, amennyiben azok „a szankciók megkerülésére tett tevékenységek[re]” hivatkoznak, könnyen értelmezhetők úgy, hogy a korlátozó intézkedések megkerülésében nyújtott segítség kritériumához kapcsolódnak. Továbbá, ahogy azt a Tanács helyesen megjegyzi, ugyanezen indokokban az arra a tényre való hivatkozás, hogy a felperes „[p]énzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak”, az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériumának felel meg, ami – ahogy a fenti 66. pontban megállapításra került – az atomfegyverek elterjedéséhez nyújtott támogatás kritériumához képest önálló kritériumnak minősül.
71 Ellenben a felperes által az atomfegyverek elterjedéséhez nyújtott esetleges „támogatásra” vagy a tiltott áruk és technológiák beszerzésében való esetleges „részvétel[é]re” utaló tényező hiányában a fenti 59. pontban kifejtett indokok nem kapcsolhatók – ahogy azt a Tanács állítja – az atomfegyverek elterjedéséhez nyújtott támogatás kritériumához.
72 A Tanács az ellenkérelem 26–28. pontjában kétségtelenül azt állítja, hogy a felperes által az atomfegyverek elterjedéséhez vagy a tiltott áruk, felszerelések, anyagok és technológiák beszerzéséhez nyújtott „támogatás” „szükségszerűen” „a[z] [általa] vállalt, az »iráni közhatalom bankárja« feladatköréből” eredt, amennyiben „banki szolgáltatásokat nyújtott az iráni minisztériumoknak és a kormány által ellenőrzött egyéb szervezeteknek, beleértve azokat, amelyek közreműködtek [az atomfegyverek elterjedésében]”, valamint „szükségszerűen közreműködött [az említett elterjedéshez szükséges anyagok és felszerelések] beszerzéseiben” és „fegyverek, valamint egyéb anyagok Iránból más »rosszhírű országokba« történő jogellenes kivitelében [az ilyen beszerzések finanszírozásának a lehetővé tétele érdekében]”.
73 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Tanács gyakorlatilag olyan tényezőkre hivatkozik, amelyek a felperes tevékenységeinek az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris tevékenységeihez való bizonyos fokú kapcsolódását vonják magukkal, és amelyek nem következnek egyértelműen a fenti 59. pontban kifejtett indokokból, és amelyek tehát nem vehetők figyelembe annak meghatározása érdekében, hogy az említett indokokat melyik felvételi kritériumhoz kell kapcsolni.
74 A fenti megjegyzésekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusok indokolásának elegendő jellege kizárólag a korlátozó intézkedések megkerülésében nyújtott segítség kritériuma és az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma tekintetében értékelhető, amely kritériumokra a Tanács hallgatólagosan, ugyanakkor szükségszerűen hivatkozik az említett jogi aktusokban.
75 Amennyiben a megtámadott jogi aktusok a korlátozó intézkedések megkerülésében nyújtott segítség kritériumán alapultak, és mivel az említett jogi aktusokban megjegyzésre került, hogy a felperes „[r]ész[t] [vett] a szankciók megkerülésére tett tevékenységekben”, e jogi aktusok indokolása elégtelen, mivel az nem tesz lehetővé a felperes és a Törvényszék számára azoknak a körülményeknek a megértését, amelyek a Tanácsot annak a megállapításához vezették, hogy e kritérium a felperes esetében teljesült, következésképpen pedig ahhoz, hogy az említett jogi aktusokat elfogadja. Ezen indokolás ugyanis úgy tűnik, mintha magának a kritériumnak a puszta átvétele lenne. Nem tartalmaz azon indokokat pontosító információkat, amelyek miatt e kritérium alkalmazandó a felperesre. Ezért az említett indokolás egyáltalán nem pontosítja a korlátozó intézkedéseket előíró listán szereplő azon személyek, szervezetek vagy szervek nevét, akiknek, illetve amelyeknek a felperes segítséget nyújtott a szankciók megkerülésében, sem pedig e segítség időpontját, körülményeit, valamint annak a módjait. A Tanács nem hivatkozik semmilyen azonosítható műveletre, sem pedig valamely meghatározott segítségre. Minden egyéb pontosítás hiányában ezen indokolás elégtelennek tűnik a felperes számára annak a lehetővé tételéhez, hogy a korlátozó intézkedések megkerülésében nyújtott segítség kritériuma tekintetében ellenőrizze a megtámadott jogi aktusok megalapozottságát, a Törvényszék előtt ellássa védelmét, ez utóbbi számára pedig a felülvizsgálatának gyakorlását (lásd ebben az értelemben: Central Bank of Iran kontra Tanács ítélet, fenti 27. pont, EU:T:2014:777, 91. pont).
76 A Tanács írásbeli beadványaiban kétségtelenül hivatkozott e tekintetben a megtámadott jogi aktusok közvetett indokolására, annak megjegyzésével, hogy a felperes által nyújtott, „a korlátozó intézkedések megsértésében vagy megkerülésében álló segítség” „szükségszerűen” az „[ez utóbbi által] vállalt, az »iráni közhatalom bankárja« feladatköréből” eredt. Véleménye szerint a felperes az említett feladatkör keretében „banki szolgáltatásokat nyújt[ott] az iráni minisztériumoknak és a kormány által ellenőrzött egyéb szervezeteknek, beleértve azokat, amelyek [közreműködtek az atomfegyverek elterjedésében]”.
77 E tekintetben meg kell azonban jegyezni, hogy az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék az adott intézkedések meghozatalának okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára azt, hogy a felülvizsgálatának gyakorlásához elegendő információval rendelkezzen (lásd ebben az értelemben: 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EBHT, EU:C:2004:6, 372. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2007. február 8‑i Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, C‑3/06 P, EBHT, EU:C:2007:88, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A ki nem fejtett indokok ezért figyelembe vehetők, ha az érintettek és a hatáskörrel rendelkező bíróság számára nyilvánvaló jelleggel rendelkeznek.
78 Márpedig nem egyértelmű a jelen esetben, hogy a felperes az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjaként azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek, akik, illetve amelyek közreműködtek az iráni kormányban vagy ez utóbbi ellenőrzése alatt álltak, és akiknek, illetve amelyeknek a nevét felvették az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek listáira, szükségszerűen segítséget nyújtott az említett intézkedések megsértésében vagy megkerülésében úgy, hogy olyan banki szolgáltatásokat nyújtott számukra mint a pénzeszközök rendelkezésre bocsátása. Ugyanis, bár kétségtelen, hogy a felperes az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjaként feladatkörei és jogkörei révén általános jelleggel pénzügyi támogatást nyújtott az iráni kormánynak (lásd a fenti 108. pontot), ebből nem következik szükségszerűen, hogy kifejezetten ilyen segítséget nyújtott az olyan személyeknek vagy szervezeteknek, akik, illetve amelyek közreműködtek e kormányban vagy az ellenőrzése alatt álltak, beleértve azokat, akiknek, illetve amelyeknek a nevét felvették az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek listáira.
79 Következésképpen a Tanács által felhozott közvetett indokolás nem vehető figyelembe a közvetlen indokolás elégtelenségének orvoslása érdekében a korlátozó intézkedések megkerüléséhez nyújtott segítség kritériuma tekintetében.
80 Amennyiben a megtámadott jogi aktusok az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériumán alapulnak, azt kell megvizsgálni e kritérium fenti 66. pontban kifejtett értelmezésének megfelelően, hogy a Tanács hivatkozott‑e a felperes tevékenységeire, amelyek noha ilyenként semmilyen közvetlen vagy közvetett kapcsolatban nem állnak az atomfegyverek elterjedésével, elősegíthetik ez utóbbi fejlesztését úgy, hogy az iráni kormánynak az e tevékenység folytatását lehetővé tévő erőforrásokat vagy segítséget nyújtanak.
81 Jóllehet az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma tekintetében a Tanácsnak ezért pontosítania és konkretizálnia kellett azokat az erőforrásokat vagy segítségeket, amelyeket a felperes az említett kormánynak nyújtott, nem volt köteles a felperes állításával ellentétben a megtámadott jogi aktusok indokolására ezen erőforrások vagy ezen segítségek e kormány általi – az atomfegyverek elterjedésének a folytatása érdekében történő – esetleges felhasználásával kapcsolatban.
82 A jelen esetben a Tanács kifejezetten hivatkozott a „[az iráni kormánynak nyújtott] [p]énzügyi támogatás[ra]”, és az ellenkérelem 29. pontjában azt állította, hogy „[e]zen indokot nem kell[ett] különösebben alátámasztani, mivel magától értetőd[ött], hogy a felperes az iráni kormány bankárjaként ugyanezen kormánynak pénzügyi támogatást nyújt[ott]”.
83 Kétségtelen, hogy a megtámadott jogi aktusok indokolásában az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma tekintetében a Tanács nem hivatkozott kifejezetten azokra a pénzügyi szolgáltatásokra, amelyeket a felperes az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjaként az iráni kormánynak nyújtott.
84 Mindazonáltal a jelen esetben a felperesnek lehetősége volt annak megértésére, hogy a Tanács azokra a pénzügyi szolgáltatásokra hivatkozott, amelyeket az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjaként az iráni kormánynak nyújtott. Írásbeli beadványaiból egyébként kitűnik, hogy megértette azt. A keresetlevél 23. pontjában ugyanis a felperes R. tanúvallomására alapozva megjegyzi, hogy „[a]z [iráni] kormány ügyfeleinek egyike volt”, azonban e tekintetben pontosítja, hogy „[m]ajdnem mindegyik központi bank a kormány bankárjaként jár el, és [hogy] [ezek] kizárólag e tekintetben nyújtanak »pénzügyi támogatást« vagy pontosabban pénzügyi támogatásokat a kormánynak”. A felperes tehát lényegében arra hivatkozva védekezett – ahogy a 2012. október 7‑i levélben (fenti 14. pont) –, hogy semmilyen intézménynek (beleértve az iráni kormányt) nem nyújtott pénzügyi támogatást az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek finanszírozásához.
85 Az a tény, hogy a Tanács a jelen esetben nem pontosította a felperesnek mint az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjának a feladatköreit és jogköreit, nem meghatározó, mivel azokat olyan nyilvánosan elérhető jogszabályi rendelkezések határozzák meg, amelyek következésképpen mindenki által ismertnek vélelmezhetők. A felek között ugyanis nem vitatott, hogy a felperesnek mint az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjának a feladatkörei és jogkörei az Iráni Iszlám Köztársaság 1972. július 9‑én jóváhagyott monetáris és pénzügyi törvénye II. részének 2. fejezetében, különösen pedig az említett törvény 12. és 13. cikkében kerültek meghatározásra. Tekinthető tehát úgy, hogy a megtámadott jogi aktusok arra alapított indokolása, hogy a felperes „[p]énzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak”, hallgatólagosan, azonban szükségszerűen a felperesnek mint az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjának azon feladatköreire és jogköreire utal vissza, amelyek e törvény II. részének 2. fejezetében, különösen pedig ugyanezen törvény 12. és 13. cikkében kerültek meghatározásra.
86 Ezért a jelen eset összefüggésében a Tanács nem volt köteles a pénzügyi szolgáltatásokra és így azon erőforrásokra vagy pénzügyi segítségekre vonatkozó közvetlen indokolást szolgáltatni, amelyeket a felperes az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjaként az iráni kormánynak nyújtott.
87 Ezért az ítélkezési gyakorlat követelményeire tekintettel a megtámadott jogi aktusok kellően indokoltnak tekinthetők az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma esetében.
88 Amennyiben az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi támogatásra alapított indokok a megtámadott jogi aktusokban önálló és elegendő indokolást szolgáltatnak, és amennyiben következésképpen az ugyanezen jogi aktusok alátámasztása érdekében hivatkozott egyéb indokok elégtelensége nem vezethet a megsemmisítésükhöz, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapot el kell utasítani.
89 A fentiekből azonban az következik, hogy kizárólag az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi támogatásra alapított indokok – amennyiben a megtámadott jogi aktusokban önálló és elegendő indokolást szolgáltatnak – vehetők figyelembe a jelen kereset egyéb jogalapjainak a vizsgálatakor, nevezetesen először a védelemhez való jog, valamint a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog tiszteletben tartása elvének a megsértésére alapított harmadik jogalap, másodszor a mérlegelési hibára alapított első jogalap, harmadszor pedig az arányosság elvének, valamint a felperes alapvető jogainak a megsértésére alapított negyedik jogalap vizsgálatakor.
A védelemhez való jog, valamint a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog tiszteletben tartása elvének a megsértésére alapított harmadik jogalapról
90 A felperes azt kifogásolja, hogy a Tanács a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor megsértette az ítélkezési gyakorlat által értelmezett védelemhez való jog, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásának elvét azáltal, hogy nem közölte vele azokat a bizonyítékokat, amelyek igazolták a megtámadott jogi aktusokat, valamint azáltal, hogy nem tette lehetővé számára az említett bizonyítékokra vonatkozó álláspontja megfelelő kifejtését. A jelen esetben a megtámadott jogi aktusok alátámasztását célzó semmilyen bizonyítékot nem közöltek vele az említett jogi aktusok elfogadását megelőzően – vagy akár csak az elfogadásuk óta –, jóllehet több erre irányuló kérelmet nyújtott be, többek között a 2012. november 28‑i levélben (fenti 17. pont). Az a tény, hogy a Tanács a nevének a vitatott listákra történő felvételére vonatkozó, valamely tagállam által küldött javaslatot követett, nem változtat azon, hogy meg kellett volna győződnie e javaslat megalapozottságáról, adott esetben úgy, hogy az érintett tagállamot az azt igazoló bizonyítékok és információk számára történő bemutatására kéri. Mindenesetre a Tanács a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértése nélkül nem kísérelheti meg orvosolni a jelen eljárás keretében a bizonyítékok közlésének ezen hiányát. A Tanács 17576/12 referenciaszámú feljegyzéséből kitűnik, hogy utóbbi a megtámadott jogi aktusokat nem az atomfegyverek elterjedésében vagy a szankciók megkerülésében való részvételét bizonyító tényezőkre tekintettel fogadta el, hanem kizárólag azon jogellenes indok alapján, hogy nevének a vitatott listákra történő felvétele „lényegesen erősítheti az Irán felett jelenleg gyakorolt diplomáciai nyomást”. Egyébiránt a Tanács elmulasztotta a felperes meghallgatását, valamint a felperes által vele közölt ténybeli adatok figyelembevételét.
91 A Tanács cáfolja a felperes érveit, és a harmadik jogalap elutasítását kéri abból az indokból, hogy feltételezve, hogy a felperest megilleti a védelemhez való jog, ezt a jelen esetben tiszteletben tartották, amennyiben a felperest tájékoztatták a megtámadott jogi aktusokról, elegendő információkat és bizonyítékokat közöltek vele az említett jogi aktusok indokainak a megértéséhez, továbbá lehetősége volt e jogi aktusok tekintetében az észrevételeire hivatkozni. Amennyiben a felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy nem ellenőrizte a megtámadott jogi aktusok – amelyeket valamely tagállam javaslatára fogadták el – megalapozottságát, olyan kifogásról lenne szó, amely a jelen jogalap keretében hivatkozottól eltérő kötelezettség megsértéséhez kapcsolódik, és amelyet következésképpen, mint hatástalant, el kellene utasítani.
92 Emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jognak a korlátozó intézkedések elfogadását megelőző eljárás során történő tiszteletben tartásához való alapvető jogot kifejezetten rögzíti az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja, amely Chartának az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése a Szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt ismer el (lásd: Makhlouf kontra Tanács ítélet, fenti 56. pont, EU:T:2013:431, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
93 A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve megköveteli egyrészt, hogy az érdekelt személlyel vagy szervezettel közöljék a számára sérelmet okozó jogi aktust megalapozó, őt terhelő bizonyítékokat, másrészt pedig lehetőséget kell adni az érdekelt személynek vagy szervezetnek arra, hogy az e bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontját megfelelően kifejthesse (lásd analógia útján: 2006. december 12‑i Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ítélet, T‑228/02, EU:T:2006:384, 93. pont).
94 A valamely személy vagy szervezet nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek vagy szervezetek listáján történő fenntartására vonatkozó határozat elfogadásának keretében a Tanácsnak tiszteletben kell tartania e személy vagy e szervezet előzetes meghallgatáshoz való jogát, amikor a nevének a listán történő fenntartására vonatkozó határozatban új bizonyítékokat hoz fel vele szemben, nevezetesen olyanokat, amelyek nem szerepeltek a nevének az e listára történő eredeti felvételére vonatkozó határozatban (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21‑i Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EBHT, EU:C:2011:853, 62. pont; Makhlouf kontra Tanács ítélet, fenti 56. pont, EU:T:2013:431, 42. és 43. pont).
95 A jelen esetben 2012. augusztus 2‑án a Tanács egyedileg közölte a felperessel a megtámadott jogi aktusok arra alapított indokolását, hogy a felperes „[p]énzügyi támogatást nyújt[ott] az iráni kormánynak”. A Tanács által figyelembe vett ezen indokolásra – nem pedig a Tanács 17576/12 referenciaszámú feljegyzésében szereplő és a megtámadott jogi aktusokban átvételre nem került indokolásra – tekintettel kell e jogi aktusok jogszerűségét értékelni.
96 A fenti 87. pontból következik, hogy ezen indokolás az ítélkezési gyakorlat követelményeire tekintettel elegendőnek tekinthető az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma esetében.
97 Egyébiránt a Tanácsnak a jelen esetben nem kellett közölnie a felperessel azokat az okirati bizonyítékokat, amelyeken ezen indokolás alapult, mivel e bizonyítékokat – amelyek pontosan a felperes mint az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankja által az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi szolgáltatásokra vonatkoztak – az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma esetében mindenki által ismertnek, valamint a megtámadott jogi aktusok indokolásában közvetetten szereplőnek lehetett vélelmezni (lásd a fenti 85. pontot). Más kifejezésekkel a Tanácsnak nem kellett magukat azokat a szövegeket a felperesnek bemutatni, amelyek pontosították az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjaként ez utóbbi feladatköreit és jogköreit.
98 A felperes már a megtámadott jogi aktusok elfogadása előtt vitathatta ezen indokolást és az azt alátámasztó bizonyítékokat. A 2012. október 7‑i levélben ezért vitatta, hogy bármilyen intézménynek (beleértve az iráni kormányt) pénzügyi támogatást nyújtott az atomfegyverek elterjedésének a finanszírozásához. Emellett hatékonyan gyakorolhatta a jogorvoslati jogát a jelen kereset keretében arra hivatkozva, hogy „nem támogat[ta] a kormányt pénzügyileg jelentősebb mértékben, mint a világon bármely más központi bank”, valamint hogy „még kevésbé nyújt[ott] a megtámadott jogi aktusokban említett segítséget, nevezetesen az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységekkel összefüggő segítséget”.
99 Következésképpen a felperes védelemhez való jogát, valamint a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jogát a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor tiszteletben tartották.
100 Következésképpen el kell utasítani a védelemhez való jog, valamint a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog tiszteletben tartása elvének a megsértésére alapított harmadik jogalapot.
A mérlegelési hibára alapított első jogalapról
101 A felperes azt állítja, hogy a Tanács mérlegelési hibát követett el nevének a felülvizsgálatot követően a vitatott listákon történő fenntartásával, anélkül hogy teljesítené azokat az alapvető kritériumokat, amelyek a 2010/413 határozat 20. cikkének, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke értelmében lehetővé teszik nevének az említett listákra történő felvételét. A megtámadott jogi aktusokban lévő pontosítások hiányában lehetetlen annak megállapítása, hogy az e rendelkezésekben kifejtett melyik kritériumhoz kapcsolódnak azok az indokok, amelyek szerint „[p]énzügyi támogatást nyújt[ott] az iráni kormánynak”. Ez a jogorvoslati joga gyakorlása jelentős akadályának minősül, és ez ebből a szempontból nem kielégítő és nem megfelelő helyzetbe hozta. Mindenesetre a Tanács mérlegelési hibát követett el annak megállapításával, hogy az említett határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, valamint az említett rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában előírt kritérium, nevezetesen az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma a jelen esetben teljesült. A Tanács 17576/12 referenciaszámú feljegyzéséből – amelyet a 2012. december 10‑i levélhez csatoltak – kitűnik, hogy a megtámadott jogi aktusok valódi indokai azok voltak, hogy nevének a vitatott listára történő felvétele „lényegesen erősít[het]i az Irán felett jelenleg gyakorolt diplomáciai nyomást”. Semmi nem utal arra, hogy a Tanács a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor figyelembe vette azt az indokot, hogy a felperes támogatást nyújtott az iráni kormánynak, ezért az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ezen indok az említett jogi aktusok igazolásához nem releváns. Mindenesetre az az egyedüli állítás, amely szerint bizonyos szolgáltatásokat nyújtott a kormánynak – az e szolgáltatások és az atomfegyverek elterjedése közötti esetleges kapcsolatra vonatkozó bizonyíték hiányában –, az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a megtámadott jogi aktusok igazolásához elégtelen.
102 A Tanács cáfolja a felperes érvelését, és az első jogalap elutasítását kéri abból az indokból, hogy semmilyen mérlegelési hibát nem követett el, ugyanis a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a), b) és d) pontjában kifejtett érdemi kritériumok a felperes esetében teljesültek. A megtámadott jogi aktusokkal hozzáadott kiegészítő indok – nevezetesen az, hogy a felperes „[p]énzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak” – az említett határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, valamint az említett rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában kifejtett, az iráni kormánynak nyújtott támogatásra alapított kritériumnak felelt meg. Ezt az indokot nem volt szükséges alátámasztani, mivel nyilvánvaló volt, hogy a felperes az iráni kormány bankárjaként utóbbinak pénzügyi támogatást nyújtott. Ezt az indokot figyelembe kell venni, mivel az a megtámadott jogi aktusokban kifejezetten említésre került.
103 Ahogy az a fenti 89. és 95. pontból kitűnik, a jelen jogalap vizsgálatának keretében a megtámadott jogi aktusok arra alapított indokolására – nem pedig a Tanács 17576/12 referenciaszámú feljegyzésében szereplő indokolására – tekintettel kell értékelni az említett jogi aktusok jogszerűségét, hogy a felperes „[p]énzügyi támogatást nyújt[ott] az iráni kormánynak”, valamint az első jogalap keretében azt vizsgálni, hogy e jogi aktusok a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában kifejtett, az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma alkalmazhatóságát illetően mérlegelési hibát tartalmaznak‑e.
104 A fenti 85. pontban megjelölt okokból ezen indokolás megalapozottságának az értékeléséhez figyelembe vehetőek a felperesnek mint az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjának a feladatkörei és jogkörei, amelyek az Iráni Iszlám Köztársaság monetáris és pénzügyi törvénye II. részének 2. fejezetében – amely a „Bank Markazi Iran” „feladatköreire és jogköreire” vonatkozik – különösen pedig az említett törvény 12. és 13. cikkében kerültek meghatározásra.
105 Az Iráni Iszlám Köztársaság monetáris és pénzügyi törvényének 12. cikkéből a következők tűnnek ki:
„A Bank Markazi Iran a kormány bankárjaként a következő feladatokat látja el:
a) minisztériumok, kormányzati szervek, a kormányhoz kapcsolódó szervek, állami vállalatok és önkormányzatok, valamint olyan szervezetek számláinak a vezetése, amelyek tekintetében több mint fele részben minisztériumok, kormányzati szervek, a kormányhoz kapcsolódó szervek, állami vállalatok vagy önkormányzatok tulajdonában állnak, valamint az összes banki műveletüknek az irányítása Iránban és külföldön;
b) a kormány képviselőjeként mindenfajta államkötvény és kincstárjegy értékesítése, követeléseknek és az ezekhez kapcsolódó kamatoknak a megtérítése az ilyen képviseleti jogkör természetes személyekre vagy más szervezetekre való átruházásának a jogával;
[…]
e) a kormány és a külföldi országok között kötött monetáris, pénzügyi, kereskedelmi vagy tranzit jellegű megállapodások teljesítése érdekében fizetési megállapodások kötése.”
106 Az Iráni Iszlám Köztársaság monetáris és pénzügyi törvényének 13. cikke továbbá a következőképpen rendelkezik:
„A Bank Markazi Iran a következő jogkörökkel rendelkezik:
1. törvényi felhatalmazással kölcsönök és hitelek nyújtása minisztériumoknak és kormányzati szervezeteknek;
2. törvényi felhatalmazással a kormány, a minisztériumok és a kormányzati szervezetek által vállalt kötelezettségvállalások biztosítása;
3. megfelelő biztosítékok ellenében kölcsönök és hitelek nyújtása, valamint a nyújtott kölcsönök és hitelek biztosítása állami vállalatoknak és önkormányzatoknak, valamint a kormányhoz kapcsolódó szerveknek vagy önkormányzatoknak;
[…]
5. kincstárjegyek és államkötvények, valamint külföldi kormányok vagy nemzetközi akkreditált pénzügyi szervezetek által kibocsátott kötvények vétele és értékesítése […]”
107 E rendelkezésekből kitűnik, hogy a felperes feladata többek között az iráni kormány számláinak a vezetése, az utóbbi nevében és javára pénzügyi műveletek teljesítése vagy kötése, számára kölcsönök vagy hitelek nyújtása, kötelezettségvállalásainak a biztosítása, valamint az általa kibocsátott kötvények vétele és értékesítése.
108 A felperes az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjaként az Iráni Iszlám Köztársaság monetáris és pénzügyi törvénye II. részének 2. fejezetében, különösen pedig az említett törvény 12. és 13. cikkében meghatározásra került feladatkörei és jogkörei révén kétségtelen, hogy olyan pénzügyi szolgáltatásokat nyújtott az iráni kormánynak, amelyek mennyiségi és minőségi jelentőségüknél fogva támogathatják az atomfegyverek elterjedését úgy, hogy e kormánynak erőforrások vagy anyagi, pénzügyi vagy logisztikai segítség formájában támogatást nyújtanak az atomfegyverek elterjedése folytatásának a lehetővé tételéhez.
109 Kétségtelen – ahogy azt a felperes első alkalommal a tárgyaláson állította –, hogy a kölcsönök és hitelek nyújtására vagy a kormány számára biztosítékok szolgáltatására vonatkozó jogkörei a törvényi felhatalmazás megszerzéséhez hasonló feltételektől függtek, amelyek az érintett időszakban soha nem teljesültek, ezért a felperes nem gyakorolta az említett jogköröket, és gyakorlatilag semmilyen erőforrást vagy pénzügyi segítséget nem nyújtott az iráni kormánynak. Ugyanakkor a felperes feladata – aki ezért a törvény által rábízott jogkörök hatásainak a viszonylagossá tétele érdekében hoz fel védekezési jogalapot – az e jogalap alátámasztásra szolgáló tények bizonyítása. Márpedig a jelen esetben a felperes nem szolgáltatott ilyen bizonyítékot. Mindenesetre a felperes által felhozott védekezési jogalap nem alkalmazandó az általa az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjaként az iráni kormánynak nyújtott valamennyi pénzügyi szolgáltatásra, mint a számlák vezetése, a pénzügyi műveletek teljesítése és kötése, vagy a kötvények vétele és értékesítése. Egyébként noha a felperes vitatta, hogy saját pénzügyi erőforrásait az iráni kormány rendelkezésére bocsátotta, mindig is elismerte, hogy ugyanúgy pénzügyi szolgáltatásokat nyújtott számára, mint ahogy valamennyi állami központi bank ilyen szolgáltatásokat nyújt az adott állam kormánya számára. Márpedig e szolgáltatások mennyiségi és minőségi jelentőségüknél fogva támogathatják az iráni kormányt az atomfegyverek elterjedése folytatásának a lehetővé tételéhez.
110 Ezért a Tanács megalapozottan vonta le azt a következtetést, hogy a felperes „[p]énzügyi támogatást nyújt[ott] az iráni kormánynak”, ezért a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában kifejtett, az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma – amely a fenti 66. pontban értelmezésre került – a jelen esetben teljesült.
111 Következésképpen el kell utasítani a mérlegelési hibára alapított első jogalapot.
Az arányosság elvének a megsértésére, valamint a felperes alapvető jogai, többek között a tulajdona és a jóhírneve védelméhez való jog megsértésére alapított negyedik jogalapról
112 A felperes azt kifogásolja, hogy a Tanács a megtámadott jogi aktusokban megsértette a tulajdonhoz való jogát és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát, valamint az arányosság elvét, amennyiben a megtámadott jogi aktusok mindenképpen szükségtelen és aránytalan sérelmet okoztak a javaiban, valamint a jóhírnevében. A jelen esetben a megtámadott jogi aktusoknak jelentős kihatásaik vannak a javaira és a jóhírnevére, valamint – a jelen esetben az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjaként folytatott tevékenységei tekintetében – az iráni nép egészére, ahogy azt R. tanúvallomása bizonyítja. E jogi aktusokat ezért az Unió azon nyilvános nyilatkozataival ellentmondásban fogadták el, amelyek rámutatnak arra, hogy a korlátozó intézkedések nem érintik az iráni népet. A megtámadott jogi aktusok nem a közte és az atomfegyverek elterjedése között fennálló kapcsolatra vonatkozó bizonyítékon, hanem azon az egyedüli körülményen alapulnak, hogy nevének a vitatott listára történő felvétele „lényegesen erősítheti az Irán felett jelenleg gyakorolt diplomáciai nyomást”. Az ilyen indok túlságosan általános, és nem felel meg az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben korlátozó intézkedéseket bevezető uniós szabályozás által kinyilvánított célkitűzésnek, nevezetesen az atomfegyverek elterjedése elleni küzdelemnek, különösen pedig a finanszírozása megelőzésének. A megtámadott jogi aktusok túlságosan általános és homályos indokon alapulnak ahhoz, hogy azt hatékonyan lehessen vitatni. A felperes tehát semmilyen hatékony jogalappal nem rendelkezett nevének a vitatott listákról való törlése érdekében. A megtámadott jogi aktusok tehát a jogbiztonság és a kiszámíthatóság elvét is megsértették.
113 A Tanács cáfolja a felperes érveit és a negyedik jogalap – mint nem megalapozatlan jogalap – elutasítását kéri. A felperes alapvető szabadságainak és jogainak a korlátozását az atomfegyverek elterjedése és annak finanszírozása megszüntetésében rejlő törvényes célkitűzés igazolja, amely maga is a nemzetközi béke és biztonság fenntartására vonatkozó olyan általános célkitűzésnek minősül, amelyet a Törvényszék az Unió által követett közérdekű célkitűzésként már elismert. A megtámadott jogi aktusok a felperes pénzeszközeinek csak egy kis részére alkalmazandók, amely pénzeszközök nagyrészt Iránban vagy harmadik országokban találhatók. Továbbá a 2010/413 határozatnak a 2012/35 határozattal, majd a 2012/635 határozattal módosított 20. cikke (3)–(4a), (6) és (7) bekezdése, valamint a 267/2012 rendelet 24–27. és 28. cikke előírja a befagyasztott pénzeszközök feloldását bizonyos kiadások fedezése érdekében. Ezen mentességek – amelyek közül bizonyos mentességek konkrétan a felperesre vonatkoznak – jelentősen enyhítik a vele szemben hozott szankciók hatását.
114 Az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elvéből az következik, hogy valamely gazdasági tevékenység tilalmának jogszerűsége annak a feltételnek van alárendelve, hogy a tiltó intézkedésnek a szóban forgó szabályozás által követett jogszerű célkitűzés elérésére alkalmasnak és ahhoz szükségesnek kell lennie, beleértve, hogy amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a tekintetbe vett célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (lásd: Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, fenti 49. pont, EU:T:2013:397, 179. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
115 Az ítélkezési gyakorlatból továbbá kitűnik, hogy a felperes által hivatkozott alapvető jogok, nevezetesen a tulajdonhoz való jog és a jóhírnévhez való jog nem abszolút jogok, és azok gyakorlása az Unió által kitűzött közérdekű célok által igazolt korlátozások tárgyát képezheti. Így minden gazdasági vagy pénzügyi jellegű korlátozó intézkedés fogalmilag olyan következményekkel jár, amelyek kihatással vannak az érintett személy vagy szervezet tulajdonhoz való jogára és a jóhírnévhez való jogára, és amelyek ezáltal ez utóbbinak kárt okoznak. A szóban forgó korlátozó intézkedések által követett célkitűzések jelentősége azonban igazolhatja az érintett személyek vagy szervezetek tekintetében a hátrányos következményeket, még akkor is, ha azok jelentősek (lásd ebben az értelemben: 2009. július 9‑i Melli Bank kontra Tanács ítélet, T‑246/08 és T‑332/08, EBHT, EU:T:2009:266, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
116 A jelen esetben a fenti 88., 100. és 110. pontból kitűnik, hogy amennyiben a megtámadott jogi aktusok az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériumán alapulnak, azok nem szenvednek lényeges eljárási szabályok megsértésében, sem pedig mérlegelési hibában, amelyek a megsemmisítésüket igazolnák.
117 Továbbá a fenti 66. pontból kitűnik, hogy a megtámadott jogi aktusokat – amennyiben azok az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériumán alapulnak – az abban rejlő közérdekű célkitűzés igazolja, hogy megfosszák az iráni kormányt minden olyan erőforrástól vagy pénzügyi segítségtől, amely lehetővé teszi számára az atomfegyverek elterjedésének a folytatását, függetlenül attól, hogy a számára ezen erőforrásokat vagy e segítségeket nyújtó személyek vagy szervezetek maguk támogatják‑e az említett elterjedést.
118 Végül a felperesnek okozott kárt illetően kétségtelenül igaz, hogy a megtámadott jogi aktusok jelentős mértékben korlátozzák a tulajdonhoz való jogát, amennyiben többek között nem rendelkezhet a hozzá tartozó azon pénzeszközökkel, amelyek az Unió területén találhatók vagy amelyeket az uniós tagállamok állampolgárai birtokolnak, illetve nem utalhatja át meghatározott felhatalmazások nélkül a hozzá tartozó pénzeszközöket az Unióba. Hasonlóan a megtámadott jogi aktusok súlyosan sértik a felperes jóhírnevét, tekintettel arra, hogy az őt érintő korlátozó intézkedések partnerei és ügyfelei vele szembeni bizonyos mértékű bizalmatlanságát vagy gyanakvását válthatják ki.
119 Mindazonáltal a megtámadott jogi aktusok által a felperesnek okozott hátrányok az e jogi aktusok által követett, a nemzetközi béke és biztonság fenntartására vonatkozó célkitűzés jelentőségével összehasonlítva nem aránytalanok. Annál is inkább ez az eset áll fenn a jelen ügyben, mivel a megtámadott jogi aktusok a felperes eszközeinek csak egy részét érintik. Továbbá a 2010/413 határozatnak a 2012/35 határozattal, majd a 2012/635 határozattal módosított 20. cikke (3)–(4a), (6) és (7) bekezdése, valamint a 267/2012 rendelet 24–27. és 28. cikke előírja a felperes pénzeszközeinek a feloldását bizonyos – különösen a jelentősnek tekintett – kiadások fedezése, a pénzügyi vagy hitelintézetek számára – a kereskedelmi kapcsolatok finanszírozása érdekében – készpénz folyósítása, vagy bizonyos különös kereskedelmi szerződések teljesítése érdekében. Végül meg kell jegyezni, hogy a Tanács nem azt állítja, hogy a felperes maga közreműködött az atomfegyverek elterjedésében. A felperes tehát személyesen nem tanúsít a nemzetközi békére és biztonságra kockázatot jelentő magatartást, ezért a vele szembeni bizalmatlanság foka alacsony.
120 Ilyen körülmények között el kell utasítani az arányosság elvének a megsértésére, valamint a felperes alapvető jogainak, többek között a tulajdona és a jóhírneve védelméhez való jog megsértésére alapított negyedik jogalapot.
121 Ennélfogva a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
122 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Central Bank of Irant kötelezi a költségek viselésére.
Kanninen | Pelikánová | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. március 25‑i nyilvános ülésen.
Aláírások