T‑235/18. DEP. sz. ügy
Qualcomm Inc.
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék végzése (kibővített második tanács), 2024. február 29.
„Eljárás – Költségek megállapítása”
1. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Fogalom – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Figyelembe veendő elemek
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 140. cikk, b) pont)
(lásd: 12., 27. pont)
2. Bírósági eljárás – A határozatok közzététele – A természetes személyek személyes adatainak a nyilvánossággal szembeni kihagyása – A természetes személyek személyes adatain kívüli egyéb adatoknak a nyilvánossággal szembeni kihagyása – Feltételek
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 66. és 66a. cikk)
(lásd: 15–18. pont)
3. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek – A Törvényszék előtti eljárástól eltérő eljáráshoz kapcsolódó ügyvédi munkadíjak – Kizártság
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 140. cikk, b) pont)
(lásd: 21–23. pont)
4. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Az ügyvédek és közgazdászok munkadíja – A kérelmező által benyújtott konkrét adatokon vagy azok hiányában az uniós bíróság méltányos mérlegelésén alapuló költségmegállapítás
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 140. cikk, b) pont)
(lásd: 26., 39., 40., 45., 47–49., 58., 59., 63–69. pont)
5. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Több ügyvéd közreműködése – Hatás hiánya – Elsősorban az eljárással kapcsolatban objektíve szükségszerűen felmerült munkaórák teljes száma alapján való értékelés – Szempontok
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 140. cikk, b) pont)
(lásd: 34–40., 46., 53. pont)
6. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Az ügyvédeknek a tárgyaláson való részvétellel kapcsolatos utazási és tartózkodási költségei, valamint egy ülésterem és felszerelések bérlésének költségei – Megtérítési feltételek
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 140. cikk, b) pont)
(lásd: 73., 75., 80., 82., 85. pont)
7. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – A felek ügyvédeitől különböző személyek utazási és tartózkodási költségei – Megtérítési feltételek
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 140. cikk, b) pont)
(lásd: 74., 98. pont)
Összefoglalás
A Törvényszék, amelyhez költségek megállapítása iránti kérelmet nyújtottak be, összefoglalja a versenyjoggal összefüggésben előtte indított alapeljárás költségeinek megtérítésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatot.
A felperes Qualcomm Inc. keresetet indított a Bizottság azon határozatának megsemmisítése iránt, amely közel egymilliárd euró bírságot szabott ki vele szemben, mivel visszaélt a lapkakészletek világpiacán fennálló erőfölényével.
2022. június 15‑i ítéletével(1) a Törvényszék teljes egészében megsemmisítette a megtámadott határozatot, és kötelezte a Bizottságot a felperes részéről felmerült költségek viselésére. Mivel a felek nem értettek egyet a megtérítendő költségek összegét illetően, a felperes a költségek megállapítása iránti kérelmet nyújtott be a Törvényszékhez, amelyben egyrészt a jogi és gazdasági tanácsadási szolgáltatásokhoz kapcsolódó munkadíjak, másrészt a tárgyaláson való részvétellel kapcsolatos költségek megtérítését kéri, összesen több mint 12 millió euró összegben.
A Törvényszék álláspontja
Előzetesen, a költségek megállapítása iránti kérelem és annak mellékletei bizalmas jellegének kérdését vizsgálva a Törvényszék rámutat arra, hogy a felperes által e dokumentumokban feltüntetett „bizalmas” kifejezés puszta jelenléte nem értelmezhető úgy, hogy az bizonyos adatok nyilvánossággal szembeni kihagyása iránti kérelemnek minősül, mivel a felperes külön iratban nem nyújtott be ilyen kérelmet(2), és a bíróság az eljárását nem alapozhatja feltevésekre, illetve nem orvosolhatja az ilyen kérelem esetleges hiányosságait.
Érdemi elemzését folytatva a Törvényszék először is elutasítja az Egyesült Államokban folytatott eljárások keretében felmerült ügyvédi munkadíjak megtérítése iránti kérelmet. E tekintetben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a „megtérítendő költségek” fogalma a feleknél a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségekre korlátozódik, és nem terjedhet ki más nemzeti vagy nemzetközi bíróság vagy hatóság előtti egyéb bírósági vagy közigazgatási eljárásokkal kapcsolatban felmerült költségekre, még akkor sem, ha – mint a jelen ügyben – ezen eljárások olyan információk vagy dokumentumok beszerzésére irányulnak, amelyek a Törvényszékhez benyújtott kereset jogalapjainak alátámasztására hivatottak.
Másodszor, az eljárással kapcsolatban felmerült ügyvédi munkadíjak megtérítése keretében a Törvényszék figyelembe veszi a jogvita tárgyát és természetét, az uniós jog szemszögéből való jelentőségét, az ügy nehézségeit, azon munka mennyiségét, amelyet a peres eljárás az eljáró meghatalmazottaknak vagy tanácsadóknak okozhatott, valamint azokat a gazdasági érdekeket, amelyeket a per a feleknek jelentett.
Így azon munka mennyiségének értékelésekor, amelyet az eljárás a felperesi képviselők számára jelenthetett, az uniós bíróság elsősorban azt az összmunkaóraszámot veszi figyelembe, amely ezen eljárással kapcsolatban objektíve szükségszerűnek tűnhet, függetlenül azon ügyvédek számától, akik között a teljesített szolgáltatásokat meg lehetett osztani. Bár főszabály szerint csak egy ügyvéd megbízási díja téríttethető meg, lehetséges, hogy – egy‑egy ügy sajátosságainak, elsősorban bonyolultságának függvényében – több ügyvéd megbízási díja is a szükségszerűen felmerült költségek körébe tartozónak tekinthető. Ebben az esetben a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy az érintett ügyvédek összessége által nyújtott szolgáltatások milyen mértékben voltak szükségesek a bírósági eljárás lefolytatásához, és a Törvényszéknek meg kell bizonyosodnia arról, hogy nem került sor a költségek felesleges megkettőzésére. E tekintetben abban az esetben, ha az ügyvédek már a jogvitát megelőző eljárások vagy intézkedések során is a fél rendelkezésére álltak, figyelembe kell venni azt, hogy ezek az ügyvédek ismerik a releváns elemeket, ami megkönnyíthette a munkájukat, és csökkenthette a peres eljáráshoz szükséges felkészülési időt. Az ugyanazon fél ügyvédei közötti egyeztetés költségei azonban nem tekinthetők szükségszerűeknek.
A jelen ügyben, noha az alapeljárás a felmerült jogi kérdések összetettségére és a szóban forgó gazdasági érdekekre figyelemmel valóban jelentős munkát igényelhetett, a felperes által benyújtott bizonyítékok nem teszik lehetővé az ügyvédei által ellátott különböző feladatoknak megfeleltethető óraszám meghatározását, sem annak eldöntését, hogy az említett munkaórákat a Törvényszék előtti eljárásra fordították‑e, illetve hogy azok e célból szükségszerűek voltak‑e. Márpedig pusztán az a tény, hogy a felperesi képviselők számos oldalból álló és számos melléklettel ellátott iratokat nyújtottak be a Törvényszékhez, egyáltalán nem bizonyítja, hogy a munkaórák, és így az azokhoz kapcsolódóan követelt összegek szükségszerűek lennének.
Egyébiránt a benyújtott dokumentumok nem teszik lehetővé az elvégzett különböző feladatoknak megfelelő óradíj pontos meghatározását. E tekintetben, noha a felek természetesen szabadon igénybe vehetnek nagyon magas óradíjakat felszámító ügyvédeket, az ő szolgáltatásaikhoz való ragaszkodás nem tekinthető szükségszerűnek, főként abban az esetben, ha – mint a jelen ügyben is – e díjakat nem konkrét, egyértelműen meghatározott feladatokhoz kapcsolódóan tüntetik fel a kérelemben.
Ennélfogva a ténylegesen felmerült költségekre vonatkozó bármilyen információ hiányában a Törvényszék méltányosan, de szükségszerűen szigorúan értékeli a megtérítendő ügyvédi munkadíjakat. A jelen ügyben az eljárással kapcsolatban objektíve szükségszerű munkaidő értékelésekor a Törvényszék figyelembe veszi a felhozott jogalapok számát, a felmerült jogi és ténybeli kérdések nehézségét, az eljárási iratok számát és láncolatát, az ezen iratok mellékleteként benyújtott és a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékokat, valamint a kifejtett érvelés egyre célirányosabb és részletesebb jellegét. Ami az óradíjat illeti, releváns uniós jogi díjszabás hiányában a Törvényszék csak abban az esetben térhet el a kiszámlázott átlagos óradíjtól, ha az – mint a jelen ügyben is – nyilvánvalóan túlzottnak tűnik, és ilyen esetben a Törvényszék méltányosan meghatározhatja a megtérítendő ügyvédi munkadíj összegét.
Harmadszor, a Törvényszék szintén méltányosan, de szigorúan értékeli az azon gazdasági szakértők tanácsadásával kapcsolatos munkadíj címén megtérítendő költségeket, akiknek a részvétele az eljárás szempontjából objektíve szükséges volt, abban az esetben, ha nem állnak rendelkezésre az általuk végzett munka mennyiségére és az ahhoz kapcsolódó óradíjra vonatkozó konkrét információk.
Negyedszer, ami a tárgyaláson való részvétellel kapcsolatban felmerült utazási és tartózkodási költségeket illeti, kizárólag a felperest képviselő és a Törvényszék előtt felszólaló ügyvédek utazási költségei és szállodai éjszakáik költségei tekinthetők megtérítendő költségnek. Ezzel szemben a Törvényszék elutasítja a felperes alkalmazottja utazási és tartózkodási költségeinek megtérítése iránti kérelmet, mivel a felperes nem igazolta e személy jelenlétének az eljárás szempontjából nélkülözhetetlen jellegét, ugyanis pusztán az a tény, hogy a vállalkozás részéről ez az alkalmazott követte az ügyet, e tekintetben nyilvánvalóan nem elegendő.
Hasonlóképpen, bár a tárgyalás időtartamára és az azon részt vevő ügyvédek számára tekintettel egy szállodai tárgyalóteremnek a felperes ügyvédei számára történő bérlése valóban szükségszerűnek tekinthető, a három teljes napra történő bérlés e tekintetben nyújtott pontosítások hiányában túlzottnak tűnik.
A fenti megfontolások összességére tekintettel a Törvényszék a felperes számára megtérítendő költségek teljes összegét közel 800 000 euróban állapítja meg.