A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2015. december 3.

T‑127/14. P. sz. ügy

Alvaro Sesma Merino

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A 2011. és 2012. évi célok – Sérelmet okozó aktus – Elfogadhatóság”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) a Sesma Merino kontra OHIM ügyben 2013. december 11‑én hozott ítélete (F‑125/12, EBHT‑KSZ, EU:F:2013:192) ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. A Törvényszék Alvaro Sesma Merinót kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Tisztviselő számára célkitűzéseket meghatározó, a végleges határozatot megelőzően elfogadott és kötelező joghatást ki nem váltó határozat – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Beosztás – A szervezeti egységek átszervezése – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Szolgálati érdek – A munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartása

(Személyzeti szabályzat, 5. és 7. cikk)

1.      Ha olyan jogi aktusokról vagy határozatokról van szó, amelyek kidolgozása több szakaszban történik, a köztes intézkedéseknek, amelyek csupán a végleges határozat előkészítését szolgálják, önmagukban nincsen kötelező joghatása. Kötelező joghatást csak az a jogi aktus vált ki, amely az érintett intézmény végleges álláspontját tartalmazza, és mindaddig, amíg ilyen aktust nem fogadtak el, az érintettek jogi helyzete nem változik meg közvetlenül és azonnal.

Következésképpen ha egy intézkedés önmagában olyan kötelező joghatásokat vált ki, amelyek az érintettek helyzetét közvetlenül és azonnal érintik, sérelmet okozó aktusnak minősül, amellyel szemben a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésének megfelelően panasz nyújtható be, és amely ezért a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdésének megfelelően az uniós bíróság előtt keresettel támadható meg. Az a tény, hogy ezt az intézkedést később egy másik intézkedés meghozatalakor esetleg figyelembe vették, és ezért az előbbi intézkedés úgy tekinthető, mint amely a másik intézkedés meghozatalához vezető belső eljárás keretébe illeszkedik, még nem fosztja meg az első intézkedést sérelmet okozó aktus voltától.

Ezért az a tény, hogy a tisztviselő számára egy adott időszakra vonatkozóan célkitűzéseket meghatározó határozat meghozatala előfeltétele egy végleges határozat következő értékelési időszakban történő meghozatalának, önmagában még nem elegendő alap annak megállapításához, hogy a célkitűzéseket meghatározó határozat nem minősül sérelmet okozó aktusnak. Azt is bizonyítani kell, hogy ez utóbbi határozat önmagában nem vált ki olyan kötelező joghatásokat, amelyek az érintett tisztviselő helyzetét közvetlenül és azonnal érintik.

(lásd a 26., 27. és 29. pontot)

2.      Az uniós intézmények és szervek széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek abban a tekintetben, hogy saját szervezeti egységeiket speciális feladataiknak megfelelően alakítják ki, valamint a rendelkezésükre álló személyi állományt ennek megfelelően osztják be, azzal a feltétellel, hogy a beosztás a szolgálat érdekében és a munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartásával történik.

Következésképpen bár a tisztviselő feladatai nem maradhatnak el a besorolási fokozatának és munkakörének megfelelő feladatoktól, nem nyúlhatnak nyilvánvalóan túl azon a mértéken sem, amely az adott besorolási fokozatban lévő, adott munkakört betöltő tisztviselőtől észszerűen megkövetelhető, már csak azért sem, mert ennek megkövetelése a szolgálati érdekkel is nyilvánvalóan ellentétes lenne.

(lásd a 31., 37. és 38. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 1988. március 23‑i Hecq kontra Bizottság ítélet, 19/87, EBHT, EU:C:1988:165, 6. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.