A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2018. október 4.(*)

„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A 2007/46/EK irányelv 29. cikke alapján indított eljárással kapcsolatos dokumentumok, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megtagadják az olyan járművek nyilvántartásba vételét, amelyek súlyosan veszélyeztetik a közúti közlekedés biztonságát vagy súlyosan károsítják a környezetet vagy a közegészséget – A hozzáférés megtagadása – Az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok védelmére vonatkozó kivétel – Általános vélelem – Aarhusi Egyezmény – Az iratbetekintés megtagadása – Az Alapjogi Charta 41. cikke”

A T‑128/14. sz. ügyben,

a Daimler AG (székhelye: Stuttgart [Németország], képviselik: C. Arhold, B. Schirmer és N. Wimmer ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Clotuche‑Duvieusart, később: G. Wilms és Clotuche‑Duvieusart, végül: H. Krämer és Clotuche‑Duvieusart, meghatalmazotti minőségben, segítőik kezdetben: R. Van der Hout, később: Van der Hout és C. Wagner ügyvédek)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Simm és A. Jensen, meghatalmazotti minőségben)

és

az Európai Parlament (képviselik: N. Görlitz és L. Visaggio, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5‑i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL 2007. L 263., 1. o.) 29. cikke alapján a Francia Köztársaság által indított eljárással kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés felperessel szembeni megtagadásáról szóló, 2013. december 13‑i Ares(2013) 3715941 bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: D. Gratsias elnök, A. Dittrich és P. G. Xuereb (előadó) bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5‑i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL 2007. L 263., 1. o.; a továbbiakban: keretirányelv) a tagállamok járművekre vonatkozó jóváhagyási rendszereit az Európai Unió szintjén harmonizált, „EK‑típusjóváhagyás” megnevezésű jóváhagyási eljárással váltotta fel. Ezen EK‑típusjóváhagyást a keretirányelv 3. cikkének (5) bekezdése úgy határozza meg, hogy az olyan eljárás, amellyel a tagállam igazolja, hogy egy jármű, rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység típusa megfelel az említett irányelv és az egyes mellékleteiben felsorolt szabályozási aktusok vonatkozó igazgatási rendelkezéseinek és műszaki követelményeinek.

2        A gépjárművek légkondicionáló rendszereiből eredő kibocsátásokról és a 70/156/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2006. május 17‑i 2006/40/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 161., 12. o.; a továbbiakban: a légkondicionáló rendszerekről szóló irányelv) 5. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy 2011. január 1‑jével kezdődő hatállyal, azon járműtípusra vonatkozóan, amelynek légkondicionáló rendszerét úgy tervezték, hogy 150‑nél nagyobb globális felmelegedési potenciállal rendelkező fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazzon, a tagállamok nem adják meg az EK‑típusjóváhagyást. Ezen irányelv azonban nem írt elő meghatározott hűtőközegfajtát. E tilalom hatálybalépését az Európai Bizottság 2013. január 1‑jére halasztotta.

3        Az európai járműgyártók egy 2009‑ben lezajlott nemzetközi szabványosítási eljárás keretében megegyeztek, hogy az „R1234yf” referenciaszámú hűtőközeget használják.

4        A felperesnek, a Daimler AG‑nak, amely egy németországi székhelyű, főként Mercedes gyártmányú gépjárműveket előállító gépjárműgyártó, 2013‑ban kétségei támadtak e hűtőközeg biztonságos felhasználásával kapcsolatban.

5        A Kraftfahrt‑Bundesamt (KBA, szövetségi közlekedési hivatal, Németország) 2013 májusában helyt adott a Daimler azon kérelmének, amely a 245G járműtípus jóváhagyásának kiterjesztésére irányult. Mivel a 245G járműtípust eredetileg 2008‑ban hagyták jóvá, a 245G típusra nem vonatkozott a légkondicionáló rendszerekről szóló irányelvnek megfelelő hűtőközeg használatának kötelezettsége. Az e járműtípus jóváhagyásának kiterjesztéséről egy 2013. május 22‑i levélben értesítették a Bizottságot.

6        A Bizottság 2013. június 10‑én megindította az 5160/11/ENTR referenciaszámú EU Pilot eljárást, amelynek az volt a célja, hogy kivizsgálják, mennyiben tartotta tiszteletben a Németországi Szövetségi Köztársaság a keretirányelvet és a légkondicionáló rendszerekről szóló irányelvet az EK‑típusjóváhagyásokra vonatkozó kiterjesztések felperes részére történő megadása során.

7        A ministre de l’Écologie, du Développement durable et de l’Énergie (a környezetvédelemért, a fenntartható fejlődésért és az energiáért felelős francia miniszter, Franciaország) 2013. július 26‑án határozatot hozott, amelyben egyes olyan Mercedes gyártmányú járművek esetében, amelyekre nézve a német hatóságok az EK‑típusjóváhagyásokat kiterjesztették, megtagadta a Franciaország területén történő nyilvántartásba vételt azzal az indokolással, hogy e járművek légkondicionáló rendszerét úgy tervezték, hogy 150‑nél nagyobb globális felmelegedési potenciállal rendelkező fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazzon, megsértve ezzel a légkondicionáló rendszerekről szóló irányelv 5. cikkének (4) bekezdését.

8        A nyilvántartásba vétel ezen megtagadása azon francia rendelkezésen alapult, amely a keretirányelv 29. cikke (1) bekezdésének első mondatát ülteti át. E cikk, amely a „Védzáradékok” című XII. fejezetben található, akként rendelkezik, hogy egy tagállam legfeljebb hat hónapra megtagadhatja az EK‑típusjóváhagyás tárgyát képező járművek nyilvántartásba vételét, ha megállapítja, hogy e járművek a környezetet vagy a közegészséget súlyosan károsítják.

9        A Francia Köztársaság a keretirányelv 29. cikke (1) bekezdésének második mondata alapján 2013. július 26‑án tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy megtagadta egyes Mercedes gyártmányú járművek nyilvántartásba vételét. A Bizottság a keretirányelv 29. cikke (2) bekezdésének megfelelően konzultált az érintett felekkel az e nyilvántartásba vételt megtagadó határozat előkészítése érdekében.

10      A Mercedes‑Benz France, a Daimler AG csoporthoz tartozó vállalkozás, 2013. augusztus 2‑án keresetet indított a környezetvédelemért, a fenntartható fejlődésért és az energiáért felelős francia miniszter 2013. július 26‑i határozatával szemben, amelyben egyes Mercedes gyártmányú járművek esetében megtagadta a Franciaország területén történő nyilvántartásba vételt.

11      A Bizottságnak címzett 2013. augusztus 19‑i levelében a felperes kifejtette álláspontját a nyilvántartásba vétel Francia Köztársaság általi megtagadásáról. E levélben a felperes többek között a következőket jelezte:

„[…] az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján az iratbetekintési jog is a védett alapvető jogok közé tartozik. Élni kívánunk e joggal, és ezért igényt tartunk arra, hogy teljeskörűen hozzáférjünk a [keretirányelv] 29. cikke szerinti jelen eljárással kapcsolatos összes irathoz (beleértve azokat is, amelyek más olyan dokumentumokban szerepelnek, amelyeket felhasználtak, és amelyeket figyelembe kell venni a jelen ügyben), így konkrétan minden esetleges állásfoglaláshoz, különösen a Bizottság jogi szolgálatának a [keretirányelv] 29. cikkének alkalmazására vonatkozó állásfoglalásához.”

12      A Bizottság a felperesnek címzett 2013. szeptember 17‑i elektronikus levelében visszaigazolta e levél és e levélben foglalt dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem kézhezvételét, amely utóbbit úgy tekintette, mint amely az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapul, és azt a GESTDEM 2013/4643 referenciaszám alatt nyilvántartásba vette. Ezen elektronikus levélben a Bizottság annak megerősítésére is felkérte a felperest, hogy a fenti 11. pontban említett dokumentumokhoz való hozzáférést kérelmezi.

13      A 2013. szeptember 20‑i elektronikus levélben a felperes megerősítette, hogy a hozzáférés iránti kérelme a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárással kapcsolatos összes dokumentumra vonatkozik, így különösen a keretirányelv 29. cikkének alkalmazása vonatkozásában a Bizottság jogi szolgálata által kiadott minden esetleges állásfoglaláshoz. A felperes jelezte a Bizottságnak, hogy amennyiben ennél pontosabb kérelemre tart igényt, szíveskedjen a számára az ezen eljárásra vonatkozó összes dokumentumról egy listát rendelkezésre bocsátani. Ezenkívül a felperes hangsúlyozta, hogy a hozzáférés iránti kérelme az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szabályozott iratbetekintési jogán alapul. A felperes szerint e cikk azon oknál fogva alkalmazandó, hogy a keretirányelv 29. cikkében szabályozott eljárás őt közvetlenül és személyében érinti, így a keretirányelv 29. cikkének (2) bekezdése arra kötelezi a Bizottságot, hogy őt a határozathozatal előtt meghallgassa.

14      A Bizottság 2013. október 16‑i határozatában jelezte, hogy tizennégy olyan dokumentum áll a rendelkezésére, amelyre a felperes hozzáférés iránti kérelme irányul, és ezek listáját a melléklet tartalmazza. Kifejtette, hogy e dokumentumok közül öthöz hozzáférést enged, de kilenc másik esetében megtagadja a hozzáférést. A Bizottság hat dokumentum esetében a hozzáférés megtagadását az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt, az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmével kapcsolatos kivételre alapította. Három másik dokumentum esetében pedig a hozzáférés megtagadását az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésében előírt kivételre alapította, amely a döntéshozatali eljárás védelmére vonatkozik. A Bizottság hozzátette, hogy e kilenc dokumentum esetében nem lehetséges a részleges hozzáférés. Végül jelezte, hogy a hozzáférhetővé tételükhöz nem fűződik nyomós közérdek.

15      A felperes 2013. október 30‑án az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet nyújtott be a hozzáférés iránt. E kérelemben jelezte, hogy a Bizottság 2013. október 16‑i határozatában azonosított tizennégy dokumentumnál feltehetően több olyan dokumentum van, amelyet lefed a hozzáférés iránti kérelme. A felperes megjegyezte, hogy a Bizottság által hivatkozott kivételek nem relevánsak, és a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik amiatt, hogy az ügynek nagy jelentősége van abban, hogy megvalósuljon az áruk szabad mozgása. E megerősítő kérelmében a felperes nemcsak az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében szabályozott, dokumentumokhoz való hozzáférési jogra, hanem a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szabályozott iratbetekintési jogra is hivatkozott.

16      A Bizottság 2013. december 13‑i határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat) megerősítette, hogy megtagadja a hozzáférést azon kilenc dokumentum esetében, amelyeket a 2013. október 16‑i határozatában olyan dokumentumokként nevesített, amelyeket nem lehet a felperessel közölni.

17      Ezenkívül jelezte, hogy további keresés nyomán megállapította, hogy a 2013. október 16‑i határozatában nevesített tizennégy dokumentumon kívül rendelkezésére áll további 349 elektronikus levél. Kifejtette, hogy e dokumentumok a következők:

–        55 belső elektronikuslevél‑váltás a „Vállalkozáspolitikai és Ipari” Főigazgatóság „gépjárműipari” osztályának alkalmazottai között;

–        170 belső elektronikus levél a „Vállalkozáspolitikai és Ipari” Főigazgatóság felé;

–        25 elektronikuslevél‑váltás a jogi szolgálattal;

–        25 elektronikuslevél‑váltás a Bizottság más főigazgatóságaival;

–        45 elektronikuslevél‑váltás a tagállamokkal;

–        29 elektronikuslevél‑váltás jogi személyekkel.

18      A Bizottság úgy vélte, hogy az egyes Mercedes gyártmányú járművek nyilvántartásba vételének Francia Köztársaság általi megtagadásával kapcsolatban a keretirányelv 29. cikke alapján folytatott vizsgálat és egy esetleges kötelezettségszegés megállapítása iránt a Németországi Szövetségi Köztársaság tekintetében folytatott előzetes vizsgálat szorosan összekapcsolódik, és úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumok mindegyike részét képezi az egyes vizsgálatokhoz tartozó igazgatási aktának.

19      Továbbá a Bizottság megvizsgálta, hogy e dokumentumok hozzáférhetővé tétele egyrészt sérti‑e a keretirányelv 29. cikke alapján indított vizsgálat célját, másrészt pedig, hogy sérti‑e a Németországi Szövetségi Köztársaságot érintő előzetes vizsgálat célját.

20      Ami a keretirányelv 29. cikke alapján indított vizsgálat céljának megsértését illeti, a Bizottság lényegében úgy vélte, hogy a kért dokumentumok kiadása végeredményben gátolja a keretirányelv 29. cikkében szabályozott védzáradék hatékony érvényesülését, és így különösen az ezen összefüggésben folytatott vizsgálatok célját, amely arra irányul, hogy megállapítsák, hogy a tagállamok jogszerűen alkalmazták‑e ezen védzáradékot, és biztosítsák a közúti közlekedés biztonságának, a közegészségnek és a környezet védelmének magas szintjét.

21      A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a kért dokumentumokra, amelyek mindegyike részét képezi a keretirányelv 29. cikke alapján indított vizsgálathoz tartozó igazgatási aktának, vonatkozik a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelme, amely a vizsgálatoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szabályozott védelmén alapul.

22      A Németországi Szövetségi Köztársaságot érintő és egy esetleges kötelezettségszegés megállapítására irányuló előzetes vizsgálat céljának megsértését illetően a Bizottság lényegében azt mondta ki, hogy annak érdekében, hogy a feladatait hatékonyan el tudja látni, a kölcsönös bizalom légkörének kell uralkodnia a Bizottság és a tagállamok között mindaddig, amíg az ügyet véglegesen le nem zárják, és hogy jogában áll alkalmazni a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmét annak érdekében, hogy megtagadja a kért dokumentumokhoz való hozzáférést.

23      Ezen túlmenően a Bizottság úgy vélte, hogy nem merül fel olyan nyomós közérdek, amely igazolná a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételét, és hogy a közérdeket inkább az szolgálja, ha a folyamatban lévő vizsgálatok célját védik.

24      Továbbá a Bizottság úgy vélte, hogy nem adhat részleges hozzáférést a kért dokumentumokhoz.

25      Végül azzal kapcsolatban, hogy a felperes a Chartára, konkrétan pedig a Charta 41. cikkének (2) bekezdésében szabályozott iratbetekintési jogra hivatkozott, a Bizottság úgy vélte, hogy nem alapíthatta határozatát közvetlenül e rendelkezésre, és inkább ezen, az EUM‑Szerződésben és az 1049/2001 rendeletben meghatározott jog gyakorlásának korlátait és feltételeit kellett figyelembe vennie.

 Az eljárás

26      A Törvényszék Hivatalához 2014. február 21‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

27      A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2014. május 7‑én benyújtott ellenkérelmében kérte az eljárás felfüggesztését.

28      Az ötödik tanács elnöke 2014. július 1‑jei végzésével a Törvényszék eljárási szabályzata 77. cikkének d) pontja alapján a felek meghallgatását követően úgy határozott, hogy a Bíróságnak a C‑612/13. P. sz. ClientEarth kontra Bizottság ügyben és a C‑673/13. P. sz. Bizottság kontra Stichting Greenpeace ügyben történő határozathozataláig a jelen ügyben felfüggeszti az eljárást.

29      A felperes 2015. március 5‑én kérelmet nyújtott be az eljárás folytatása iránt. A Bizottság az e kérelemre vonatkozó észrevételeit 2015. március 20‑án nyújtotta be. 2015. április 8‑án hozott határozatában az ötödik tanács elnöke elutasította e kérelmet.

30      A Törvényszék Hivatalához 2014. április 4‑én, illetve 14‑én benyújtott beadványaiban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa azt kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett az eljárásba beavatkozhasson.

31      Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, a jelen ügyet az új összetételű ötödik tanács elé utalták és új előadó bírót jelöltek ki.

32      Azon határozatokat, amelyek meghozataláig a jelen ügyben felfüggesztették az eljárást, a 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélettel (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) és a 2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélettel (C‑673/13 P, EU:C:2016:889) hozták meg.

33      Az ötödik tanács elnöke 2016. december 7‑i határozataival megengedte, hogy a Parlament és a Tanács beavatkozzon. Utóbbiak benyújtották beavatkozási beadványaikat, a felperes és az alperes pedig az előírt határidőn belül előterjesztette az e beadványokra vonatkozó észrevételeit.

34      Az eljárási szabályzat 89. cikkében szabályozott pervezető intézkedések keretében a Törvényszék 2017. október 3‑i, 2018. január 3‑i és 24‑i, valamint május 17‑i leveleiben írásbeli kérdéseket intézett a Bizottsághoz és a felpereshez, amelyekre az előírt határidőben válaszoltak.

35      Az eljárási szabályzat 91. cikkének c) pontjában szabályozott pervezető intézkedések keretében a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be azon 29 elektronikuslevél‑váltás teljes másolatát, amely közötte, és azon jogi személyek között zajlott, amelyeket a megtámadott határozat a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárásban érintett személyként azonosított. A Bizottság ennek végzésnek a megszabott határidőn belül eleget tett.

36      A felperes 2018. június 8‑i levelében – a Törvényszék egyik írásbeli kérdésére a Bizottság által 2018. május 28‑án adott válaszra tekintettel – azt kérte, hogy két kérdés Bizottsághoz intézése céljából a Törvényszék rendeljen el új pervezető intézkedést.

37      Az eljárási szabályzat 106. cikkének (3) bekezdése szerint, ha a felek az írásbeli szakasz befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem terjesztenek elő tárgyalás tartása iránti kérelmet, a Törvényszék úgy határozhat, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz. A jelen esetben, mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva, erre irányuló kérelem hiányában úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.

 A felek kérelmei

38      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

39      A Parlament és a Tanács által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

40      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapot hoz fel. Az első a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szabályozott iratbetekintési jog megsértésén alapul. A második a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25‑én Aarhusban aláírt egyezmény (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) és az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 264., 13. o.) megsértésén alapul. A harmadik a Charta 42. cikkének, az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének, az 1049/2001 rendeletnek és az 1367/2006 rendeletnek a megsértésén alapul. Végül a negyedik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

41      A Bizottság mindezen jogalapot vitatja. A Tanács és a Parlament csak a felperes azon érvelésével kapcsolatban tett észrevételt, amelyet a második jogalap keretében, az Aarhusi Egyezmény megsértése kapcsán fejtett ki.

 Az első, a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szabályozott iratbetekintési jog megsértésére alapított jogalapról

42      Az első jogalap keretében a felperes előadja, hogy a Bizottság megsértette az iratbetekintéshez fűződő alapvető jogát, amelyet a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja biztosít.

43      E tekintetben a felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozatban foglaltakkal szemben az iratbetekintési jogot nem határozzák meg, nem bővítik és nem is szűkítik az elsődleges vagy másodlagos uniós jog rendelkezései. Ellenben mindenkinek a jogát arra, hogy a személyére vonatkozó iratokba betekintsen, a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja szabályozza, és az független az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jogtól, amelyet a Charta 42. cikke szabályoz. Miközben ez utóbbi jog minden uniós polgár tekintetében elismerést nyert, az iratbetekintési jog olyan jog, amelyet valamely meghatározott eljárásban részt vevő fél számára biztosítanak. A Bizottság ezt az alapvető különbséget figyelmen kívül hagyta a megtámadott határozatban. Az 1049/2001 rendelet tárgyát csak az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog képezi, amely minden uniós polgárt megillet, és nem vonatkozik az iratbetekintéshez fűződő alapvető jogra. Ez utóbbi jog sokkal jelentősebb védelmet élvez, mint a dokumentumokhoz való hozzáférési jog.

44      Ezenkívül a felperes arra emlékeztet, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja szentesíti „mindenkinek a jogát arra, hogy a személyére vonatkozó iratokba a bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett betekintsen”. Márpedig a felperes úgy véli, hogy a Francia Köztársaság által a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárásra vonatkozó dokumentumok őt közvetlenül és személyében érintik.

45      Ezen túlmenően a felperes hangsúlyozza, hogy igaz ugyan, hogy az iratbetekintési jogot korlátozza a bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek biztosítása, azt a kérdést, hogy az iratbetekintést megengedjék‑e, vagy megtagadják‑e jogos érdekek védelmében, eseti alapon kell megítélni. Márpedig a Bizottság – egyöntetűen és magyarázat nélkül – kizárta az iratbetekintésből az összes olyan dokumentumot, amely szerinte bizalmas jellegű volt, ami ellentétes a Bíróság ítélkezési gyakorlatával.

46      Válaszában a felperes hangsúlyozza, hogy a hozzáférés iránti eredeti kérelme és a megerősítő kérelme a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontján alapult, és hogy a megtámadott határozatban a Bizottság megvizsgálta e rendelkezést, és arra a következtetésre jutott, hogy elutasítja az iratbetekintési kérelmet. A felperes szerint ebből következően kifejezetten a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontján alapuló iratbetekintési jog képezte a megtámadott határozat tárgyát, szemben azzal, amit a Bizottság állít.

47      Ezen túlmenően a felperes úgy érvel, hogy nem releváns a kartellügyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat, amelyre a Bizottság hivatkozott, és amely szerint az iratbetekintés megtagadása nem minősül megtámadható aktusnak. Ezen ítélkezési gyakorlat ugyanis döntően azon alapul, hogy az iratbetekintési jog az ügyek e típusában eljárási garanciaként teljeskörűen elismerést nyert, és ennek érvényesítését részletesen szabályozza egy rendelet. Továbbá a Törvényszék által feltett egyik kérdésre adott válaszában a felperes hangsúlyozta, hogy nem bizonyos, hogy az iratbetekintés megtagadását érintő jogellenességre hivatkozni lehet a végleges határozat ellen irányuló keresetben. A keretirányelv 29. cikke ugyanis nem tartalmazza a gyártó számára azt a lehetőséget, hogy keresetet nyújthasson be a végleges határozattal szemben. A felperes azt is hangsúlyozta, hogy a Bizottság nem vitathatja azt, hogy az észrevételeit a rendelkezésre álló rövid határidőn belül megtette, anélkül hogy iratbetekintési jogát gyakorolta volna, mivel ezen iratbetekintést előzetesen nem ajánlották fel számára. Nyilvánvaló, hogy a felperes az iratokba való betekintés után kiegészíthette volna az észrevételeit.

48      Ezenkívül a felperes azt is hangsúlyozta, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja döntő jelentőséget tulajdonít az eljárásban „érintett személy” minőségnek, és annak, hogy e személy csak azzal a feltétellel tudja ténylegesen gyakorolni azon jogát, hogy az üggyel kapcsolatban meghallgassák, ha teljeskörűen ismeri az ügyiratokat. Így az a jog, hogy észrevételeket lehet tenni, amely az észrevételeket benyújtó személy tekintetében az érintett személy minőséget megalapozza, főszabály szerint magában foglalja az iratbetekintési jogot is. A keretirányelv 29. cikkének (1) bekezdése kiemeli a nyilvántartásba vétel megtagadása által érintett gyártó sajátos eljárási helyzetét, mivel e rendelkezés előírja, hogy az e határozatot hozó tagállam erről haladéktalanul értesíti a többi tagállamot, a Bizottságot és az érintett gyártót. A keretirányelv 29. cikkének (1) bekezdése ezért az eljárásban érintett fél jogállással ruházza fel a gyártót, amely azzal a következménnyel jár, hogy a Bizottságnak a keretirányelv 29. cikkének (2) bekezdése értelmében konzultálnia kell vele.

49      Végül a felperes előadja, hogy nyilvánvaló, hogy ha betekint az iratokba, befolyásolhatja az őt érintő eljárást. A felperes mint a Francia Köztársaság által a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárásban érintett gyártó a szóban forgó műszaki kérdésekről nagyon pontos adatokkal szolgálhat és a meghozandó határozathoz releváns információkat adhat.

50      A Bizottság elismeri, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szabályozott iratbetekintési jog különbözik a dokumentumokhoz való hozzáférési jogtól, amelyet a Charta 42. cikke, az EUMSZ 15. cikk (2) bekezdése és az 1049/2001 rendelet garantál. Előadja, hogy ebből következően a felperes – arra hivatkozva, hogy sérti az iratbetekintési jogát – nem kérheti a megsemmisítését egy olyan határozatnak, amelyet a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke alapján hozott. A Bizottság hozzáteszi, hogy nem vizsgálta a felperes iratbetekintési kérelmét, mivel az nem tárgya az 1049/2001 rendelet alapján indított eljárásnak. A megtámadott határozatban kizárólag a felperest az 1049/2001 rendelet alapján megillető dokumentumokhoz való hozzáférési jogról döntött. A megtámadott határozatban szereplő megfontolások a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontját illetően, a felperes állításával szemben, egyáltalán nem utalnak arra, hogy a Bizottság az iratbetekintési kérelemről hozott határozatot. Épp ellenkezőleg, a megtámadott határozatban kifejezetten kimondta, hogy a kérelmet kizárólag az 1049/2001 rendelet alapján vizsgálta. A felperes tehát nem hagyhatja figyelmen kívül vagy nem kerülheti meg e hozzáférési jog feltételeit, amelyeket a másodlagos jog szabályoz, azon iratbetekintési jogra hivatkozva, amely számára mint a Bizottság által lefolytatott közigazgatási eljárásban részt vevő fél számára áll rendelkezésre.

51      Ezenkívül a Bizottság arra emlékeztet, hogy az iratbetekintési jog a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárásban való felperesi részvételre vonatkozott, ezen eljárást illetően az iratbetekintés lehetővé tételének a megtagadása nem egyenértékű a Bizottság által ezen eljárás végén elfogadott végleges határozattal, így e megtagadás – az ítélkezési gyakorlat értelmében – még nem minősült megtámadható jogi aktusnak. Azok a kifogások, amelyek az olyan közbenső intézkedés jogszerűségére vonatkoznak, mint az iratbetekintési kérelmet elbíráló határozat, csak járulékos jelleggel hozható fel az eljárást befejező határozat ellen indított kereset keretei között. A felperes ezenkívül nem bizonyította, hogy a végleges határozat elleni kereset nem biztosítana számára elegendő jogi védelmet.

52      A Törvényszék által feltett kérdésekre válaszolva a Bizottság hangsúlyozta, hogy a keretirányelv 29. cikke nem rendelkezik arról, hogy a gyártónak iratbetekintési joga lenne, és hogy az érintett gyártók ilyen joga legfeljebb a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjából vezethető le. A Bizottság szerint az az eljárási jog, amely lehetővé teszi az érdekelt személy számára, hogy megfelelően biztosítsa a védekezését, csak az eljárásban részt vevő feleket illeti meg. Márpedig a gyártók nem felek a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárásban. Abból a körülményből ugyanis, hogy a Bizottság meghallgatja az érintett gazdasági szereplőket abból a célból, hogy feltárjon minden releváns tényt, nem következik az, hogy ez utóbbiaknak olyan eljárási helyzete lenne, amely számukra egyedi jogokat biztosít.

53      A Bizottság hozzáteszi, hogy az iratbetekintési jogot sem fenntartás nélkül biztosítják az eljárás feleinek, tekintettel arra, hogy velük szemben is megtagadható az iratbetekintés, ha ennek a bizalmas adatkezeléshez fűződő magasabb rendű érdekek akadályát képezik. A Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt iratbetekintési jog korlátai megfelelnek az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében szabályozott, a vizsgálatok védelmére vonatkozó kivételeknek. Így a Bizottság szerint az iratbetekintési jogot, ha tárgyát képezte volna a megtámadott határozatnak, szintén arányos módon korlátozni lehetett volna ahhoz hasonló okokból, mint amelyek az e határozat tárgyát képező hozzáférési jogra vonatkoznak.

54      Végül a Bizottság kifejti, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a felperesnek az iratbetekintési jog megsértésének bizonyítása érdekében igazolnia kell, hogy a hozzáférés megtagadása hatással lehet az eljárás lefolytatására és a bizottsági határozat tartalmára. Márpedig a felperes ezt nem tette meg. Ráadásul egy ilyen hatás kizárt kronológiai okokból, mivel a felperes a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárásban megtette észrevételeit 2013. augusztus 19‑én, azaz azt megelőzően, hogy dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét ugyanezen a napon kelt levelében benyújtotta.

55      Mindenekelőtt meg kell határozni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság – amint állítja – kizárólag az 1049/2001 rendeleten alapuló, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemről döntött, vagy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontján alapuló iratbetekintési kérelmet is elbírálta‑e.

56      A Bizottságnak címzett 2013. augusztus 19‑i levelében, amelyben a felperes állást foglalt arról, hogy a Francia Köztársaság megtagadta egyes Mercedes gyártmányú járművek nyilvántartásba vételét, a felperes a Francia Köztársaság által a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárással kapcsolatos összes irathoz való hozzáférés iránti kérelmét kizárólag a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjára alapította.

57      Ezenkívül a felperesnek címzett bizottsági elektronikus levél nyomán, amely szerint a Bizottság úgy vélte, hogy a 2013. augusztus 19‑i levélben foglalt hozzáférés iránti kérelem az 1049/2001 rendeleten alapuló, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem volt, a felperes a 2013. szeptember 20‑i elektronikus levélben hangsúlyozta, hogy a hozzáférés iránti kérelme a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szabályozott iratbetekintési jogon alapul.

58      Végül a 2013. október 30‑i hozzáférés iránti megerősítő kérelmében a felperes nemcsak az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében szabályozott, dokumentumokhoz való hozzáférési jogra, hanem az iratbetekintési jogra is hivatkozott, amelyet a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja szabályoz.

59      Így a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti eredeti kérelmek, amelyeket a 2013. augusztus 19‑i levélben és a 2013. szeptember 20‑i elektronikus levélben fogalmaztak meg, kizárólag a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontján alapultak, a hozzáférés iránti megerősítő kérelem pedig mind az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt, dokumentumokhoz való hozzáférési jogon, mind pedig a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szabályozott iratbetekintési jogon alapult.

60      Ezenkívül tény, hogy a megtámadott határozat címe „A Főtitkár által [az] 1049/2001 rendelet végrehajtási szabályainak 4. cikke értelmében hozott határozat” és a tárgya „az Önök megerősítő kérelme [az] 1049/2001 rendelet alapján a dokumentumokhoz való hozzáférés iránt – GESTDEM 2013/4643”, és a megtámadott határozatban „Az 1049/2001 rendeleten alapuló elemzés és következtetések” cím alatt a Bizottság kimondta, hogy „[a] dokumentumoknak [az] 1049/2001 rendelet alapján történő hozzáférhető tétele iránti kérelem elbírálásakor a Bizottság nem határozhat a más jogalkotási aktusokon (mint például a [keret]irányelv és [a légkondicionáló rendszerekről szóló] irányelv, feltéve hogy ezen aktusok ilyen iratbetekintési jogot biztosítanak) alapuló privilegizált hozzáférési jog esetleges megsértéséről”, és hogy „e kifogás ennélfogva nem képezi a jelen határozat tárgyát”.

61      Azonban a megtámadott határozat nemcsak „Az 1049/2001 rendeleten alapuló elemzés és következtetések” címet tartalmazza, hanem szerepel benne a „[Chartára] való hivatkozások” cím is. Mégpedig a megtámadott határozat e cím alatt a következőképpen rendelkezik:

„Önök a megerősítő kérelmükben ezenkívül a [Chartára], így különösen azon, mindenkit megillető jogra hivatkoztak, hogy a személyére vonatkozó iratokba betekinthet, amelyet a 41. cikk (2) bekezdése szabályoz, és indítványozták kérelmük e rendelkezéseken alapuló vizsgálatát is.

[Az] 1049/2001 rendelet természetesen összhangban van a [Chartával], azonban azt az [EUMSZ] 15. cikk (3) bekezdése [alapján] fogadták el, azt ültetve át.

A [Charta] 52. cikkének (2) bekezdése szerint a Charta által elismert, a Szerződések egyes rendelkezéseiben szabályozott jogok csak az ott meghatározott feltételek és korlátozások mellett gyakorolhatók.

Ezért a [Chartában] meghatározott iratbetekintési jog az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésében és az 1049/2001 rendeletben meghatározott korlátozások és feltételek mellett gyakorolható.

Emiatt a Bizottság nem alapíthatja az Önök hozzáférés iránti kérelméről szóló határozatát közvetlenül a [Chartában] nevesített iratbetekintési jogra. A Bizottságnak ellenben figyelembe kell vennie azokat a feltételeket és korlátozásokat, amelyeket az [EUM‑Szerződés] és [az] 1049/2001 rendelet határoz meg.”

62      A megtámadott határozat e részéből tehát az derül ki, hogy a Bizottság megvizsgálta a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontján alapuló iratbetekintési kérelmet, és hogy azt lényegében azzal az indokolással utasította el, hogy az iratbetekintési jogot szintén korlátozzák az 1049/2001 rendeletben szabályozott kivételek.

63      Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy bár az ellenkérelemben a Bizottság az első jogalapra vonatkozó érvelésében kimondja, hogy nem határozott a felperesnek a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontján alapuló iratbetekintési kérelméről, az indoklási kötelezettség megsértésére vonatkozó negyedik jogalapot érintő érvelése keretében a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott határozatban „állást foglalt az iratbetekintési jogról”, és hogy „[m]egállapította, hogy végül az iratbetekintési jogot ugyanazon okból kell megtagadni, mint [az] 1049/2001 rendelet értelmében vett, dokumentumokhoz való általános hozzáférést”.

64      Ezen túlmenően a Bizottság azon érve, amely szerint az iratbetekintési kérelem főszabály szerint nem képezi tárgyát az 1049/2001 rendeleten alapuló eljárásnak, valamint azon érve, miszerint nem volt köteles dönteni e kérelemről a megtámadott határozatban, nem cáfolja azt a tényt, hogy e határozatban a Bizottság döntést hozott e kérelemről.

65      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat tartalmazza a felperes által a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján kért iratbetekintés megtagadását.

66      Ezért meg kell határozni, hogy a Bizottság jogosan állítja‑e, hogy a hozzáférés ilyen megtagadása nem megtámadható aktus.

67      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az olyan jogi aktusok vagy határozatok esetében, amelyek kidolgozása több szakaszban történik, főszabály szerint csak azok az intézkedések képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát, amelyek ezen eljárás végén véglegesen meghatározzák az érintett intézmény álláspontját, mivel az előzetes vagy tisztán előkészítő jellegű intézkedések nem képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát (lásd: 2012. február 15‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság végzés, C‑208/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:76, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68      A versenyjog területére vonatkozó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Bizottság iratbetekintést megtagadó aktusai, még ha sérthetik is a védelemhez való jogot, főszabály szerint csak az előzetes közigazgatási eljárás keretébe illeszkedő előkészítő aktusra jellemző korlátozott hatásokat váltanak ki. Márpedig csak az érintett vállalkozások jogi helyzetét közvetlenül és visszafordíthatatlanul érintő aktusok lehetnek olyan jellegűek, hogy igazolják – már a közigazgatási eljárás befejezése előtt – a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát (1992. december 18‑i Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ítélet, T‑10/92–T‑12/92 és T‑15/92, EU:T:1992:123, 42. pont; 2001. december 5‑i Reisebank kontra Bizottság végzés, T‑216/01 R, EU:T:2001:277, 46. pont; 2009. január 27‑i Intel kontra Bizottság végzés, T‑457/08 R, nem tették közzé, EU:T:2009:18, 53. pont).

69      Az a tény, amelyre a felperes hivatkozott, hogy a versenyjog területén az iratbetekintési jogot egy rendelet szabályozza, nem ad igazolást arra, hogy a Törvényszék eltérő megközelítést fogadjon el a jelen esetben. A fenti 68. pontban hivatkozott határozatok lényegében azon a körülményen alapultak, hogy a közigazgatási eljárás végén történő bizottsági határozathozatalig az iratbetekintés megtagadása főszabály szerint visszafordítható volt, és hogy a hozzáférés megtagadását érintő esetleges jogellenességet fel lehetett hozni egy olyan kereset alátámasztására, amelyet a közigazgatási eljárás végén hozott határozat ellen indítottak.

70      A jelen esetben a keretirányelv 29. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a tagállamok értesítik a Bizottságot arról, ha megtagadják a területükön a járművek nyilvántartásba vételét, illetve a járművek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek értékesítésének vagy forgalomba helyezésének engedélyezését, és közlik vele e megtagadás okait. Ezenkívül a keretirányelv 29. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a Bizottság a határozat előkészítése érdekében konzultál az érintett felekkel.

71      E határozat kifejti a Bizottság jogi álláspontját arról, hogy a nyilvántartásba vétel tagállam által közölt megtagadása összeegyeztethető‑e különösen az áruk szabad mozgásával a belső piacon.

72      A felperes nem adott magyarázatot arra, hogy miért ne tudná vitatni az iratbetekintés megtagadását érintő esetleges jogellenességet azon kereset alkalmával, amely a Bizottság által hozandó és a keretirányelv 29. cikkének (2) bekezdésében szereplő határozat ellen irányul.

73      Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a gépekről és a 95/16/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. május 17‑i 2006/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 157., 24. o.) 11. cikkében szerepel egy védzáradék, amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy kivonjanak a piacról egyes olyan, „CE‑jelöléssel” ellátott gépeket, amelyek veszélyeztethetik a személyek egészségét vagy biztonságát. Ez a védzáradék hasonló ahhoz, amely a keretirányelv 29. cikkének (1) bekezdésében szerepel. Márpedig a 2015. július 15‑i CSF kontra Bizottság ítéletben (T‑337/13, EU:T:2015:502, 16–35. pont) a Törvényszék elfogadhatónak tekintett egy olyan megsemmisítés iránti keresetet, amelyet egy gép gyártója indított egy olyan bizottsági határozat ellen, amely megállapítja a dán hatóságok által a 2006/42 irányelv 11. cikkében szereplő védzáradék alapján azon körülmények tekintetében elfogadott intézkedések indokoltságát, amelyek között a e gépet a dán piacon forgalomba hozták.

74      Ebből következik, hogy az iratbetekintés megtagadása a megtámadott határozatban nem alkalmas arra, hogy olyan jellegű joghatásokat idézzen elő, amelyek már most, a Bizottság végleges határozatának esetleges meghozatala előtt érintik a felperes érdekeit.

75      Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

 A második, az Aarhusi Egyezmény és az 1367/2006 rendelet megsértésén alapuló jogalapról

76      A felperes előadja, hogy a kért dokumentumok környezeti információkat tartalmaznak, így a Bizottság azzal, hogy megtagadta vele szemben e dokumentumok közlését, figyelmen kívül hagyta az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jogot, amely az Aarhusi Egyezményen és az 1367/2006 rendeleten alapul.

77      E jogalap két részből áll. Az első rész lényegében azon alapul, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata összeegyeztethetetlen az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének c) pontjával. A második jogalapot pedig az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése második albekezdésének és az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése második mondatának megsértésére alapítják.

 Az első részről, amely azon alapul, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata összeegyeztethetetlen az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének c) pontjával

78      A felperes előadja, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata annyiban, amennyiben a környezeti információkhoz való hozzáférés alól olyan kivételt ír elő, amely nincs szabályozva az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének c) pontjában, és amely nevezetesen a vizsgálatokra vonatkozó kivétel, összeegyeztethetetlen ez utóbbi cikkel. A felperes szerint tény, hogy az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének c) pontja kimondja, hogy a környezeti információkhoz való hozzáférés iránti kérelem elutasítható a büntetőjogi vagy fegyelmi természetű vizsgálatok céljának védelme érdekében. Azonban e cikk nem rendelkezik azon lehetőségről, hogy elutasítható egy ilyen kérelem az olyan közigazgatási vizsgálatok céljának védelmében, mint amilyen a keretirányelv 29. cikke szabályozott eljárás címén a Bizottság által indított vizsgálat vagy a kötelezettségszegés megállapítása iránti esetleges keresethez kapcsolódó előzetes vizsgálat.

79      Ráadásul – a felperes szerint – igaz ugyan, hogy az Aarhusi Egyezmény szerződő felei, közöttük az Unió, mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek ezen egyezmény rendelkezéseinek átültetése tekintetében, e mérlegelési mozgástér nem engedi meg a Bizottságnak, hogy a környezeti információkhoz való hozzáférés megtagadása tekintetében olyan új indokokat vezessen be, amelyek nem szerepelnek az Aarhusi Egyezményben. A felperes végül előadja, hogy az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének c) pontja kellően pontos ahhoz, hogy közvetlenül alkalmazható legyen.

80      Ezenkívül a felperes vitatja a Bizottság azon érvét, amely szerint az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondatának jogszerűségét nem lehet az Aarhusi Egyezmény alapján megítélni. Előadja, hogy az Unió az 1367/2006 rendelet, konkrétan pedig e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének elfogadásával az Aarhusi Egyezményből eredő kötelezettségeket kívánta átültetni. Következésképpen azon elvek értelmében, amelyeket a Bíróság az 1989. június 22‑i Fediol kontra Bizottság ítéletben (70/87, EU:C:1989:254) és az 1991. május 7‑i Nakajima kontra Tanács ítéletben (C‑69/89, EU:C:1991:186) dolgozott ki, az 1367/2006 rendelet, konkrétan pedig a 6. cikkének jogszerűsége, értelmezése és alkalmazása értékelhető az Aarhusi Egyezmény tükrében. A 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) pedig nem ellenezte az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése első mondatának az Aarhusi Egyezményen alapuló vizsgálatát.

81      A Bizottság mindenekelőtt azt a választ adja, hogy a felperes nem hozta fel sem a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti első kérelmében, sem pedig a megerősítő kérelmében az Aarhusi Egyezményen alapuló, a környezeti információkhoz való hozzáféréshez fűződő jogot, ezért ő a megtámadott határozatban nem is erősítette meg és nem is cáfolta egy ilyen jog létezését, amely emiatt nem képezheti tárgyát a jelen keresetnek.

82      A Bizottság azt is állítja, hogy az Aarhusi Egyezmény nem alkalmazandó a jelen esetben, mivel a kért dokumentumok nem tartalmaznak az ezen egyezmény értelmében vett környezeti információkat. Ráadásul a Bizottság előadja, hogy nem lehetséges megvizsgálni azt, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése érvényes‑e az említett egyezmény 4. cikkének (4) bekezdése tükrében, mivel ez utóbbi cikknek nincs közvetlen hatálya. Ezenkívül a Bizottság úgy érvel, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése összeegyeztethető az Aarhusi Egyezménnyel, és mivel – feltételezve, hogy nem összeegyeztethető – az 1049/2001 rendeletet nem az Aarhusi Egyezmény átültetése céljából fogadták el, nem lehet arra következtetni, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés e rendeletben szabályozott kivételei nem alkalmazhatók.

83      A Tanács és a Parlament lényegében úgy érvel, hogy a 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítéletből (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) következik, hogy a felperes nem hivatkozhat az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének c) pontjára.

84      Hangsúlyozni kell, hogy a jelen rész arra a kérdésre vonatkozik, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata, amennyiben egy kivételt szabályoz „a vizsgálatok, különösen a közösségi jog esetleges megsértésével kapcsolatos vizsgálatok” tekintetében, összeegyeztethető‑e az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének c) pontjával.

85      Az 1367/2006 rendelet 6. cikke a környezeti információkhoz való hozzáférés iránti kérelmekre vonatkozó különös szabályokkal egészíti ki az 1049/2001 rendeletet. Az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata akként rendelkezik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése esetében – a vizsgálatok, különösen az Uniós jog esetleges megsértésével kapcsolatos vizsgálatok kivételével – a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek fennállását kell megállapítani, amennyiben a kért információ a környezetbe való kibocsátásra vonatkozik

86      Az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdése értelmében az uniós intézményekre kötelezőek az Unió által kötött nemzetközi megállapodások, és következésképpen e megállapodásokat elsőbbség illeti meg az ezen intézmények által hozott jogi aktusokkal szemben (lásd: 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

87      Ebből következik, hogy valamely uniós jogi aktus érvényességét érintheti, ha ez az aktus összeegyeztethetetlen az ilyen nemzetközi jogi szabályokkal (lásd: 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából ugyanakkor az következik, hogy az uniós bíróság valamely uniós aktusnak olyan nemzetközi megállapodás rendelkezéseivel való állítólagos összeegyeztethetetlenségét, amelynek az Unió részese, csak akkor vizsgálhatja, ha egyrészről ez utóbbi természetével, illetve rendszerével az nem ellentétes, és ha másrészről e rendelkezések egyébként a tartalmuk vonatkozásában feltétel nélkülinek és kellően pontosnak tűnnek (lásd: 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

89      E tekintetben ki kell emelni, hogy a 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítéletből (C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 40–43. pont) az következik, hogy az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének c) pontja a tartalma vonatkozásában nem feltétel nélküli, és nem kellően pontos ahhoz, hogy az uniós bíróság a fenti 88. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján valamely uniós aktusnak e cikkel való összeegyeztethetőségét vizsgálni tudja.

90      Kétségtelen – amint a felperes is említette –, hogy a Bíróság azt is megállapította, hogy adott esetben akkor tartozik a Bíróság hatáskörébe a szóban forgó uniós aktus jogszerűségének a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályai alapján történő felülvizsgálata, ha az Unió a WTO keretében kötött megállapodások alapján vállalt meghatározott kötelezettséget kívánt végrehajtani, vagy az uniós jogi aktus kifejezetten e megállapodások meghatározott rendelkezéseire utal (lásd: 2014. december 18‑i LVP ítélet, C‑306/13, EU:C:2014:2465, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd szintén ebben az értelemben: 1989. június 22‑i Fediol kontra Bizottság ítélet, 70/87, EU:C:1989:254, 19–22. pont; 1991. május 7‑i Nakajima kontra Tanács ítélet, C‑69/89, EU:C:1991:186, 29–32. pont).

91      Azonban a Bíróság kifejtette, hogy ezt a két kivételt csakis az alkalmazásuk alapjául szolgáló megállapodások sajátosságai indokolták (2015. január 13‑i Tanács és társai kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht ítélet, C‑401/12 P–C‑403/12 P, EU:C:2015:4, 57–59. pont).

92      A jelen esetben az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata sem nem utal közvetlenül az Aarhusi Egyezmény pontos rendelkezéseire, sem nem jogosítja a magánszemélyeket arra, hogy ezen egyezmény rendelkezéseire hivatkozzanak. Következésképpen valamely nemzetközi megállapodás rendelkezéseire való ilyen kifejezett utalás hiányában az 1989. június 22‑i Fediol kontra Bizottság ítélet (70/87, EU:C:1989:254) nem tekinthető relevánsnak a jelen ügyben (2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 37. pont).

93      Ezenkívül az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének c) pontja nem ír elő az 1991. május 7‑i Nakajima kontra Tanács ítélet (C‑69/89, EU:C:1991:186) értelmében vett meghatározott kötelezettséget, mivel ezen egyezmény szerződő felei mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének c) pontjában foglalt „büntetőjogi vagy fegyelmi természetű vizsgálat” kifejezés fogalmának értelmezése, így tehát az ezen cikkből eredő kötelezettség végrehajtása tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 42. pont).

94      A fenti megfontolásokból következik, hogy a felperes nem hivatkozhat az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése első mondatának c) pontjára annak érdekében, hogy vitassa az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése első mondatának jogszerűségét.

95      A második jogalap első részét tehát el kell utasítani.

 A második részről, amely az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése második albekezdésének és az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése második mondatának megsértésén alapul

96      A felperes előadja, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második mondata szerint az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szabályozott kivételt szűken kell értelmezni, és nyomatékosan figyelembe kell venni azt, hogy a kért információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak. A felperes hozzáteszi, hogy a vizsgálati eljárásokra vonatkozó szigorú értelmezés, amelyet az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének második albekezdése és az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második mondata ír elő, megköveteli, hogy a kibocsátás területén minden egyes releváns dokumentumot egyedi vizsgálat alá vonjanak azon kérdés tekintetében, hogy a hozzáférhetővé tételhez fűződő közérdek elsőbbséget élvez‑e a vizsgálat bizalmas jellegéhez fűződő érdekkel szemben.

97      A Bizottság erre azt hozza fel, hogy a felperes hozzáférés iránti kérelmében szereplő dokumentumok nem tartalmaznak az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második mondata szerinti, környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információkat. Azt is állítja, hogy még ha tartalmaznának is, az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második mondata nem lenne alkalmazandó.

98      Hangsúlyozni kell, hogy az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy a környezeti információk iránti kérelmek elutasításának indokait megszorítóan kell értelmezni.

99      Az uniós bíróság úgy vélte, hogy az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében szabályozott azon kötelezettséget, hogy a hozzáférés megtagadásának indokait megszorítóan kell értelmezni, nem lehet úgy érteni, hogy az pontos kötelezettséget jelent (2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 42. pont). A felperes tehát nem hivatkozhat közvetlenül e rendelkezésre.

100    Az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második mondata akként rendelkezik, hogy „[az 1049/2001] rendelet 4. cikkében szabályozott egyéb kivételek vonatkozásában az elutasítás indokait szűken kell értelmezni, figyelembe véve a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] fűződő közérdeket, illetve azt, hogy a kért információ a környezetbe való kibocsátásra vonatkozik‑e.”

101    Márpedig az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének szövegéből és általános rendszeréből kitűnik, hogy az e bekezdés második mondatának értelmében vett „egyéb kivételek” nem foglalják magukban „a vizsgálatok, különösen [az Uniós] jog esetleges megsértésével kapcsolatos vizsgálatok” céljának védelmét.

102    Az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata ugyanis megállapít egy, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdésében szereplő kivételekre vonatkozó szabályt. Az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második mondata nem pusztán az „egyéb kivételeket”, hanem „[az 1049/2001] rendelet 4. cikkében szabályozott egyéb kivételeket” említi. E rendelkezés tehát vonatkozik az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésében, (2) bekezdésének második francia bekezdésében, valamint a (3) és (5) bekezdésében foglalt kivételekre. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének értelmében vett vizsgálat, amelyre az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata vonatkozik, nem tartozik az e rendelkezés második mondatában szereplő „egyéb kivételek” kifejezés fogalmába (2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 83. pont).

103    Következésképpen az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése nincs hatással arra a vizsgálatra, amelyet az 1049/2001 rendelet értelmében a Bizottságnak akkor kell elvégeznie, ha a hozzáférés iránti kérelem tárgyát valamely vizsgálati eljárással kapcsolatos dokumentumok képezik.

104    Mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy bizonyos, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése mint az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése rendelkezéseihez viszonyított különös szabály a hivatkozott rendelkezésekben előírt kivételek szigorú értelmezésére és a különböző érdekek összevetésére vonatkozó pontosításokat tartalmaz, ami a környezeti információkhoz való szélesebb körű hozzáférést eredményezhet, mint az intézmények birtokában lévő dokumentumokban szereplő információkhoz való hozzáférés. E megállapítás ugyanakkor nincs hatással arra a kérdésre, hogy az érintett intézménynek el kell‑e végeznie a kért dokumentumok vagy információk konkrét és egyedi vizsgálatát (2011. szeptember 9‑i LPN kontra Bizottság ítélet, T‑29/08, EU:T:2011:448, 117. pont).

105    A felperes tehát tévesen állítja, hogy a kért dokumentumok jellegére tekintettel a Bizottságnak el kellett volna végeznie minden egyes dokumentum egyedi vizsgálatát.

106    A második jogalap második részét tehát el kell utasítani.

107    Ebből következik, hogy a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani, anélkül hogy határozni kellene a Bizottság azon érvéről, amely szerint azok a dokumentumok, amelyekhez a felperes hozzáférést kért, nem a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak, vagy azon érvéről, amely szerint, mivel a felperes nem hivatkozott az Aarhusi Egyezmény értelmében vett, környezeti információkhoz való hozzáférési jogra a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmében, egy ilyen jog nem képezheti tárgyát a jelen keresetnek.

 A harmadik jogalapról, amely a Charta 42. cikkének, az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének, az 1049/2001 rendeletnek és az 1367/2006 rendeletnek a megsértésén alapul

108    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése, valamint a Charta 42. cikke értelmében bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni az említett EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott elvek és feltételek szerint. Közelebbről, e bekezdés második albekezdése értelmében, ezen elveket és feltételeket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben a Parlament és a Tanács határozza meg.

109    Ennek alapján az 1049/2001 rendelet célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz, ezt ugyanakkor, amint az a rendelet kivételek rendszeréről rendelkező 4. cikkéből kitűnik, köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozásoknak rendeli alá (2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 51. pont; 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 61. pont).

110    Konkrétan az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdéséből, amelyet a Bizottság a kért dokumentumok felperessel való közlésének megtagadására felhozott, az következik, hogy az intézmények megtagadják a hozzáférést valamely dokumentumhoz abban az esetben, ha ennek hozzáférhetővé tétele sértené az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljainak védelmét, kivéve ha az ilyen hozzáférhetővé tételt nyomós közérdek igazolja.

111    Az ítélkezési gyakorlat szerint az 1049/2001 rendelet 4. cikkében, és különösen annak (2) bekezdésében előírt kivételrendszer egy adott helyzetben egymással szemben álló érdekek – azaz egyrészről azon érdekek, amelyeknek kedvezne a kért dokumentum vagy dokumentumok hozzáférhetővé tétele, másrészről pedig az e hozzáférhetővé tétellel esetlegesen fenyegetett érdekek – összevetésén alapul (2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 42. pont; 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 63. pont).

112    Az e cikkben szereplő kivételeket – mivel eltérnek az uniós intézmények dokumentumaihoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől – szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (2013. október 17‑i Tanács kontra Access Info Europe ítélet, C‑280/11 P, EU:C:2013:671, 30. pont; 2014. július 3‑i Tanács kontra in ’t Veld ítélet, C‑350/12 P, EU:C:2014:2039, 48. pont).

113    Következésképpen az azon dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának alátámasztásához, amelynek hozzáférhetővé tételét kérték, főszabály szerint nem elegendő az, hogy e dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett tevékenységek valamelyikéhez kapcsolódjon. A kérelemben címzett intézménynek főszabály szerint arra is magyarázatot kell adnia, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné az általa hivatkozott kivétellel, illetve kivételekkel védett érdeket (2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 49. pont; 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 64. pont). Ezenfelül az ilyen sérelem veszélyének észszerűen előre láthatónak, és nem pusztán feltételezésen alapulónak kell lennie (2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 43. pont; 2013. október 17‑i Tanács kontra Access Info Europe ítélet, C‑280/11 P, EU:C:2013:671, 31. pont).

114    Ugyanakkor az érintett intézmény megteheti, hogy a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre alapítsa az álláspontját, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében hasonló megfontolások alkalmazhatók (2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 54. pont; 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 65. pont).

115    Ekképpen a Bíróság elismerte a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó általános vélelem fennállását az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárással kapcsolatos igazgatási ügyiratban szereplő dokumentumokat illetően (2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 61. pont), a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzésére irányuló eljárás keretében a Bizottság és a bejelentő felek vagy harmadik személyek által egymásnak küldött dokumentumokat illetően (2012. június 28‑i Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet, C‑404/10 P, EU:C:2012:393, 123. pont; 2012. június 28‑i Bizottság kontra Agrofert Holding ítélet, C‑477/10 P, EU:C:2012:394, 64. pont), a valamely intézmény által bírósági eljárás során benyújtott beadványokat illetően (2010. szeptember 21‑i Svédország és társai kontra API és Bizottság ítélet, C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541, 94. pont), az eljárás pert megelőző szakaszában a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással kapcsolatos dokumentumokat illetően (2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 65. pont), az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárás ügyiratainak részét képező dokumentumokat illetően (2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 93. pont), valamint az úgynevezett „EU Pilot” eljárással kapcsolatos dokumentumokat illetően (2017. május 11‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, C‑562/14 P, EU:C:2017:356, 51. pont).

116    A Törvényszék elismerte az általános vélelem fennállását a közbeszerzési eljárás ajánlattevőinek ajánlataihoz való hozzáférés iránt egy másik ajánlattevő által benyújtott kérelem tekintetében (2013. január 29‑i Cosepuri kontra EFSA ítélet, T‑339/10 és T‑532/10, EU:T:2013:38, 101. pont), a nemzeti versenyhatóságok által a Bizottságnak [az EUMSZ 101. cikkben] és [az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 11. cikkének (4) bekezdése értelmében megküldött dokumentumok tekintetében (2015. május 12‑i Unión de Almacenistas de Hierros de España kontra Bizottság ítélet, T‑623/13, EU:T:2015:268, 64. pont), az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által szervezett nyílt versenyvizsga feleletválasztós kérdései tekintetében (2015. november 12‑i Alexandrou kontra Bizottság ítélet, T‑515/14 P és T‑516/14 P, EU:T:2015:844, 94. pont), az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálatára vonatkozó dokumentumok tekintetében (2016. május 26‑i International Management Group kontra Bizottság, T‑110/15, EU:T:2016:322, 44. pont), valamint egy erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó, már lezárt eljáráshoz kapcsolódó dokumentumok tekintetében (2017. március 28‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság, T‑210/15, EU:T:2017:224).

117    Arra is emlékeztetni kell, hogy amikor a hozzáférés iránti kérelem nemcsak egyetlen dokumentumra, hanem egy dokumentumegyüttesre vonatkozik, az olyan általános vélelem elismerése, amely szerint bizonyos jellegű dokumentumok hozzáférhetővé tétele főszabály szerint sértené az 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt valamely érdek védelmét, lehetővé teszi az érintett intézmény számára, hogy az általános kérelmet kezelje, és arra megfelelően reagáljon (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

118    Végül emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a Bizottság közigazgatási tevékenysége nem igényel ugyanolyan széles körű hozzáférést a dokumentumokhoz, mint valamely uniós intézmény jogalkotói tevékenysége (2011. július 21‑i Svédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 87. pont; lásd szintén ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 60. pont; 2010. szeptember 21‑i Svédország és társai kontra API és Bizottság ítélet, C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541, 77. pont).

119    A jelen jogalap lényegében két részre oszlik. Az első rész azon alapul, hogy a Bizottság nem hivatkozhatott az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szabályozott, a vizsgálatok védelmére vonatkozó kivételre és a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére. A második rész azon alapul, hogy a Bizottság tévesen vélte úgy, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételét nem igazolta nyomós közérdek.

120    Az első rész tekintetében, amely azon alapul, hogy a Bizottság nem hivatkozhatott az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szabályozott kivételre és a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére, a felperes először is előadja, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele nem sért egyetlen „vizsgálatot” sem, mivel a jogvita kizárólag a már ténylegesen bekövetkezett és lezárult események jogi minősítésére, azaz arra a kérdésre vonatkozik, hogy a környezetvédelemért, a fenntartható fejlődésért és az energiáért felelős francia miniszternek jogában állt‑e felfüggesztenie az érintett gépjárművek nyilvántartásba vételét az állítólagos környezeti veszély miatt.

121    Másodszor a felperes előadja, hogy a Bizottság nem hivatkozhatott a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére annak érdekében, hogy elutasítsa a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárással kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét.

122    E tekintetben úgy érvel, hogy a kért dokumentumok megtagadása különösen abból az okból, hogy a vizsgálat sikeres kimenetele olyan információcserétől függ, amely a titoktartás és a kölcsönös bizalom légkörében zajlik, és hogy e dokumentumok hozzáférhetővé tételével az eljárás harmadik személyek befolyása alá kerülne, egyet jelent azzal, hogy a vizsgálat időtartamára olyan kivételi kört hoznak létre, amely nem létezik az 1049/2001 rendeletben.

123    A felperes hozzáteszi, hogy nem érti, hogy a Bizottság miért véli úgy, hogy a keretirányelv 29. cikke alapján indított vizsgálat célja kiüresedne a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele esetén. Az, hogy az érintett gyártó hozzáférhet azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek az említett cikk alapján indított eljáráshoz kapcsolódnak, a felperes szerint igenis hozzájárulna ezen eljárás céljához, amely a közös közlekedéspolitikának a közúti közlekedés biztonsága terén való végrehajtására irányul. Ugyanez lenne a helyzet, ha a nyilvánosság is kapna hozzáférést, mivel a Francia Köztársaság szerint, amely megtagadta a felperes járműveinek nyilvántartásba vételét, a közérdek érintett a biztonság és az ökológia terén.

124    Ezenkívül a felperes előadja, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárásra. E tekintetben úgy érvel, hogy azok a kérdések, amelyek ez utóbbi eljárás keretében felmerülnek, különböznek azoktól a kérdésektől, amelyek a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében fogalmazódnak meg. Azt is előadja, hogy a keretirányelv 29. cikkén alapuló eljárás megindítása nem feltételezi egy esetleges kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás meglétét, az tehát nem a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás „pert megelőző eljárása”. Hozzáteszi, hogy a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárás teljesen különbözik a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárástól, tekintettel arra, hogy más személyek vesznek benne részt, más célokat és sajátos szabályokat követ. Így konkrétan ezen eljárásban nem egyedül a Bizottság és az a tagállam vesz részt félként, amely állítólag megsértette az uniós jogot, hanem az a tagállam is, amely védintézkedést fogadott el, és az érintett gépjárműgyártó, amely a jelen esetben a felperes. Így ez utóbbi szerint az a puszta lehetőség, hogy a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárást egy kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás követi, nem elegendő ahhoz, hogy megtagadják a kért dokumentumokhoz való hozzáférést. A Bizottság még azelőtt megtagadta a hozzáférést e dokumentumokhoz, hogy meggyőződött volna arról, hogy a keretirányelv 29. cikkének (1) bekezdésében szabályozott feltételek teljesülnek‑e.

125    Végül a felperes előadja, hogy azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a hozzáférhetővé tétel megtagadására vonatkozó általános vélelem alkalmazását, nem teljesülnek a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárással kapcsolatos dokumentumok tekintetében. A felperes elismeri, hogy a hozzáférés iránti kérelme egy dokumentumegyüttesre vonatkozott, de egyúttal hangsúlyozza, hogy e kérelem jellegükben rendkívül különböző dokumentumokat érintett. Ezenkívül a jelen esetben nem teljesülnek azok a feltételek, amelyek mellett a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelme elismerhető, tekintettel arra, hogy a keretirányelv nem tartalmaz egyetlen eljárási szabályt sem, amely a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozna.

126    Harmadszor a felperes előadja, hogy a Bizottság nem támaszkodhatott a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére olyan dokumentumok esetében, amelyek egy EU Pilot eljáráshoz kapcsolódnak. A felperes azon kérdésre, hogy a 2017. május 11‑i Svédország kontra Bizottság ítélet (C‑562/14 P, EU:C:2017:356) befolyásolja‑e a jelen jogalapot, hangsúlyozta, hogy a Bíróság megerősítette, hogy hivatkozni lehet a hozzáférhetővé tétel megtagadásának vélelmére olyan dokumentumok esetében, amelyek valamely EU Pilot eljáráshoz kapcsolódnak. Azonban a felperes arra emlékeztet, hogy a hozzáférés iránti kérelme nem az EU Pilot eljárással kapcsolatos dokumentumokra vonatkozott, hanem olyan dokumentumokra, amelyek az attól elkülönülő közigazgatási eljáráshoz, mégpedig a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljáráshoz kapcsolódnak, amely eljárás tekintetében nem áll fenn a bizalmas jelleg vélelme. A felperes azt is hangsúlyozta, hogy az e két eljárásban szereplő dokumentumok részben azonosak lehettek, de nem hinné, hogy a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárás összes dokumentuma megtalálható lenne az 5160/11 EU Pilot eljárás aktájában is. Márpedig egy ahhoz nélkülözhetetlen feltételről van szó, hogy e dokumentumok az EU Pilot eljárással kapcsolatos dokumentumok tekintetében elismert bizalmas jelleg vélelme alá kerülhessenek.

127    A Bizottság először is azt a választ adja, hogy a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárással kapcsolatos dokumentumok tekintetében hivatkozhatott a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére. Előadja ezzel kapcsolatban, hogy szoros funkcionális kapcsolat van ezen eljárás és a párhuzamosan folyó 5160/11 EU Pilot eljárás között, amely megelőzi a Németországi Szövetségi Köztársaság elleni kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást. Az egyik ugyanis azon intézkedések közül, amelyet a Bizottság hozhat a keretirányelv 29. cikkének (4) bekezdése alapján, a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítása. Ezenkívül a Bizottság előadja, hogy e funkcionális kapcsolattól függetlenül a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelme alkalmazható a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárásban. Tekintettel arra, hogy abban az eljárásban, amelyet ez a cikk szabályoz, nem írnak elő a felek számára a megkövetelt konzultáción kívül más részvételi jogot, így különösen nem írnak elő iratbetekintési jogot, ténylegesen alkalmazni kell egy ilyen vélelmet. Ezenkívül a Bizottság szerint a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele sérti e vizsgálat célját. E tekintetben a megtámadott határozatban kifejtett megfontolásokra emlékeztet.

128    Másodszor a Bizottság a – 2017. május 11‑i Svédország kontra Bizottság ítélettel (C‑562/14 P, EU:C:2017:356) megerősített – 2014. szeptember 25‑i Spirlea kontra Bizottság ítéletre (T‑306/12, EU:T:2014:816, 19., 22. és 39. pont) hivatkozva azt a választ adja, hogy az EU Pilot eljárással kapcsolatos dokumentumok vonatkozásában támaszkodhatott a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére. Azt is állítja, hogy dokumentumegyüttes is tartozhat valamely vélelem alá, ha e dokumentumok egyetlen eljárásra vonatkoznak, mint a jelen esetben is. Végül a Bizottság felidézi azt, hogy egy EU Pilot eljárás már folyamatban volt a megtámadott határozat időpontjában, és ellentétben azzal, amit a felperes előad, a megtámadott határozat időpontjában akkor is fennáll a bizalmas jelleg vélelme, ha a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást még nem indították meg. A Törvényszék kérdésére a Bizottság hangsúlyozta, hogy a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárás összes dokumentuma részét képezte az 5160/11 EU Pilot vizsgálatnak, és az, hogy e dokumentumok közül nem mindet „csatolták fizikailag” az EU Pilot eljárás aktájához, nincs ellentmondásban ezzel az állítással.

129    Annak kapcsán, hogy a felperes előadja, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele nem sért egyetlen „vizsgálatot” sem, mivel a jogvita kizárólag a már ténylegesen bekövetkezett és lezárult események jogi minősítésére vonatkozik, meg kell vizsgálni először is, hogy a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárás tekinthető‑e az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálatnak.

130    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szereplő vizsgálat fogalma az uniós jog olyan önálló fogalma, amelynek értelmezésekor többek között annak szokásos értelmét, valamint azon összefüggést is figyelembe kell venni, amelybe illeszkedik (2017. szeptember 7‑i Franciaország kontra Schlyter ítélet, C‑331/15 P, EU:C:2017:639, 45. pont).

131    A Bíróság kimondta, anélkül hogy szükséges lenne kifejteni az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésének értelmében vett „vizsgálatok” kimerítő meghatározását, meg kell állapítani, hogy ilyen tevékenységnek minősül a Bizottság olyan strukturált és formalizált eljárása, amelynek célja információk összegyűjtése és elemzése annak érdekében, hogy ezen intézmény állást tudjon foglalni az EU‑Szerződésben és az EUM‑Szerződésben előírt feladatai ellátása keretében (2017. szeptember 7‑i Franciaország kontra Schlyter ítélet, C‑331/15 P, EU:C:2017:639, 46. pont).

132    A Bíróság kifejtette, hogy ezen eljárásnak nem kell feltétlenül valamely jogsértés vagy szabálytalanság feltárására vagy az azok elleni fellépésre irányulnia. A „vizsgálat” fogalma magában foglalhatja a Bizottság arra irányuló tevékenységét is, hogy megállapítsa a tényállást valamely adott helyzet értékelése céljából (2017. szeptember 7‑i Franciaország kontra Schlyter ítélet, C‑331/15 P, EU:C:2017:639, 47. pont).

133    A jelen esetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a keretirányelv 29. cikke az (1)–(4) bekezdésében azokat az eljárási lépéseket határozza meg, amelyek először is arra vonatkoznak, hogy a tagállam értesítést küld azon határozatáról, amelyben megtagadja a közúti közlekedés biztonságát súlyosan veszélyeztető, vagy a környezetet vagy a közegészséget súlyosan károsító új járművek, rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek adott tagállami területen való nyilvántartásba vételét, illetve az ilyen járművek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek értékesítésének vagy forgalomba helyezésének engedélyezését, másodszor arra vonatkoznak, hogy a Bizottság konzultál az érintett felekkel, harmadszor pedig arra, hogy a Bizottság határozatot és esetleges megfelelő intézkedéseket hoz. Tehát úgy kell tekinteni, hogy a keretirányelv 29. cikkében szabályozott eljárás strukturált és formalizált eljárás.

134    Továbbá a keretirányelv 29. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok a Bizottságot nem pusztán a járművek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek területükön való nyilvántartásba vételét, illetve értékesítésének vagy forgalomba helyezésének engedélyezését megtagadó határozatról értesíti, hanem e megtagadás okairól is, így különösen arról, hogy e megtagadás a vonatkozó szabályozási aktusok hiányosságaiból vagy a vonatkozó követelmények helytelen alkalmazásából ered‑e. Ezenkívül a keretirányelv 29. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a Bizottság a határozat előkészítése érdekében konzultál az érintett felekkel. Ezen határozat előkészítése nyilvánvalóan a Bizottság rendelkezésére álló információk előzetes elemzését foglalja magában. Tehát úgy kell tekinteni, hogy a keretirányelv 29. cikkében szabályozott eljárás célja információk összegyűjtése és elemzése.

135    Végül a keretirányelv 29. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottság olyan határozatot hoz, amely kifejti jogi álláspontját arról, hogy összeegyeztethető‑e a nyilvántartásba vétel vagy engedélyezés tagállam által közölt megtagadása különösen az áruk szabad mozgásával a belső piacon. Tehát úgy kell tekinteni, hogy a keretirányelv 29. cikkében szabályozott eljárás célja, hogy a Bizottság állást tudjon foglalni az EU‑Szerződésben és az EUM‑Szerződésben előírt feladatai ellátása keretében.

136    A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy a keretirányelv 29. cikkében szabályozott eljárás az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálat.

137    Ezért meg kell határozni, hogy a Bizottság jogszerűen hivatkozott‑e a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére annak érdekében, hogy megtagadja a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárással kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést.

138    Egyrészt a fenti 115. és 116. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy ahhoz, hogy egy általános vélelemre jogszerűen hivatkozni lehessen a dokumentumokhoz való hozzáférés iránt az 1049/2001 rendelet alapján kérelmet előterjesztő személlyel szemben, az szükséges, hogy a kért dokumentumok azonos kategóriáiba tartozzanak, vagy azonos természetűek legyenek (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

139    Másrészt ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az általános vélelmek alkalmazását alapvetően annak feltétlen szükségessége szabja meg, hogy biztosítani kell a szóban forgó eljárások helyes működését, és garantálni kell azt, hogy azok céljai ne kerüljenek veszélybe. Tehát egy általános vélelem elismerése alapulhat azon, hogy bizonyos eljárások dokumentumaihoz való hozzáférés nem egyeztethető össze ugyanezen eljárás megfelelő lefolytatásával, továbbá azon a kockázaton, hogy e hozzáférés veszélyezteti ezen eljárásokat, tekintve, hogy az általános vélelmek – a harmadik felek általi beavatkozás korlátozásával – lehetővé teszik az eljárás lefolytatása integritásának megőrzését (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 25‑i Spirlea kontra Bizottság ítélet, T‑306/12, EU:T:2014:816, 57. és 58. pont; Wathelet főtanácsnok LPN és Finnország kontra Bizottság egyesített ügyekre vonatkozó indítványa, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:528, 66., 68., 74. és 76. pont).

140    A valamely uniós intézmény előtt folyó, azon eljárásra vonatkozó jogi aktus által előírt különös szabályok alkalmazása, amelynek érdekében a kért dokumentumokat létrehozták, egyike azon kritériumoknak, amelyek igazolhatják az általános vélelem elismerését (lásd ebben az értelemben: 2015. június 11‑i McCullough kontra Cedefop ítélet, T‑496/13, nem tették közzé, EU:T:2015:374, 91. pont; Cruz Villalón főtanácsnok Tanács kontra Access Info Europe ügyre vonatkozó indítványa, C‑280/11 P, EU:C:2013:325, 75. pont).

141    Először is azt kell meghatározni, hogy a kért dokumentumok azonos kategóriába tartoznak‑e, vagy azonos természetűek‑e. E tekintetben elég azt megállapítani, hogy nem vitatott, hogy mindezen dokumentum ugyanazon igazgatási aktának, vagyis azon folyamatban lévő eljárás aktájának a részét képezi, amely a keretirányelv 29. cikke alapján indult, tehát az összes dokumentum azonos kategóriába tartozik (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 74. és 78. pont).

142    Másodszor meg kell határozni, hogy azok az indokok, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárással kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása érdekében felhozott, olyan jellegűek‑e, hogy igazolják a hozzáférhetővé tétel megtagadásának új általános vélelmének az elismerését.

143    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság a 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítéletre (C‑139/07 P, EU:C:2010:376) hivatkozva hangsúlyozta, hogy sem az 1049/2001 rendelet, sem a keretirányelv nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek alapján e jogi aktusok közül az egyik a másikkal szemben elsőbbséget élvezne, így biztosítani kell e jogi aktusok mindegyikének a másikkal összeegyeztethető alkalmazását, lehetővé téve e jogi aktusok koherens végrehajtását.

144    A Bizottság azt is megjegyezte, hogy azon vizsgálatok megindítása és lefolytatása, amelyek a keretirányelv 29. cikkén alapuló értesítést követik, a közigazgatási feladatai részét képezik, és hogy az 1049/2001 rendelet alkalmazása végeredményben nem gátolhatja az említett cikk hatékony érvényesülését.

145    A Bizottság ezenkívül először is jelezte, hogy az a hat dokumentum, amely a keretirányelv 29. cikke alapján indított vizsgálat aktájának részét képezte, a tagállamok azon válaszaiból tevődött össze, amelyeket az e vizsgálat keretében általa indított konzultációk során adtak. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy ez az akta 45 olyan elektronikuslevél‑váltást is tartalmazott, amelyeket a tagállamokkal folytatott. A Bizottság úgy vélte, hogy ahhoz, hogy a vizsgálata eredményes legyen, elengedhetetlen, hogy a vizsgálatra a titoktartás és a bizalom olyan légkörében kerüljön sor, amely elősegíti a szabad információ‑ és véleménycserét közötte és a tagállamok között. Hozzátette, hogy e bizalmas adatkezelés nélkül a tagállamok vonakodnának szabadon kifejteni álláspontjukat a keretirányelv rendelkezéseinek betartása vagy ennek hiánya kapcsán.

146    A Bizottság másodszor jelezte, hogy a keretirányelv 29. cikke alapján indított vizsgálat aktája számos olyan dokumentumot tartalmazott, amely főként a Bizottság főigazgatóságai, valamint a jogi szolgálat közötti belső eszmecserékből tevődött össze, amelyeket azon vizsgálatról szóló előzetes tanácskozások keretében folytattak, amely a keretirányelvnek a Francia Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság általi alkalmazása tárgyában volt folyamatban. A Bizottság azt is kifejtette, hogy egyes dokumentumok magánvállalkozásokkal folytatott elektronikuslevél‑váltásokból álltak. A Bizottság hangsúlyozta, hogy ezen előzetes levélváltások bármely idő előtti kiadása a vizsgálati eljárást harmadik személyek – meg nem erősített állításokon és véleményeken alapuló – indokolatlan beavatkozásának tette volna ki, veszélybe sodorva a vizsgálat gyorsaságát és hatékonyságát. E dokumentumok kiadása sértené a tagállamoknak a vizsgálati eljárás tárgyilagosságába, pártatlanságába és bizalmas jellegébe vetett bizalmát, így csökkentve a tagállamok azon hajlandóságát, hogy a vizsgálat lezárultával konstruktívan vegyenek részt a vizsgálat megállapításainak hatékony alkalmazásában.

147    A kért dokumentumok kiadása a Bizottság szerint tehát végeredményben gátolná a keretirányelv 29. cikkében szabályozott védzáradék hatékony érvényesülését, és így különösen az ezen összefüggésben folytatott vizsgálatok célját, amely annak megállapítására vonatkozik, hogy az érintett tagállam jogszerűen alkalmazta‑e ezen védzáradékot, illetve amely a közúti közlekedés biztonsága, a közegészség és a környezetvédelem magas szintjének biztosítására irányul.

148    A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a kért dokumentumok, amelyek mindegyike a keretirányelv 29. cikke alapján indított vizsgálat igazgatási aktájának részét képezte, a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelme alá tartozott, amely a vizsgálatoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szabályozott védelmén alapul.

149    Azon indok kapcsán, amelyet a Bizottság hozott fel a megtámadott határozatban a hozzáférhetővé tétel megtagadása általános vélelmének a kért dokumentumokra való alkalmazása céljából, és amely annak szükségességén alapul, hogy biztosítani kell az 1049/2001 rendelet és a keretirányelv koherens alkalmazását, hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság nem fejtette ki a megtámadott határozatban, hogy a hozzáférhetővé tétel megtagadására vonatkozó általános vélelem alkalmazásával milyen inkoherenciát szándékozott elkerülni e két jogszabályszöveg között.

150    Arra is emlékeztetni kell, hogy a 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítéletben (C‑139/07 P, EU:C:2010:376), amelyre a Bizottság a jelen esetben hivatkozott, a Bíróság elismerte az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárással kapcsolatos dokumentumok esetében, hogy fennáll a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelme. Miután felidézte, hogy az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 6. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a Bizottság az említett vizsgálati eljárás keretében hozzá beérkezett észrevételeket közli az érintett tagállammal, amely utóbbi ezt követően meghatározott határidőn belül válaszolhat ezen észrevételekre, a Bíróság kimondta, hogy a 659/1999 rendeletből következik, hogy az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás keretében az érdekeltek – a támogatás nyújtásáért felelős tagállam kivételével – nem rendelkeznek a Bizottság igazgatási aktájában meglévő dokumentumokba való betekintési joggal, valamint hogy ha ezek az érdekeltek az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférhetnének a Bizottság igazgatási aktájában meglévő dokumentumokhoz, megkérdőjeleződne az állami támogatások vizsgálati rendszere (2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 57. és 58. pont).

151    Márpedig a 659/1999 rendelettel ellentétben a keretirányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely előírná, hogy a keretirányelv 29. cikkében szabályozott eljárásban érintett tagállamnak (vagy tagállamoknak) hozzáférése van az említett eljárás igazgatási aktájában meglévő dokumentumokhoz, amelyből a contrario az következhetne, hogy az ezen eljárásban érintett többi félnek sincs ilyen joga. Ezenkívül a keretirányelv 29. cikkének (2) bekezdése, amely az említett cikkben szabályozott eljárásban érintett felekkel való konzultációról, nem pedig ezen eljárás dokumentumaihoz való hozzáférésről szól, nem értelmezhető olyan rendelkezésként, amely megszorítóan szabályozza a Bizottság aktájában szereplő dokumentumok felhasználását, szemben azzal, amit láthatóan a Bizottság állít.

152    A keretirányelv tehát nem tartalmaz egyetlen olyan szabályt sem, amely a keretirányelv 29. cikkében szabályozott eljárás keretében konkrétan a Bizottság igazgatási aktájába való betekintés részletszabályait állapítaná meg.

153    Következésképpen a jelen esetben nem meggyőzőek azok az indokok, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban abból a célból hozott fel, hogy a kért dokumentumokra alkalmazza a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmét, és amelyek annak szükségességén alapulnak, hogy biztosítani kell az 1049/2001 rendelet és a keretirányelv koherens alkalmazását, valamint amelyek a 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítéleten (C‑139/07 P, EU:C:2010:376) alapulnak.

154    Igaz, hogy az a körülmény, hogy nincs olyan jogszabály, amely konkrétan megállapítaná a kért dokumentumokhoz való hozzáférés részletszabályait, önmagában nem igazolhatja azt, hogy minden lehetősége kizárt annak, hogy elismerhető legyen azon általános vélelem fennállása, amely alapján a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadható (lásd ebben az értelemben: 2016. május 26‑i International Management Group kontra Bizottság, T 110/15, EU:T:2016:322, 31. pont).

155    Mivel azonban az általános vélelmekre való hivatkozás lehetősége végeredményben nemcsak keretet biztosít az átláthatóság EUSZ 11. cikkben, EUMSZ 15. cikkben és 1049/2001 rendeletben foglalt alapvető elvének, hanem egyúttal szükségszerűen korlátozza is a gyakorlatban a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférést, az ehhez hasonló vélelmek alkalmazásának szilárd és meggyőző indokokon kell alapulnia (lásd ebben az értelemben: Wathelet főtanácsnok LPN és Finnország kontra Bizottság egyesített ügyekre vonatkozó indítványa, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:528, 57. pont).

156    Így ahhoz, hogy felhozhassa a felperessel szemben a kért dokumentumok esetében a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmét, a Bizottságnak magyarázatot kellett volna adnia arra, hogy mennyiben volt e vélelem szükséges a szóban forgó eljárás, azaz a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárás helyes működésének biztosításához, és annak garantálásához, hogy ezen eljárás céljai ne kerüljenek veszélybe.

157    Márpedig az annak szükségességén alapuló indokon kívül, hogy biztosítani kell az 1049/2001 rendelet és a keretirányelv koherens alkalmazását, valamint a 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítéleten (C‑139/07 P, EU:C:2010:376) alapuló indokon kívül, amelyek nem meggyőzőek a jelen esetben, a Bizottság, annak érdekében, hogy a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmét a kért dokumentumokra alkalmazza, lényegében annak szükségességére hivatkozott, hogy a tagállamokkal szemben a titoktartás és a bizalom légkörét kell biztosítani, és el kell kerülni azt, hogy harmadik személyek beavatkozzanak a folyamatban lévő vizsgálatba.

158    Meg kell állapítani, hogy ezek az indokok érvényesek bármely olyan folyamatban lévő vizsgálati eljárásra, amely valamely tagállam tekintetében indult.

159    Annak elismerése, hogy a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelme ilyen indokokkal alkalmazható, ellentétes lenne azon ítélkezési gyakorlattal, amely szerint a vélelmeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni, tekintettel arra, hogy kivételt képeznek a hozzáférés iránti kérelemben szereplő minden egyes dokumentumnak az érintett intézmény általi konkrét és egyedi vizsgálatára vonatkozó kötelezettség alól, valamint általánosabban az uniós intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való, lehető legteljesebb körű nyilvános hozzáférés elve alól (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 81. pont).

160    Ezenkívül hozzá kell tenni, hogy azon 29 elektronikus levél esetében, amelyet a Bizottság a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárás keretében jogi személyekkel váltott, nyilvánvaló, hogy nem relevánsak azok az indokok, amelyeket a Bizottság megadott azon vélelem alkalmazása végett, amely szerint a hozzáférhetővé tételük sértené a keretirányelv 29. cikke alapján indított vizsgálat célját. A megtámadott határozatot olvasva ugyanis nehezen érthető, hogy e levélváltások hozzáférhetővé tétele mennyiben sérthetné a tagállamoknak a Bizottság által folytatott vizsgálat tárgyilagosságába és pártatlanságába vetett bizalmát, vagy mennyiben tenné ki az említett vizsgálatot harmadik személyek indokolatlan beavatkozásának.

161    Az eljárási szabályzat 91. cikkének c) pontjában szabályozott pervezető intézkedések keretében a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be e 29 elektronikus levél teljes másolatát.

162    Ezen elektronikus levelekben e jogi személyek lényegében kifejtik álláspontjukat a felperes járműveinek légkondicionáló rendszereiben használt R1234yf hűtőközeggel kapcsolatban. E 28 elektronikus levélből (a 29 elektronikus levél közül az egyik valójában egy Bizottságon belüli elektronikus levél, amint azt a Bizottság az e dokumentumok másolatát kísérő levelében maga is jelezte) nem következik, hogy egyes jogi személyek R1234yf hűtőközegre vonatkozó véleményének hozzáférhetővé tétele sértené a tagállamoknak a vizsgálati eljárás tárgyilagosságába, pártatlanságába és bizalmas jellegébe vetett bizalmát, és a vizsgálati eljárást harmadik személyek indokolatlan beavatkozásának tenné ki. Ezenkívül, igaz ugyan, hogy ezen elektronikus levelek közül az egyikben csatolmányként szerepel a KBA beszámolója az R1234yf hűtőközegről, és több elektronikus levél is említi e beszámolót, az harmadik személyek tudomására jutott, és elérhető a KBA honlapján. Tehát nem lehet úgy tekinteni, hogy ezen elektronikus levél hozzáférhetővé tétele sértené a nemzeti hatóság bizalmát.

163    Következésképpen azok az indokok, amelyeket a Bizottság megadott a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárással kapcsolatos dokumentumok tekintetében a hozzáférhetővé tétel megtagadására vonatkozó általános vélelem alkalmazása céljából, nem relevánsak a Bizottság és a jogi személyek közötti levélváltások esetében, és nem szilárdak, nem is meggyőzőek a dokumentumok más, általa nevesített kategóriái esetében.

164    A Bizottság tehát – azokat az indokokat tekintve, amelyeket a megtámadott határozatban felhozott – nem alkalmazhatta volna a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmét a kért dokumentumokra.

165    E következtetést nem cáfolja az a bizottsági érv, amely szerint szoros funkcionális kapcsolat van az 5160/11 EU Pilot eljárás és a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárás között.

166    E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszaiban elismerte, hogy a kért dokumentumokat nem csatolták az 5160/11 EU pilot aktához. Márpedig a Bíróság úgy ítélte meg, hogy annak megállapítása során, hogy e dokumentumok ezen eljáráshoz kapcsolódnak‑e, döntő jelentősége van annak, hogy a dokumentumokat a közigazgatási eljárás aktájához csatolták (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 76. pont). A felperes tehát joggal állítja, hogy a Bizottság nem hivatkozhat az EU Pilot eljárásokkal kapcsolatos dokumentumok esetében a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére, amelyet a Törvényszék – a 2017. május 11‑i Svédország kontra Bizottság ítélettel (C‑562/14 P, EU:C:2017:356) megerősített – 2014. szeptember 25‑i Spirlea kontra Bizottság ítéletben (T‑306/12, EU:T:2014:816, 19., 22. és 39. pont) ismert el.

167    Továbbá igaz, hogy a jelen esetben a Francia Köztársaság a nyilvántartásba vétel megtagadását azzal indokolta, hogy az EK‑járműtípusjóváhagyások vonatkozásában a német hatóságok által engedélyezett kiterjesztések nem tartották tiszteletben a légkondicionáló rendszerekről szóló irányelvet. Azonban a nyilvántartásba vétel megtagadása más indokokkal is igazolható, mint az, hogy az illetékes nemzeti hatóságok nem tartják be a járművek jóváhagyása terén alkalmazandó jogszabályokat. Így a keretirányelv 29. cikke (1) bekezdése második mondatának első francia bekezdéséből az következik, hogy e megtagadás igazolható a vonatkozó szabályozási aktusok hiányosságaival. Ebben az esetben nincs kapcsolat a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárás és az EU Pilot eljárás között.

168    Ezen túlmenően a jelen esetben a keretirányelv 29. cikkének (1) bekezdése alapján indított eljárás nem képezi azon eljárás megelőző szakaszát, amelyet kötelezettségszegés megállapítása iránt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben indítottak, hiszen ezen megelőző szakasz az 5160/11 EU Pilot eljárás.

169    Végül hangsúlyozni kell, hogy az EU Pilot eljárásokkal és az EUMSZ 258. cikken alapuló kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással kapcsolatos közös megközelítés igazolása végett a Törvényszék különösen azt hangsúlyozta a 2014. szeptember 25‑i Spirlea kontra Bizottság ítéletben (T‑306/12, EU:T:2014:816, 61. pont), hogy az EU Pilot eljárás, ahogyan a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakasza is, jellegét tekintve kétoldalú – azaz a Bizottság és az érintett tagállam között zajlik –, és annak ellenére ilyen, hogy elképzelhető, hogy az eljárás panasz nyomán indult, hiszen az esetleges panasztevő a kötelezettségszegés megállapítására irányuló eljárás későbbi szakaszában semmilyen joggal nem rendelkezik. Márpedig az EU Pilot eljárással vagy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással szemben a keretirányelv 29. cikke alapján indított eljárás nem a Bizottság és az érintett tagállam között zajló kétoldalú eljárás. A keretirányelv 29. cikkének (2) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a Bizottság a határozat előkészítése érdekében a lehető leghamarabb konzultál az érintett felekkel. E rendelkezésből következik, hogy a gyártó mint érintett fél jogosult arra, hogy konzultáljanak vele, így tehát közreműködik az említett eljárásban, ellentétben egy esetleges panaszos helyzetével a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokban.

170    Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a jelen esetben a Bizottság konzultált mind más tagállamokkal, mind jogi személyekkel annak érdekében, hogy olyan információkat szerezzen be, amelyeket feltehetően hasznosnak vagy szükségesnek tekintett a vizsgálatának célja érdekében. Márpedig a konzultáció ezen elemei egyértelműen megkülönböztetik a jelen esetben a Bizottság által folytatott eljárást a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárástól és az EU Pilot eljárástól. Mindenesetre azon személyek számára és sokféleségére tekintettel, amelyekkel a Bizottság konzultált, nem lehet azt feltételezni, hogy e konzultációk keretében általa szerzett információk az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok védelmére vonatkozó kivétel körébe tartoznak.

171    Következésképpen nem alkalmazható analógia útján az EU Pilot eljárásokra és a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásra vonatkozó ítélkezési gyakorlat.

172    A fentiek összességéből az következik, hogy helyt kell adni a harmadik jogalap első részének, és így meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a harmadik jogalap második részét és a negyedik jogalapot, valamint anélkül hogy határozni kellene a felperes által a 2018. június 8‑i levelében előterjesztett pervezető intézkedés iránti kérelemről.

 A költségekről

173    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját és a felperes költségeinek viselésére.

174    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Tanács és az Európai Parlament tehát maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5‑i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) 29. cikke alapján a Francia Köztársaság által indított eljárással kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés Daimler AG‑vel szembeni megtagadásáról szóló, 2013. december 13‑i Ares(2013) 3715941 európai bizottsági határozatot.

2)      A Bizottság saját költségein felül viseli a Daimler részéről felmerült költségeket.

3)      Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament maga viseli saját költségeit.

Gratsias Dittrich Xuereb

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. október 4‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: német.