A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2016. november 8.(*)
„Fellebbezés – Európai uniós védjegy – A »compressor technology« szóelemeket tartalmazó ábrás védjegy bejelentése – A KOMPRESSOR PLUS és a KOMPRESSOR szóvédjegyek jogosultjának felszólalása – A lajstromozás részleges megtagadása – 207/2009/EK rendelet – 60. cikk – 216/96/EK rendelet – A 8. cikk (3) bekezdése – »Kapcsolódó« fellebbezés – 40/94/EK rendelet – A 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja – A korábbi nemzeti védjegyek csekély megkülönböztető képessége – Összetéveszthetőség”
A C‑43/15. P. sz. ügyben,
a BSH Bosch und Siemens Hausgeräte GmbH (székhelye: München [Németország], képviselik: S. Biagosch és R. Kunz‑Hallstein Rechtsanwälte)
fellebbezőnek,
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2015. február 3‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: M. Fischer, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
az LG Electronics Inc. (székhelye: Szöul [Dél‑Korea])
fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Tizzano elnökhelyettes, M. Ilešič (előadó), L. Bay Larsen, T. von Danwitz, Juhász E., M. Berger, A. Prechal, M. Vilaras tanácselnökök, A. Rosas, A. Borg Barthet, K. Jürimäe és C. Lycourgos bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. december 14‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2016. március 1‑jei tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésével a BSH Bosch und Siemens Hausgeräte GmbH (a továbbiakban: BSH) az Európai Unió Törvényszéke 2014. december 4‑i BSH kontra OHIM – LG Electronics (compressor technology) ítéletének (T‑595/13, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2014:1023) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék elutasította a BSH által az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának 2013. szeptember 5‑i, a 2013. december 3‑i helyesbítő határozattal módosított – az LG Electronics Inc. (a továbbiakban: LG) és a BSH közötti felszólalási eljárással kapcsolatos – határozatával (R 1176/2012‑1. sz. ügy; a továbbiakban: vitatott határozat) szemben előterjesztett, hatályon kívül helyezés iránti kérelmet.
Jogi háttér
Az európai uniós védjeggyel kapcsolatos szabályozás
2 A 2004. február 19‑i 422/2003/EK tanácsi rendelettel (HL 2004. L 70., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 3. o.) módosított, a közösségi védjegyről szóló 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.; a továbbiakban: 40/94 rendelet) hatályon kívül helyezte és felváltotta a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.), amely 2009. április 13‑án lépett hatályba. A jelen jogvitára tehát az utóbbi rendelet eljárásjogi rendelkezései irányadók. A szóban forgó védjegybejelentés benyújtásának időpontjára tekintettel azonban, amely a jelen esetben 2008. november 24., és amely az alkalmazandó anyagi jog meghatározása céljából döntő jelentőségű, a jelen jogvitára a 40/94 rendelet anyagi jogi rendelkezései irányadók.
3 A 40/94 rendelet „Feltétlen kizáró okok” című 7. cikke, amelynek szövegét a 207/2009 rendelet módosítás nélkül átvette, (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezett:
„A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha
[…]
b) nem alkalmas a megkülönböztetésre;
c) kizárólag olyan jelekből vagy adatokból [helyesen: megjelölésekből és jelzésekből] áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak;
[…]”
4 A 40/94 rendelet „Viszonylagos kizáró okok” című 8. cikke – amelynek szövegét a 207/2009 rendelet módosítás nélkül átvette – (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezett:
„A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha
[…]
b) azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.”
5 A 40/94 rendelet „Feltétlen törlési okok” című 51. cikke, amely megfelel a 207/2009 rendelet 52. cikkének, (1) és (2) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezett:
„(1) A közösségi védjegyet a hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha
a) a védjegy lajstromozására a 7. cikkben foglalt rendelkezések megsértésével került sor;
b) a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.
(2) Ha a közösségi védjegy lajstromozására a 7. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) albekezdésében foglalt rendelkezések megsértésével került sor, a védjegy nem törölhető, ha a megjelölés az árujegyzékben szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegyként történő lajstromozást követően folytatott használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.”
6 A 207/2009 rendelet „Jogosultság a fellebbezésre, illetve a fellebbezési eljárásban való részvételre” című 59. cikke az említett rendelet „Fellebbezés” című VII. címében szerepel. E cikk értelmében:
„Az eljárásban részt vevő bármelyik fél, akit a határozat hátrányosan érint, fellebbezhet. […]”
7 A 207/2009 rendeletnek „A fellebbezés határideje és alaki követelményei” című 60. cikke, amely ugyanezen VII. cím részét képezi, a következőképpen rendelkezik:
„A fellebbezést a határozat kézbesítésének napjától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani a Hivatalhoz. A fellebbezés nem tekinthető benyújtottnak mindaddig, amíg a fellebbezés díját meg nem fizetik. […]”
8 A 207/2009 rendeletnek „A fellebbezés elbírálása” című 63. cikke a (2) bekezdésében így rendelkezik:
„A fellebbezés vizsgálata során a fellebbezési tanács – ahányszor csak szükséges – felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy a fellebbezési tanács felhívásával kapcsolatos észrevételeiket.”
9 A 207/2009 rendeletnek „A Bírósághoz benyújtott keresetek” című 65. cikke az (1) és (2) bekezdésében így rendelkezik:
„(1) A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Bíróság előtt keresettel támadhatók meg.
(2) A kereset hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, a Szerződés vagy e rendelet, illetve ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre alapítva indítható.”
10 A 207/2009 rendeletnek „A határozatok indokolása” című 75. cikke e rendelet „Eljárás” című IX. címének részét képezi. E cikk a következőképpen rendelkezik:
„A Hivatal határozatait indokolni kell. A határozatok csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni.”
11 A 2004. december 6‑i 2082/2004/EK bizottsági rendelettel (HL 2004. L 360., 8. o.) módosított, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsainak eljárási szabályzatáról szóló, 1996. február 5‑i 216/96/EK bizottsági rendelet (HL 1996. L 28., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 221. o.) „Az eljárás” című 8. cikkében az alábbiak szerint rendelkezik.
„[…]
(2) A rendelet 61. cikkének (2) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül, ha az eljárásban ellenérdekű fél vesz részt, a fellebbezés alapjául szolgáló okokat tartalmazó nyilatkozattal kapcsolatos észrevételre a fellebbező az észrevételnek a vele való közlésétől számított két hónapon belül nyújthatja be válaszát, az ellenérdekű fél pedig a fellebbező válaszának a vele való közlésétől számított két hónapon belül nyújthatja be viszonválaszát.
(3) Az ellenérdekű fél – válaszában – olyan okra hivatkozva is kérheti a megtámadott határozat megsemmisítését [helyesen: hatályon kívül helyezését] vagy megváltoztatását, amely a fellebbezésben nem szerepel. Ez a nyilatkozat a fellebbezőnek az eljárástól való elállása esetén hatálytalanná válik.”
12 A jelen fellebbezés benyújtását követően a 207/2009 rendeletet módosította a 2015. december 16‑i 2015/2424/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.), amely 2016. március 23‑án lépett hatályba.
13 Az utóbbi rendelet alapján a 207/2009 rendelet 60. cikkének helyébe, amely ezentúl „A fellebbezés határideje és alaki követelményei” címet viseli, az alábbi szöveg lép:
„(1) A fellebbezést a határozat kézbesítésének napjától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani a Hivatalhoz. A fellebbezés nem tekinthető benyújtottnak mindaddig, amíg a fellebbezés díját meg nem fizetik. A fellebbezést annak az eljárásnak a nyelvén kell benyújtani, amelynek során a fellebbezéssel érintett határozatot meghozták. A fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatot a határozat kézbesítésének napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani.
(2) Az ellenérdekű fél – válaszában – olyan okra hivatkozva is kérheti a megtámadott határozat megsemmisítését vagy megváltoztatását, amely a fellebbezésben nem szerepel. Ez a nyilatkozat a fellebbezőnek az eljárástól való elállása esetén hatálytalanná válik.”
A nemzeti védjegyekkel kapcsolatos uniós szabályozás
14 A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.) „Kizáró, illetve törlési okok” címet viselő 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja a következőképpen rendelkezik:
„A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés
[…]
b) nem alkalmas a megkülönböztetésre;
c) kizárólag olyan jelekből vagy adatokból [helyesen: megjelölésekből és jelzésekből] áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak;
[…]”
A jogvita előzményei
15 2008. november 24‑én a BSH európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz az alábbi ábrás megjelölés vonatkozásában:
16 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 7., 9. és 11. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették. E bejelentést az Európai Uniós Védjegyértesítő 2009. február 2‑i 4/2009. számában tették közzé.
17 2009. április 30‑án az LG a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján felszólalást terjesztett elő a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben az árujegyzékben szereplő valamennyi áru vonatkozásában. A fenti felszólalás az alábbi korábbi védjegyeken alapult:
– a 2007. július 6‑án lajstromozott 73477434. sz. KOMPRESSOR francia szóvédjegy a Nizzai Megállapodás 7. osztályába tartozó „mosógép, porszívók, mosogatógépek, elektromos mixerek, áramfejlesztők”, és a Nizzai Megállapodás 11. osztályába tartozó „gáztűzhelyek, konyhai tűzhelyek, klímaberendezések, hűtőgépek, mikrohullámú sütők (főzőkészülékek), szellőző berendezések, levegőtisztító berendezések, elektronikus kenyérpirítók, légnedvesítő berendezések, elektromos zseblámpák, keresőlámpák, zseblámpák, szárítóberendezések” vonatkozásában;
– a 2007. szeptember 25‑én lajstromozott 2753286. sz. KOMPRESSOR spanyol szóvédjegy a Nizzai Megállapodás szerinti 7. osztályba tartozó „elektromos mosógépek, elektromos porszívók, automata mosogatógép, elektromos mixerek, áramfejlesztők” és a Nizzai Megállapodás szerinti 11. osztályba tartozó „gáztűzhelyek, sütők, légkondicionáló berendezések, elektromos hűtőgépek (mélyhűtő rekesz), mikrohullámú sütők (főzőkészülékek), elektromos ventillátorok, levegőtisztító berendezések és gépek, elektromos kenyérpirítók, ventillátorok, elektromos lámpások világításra, szárítóberendezések” vonatkozásában;
– a 2007. december 7‑én lajstromozott 2444787. sz. KOMPRESSOR egyesült királysági szóvédjegy a Nizzai Megállapodás szerinti 7. osztályba tartozó „elektromos mosógépek, elektromos porszívók, automata mosogatógép, elektromos mixerek, áramfejlesztők; mind háztartási használatra» és a Nizzai Megállapodás szerinti 11. osztályba tartozó „gáztűzhelyek, tűzhelyek (sütők), mikrohullámú sütők (főzőkészülékek), elektromos ventillátorok, elektromos kenyérpirítók, lámpások világításra, elektromos szárítóberendezések; mind háztartási használatra” vonatkozásában, és
– a 2012. augusztus 23‑án lajstromozott 7282924. sz. KOMPRESSOR PLUS európai uniós szóvédjegy a Nizzai Megállapodás szerinti 7. osztályba tartozó „elektromos mosógépek, automata mosogatógép háztartási használatra” vonatkozásában.
18 2012. május 3‑i határozatával az EUIPO felszólalási osztálya részben helyt adott a felszólalásnak, és ennek következtében elutasította a szóban forgó európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet az alábbi áruk vonatkozásában:
– a Nizzai Megállapodás szerinti 7. osztály: „A 7. osztályba tartozó háztartási és konyhai elektromos gépek és készülékek, azaz konyhai elektromos gépek és készülékek; beleértve: őrlőgépek; habverők és dagasztógépek, gyúrógépek; gyümölcsprések; léfacsarók; centrifugák (gépek); darálók; vágógépek; elektromos szerszámok; konzervnyitók; késélező eszközök; valamint italok és/vagy ételek készítésére használt készülékek és eszközök; hideg italok elosztására használt, italok hűtésére szolgáló berendezésekkel együtt használandó szivattyúk; mosogatógépek; textilek és ruhaneműk kezelésére használt, a 7. osztályba tartozó képek és készülékek, beleértve: mosógépek; háztartási szárítógépek; a 7. osztályba tartozó prések és vasalógépek; elektromos tisztítógépek háztartási használatra, beleértve: elektromos üvegtisztító gépek; elektromos cipőfényesítő gépek és porszívók; száraz és nedves hulladékot felszívó gépek; a 7. osztályba tartozó fenti áruk alkatrészei, különösen: csövek, porszűrők és porszűrő zsákok valamennyi porszívóhoz”;
– a Nizzai Megállapodás szerinti 9. osztály: „A 9. osztályba tartozó elektromos készülékek és eszközök, azaz elektromos vasalók, konyhai mérlegek” és
– a Nizzai Megállapodás szerinti 11. osztály: „Fűtő‑ gőzfejlesztő‑ és főzőberendezések, azaz kemencék; pecsenyesütő készülékek; tűzhelyek; rostok (sütőkészülékek), grillsütők; kenyérpirítók; kiolvasztó és melegen tartó készülékek; vízmelegítők; merülőforralók; önmelegítő főzőüstök; mikrohullámú sütők, elektromos ostyasütők; tojásfőzők; elektromos olajsütők, fritőzök; elektromos teafőzők és kávéfőzők; presszógépek; a 11. osztályba tartozó, teljesen automata kávéfőző gépek; hűtőkészülékek, azaz: hűtőgépek; hűtőládák; hűtőszekrények; italhűtő készülékek; hűtő‑fagyasztó gépek, fagyasztók, jégkészítő készülékek és gépek; szárítókészülékek és berendezések, azaz: ruhaszárítók, ruhaszárító gépek, kézszárító készülékek; hajszárítók; szellőző berendezések, azaz: ventillátorok; szűrők konyhai elszívóernyőkhöz; felszerelések konyhai elszívóernyőkhöz és fedelek konyhai elszívóernyőkhöz; légkondicionáló berendezések és légszűrő berendezések; légnedvesítő készülékek; szagtalanító készülékek, illatszer adagolók (nem személyes használatra); légtisztító berendezések; hőszivattyúk; a 11. osztályba tartozó fenti áruk alkatrészei”.
19 A többi igényelt áru kapcsán az EUIPO felszólalási osztálya megállapította, hogy azok és a korábbi védjegyekkel érintett áruk különböznek egymástól. Következésképpen elutasította az LG által benyújtott felszólalást azzal az indokkal, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye az alábbi áruk vonatkozásában:
– a Nizzai Megállapodás szerinti 7. osztály: „hulladékok ártalmatlanítására szolgáló elektromos készülékek, nevezetesen hulladékaprító gépek és hulladéktömörítő gépek”;
– a Nizzai Megállapodás szerinti 9. osztály: „Személymérlegek; elektromos filmragasztó készülékek; távirányító, jelző és (elektromos, elektronikus) irányító készülékek háztartási és konyhai gépekhez és készülékekhez; háztartási gépekhez használható rögzített és üres adathordozók; italok és ételek elosztására használt elektromos készülékek; automata elosztóberendezések; készülékek és informatikai programok háztartási készülékek irányításához és használatához; a 9. osztályba tartozó alkatrészek a fenti árukhoz; a 9. osztályba tartozó alkatrészek a 9. osztályba tartozó elektromos készülékekhez és berendezésekhez, azaz elektromos vasalókhoz, konyhai mérlegekhez”; és
– a Nizzai Megállapodás szerinti 11. osztály: „Infravörös lámpák (nem gyógyászati használatra); hőpárnák (nem gyógyászati használatra), elektromos fűtésű takarók (nem gyógyászati használatra); vízszolgáltató és egészségügyi berendezések, azaz különösen kiegészítők gőzfejlesztő, légkondicionáló és vízelosztó berendezésekhez; vízmelegítő készülékek, bojlerek és átfolyós vízmelegítők; mosogatók, lefolyók; hőszivattyúk; a 11. osztályba tartozó, fent említett áruk alkatrészei; hideg italok elosztásához használt, italok hűtésére szolgáló berendezésekkel együtt használandó kézi léfacsarók (léfacsaró készülékek)”.
20 2012. június 26‑án a BSH fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz az említett hivatal felszólalási osztálya határozatának hatályon kívül helyezése érdekében. Ezzel egyidejűleg egyébiránt a BSH néhány ponton korlátozta a védjegy lajstromozása iránti kérelemben szereplő, a Nizzai Megállapodás szerinti 7. osztályba tartozó árukat.
21 A fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő 2012. október 31‑i nyilatkozatra válaszul előterjesztett észrevételeiben az LG arra hivatkozik, hogy egyes összehasonlítandó áruk, amelyeket az EUIPO felszólalási osztálya különbözőnek ítélt, valójában hasonlók, és hogy ezért a szóban forgó lajstromozási kérelmet ezen áruk tekintetében is el kellett volna utasítani. Az említett észrevételek egyébiránt tartalmazták, hogy az EUIPO felszólalási osztálya határozatának a tekintetben való megváltoztatására irányulnak, hogy az széles körben utasítsa el az említett lajstromozási kérelmet.
22 A fent említett észrevételeket az EUIPO hivatala által 2012. október 8‑án küldött telefax útján közölték a BSH‑val, amelyben az EUIPO első fellebbezési tanácsának utasítására tájékoztatták a BSH‑t arról, hogy az eljárás írásbeli szakasza lezárult, és az említett észrevételek közlésére kizárólag tájékoztató jelleggel kerül sor.
23 Az EUIPO első fellebbezési tanácsa a vitatott határozattal elutasította a BSH fellebbezését.
24 Ugyanezzel a határozattal az EUIPO első fellebbezési tanácsa részben helyt adott az LG kérelmének, amelyet a 216/96 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése alapján „kapcsolódó” fellebbezésnek („ancillary” appeal) minősített.
25 Elöljáróban az EUIPO első fellebbezési tanácsa rámutatott, hogy mivel az LG nem vitatta a felszólalás bizonyos áruk vonatkozásában történő elutasítását, az EUIPO felszólalási osztályának határozata jogerőssé vált a tekintetben, hogy engedélyezte a szóban forgó európai uniós védjegy ezen áruk vonatkozásában történő lajstromozását.
26 Az érintett vásárlóközönséget illetően az EUIPO első fellebbezési tanácsa annak említését követően, hogy az érintett földrajzi terület Spanyolország, Franciaország és az Egyesült Királyság területének felel meg, megállapította, hogy az érintett vásárlóközönség egyrészről szakmabeli használókból áll az „elektromos automata italadagoló vagy ételadagoló készülékek, adagoló automaták” vonatkozásában, másrészről pedig szokásosan tájékozott és észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztókból a fennmaradó áruk vonatkozásában.
27 Az ütköző megjelölések összehasonlítása kapcsán az EUIPO első fellebbezési tanácsa megállapította, hogy vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból fennáll a hasonlóság, ezért azok összességükben véve hasonlóak.
28 Az áruk összehasonlítását illetően az EUIPO első fellebbezési tanácsa egyrészről helybenhagyta az EUIPO felszólalási osztályának az ütköző védjegyekkel érintett árukra vonatkozó értékelését, amelyeket az utóbbi azonosnak vagy hasonlónak talált, és ily módon megerősítette, hogy ezen áruk vonatkozásában fennáll az összetévesztés veszélye.
29 Másrészről az EUIPO első fellebbezési tanácsa az EUIPO felszólalási osztályával ellentétben megállapította, hogy a bejelentett védjeggyel érintett, a Nizzai Megállapodás szerinti 11. osztályba tartozó „hideg italok elosztásához használt, italok hűtésére szolgáló berendezésekkel együtt használandó kézi léfacsarók (léfacsaró készülékek)”, valamint a Nizzai Megállapodás szerinti 9. osztályba tartozó „9. osztályba tartozó alkatrészek a 9. osztályba tartozó elektromos készülékekhez és berendezésekhez, azaz elektromos vasalókhoz, konyhai mérlegekhez” hasonlók a korábbi védjegyekkel érintett árukhoz. Úgy vélte, hogy ezen áruk tekintetében az összetévesztés veszélye is fennáll, ezért hatályon kívül helyezte az EUIPO felszólalási osztályának határozatát annyiban, amennyiben az a felszólalást az említett áruk tekintetében elutasította.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
30 A Törvényszék Hivatalához 2013. november 13‑án benyújtott keresetlevelében a BSH a vitatott határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetet terjesztett elő. Keresete alátámasztására a BSH egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozott.
31 Noha a BSH nem vitatta az EUIPO első fellebbezési tanácsának azon megállapításait, amelyek szerint a szóban forgó áruk – azokat is beleértve, amelyek különbözőségét az EUIPO felszólalási osztálya megállapította –, azonosak vagy hasonlók, és az ütköző védjegyek összességükben véve hasonlók, az említett egyetlen jogalap keretében arra hivatkozott, hogy azon áruk esetében, amelyek kompresszort foglalnak vagy foglalhatnak magukban, mint a porszívók, klímaberendezések és hűtőszekrények, a KOMPRESSOR megjelölés leíró jellegű, és hogy ezért a korábbi nemzeti védjegyek „minimális” megkülönböztető képességgel rendelkeznek. A BSH azt állította, hogy az összetéveszthetőség értékelése során az EUIPO első fellebbezési tanácsa nem vette kellően figyelembe az említett védjegyek fenti árukkal kapcsolatos csekély megkülönböztető képességét. Az utóbbira tekintettel ugyanis még az ütköző védjegyek közötti enyhe különbségek is elegendők az összetéveszthetőség teljes kizárásához.
32 A Törvényszék a megtámadott ítéletben az egyetlen jogalapot és ennek következtében a keresetet teljes egészében elutasította.
A felek kérelmei a fellebbezési eljárásban
33 A BSH azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– helyezze hatályon kívül a vitatott határozatot;
– másodlagosan, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, és
– az EUIPO‑t kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére.
34 Az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– a BSH‑t kötelezze a költségek viselésére.
35 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 24. cikkének második bekezdése alapján a Bíróság 2015. október 29‑én felkérte az Európai Bizottságot arra, hogy vegyen részt a tárgyaláson annak érdekében, hogy a Bíróság által feltett írásbeli kérdésekre választ adjon.
A fellebbezésről
36 Fellebbezésének alátámasztásaként a BSH két jogalapra hivatkozik, az elsőt a 207/2009 rendelet 60. cikkének megsértésére, a másodikat a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapítja.
Az első jogalapról
37 Első jogalapjával a BSH azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a legcsekélyebb vizsgálat nélkül helybenhagyta, hogy az EUIPO első fellebbezési tanácsa a vitatott határozatban az LG 2012. október 31‑i válaszbeadványát a 216/96 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése alapján „kapcsolódó” fellebbezésnek minősítette, és szélesebb körben tagadta meg a szóban forgó védjegy lajstromozását, mint az EUIPO felszólalási osztálya. Márpedig az LG nem nyújtott be a 207/2009 rendelet 60. cikkében előírt feltételeknek megfelelő fellebbezést, pedig kizárólag az igazolhatta volna a szóban forgó védjegy lajstromozása megtagadásának a felszólalási osztály határozatán túlmenő kiterjesztését. A BSH szerint ugyanis az EUIPO első fellebbezési tanácsa által elfogadott értelmezéssel ellentétben a 216/96 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése a 207/2009 rendeletben található megfelelő jogalap hiányában nem teheti lehetővé az EUIPO felszólalási osztálya által hozott határozat azon részének kétségbe vonását, amelyet az alapfellebbezésben nem támadtak meg, és amely ennek következtében jogerőssé vált.
38 Az EUIPO elsődlegesen azt állítja, hogy e jogalap elfogadhatatlan, mivel azt első ízben a fellebbezés szakaszában hozták fel, másodlagosan pedig azt, hogy az mindenképpen megalapozatlan, mivel a 216/96 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi az ellenérdekű fél számára, hogy válaszában olyan okra hivatkozva is kérje a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását, amely a fellebbezésben nem szerepel.
39 Kétségtelen, hogy a vitatott határozatban az EUIPO első fellebbezési tanácsa azzal, hogy elutasította a BSH által az e EUIPO felszólalási osztálya határozatának annyiban való hatályon kívül helyezése iránt benyújtott fellebbezést, amennyiben az EUIPO egyes igényelt áruk vonatkozásában elutasította a védjegybejelentési kérelmét, részben helyt adott az LG kérelmének, amelyet a 206/96 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése alapján „kapcsolódó” fellebbezésnek minősített, és amellyel az LG válaszul előterjesztett észrevételeiben kérte az említett határozat megváltoztatását annak érdekében, hogy e lajstromozási kérelmet egyes olyan áruk tekintetében is elutasítsák, amelyek vonatkozásában az EUIPO felszólalási osztálya engedélyezte a szóban forgó védjegy lajstromozását. Az EUIPO első fellebbezési tanácsa tehát a BSH hátrányára megváltoztatta az említett határozatot azzal, hogy megtagadta az említett védjegy további áruk vonatkozásában történő lajstromozását.
40 Ebből következik, hogy az EUIPO első fellebbezési tanácsa hallgatólagosan megállapította, hogy a 216/96 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése második jogorvoslati lehetőséget vezetett be, amely hozzáadódik a 207/2009 rendelet 2015/2424 rendeletet megelőző változatának 60. pontjában szereplő jogorvoslati lehetőséghez, és amely anélkül, hogy vonatkoznának rá az említett 60. cikkben előírt feltételek, lehetővé teszi az ellenérdekű fél számára, hogy megtámadja az alapfellebbezés tárgyát képező határozat fellebbezéssel nem érintett részét, és ily módon kiterjessze a jogvitának a fellebbező által meghatározott terjedelmét.
41 Első jogalapjával a BSH azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítéletben nem vizsgálta meg ezen értelmezésnek a 207/2009 rendelet 60. cikkével való összeegyeztethetőségét.
42 Kétségtelen azonban, hogy a BSH a Törvényszék előtti eljárás egyik szakaszában sem hivatkozott az említett értelmezésnek a 207/2009 rendelet 60. cikkével vagy az uniós jog bármely más rendelkezésével való állítólagos összeegyeztethetetlenségére. A Törvényszék előtti keresete ugyanis a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított egyetlen jogalapon alapult.
43 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, ha valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot és érveket, amelyeket a Törvényszéknél nem terjesztett elő, az azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a Bírósághoz, amelynek a hatásköre korlátozott a fellebbezési eljárásban. A fellebbezési eljárás keretében tehát a Bíróság hatásköre az első fokon tárgyalt jogalapokról és érvekről hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik (lásd különösen: Svédország és társai kontra API és Bizottság, C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541, 126. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 A BSH által a Bíróság előtti tárgyaláson e tekintetben hivatkozott azon érvet illetően, amely szerint az uniós jog értékelése a Bíróság részére van fenntartva, és ezért logikus volt kizárólag előtte felhozni azt a kérdést, hogy a 216/96 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének az EUIPO első fellebbezési tanácsa által elfogadott értelmezése összeegyeztethető‑e a 207/2009 rendelet 60. cikkével, meg kell állapítani, hogy ezen érv jogilag megalapozatlan. Ahogyan ugyanis az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdéséből és a 207/2009 rendelet 65. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következik, a Törvényszék az EUIPO fellebbezési tanácsainak határozatai ellen benyújtott keresetek keretében teljes körű hatáskörrel rendelkezik többek között az említett rendelet, így az említett rendelet 60. cikke bármely megsértésének felülvizsgálatára.
45 Végül, jóllehet az EUIPO a Bíróság előtti tárgyaláson elismerte, hogy a vitatott határozattal az EUIPO első fellebbezési tanácsa részben helyt adott az LG „kapcsolódó” fellebbezésének anélkül, hogy előzetesen a BSH részére lehetővé tette volna az arra vonatkozó esetleges észrevételei előadását, és ily módon megsértette a 207/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésébe és 75. cikkének második mondatába foglalt kontradiktórius eljárás elvét, mivel a BSH a Törvényszék előtti eljárás során e körülményt egyáltalán nem vitatta, és a BSH a legcsekélyebb mértékben sem bírálta azon elemzést, amelynek alapján az említett osztály e „kapcsolódó” fellebbezést elfogadta, nem róható fel a Törvényszéknek, hogy e jogsértést nem vette hivatalból figyelembe.
46 Ilyen körülmények között a jelen jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A második jogalapról
47 Második jogalapjával a BSH a 40/94 rendelet 8. cikk (1) bekezdése b) pontjának megsértésére hivatkozik, és azt rója fel a Törvényszéknek, hogy különösen a megtámadott ítélet 31. pontjában álláspontját az összetéveszthetőség téves felfogására alapította, amely azzal a következménnyel jár, hogy a két védjegy között egy tisztán leíró jellegű elem tekintetében fennálló átfedés elegendő az összetévesztés e veszélyének létrehozásához, és ily módon egy tisztán leíró jellegű megjelölés monopolizálásához vezet, amit pedig ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja meg kíván akadályozni.
48 A BSH szerint abban az esetben, ha a korábbi védjegy valamely leíró jellegű megjelölés könnyen felismerhető változata, és a későbbi védjegy a leíró jellegű megjelölést ebben a formában tartalmazza, még a megjelölések közötti jelentős hasonlóságok fennállása és az ütköző védjegyekkel megjelölt áruk azonossága sem teszi lehetővé az összetéveszthetőség megállapítását, mivel a megjelölések közötti hasonlóságok a leíró jellegű jelzésekre korlátozódnak, és csak a jelzéssel leírt árukra vonatkoznak. A vásárlóközönség ugyanis valamely leíró jellegű jelölésben egyáltalán nem érzékel származási jelzést, hanem a védjegy fennmaradó elemei alapján tájékozódik. Egyébiránt a fenti álláspont szerint a korábbi védjegy oltalmának terjedelme nem általában véve korlátozott, hanem kizárólag maga a leíró jellegű jelzés vonatkozásában, és ezért az más áruk és más hasonló megjelölések vonatkozásában változatlan marad.
49 Az EUIPO elsődlegesen a második jogalap elfogadhatatlanságára hivatkozik. Egyrészről ugyanis a fellebbezésből nem tűnik ki egyértelműen, hogy a Törvényszék mely megállapításait kell vitatottnak tekinteni. Másrészről a BSH azon állítása, amely szerint a Törvényszék pontatlanul minősítette a korábbi nemzeti védjegyek megkülönböztető képességének jelentőségét, a tényállás újbóli értékelésére irányul. Másodlagosan az EUIPO úgy ítéli meg, hogy ez a jogalap megalapozatlan.
Az elfogadhatóságról
50 Az állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 256. cikkből és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből következik, hogy a fellebbezés kizárólag jogkérdésekre vonatkozhat. Ezért kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére. Ezeknek a tényeknek az értékelése tehát – amennyiben nincsen szó az elferdítésükről – nem minősül olyan jogkérdésnek, amelynek a vizsgálata a fellebbezési eljárás keretein belül a Bíróságra tartozna (lásd különösen: 2016. március 17‑i Naazneen Investments kontra OHIM ítélet, C‑252/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:178, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 Ezenkívül a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdése d) pontjának rendelkezései alapján a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (lásd különösen: Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑197/13 P, EU:C:2014:2157, 43. pont; Ezz és társai kontra Tanács ítélet, C‑220/14 P, EU:C:2015:147, 111. pont). E tekintetben az eljárási szabályzat 169. cikkének (2) bekezdésében szerepel, hogy a felhozott jogalapoknak és jogi érveknek pontosan meg kell jelölniük a Törvényszék határozatában szereplő indokolás vitatott részeit (2016. július 28‑i Tomana és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑330/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:601, 34. pont; 2016. szeptember 20‑i Mallis és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, C‑105/15 P–C‑109/15 P, EU:C:2016:702, 34. pont).
52 Ennek kapcsán meg kell állapítani, hogy második jogalapjával a BSH egyáltalán nem szorítkozik arra, hogy a tényállás újbóli értékelését kérje, hanem azt rója fel a Törvényszéknek, hogy elmulasztotta figyelembe venni az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőség értékelése során alkalmazandó jogi elveket, ami olyan jogkérdésnek minősül, amelyet a fellebbezés keretében a Bíróság elé lehet terjeszteni (lásd különösen: 2015. május 7‑i Adler Modemärkte kontra OHIM végzés, C‑343/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:310, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 Egyébiránt a BSH beadványaiból egyértelműen kitűnik, hogy e jogalap többek között a megtámadott ítélet 31. pontja ellen irányul, amely álláspontja szerint azt tanúsítja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az összetéveszthetőség lényegét, amelynek az értékelése során szükségszerűen az egyes ütköző védjegyek megkülönböztető képességének kell a legfontosabb kritériumot képeznie.
54 Következésképpen a második jogalapot elfogadhatónak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
55 A BSH‑nak az összetéveszthetőséggel kapcsolatos, a Törvényszék előtti kereset egyetlen jogalapja keretében előadott érvelését, amely megfelel a fellebbezés második jogalapja keretében kifejtettnek, a Törvényszék többek között a megtámadott ítélet 26–32. pontjában vizsgálta.
56 Ily módon, miután az említett ítélet 26. és 27. pontjában emlékeztetett a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, a Törvényszék az említett ítélet 28. pontjában megállapította, hogy azon árukat illetően, amelyek vonatkozásában az EUIPO első fellebbezési tanácsa a felszólalásnak helyt adott, az utóbbi – anélkül hogy a BSH ezt vitatta volna –, megállapította, hogy egyrészről a szóban forgó áruk részben azonosak és részben hasonlók, másrészről pedig az ütköző megjelölések hasonlók. Rámutatott, hogy e megállapítások kumulált hatása mindenesetre elegendő azon következtetés levonásához, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, még ha a korábbi nemzeti védjegyek megkülönböztető képességét csekélynek is tekintették.
57 A Törvényszék a megtámadott ítélet 29. pontjában hozzátette, hogy az összetéveszthetőség értékelése keretében az EUIPO első fellebbezési tanácsa ténylegesen figyelembe vette azt a körülményt, hogy a szóban forgó áruk vonatkozásában sem a korábbi nemzeti védjegyek, sem a bejelentett védjegy nem rendelkezik különösebb megkülönböztető képességgel. Mindazonáltal emlékeztetett arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint még valamely csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén is fennállhat az összetévesztés veszélye különösen a megjelölések és az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága következtében. Ez a helyzet akkor, ha – mint a jelen ügyben is – a szóban forgó áruk azonosak, és az ütköző védjegyek nagy fokú hasonlóságot mutatnak egymással.
58 Az említett ítélet 31. pontjában a Törvényszék megjegyezte, hogy a BSH érvének elfogadása azzal a hatással járna, hogy semlegesítené a védjegyek hasonlóságával kapcsolatos tényezőt a korábbi védjegy megkülönböztető képességén alapuló tényező javára, amelynek ily módon túlzott jelentőséget tulajdonítanának. Ebből az következne, hogy mivel a korábbi közösségi védjegyek csak csekély megkülönböztető képességgel bírnak, az összetévesztés veszélye csak e védjegyeknek a lajstromoztatni kívánt védjegy általi teljes megjelenítése esetén állna fenn, ami elfedné a szóban forgó megjelölések hasonlóságának mértékét. Ez az eredmény azonban nem felelne meg azon átfogó értékelés jellegének, amelyet a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében el kell végezniük.
59 Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 32. pontjában megállapította, hogy a BSH‑nak a korábbi nemzeti védjegyek csekély megkülönböztető képességével kapcsolatos érvei nem érinthetik az EUIPO első fellebbezési tanácsának az összetéveszthetőség fennállására vonatkozó következtetését.
60 Márpedig a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az összetéveszthetőséget ily módon értékelte.
61 Rá kell mutatni ugyanis, hogy a Bíróság a BSH által a második jogalap keretében előadotthoz hasonló érvelés elutasításával korábban már több ízben kimondta, hogy ha a korábbi védjegy megkülönböztető képességét tekintetbe kell is venni az összetéveszthetőség fennállásának átfogó mérlegelése során, ez csupán egyike az ezen értékelés során közrejátszó számos elemnek (lásd különösen: 2012. november 29‑i Hrbek kontra OHIM végzés, C‑42/12 P, nem tették közzé, EU:C:2012:765, 61. pont; 2014. október 2‑i Przedsiębiorstwo Handlowe Medox Lepiarz kontra OHIM, C‑91/14 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2261, 22. pont).
62 Ezenkívül, noha igaz, hogy az összetéveszthetőség annál nagyobb mértékű, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége, e veszély mégsem kizárt abban az esetben, ha a korábbi védjegynek csekély a megkülönböztető képessége (lásd különösen: 2015. november 19‑i Fetim kontra OHIM végzés, C‑190/15 P, nem tették közzé, EU:C:2015:778, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 Következésképpen a Törvényszék még valamely csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén is megállapíthatja, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, különösen a megjelölések és az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága következtében (lásd különösen: 2014. október 2‑i Przedsiębiorstwo Handlowe Medox Lepiarz kontra OHIM végzés, C‑91/14 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2261, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. május 7‑i Adler Modemärkte kontra OHIM végzés, C‑343/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:310, 59. pont).
64 A Törvényszék által a megtámadott ítélet 31. pontjában tett azon megállapítások tehát, amelyek elutasítják a BSH által képviselt álláspontot, és amelyekre a második jogalap utal, valójában csak a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatát idézik fel, amely szerint ezen álláspont nincs összhangban magával az átfogó értékelés jellegével, amelyet a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján el kell végezniük, mivel a fellebbező állításával ellentétben azzal a hatással járna, hogy semlegesíti a védjegyek hasonlóságával kapcsolatos tényezőt a korábbi védjegy megkülönböztető képességével kapcsolatos tényező javára (lásd ebben az értelemben: 2007. március 15‑i T.I.M.E. ART kontra OHIM ítélet, C‑171/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:171, 41. pont; 2015. november 19‑i Fetim kontra OHIM végzés, C‑190/15 P, nem tették közzé, EU:C:2015:778, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
65 A BSH által e tekintetben előadott azon érvet illetően, amely szerint a fenti ítélkezési gyakorlat téves, mivel valamely tisztán leíró jellegű megjelölés monopolizációjához vezet, meg kell állapítani, hogy az ilyen monopolizáció elkerülése nem a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának a célja, hanem e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjáé és 51. cikkéé, valamint a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjáé.
66 Különösen a korábbi nemzeti védjegyek tekintetében a Bíróságnak már volt alkalma megállapítani, hogy az európai uniós védjegyek e védjegyekkel párhuzamos oltalmából, valamint abból eredően, hogy ez utóbbiak lajstromozása nem az EUIPO hatáskörébe, bírósági felülvizsgálata pedig nem a Törvényszék hatáskörébe tartozik, az európai uniós védjegybejelentéssel szembeni felszólalási eljárás keretében a nemzeti védjegyek érvényessége nem vonható kétségbe. Ennélfogva az ilyen felszólalási eljárás keretében a valamely tagállamban oltalom alatt álló védjeggyel azonos megjelölés tekintetében olyan feltétlen kizáró ok megállapítása sem lehetséges, mint például a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában, valamint a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában írt leíró jelleg és megkülönböztető képesség hiánya (lásd ebben az értelemben: 2012. május 24‑i Formula One Licensing kontra OHIM ítélet, C‑196/11 P, EU:C:2012:314, 40. és 41. pont).
67 Ebből következik, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása során az európai uniós védjegybejelentéssel szembeni felszólalás alátámasztásaként hivatkozott nemzeti védjegy bizonyos fokú megkülönböztető képességét el kell ismerni (lásd ebben az értelemben: 2012. május 24‑i Formula One Licensing kontra OHIM ítélet, C‑196/11 P, EU:C:2012:314, 47. pont).
68 Következésképpen, feltételezve hogy valamely korábbi nemzeti védjegy ténylegesen leíró jellegű az árujegyzékében szereplő bizonyos áruk vonatkozásában, és e védjegy oltalma a szóban forgó megjelölés jogtalan monopolizálásához vezet, e következményt nem a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásával kell orvosolni, amely főszabály szerint kizárja ezen árukat azon oltalom hatálya alól, amelyet e rendelkezés a korábbi védjegyeknek biztosít, hanem az érintett tagállamban a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján megindított törlési eljárással (lásd ebben az értelemben: 2012. május 24‑i Formula One Licensing kontra OHIM ítélet, C‑196/11 P, EU:C:2012:314, 45. pont).
69 E feltételek mellett a BSH azon érvét is – mint mindenesetre hatástalant – el kell utasítani, amely szerint a Bíróság a 2011. november 10‑i LG Electronics kontra OHIM ítéletében (C88/11 P, nem tették közzé, EU:C:2011:727) megerősítette az EUIPO azon határozatát, amelyben megtagadta a „KOMPRESSOR PLUS” megjelölés európai uniós védjegyként való lajstromozását a porszívók vonatkozásában azzal az indokkal, hogy e megjelölés tisztán leíró jellegű. Az említett ítélet ugyanis nem vonja kétségbe az LG által a felszólalás alátámasztásául hivatkozott nemzeti védjegyek érvényességét.
70 Végül a BSH által állítottakkal ellentétben nem zárható ki előre és minden esetben, hogy amennyiben valamely bejelentett védjegy kis különbségekkel átveszi a valamely korábbi nemzeti védjegyet alkotó, csekély megkülönböztető képességű megjelölést, a fogyasztók feltételezhetik, hogy az ütköző megjelölések közötti ezen különbségek az áruk eltérő jellegét tükrözik vagy marketing megfontolásokból erednek anélkül, hogy különböző kereskedelmi származást jeleznének, és ezért a vásárlóközönség képzetében fennállhat az összetévesztés veszélye (lásd ebben az értelemben: 2006. április 27‑i L’Oréal kontra OHIM végzés, C‑235/05 P, nem tették közzé, EU:C:2006:271, 45. pont).
71 A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot a jelen ügyben annak, a tényállás önálló értékelését követően történő megállapításával, hogy a korábbi nemzeti védjegyek és a lajstromoztatni kért védjegy között fennáll a fent említett összetéveszthetőség.
72 A fenti megállapítások összességéből következik, hogy a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani, és ennek következtében a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
73 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.
74 E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
75 A BSH‑t, mivel pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság a BSH Bosch und Siemens Hausgeräte GmbH‑t kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások