T‑40/15. sz. ügy
Plásticos Españoles, SA (ASPLA)
és
Armando Álvarez, SA
kontra
az Európai Unió, képviseli az Európai Unió Bírósága
„Szerződésen kívüli felelősség – A keresetlevél pontossága – Elévülés – Elfogadhatóság – Az Alapjogi Charta 47. cikke – Észszerű időn belüli határozathozatal – Vagyoni kár – A meg nem fizetett bírság összege után járó kamatok – Bankgarancia‑költségek – Okozati összefüggés”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kibővített harmadik tanács), 2017. február 17.
1. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Valamely uniós intézmény által állítólagosan okozott károk megtérítésére irányuló keresetlevél
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés, és 53. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
2. Kártérítési kereset – Elévülési idő – Kezdet – Az észszerű időn belüli határozathozatal uniós bíróság általi elmulasztásáért való felelősség – A szóban forgó ítélet kihirdetésének napja
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 46. cikk, és 53. cikk, első bekezdés)
3. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Együttes feltételek – Valamelyik feltétel hiánya – A kártérítési kereset egészének elutasítása
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
4. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály – Fogalom – Az észszerű időn belüli határozathozatal uniós bíróság általi elmulasztása – Bennfoglaltság – Értékelési szempontok
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; az Európai Unió alapjogi chartája, 47. cikk, második bekezdés)
5. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Bizonyítási teher
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
6. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító és bírságot kiszabó bizottsági határozat – Végrehajthatóság – A határozat uniós bíróság előtti vitatása – A végrehajthatóság vitatásának hiánya
(EUMSZ 101., EUMSZ 263., EUMSZ 278. cikk, és EUMSZ 299. cikk, (1) bekezdés)
7. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Okozati összefüggés – A felperes vagy más személyek vétkes magatartása miatti megszakadás
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
8. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Okozati összefüggés – Fogalom – A bankgarancia azon költségei, amelyek a vállalkozás azon döntéséből származnak, hogy nem fizeti meg a Bizottság által kiszabott bírságot – Az említett vállalkozás keresetének elbírálása során az észszerű időn belüli határozathozatal uniós bíróság általi elmulasztása – Okozati összefüggés fennállása – Feltételek
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
9. Kártérítési kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Korlátok – A kereseten túlterjedő határozathozatal tilalma – A jogvita felek által meghatározott keretének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Az uniós bíróság azon lehetősége, hogy hivatalból határozzon a keresetlevélben megjelölt időszaktól eltérő időszakban keletkezett kár megtérítéséről – Kizártság
(EUMSZ 268. cikk; a Bíróság alapokmánya, 21. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §)
10. Szerződésen kívüli felelősség – Kár – Jóvátétel – Pénzromlás figyelembevétele – Kompenzációs és késedelmi kamatok – Kiszámítási módozatok
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; 1268/2012 bizottsági rendelet, 83. cikk, (2) bekezdés, b) pont, és 111. cikk, (4) bekezdés, a) pont)
1. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 33. pont)
2. Az elévülési időt akkortól kell számítani, amikortól a kártérítési kötelezettség EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti feltételei fennállnak. E feltételek azonban, és így azok az elévülési szabályok is, amelyek az említett károk megtérítésére irányuló keresetekre vonatkoznak, kizárólag szigorúan objektív szempontokon alapulhatnak. Ezért a kár ténylegességének a károsult fél általi szubjektív értékelése sem vehető figyelembe annak meghatározásakor, hogy mikor kezdődik meg az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítására irányuló kereset elévülési ideje.
Az észszerű időn belüli határozathozatal esetleges figyelmen kívül hagyása miatt állítólag elszenvedett kár megtérítése iránti kártérítési kereset esetén a Bíróság eljárási szabályzatának 46. cikke szerinti eljárás megindítására okot adó esemény egy olyan eljárási szabálytalanság, amely abban nyilvánult meg, hogy valamelyik uniós bíróság állítólag figyelmen kívül hagyta az észszerű időn belüli határozathozatalt. A 46. cikkben előírt ötéves elévülési idő kezdő időpontjának megállapításakor tehát figyelembe kell venni e körülményt. Konkrétan, az elévülési idő nem kezdődhet meg olyan időpontban, amikor a káresemény még folytatódik, és e határidő kezdő időpontját olyan időpontban kell megállapítani, amikor a káresemény teljes mértékben konkretizálódott. Így konkrétan az észszerű időn belüli határozathozatal esetleges figyelmen kívül hagyása miatt állítólag elszenvedett kár megtérítése iránti kártérítési kereset esetén a Bíróság alapokmányának 46. cikkben előírt ötéves elévülési idő kezdő időpontját, amennyiben határozat vetett véget a vitatott késedelmes határozathozatal idejének, abban az időpontban kell meghatározni, amikor e határozatot meghozták. Ezen időpont ugyanis olyan konkrét időpontnak minősül, amelyet objektív kritériumok alapján állapítottak meg. Ezen időpont biztosítja a jogbiztonság elvének tiszteletben tartását, és lehetővé teszi a felperesek jogainak védelmét.
(lásd: 45–49. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 54. és 55. pont)
4. Sérti az Alapjogi Charta 47. cikkének második bekezdését, mivel meghaladja az észszerű időn belüli határozathozatalt, és ezáltal egy olyan uniós jogi szabály kellően súlyos megsértését valósítja meg, amelynek célja az, hogy az egyének számára jogokat keletkeztessen, a Törvényszék előtt két versenyjogi ügyben folytatott azon eljárás, amelyek időtartama közel 5 év és 9 hónap volt, és ezen időtartam egyik ügyben sem igazolható ezen ügyek sajátos körülményeivel.
Az eljárás írásbeli szakaszának a viszonválasz benyújtásával történő lezárulta és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt időszak alatt kerül sor többek között a felek érveinek összefoglalására, az ügyek előkészítésére, a jogviták ténybeli és jogi elemzésére, valamint az eljárás szóbeli szakaszának előkészítésére. Így ezen időszak időtartama különösen a jogvita bonyolultságától, valamint a felek magatartásától és közbenső eljárási kérdések felmerülésétől függ.
Először is, a jogvita bonyolultságát illetően, a versenyjog Bizottság általi alkalmazására vonatkozó keresetek más típusú ügyekhez képest nagyobb fokú bonyolultságot mutatnak, figyelemmel különösen a megtámadott határozat hosszára, az iratanyag terjedelmére, és annak szükségességére, hogy részletesen értékeljenek számos összetett tényt, amely tények időben és térben gyakran kiterjedtek. Így az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt 15 hónapos időtartam főszabály szerint megfelelő időtartamnak minősül a versenyjog alkalmazására vonatkozó ügyek elbírálását illetően. Ezen túlmenően a Bizottság által az uniós versenyjog alapján elfogadott ugyanazon határozattal szemben benyújtott keresetek főszabály szerint párhuzamos elbírálást tesznek szükségessé, még akkor is, ha e kereseteket nem egyesítették. E párhuzamos elbírálást különösen az említett keresetek egymással való összefüggése, valamint annak szükségessége indokolja, hogy a keresetek elemzése és az azokra adandó válasz során biztosítsák a koherenciát. Így az összefüggő ügyek párhuzamos elbírálása igazolhatja az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt időszak további összefüggő ügyenként egy hónappal való meghosszabbodását. Végül amennyiben valamely leányvállalat és az anyavállalata egyaránt keresetet indít a versenyjogi szabályok alapján elfogadott azon határozattal szemben, amely őket egyetemlegesen bírság megfizetésére kötelezte, a szóban forgó ügyek különösen szoros összefüggést mutatnak, amely igazolja az ügyek azonos ritmusban való kezelését. Ebben az esetben tehát igazolt, hogy az eljárás szóbeli szakaszát ugyanabban az időpontban nyissák meg mindkét ügyben, noha az egyik ügyben jóval korábban lezárult az eljárás írásbeli szakasza.
Másodsorban figyelembe kell venni, hogy az egyes ügyekben folytatott eljárások írásbeli szakaszának vége és az eljárások szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt időt egyáltalán nem befolyásolta ilyen magatartás vagy ilyen közbenső kérdések felmerülése.
Ezért az első ügyben az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt 46 hónapos időtartamból, valamint a második ügyben az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt 50 hónapos időtartamból kitűnik, hogy mindkét ügyben 20 hónapot kitevő igazolatlan tétlenségi időszak következett be.
(lásd: 62., 63., 66., 68., 69., 71., 72., 76–78., 80., 81. és 83. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 84. és 85. pont)
6. Az EUMSZ 299. cikk első bekezdésének megfelelően a Bizottságnak az EUMSZ 101. cikkének alkalmazásáról szóló határozata végrehajtható okiratnak minősült, mivel a címzettjeivel szemben pénzügyi kötelezettséget írt elő. Az e határozat ellen az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott megsemmisítés iránti kereset nem kérdőjelezi meg az említett határozat végrehajtható jellegét, mivel az EUMSZ 278. cikk értelmében az Európai Unió Bíróságához benyújtott kereseteknek nincs halasztó hatályuk.
(lásd: 93. pont)
7. Az okozati összefüggésre vonatkozóan az EUMSZ 340. cikk második bekezdésében felállított feltétel megköveteli, hogy a kifogásolt magatartás legyen a kár meghatározó oka. Más szóval, még ha az intézmények esetleg hozzá is járultak ahhoz a kárhoz, amelynek megtérítésére a kereset irányul, az említett hozzájárulás túl távoli lehet a másokat, adott esetben a felperest terhelő felelősség okán.
(lásd: 108. pont)
8. Igaz ugyan, hogy valamely, a Törvényszék által a későbbiekben megsemmisített bizottsági határozatban szankcionált társaság részéről felmerült bankgarancia‑költségekben álló kár nem közvetlenül e határozat jogellenességéből ered, mivel e kár a társaság arra vonatkozó saját választásából származik, hogy bankgaranciát létesít annak érdekében, hogy ne kelljen teljesítenie a bírság vitatott határozatban előírt határidőn belüli megfizetésére vonatkozó kötelezettséget. Mindazonáltal ez nem így van abban az esetben, ha az uniós bíróság előtti eljárás időtartama meghaladta az észszerű időn belüli határozathozatalt, mivel először is a bankgarancia létesítésének időpontjában nem volt előre látható az észszerű időn belüli határozathozatal megsértése, és mivel a felperes jogszerűen elvárhatta, hogy keresetét észszerű időn belül elbírálják. Másodsorban az említett határidő túllépésére azt követően került sor, hogy a felperes eredetileg úgy döntött, hogy bankgaranciát létesít.
Ebből következik, hogy kellően közvetlen okozati összefüggés áll fenn egyrészt az észszerű időn belüli határozathozatal uniós bíróság általi megsértése, másfelől pedig a felperest a szóban forgó ítélet kihirdetését megelőzően ért kár között, amely az amiatt keletkezett veszteségben áll, hogy bankgarancia‑költségeket kellett fizetnie az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása által jellemzett időszak utáni. Erre tekintettel a bankgarancia‑költségeknek az említett ítélet kihirdetését követően való fizetése – amely ítélet véget vetett az észszerű időn belüli határozathozatal szóban forgó ügyben való elmulasztásának – nincs kellően közvetlen okozati összefüggésben e jogsértéssel, mivel e költségek megfizetése a felperesnek az említett jogsértést követően hozott azon személyes és önálló döntéséből ered, hogy nem fizeti meg a bírságot, és nem kéri a vitatott határozat felfüggesztését, hanem a fent említett ítélet ellen fellebbezést nyújt be.
(lásd: 109–111., 119. és 120. pont)
9. Az uniós bíróságok előtti eljárásokra irányadó szabályokból, így különösen a Bíróság alapokmányának 21. cikkéből, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑ából kitűnik, hogy a jogvita terjedelmét főszabály szerint a felek határozzák meg és határolják körül, és az uniós bíróság nem lépheti túl a felek által előterjesztett kérelmekben foglaltakat. Így az uniós bíróság nem térhet el a felperesek kérelmétől, és nem rendelheti el hivatalból az olyan időszakban elszenvedett kár megtérítését, amely időrendben eltér attól az időszaktól, amely során a felperest állítólag kár érte.
(lásd: 127. és 128. pont)
10. Ha az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának feltételei teljesülnek, a káresemény bekövetkezte és a kár értékelésének közötti időmúlásból eredő kedvezőtlen következményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, ezért a pénzromlást figyelembe kell venni. E tekintetben a kompenzációs kamatnak az a célja, hogy a kár összegének bíróság által történő értékeléséig bekövetkezett időmúlást kompenzálja, az adósnak felróható bármely késedelemtől függetlenül. A pénzügyi átértékelés alapjául szolgáló időszak végének elvileg egybe kell esnie a felperes által elszenvedett kár megtérítésére irányuló kötelezettséget megállapító ítélet kihirdetésének időpontjával. Ha a felperes nem bizonyítja, hogy az idő múlásából eredő kedvezőtlen következmények kiszámíthatók az Európai Központi Bank által a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan megállapított, két százalékponttal növelt kamatláb alapján, akkor az időmúlással összefüggő pénzromlást az Eurostat által az érintett időszakra vonatkozóan a felperes székhelye szerinti tagállamban megállapított éves inflációs ráta tükrözi.
(lásd: 138., 139., 143. és 145. pont)