PEDRO CRUZ VILLALÓN
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2014. január 9.(1)
C‑435/12. sz. ügy
ACI Adam BV,
Alpha International BV,
AVC Nederland BV,
BAS Computers & Componenten BV,
Despec BV,
Dexxon Data Media and Storage BV,
Fuji Magnetics Nederland,
Imation Europe BV,
Maxell Benelux BV,
Philips Consumer Electronics BV,
Sony Benelux BV,
Verbatim GmbH,
kontra
Stichting de Thuiskopie,
Stichting Onderhandelingen Thuiskopie vergoeding
(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Szellemi tulajdon – Szerzői és szomszédos jogok – 2001/29/EK irányelv – Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása – Kizárólagos többszörözési jog – Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja – Az 5. cikk (5) bekezdése – Kivételek és korlátozások – A magáncélú másolat kivétele – Hatály – Jogellenes forrásból történő többszörözések – A magáncélú másolat után járó díj – 2004/48/EK irányelv – A szellemi tulajdonjogok érvényesítése – 14. cikk – Költségek – Hatály”
1. A Bíróság elé jelen ügyben több olyan új kérdést terjesztenek előzetes döntéshozatalra, amelyek elsődlegesen az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és különösen annak 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának(2) értelmezését érintik, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a magáncélú másolat címén kivételt állapítsanak meg a szerzői és szomszédos jogok jogosultjainak(3) kizárólagos többszörözési joga alól.
2. A kérdést előterjesztő bíróság által feltett fő kérdés konkrétabban arra vonatkozik, hogy a magáncélú másolat kivétele csak a jogszerű forrásokból történő többszörözésekre alkalmazható‑e, valamint ezen túlmenően, hogy a magáncélú másolat után járó díjat csak a jogszerű forrásokból történő többszörözések után lehet‑e kiszámítani és beszedni.(4)
3. A 2001/29 irányelv értelmezésével kapcsolatos olyan, több nemzeti bíróság által felvetett kérdésről(5) van tehát szó, amelyet egyes tagállamokban vagy a nemzeti jogalkotó(6) vagy a nemzeti bíróságok(7) már eldöntöttek, e kérdés kapcsán azonban a Bíróság még nem adott választ,(8) az vitatott a jogtudományban is,(9) és ebből következően bizonyos jelentőséggel bír.
4. E jelentőséget fokozza az a körülmény, hogy a magáncélú másolat kivételére az alapeljárás egyes felei, illetve jogelméleti tudósok egy része is úgy hivatkozik, mint a jogosultak részére a művek és más védelem alatt álló teljesítmények interneten, engedély nélkül történő terjesztése által okozott károk kompenzációjára, legalábbis a „szerzői jogi kalózkodás” elleni hatékony küzdelmet lehetővé tévő műszaki intézkedések hiányában.
I – Jogi háttér
A – A nemzetközi jog
5. Három nemzetközi egyezmény releváns az alapeljárás eldöntése szempontjából. Az első, egyben elsődleges az utoljára Párizsban 1971. július 24‑én felülvizsgált, az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló, 1886. szeptember 9‑i Berni Uniós Egyezménynek(10) az 1979. július 28‑i módosítást követő változata (a továbbiakban: Berni Uniós Egyezmény).(11)
6. A két másik egyfelől a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22–i 94/800/EK tanácsi határozattal jóváhagyott, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) létrehozásáról szóló Marrakeshi Egyezmény 1 C. mellékletében található, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény,(12) másrészt pedig a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) 1996. december 20‑án Genfben elfogadott Szerzői Jogi Szerződése (a továbbiakban: WCT), amelyet az Európai Közösség nevében a WIPO Szerzői Jogi Szerződésének, valamint a WIPO Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződésének az Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról szóló, 2000. március 16‑i 2000/278/EK tanácsi határozat(13) hagyott jóvá, és amelynek rendelkezései hivatkoznak a Berni Uniós Egyezményre.(14)
B – Az uniós jog
7. A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések egyrészt a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának, valamint ezen irányelv 5. cikke (5) bekezdésének(15) értelmezésére, másrészt pedig a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,(16) és különösen 14. cikkének az értelmezésére vonatkoznak. A releváns rendelkezések szövege, szükség szerint, hivatkozásra kerül érvelésem során.
C – A holland jog
8. A szerzői jogról szóló holland törvény (a továbbiakban: LDA) 1. cikke elismeri az irodalmi, tudományos vagy művészeti mű szerzőjének vagy jogutódainak kizárólagos jogát többek között a mű többszörözésére, a törvény által előírt korlátozásokkal. Az LDA e tekintetben a magáncélú másolat kivételét kialakító, illetve ellenszolgáltatásként méltányos díjazást, nevezetesen a magáncélú másolat után járó díjat előíró rendelkezéseket tartalmaz.
9. Az LDA 16c. cikkének (1) bekezdése – amely a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának átültetése – a következőképpen rendelkezik:
„Nem minősül az irodalmi, tudományos vagy művészeti művön fennálló szerzői jog megsértésének, ha a műről az erre szolgáló adathordozóra másolatot készítenek, amennyiben a másolásnak nincs közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célja, és az kizárólag a másolatot készítő természetes személy magáncélú felhasználását, tanulmányait vagy használatát szolgálja.”
10. A szerzői jogról szóló törvény 16c. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„[A 16c. cikk (1) bekezdése] értelmében vett másolásra tekintettel a másolást végző személy méltányos díjat köteles fizetni a szerző vagy annak jogutódja részére. A díjfizetési kötelezettség az (1) bekezdésben meghatározott adathordozó gyártóját vagy importőrét terheli.”
11. Egyébként a polgári perrendtartásról szóló holland törvénykönyv 1019h. cikke, amely a 2004/48 irányelv 14. cikkét ülteti át, a következőket írja elő:
„Szükség esetén, eltérve az első könyv második címe tizenkettedik szakaszának második bekezdésétől, illetve a 843a. cikk (1) bekezdésétől, a vesztes felet kell kötelezni az ésszerű és arányos bírósági költségek és a pernyertes félnél felmerült egyéb költségek viselésére, ha méltányossági okok ennek nem mondanak ellent.”
II – Az alapeljárás alapját képező tényállás
12. Az alapeljárás alperesei a Stichting de Thuiskopie az LDA 16c. cikkének (2) bekezdése alapján a magáncélú másolat utáni díj beszedésére, illetve a befolyt pénz felosztására jogosult alapítvány, valamint a Stichting Onderhandelingen Thuiskopie vergoeding(17), a magáncélú másolat utáni díj összegének meghatározására jogosult alapítvány.
13. Az alapeljárás felperesi társaságai a műveknek az LDA 16c. cikkének (1) bekezdése értelmében vett másolására szolgáló adathordozók gyártói és/vagy importőrei, akiknek e minőségükben meg kell fizetniük a magáncélú másolat után járó díjat.
14. Mivel úgy vélték, hogy a magáncélú másolat után járó díj célja kizárólag a jogosultakat az LDA 16c. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó többszörözések folytán ért kár kompenzációja, az alapeljárás felperesei a Rechtbank te ‘s‑Gravenhage (te ’s‑Gravenhage‑i elsőfokú bíróság, Hollandia) előtt pert indítottak a Stichting de Thuiskopie és a SONT ellen arra hivatkozva, hogy a magáncélú másolat után járó díj számításánál nem lehet figyelembe venni a művek jogellenes forrásból történő, a szerzői jogot sértő többszörözéséből eredő kárt.
15. A Rechtbank te ‘s‑Gravenhage 2008. június 25‑i ítéletével(18) elutasította az alapeljárás felpereseinek keresetét.
16. A Gerechtshof te ‘s‑Gravenhage (a te ‘s‑Gravenhage‑i fellebbviteli bíróság, Hollandia), amelyhez fellebbezést nyújtottak be, 2010. november 15‑i ítéletével(19) szintén elutasította e keresetet, megállapítva, hogy az LDA 16c. cikkében szereplő méltányos díjazás célja a jogosultakat az említett rendelkezés hatálya alá tartozó többszörözések folytán ért kár kompenzációja.
17. Meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Gerechtshof te ‘s‑Gravenhage megállapította, hogy sem a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja, sem az LDA 16c. cikke nem tesz különbséget a többszörözés forrásai alapján. A szerzői jogról szóló törvény előkészítő munkálataiból ugyanakkor kitűnik, hogy a 16c. cikket úgy kell értelmezni, hogy az engedélyezi a jogellenes forrásból történő többszörözést, amennyiben nem léteznek olyan műszaki intézkedések, amelyek lehetővé teszik a jogellenes magáncélú másolás elleni küzdelmet. Úgy tekintették ugyanis, hogy a jogellenes forrásokból történő többszörözést nem tiltó, ugyanakkor az ilyen többszörözések tekintetében a magáncélú másolat után járó díj beszedését előíró szabályozás hatékonyabb védelmet biztosít a jogosultak érdekeinek szempontjából, a 2001/29 irányelv 5. cikke (5) bekezdése szerinti indokolatlan károsítás nélkül.
18. Az alapeljárás felperesei a Gerechtshof te ‘s‑Gravenhage ezen ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság, Hollandia) előtt. A Stichting de Thuiskopie is csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Hoge Raad de Nederlandenhez.
III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
19. Ilyen körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő három kérdést terjesztette a Bíróság elé.
1. Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv – alkalmasint az 5. cikk (5) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját, hogy az abban említett, szerzői jog alóli kivétel attól függetlenül alkalmazandó az említett cikkben említett követelményeknek megfelelő másolatokra, hogy a többszörözött mű példányai jogszerűen – vagyis a jogosultak szerzői jogainak megsértése nélkül – kerültek‑e az érintett természetes személy birtokába, vagy e kivétel csak azokra a másolatokra vonatkozik, amelyek az érintett természetes személy birtokába a szerzői jog megsértése nélkül került példányokról készült másolatokból származnak?
2. a) Ha az első kérdésre a kérdés végén szereplő választ kell adni, eredményezheti‑e a [2001/29] irányelv 5. cikkének (5) bekezdése szerinti háromlépcsős teszt alkalmazása az 5. cikk (2) bekezdése szerinti kivétel hatályának kiterjesztését, vagy a teszt alkalmazása csak a kivétel hatályának korlátozásával járhat?
2. b) Ha az első kérdésre a kérdés végén szereplő választ kell adni, ellentétes‑e a [2001/29] irányelv 5. cikkével vagy bármely más uniós jogi rendelkezéssel az olyan nemzeti jogi rendelkezés, amelynek eredményeként a természetes személy által nem közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célból, magánhasználatra készített másolatok tekintetében méltányos díjat kell fizetni függetlenül attól, hogy az érintett másolatok készítése megengedett‑e [az említett] irányelv 5. cikkének (2) bekezdése szerint, és anélkül, hogy e rendelkezés korlátozná a jogosult többszörözés megtiltására vonatkozó jogát és kártérítésre való jogosultságát?
A [2001/29] irányelv 5. cikkének (5) bekezdése szerinti háromlépcsős tesztre tekintettel jelentőséggel bír‑e e kérdés megválaszolása szempontjából, hogy a nem megengedett magáncélú másolatok készítésével szembeni fellépésre alkalmas műszaki berendezések (még) nem állnak rendelkezésre?
3. Alkalmazandó‑e a [2004/48] irányelv a jelenlegihez hasonló olyan jogvitára, amelyben – miután valamely tagállam a [2001/29] irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján az e rendelkezésben előírt méltányos díj megfizetésére kötelezte a művek többszörözésére alkalmas és szolgáló adathordozók gyártóit és importőreit, és meghatározta, hogy a méltányos díj az e tagállam által kijelölt, a méltányos díj beszedésével és szétosztásával megbízott szervezetnek fizetendő be – a fizetésre kötelezett személy azt kéri, hogy a nemzeti bíróság bizonyos vitatott, a méltányos díj meghatározása szempontjából jelentőséggel bíró körülményekre tekintettel tegyen megállapításokat az említett szervezet terhére, amely ezzel szemben védekezik?
20. Az alapeljárás felperesei, a Stichting de Thuiskopie, az olasz, a litván, a holland és az osztrák kormány, továbbá az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.
21. Az alapeljárás felperesei, a Stichting de Thuiskopie, a spanyol és a holland kormány, továbbá a Bizottság szóban is előadták álláspontjukat a 2013. október 9‑én tartott nyilvános tárgyaláson.
IV – Előzetes észrevételek
22. A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett, szorosan összefüggő(20) első és második kérdés valójában több kérdést tartalmaz, amelyekkel kapcsolatban néhány előzetes észrevételt kell tenni, valamint azokat át kell fogalmazni, és át kell csoportosítani.
23. Első kérdésével a Hoge Raad der Nederlanden a 2001/29 irányelv értelmezésére vonatkozó kérdést terjeszt a Bíróság elé. Lényegében azt kívánja megtudni, hogy a magáncélú másolat 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt kivétele minden többszörözésre vonatkozik‑e azok forrásának jogszerűségétől függetlenül (első alternatíva), vagy ellenkezőleg, az csak a jogszerű forrásokból történő többszörözésekre vonatkozik (második alternatíva). Rákérdez a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése által az 5. cikk (2) bekezdése b) pontjának értelmezésére gyakorolt hatásra is.
24. A kérdést előterjesztő bíróság ezt követően előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével két másodlagos kérdést tesz fel arra az esetre, ha a Bíróság úgy értelmezi a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját, hogy az csak a jogszerű forrásokból történő többszörözésekre vonatkozik (második alternatíva).
25. Mindenekelőtt azt kívánja megtudni [második kérdés a) pontja], hogy a 2001/29 irányelv háromlépcsős tesztet meghatározó 5. cikkének (5) bekezdése lehetővé teheti‑e ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontja szerinti magáncélú másolat kivétele hatályának kiterjesztését, vagy ellenkezőleg, csak korlátozhatja azt.
26. Ezt követően lényegében azt kérdezi a Bíróságtól [második kérdés b) pontja], hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal, magával a 2001/29 irányelvvel, illetve bármely más jogszabállyal az olyan nemzeti rendelkezés, amely a természetes személy által közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célt nem szolgáló, magánhasználatra készített másolatok tekintetében méltányos díj megfizetését írja elő, függetlenül attól, hogy az érintett másolatok készítése jogszerű‑e.
27. Ugyanakkor, az alább kifejtett okok miatt, az első kérdés és a második kérdés a) pontja csak együttesen vizsgálható, mivel a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának, illetve 5. cikke (5) bekezdésének rendelkezései formálisan és elválaszthatatlanul összekapcsolódnak, és azok csak együttesen és dinamikusan értelmezhetők.
28. Először tehát megvizsgálom azt a kérdést, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikkének egészét lehet‑e úgy értelmezni, hogy a magáncélú másolat után járó díj beszedhető a jogellenes, vagyis olyan forrásokból történő többszörözések után, amelyeket nem a kizárólagos többszörözési jog jogosultjainak hozzájárulásával állítottak elő, terjesztettek vagy közvetítettek a nyilvánossághoz [első kérdés és a második kérdés a) pontja].
29. Mivel e kérdésre álláspontom szerint nemleges választ kell adni, ezt követően igen gyorsan megvizsgálom azt a kérdést, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikkét lehet‑e úgy értelmezni, hogy egy tagállam ennek ellenére(21) dönthet úgy, hogy beszedi a magáncélú másolat után járó díjat a jogellenes forrásokból történő többszörözések után. Az erre a második kérdésre adandó válasz ugyanis könnyen levezethető az első kérdésre adott válasz elemeiből.
30. Végül igen tömören válaszolok a kérdést előterjesztő bíróság harmadik, a 2004/48 irányelv 14. cikkének értelmezésére vonatkozó kérdésére.
V – Arról a kérdésről, hogy a magáncélú másolat után járó díj beszedhető‑e a jogellenes forrásokból történő többszörözések után [az első kérdés és a második kérdés a) pontja]
A – Az észrevételek összefoglalása
31. Az alapeljárás felperesei, a spanyol, az olasz és a litván kormány, valamint a Bizottság egységesen úgy tekintik, hogy a 2001/29 irányelv szövegére, szellemére és céljára tekintettel az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjában szereplő magáncélú másolat kivétele nem alkalmazható a jogellenes forrásokból történő többszörözésekre.
32. Egyrészt az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja nem tartalmaz ilyen lehetőséget, és mivel kivételt képez az említett irányelv 2. cikke által biztosított kizárólagos többszörözési jog alól, azt a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdésével együttesen megszorítóan kell értelmezni.
33. Másrészt ez a megszorító értelmezés megfelel a 2001/29 irányelv céljának, mivel az ellentétes megoldás megtörhetné a különböző jelenlevő jogok és érdekek között fenntartandó megfelelő egyensúlyt. Az e rendelkezés által előírt méltányos díjazás csak a jogosultak által a magáncélú másolat kivételének „bevezetése folytán” elszenvedett kár kompenzálását célozza, nem pedig az utóbbiakat a jogellenes forrásokból történő többszörözés, illetve a fortiori a műveik jogellenes másolatainak terjesztése eredményeként ért kár kompenzálását.
34. A Bizottság egyébként elismeri, hogy e megszorító értelmezés paradox módon bizonyos körülmények között hátrányos lehet a jogosultak számára, mindazonáltal úgy véli, hogy e körülmény alapján az nem kérdőjelezhető meg.
35. Ezzel szemben az alapeljárás alperesei, valamint a holland és az osztrák kormány lényegében úgy véli, hogy a 2001/29 irányelvnek sem a szövege, sem a szerkezete nem zárja ki a tagállamok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a magáncélú másolat kivételét a jogellenes forrásokból történő többszörözésekre alkalmazzák, és az ezzel szemben illeszkedik az irányelv céljához, továbbá lehetővé teszi a megfelelő egyensúly fenntartását egyrészt a jogosultak, másrészt pedig a művek és más védelem alatt álló teljesítmények felhasználóinak jogai és érdekei között.
36. E tekintetben kifejtik, hogy nincs olyan műszaki eszköz, amellyel küzdeni lehetne a jogellenes forrásokból történő magáncélú többszörözés ellen, valamint, hogy az ilyen többszörözések után a magáncélú másolat után járó díj beszedése hozzájárul a többszörözött műveknek a 2001/29 irányelv 5. cikke (5) bekezdésének értelmében vett rendes felhasználásához, vagyis a jogosultak jogszerű érdekei védelme biztosításának legjobb eszközét jelenti, anélkül hogy sértené a háromlépcsős tesztet.
B – Elemzés
37. Figyelemmel az alapeljárás felperesei, a tagállamok és a Bizottság által a kérdést előterjesztő bíróság első két kérdése által felvetett elsődleges problémát illetően elfoglalt álláspontok jelentős eltérésére, mindenekelőtt azzal kell kezdeni, hogy emlékeztetni kell, mit jelent a magáncélú másolat kivétele és az ahhoz kapcsolódó, a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja által kialakított méltányos díjazás. Márpedig e rendelkezés értelmezése elválaszthatatlan az említett irányelv 5. cikke (5) bekezdésének értelmezésétől.
1. A magáncélú másolat kivétele a 2001/29 irányelv szerint
38. A 2001/29 irányelv 2. cikke arra irányuló kötelezettséget ír elő a tagállamok számára, hogy az irányelv által megjelölt szerzői és szomszédos jogok jogosultjai számára biztosítsák a védelem alatt álló teljesítmények, vagyis műveik, hangfelvételeik, filmjeik vagy műsoraik közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözése engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát.
39. Ugyanezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja ugyanakkor megnyitja a tagállamok előtt a lehetőséget arra, hogy kivételt állapítsanak meg a 2. cikkben szereplő kizárólagos többszörözési jog alól.
40. Amennyiben egy tagállam azt biztosítja, a magáncélú másolat kivétele megengedi(22) azoknak a természetes személyeknek, akiknek birtokában a szerzői jog és a szomszédos jogok által védett művek vagy védelem alatt álló teljesítmények vannak, hogy arról magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló másolatot készítsenek.(23) A magáncélú másolat kivétele rendszerint lehetővé teszi az audio CD vásárlója számára, hogy arról másolatot készítsen, amelyet például digitális zenelejátszó segítségével meghallgathat.
41. A magáncélú másolat kivétele ehhez kapcsolódóan kihat a jogosultak többszörözési monopóliumára azzal, hogy méltányos díjazás ellenében engedélyezettnek tekintett kárt okoz nekik. E díjazás a kártalanításnál megfelelőbb ellentételezést jelent a jogosultak számára a műveik és védelem alá eső egyéb teljesítményeik többszörözése által okozott kárért.(24)
42. A magáncélú másolat kivétele mint „kártalanítással járó kivétel” végül nem csupán azt a kötelezettséget írja elő a tagállamok számára, hogy a jogosultaknak járó méltányos díjazást állapítsanak meg, hanem azt is, hogy azt ténylegesen beszedjék,(25) és mindenképpen gondoskodjanak annak felosztásáról a jogosultak között.
43. E méltányos díjazást annak a természetes személynek kell megfizetnie, aki a kizárólagos többszörözési jog jogosultjának kárt okoz azáltal, hogy ilyen tartalmú előzetes engedély kérése nélkül magáncélra és kereskedelmi cél nélkül többszörözi a művet vagy a védelem alatt álló teljesítményt.(26) Gyakorlati okokból azonban a tagállamok a magáncélú másolat után járó díjat beszedhetik azoktól a személyektől is, amelyek az alapeljárás felpereseihez hasonlóan olyan adathordozókat bocsátanak a teherviselő természetes személyek rendelkezésére, amelyeket azok többszörözésre használnak. A művek és védelem alatt álló teljesítmények jogosultjai és felhasználói között fenntartandó méltányos egyensúly azonban azt követeli meg egyrészt, hogy e díjazás tényleges terhét át lehessen hárítani az említett felhasználókra,(27) másrészt pedig, hogy azt csak az utóbbiak számára magáncélú felhasználás céljából rendelkezésre bocsátott adathordozók után szedjék be.(28)
44. Egy ilyen rendszerben összességében a méltányos díjazás azon a vélelmen alapul, amely szerint a többszörözést szolgáló adathordozók felhasználói azokat a védett művek vagy védelem alatt álló teljesítmények magáncélú másolásának céljára használják.
2. Előzetes észrevételek a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának és 5. cikke (5) bekezdésének rendelkezései kapcsán
45. A jelen ügyben felmerült kérdésekre adott konkrét választ megelőzően meg kell vizsgálni a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját és 5. cikkének (5) bekezdését összekapcsoló viszonyt, mivel a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten felveti, hogy ezeket a rendelkezéseket egymással összefüggésben kell‑e értelmezni.
46. Az említett irányelv 5. cikkének (5) bekezdése(29) azt a hármas feltételt határozza meg az 5. cikk (1), (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott kivételek, így az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott magáncélú másolat kivételének bevezetésével kapcsolatban, hogy az csak különös esetekben alkalmazható, nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására, és végül indokolatlanul nem károsíthatja a szerzői jogi jogosult jogos érdekeit.(30)
47. E három feltétel, amelyeket a 2001/29 irányelv sem határoz meg másként, a tagállamok és az Unió nemzetközi kötelezettségeinek felel meg, ahogy az a 2001/29 irányelv (44) preambulumbekezdéséből is kitűnik, pontosabban pedig a szerzői jog valamennyi korlátozása kapcsán a Berni Uniós Egyezmény 9. cikke (2) bekezdésében megállapított, a TRIPS‑egyezmény 13. cikkében és a WCT 10. cikkében is szereplő feltételeknek, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmében ismertebb nevén „háromlépcsős tesztként” hivatkozik.(31)
48. Ellentétben azzal, amire a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésében láthatóan utal, a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának és ezen irányelv 5. cikke (5) bekezdésének együttes értelmezésén kívül nincs lehetséges alternatíva. A magáncélú másolat kivétele nemzeti jogalkotó általi szabályozásának mindenképpen összhangban kell állnia az 5. cikk (2) bekezdése b) pontjának előírásaival, de emellett és ezzel egyidejűleg meg kell felelnie a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében megállapított követelményeknek, tiszteletben tartva a nemzetközi kötelezettségeket.(32) Ugyanez áll a magáncélú másolat kivételének nemzeti bíróságok általi alkalmazására. A holland kormány által kifejtettekkel ellentétben a 2001/29 irányelv 5. cikke (5) bekezdése rendelkezéseinek nem csak a nemzeti jogalkotó a címzettje.
49. Egyebekben, hivatkozva a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második kérdés a) pontjára, a 2001/29 irányelv 5. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseit nem lehet úgy értelmezni, hogy azok lehetővé teszik az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja által kialakított magáncélú másolat kivétele hatályának kiterjesztését, ellenben adott esetben elválaszthatatlanul hozzájárulhatnak az említett irányelv hatálya és terjedelme körülhatárolásához.
50. A jelen ügyben a többszörözés jogát érintő, a 2001/29 irányelv 5. cikkében előírt kivételek, illetve korlátozások igen pontos körülhatárolása több szempontból a háromlépcsős teszt elvégzésének tekinthető.(33)
51. Ennek megfelelően a többszörözés jogát érintő, a 2001/29 irányelv 5. cikke által előírt kivételek, illetve korlátozások – így a magáncélú másolat kivétele – pontos meghatározása azt célozza, hogy minden esetben megfeleljen a háromlépcsős teszt első feltételének, vagyis az alkalmazhatóság különös esetekre korlátozásának. E tekintetben ki lehet emelni, hogy a kizárólag magáncélból, nem pedig kereskedelmi célból eljáró természetes személyek részére fenntartott magáncélú másolás jogának a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő korlátozása megerősíti ezt a követelményt.
52. Ugyanebben a tekintetben a 2001/29 irányelv (38) preambulumbekezdése azt is kimondja, hogy bár a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a hang‑, kép‑ és audiovizuális anyagok magáncélú többszörözésének egyes fajtái tekintetében, díjazás fejében a többszörözés joga alól kivételt állapítsanak meg, mindazonáltal a digitális és az analóg magáncélú többszörözés közötti különbségeket kellőképpen figyelembe kell venni, és bizonyos vonatkozásokban különbséget kell tenni köztük, mivel a digitális magáncélú többszörözés valószínűleg jóval nagyobb mértékben terjed el, és gazdasági jelentősége is nagyobb lesz.
53. A magáncélú másolat kivételét tehát – amely vitathatatlanul egyik „esete” a kizárólagos többszörözési jog kapcsán a 2001/29 irányelv 2. cikke által előírt kivételeknek – a hatályának a különös esetekre való korlátozásából fakadó követelményekre figyelemmel kell a tagállamoknak kialakítaniuk, a nemzeti bíróságoknak pedig alkalmazniuk.(34)
54. Ehhez hasonlóan, ahogy azt a Bíróságnak is volt alkalma kimondani, a tagállamok amennyiben úgy döntenek, hogy bevezetik a nemzeti jogukban a magáncélú másolat kivételét, kötelesek rendelkezni a méltányos díjazás jogosultak részére történő megfizetéséről. A magáncélú másolat kivétele nem vezethető be méltányos díjazás előírása és tényleges beszedése nélkül. A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt díjazás a háromlépcsős teszt harmadik feltételébe illeszkedik, amely alapján a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdésének megfelelően nem szabad indokolatlanul károsítani a szerzői jog jogosultjának jogos érdekeit.(35)
55. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy a 2001/29 irányelv nem tartalmaz semmilyen kifejezett utalást a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében szereplő második feltételre, amely szerint a kizárólagos többszörözési joggal kapcsolatos kivételek vagy korlátozások nem lehetnek sérelmesek a védett mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására.(36) A jelen ügy tehát lehetőséget kínál a Bíróság számára, hogy e tekintetben döntést hozzon,(37) a lehetőségekhez mérten a nemzetközi gyakorlat alapján.(38)
56. A fenti megfontolások alapján kell konkrét választ adni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első kérdésre.
3. A magáncélú másolat kivétele alkalmazásának a jogszerű forrásokból történő többszörözésekre korlátozásáról
57. Abból a megállapításból kell kiindulni, amely szerint a 2001/29 irányelv 5. cikke nem határozza meg kifejezetten, hogy a magáncélú másolat kivétele minden többszörözésre alkalmazható, függetlenül attól, hogy azok jogszerű vagy jogellenes forrásokból történnek, vagy pedig ellenkezőleg, az csak a jogszerű forrásokból történő többszörözésekre alkalmazható. Egyébként, ahogy arra már a Bíróság is rámutatott, sem az említett irányelv 2. cikke, sem más rendelkezése nem határozza meg a 2. cikkben szereplő „többszörözés”(39) fogalmát, ahogy nem határozzák meg az 5. cikkben szereplő „részben történő többszörözés”(40), „díj”(41), „méltányos díj”(42), illetve „méltányos díjazás”(43) fogalmát, a 3. cikk (1) bekezdésében szereplő „nyilvánossághoz közvetítés”(44), illetve az 5. cikk (2) bekezdésének d) pontjában szereplő „saját eszközeikkel”(45) fogalmat sem.
58. Mivel egyébként e rendelkezések egyáltalán nem tartalmaznak a tagállamok jogára utaló kifejezett hivatkozást, értelmük és hatályuk meghatározása céljából mind az uniós jog egységes értelmezése, mind az egyenlőség elve(46) azt követeli meg, hogy e fogalomnak az egész Unióban önálló és egységes értelmezést tulajdonítsanak,(47) amelyet nemcsak az azt használó rendelkezések szövegét, hanem azokat az összefüggéseket, amelyekbe illeszkednek, illetve az azokat tartalmazó szabályozás célját,(48) sőt a releváns uniós jogi rendelkezések összességét(49) figyelembe véve kell megtalálni. E rendelkezések keletkezése szintén releváns körülményeket tárhat fel azok értelmezése szempontjából.(50)
59. Egyébként az uniós jogi aktusokat a lehetőségekhez mérten a nemzetközi gyakorlat alapján kell értelmezni,(51) különösen, amikor e rendelkezések pontosan egy, a Közösség által megkötött nemzetközi megállapodás végrehajtását szolgálják.(52)
60. A 2001/29 irányelv (15) preambulumbekezdése e tekintetben rögzíti, hogy az irányelv célja az abból fakadó nemzetközi kötelezettségek végrehajtása, hogy az Unió elfogadta a WCT‑t,(53) többek között a digitális világban globális méreteket öltő kalózkodás elleni küzdelmet illetően. Egyébként a Bíróság kimondta, hogy a 2001/29 irányelv alkalmazási körében az Unió a Berni Uniós Egyezmény végrehajtása érdekében lép a tagállamok helyébe.(54)
61. A jelen ügyben a 2001/29 irányelv meghatározza a többszörözési jog hatálya alá tartozó cselekmények körét(55), és az e jog alóli valamennyi kivételt és korlátozást kimerítően sorolja fel.(56) Egyebekben kiemeli, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy méltányos díjazás biztosítása fejében a hang‑, kép‑ és audiovizuális anyagok magáncélú többszörözésének egyes fajtái tekintetében a többszörözés joga alól kivételt, illetve korlátozást állapítsanak meg,(57) azzal, ahogy már említettem, hogy egyrészt figyelembe kell venni a digitális és az analóg magáncélú többszörözés közötti különbségeket(58), másrészt pedig a műszaki és gazdasági fejleményeket, amennyiben rendelkezésre állnak hatásos műszaki intézkedések.(59)
62. Az irányelv egyebekben kiemeli, hogy 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában hivatkozott méltányos díjazás célja a jogosultak „megfelelő” ellentételezése a védelemben részesülő műveiknek és egyéb teljesítményeiknek a magáncélú másolat kivétele alapján, illetve alkalmazásában történő felhasználása ellenében.(60) Ezenkívül az említett díjazás formájának, részletszabályainak és lehetséges mértékének megállapításánál figyelembe kell venni minden egyes eset sajátos körülményeit, amelyeket a jogosultaknál az érintett cselekmény miatt felmerülő esetleges kár mértéke alapján lehet értékelni.(61)
63. Ennek megfelelően a 2001/29 irányelv szövegéből megállapítható, hogy a jogosultaknak okozott azon kárt, amelynek megtérítését a méltányos díjazás által megfelelőnek tekintik, a magáncélú másolat kivételének tagállamok általi fenntartása vagy bevezetése eredményezi.(62) Ezzel szemben nincs olyan kifejezett utalás, amely alapján megállapítható lenne, hogy az csak a jogszerű forrásokból történő többszörözésekre alkalmazható, vagy hogy az alkalmazható a jogellenes forrásokból történő többszörözésekre is.
64. Ugyanakkor, ellentétben azzal, amit a holland kormány előad, e pontatlanság nem értelmezhető úgy, hogy az az uniós jogalkotó részéről annak szándékos kinyilvánítását jelenti,(63) hogy előírja a méltányos díjazás beszedését a jogellenes forrásokból történő többszörözések után is. Az ilyen értelmezésnek nincs semmi alapja a 2001/29 irányelvben, és az általánosabban ütközik az irányelv 5. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseivel, valamint az ott az Unió és a tagállamok nemzetközi kötelezettségeivel összhangban előírt háromlépcsős teszt követelményeivel.
65. A holland kormány az uniós jogalkotó e szándékának alátámasztása érdekében a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése d) pontjának szövegezésére hivatkozik, amely a többszörözések forrásainak jogszerűségére utal, továbbá az 5. cikk (3) bekezdése e) pontjának,(64) valamint a 6. cikk (4) bekezdése második albekezdésének szövegére, amelyek viszont nem utalnak erre, illetve a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 1991. május 14‑i 91/250/EGK tanácsi irányelvre.(65)
66. A 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kivételeket állapítsanak meg a kizárólagos többszörözési jog alól a többek között kritikai vagy ismertetési céllal történő idézés tekintetében, de többek között csak azzal a feltétellel, hogy a művet vagy a védelem alatt álló teljesítményt korábban jogszerűen nyilvánosságra hozták.
67. A 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének e) pontja ezzel szemben úgy ír elő kivételt a kizárólagos többszörözési jog alól a mű vagy a védelem alatt álló teljesítmény közbiztonság érdekében történő, illetve közigazgatási, parlamenti vagy bírósági eljárások megfelelő lefolytatását szolgáló felhasználása tekintetében, hogy nem utal a forrás jogszerűségére.
68. A 2001/29 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése általános jelleggel biztosítja a tagállamok számára a lehetőséget, hogy a jogosultak ilyen irányú önkéntes intézkedésének hiányában megfelelő intézkedésekkel gondoskodjanak arról, hogy az 5. cikkben előírt kivételek és korlátozások kedvezményezettjei azokat kihasználhassák. Ugyanakkor ezen (4) bekezdés második albekezdése, amely csak a magáncélú másolat kivételére vonatkozik, eltér az első albekezdéstől,(66) amennyiben semmilyen módon sem utal a műhöz vagy a védelem alatt álló teljesítményhez való hozzáférés jogszerűségére.
69. Végül a 91/250 irányelv rögzíti a számítógépi program szerzője arra irányuló kizárólagos jogának elvét, hogy engedélyezze vagy megtiltsa a program többszörözését, kivételt írva elő a biztonsági másolat tekintetében, amellyel azonban csak a „programot jogszerűen megszerző személy” élhet.(67)
70. A magáncélú másolat kivételének alkalmazási körét és terjedelmét ugyanakkor nem lehet meghatározni olyan rendelkezésekre hivatkozással, amelyeket teljesen eltérő összefüggésekben kell alkalmazni, és amelyek saját céljaikat követik.
71. E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját mint az irányelv 2. cikke által biztosított jogok jogosultjainak kizárólagos többszörözési joga alóli kivételt(68) megszorítóan kell értelmezni. A magáncélú másolat kivétele ennélfogva nem terjedhet ki olyan helyzetekre, amelyeket a 2001/29 irányelv kifejezetten nem ír elő.(69)
72. Mindenesetre a holland kormány által képviselt értelmezés ellentétes a 2001/29 irányelv 5. cikke (5) bekezdésének a Berni Uniós Egyezmény, a WCT és a TRIPS‑egyezmény fényében értelmezett rendelkezéseivel, és különösen azzal a feltétellel, hogy a kivételek és korlátozások nem lehetnek sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására.
73. A Stichting de Thuiskopie, valamint a holland és az osztrák kormány e tekintetben lényegében előadják, hogy a jogellenes forrásokból történő többszörözésért a magáncélú másolat után járó díj beszedését megengedő szabályozás – az említett jogellenes források nyilvánosságra hozatalának, illetve terjesztésének, továbbá végtelen számú többszörözésének hatékony megakadályozását lehetővé tevő bármilyen műszaki intézkedés hiányában, különösen a digitális világban – a jogosultakat érő kár kompenzálásának egyetlen eszköze. Az ilyen szabályozás inkább hozzájárul a művek és a védelem alatt álló teljesítmények rendes felhasználásához, mint az olyan szabályozás, amely megtilt minden jogellenes forrásból történő többszörözést, továbbá biztosítja a jogok egyensúlyát a művek és a védelem alatt álló teljesítmények jogosultjai, illetve felhasználói között.
74. Feltéve, hogy egy ilyen jellegű szabályozás elméletileg jogszerű és megfelelő választ jelenthet a szerzői és szomszédos jogoknak a művek és a védelem alatt álló teljesítmények másolatai interneten történő terjesztéséből, illetve többszörözéséből fakadó megsértésére, mindazonáltal nem vitatott, hogy a magáncélú másolat kivételét nem ilyen céllal vezették be, továbbá kizárt annak ilyen célú bevezethetősége, hacsak nem kérdőjelezzük meg annak alapjait, függetlenül attól, hogy léteznek‑e olyan műszaki intézkedések, amelyek lehetővé teszik a művek és a védelem alatt álló teljesítmények jogellenes példányainak létrehozása és terjesztése elleni hatékony küzdelmet.
75. E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a holland kormány érvelésének alapját az a körülmény képezi, hogy a holland törvény tűri az interneten jogellenesen elérhetővé tett művek és védelem alatt álló teljesítmények letöltését (downloading), és csak az említett védett művek és védelem alatt álló teljesítmények elérhetővé tételét (uploading vagy feltöltés) szankcionálja. Ezáltal Hollandia közvetetten, de szükségszerűen előnyben részesíti a művek vagy védelem alatt álló teljesítmények olyan használatából származó termékek erőteljes terjesztését, amely semmilyen esetben sem tekinthető rendesnek, vagyis azon jelenség okát, amelynek a jogosultakat érő káros következményeit kompenzálni kívánja e tagállam. Az interneten jogellenesen elérhetővé tett (feltöltött) művek és védelem alatt álló teljesítmények letöltésének elterjedése mindenképpen sérelmes azok rendes felhasználására.
76. Egyébként kétséges, hogy a magáncélú másolat után járó díj beszedésének jelenlegi koncepciója bármilyen módon alkalmas lehetne a jogosultak abból következő elmaradt hasznának megfelelő kompenzálására, hogy műveiket és védelem alatt álló teljesítményeiket erőteljesen terjesztik az interneten, ezzel megsértve kizárólagos többszörözési, nyilvánossághoz való közvetítési(70), illetve terjesztési(71) jogukat.
77. Hacsak nem határozzuk meg újra, átfogó jelleggel a magáncélú másolat kivétele létezésének indokát és az ahhoz szükségképpen kapcsolódó méltányos díjazás meghatározásának alapvető szabályait, ennek összes következményeivel, a magáncélú másolat után járó díjból befolyt pénz nem alkalmas a művek interneten történő rendes felhasználásából befolyó bevételek kiesésének kompenzálására. Valószínűleg rendelkezni kellene többek között azon díj összegének jelentős emeléséről, amelyet az adathordozók valamennyi felhasználójának meg kell fizetnie, akkor is, ha soha nem végez jogellenes forrásból történő többszörözést, mivel ellenkező esetben azt kockáztatnánk, hogy felborul a jogok egyensúlya a művek és védelem alatt álló teljesítmények jogosultjai és felhasználói között.
78. Az a holland kormány által előterjesztett elgondolás, amely szerint a magáncélú másolat után járó díj beszedése a jogellenes forrásból történő többszörözés után egyebekben jobban tiszteletben tartja a művek és a védelem alatt álló teljesítmények felhasználóinak a magánélet védelméhez fűződő jogát, mint a műveik felhasználásának ellenőrzését célzó intézkedések alkalmazása az említett felhasználók magánszférájában,(72) és a jogok megfelelőbb egyensúlyát biztosítja, nem eredményezheti a 2001/29 irányelv 5. cikke ezen értelmezésének megcáfolását. E tekintetben pusztán azt kell megjegyezni, hogy nincs szükségszerű kapcsolat a magáncélú másolat kivétele alkalmazhatóságának a jogellenes forrásból történő többszörözés tekintetében való kizárása és a felhasználók magánélet tiszteletben tartásához fűződő jogának esetleges megsértésére között.(73)
79. Következésképpen azt javaslom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésére és második kérdésének a) pontjára válaszul a Bíróság állapítsa meg, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a magáncélú másolat irányelv által előírt kivételek csak a szerzői vagy szomszédos jogi védelem alatt álló művek vagy teljesítmények jogszerű forrásból történő többszörözésére vonatkozik.
VI – Arról a kérdésről, hogy egy tagállam dönthet‑e úgy, hogy beszedi a magáncélú másolat után járó díjat a jogellenes forrásokból történő többszörözések után [a második kérdés b) pontja]
80. A második kérdés b) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal, ha egy tagállam olyan nemzeti rendelkezést fogad el, amely előírja a magáncélú másolat után fizetendő méltányos díjazás beszedését, függetlenül attól, hogy a többszörözésekre jogszerű vagy jogellenes forrásokból kerül sor.
81. A fent kifejtettekből következik, hogy egy ilyen lehetőség nem fogadható el.
82. Egyrészt, függetlenül még attól a kérdéstől is, hogy a 2001/29 irányelv kimerítő harmonizációt valósított‑e meg a magáncélú felhasználás kivétele tekintetében,(74) egy ilyen lehetőség érzékelhetően kihatna a 2001/29 irányelv által követett egyik alapvető célra, amely a kizárólagos többszörözési joggal kapcsolatos, az irányelv által kimerítően meghatározott kivételek és korlátozások koherens alkalmazásában áll.(75) A Bíróság e tekintetben már megállapította, hogy sértené e célt, ha a tagállamok szabadon, inkoherens és harmonizációt nélkülöző módon határozhatnák meg a méltányos díjazás paramétereit.(76) Márpedig egy ilyen intézkedés, ahogy azt a Bizottság is megjegyzi, egy sui generis díj létrehozását jelentené a jogellenes forrásokból történő többszörözések tekintetében.
83. Másrészt, egy ilyen lehetőség elismerése mindenekelőtt két tekintetben is ellentétes a 2001/29 irányelv 5. cikke (5) bekezdésének követelményeivel. Először, a magáncélú másolat kivételének hatályát jóval az irányelv által meghatározott különös eseten túl terjeszti ki, megsértve az e rendelkezés által előírt első feltételt. Másodszor, közvetetten jogszerűvé teszi a művek és védelem alatt álló teljesítmények rendes felhasználásának súlyos megsértését, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az e rendelkezésben szereplő második feltételt, ezáltal felborítva az utóbbi által a jogosultaknál elismert kizárólagos többszörözési jog és a magáncélú másolat kivételének kedvezményezettjei között kialakított megfelelő egyensúlyt.
84. Következésképpen azt javaslom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság második kérdésének b) pontjára a Bíróság azt a választ adja, hogy a magáncélú másolat kivételével összefüggésben, amelyet a tagállamok a 2001/29 irányelv 5. cikke alapján jogosultak bevezetni, egy tagállam csak a szerzői vagy szomszédos jogi védelem alatt álló művek vagy teljesítmények jogszerű forrásból történő többszörözése után szedheti be azt a díjat, amely szükségképpen kapcsolódik a magáncélú másolat kivételéhez.
VII – Arról a kérdésről, hogy a 2004/48 irányelv alkalmazandó‑e az alapeljárásra (harmadik kérdés)
85. Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 2004/48 irányelv és különösen annak 14. cikke(77) alkalmazandó‑e az alapeljárásra.
86. Előzetes döntéshozatalra utaló határozatában az említett bíróság kifejti, hogy a Stichting de Thuiskopie csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a perköltségek teljes megtérítését követeli a polgári perrendtartásról szóló holland törvénykönyv 1019h. cikke alapján, amely a 2004/48 irányelv 14. cikkének rendelkezésein alapul. Bár vitathatatlan, hogy a Stichting de Thuiskopie igényei nem az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének értelmében vett szellemi tulajdonjog megsértéséből erednek, ez nem változtat azon, hogy azon elgondolás előterjesztésével, amely szerint a 2001/29 irányelv 5. cikkét kell alkalmazni a jogellenes forrásokból történő többszörözésekre, a Thuiskopie az említett jogok védelmének egy formáját célozza meg.
87. A Stichting de Thuiskopie kivételével valamennyi észrevételt előterjesztő fél arra hivatkozik, hogy a 2004/48 irányelv nem alkalmazható az alapeljárásra.
88. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár tárgyára(78) és hatályára(79) figyelemmel a 2004/48 irányelv általános célja a jogszabályok egymáshoz való közelítése egy magas, egyenértékű és egységes védelmi szint biztosítása érdekében,(80) mindazonáltal az irányelv nem a szellemi tulajdonjogok valamennyi vonatkozásának, csupán azoknak a szabályozására irányul, amelyek egyrészről e jogok tiszteletben tartásával, másrészről azok megsértésével kapcsolatosak, az arra szolgáló hatékony jogorvoslati eljárások meglétének előírásával, hogy valamennyi fennálló szellemi tulajdonjogi jogsértés megszűnjön, vagy orvoslásra kerüljön.(81)
89. Ebből a szemszögből a 2004/48 irányelv 14. cikkének célja a szellemi tulajdonjogok védelmi szintjének megerősítése, és annak meg kell akadályoznia, hogy a sérelmet szenvedett felet visszatartsák attól, hogy a jogai védelme érdekében bírósági eljárást kezdeményezzen,(82) ami azt jelenti, hogy a szellemi tulajdonjogok megsértőjének teljes egészében viselnie kell a magatartásának pénzügyi következményeit.(83)
90. A jelen ügyben, bár az alapeljárás igen általános módon vitathatatlanul a szerzői és szomszédos jogok jogosultjai érdekeinek védelmét érinti, amennyiben a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt magáncélú másolat kivétele hatályának terjedelmére vonatkozik, az annak alapjául szolgáló kifogás mindazonáltal teljes mértékben idegen a 2004/48 irányelv alkalmazási körétől. Nem a szerzői és szomszédos jogok jogosultjai(84) nyújtották be ugyanis az említett jogok védelmének biztosítása érdekében(85) a jelen jogvita alapját képező keresetet, hanem azok a gazdasági szereplők, amelyeket felhívtak arra, hogy fizessék meg a tagállam által meghatározott díjat mint az általa bevezetett magáncélú másolat kivételéhez kapcsolódó méltányos díjazást.
91. Következésképpen azt javaslom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésére válaszul a Bíróság állapítsa meg, hogy a 2004/48 irányelv 14. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó egy olyan jogvitára, amely az alapeljárásban szereplőhöz hasonlóan nem a jogok védelmének e jogok jogosultjai által történő biztosítását érinti.
VIII – Végkövetkeztetések
92. Figyelemmel a fenti elemzésre, azt javaslom, hogy a Bíróság a Hoge Raad der Nederlanden által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1) Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a magáncélú másolat irányelv által előírt kivétele csak a szerzői vagy szomszédos jogi védelem alatt álló művek vagy teljesítmények jogszerű forrásból történő többszörözésére vonatkozik.
2) A 2001/29 irányelv 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a magáncélú másolat kivételével összefüggésben, amelyet a tagállamok e rendelkezés alapján jogosultak bevezetni, egy tagállam csak a szerzői vagy szomszédos jogi védelem alatt álló művek vagy teljesítmények jogszerű forrásból történő többszörözése után szedheti be azt a díjat, amely szükségképpen kapcsolódik a magáncélú másolat kivételéhez.
3) A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 14. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó egy olyan jogvitára, amely az alapeljárásban szereplőhöz hasonlóan nem a szerzői és szomszédos jogok védelmének e jogok jogosultjai által történő biztosítását érinti.