C‑460/18. P. sz. ügy
HK
kontra
Európai Bizottság
A Bíróság ítélete (első tanács), 2019. december 19.
„Fellebbezés – Közszolgálat – Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata – 1d. cikk – A VIII. melléklet 17. cikkének első bekezdése – Özvegyi nyugdíj – A biztosítás feltételei – Az uniós tisztviselő »túlélő házastársának« fogalma – Házasság és élettársi kapcsolat – Együttélés – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Hasonló helyzet – Hiány – A házasság időtartamának feltétele – Csalás elleni küzdelem – Igazolás”
1. Bírósági eljárás – Az ítéletek indokolása – Terjedelem
(A Bíróság alapokmánya, 36. cikk és 53. cikk, első bekezdés)
(lásd: 38., 50–53. pont)
2. Tisztviselők – Nyugdíjak – Özvegyi nyugdíj – A biztosítás feltételei – Házasság – A bejegyzett élettársi kapcsolatnak bizonyos feltételek mellett a házassággal egyenértékűként való tekintése –A nem bejegyzett élettársi kapcsolatnak a házassággal egyenértékűként való tekintése – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 1d. cikk, (1) bekezdés, 2d) albekezdés, VII. melléklet, 1. cikk, (2) bekezdés, c) cikk, és VIII. melléklet, 17. cikk, első bekezdés)
(lásd: 68–78. pont)
3. Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Özvegyi nyugdíj – Nem bejegyzett élettársi kapcsolat és házasság – Össze nem hasonlítható helyzetek
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 21. cikk, (1) bekezdés; személyzeti szabályzat, 1d. cikk, és VIII. melléklet, 17. cikk, első bekezdés; 2000/78 tanácsi irányelv, 2. cikk)
(lásd: 84., 85. pont)
4. Tisztviselők – Özvegyi nyugdíj – A biztosítás feltételei – Házasság – A házasság minimális időtartama – A visszaélések és a csalás elleni küzdelmet szolgáló, hátrányosan nem megkülönböztető feltétel
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 21. cikk, (1) bekezdés; személyzeti szabályzat, 1d. cikk, és VIII. melléklet, 17. cikk, első bekezdés; 2000/78 tanácsi irányelv, 2. cikk)
(lásd: 89., 90. pont)
5. Tisztviselői kereset – Megsemmisítés iránti kérelemhez kapcsolódó kártérítési kérelem – A megsemmisítés iránti kérelemnek a kártérítési kérelem elutasítását maga után vonó elutasítása
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
(lásd: 93. pont)
Összefoglalás
A Bíróság megerősíti, hogy az európai uniós tisztviselő túlélő élettársának egy évnél hosszabb ideje házasságban, vagy – bizonyos feltételek mellett – bejegyzett élettársi kapcsolatban kell állnia e tisztviselővel ahhoz, hogy özvegyi nyugdíjban részesüljön
A 2019. december 19‑én kihirdetett HK kontra Bizottság ítéletben (C‑460/18 P) a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék 2018. május 3–i HK kontra Bizottság ítéletét,(1) és jogerősen határozott a jogvitáról, elutasítva egyrészt az Európai Bizottság özvegyi nyugdíj HK – mint a tisztviselő túlélő házastársa – számára történő nyújtását megtagadó határozatának, valamint az állítólagosan elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése iránti keresetét.
Ezen ügy a fellebbező azon kérelmére vonatkozott, hogy az Európai Bizottság 2015. április 11‑én elhunyt tisztviselőjének – akivel a fellebbező 2014. május 9‑én kötött házasságot – túlélő házastársaként özvegyi nyugdíjban részesüljön. A pár már 1994 óta együtt élt. A fellebbező egészségügyi problémái miatt rendszeresen kapott pénzt élettársától, és e problémák megakadályozták abban, hogy dolgozzon, vagy képzéseken vegyen részt.
A Bíróság legelőször is hatályon kívül helyezte a Törvényszéknek a fellebbező keresetét elutasító ítéletét azzal az indokkal, hogy a Törvényszék megsértette indokolási kötelezettségét. A Bíróság ezzel kapcsolatban pontosította, hogy a megtámadott ítélet indokolásából nem derül ki világosan és érthetően a Törvényszéknek az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) VIII. melléklete 17. cikkének első bekezdése szerint özvegyi nyugdíjra jogosult személyek meghatározásával kapcsolatos érvelése, ami azon kérdés jelentőségét veti fel, hogy a személyzeti szabályzat e rendelkezésnek a hátrányos megkülönböztetés tilalma általános elvével való összhangjának vizsgálata céljából értékelt helyzetek összehasonlíthatók‑e.
A Bíróság, miután úgy ítélte meg, hogy érdemben eldöntheti a jogvitát, úgy ítélte meg, hogy a Bizottság joggal tagadhatta meg az özvegyi nyugdíjat a fellebbezőtől azzal az indokkal, hogy nem teljesíti az elhunyt tisztviselővel fennálló házasság minimális időtartamára vonatkozó feltételt, amelyet a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 17. cikkének első bekezdése támaszt.
A Bíróság rámutatott arra, hogy sem az, hogy e rendelkezés kizárja a hatálya alól a nem bejegyzett élettársakat, sem pedig az, hogy a házasság ilyen minimális időtartamát írja elő ahhoz, hogy a túlélő házastárs özvegyi nyugdíjban részesülhessen, nem nyilvánvalóan alkalmatlan a túlélő hozzátartozói nyugdíj céljához képest, és nem sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvét sem.
A Bíróság szerint az özvegyi nyugdíjhoz való jog nem függ a házastársnak az elhunyt tisztviselőtől való, estleges pénzügyi függőségétől. E nyugdíj jogosultjának viszont olyan polgári jogviszonyban – mint a házasság vagy bizonyos feltételek esetén a bejegyzett élettársi kapcsolat – kellett állnia az elhunyt tisztviselővel, amely közöttük jogok és kötelezettségek összességét keletkeztette.
A Bíróság kifejtette, hogy az e rendelkezésben előírt feltételek között szerepel többek között az, hogy a túlélő élettárs egy tagállam vagy egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által elismert hivatalos okiratot mutat be, amely igazolja élettársi jogállásukat, és hogy a pár a tagállamban nem léphetett törvényes házasságra.
A Bíróság ezért úgy ítélte meg, hogy az olyan életközösség, mint a nem bejegyzett élettársi kapcsolat, főszabály szerint nem képezi törvény által meghatározott jogállás tárgyát, és így az özvegyi nyugdíj tekintetében a nem bejegyzett élettársak nincsenek a házas személyekhez, sem pedig az említett nyugdíjra való jogosultsághoz előírt feltételeknek megfelelő, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítő személyekhez hasonló helyzetben.
A Bíróság továbbá kimondta, hogy a visszaélések, vagy akár a csalás elleni küzdelem érdekében az uniós jogalkotó mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megállapítása során, és azon feltételnek, miszerint a házasságnak legalább egy éve fenn kell állnia ahhoz, hogy a túlélő házastárs özvegyi nyugdíjban részesüljön, az a célja, hogy biztosítsa az érintett személyek közötti kapcsolatok valódiságát és stabilitását.
A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése iránti keresetet mint megalapozatlan szintén el kell utasítani, mivel a fellebbező erre irányuló kereseti kérelmei szoros kapcsolatban állnak a megsemmisítés iránti kérelemmel, amelyeket mint megalapozatlan elutasított a Bíróság.