Language of document : ECLI:EU:T:2019:763

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2019. október 24.(*)

„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A Happy Moreno choco európai uniós ábrás védjegy bejelentése – A korábbi MORENO nemzeti ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – A korábbi nemzeti ábrás védjegyek árujegyzékének felváltása – A fellebbezési tanács határozatának kijavítása – A 2017/1001 rendelet 102. cikkének (1) bekezdése – Jogi alap – Korábbi határozathozatali gyakorlat – Jogbiztonság – Bizalomvédelem”

A T‑498/18. sz. ügyben,

a ZPC Flis sp.j. (székhelye: Radziejowice [Lengyelország], képviseli: M. Kondrat ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: K. Kompari és H. O’Neill, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

az Aldi Einkauf GmbH & Co. OHG (székhelye: Essen [Németország], képviselik: N. Lützenrath, U. Rademacher, C. Fürsen és M. Minkner ügyvédek),

az EUIPO első fellebbezési tanácsának az Aldi Einkauf és a ZPC Flis közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2018. május 31‑én hozott határozata (R 1464/2017‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: A. M. Collins elnök, R. Barents és J. Passer (előadó) bírák,

hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. augusztus 20‑án benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2018. november 30‑án benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2018. november 22‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a Törvényszék által az EUIPO‑nak címzett, 2019. február 5‑i, okiratok benyújtására vonatkozó felhívásra,

tekintettel a Törvényszéknek a felekhez intézett írásbeli kérdésére, és a feleknek a Törvényszék Hivatalához 2019. február 20‑án benyújtott, ezen kérdésre adott válaszaira,

tekintettel a 2019. július 4‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2016. január 22‑én a felperes, a ZPC Flis sp.j., az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i, később módosított 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).

2        A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:

Image not found

3        A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 30. és 35. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az egyes osztályoknak megfelelő, következő leírással:

–        30. osztály: „Édességek, cukorkák, ostyák, ostyacsövek, cukrászsütemények”;

–        35. osztály: „Cukrászáruk, aprósüteményformák, ostyák, csavart ostyák kis‑ vagy nagykereskedelmi értékesítése, cukrásztermékek, aprósüteményformák, ostyák, csavart ostyák kis‑ és nagykereskedelmi értékesítése interneten keresztül”.

4        A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2016. március 30‑i 59/2016. számában hirdették meg.

5        2016. június 23‑án a beavatkozó fél, az Aldi Einkauf GmbH & Co. OHG a 207/2009 rendelet 41. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 46. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban szereplő áruk tekintetében történő lajstromozásával szemben.

6        A felszólalás az eredetileg a 30. osztályba tartozó „kávé, kávépótló; kávéból származó termékek; kávéalapú italok; tea, kakaó; kakaóból származó termékek; kakaóalapú italok; csokoládéalapú italok; az összes említett áru instant formában is” megnevezésű áruk (a továbbiakban: eredeti árujegyzék) tekintetében lajstromozott korábbi német ábrás védjegyeken alapult. A Deutsches Patent‑ und Markenamt (német szabadalmi és védjegyhivatal, Németország) által 2008. szeptember 29‑én hozott, részleges törlést elrendelő határozatot követően a korábbi német ábrás védjegyek lajstromozott árujegyzékét a 30. osztályba tartozó, „kávé, kávét tartalmazó, kávéalapú termékek és italok; kakaóalapú italok készítésére szolgáló por” megnevezésű árukra korlátozták (a továbbiakban: módosított árujegyzék). E korábbi védjegyek a következők:

–        az alább ábrázolt, 2007. január 17‑én bejelentett és 2007. március 29‑én 30702839. számon lajstromozott korábbi német ábrás védjegy:

Image not found

–        az alább ábrázolt, 2007. január 17‑én bejelentett és 2007. március 29‑én 30702840. számon lajstromozott korábbi német ábrás védjegy:

Image not found

7        A felszólalás alátámasztásaként hivatkozott ok a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt ok volt.

8        2017. május 10‑i határozatával a felszólalási osztály – határozatát a korábbi védjegyek módosított árujegyzékére alapítva – elutasította a felszólalást.

9        2017. július 6‑án a beavatkozó fél a 207/2009 rendelet 58–64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen az EUIPO‑hoz.

10      2018. május 31‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO első fellebbezési tanácsa részben hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát.

11      E tekintetben a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az érintett terület Németország, és hogy az érintett közönség az átlagos figyelmi szinttel rendelkező, viszonylag jól tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő nagyközönségnek felel meg.

12      A szóban forgó áruk és szolgáltatások összehasonlítását illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjegy 30. osztályba tartozó „cukorkaáruk, kandiscukor, ostya, ostyacsövek, cukrászsütemények” megnevezésű árui és a korábbi védjegyek eredeti árujegyzékébe tartozó áruk azonosak, illetve hasonlóak voltak. A fellebbezési tanács ezenfelül lényegében úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó szolgáltatások hasonlóak voltak a korábbi védjegyek eredeti árujegyzékébe tartozó árukhoz, a „aprósüteményformák kis‑és nagykereskedelmi értékesítése, aprósüteményformák internetes kis‑ és nagykereskedelmi értékesítése” megnevezésű szolgáltatások kivételével, amelyek eltérőek.

13      Az ütköző megjelölések összehasonlítását illetően a fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg, hogy az említett megjelölések megkülönböztető eleme a mindkettőben közös „moreno” szó, továbbá, hogy a megjelölések vizuális szempontból hasonlók, hangzásbeli szempontból nagyon hasonlók, sőt azonosak, a fogalmi szempont pedig semmilyen szerepet nem játszik az ütköző megjelölések összehasonlításánál.

14      Következésképpen a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség fennállását állapította meg az összes áru és szolgáltatás tekintetében, kivéve a 35. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő szolgáltatásokat: „Aprósüteményformák kis‑és nagykereskedelmi értékesítése, aprósüteményformák internetes kis‑ és nagykereskedelmi értékesítése”.

15      2018. november 15‑én a fellebbezési tanács határozatot hozott „helyesbítés” címmel (a továbbiakban: 2018. november 15‑i helyesbítés) a 2017/1001 rendelet 102. cikke alapján, amelyet 2018. december 11‑én kézbesítettek. A fellebbezési tanács ily módon végezte el a korábbi védjegyek eredeti árujegyzékének a módosított árujegyzékkel való felváltását.

16      A megtámadott határozat rendelkező részének 1. pontját a 2018. november 15‑i helyesbítés nem módosította.

 A felek kérelmei

17      A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és utalja vissza az ügyet az EUIPO elé újbóli elbírálás céljából;

–        változtassa meg a megtámadott határozatot „annak kimondásával, hogy a [bejelentett] védjegy lajstromozását illetően nem állnak fenn viszonylagos kizáró okok a 30. és 35. osztályba tartozó összes áru és szolgáltatás tekintetében, és a védjegyet lajstromozni kell”;

–        „a költségeket illetően rendelkezzen az [ő] javára”.

18      Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

19      A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

20      Keresetének alátámasztásaként a felperes azt állítja, hogy a 2018. november 15‑i helyesbítést a 2017/1001 rendelet 102. cikke (1) bekezdésének alkalmazási körét túllépve fogadták el, és egyetlen jogalapra hivatkozik, mégpedig a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére. Ennek keretében a felperes azt állítja, hogy megsértették a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét.

 A kereset elfogadhatóságáról

21      A beavatkozó fél a kereset elfogadhatatlanságára hivatkozik, anélkül hogy a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke szerinti elfogadhatatlansági kifogást emelne, azzal az indokkal, hogy a felperes kérelmei ellentétesek azzal az elvvel, amely szerint azoknak „világosaknak és egyértelműeknek” kell lenniük. Szerinte a jelen esetben nem lehet tudni, hogy a felperes kérelme mire irányul.

22      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a kereset megfelel az eljárási szabályzat 177. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt egyértelműség és pontosság követelményének, mivel teljességgel érthető, hogy a felperes a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, illetve adott esetben az említett határozat megváltoztatását kéri.

23      Következésképpen a jelen keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani.

 A keresetlevélnek az első ízben a Törvényszék előtti eljárásban benyújtott A.3–A.27. sz. mellékleteinek elfogadhatóságáról

24      Az EUIPO azt állítja, hogy a felperes által a „moreno” szó piacon való használatával kapcsolatban szolgáltatott bizonyítékok elfogadhatatlanok, mivel azok újak, hiszen az említett bizonyítékok nem álltak a fellebbezési tanács rendelkezésére a megtámadott határozat elfogadásakor.

25      A beavatkozó kifejezett jelleggel csupán egy elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozik, méghozzá arra, hogy a felperes a keresetlevél A.3–A.27. mellékletében szereplő dokumentumokat első alkalommal a Törvényszék előtti eljárásban nyújtotta be.

26      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 207/2009 rendelet 65. cikke értelmében a Törvényszékhez benyújtott keresetek az EUIPO fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányulnak, így a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy az első alkalommal hozzá benyújtott bizonyítékok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket (lásd: 2014. március 12‑i Tubes Radiatori kontra OHIM – Antrax It [Radiátor] ítélet, T‑315/12, nem tették közzé, EU:T:2014:115, 27. pont; lásd még ebben az értelemben: 2005. november 24‑i Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion [ARTHUR ET FELICIE] ítélet, T‑346/04, EU:T:2005:420, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27      A jelen ügyben a felperes különféle adatbázisokból – például az EUIPO adatbázisából (A.3, A.11 és A.21–A.24. sz. melléklet), a német szabadalmi és védjegyhivatal adatbázisából (A.4. és A.5. sz. melléklet), a Lietuvos Respublikos valstybinis patentų biuras adatbázisából (a Litván Köztársaság nemzeti szabadalmi hivatala, Litvánia) (A.19. sz. melléklet) és a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) adatbázisából (A.6, A.16–A.18, A.20 és A.25–A.27. sz. melléklet) – származó kivonatok kinyomtatott példányait, online szótárakból (A.7–A.9. sz. melléklet) származó kinyomtatott oldalakat, egy, a Wikipédia online enciklopédiából származó kinyomtatott oldalt, (A.10. sz. melléklet), valamint internetes honlapokról (A.12–A.15. sz. mellékletek) származó kinyomtatott oldalakat nyújtott be.

28      Márpedig meg kell állapítani, hogy az ügyiratokból egyáltalán nem az derül ki, hogy a felperes az összetéveszthetőség fennállásának bizonyítása érdekében benyújtotta volna az EUIPO fórumai előtti eljárás során a fenti bizonyítékokat, így azokat első alkalommal a Törvényszék előtt terjesztették elő, következésképpen azokat – az A.3–A.6. sz. mellékletekben szereplő bizonyítékok kivételével – elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

29      Ugyanis, bár az A.3–A.6. sz. mellékletekben foglalt iratok új bizonyítékokat képeznek, az nem róható fel a felperesnek, hogy az EUIPO adatbázisából (A.3. sz. melléklet), a német szabadalmi és védjegyhivatal adatbázisából (A.4. és A.5. sz. melléklet), illetve a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) adatbázisából (A.6. sz. melléklet) származó kivonatokat nyújtott be annak alátámasztása érdekében, hogy a megtámadott határozat hibában szenvedett az áruk és szolgáltatások összehasonlítását illetően, valamint az összetéveszthetőséget illetően, a korábbi védjegyek lajstromozott árujegyzékére tekintettel, amely hiba nem volt észlelhető a megtámadott határozat meghozatala előtt.

30      Ebből következik, hogy a keresetlevél A.3–A.6. sz. mellékleteit elfogadhatóknak kell nyilvánítani.

 A megtámadott határozatban szereplő árujegyzék felváltásáról és a 2018. november 15i helyesbítésről

31      A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács a korábbi védjegyek eredeti árujegyzékét említi, miközben a WIPO, illetve a német szabadalmi és védjegyhivatal adatbázisaiból vett kivonatokon a módosított árujegyzék látható, ami szerinte a 207/2009 rendelet rendelkezéseinek megsértését képezi. A Törvényszék által feltett kérdésre adott 2019. február 20‑i válaszában a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács nem alapíthatta volna a 2018. november 15‑i helyesbítést a 2017/1001 rendelet 102. cikkére. A felperes arra hivatkozik, hogy az árujegyzék felváltása nem tekinthető hibának vagy nyilvánvaló mulasztásnak, hogy az kihatással van a fellebbezési tanács elemzésének pontosságára, hogy az hatással van a megtámadott határozat indokolására és megalapozottságára, illetve, hogy az erről szóló határozatot a 2017/1001 rendelet 102. cikkének alkalmazási körét túllépve hozták.

32      Az EUIPO elismeri, hogy ő a korábbi védjegyek eredeti árujegyzékét, és nem azt az árujegyzéket vette figyelembe, amelyet a korlátozást követően lajstromoztak. Mindazonáltal az EUIPO arra hivatkozik, hogy e tárgyi hiba, amelyet a 2018. november 15‑i helyesbítéssel igazítottak ki, semmilyen kihatással nincs a követett érvelésre, illetve a fellebbezési tanács megállapításaira, hiszen a „kávéból származó termékek” azonos módon szerepelnek a korábbi védjegyek eredeti és módosított árujegyzékében.

33      A beavatkozó fél a pervezető intézkedésre adott válaszában elismeri, hogy az eredeti árujegyzék és a módosított árujegyzék eltér egymástól. Mindazonáltal a beavatkozó fél azt állítja, hogy e hiba nem módosít a fellebbezési tanács érvelésén, sem annak megállapításán.

34      A 2017/1001 rendelet 102. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az EUIPO a határozataiban előforduló nyelvi vagy átírási hibákat és a nyilvánvaló tévedéseket, illetve az európai uniós védjegy lajstromozása során vagy a lajstromozás meghirdetése során az általa vétett technikai hibákat hivatalból vagy valamely fél kérelmére kijavítja.

35      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a terület körülhatárolásával, az érintett közönség meghatározásával, valamint a megjelölések összehasonlításával kapcsolatos jogalapokat a 2018. november 15‑i helyesbítés semmiben nem érintette.

36      A 2018. november 15‑i helyesbítéssel ugyanis csak a korábbi védjegyek árujegyzékének korlátozására való utalást illesztették be a megtámadott határozat 3. pontjába, illetve a megtámadott határozat 18., 19. és 25. pontjában, valamint az összetéveszthetőség kapcsán a megtámadott határozat 40. pontjában mindössze felváltották a korábban említett árukat a módosított árujegyzéknek megfelelő árukkal.

37      Először is meg kell állapítani, hogy a korábbi védjegyek 30. osztályba tartozó árui jegyzékének felváltása nem minősíthető sem nyelvi hibának, sem pedig átírási hibának, mivel a fellebbezési tanács ez utóbbit illetően a szóban forgó áruk azonosságát, illetve hasonlóságát a korábbi védjegyek eredeti árujegyzékére tekintettel vizsgálta. Ezenfelül a 2018. november 15‑i helyesbítés nem törölte a megtámadott határozatból mindenhonnan az eredeti árujegyzékre való utalásokat. Erről tanúskodik az olyan árukra való hivatkozás, mint a megtámadott határozat 20. pontjában a teára tett utalás, amikor a fellebbezési tanács azt állapítja meg, hogy a tea a bejelentett védjegy áruinak elkészítése körébe tartozónak tekinthető, valamint a csokoládéra vonatkozó 7. és 8. mellékletekre való utalás, illetve a felperes által annak bizonyítása céljából szolgáltatott bizonyítékokra való utalás, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások azonosak, illetve hasonlóak.

38      Másodszor, ellentétben az EUIPO és a beavatkozó fél által a tárgyaláson állítottakkal, az a hiba, amely miatt a korábbi védjegyek árujegyzékét végül fel kellett váltani, nem tekinthető nyilvánvaló mulasztásnak sem, hiszen a fellebbezési tanács a szóban forgó áruk azonosságát, illetve hasonlóságát az eredeti árujegyzék szövegét alkotó összes olyan áru tekintetében vizsgálta, mint amilyen a tea is (lásd a fenti 37. pontot).

39      Harmadszor, a technikai hibának való minősítés lehetőségét, amely igazolná a 2017/1001 rendelet 102. cikkének alkalmazását, szintén el kell vetni, mivel a jelen ügyben a hiba nem valamely európai uniós védjegy lajstromozásával vagy közzétételével kapcsolatos, hanem azon árujegyzéknek az összetéveszthetőség értékelése kertében történt téves figyelembevételével kapcsolatos, amelynek tekintetében a korábbi védjegyeket ténylegesen lajstromozták.

40      Ebből következik, hogy a 2018. november 15‑i helyesbítést a 2017/1001 rendelet 102. cikkének (1) bekezdésében foglalt azon esetek alkalmazási körét túllépve fogadták el, amely esetekben a fellebbezési tanácsok kiigazíthatják határozataikat. Így az minden jogi alapot nélkülözött (lásd ebben az értelemben: 2011. november 22‑i mPAY24 kontra OHIM – Ultra [MPAY24] ítélet, T‑275/10, nem tették közzé, EU:T:2011:683, 25. pont).

41      E megállapításokra tekintettel a megtámadott határozat jogszerűségét a 2018. november 15‑i helyesbítésben szereplő módosítások figyelembevétele nélkül kell vizsgálni.

42      Ami az EUIPO által a tárgyaláson említett azon érvet illeti, miszerint még ha feltételezzük is, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el a megtámadott határozatban, ez akkor sem vonhatja maga után az említett határozat hatályon kívül helyezését, mivel semmilyen befolyással nem volt az ügy kimenetelére (lásd ebben az értelemben: 2015. június 3‑i Giovanni Cosmetics kontra OHIM – Vasconcelos & Gonçalves [GIOVANNI GALLI] ítélet, T‑559/13, EU:T:2015:353, 135. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), azt a következő okok miatt el kell vetni.

43      A kávé és a kávéalapú italok ugyanis azonos, a kávéból származó termékek pedig hasonló megfogalmazással szerepeltek mindkét árujegyzékben, így a megtámadott határozatban az említett áruk tekintetében elvégzett értékelés és végkövetkeztetés szintén azonos. Ami konkrétan a módosított árujegyzékben szereplő „kakaóalapú italok készítésére szolgáló port” illeti, el kell ismerni, hogy az a „kakaóalapú italokkal” és az instant kakaóval kapcsolatos áruk egy részét foglalja magában (beleérthető ezen italok körébe).

44      Ebből következik, hogy a módosított árujegyzék szűkebb, és teljes egészében szerepel a megtámadott határozatban említett eredeti árujegyzékben.

45      Mivel a fellebbezési tanács értékelését az eredeti árujegyzékben szereplő valamennyi árura alapította, ultra petita járt el, amikor az összetéveszthetőségre vonatkozó elemzésében olyan árukat, azaz a „kávépótló; tea, kakaó; kakaóból származó termékek; csokoládéalapú italok; az összes említett áru instant formában is” megnevezésű árukat is figyelembe vett, utóbbiakat illetően a kakaó kivételével, amelyek nem szerepeltek a korábbi védjegyek lajstromozott árujegyzékében.

46      Ebből következik, hogy a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni abban a részében, amelyben a korábbi védjegyek lajstromozott árujegyzékében szereplő áruktól eltérő áruk tekintetében is megállapítja az összetéveszthetőség fennállását.

47      Egyébként, a felperes 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított jogalapját kizárólag azon áruk tekintetében kell vizsgálni, amelyek tekintetében a korábbi védjegyeket ténylegesen lajstromozták.

 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról

48      A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a védjeggyel megjelölt termékek vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez. Egyébként a 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében korábbi védjegy alatt minden olyan, valamely tagállamban lajstromozott védjegy értendő, amelynek bejelentési napja korábbi, mint az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napja.

49      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetéveszthetőség, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat értelmében az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett közönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, a jelen ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd: 2003. július 9‑i Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EU:T:2003:199, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50      Meg kell állapítani, hogy a felperes nem vonja kétségbe a fellebbezési tanácsnak a fenti 11. pontban említett, a figyelembe veendő terület meghatározására, valamint az érintett közönség meghatározására vonatkozó megállapításait.

 A szóban forgó áruk és szolgáltatások összehasonlítása

51      A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács az áruk összehasonlításának vizsgálata során nem vett figyelembe minden releváns tényezőt, és ennek következtében tévesen állapította meg, hogy a 30. osztályba tartozó áruk azonosak, illetve hasonlóak. Azt állítja, hogy az áruk eltérőek, mivel egyrészt a bejelentett védjeggyel jelölt áruk evésre, míg a korábbi védjegyekkel jelölt áruk ivásra szolgálnak, másrészt az ostyák, cukrászsütemények és édességek több olyan összetevőből is állhatnak, amelyeknek a fő összetevője nem a kakaó vagy a kávé. Szerinte a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a felszólalási osztály határozatának indokolását, amely többek között megállapította az áruk jellegének és rendeltetésének különbözőségét. Egyébként a felperes arra hivatkozik, hogy a szóban forgó áruk eltérőek, hiszen az a tény, hogy kakaót, illetve kakaó‑ vagy kávéalapú aromát adnak az olyan késztermékekhez, mint az ostyák, édességek vagy cukrászsütemények, nem jelenti automatikusan azt, hogy az említett árukat a bejelentett védjeggyel fogják forgalmazni. Egy ilyen feltételezés szerinte túllépné a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazási körét. Végül hozzáteszi, hogy a szóban forgó áruk egymástól teljesen eltérő élelmiszerek, amelyek nem állnak közel egymáshoz, különösen az élelmiszerüzletek polcain, és hogy az áruk, valamint a szolgáltatások vagy azonos értékesítési csatornákon osztozhatnak, vagy eltérő értékesítési csatornákon keresztül kerülhetnek értékesítésre.

52      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja ezen érveket.

53      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. E tényezők magukban foglalják különösen azok jellegét, rendeltetését, felhasználását, valamint egymással versengő vagy egymást kiegészítő voltukat. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett áruk értékesítési csatornái (lásd: 2007. július 11‑i El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ítélet, T‑443/05, EU:T:2007:219, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54      Egyébiránt megállapításra került, hogy ha a korábbi védjeggyel érintett áruk magukban foglalják a védjegybejelentésben szereplő árukat, ezeket az árukat azonosnak tekintették (lásd: 2005. november 24‑i ARTHUR ET FELICIE ítélet, T‑346/04, EU:T:2005:420, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55      Az ítélkezési gyakorlat ezenkívül pontosította, hogy az a körülmény, hogy az érintett árukat gyakran ugyanazokon az értékesítési pontokon árusítják, olyan jellegű, amely megkönnyíti az érintett fogyasztó által a közöttük fennálló szoros kapcsolat észlelését, és azt a benyomást erősíti, hogy azok előállításáért ugyanazon vállalkozás felel (lásd ebben az értelemben: 2007. július 11‑i PiraÑAM diseño original Juan Bolaños ítélet, T‑443/05, EU:T:2007:219, 50. pont).

–       A 30. osztályba tartozó áruk összehasonlításáról

56      Ami a 30. osztályba tartozó és az ütköző megjelölések által érintett áruk közötti hasonlóságot illeti, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában részben azonosságukra, részben pedig azok hasonlóságára következtetett.

57      Először is a megtámadott határozat 18. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélekedett, hogy a kávéból származó termékekre és a kakaóból származó termékekre vonatkozó leírás a védjegybejelentésben olyan készélelmiszerekre terjedt ki, amelyeknek fő összetevője a kávé vagy a csokoládé, ezt követően, hogy azok az „édességek, cukorkák, ostyák, ostyacsövek, cukrászsütemények”, amelyek fő összetevője a kávé vagy kakaó, kakaónak vagy kakaóból származó termékeknek tekinthetők, végül pedig, hogy a kávéból származó termékek és a kakaóból származó termékek leírása a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó azon árukat foglalta magában, amelyek fő összetevője a kávé vagy a kakaó, és hogy ennyiben e termékek azonosaknak tekinthetők.

58      Bár kétségtelen, hogy a „kávéból származó termékek” alapanyagai lehetnek az „édességeknek, cukorkáknak, ostyáknak, ostyacsöveknek, cukrászsüteményeknek” (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 19‑i Eddy’s Snack Company kontra EUIPO – Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli [Eddy’s Snackcompany] ítélet, T‑652/17, nem tették közzé, EU:T:2018:564, 34. és 35. pont), hiszen ízesítésük céljából az elkészítésnél hozzájuk adhatók, még akkor is, ha nem ez lesz a fő összetevőjük, mindenesetre azt kell megállapítani, hogy a „kávéból származó termékek” csak akkor foglalják magukban az „édességeket, cukorkákat, ostyákat, ostyacsöveket, cukrászsüteményeket”, ha a fő összetevő a kávé, hiszen az előbbiek általános megjelölést, illetve szélesebb kategóriát képeznek, mint az utóbbiak.

59      Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy az ütköző megjelölésekkel jelölt ezen áruk között azonosság áll fenn, mivel a korábbi védjegyekkel jelölt áruk magukban foglalják a bejelentett védjeggyel jelölt árukat.

60      Másodszor, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. pontjában úgy vélekedett, hogy a korábbi védjegyek által jelölt többi áru, amely italoknak vagy italok készítéséhez használt termékeknek felelt meg, illetve mint olyan összetevő, amely lehetővé teszi aroma vagy íz hozzáadását az élelmiszerekhez, hasonló volt a bejelentett védjeggyel jelölt árukhoz, amiatt hogy azok egymást kiegészítő jellegűek, hiszen azokat gyakran együtt fogyasztják, értékesítik vagy szolgálják fel, és az érintett közönség azokat igen gyakran együtt fogja megvásárolni.

61      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az egymást kiegészítő áruk vagy szolgáltatások olyan, egymással szoros kapcsolatban álló áruk vagy szolgáltatások, amelyek egyike annyira nélkülözhetetlen vagy fontos a másik használatához, hogy a fogyasztók azt gondolhatják, hogy ugyanazon vállalkozás felel e termékek előállításáért vagy e szolgáltatások nyújtásáért. Az eltérő közönségnek szánt áruk per definitionem nem lehetnek egymást kiegészítő jellegűek (lásd: 2009. január 22‑i Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ítélet, T‑316/07, EU:T:2009:14, 57. és 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62      Kétségtelen, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. pontjában helyesen állapította meg, hogy a bejelentett védjeggyel jelölt áruk jellegükre és céljukra tekintettel különböznek a korábbi védjegyek árujegyzékében szereplő áruktól. Ugyanis, bár az „édességek, cukorkák, ostyák, ostyacsövek, cukrászsütemények” szilárd halmazállapotú élelmiszertermékek, amelyeket az éhség vagy az édességek iránti vágy csökkentése céljából fogyasztanak, a kávé, a kávéalapú italok, a kakaóalapú italok készítésére szolgáló por vagy folyékony élelmiszertermék vagy olyan termék, amelyet olyan folyékony halmazállapotú élelmiszertermékek elkészítéséhez használnak, amelyeket szomjúság oltása, illetve koffeinszükséglet vagy kakaó iránti vágy enyhítése céljából fogyasztanak, akárcsak a kakaóalapú italok körébe tartozó ilyen termékek (lásd ebben az értelemben: 2015. október 28‑i Monster Energy kontra OHIM – Home Focus [MoMo Monsters] ítélet, T‑736/14, nem tették közzé, EU:T:2015:809, 23. és 25. pont).

63      Ami ezen áruk egymást kiegészítő jellegét illeti, hangsúlyozni kell, hogy bár az édességek, cukorkák, ostyák, ostyacsövek és cukrászsütemények mellé italok is fogyaszthatók, azok alkalmazása nem elengedhetetlen vagy fontos a kávé, a kávéalapú italok vagy a kakaóalapú italok készítésére szolgáló porok fogyasztásához, és fordítva, még akkor sem, ha az érintett közönség azokat együtt is fogyaszthatja (2015. október 28‑i MoMo Monsters ítélet, T‑736/14, nem tették közzé, EU:T:2015:809, 28. és 29. pont).

64      Ugyanakkor, ami az értékesítési csatornákat illeti, azt kell megállapítani, amint azt az EUIPO kiemeli, hogy a felperes elismeri, hogy a szóban forgó áruk azonos értékesítési csatornákon is osztozhatnak, és nem vitatja, hogy azokat ugyanazon fogyasztók részére szánják. Ezenkívül a szóban forgó védjegyekkel jelölt árukat az élelmiszerüzletekben általában ugyanazon árusorokon vagy egymás közelében helyezik el, és így az érintett közönség azt hiheti, hogy ugyanazon gyártóktól származhatnak (lásd ebben az értelemben: 2016. április 26‑i Franmax kontra EUIPO – Ehrmann [Dino] ítélet, T‑21/15, nem tették közzé, EU:T:2016:241, 27. pont).

65      Ebből következik, hogy helyben kell hagyni a fellebbezési tanács azon értékelését, amely szerint az „édességek, cukorkák, ostyák, ostyacsövek, cukrászsütemények”; és a „kávé, kávéalapú italok vagy kakaóalapú italok készítésére szolgáló por” között hasonlóság áll fenn.

–       A 30. osztályba tartozó áruk és a 35. osztályba tartozó szolgáltatások összehasonlításáról

66      A bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő, 35. osztályba tartozó szolgáltatások és a korábbi védjegyek árujegyzékébe tartozó, 30. osztályba tartozó áruk közötti hasonlóságot illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában úgy ítélte meg, hogy enyhe fokú hasonlóság áll fenn a „cukrászáruk, aprósüteményformák, ostyák, csavart ostyák kis‑ vagy nagykereskedelmi értékesítése, cukrásztermékek, aprósüteményformák, ostyák, csavart ostyák kis‑ és nagykereskedelmi értékesítése interneten keresztül” megnevezésű szolgáltatások és a „kávéból származó termékek; kakaóból származó termékek” között, mivel ez utóbbiak magukban foglalják a bejelentett védjeggyel jelölt azon árukat is, amelyeknek a fő összetevője vagy íze a kávé vagy a kakaó.

67      Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése, valamint az eljárási szabályzat 177. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapokat és érveket, valamint az említett jogalapok rövid ismertetését. Ezen ismertetésnek ki kell tűnnie a keresetlevél szövegéből, és kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, és a Törvényszék számára a keresetről – adott esetben további információ nélkül – történő határozathozatalt (lásd ebben az értelemben: 2017. június 22‑i Biogena Naturprodukte kontra EUIPO [ZUM wohl] ítélet,T‑236/16, EU:T:2017:416, 11. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68      Márpedig az EUIPO‑hoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a felperes csupán általános jelleggel állítja, hogy nem áll fenn semmiféle hasonlóság a szóban forgó áruk és szolgáltatások között, anélkül, hogy állításának alátámasztásaként bármiféle olyan érvet kifejtene, amely alkalmas lenne a fellebbezési tanács értékelésének cáfolására, különösen a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó szolgáltatások és a korábbi védjegyek árujegyzékébe tartozó áruk összehasonlítását illetően.

69      Ebből következik, hogy ez az állítás nem felel meg az eljárási szabályzat követelményeinek, következésképpen a kifogást a fenti 67. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

 Az ütköző megjelölések összehasonlításáról

70      Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója hogyan érzékeli a védjegyeket. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71      Két védjegy hasonlóságának értékelése nem korlátozódhat az összetett védjegy csupán egyik alkotóelemének figyelembevételére és annak valamely másik védjeggyel történő összehasonlítására. Ellenkezőleg: az összehasonlítást a kérdéses védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztókban keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy egy vagy több alkotóeleme (lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A hasonlóság csak abban az esetben értékelhető egyedül a domináns elem alapján, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható (lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 42. pont; 2007. szeptember 20‑i Nestlé kontra OHIM ítélet, C‑193/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:539, 43. pont). Ez az eset különösen akkor fordulhat elő, amikor ez az alkotóelem egymaga képes meghatározni azt a képet, amelyet az érintett közönség fel tud idézni a védjegyről, és így a védjegy többi alkotóelemének szerepe elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomás szempontjából (2007. szeptember 20‑i Nestlé kontra OHIM ítélet, C‑193/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:539, 43. pont).

72      Az ütköző megjelölések összehasonlítását e megfontolásokra figyelemmel kell elvégezni.

73      A jelen esetben a bejelentett védjegy négy, enyhén stilizált szóelemből áll, nevezetesen az aranyszínű „flis”, a sárga színű „happy”, valamint a fehér színű „moreno” és „choco” szóelemből. A megjelölés ábrás elemeket is tartalmaz, például egy barna színátmenetes alapot, amely a felső részén világosabb, az alsó részén sötétebb, valamint egy aranyszínű koronát, amely a „flis” szóelem felett helyezkedik el, a „happy” szótól balra.

74      A korábbi védjegyek egyetlen szóelemet tartalmaznak, a „moreno” szóelemet. A 30702839. sz. korábbi védjegy az említett szóelemet szürke színben tartalmazza, fekete alapon, szürke szegéllyel keretezve. Ami a 30702840. sz. korábbi védjegyet illeti, az ugyanezen szóelemet úgy tartalmazza, hogy annak első „m” betűje és utolsó „o” betűje nagyobb, mint a többi betű, és van benne két ábrás elem, amely két függőleges vonalat ábrázol a szóelem két szélén elhelyezve.

–       A bejelentett védjegy megkülönböztető és domináns elemeinek meghatározásáról

75      A felperes lényegében azt állítja, hogy a domináns elem nem a „moreno” szóelem, hanem az aranyszínű korona, amely a bejelentett megjelölés középpontjában áll, mivel az említett korona két másik, a felperes javára lajstromozott európai uniós ábrás védjegyben is megtalálható, az egyikben ugyanezzel a színnel, a másikban pedig fekete színnel. A felperes arra hivatkozik, hogy ez a korona nem elhanyagolható elem, hanem épp ellenkezőleg, a megjelölés megkülönböztető eleme, amely a jogosultjára, vagyis a felperesre utal, és hogy a korona, azon felül, hogy domináns elem, arany színével is kitűnik a sötét, fekete és barna háttérből.

76      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja ezen érveket.

77      Valamely védjegy alkotóeleme megkülönböztető képességének értékelésekor ezen elem arra vonatkozó, viszonylag jelentős képességét kell megvizsgálni, hogy az mennyire képes hozzájárulni ahhoz, hogy azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták, mint valamely meghatározott vállalkozástól származókat azonosítsa, és így ezen árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól. Ezen értékelés során többek között a szóban forgó elem azzal kapcsolatos, önmagában rejlő képességeit kell figyelembe venni, hogy az esetleg nincs‑e híján bárminemű leíró jellegnek azon áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták (2016. november 8‑i For Tune kontra EUIPO – Gastwerk Hotel Hamburg [fortune] ítélet, T‑579/15, nem tették közzé, EU:T:2016:644, 34. pont).

78      Ezenkívül, ha valamely védjegy szóelemekből és ábrás elemekből áll, az előbbiek főszabály szerint erőteljesebb megkülönböztető képességgel rendelkeznek, mint az utóbbiak, mivel az átlagos fogyasztó könnyebben utal a szóban forgó árukra vagy szolgáltatásokra hivatkozva a szóelemekre, mint e védjegy ábrás elemeinek leírásával (lásd ebben az értelemben: 2014. március 12‑i Borrajo Canelo kontra OHIM – Tecnoazúcar [PALMA MULATA] ítélet, T‑381/12, nem tették közzé, EU:T:2014:119, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79      Az összetett védjegyek alkotóelemének vagy alkotóelemeinek domináns jellegét illetően a konkrét esetben ezeknek az alkotóelemeknek a lényeges jellemzőit kell figyelembe venni, és azokat összehasonlítani a többi összetevőelemmel. Ezenkívül kiegészítő jelleggel figyelembe lehet venni a különböző alkotóelemeknek az összetett védjegyen belüli, egymáshoz viszonyított helyzetét is (2002. október 23‑i Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ítélet, T‑6/01, EU:T:2002:261, 35. pont).

80      Először is, a fellebbezési tanácshoz és az EUIPO‑hoz hasonlóan azt kell megállapítani, hogy a „moreno” szó a bejelentett megjelölés megkülönböztető eleme, mivel e szónak a németben nincs semmiféle jelentése. A felperes azon érve, miszerint a „moreno” szóelemnek a spanyol nyelvben van jelentése, és a németül beszélő nagyközönség e szóelem jelentését vélhetően felfogja, nem döntheti meg ezt a következtetést, mivel – amint azt a felperes elismeri – a spanyol nyelvet a németül beszélő nagyközönség nem nagyon ismeri, és ezt az érvet egyáltalán nem támasztották alá. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 28. pontban megállapításra került – a felperes által az érve alátámasztására előterjesztett bizonyítékokat elfogadhatatlannak nyilvánították.

81      Egyébiránt meg kell erősíteni a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 33. pontjában szereplő azon értékelését, amelyet a felperes nem vitat, és amely szerint az érintett közönség úgy fogja érteni a „happy” és a „choco” (a német „Schokolade” szóra utaló) szót, mint az azon élvezetre való utalást, amelyet a bejelentett védjeggyel jelölt áruk fogyasztása nyújt, illetve mint a szóban forgó áruk fő összetevőjére vagy fő ízére való utalást. Következésképpen egyrészt úgy kell tekinteni, hogy a „choco” szóelem célzást tartalmaz, annyiban, hogy egyértelműen a csokoládéra vagy annak rövidítésére utal (lásd ebben az értelemben: 2017. január 25‑i Sun System Kereskedelmi és Szolgáltató kontra EUIPO – Hollandimpex Kereskedelmi és Szolgáltató [Choco Love] ítélet, T‑325/15, nem tették közzé, EU:T:2017:29, 57. pont), másrészt pedig, hogy a „happy” elem enyhe megkülönböztető képességgel rendelkezik.

82      Az ábrás elemeket illetően meg kell állapítani, hogy a háttér, mind a geometriai forma, mind a barna színű átmenete révén – még akkor is, ha utóbbi utalhat a kávé vagy csokoládé színére – banális, és nem vonja magára az érintett közönség figyelmét.

83      Ezenfelül a felperes azon érve, ami lényegében annak bizonyítására irányul, hogy a korona megkülönböztető képességgel rendelkezik amiatt, hogy két korábban lajstromozott – a 008328346 és a 015001266. sz. európai uniós – ábrás védjegyében is szerepel, nem lehet eredményes.

84      Ugyanis hangsúlyozni kell, hogy a 008328346. és a 015001266. sz. ábrás védjegyek a „flis” szóelemből, vagyis a felperes cégnevének egy részéből, és egy ábrás elemből – nevezetesen egy fekete, illetve egy arany színű korona ábrájából – tevődnek össze.

85      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a fent említett ábrás védjegyeket alkotó megjelölést a bejelentett védjegy teljes egészében tartalmazza. Mindazonáltal, még ha a korona alatt elhelyezkedő „flis” szó nem is érzékelhető egyértelműen, és így az érintett közönség nem fog különösebb figyelmet szentelni neki, meg kell állapítani, hogy az aranyszínű korona megkülönböztető képességét a jelen ügyben a bejelentett megjelölés által keltett összbenyomásra tekintettel kell értékelni. Márpedig, amint azt az EUIPO megjegyzi, az említett koronát az érintett közönség inkább mint dicsérő jellegű elemet fogja fel, semmint egy adott vállalkozástól származó áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származását feltüntető elemként.

86      Ennélfogva meg kell erősíteni a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 32. és 33. pontjában szereplő értékelését, amely szerint lényegében egyrészt a „moreno” szóelem a megkülönböztető elem, a „choco” szóelem célzást tartalmaz, a „happy” szóelem pedig csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik, másrészt pedig, hogy az ábrás elemek nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, kivéve az arany színű koronát, amely azonban dicsérő jellegű, és ebből következően nem rendelkezik különösebb megkülönböztető képességgel. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a „flis” szó nem észlelhető a bejelentett megjelölés által keltett összbenyomásban.

87      Másodszor, jóvá kell hagyni a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 33. és 34. pontjában szereplő azon értékelését, amely szerint a „moreno” szó a bejelentett megjelölés domináns eleme, egyrészt a megjelölésben elfoglalt központi helye, másrészt a „happy” és a „choco” elemek betűinél nagyobb betűmérete miatt. Egyébként az ábrás elemek nem olyan jellegűek, hogy megkérdőjelezhetnék e következtetést, mivel a megjelölés által keltett összbenyomásban a barna színű átmenetet tartalmazó háttér és a megjelölés bal felső részében található korona elhanyagolható, illetve másodlagosnak tűnik.

88      Ennélfogva a megtámadott határozat e tekintetben nem tartalmaz hibát.

–       A vizuális hasonlóságról

89      A felperes azt állítja, hogy az ütköző megjelölések nem hasonlóak – annak ellenére, hogy közös bennük a „moreno” szóelem –, mivel jellemzőik, szerkezetük, stilizálásuk, valamint színkombinációjuk eltér egymástól. E tekintetben arra hivatkozik, hogy a bejelentett megjelölésben a „happy” és a „choco” szavak, az aranyszínű korona, a barna, fekete, fehér, arany és sárga színek használata, valamint a „moreno” szóelem „m” betűjének stilizáltsága eltérést eredményez a korábbi védjegyektől.

90      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja ezen érveket.

91      A jelen ügyben a korábbi védjegyek kizárólag a „moreno” szóból állnak, míg a bejelentett védjegy négy szóelemet foglal magában, nevezetesen a „flis”, a „happy”, a „moreno” és a „choco” szóelemeket, amelyek között megtalálható a korábbi megjelölésekben is szereplő közös elem is.

92      Így az ütköző megjelölések azonos betűk sorát tartalmazzák, azonos sorrendben – azaz az „m”, „o”, „r”, „e”, „n” és „o” betűt –, így e részleges azonosság az érintett közönség képzetében némileg a hasonlóság benyomását keltheti vizuális téren (lásd ebben az értelemben: 2018. december 6‑i Tomasz KawałkoTrom kontra EUIPO – Ferrero [KINDERPRAMS] ítélet, T‑115/18, nem tették közzé, EU:T:2018:882, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

93      E tekintetben, bár a több, azonos sorrendben szereplő betű megléte az ütköző megjelölések mindegyikében némi jelentőséggel bírhat a két ütköző megjelölés közötti vizuális hasonlóság értékelése során (2016. október 20‑i Clover Canyon kontra EUIPO – Kaipa Sportswear [CLOVER CANYON] ítélet, T‑693/15, nem tették közzé, EU:T:2016:620, 29. pont), az a tény, hogy a bejelentett megjelölés teljes egészében tartalmazza a korábbi megjelölést, tovább erősíti az említett megjelölések vizuális hasonlóságát (2011. június 15‑i Graf‑Syteco kontra OHIM – Teco Electric & Machinery [SYTECO] ítélet, T‑229/10, nem tették közzé, EU:T:2011:273, 34. pont).

94      Azok a körülmények ugyanis, amelyek szerint egyrészt a bejelentett védjegy több különböző szóból tevődik össze, másrészt a „moreno” szó a „flis happy moreno choco” kifejezés közepén található, nem elegendők a vizuális hasonlóság semlegesítésére, a „moreno” szó hat betűjének egybeesése és a korábbi védjegyek egyetlen szóelemének a bejelentett védjegybe való belefoglalása miatt. Ezenkívül a „flis” szóelem, amely az aranyszínű korona alatt helyezkedik el, alig észlelhető, és észrevétlen marad.

95      Az ütköző megjelölések által keltett összbenyomásra tekintettel az ábrás elemek nem kérdőjelezhetik meg ezt az értékelést. Ugyanis, először is, a barna színátmenetes háttér a bejelentett védjegyben, valamint a fekete háttér, amely kizárólag a fenti 6. pont első francia bekezdésében ábrázolt, 30702839. sz. korábbi védjegyben látható, elhanyagolhatók, és nincs kihatásuk az érintett közönségre, hiszen olyan szokványos alakzatokról és színekről van szó, amelyek nem mutatnak eredeti jelleget. Másodszor, az aranyszínű korona, a felperes állításával ellentétben, a többi szó‑ és ábrás elemhez képest viszonylag kis mérete, valamint a bejelentett védjegy bal felső részében való elhelyezkedése miatt másodlagosnak tűnik, mivel az érintett közönség egyébként is nagyobb figyelmet szentel a szóelemeknek. Harmadszor, ez utóbbiakat illetően meg kell állapítani, hogy a szürke és fehér szín, valamint a betűtípus nem kifejezetten figyelemfelkeltő.

96      Ebből következik, hogy helyben kell hagyni a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 35. és 37. pontjában szereplő azon értékelését, amely szerint az ütköző megjelölések vizuális szempontból hasonlítanak egymásra, mivel egyrészt a „moreno” szóelem egybeesését nem ellensúlyozhatják a megjelölések közötti, csupán díszítő jellegű eltérések, másrészt pedig, hogy a bejelentett védjegy domináns eleme a korábbi védjegyek egyetlen szóelemét tartalmazza.

97      Ennélfogva a fellebbezési tanács helyesen állapította meg az ütköző megjelölések vizuális hasonlóságát.

–       A hangzásbeli hasonlóságról

98      A felperes azt állítja, hogy az ütköző megjelölések hangzásbeli szempontból nem hasonlóak, mivel a bejelentett védjegy három szóból, hét szótagból és tizenhat betűből áll, míg a korábbi védjegyek egyetlen szót, három szótagot és hat betűt tartalmaznak. A felperes szerint ez az eltérés a megjelölések ritmusára és intonációjára is kihat.

99      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja ezen érveket.

100    Emlékeztetni kell arra, hogy valamely összetett megjelölés hangzásbeli bemutatása az összes szóeleme bemutatásának felel meg, azok grafikai sajátosságaitól függetlenül, ami inkább a megjelölés vizuális elemzése körébe tartozik. Így nem kell figyelembe venni a korábbi megjelölés ábrás elemeit az ütköző megjelölések hangzásbeli szempontból való összehasonlítása céljából (lásd: 2015. október 15‑i Wolverine International kontra OHIM – BH Stores [cushe] ítélet, T‑642/13, nem tették közzé, EU:T:2015:781, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

101    Még akkor is, ha az ütköző megjelölések eltérő hosszúságúak, és különböző számú szavakból állnak, az általuk keltett összbenyomás alapján megállapítható, hogy közös elemük miatt hangzásbeli hasonlóságot mutatnak egymással (lásd ebben az értelemben: 2011. október 20‑i COR Sitzmöbel Helmut Lübke kontra OHIM – El Corte Inglés [COR] ítélet, T‑214/09, nem tették közzé, EU:T:2011:612, 63. pont).

102    Az a körülmény, hogy az ütköző megjelölések szótagszáma eltérő, nem elegendő a védjegyek közötti hasonlóság kizárásához, mivel azt a teljes kiejtésük során keltett összbenyomás alapján kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2010. október 28‑i Farmeco kontra OHIM – Allergan [BOTUMAX] ítélet, T‑131/09, nem tették közzé, EU:T:2010:458, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. június 13‑i XXXLutz Marken kontra OHIM – Meyer Manufacturing [CIRCON] ítélet, T‑542/10, nem tették közzé, EU:T:2012:294, 50. pont).

103    Elöljáróban, amint az a fenti 85. pontból kitűnik, a „flis” szóelemet, nehezen észlelhető jellege miatt az érintett közönség nem fogja kiejteni.

104    A jelen esetben a bejelentett védjegy többi szóeleme összevonva három szóra osztható és összesen hét szótagból áll, nevezetesen a „hap”, a „py”, a „mo”, „re”, „no”, „cho”, „co” szótagból, míg a korábbi védjegyek ugyanazt a három szótagból, vagyis a „mo”, „re” és „no” szótagból álló azonos szóelemet tartalmazzák.

105    Azt kell megállapítani, hogy még ha az ütköző megjelölések eltérő szótagszerkezetűek is, amiatt, hogy eltérő számú szóból állnak, hasonlók, mivel a korábbi védjegyeket alkotó egyetlen „moreno” szóelem a bejelentett védjegyben is megtalálható, és azt azonos módon, azonos intonációval ejtik ki, és így a bejelentett védjegyben megtalálható „happy” és „choco” szóelemek nem képesek semlegesíteni e hangzásbeli hasonlóságot (lásd ebben az értelemben: 2016. november 8‑i fortune ítélet, T‑579/15, nem tették közzé, EU:T:2016:644, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. október 17‑i Szabados kontra EUIPO – Sociedad Española de Neumología y Cirugía Torácica (Separ) [MicroSepar], T‑788/17, nem tették közzé, EU:T:2018:691, 31. és 32. pont).

106    Ennélfogva a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 36. és 37. pontjában helyesen állapította meg, hogy az ütköző megjelölések hangzásbeli szempontból nagyon hasonlóak voltak.

–       A fogalmi hasonlóságról

107    A felperes azt állítja, hogy még ha a „moreno” szónak nincs is konkrét jelentése a német nyelvben, az átlagos német fogyasztó tökéletesen megérti, hogy a „moreno” szó spanyolul „barnát” jelent, és így a korábbi védjegyekkel jelölt, kakaóból és kávéból származó termékek barna színére utal. E tekintetben a felperes érvelését azzal támasztja alá, hogy egyrészt a spanyol a világon a legelterjedtebb nyelvek egyike, másrészt pedig, hogy az átlagos német fogyasztó rendelkezik némi spanyol nyelvismerettel, például szakmai közege, szabadidős tevékenységei kapcsán, általános műveltségére és érdeklődési körére figyelemmel.

108    Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja ezen érveket.

109    A jelen ügyben nem vitatott, hogy a „moreno” szónak a német nyelvben nincs jelentése, és hogy a „happy” és a „choco” szóelemek csekély megkülönböztető képességgel, illetve utaló jelleggel bírnak, így a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 36. és 37. pontjában lényegében elvégzett értékelése e tekintetben nem tartalmaz hibát.

110    Egyébként a felperes azon érve, amely annak alátámasztására irányul, hogy az érintett közönség akár még azt is értheti, hogy a „moreno” szó spanyolul „barnát” jelent, és így a korábbi védjegyekkel jelölt árukkal kapcsolatot teremt, nem lehet eredményes.

111    Ugyanis, először is, emlékeztetni kell arra, hogy a keresetlevél A.9. és A.10. mellékletét, amelyek egy spanyol–angol online szótárból vett kinyomtatott oldalnak, illetve a Wikipédia internetes enciklopédia egyik oldala kinyomtatott változatának felel meg, a Törvényszék elfogadhatatlanoknak minősítette, a fenti 28. pontban kifejtett indokok miatt. Miután e bizonyítékok kizárásra kerültek, a bizonyító erejüktől függetlenül meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyítja kellőképpen azt, hogy a német átlagfogyasztókból álló érintett közönség kellő spanyol nyelvismerettel rendelkezik ahhoz, hogy a „moreno” szót „barnát” jelentőként azonosítsa.

112    Másodszor, nem bizonyított, hogy az érintett közönség a „moreno” szóelemet úgy fogná fel, mint amely egyértelmű jelentéssel bír az ütköző megjelölésekben, és így az e kifejezés, és egyrészt a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások, másrészt a korábbi védjegyek árujegyzékében szereplő áruk között kapcsolatot teremtene.

113    Ebből következik, hogy a jelen ügyben fogalmi összehasonlítás nem végezhető.

114    A fenti körülmények összességéből következik, hogy az ütköző megjelölések hasonlóak.

 Az összetéveszthetőségről

115    A felperes azt állítja, hogy az ütköző megjelölések közötti vizuális, hangzásbeli és fogalmi különbségek kizárnak mindennemű összetéveszthetőséget a fogyasztók részéről, és hangsúlyozza, hogy az összehasonlítást a megkülönböztető és domináns elemek függvényében is kell elvégezni. Ennek kapcsán úgy véli, hogy a korábbi védjegyek nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, amit a fellebbezési tanács egyértelműen figyelmen kívül hagyott az összetéveszthetőség vizsgálatakor, hiszen érvelését alátámasztandó példákat idézve, azt állítja, hogy a szóelemet más gyártók gyakran használják egy adott típusú édesség, illetve a 30. és 35. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások jelölésére. Hozzáteszi, hogy bár a Törvényszék helybenhagyta a megtámadott határozatot, a beavatkozó joggal indíthatna bírósági kereseteket azon piaci szereplőkkel szemben, akik a „moreno” szót élelmiszertermékek jelölésére használják. Ezenfelül azt állítja, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe az általa benyújtott bizonyítékokat, és nem indokolta meg kellőképpen azt, hogy milyen okok miatt adtak helyt a felszólalásnak.

116    Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja ezen érveket.

117    Az összetéveszthetőség átfogó mérlegelése bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők és különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a jelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (1998. szeptember 29‑i Canon ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 17. pont; 2006. december 14‑i Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] ítélet, T‑81/03, T‑82/03 és T‑103/03, EU:T:2006:397, 74. pont).

118    A jelen esetben, a korábbi védjegyek csekély megkülönböztető képességének elismerése nem zárja ki annak megállapítását, hogy fennáll az összetévesztés veszélye. Igaz ugyan, hogy a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét figyelembe kell venni az összetéveszthetőség értékelése során (lásd analógia útján: 1998. szeptember 29‑i Canon ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 24. pont), ugyanakkor az csupán egyike az ezen értékelés során felmerülő sok más tényezőnek. Így, még valamely csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén is fennállhat az összetévesztés veszélye, különösen a megjelölések és az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága következtében (lásd: 2007. december 13‑i Xentral kontra OHIM – Pages jaunes [PAGESJAUNES.COM] ítélet, T‑134/06, EU:T:2007:387, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

119    Közelebbről, a korábbi védjegyek megkülönbözető képességét illetően, emlékeztetni kell arra, hogy a felszólalási eljárás keretében ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése elkerülhető legyen, az európai uniós védjegybejelentéssel szembeni felszólalás alátámasztásaként hivatkozott nemzeti védjegyek bizonyos fokú megkülönböztető képességét el kell ismerni (2012. május 24‑i Formula One Licensing kontra OHIM ítélet, C‑196/11 P, EU:C:2012:314, 47. pont). E tekintetben valamely megjelölés leíró jellegűként vagy szokásos kifejezésként történő jellemzése egyenértékű a megjelölés megkülönböztető képességének tagadásával (lásd ebben az értelemben: 2012. május 24‑i Formula One Licensing kontra OHIM ítélet, C‑196/11 P, EU:C:2012:314, 41. pont).

120    Ennélfogva helyben kell hagyni a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 35. pontjában szereplő azon értékelését, amely szerint a „moreno” szó a korábbi védjegyek megkülönböztető eleme, amelynek a német nyelvben nincs jelentése, míg az ábrás elemeket elhanyagolhatónak vagy másodlagos jellegűnek kell tekinteni, anélkül hogy azt a felperesnek a korábbi védjegyek megkülönböztető képessége hiányának bizonyítására irányuló érvelése megkérdőjelezhetné.

121    Következésképpen azon áruk jegyzékére tekintettel, amelyek tekintetében a korábbi védjegyeket ténylegesen lajstromozták, a fellebbezési tanács a fenti 117. pontban felidézett függőségi elvre tekintettel helyesen állapította meg, hogy az ütköző megjelölések között fennáll az összetévesztés veszélye, a bejelentett védjegy árujegyzékének a 35. osztályba tartozó és következő leírásnak megfelelő szolgáltatásai kivételével: „aprósüteményformák kis‑ vagy nagykereskedelmi értékesítése, aprósüteményformák kis‑ és nagykereskedelmi értékesítése interneten keresztül”. Az érintett közönség ugyanis azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy legalábbis gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak, hiszen először is a szóban forgó áruk és szolgáltatások részben azonosak, részben hasonlóak, másodszor pedig az ütköző megjelölések összességükben vizuális és hangzásbeli szempontból hasonlóságokat mutatnak.

122    Nem lehet helyt adni a felperes azon érvének, amely szerint a fellebbezési tanács nem vette figyelembe az általa a keresetlevelében előterjesztett bizonyítékokat, mivel azokat első alkalommal a Törvényszék előtt terjesztették elő, és azokat – amint az a fenti 28. pontból is kitűnik – elfogadhatatlannak nyilvánították. Egyébiránt, a felperes állításával ellentétben, meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács kellőképpen kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó védjegyek között fennáll az összetévesztés veszélye.

 A bizalomvédelem elvének és a jogbiztonság elvének megsértésére alapított kifogásról

123    A felperes lényegében azt állítja, hogy az EUIPO döntéshozatali gyakorlata alapvető jellegű, mivel lehetővé teszi az EUIPO intézkedéseinek előreláthatóságát, és a lajstromozás iránti kérelem sikeressége esélyeinek értékelését. Jelen esetben arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatnak az a kihatása, hogy többé nem lehet semmilyen, a „moreno” szóelemet tartalmazó védjegyet lajstromozni, mivel fennállhat a korábbi védjegyekkel való összetéveszthetőség. Ennek szemléltetésére a felperes két példát is említ olyan felszólalási eljárásokra (B 2706 78 és B 2 734 861. sz.), amelyekben az EUIPO úgy döntött, hogy teljes egészében elutasít valamely felszólalást amiatt, hogy a korábbi védjegyek nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, annak bizonyítása céljából, hogy az EUIPO korábbi határozathozatali gyakorlata a bejelentett védjegy lajstromozása mellett szól, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvére figyelemmel.

124    Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja ezen érveket.

125    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fellebbezési tanácsoknak a megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozására vonatkozó, a 207/2009 rendelet alapján meghozandó határozatai nem diszkrecionális jogkörben, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörben hozott határozatok. Ennélfogva valamely megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozhatóságát kizárólag az Európai Unió Bírósága által értelmezett e rendelet alapján lehet értékelni, nem pedig a fellebbezési tanácsok korábbi gyakorlata alapján (lásd: 2017. november 14‑i Claranet Europe kontra EUIPO – Claro [claranet] ítélet, T‑129/16, nem tették közzé, EU:T:2017:800, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

126    Egyébiránt, noha az EUIPO‑nak figyelembe kell vennie a már meghozott határozatokat, és különösen figyelmesen kell megvizsgálnia azt a kérdést, hogy ugyanúgy kell‑e határoznia, a jogszerűség elvének tiszteletben tartása megköveteli, hogy a védjegybejelentések vizsgálata szigorú és teljes körű legyen, és hogy arra minden egyes konkrét esetben sor kerüljön, hiszen a megjelölések védjegyként történő lajstromozása olyan sajátos szempontoktól függ, amelyek az egyes esetek ténybeli körülményei keretében alkalmazandók (2019. január 16‑i Lengyelország kontra Stock Polska sp. z o.o. és EUIPO ítélet, C‑162/17 P, nem tették közzé, EU:C:2019:27, 60. pont).

127    A jelen ügyben, mivel a fellebbezési tanács elvégezte az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőség teljes körű és konkrét vizsgálatát, mielőtt részben megtagadta a bejelentett védjegy lajstromozását, a felperes nem hivatkozhat eredményesen az EUIPO korábbi határozataira annak érdekében, hogy megdöntse azt a következtetést, hogy a bejelentett védjegy lajstromozása összeegyeztethetetlen a 207/2009 rendelettel (lásd ebben az értelemben: 2017. november 14‑i claranet ítélet, T‑129/16, nem tették közzé, EU:T:2017:800, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

128    A fenti körülmények összességéből következik, hogy a korábbi védjegyekkel jelölt áruk módosított jegyzékét illetően el kell utasítani a keresetet.

 A megtámadott határozat megváltoztatására irányuló második kereseti kérelemről

129    Emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék számára a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (3) bekezdése értelmében elismert megváltoztatásra vonatkozó hatáskör nem ruházza őt fel azzal a jogkörrel, hogy olyan értékelést fogalmazzon meg, amellyel kapcsolatban a fellebbezési tanács még nem foglalt állást. Következésképpen a megváltoztatásra vonatkozó hatáskör gyakorlásának főszabály szerint azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a Törvényszék, miután felülvizsgálta a fellebbezési tanács által megfogalmazott értékelést, a már bizonyított ténybeli és jogi elemek alapján meg tudja állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen határozatot kellett volna hoznia (lásd: 2017. május 16‑i Airhole Facemasks kontra EUIPO – sindustrysurf [AIR HOLE FACE MASKS YOU IDIOT], T‑107/16, EU:T:2017:335, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

130    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban állást foglalt az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőségről a korábbi védjegyek eredeti árujegyzékére tekintettel, így a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az említett határozatot e tekintetben megváltoztassa.

131    Márpedig a fenti 12–14. és 48–128. pontban kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a fellebbezési tanácsnak – a felszólalási osztály vélekedésével ellentétben – azt kellett volna megállapítania, hogy az érintett közönség képzetében fennállt az összetéveszthetőség az ütköző megjelölések között a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő összes áru és szolgáltatás tekintetében, kivéve a 35. osztályba tartozó és a következő leírásnak megfelelő szolgáltatásokat: „Aprósüteményformák kis‑ és nagykereskedelmi értékesítése, aprósüteményformák internetes kis‑ és nagykereskedelmi értékesítése”.

132    A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék megváltoztatásra vonatkozó hatásköre gyakorlásának feltételei teljesülnek, és a felszólalásnak a védjegybejelentésben szereplő összes áru és szolgáltatás tekintetében helyt kell adni, a fenti 131. pontban említett szolgáltatások kivételével.

 A költségekről

133    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

134    A jelen ügyben a felperes, az EUIPO és a beavatkozó is részben pervesztes lett, mivel a megtámadott határozatot a Törvényszék részben hatályon kívül helyezi. Következésképpen el kell rendelni, hogy a felek maguk viseljék saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának 2018. május 31i határozatát (R 1464/20171. sz. ügy) hatályon kívül helyezi abban a részében, amelyben az megtagadta a bejelentett védjegy lajstromozását a következő áruk tekintetében: „kávépótló; tea, kakaó; kakaóból származó termékek; csokoládéalapú italok; az összes említett áru instant formában is”, utóbbiakat illetően a kakaó kivételével.

2)      A Törvényszék a felszólalásnak a védjegybejelentésben szereplő összes áru és szolgáltatás tekintetében helyt ad, a 35. osztályba tartozó, következő leírásnak megfelelő szolgáltatások kivételével: „Aprósüteményformák kis és nagykereskedelmi értékesítése, aprósüteményformák internetes kis és nagykereskedelmi értékesítése”.

3)      A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

4)      A felek maguk viselik saját költségeiket.

Collins

Barents

Passer

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. október 24‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.