A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2022. augusztus 1.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Nemzetközi védelmet kérelmezők – 2013/33/EU irányelv – A 20. cikk (4) és (5) bekezdése – Súlyosan erőszakos magatartás – A tagállamoknak az alkalmazandó szankciók meghatározásához való joga – Terjedelem – A befogadás anyagi feltételeinek megvonása”
A C‑422/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) a Bírósághoz 2021. július 9‑én érkezett, 2020. december 30‑i határozatával terjesztett elő
a Ministero dell’Interno
és
TO
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),
tagjai: I. Jarukaitis tanácselnök, D. Gratsias (előadó) és Csehi Z. bírák,
főtanácsnok: J. Richard de la Tour,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: L. D’Ascia és D. G. Pintus avvocati dello Stato,
– a belga kormány képviseletében M. Jacobs és M. Van Regemorter, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Detheux avocat,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,
– a német kormány képviseletében J. Möller és A. Hoesch, meghatalmazotti minőségben,
– a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és M. Gijzen, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Azéma és E. Montaguti, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 96. o.) 20. cikke (4) és (5) bekezdésének az értelmezésére irányul.
2 E kérelmet a Ministero dell’Interno (belügyminisztérium, Olaszország) és TO között, TO‑nak a Prefettura di Firenze (firenzei prefektúra, Olaszország) azon határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amely megvonta tőle a befogadás anyagi feltételeit.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 Az 1. cikkének megfelelően a 2013/33 irányelv célja, hogy megállapítsa a nemzetközi védelmet kérelmezők (a továbbiakban: kérelmezők) tagállamokbeli befogadásának szabályait.
4 Az említett irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke szerint:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]
f) »befogadási feltételek«: a tagállamok által a menedékkérőkre vonatkozóan ennek az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések összessége;
g) »a befogadás anyagi feltételei«: azok a befogadási feltételek, amelyek a természetben, illetve pénzjuttatás vagy utalvány formájában nyújtott szállást, étkezést és ruházatot, vagy e három kombinációját, illetve a napi szükségleteket fedező juttatást jelentik;
[…]
i) »befogadó állomás«: a kérelmezők közös elszállásolására szolgáló bármely hely;
[…]”
5 Az említett irányelvnek az „Őrizet” című 8. cikke a (3) bekezdésében a következőket írja elő:
„A kérelmezőt csak akkor lehet őrizetbe venni, ha:
[…]
e) a nemzetbiztonság vagy a közrend védelme szükségessé teszi;
[…]”
6 Az említett irányelvnek „A befogadás anyagi feltételeire és az egészségügyi ellátásra vonatkozó általános szabályok” című 17. cikke az (1)–(4) bekezdésében a következőket írja elő:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a befogadás anyagi feltételei a nemzetközi védelem iránti kérelmük benyújtása időpontjában a kérelmezők rendelkezésére álljanak.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a befogadás anyagi feltételei olyan megfelelő életszínvonalat biztosítanak a kérelmezők számára, amely garantálja alapszükségleteiket és óvja testi és szellemi egészségüket.
A tagállamok ezt az életszínvonalat biztosítják a 21. cikk szerinti kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek egyedi helyzetében, valamint az őrizetben tartott személyek viszonylatában.
(3) A tagállamok a befogadás valamennyi vagy egyes anyagi feltételeit és az egészségügyi ellátást ahhoz a feltételhez köthetik, hogy a kérelmezők ne rendelkezzenek kellő fedezettel az egészségi állapotuknak megfelelő és az alapszükségleteiket biztosító életszínvonal megteremtéséhez.
(4) A tagállamok megkövetelhetik a kérelmezőktől, hogy a (3) bekezdés előírása szerint fedezzék a befogadás ezen irányelvben előírt anyagi feltételeinek és az egészségügyi ellátásnak a költségeit, vagy azokhoz járuljanak hozzá, ha a kérelmezők elegendő erőforrással rendelkeznek, például már megfelelő ideje dolgoznak.
Ha kiderül, hogy egy kérelmező kellő fedezettel rendelkezett a befogadás anyagi feltételei és az egészségügyi ellátás biztosítására, miközben ezeket az alapvető szükségleteket részére biztosították, a tagállamok a kérelmezőtől visszatérítést kérhetnek.”
7 Ugyanezen irányelvnek „A befogadás anyagi feltételeinek részletes szabályai” című 18. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„Amennyiben a szállást természetben biztosítják, annak az alábbi formák egyikében vagy azok kombinálásával kell történnie:
a) a kérelmezők elszállásolására szolgáló épületek a határon vagy tranzitzónában benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálata alatt;
b) megfelelő életszínvonalat biztosító befogadó állomások;
c) magánházak, lakások, szállodák, vagy a kérelmezők elszállásolására átalakított más épületek.”
8 Ezen irányelv 20. cikke – amely a III. fejezet egyetlen rendelkezése – „A befogadás anyagi feltételeinek korlátozása vagy megvonása” címet viseli. E cikk szövege a következő:
„(1) A tagállamok korlátozhatják vagy kivételes és kellően indokolt esetekben megvonhatják a befogadás anyagi feltételeit, amennyiben a kérelmező:
a) a hatáskörrel rendelkező hatóság által meghatározott tartózkodási helyet annak értesítése vagy – ha engedélyköteles – annak engedélye nélkül elhagyja; vagy
b) jelentési kötelezettségeinek, illetve a tájékoztatásra vagy a menedékjogi eljárással kapcsolatos személyes meghallgatásra szóló felszólításoknak a nemzeti jogban előírt észszerű határidőn belül nem tesz eleget; vagy
c) a [nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.)] 2. cikk[ének] q) pontjában meghatározottak szerint ismételt kérelmet nyújtott be.
Az a) és b) esetek tekintetében, amennyiben a kérelmezőt megtalálják, vagy önként jelentkezik a hatáskörrel rendelkező hatóságnál, az eltűnés okai alapján kellően indokolt határozatot kell hozni a befogadás korlátozott vagy megvont anyagi feltételei egy részének vagy összességének visszaállításáról.
(2) A tagállamok akkor is korlátozhatják a befogadás anyagi feltételeit, ha megállapítják, hogy a kérelmező az adott tagállamba való érkezését követően az észszerűen lehetséges legrövidebb időn belül nem nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet, és ezt nem tudja kellően megindokolni.
(3) A tagállamok korlátozhatják vagy megvonhatják a befogadás anyagi feltételeit, amennyiben a kérelmező elhallgatta, hogy anyagi forrásokkal rendelkezik, és így jogtalanul vette igénybe a befogadás anyagi feltételeinek keretében nyújtott juttatásokat.
(4) A tagállamok a befogadó állomások szabályainak súlyos megsértése, valamint súlyosan erőszakos magatartás esetén szankciókat írhatnak elő.
(5) Az e cikk (1), (2), (3) és (4) bekezdésében említett, a befogadás anyagi feltételeinek korlátozására vagy megvonására, illetve a szankciókra vonatkozó döntéseket egyedileg, tárgyilagosan és elfogulatlanul hozzák meg, és azokat indokolással látják el. A határozatoknak az érintett személy sajátos helyzetén kell alapulniuk, különös tekintettel a 21. cikk hatálya alá tartozó személyekre, figyelembe véve az arányosság elvét. A tagállamok mindenkor biztosítják az orvosi ellátáshoz való hozzáférést a 19. cikkel összhangban, és valamennyi kérelmező számára méltó életszínvonalat biztosítanak.
(6) A tagállamok biztosítják, hogy a határozatoknak az (5) bekezdéssel összhangban történő meghozatala előtt nem vonják meg, illetve nem korlátozzák a befogadás anyagi feltételeit.”
9 A 2013/33 irányelv „Általános elv” című 21. cikke szerint a tagállamok az ezen irányelv végrehajtására hozott nemzeti jogukban figyelembe veszik az olyan kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek egyedi helyzetét, mint többek között a kiskorúak és a kísérő nélküli kiskorúak.
Az olasz jog
10 A 2015. augusztus 18‑i decreto legislativo no 142 – Attuazione della direttiva 2013/33/UE recante norme relative all’accoglienza dei richiedenti protezione internazionale, nonché della direttiva 2013/32/UE, recante procedure comuni ai fini del riconoscimento e della revoca dello status di protezione internazionale (a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 2013/33/EU irányelv, valamint a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2012/32/EU irányelv végrehajtásáról szóló, 142. sz. törvényerejű rendelet, a GURI 2015. szeptember 15‑i 214. száma, 1. o.) az alapeljárás tényállására alkalmazandó változatának (a továbbiakban: 142/2015. sz. törvényerejű rendelet) 14. cikke a következőképp rendelkezik:
„(1) Az a kérelmező, aki [menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás elismerése iránt] kérelmet nyújtott be, és nem rendelkezik elegendő eszközzel ahhoz, hogy a saját és a családtagjai megélhetéséhez megfelelő életszínvonalat biztosítson, családtagjaival együtt a jelen rendelet szerinti befogadási intézkedésekben részesülhet.
[…]
(3) A jelen rendeletben előírt befogadási intézkedésekben való részesüléshez a kérelmezőnek a kérelme benyújtásának időpontjában nyilatkoznia kell arról, hogy nem rendelkezik megfelelő anyagi fedezettel. A prefektúra – területi kormányhivatal az (1) bekezdésben említett megélhetési eszközök elégtelenségét a szociális segély éves összegéhez viszonyítva értékeli.
[…]”
11 A törvényerejű rendelet 23. cikke értelmében:
„(1) Az [érkezési befogadási] központok helye szerinti tartomány prefektusa indokolt határozatban rendeli el a befogadási intézkedések visszavonását a következő esetekben:
[…]
e) a menedékkérő szálláshelyéül szolgáló befogadó központ szabályainak a kérelmező általi súlyos vagy ismételt megsértése, ideértve az ingó vagy ingatlan javakban okozott szándékos károkat, illetve a súlyosan erőszakos magatartást is.
(2) A visszavonásról szóló határozatot a kérelmező helyzetének figyelembevételével kell elfogadni, különös tekintettel [a sajátos igényekkel rendelkező személyek befogadására vonatkozó] feltételekre.
[…]
(4) Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben a központ vezetője a prefektúra – területi kormányhivatal részére jelentést küld az esetleges visszavonás alapjául szolgáló tényekről azok bekövetkezéstől számított három napon belül.
(5) A befogadási intézkedések visszavonására vonatkozó határozat a közlés időpontjában lép hatályba […]. A határozatot a központ vezetőjével is közölni kell. A visszavonásról szóló határozat ellen az illetékes regionális közigazgatási bíróság előtt lehet jogorvoslattal lehet élni.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
12 TO nemzetközi védelmet kérelmezőként rendelkezett a befogadás 142/2015. sz. törvényerejű rendeletben előírt anyagi feltételeivel, és átmeneti befogadó állomáson helyezték el.
13 Az illetékes rendőri hatóság által a firenzei prefektúra részére továbbított 2019. június 28‑i jelentésből kitűnik, hogy egy vasútállomáson TO egy másik nemzetközi védelmet kérelmezővel együtt szóban és fizikailag bántalmazott egy vasúti alkalmazottat és Firenze város két rendőrtisztjét. Ez utóbbi három személy olyan sérüléseket szenvedett, amelyek a helyi mentőszolgálatnak kellett ellátnia.
14 A firenzei prefekúra, miután felhívta TO‑t észrevételeinek előterjesztésére, amit az nem tett meg, a 142/2015. sz. törvényerejű rendelet 14. cikkének (3) bekezdése és 23. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján elfogadott határozattal megvonta tőle a befogadás anyagi feltételeit.
15 TO e határozattal szemben keresetet indított a Tribunale amministrativo regionale per la Toscana (toszkánai regionális közigazgatási bíróság, Olaszország) előtt. E bíróság helyt adott a keresetnek, és megsemmisítette a firenzei prefektúra határozatát. Lényegében úgy ítélte meg, hogy a 142/2015. sz. törvényerejű rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontja ellentétes a Bíróság által a 2019. november 12‑i Haqbin ítéletben (C‑233/18, EU:C:2019:956) értelmezett uniós joggal, mivel e rendelkezés az alapügyben szereplőhöz hasonló tényállás esetén egyetlen lehetséges szankcióként a befogadás anyagi feltételeinek a megvonását írja elő.
16 A belügyminisztérium fellebbezést nyújtott be a Tribunale amministrativo regionale per la Toscana (toszkánai regionális közigazgatási bíróság) határozatával szemben a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország), azzal az indokkal, hogy az említett bíróság tévesen alkalmazta mind a nemzeti jogot, mind pedig a Bíróság által a 2019. november 12‑i Haqbin ítéletben (C‑233/18, EU:C:2019:956) értelmezett uniós jogot.
17 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy kétségei vannak a 2019. november 12‑i Haqbin ítéletnek (C‑233/18, EU:C:2019:956) a Tribunale amministrativo regionale per la Toscana (toszkánai regionális közigazgatási bíróság) általi értelmezését illetően.
18 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben emlékeztet arra, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdése szerint a tagállamok a befogadó állomások szabályainak súlyos megsértése, valamint súlyosan erőszakos magatartás esetén szankciókat írhatnak elő. Márpedig nem kétséges, hogy a „szankció” e rendelkezés szerinti fogalma főszabály szerint a befogadás anyagi feltételeinek megvonását és korlátozását is magában foglalja, amint azt egyébként a Bíróság is elismerte a 2019. november 12‑i Haqbin ítéletben (C‑233/18, EU:C:2019:956).
19 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy visszaélésekhez vezetne, ha nem lenne lehetséges a befogadás anyagi feltételeinek megvonása még olyan, különösen súlyos, jogellenes cselekmények esetében sem, amelyek fizikai erőszakkal vagy kábítószer értékesítésével járnak. Az ilyen cselekmények miatti olyan, kevésbé szigorú szankciók, mint az érintett személynek a befogadó állomás elkülönített részén vagy más szálláshelyen való elhelyezése, hatástalanok lehetnek.
20 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az alkalmazandó olasz jogszabályok szerint a külföldi állampolgárok nem kaphatnak munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tartózkodási engedélyt, ha különösen súlyosnak és jogellenesnek tekintett bűncselekmények miatt ítélték el őket. Márpedig nem lenne észszerű, ha a hasonló mértékben jogellenes cselekmények elkövetői elkerülhetnék a legszigorúbb szankciókat, amennyiben olyan nemzetközi védelmet kérelmezők, akik – a 2019. november 12‑i Haqbin ítélet (C‑233/18, EU:C:2019:956) alapjául szolgáló ügy alapeljárásának felperesétől eltérően – nem tartoznak a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek 2013/33 irányelv 21. cikke szerinti kategóriájába. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis az ezen ítéletből eredő elveknek az ilyen személyekre való kiterjesztése azonos bánásmód alkalmazását jelentené eltérő helyzetekre.
21 Ráadásul a 2013/33 irányelv 20. cikke (4) bekezdésének azon értelmezése, amelyre a Tribunale amministrativo regionale per la Toscana (toszkánai regionális közigazgatási bíróság) támaszkodott, nem veszi figyelembe a 2019. november 12‑i Haqbin ítélet (C‑233/18, EU:C:2019:956) 44. pontjában szereplő azon megállapítást, amely szerint, ha a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a befogadás anyagi feltételeire vonatkozó intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy megvédjék magukat a befogadási rendszerrel való visszaélés kockázatától, akkor rendelkezniük kell ezzel a lehetőséggel a befogadó állomások szabályainak súlyos megsértése, valamint súlyosan erőszakos magatartás esetén is.
22 Az emberi méltóság tiszteletben tartását illetően, amelyet a Bíróság a 2019. november 12‑i Haqbin ítéletben (C‑233/18, EU:C:2019:956) kiemelt, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy úgy tűnik, ezt az eljárási garanciák – különösen a teljes körű vizsgálat elvégzésére vonatkozó kötelezettség, valamint a közigazgatási aktusok indokolására vonatkozó kötelezettség – szigorú tiszteletben tartása biztosítja. E garanciák célja a 2019. november 12‑i Haqbin ítélet (C‑233/18, EU:C:2019:956) 46. pontjában hivatkozott azon kockázat megelőzése, amely szerint a befogadás anyagi feltételeinek megvonása megfosztja az érintett személyt attól a lehetőségtől, hogy a legalapvetőbb szükségleteit kielégítse, mint például a szállás, az étkezés, a ruházkodás és a mosdás, és így állapota a méltányos életszínvonal tiszteletben tartásával összeegyeztethetetlen mértékben romlik.
23 Végül a kérdést előterjesztő bíróság arra is választ vár, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdése alapján szankcionálható „súlyosan erőszakos magatartás” kiterjed‑e a befogadó állomáson kívül elkövetett cselekményekre is.
24 E körülmények között határozott úgy a Consiglio di Stato (államtanács), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Ellentétes‑e a [2013/33] irányelv 20. cikkének (4) és (5) bekezdésével az a nemzeti szabályozás, amely a »kiszolgáltatott helyzetben lévő személynek« nem minősülő nagykorú kérelmezővel szemben a befogadási intézkedések visszavonását írja elő abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy a kérelmező a befogadóállomáson kívül hivatalos személyekkel és/vagy közszolgálatot ellátó személyekkel szemben fizikai erőszak alkalmazásában megnyilvánuló súlyosan erőszakos magatartást tanúsított, és a sértetteknek olyan sérüléseket okozott, amelyek miatt a helyi elsősegély‑szolgálatnál ellátást kellett igénybe venniük?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
25 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés két részből áll, amelyeket külön‑külön kell vizsgálni.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés első részéről
26 Kérdésének első részével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az alkalmazandó a befogadó állomáson kívül tanúsított súlyosan erőszakos magatartásra is.
27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdése szerint a tagállamok „a befogadó állomások szabályainak súlyos megsértése, valamint súlyosan erőszakos magatartás esetén szankciókat írhatnak elő.”
28 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2020. január 28‑i Bizottság kontra Olaszország [A késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv] ítélet, C‑122/18, EU:C:2020:41, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Ami a 2013/33 irányelv 20. cikke (4) bekezdésének szövegét illeti, abból kitűnik, hogy „a befogadó állomások szabályainak súlyos megsértése” és a „súlyosan erőszakos magatartás” két külön esetet jelent, amelyek bármelyike elegendő a szankció kiszabásának igazolásához.
30 Az említett rendelkezés szövegében foglalt, kifejezett ellenkező értelmű korlátozás hiányában azonban, és tekintettel arra, hogy az uniós jog rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok hatékonysága fennmaradjon (lásd ebben az értelemben: 2019. március 21‑i Falck Rettungsdienste és Falck ítélet, C‑465/17, EU:C:2019:234, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), meg kell állapítani, hogy a „súlyosan erőszakos magatartás” fogalom az elkövetés helyétől függetlenül minden ilyen jellegű magatartásra kiterjed.
31 Ha ugyanis az uniós jogalkotó szándéka az lett volna, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdésében csak a nemzetközi védelmet kérelmező által a befogadó állomáson tanúsított, súlyosan erőszakos magatartásra vonatkozzon, az ilyen magatartás esetére való kifejezett hivatkozás nem lett volna szükséges, mivel az ilyen, befogadó állomáson tanúsított magatartás kétségtelenül ezen állomás szabályozásának súlyos megsértését jelentené, és következésképpen a rendelkezésben említett első eset alá tartozna, a második eset pedig felesleges lenne.
32 A fenti megfontolásokat megerősíti mind a 2013/33 irányelv 20. cikke (4) bekezdésének szövegkörnyezete, mind pedig e rendelkezés célja.
33 A szövegkörnyezetet illetően elegendő megállapítani, hogy a 20. cikk (1)–(3) bekezdése olyan eseteket szabályoz, amelyek igazolhatják a befogadó állomáson tanúsított magatartással össze nem függő, a befogadás anyagi feltételeinek az esettől függően történő korlátozását vagy megvonását.
34 A célkitűzést illetően, mivel a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdése arra irányul, hogy a tagállamok számára lehetővé tegye, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező által tanúsított súlyosan erőszakos ilyen magatartás által a közrendre, valamint a személyek és a vagyon biztonságára jelentett veszélyre tekintettel megfelelő módon szankcionálják az ilyen magatartást (lásd ebben az értelemben: 2019. november 12‑i Haqbin ítélet, C‑233/18, EU:C:2019:956, 44. pont), semmi nem igazolja e lehetőségnek kizárólag a befogadó állomáson tanúsított súlyosan erőszakos magatartásokra való korlátozását.
35 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a befogadó állomáson kívül tanúsított, súlyosan erőszakos magatartásra.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés második részéről
36 Kérdésének második részével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) és (5) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az olyan nemzetközi védelmet kérelmezővel szemben, aki hivatalos személyekkel szemben súlyosan erőszakos magatartást tanúsított, az ezen irányelv 2. cikkének f) és g) pontja értelmében vett, befogadás anyagi feltételeinek megvonásában álló szankciót alkalmaznak.
37 E tekintetben a Bíróság a 2019. november 12‑i Haqbin ítélet (C‑233/18, EU:C:2019:956) 44. pontjában kétségtelenül megállapította, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdése nem zárja ki kifejezetten, hogy a szankció a befogadás anyagi feltételeire vonatkozzon.
38 Ugyanezen pontban hozzátette, hogy ha a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy intézkedéseket tegyenek e feltételek tekintetében annak érdekében, hogy megvédjék magukat a befogadási rendszerrel való visszaélés kockázatától, akkor szintén rendelkezniük kell ezzel a lehetőséggel a befogadó állomások szabályainak súlyos megsértése, valamint súlyosan erőszakos magatartás esetén, az ilyen cselekmények ugyanis alkalmasak arra, hogy megzavarják a közrendet, valamint a személyek és a vagyon biztonságát.
39 A Bíróság ugyanakkor kimondta, hogy egy olyan szankció kiszabása, amely kizárólag a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdésében említett ok alapján a befogadásnak a szállással, az étkezéssel vagy a ruházattal kapcsolatos valamennyi anyagi feltételének – akár ideiglenesen való – megvonásában nyilvánul meg, összeegyeztethetetlen az ezen irányelv 20. cikke (5) bekezdésének harmadik mondatából eredő azon kötelezettséggel, hogy méltó életszínvonalat biztosítson a kérelmező számára, mivel ez megfosztja a kérelmezőt az olyan legalapvetőbb szükségletek kielégítésének lehetőségétől, mint a szállás, az étkezés, a ruházkodás és a mosdás (2019. november 12‑i Haqbin ítélet (C‑233/18, EU:C:2019:956, 47. pont).
40 Az ilyen szankció ezenkívül a 2013/33 irányelv 20. cikke (5) bekezdésének második mondatában foglalt arányossági követelmény megsértését is jelentené, mivel még az ezen irányelv 20. cikkének (4) bekezdésében szereplő szabályszegések vagy magatartások büntetőjogi megtorlására irányuló legszigorúbb szankciók sem foszthatják meg a kérelmezőt a legalapvetőbb szükségletei kielégítésének lehetőségétől (2019. november 12‑i Haqbin ítélet (C‑233/18, EU:C:2019:956, 48. pont).
41 E megfontolásokra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott azon körülmény, amely szerint a szankcionálandó magatartás különösen súlyos és jogellenes, nem vezethet eltérő következtetésre.
42 Ugyanezen okból nem vonható párhuzam a nemzetközi védelmet kérelmező személy helyzete között abban az esetben, amikor képtelen kielégíteni a legalapvetőbb szükségleteit, és azon harmadik országbeli állampolgár helyzete között, akitől megtagadják a munkavállalókat vagy önálló vállalkozókat megillető tartózkodási engedélyt.
43 A Bíróság ugyanakkor a 2019. november 12‑i Haqbin ítélet (C‑233/18, EU:C:2019:956) 52. pontjában kiemelte, hogy a tagállamok a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) bekezdésében meghatározott esetekben az adott ügy körülményeire tekintettel és az ezen irányelv 20. cikkének (5) bekezdésében előírt követelmények tiszteletben tartása mellett kiszabhatnak olyan szankciókat, amelyek nem eredményezik a kérelmezőnek a befogadás anyagi feltételeitől való megfosztását, mint például azt, hogy a kérelmezőt a befogadó állomás elkülönített részében tartsák, és megtiltsák számára, hogy kapcsolatba lépjen a befogadó állomás bizonyos lakóival, vagy másik befogadó állomásra, illetve az említett irányelv 18. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti más szálláshelyre költöztessék.
44 A Bíróság az ítélet ugyanezen pontjában azt is kifejtette, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) és (5) bekezdése sem akadályozza meg, hogy a kérelmezőt az említett irányelv 8–11. cikkében előírt feltételek teljesülése esetén az ezen irányelv 8. cikke (3) bekezdésének e) pontja szerint őrizetbe vegyék.
45 A súlyosan erőszakos magatartást elkövetőjének minősülő, nemzetközi védelmet kérelmező személytől a befogadás anyagi feltételeit megvonó határozatot a nemzeti jog szerint övező eljárási garanciákat illetően meg kell állapítani, hogy az ilyen garanciák – bármilyen fontosak is – nem teszik lehetővé annak a kockázatnak a kizárását, hogy az érintett kérelmező e visszavonás miatt azon legalapvetőbb szükségleteit, mint a szállás, az étkezés, a ruházkodás és a mosdás, kielégítse, amelyekre a Bíróság a 2019. november 12‑i Haqbin ítéletének (C‑233/18, EU:C:2019:956) 46. pontjában hivatkozott.
46 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a 2019. november 12‑i Haqbin ítélet (C‑233/18, EU:C:2019:956) 46–52. pontjában kifejtett és lényegében a jelen ítélet 39–45. pontjában átvett megfontolások – amint az e pontokból és az ott értelmezett rendelkezések szövegéből egyértelműen kitűnik – minden nemzetközi védelmet kérelmezőre nézve érvényesek, nem pedig kizárólag azon kérelmezőkre, akik a 2013/33 irányelv 21. cikke értelmében „kiszolgáltatott helyzetben lévő személynek” minősülnek, és akikről a 2019. november 12‑i Haqbin ítélet (C‑233/18, EU:C:2019:956) 53–55. pontjában szó van.
47 A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdés második részére azt a választ kell adni, hogy a 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az olyan nemzetközi védelmet kérelmezővel szemben, aki hivatalos személyekkel szemben súlyosan erőszakos magatartást tanúsított, a befogadásnak az ezen irányelv 2. cikkének f) és g) pontja szerinti, szállással, étkezéssel vagy ruházattal kapcsolatos anyagi feltételei megvonásában álló szankciót szabjanak ki, amennyiben az azzal a hatással járna, hogy e kérelmezőt megfosztanák legalapvetőbb szükségletei kielégítésének lehetőségétől. Az említett 20. cikk (4) bekezdése szerinti egyéb szankciók kiszabásának minden körülmények között tiszteletben kell tartania az e cikk (5) bekezdésében foglalt, különösen az arányosság elvének és az emberi méltóságnak a tiszteletben tartására vonatkozó feltételeket.
A költségekről
48 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 20. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a befogadó állomáson kívül tanúsított, súlyosan erőszakos magatartásra.
2) A 2013/33 irányelv 20. cikkének (4) és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az olyan nemzetközi védelmet kérelmezővel szemben, aki hivatalos személyekkel szemben súlyosan erőszakos magatartást tanúsított, a befogadásnak az ezen irányelv 2. cikkének f) és g) pontja szerinti, szállással, étkezéssel vagy ruházattal kapcsolatos anyagi feltételei megvonásában álló szankciót szabjanak ki, amennyiben az azzal a hatással járna, hogy e kérelmezőt megfosztanák legalapvetőbb szükségletei kielégítésének lehetőségétől. Az említett 20. cikk (4) bekezdése szerinti egyéb szankciók kiszabásának minden körülmények között tiszteletben kell tartania az e cikk (5) bekezdésében foglalt, különösen az arányosság elvének és az emberi méltóságnak a tiszteletben tartására vonatkozó feltételeket.
Aláírások