A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2023. október 25.(*)
„Választottbírósági kikötés – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásra és a biztosítékokra vonatkozó szerződések – Visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások formájában nyújtott előzetes hozzájárulásokhoz kapcsolódó biztosítékok visszaszolgáltatása iránti kérelem elutasítása – Olyan intézmény, amelynek engedélyét visszavonták – Az (EU) 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdése – Szerződésen kívüli felelősség – Jogalap nélküli gazdagodás”
A T‑688/21. sz. ügyben,
a BNP Paribas Public Sector SA (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: A. Champsaur és A. Delors ügyvédek)
felperes,
támogatják:
a Francia Köztársaság (képviselik: A.‑L. Desjonquères és E. Leclerc, meghatalmazotti minőségben),
valamint
a Fédération bancaire française (székhelye: Párizs, képviselik: A. Gosset‑Grainville és M. Trabucchi ügyvédek)
beavatkozó felek,
az Egységes Szanálási Testület (ESZT) (képviselik: C. De Falco, C. Flynn és J. Kerlin, meghatalmazotti minőségben, segítőik: H.‑G. Kamann, F. Louis, P. Gey, É. Bruc és A. Vallery ügyvédek)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: K. Kowalik‑Bańczyk elnök, G. Hesse (előadó) és B. Ricziová bírák,
hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2023. április 20‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetével a felperes, a BNP Paribas Public Sector SA lényegében először is az EUMSZ 272. cikk és az EUMSZ 340. cikk első bekezdése alapján egyrészt annak megállapítását kéri, hogy az Egységes Szanálási Testület (ESZT) megsértette az általa a 2016 és 2021 közötti hozzájárulási időszakok tekintetében tett visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások 12.5 kikötése alapján fennálló visszaszolgáltatási kötelezettségét, és másrészt azon összegek visszaszolgáltatását kéri, amelyeket az ESZT az említett szerződéses kötelezettség megsértésével tartott meg, valamint minden ehhez kapcsolódó költséget, késedelmi kamatot és járulékos összeget, másodlagosan pedig az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján azon kár megtérítését kéri, amelyet az ESZT‑nek a 2016 és 2021 közötti hozzájárulási időszakok tekintetében vállalt visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos magatartása miatt szenvedett el, másodszor pedig az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján azon kár megtérítését követeli, amely annak következtében érte őt, hogy az ESZT megtagadta a 2015. évi hozzájárulási időszak tekintetében általa tett visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalást fedező biztosíték visszaszolgáltatását.
A jogvita előzményei
2 Az euróövezet válságához vezető 2008‑as pénzügyi válságot követően olyan szabályozási keretet hoztak létre, amelynek célja az Európai Unión belüli banki tevékenység stabilitásának és biztonságának biztosítása. Ezt az új keretet egyetlen egységes szabálykönyv jelenti, amelyet azonos módon kell alkalmazni minden érintett tagállam hitelintézeteire. A bankunió három pilléren alapul, nevezetesen egy egységes felügyeleti mechanizmuson (SSM), egy Egységes Szanálási Mechanizmuson (ESZM) és egy európai betétbiztosítási rendszeren.
3 A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az ESZM keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 372., 9. o.) által létrehozott ESZM előírja egy olyan Egységes Szanálási Alap (ESZA) létrehozását, amelyhez a hitelintézeteknek hozzá kell járulniuk. Ezt az alapot csak a szanálási eszközök hatékony alkalmazásához szükséges mértékben lehet felhasználni (a 806/2014 rendelet 76. cikkének (1) bekezdése).
4 A 806/2014 rendelet 70. cikkének megfelelően az ESZT minden évben kiszámítja az egyes intézmények egyéni hozzájárulását, más néven az „előzetes hozzájárulást”.
5 A hozzájárulások hitelintézetektől való éves beszedését annak biztosítása érdekében vezették be, hogy a 2016. január 1‑jén kezdődő nyolcéves kezdeti időszak végén az ESZA rendelkezésére álló pénzügyi eszközök elérjék a részt vevő tagállamokban engedélyezett valamennyi hitelintézet biztosított betétei összegének legalább 1%‑át (a továbbiakban: célszint).
6 A 806/2014 rendelet egységes alkalmazási feltételeinek az ESZA‑hoz való előzetes hozzájárulás tekintetében történő meghatározásáról szóló, 2014. december 19‑i (EU) 2015/81 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 15., 1. o.) 8. cikkének (3) bekezdése szerint az ESZT rendes körülmények között engedélyezi a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások alkalmazását valamely intézmény kérésére. A Testület a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások felhasználását az azt kérő intézmények között egyenletesen allokálja. Az allokált visszavonatatlan fizetési kötelezettségvállalások összege nem lehet kevesebb az intézmény összes fizetési kötelezettségvállalásának 15%‑ánál. Az egyes intézmények éves hozzájárulásainak kiszámításánál a Testületnek gondoskodnia kell arról, hogy a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások összege egyik évben se haladja meg a 806/2014 rendelet 70. cikke értelmében beszedett éves hozzájárulások összegének 30%‑át.
7 A felperes 2021. március 24‑ig engedéllyel rendelkező francia hitelintézet volt, amely időpontban az Európai Központi Banktól (EKB) kérte engedélye visszavonását.
8 Az ESZM végrehajtását megelőzően a felperes a 2015. évre vonatkozóan visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás formájában teljesítette előzetes hozzájárulásának egy részét. Ennek érdekében visszavonhatatlan fizetési kötelezettséget vállalt az ESZT‑vel, az Autorité de contrôle prudentiel et de résolutionnal (ACPR) (prudenciális és szanálási hatóság, Franciaország) és a Fonds de garantie des dépôts et de résolutionnal (FGDR) (betétbiztosítási és szanálási alap, Franciaország) szemben (a továbbiakban: 2015‑ös vfk).
9 A 2016 és 2021 közötti hozzájárulási időszakok tekintetében a felperes az előzetes hozzájárulásainak legalább egy részét visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás formájában teljesítette. E célból ezen időszakok mindegyike tekintetében visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat (a továbbiakban: 2016–2021‑es vfk‑k) tett az ESZT‑vel szemben.
10 2021. április 1‑jei elektronikus levelében a felperes tájékoztatta az ESZT‑t, hogy kérelmére az EKB visszavonta engedélyét. A felperes ekkor tájékoztatást kért az ESZT‑től az általa vállalt visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó biztosítékok visszafizetése érdekében teendő lépésekről.
11 2021. április 14‑i levelében az ESZT tájékoztatta a felperest azokról az alaki követelményekről, amelyeket a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásait fedező biztosítékok visszaszolgáltatása érdekében követni kell.
12 2021. július 29‑én több levélváltást követően a felperes értesítette az ESZT‑t a 2015‑ös vfk és a 2016–2021‑es vfk‑k felmondásáról.
13 Újabb levélváltásokat követően az ESZT 2021. augusztus 13‑i levelében (a továbbiakban: 2021. augusztus 13‑i levél) tájékoztatta a felperest, hogy az e kötelezettségvállalások alapján vállalt összegnek megfelelő készpénz átvételét követően vissza fogja téríteni számára a 2015‑ös vfk‑hoz és a 2016–2021‑es vfk‑khoz fbiztosítékokat.
14 E levélben az ESZT emlékeztetett arra, hogy a felperes több visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalást tett vele szemben. Az ESZT e kötelezettségvállalások mindegyike tekintetében pontosította a lekötött összeget. Ezen összegek felsorolását követően többek között jelezte, hogy tekintettel a 806/2014 rendelet 70. cikkének (4) bekezdésére, amely szerint a szabályszerűen átvett hozzájárulásokat nem fizetik vissza a szervezeteknek, valamint a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (1) bekezdésére tekintettel, amely szerint a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások igénybevétele semmilyen módon nem érintheti az ESZA pénzügyi kapacitását és likviditását, kizárólag a 2016–2021‑es vfk‑kéval megegyező összeg készpénzben történő kifizetését követően kerülhet sor e kötelezettségvállalások törlésére és az azokat fedező biztosítékok visszafizetésére. Az ESZT ekkor felhívta a felperest, hogy egy bizonyos összeget utaljon át neki, és erről elektronikus levélben tájékoztassa őt. Az említett összeg átvételét követően a felmondásról szóló értesítés kézhezvételének napjától számított tizennégy banki nap elteltével visszafizeti a felperes részére a felhalmozott negatív kamatokkal csökkentett biztosítékokat.
15 2021. október 25‑én a felperes lényegében arról tájékoztatta az ESZT‑t, hogy mivel úgy értelmezi az alkalmazandó szabályozási keretet, hogy nem kell átutalnia neki a biztosíték visszafizetése érdekében a 2015‑ös vfk és a 2016–2021‑es vfk‑k alapján vállalt teljes összegnek megfelelő készpénzt, nem fogja teljesíteni az említett átutalást.
A felek kérelmei
16 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– az EUMSZ 256. cikk és az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg a 2021. augusztus 13‑i levelet;
– adjon helyt az EUMSZ 272. cikk és az EUMSZ 340. cikk első bekezdése alapján benyújtott kérelmének, megállapítva, hogy a 2021. augusztus 13‑i levélben kifejtett álláspont ellentétes a 2016–2021‑es vfk‑k kikötéseivel, és kötelezze az ESZT‑t arra, hogy térítse vissza számára az e kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó azon készpénzbiztosítékoknak megfelelő összegeket, amelyeket szerződéses kötelezettségei megsértésével megtartott, valamint az ezekhez kapcsolódó valamennyi költséget, késedelmi kamatot és járulékos kamatot;
– adjon helyt az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján benyújtott kérelmének, és állapítsa meg, hogy a 2015‑ös vfk‑hoz kapcsolódó készpénzbiztosítékoknak megfelelő összegek felperes részére történő visszaszolgáltatásának ESZT általi megtagadása jogalap nélküli gazdagodásnak minősül, és kötelezze az ESZT‑t, hogy fizessen meg számára az azoknak megfelelő összeget kártérítés címén, valamint minden ehhez kapcsolódó költséget, késedelmi kamatot és járulékos kamatot;
– másodlagosan adjon helyt az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján benyújtott kérelmének, és állapítsa meg, hogy az, hogy az ESZT megtagadta a 2016–2021‑es vfk‑khoz kapcsolódó készpénzbiztosítékoknak megfelelő összegek felperes részére történő visszaszolgáltatásának ESZT általi megtagadása jogalap nélküli gazdagodásnak minősül, és kötelezze az ESZT‑t, hogy fizessen meg számára az azoknak megfelelő összeget kártérítés címén, valamint minden ehhez kapcsolódó költséget, késedelmi kamatot és járulékos kamatot;
– az ESZT‑t kötelezze a költségek viselésére.
17 Az ESZT azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a megsemmisítés iránti kérelmet mint elfogadhatatlant;
– az EUMSZ 272. cikk alapján benyújtott kérelmeket mint megalapozatlanokat utasítsa el;
– az EUMSZ 340. cikk alapján benyújtott kérelmeket mint elfogadhatatlanokat utasítsa el, másodlagosan pedig azokat mint megalapozatlanokat utasítsa el;
– kötelezze a felperest a részéről felmerült valamennyi kiadás és költség viselésére, különösen az eredetileg az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott, elállás tárgyát képező megsemmisítés iránti kérelemmel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.
18 A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék adjon helyt a felperes keresetének.
19 A Fédération bancaire française (FBF) azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg, hogy az ESZT azáltal, hogy megtagadta a 2016–2021‑es vfk‑khoz kapcsolódó készpénzbiztosítékoknak megfelelő összegek visszaszolgáltatását, megsértette az említett kötelezettségvállalások alapján őt terhelő visszaszolgáltatási kötelezettséget;
– kötelezze az ESZT‑t arra, hogy fizesse vissza a felperesnek az általa a szerződéses kötelezettségei megsértésével megtartott készpénzbiztosítékoknak megfelelő összegeket.
A jogkérdésről
20 A keresetlevélben a felperes az EUMSZ 256. cikk és az EUMSZ 263. cikk alapján a 2021. augusztus 13‑i levél megsemmisítését kérte, majd arról az eljárás során lemondott.
21 E körülmények között meg kell vizsgálni a felperes többi kereseti kérelmét.
Az EUMSZ 272. cikken és az EUMSZ 340. cikk első bekezdésén alapuló kereseti kérelemről
22 A Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a felperes által az EUMSZ 272. cikk alapján benyújtott kérelem elbírálására az egyes 2016–2021‑es vfk‑k 13.2. pontjában szereplő választottbírósági kikötések értelmében, amely kikötések hatáskört biztosítanak a Törvényszék számára az e megállapodások jogszerűségével, érvényességével, értelmezésével vagy teljesítésével kapcsolatos valamennyi jogvita elbírálására.
23 Az EUMSZ 272. cikken és az EUMSZ 340. cikk első bekezdésén alapuló kereseti kérelem alátámasztása érdekében a Francia Köztársaság és az FBF által támogatott felperes azt állítja, hogy az ESZT megsértette a 2016–2021‑es vfk‑k 12.5. pontja alapján őt terhelő visszaszolgáltatási kötelezettséget.
24 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 288. cikknek megfelelően a 806/2014 rendelet és a 2015/81 végrehajtási rendelet általános hatállyal rendelkezik, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi érintett tagállamban. A felperes és az ESZT tehát nem köthetnek olyan megállapodásokat, amelyek ellentétesek e két rendeletnek az uniós bíróság által értelmezett rendelkezéseivel.
25 A felperes által hivatkozott 2016–2021‑es vfk‑k 12.5. pontja kimondja, hogy „[e] megállapodás nem érinti a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikke (3) bekezdésének alkalmazását”. E kikötés így emlékeztet arra, hogy a 2016–2021‑es vfk‑k semmiképpen sem sérthetik a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdését.
26 Ily módon a felperes a 2016–2021‑es vfk‑k 12.5. pontjának megsértésére hivatkozva valójában arra hivatkozik, hogy helyzete, vagyis a 806/2014 rendelet hatálya alól kilépő intézmény helyzete a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozik. A felperes által javasolt értelmezés szerint e rendeleti rendelkezés egyértelmű, és semmilyen feltételt nem szab a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat fedező készpénzbiztosítékok visszaszolgáltatásához. A 2021. augusztus 13‑i levélben kifejtett álláspont – amely szerint az ESZT csak azt követően tudja visszaszolgáltatni a 2016–2021‑es vfk‑kat fedező készpénzbiztosítékokat, hogy megfizették az azon hozzájárulásnak megfelelő összeget, amelyre ezen eszközöket felhasználták – tehát ellentétes a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdésével.
27 Az ESZT vitatja a felperes érvelését, és – amint az a fenti 14. pontból kitűnik – a felperes által javasolttól eltérő értelmezésre hivatkozik.
28 Először is hangsúlyozni kell, hogy a 806/2014 rendelet 70. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a részt vevő tagállamokban székhellyel rendelkező hitelintézetek – mint a felperes esetében – minden egyes hozzájárulási év tekintetében kötelesek rendes hozzájárulást fizetni az ESZA‑ba.
29 A 806/2014 rendelet 69. cikke (1) bekezdésének megfelelően a hitelintézetek előzetes hozzájárulásainak éves beszedését annak biztosítása érdekében vezették be, hogy a kezdeti időszak végén az ESZA rendelkezésére álló pénzügyi eszközök elérjék a célszintet.
30 E célra tekintettel az uniós jogalkotó a 806/2014 rendelet 70. cikkének (4) bekezdésében pontosította, hogy a „szabályszerűen átvett” előzetes hozzájárulásokat nem térítik vissza. E megfogalmazással az uniós jogalkotó kivételt nem tartalmazó szabályt mondott ki. Ezért nem tesz említést az előzetes hozzájárulások utólagos kiigazításának lehetőségéről (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 29‑i ABLV Bank kontra ESZT ítélet, C‑202/21 P, EU:C:2022:734, 56. pont). Ebből következik, hogy valamely intézmény jogállásának a hozzájárulási időszak során történő megváltozása nem befolyásolja a szóban forgó évre fizetendő hozzájárulás összegét. E szabályt egyébiránt átveszi a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21‑i (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 11., 44. o.; helyesbítés: HL 2017. L 156., 38. o.) 12. cikkének (2) bekezdése, amely az ESZT‑re is vonatkozik, amint azt e felhatalmazáson alapuló rendelet (7) preambulumbekezdése jelzi.
31 E tekintetben az uniós bíróság különösen úgy ítélte meg, hogy az, hogy egy szervezet engedélyének visszavonása miatt a továbbiakban nem folytatja hitelintézeti tevékenységeit a hozzájárulási időszak alatt, nem hat ki az arra irányuló kötelezettségére, hogy az előzetes hozzájárulások teljes összegét megfizesse az említett hozzájárulási időszak után (2021. január 20‑i ABLV Bank kontra ESZT ítélet, T‑758/18, EU:T:2021:28, 85. pont).
32 Másodszor, amint arra a felperes rámutat, az ESZA‑hoz való hozzájárulásra vonatkozó kötelezettségük teljesítése érdekében a hitelintézeteknek a 806/2014 rendelet 70. cikke (3) bekezdésének megfelelően lehetőségük van arra, hogy vagy azonnal befizessék hozzájárulásukat, vagy visszavonhatatlan fizetési kötelezettséget vállaljanak.
33 Harmadszor, a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikke tartalmaz bizonyos, a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokra alkalmazandó szabályokat, amelyeknek az a sajátosságuk, hogy határozatlan időre kötött szerződések, lehetővé téve az intézmények számára a hozzájárulásuk megfizetésének elhalasztását. E sajátosság arra késztette az uniós jogalkotót, hogy különös szabályozást vezessen be e kötelezettségvállalásokra vonatkozóan.
34 A 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének szövege a következő:
„(1) A 806/2014/EU rendelet 70. cikkének (3) bekezdésében említett, visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások igénybevétele semmilyen módon nem érintheti az Alap pénzügyi kapacitását és likviditását.
(2) Amennyiben egy szanálási intézkedéshez a 806/2014/EU rendelet 76. cikkével összhangban az Alap igénybevételére kerül sor, a Testület részben vagy egészben lehívja a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó, a 806/2014/EU rendeletnek megfelelően befizetett összegeket annak érdekében, hogy az Alap rendelkezésre álló pénzügyi eszközein belül helyreállítsa a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások azon arányát, amelyet a Testület a 806/2014/EU rendelet 70. cikkének (3) bekezdésében megállapított felső értékhatáron belül meghatározott.
Amint az Alap megkapta a lehívott visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó hozzájárulásokat, az e kötelezettségvállalások fedezetéül szolgáló biztosítékokat vissza kell szolgáltatni. Amennyiben az Alap nem kapja meg első felszólításra a szükséges készpénzösszeget, a Testület igénybe veszi a 806/2014/EU rendelet 70. cikkének (3) bekezdése szerint a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás fedezetéül szolgáló biztosítékot.
(3) Az olyan intézmény visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásait, amely már nem tartozik a 806/2014/EU rendelet hatálya alá, törölni kell, és az e kötelezettségvállalások fedezetéül szolgáló biztosítékokat vissza kell szolgáltatni.”
35 A Francia Köztársaság és az FBF által támogatott felperes ebben az összefüggésben hivatkozik arra, hogy visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás törlése és a biztosíték visszaszolgáltatása, amit a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdése szabályoz, azt vonja maga után, hogy az előzetes hozzájárulás azon részét, amely tekintetében visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalást tettek, nem kell teljesíteni, mivel a hozzájáruló intézmény kilép a 806/2014 rendelet hatálya alól, és e kötelezettségvállalást az ESZT nem hívta le szanálási intézkedéssel összefüggésben. A tárgyalás során a felperes pontosította, hogy nem kéri hozzájárulásainak pénzbeli visszaszolgáltatását. A hozzájárulásának 85%‑át fizette meg. Kizárólag azon összegek visszaszolgáltatását kéri, amelyeket minden évben az általa vállalt visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások biztosítása érdekében fizetett. Ezért kérelme nem ellentétes a 2021. január 20‑i ABLV Bank kontra ESZT ítéletből (T‑758/18, EU:T:2021:28) és a 2022. szeptember 29‑i ABLV Bank kontra ESZT ítéletből (C‑202/21 P, EU:C:2022:734) eredő ítélkezési gyakorlattal.
36 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a köznyelvi jelentés szerint a „visszavonhatatlan” olyan dolgot jellemez, amelyet nem lehet utólag megkérdőjelezni. A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás tehát olyan kötelezettséget von maga után, amely nyomán nem vitatható, hogy ki kell fizetni azt az összeget, amely tekintetében e kötelezettségvállalást tették.
37 Ezenfelül igaz, hogy – amint azt a felperes hangsúlyozza – a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdése nem pontosítja kifejezetten, hogy az intézményeknek először meg kell fizetniük hozzájárulásukat annak érdekében, hogy a biztosítékukat ezt követően visszaszolgáltassák számukra. Mindazonáltal, amint arra a Törvényszék a fenti 28. és 29. pontban emlékeztetett, a részt vevő tagállamokban letelepedett intézmények a kezdeti időszakban kötelesek éves hozzájárulást fizetni az ESZA‑ba annak érdekében, hogy ez utóbbi az említett időszak végén elérje a célszintet.
38 Ebből következik, hogy ha a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalást fedező biztosítékot azon hozzájárulás előzetes átvétele nélkül térítenék vissza, amely tekintetében e kötelezettségvállalást tették, nemcsak hogy az intézmény nem tenne eleget azon kötelezettségének, hogy a 806/2014 rendelet hatálya alá tartozó időszak tekintetében esedékes hozzájárulást teljes egészében kifizesse, hanem a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás formájában nyújtott előzetes hozzájárulás nem érné el azt a célt, hogy az ESZA számára az uniós jogalkotó által előírt szintnek megfelelő pénzügyi eszközöket biztosítsanak.
39 Amint azt a fenti 31. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat pontosította, az a körülmény, hogy valamely szervezet az engedélyének visszavonása miatt felhagy a hitelintézeti tevékenységével a hozzájárulási időszak alatt, nincs hatással az említett hozzájárulási időszak után fizetendő előzetes hozzájárulás teljes összegének megfizetésére irányuló kötelezettségére.
40 Az e hozzájárulás teljes összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettség terjedelmének értékeléséhez nem lehet – amint azt a felperes állítja – kizárólag az azonnal teljesített kifizetésre szorítkozni, anélkül hogy figyelembe vennék a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás útján nyújtott másik részt.
41 A 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (1) bekezdése ugyanis kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások alkalmazása semmilyen módon nem veszélyeztetheti az ESZA pénzügyi kapacitását vagy likviditását. A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásnak az intézmény 806/2014 rendelet hatálya alóli kikerülése, valamint megfelelő biztosítéknak a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt visszaszolgáltatása tehát nem történhet az ESZA hátrányára (Kokott főtanácsnok ABLV Bank kontra ESZT ügyre vonatkozó indítványa, C‑202/21 P, EU:C:2022:327, 87. pont). Ha nem ez lenne a helyzet, a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdése sértené az előzetes hozzájárulások éves beszedése által követett, a 806/2014 rendelet 69. és 70. cikkéből következő célkitűzést.
42 Így a Francia Köztársaság állításával ellentétben a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (1) bekezdését alkalmazni kell a 806/2014 rendelet hatálya alól kilépő intézmények visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásainak kezelésére, következésképpen a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdését e rendelkezés fényében kell értelmezni.
43 Ez az értelmezés megfelel a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdése által követett célnak. Amint arra a fenti 33. pont emlékeztetett, és amint az a 2016–2021‑es vfk‑k 11.2 pontjából kitűnik, a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat határozatlan időre kötik. Mindazonáltal nem kívánatos, hogy e szerződések fennmaradjanak, amikor a felpereshez hasonlóan valamely szervezet megszünteti hitelintézeti tevékenységét, és így kikerül a 806/2014 rendelet hatálya alá tartozó, hozzájárulás fizetésére kötelezett szervezetek köréből. Ennélfogva, amint arra az ESZT helyesen hivatkozik, visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt törlésének célja e kötelezettségvállalás megszüntetése, így az nem marad fenn azt követően, hogy a hozzájáruló intézmény kikerült a 806/2014 rendelet hatálya alól.
44 A 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikke (3) bekezdésének tehát nem az a célja, hogy lehetővé tegye az e rendelet hatálya alól kilépő intézmények számára, hogy kivonják magukat a fizetendő hozzájárulás teljes összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettségük alól, amint azt a felperes és a beavatkozó felek állítják, hanem annak biztosítására irányul, hogy az ESZA pénzügyi eszközei szanálás esetén a lehető leggyorsabban az ESZT rendelkezésére álljanak, vagyis az ESZA pénzügyi kapacitásának és likviditásának megőrzése.
45 Egyébiránt az a körülmény, hogy valamely intézmény kilépése csökkentené a biztosított betétek teljes összegét, és így a célszintet, még ha bizonyítást is nyerne, akkor sem mentesíti az említett intézményt a hozzájárulási időszak címén fizetendő előzetes hozzájárulás teljes összegének megfizetése alól.
46 E tekintetben nem vitatott, hogy a felperes a 2016–2021‑es években január 1‑jén a 806/2014 rendelet hatálya alá tartozott, és így az ESZA‑hoz való hozzájárulás megfizetésére volt köteles.
47 Ezen évek mindegyikére vonatkozóan az ESZT a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének megfelelően a felperes egyéni hozzájárulását többek között az általa a szóban forgó évben elvégzett előrejelzés, a kezdeti időszak végén elérendő célszint alapján számította ki. Ennélfogva az, hogy a célszint a felperes 806/2014 rendelet hatálya alóli kikerülését követően változhat, semmilyen hatással nem lehet a rendszerből való kilépését megelőző időszakra járó hozzájárulások kiszámítására, tehát összegére. Következésképpen, ellentétben azzal, amit a Francia Köztársaság és az FBF sugall, az a tény, hogy a felperesnek a 806/2014 rendelet hatálya alóli kilépése befolyásolhatja a célszintet, ha be is bizonyosodik, nem igazolhatja azon hozzájárulások összegének módosítását, amelyeket a 2016–2021‑es évekre köteles volt fizetni. Ez nem igazolhatja a 2016–2021‑es vfk‑kra vonatkozó biztosítékoknak az e kötelezettségvállalások tárgyát képező hozzájárulások előzetes befizetése nélkül történő visszaszolgáltatását sem.
48 Ezenfelül már megállapításra került, hogy valamely intézménynek a 806/2014 rendelet hatálya alóli kilépése nem jogosítja fel arra, hogy számára újból kiszámítsák az előzetes hozzájárulást, mivel ha az ESZT‑nek figyelembe kellene vennie a hitelintézetek jogi és pénzügyi helyzetének alakulását az érintett hozzájárulási időszak során, akkor nehezen számíthatná ki megbízható és stabil módon az egyes hitelintézetek által fizetendő hozzájárulásokat, és követhetné azt a célt, hogy a kezdeti időszak végére elérjék a valamely tagállam területén engedélyezett hitelintézetek fedezett betétei összegének legalább 1%‑át (2021. január 20‑i ABLV Bank kontra ESZT ítélet, T‑758/18, EU:T:2021:28, 75. és 76. pont).
49 Ugyanezen okból a felperes és a beavatkozó felek nem állíthatják, hogy az ESZT feladata, hogy visszaszolgáltassa a felperesnek a 2016–2021‑es vfk‑kat fedező biztosítékokat azon hozzájárulások előzetes átvétele nélkül, amelyek tekintetében e kötelezettségvállalásokat megkötötték, és hogy a célszint elérése érdekében kiigazítsa a többi intézmény jövőbeli egyéni hozzájárulásait.
50 A fentiekből következik, hogy visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás törlése és a biztosíték visszaszolgáltatása, amelyeket a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdése szabályoz, nem járhat azzal, hogy az előzetes hozzájárulás azon részét, amely tekintetében visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalást tettek, ne kelljen teljesíteni, amikor a hozzájáruló intézmény kilép a 806/2014 rendelet hatálya alól (Kokott főtanácsnok ABLV Bank kontra ESZT ügyre vonatkozó indítványa, C‑202/21 P, EU:C:2022:327, 87. pont). Ezen intézménynek továbbra is meg kell fizetnie az ESZT által a szóban forgó időszakra vonatkozóan szabályosan kiszámított egyéni hozzájárulás teljes összegét, és nem jogosult annak csak egy részét megfizetni.
51 Következésképpen az ESZT által a 2021. augusztus 13‑i levélben kifejtett azon álláspont, amely szerint a 2016–2021‑es vfk‑kat fedező készpénzbiztosítékokat csak az azon hozzájárulás összegének megfelelő összeg megfizetését követően szolgáltathatja vissza, amelyre ezen eszközöket felhasználták, nem ellentétes sem a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdésével, sem pedig a 2016–2021‑es vfk‑k 12.5. pontjával, amely e rendelkezésre utal.
52 A felperes és a beavatkozók különböző, más értelmezés mellett szóló érvei sem meggyőzőek.
53 Először is, ami azokat az érveket illeti, amelyek szerint az ESZT tévesen értelmezte a 806/2014 rendelet 70. cikkének (4) bekezdését, amennyiben összekeverte a 2016–2021‑es vfk‑kat és a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat fedező készpénzbiztosítékokat, meg kell állapítani, hogy bár igaz, hogy az ESZT a 2021. augusztus 13‑i levélben említette a 806/2014 rendelet 70. cikkének (4) bekezdését, e levélből nem tűnik ki, hogy e rendelkezést a 2016–2021‑es vfk‑kat fedező készpénzbiztosítékokra alkalmazta volna. E levélben az ESZT annak előírására szorítkozott, hogy a felperes a 2016–2021‑es vfk‑kéval megegyező összegű készpénzt fizessen, azon kötelezettségének megfelelően, hogy a 806/2014 rendelet hatálya alá tartozó időszak tekintetében esedékes hozzájárulások teljes összegét fizesse meg (lásd a fenti 28–31. pontot). Ennélfogva az ESZT nem követte el a neki felrótt értelmezési hibát.
54 Másodszor, ami a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a felperes helyzetére való alkalmazhatatlanságára vonatkozó érveket illeti, a 2021. augusztus 13‑i levélre tekintettel elegendő megállapítani, hogy az ESZT nem alkalmazta e rendelkezést. Ennélfogva az említett érvek hatástalanok.
55 Harmadszor, az egyenlő bánásmód elvére alapított azon érveket illetően, amelyek szerint eltérő a jogi helyzet azon intézmények között, amelyek úgy döntöttek, hogy készpénzben azonnal befizetik hozzájárulásaikat, és azok között, amelyek visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat kívántak kötni, pontosítani kell, hogy az a tény, hogy a Törvényszék a 2021. január 20‑i ABLV Bank kontra ESZT ítéletben (T‑758/18, EU:T:2021:28, 111. pont) rámutatott: az, hogy az uniós jogalkotó szükségesnek tartotta, hogy a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat egy „különös szabályozás” hatálya alá vonja, önmagában nem teszi lehetővé azon intézmények megkülönböztetését, amelyek úgy döntöttek, hogy hozzájárulásaikat azonnal befizetik, azoktól az intézményektől, amelyek visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat tettek. A jelen ügyben a felperes a 2016–2021‑es évek január 1‑jén a 806/2014 rendelet hatálya alá tartozott, és az ESZA‑hoz való hozzájárulásra vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozott. Az a körülmény, hogy a felperes a szóban forgó évek vonatkozásában nem fizette meg azonnal a teljes hozzájárulását, egyáltalán nem változtatta meg a helyzetét a 806/2014 rendeletből eredő fizetési kötelezettségei tekintetében. Így állításával ellentétben a felperes összehasonlítható helyzetben volt valamennyi olyan hitelintézettel, amely ezen évek mindegyikének január 1‑jén a 806/2014 rendelet hatálya alá tartozott. Az ellenkezőjét alátámasztó érvének nem lehet helyt adni. Ennélfogva e hitelintézetekhez hasonlóan köteles teljes egészében befizetni a 2016–2021‑es hozzájárulási időszak alapján fizetendő egyéni hozzájárulásokat.
56 Ezenkívül, ami a 806/2014 rendelet hatálya alá tartozó intézmények és az az alól kilépő intézmények jogi helyzete közötti állítólagos különbséget illeti, hangsúlyozni kell, hogy a hozzájárulás hitelintézet általi megfizetése semmilyen jogot nem keletkeztet számára arra, hogy az ESZA‑ból részesüljön. A 806/2014 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének megfelelően ugyanis a szanálást kizárólag közérdekből végzik. Az ESZA tehát a bankunió pénzügyi stabilitásának biztosítását szolgálja. Nem arra szolgál, hogy az egyes bankok mentőalapja legyen (lásd ebben az értelemben: 2021. január 20‑i ABLV Bank kontra ESZT ítélet, T‑758/18, EU:T:2021:28, 70–72. pont; lásd még: Kokott főtanácsnok ABLV Bank kontra ESZT ügyre vonatkozó indítványa, C‑202/21 P, EU:C:2022:327, 64. pont.
57 Következésképpen nem áll fenn semmilyen automatikus kapcsolat egyrészt az előzetes hozzájárulás megfizetése, másrészt pedig az ESZA igénybevételének lehetősége között.
58 E körülmények között, ellentétben azzal, amit a felperes állít, az a körülmény, hogy amiatt, hogy kikerült a 806/2014 rendelet hatálya alól, már nem részesülhet az ESZA‑ban, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy olyan helyzetben van, amelyben mentesülne azon kötelezettség alól, hogy a 2016–2021‑es hozzájárulási időszak – amely időszakban még az említett rendelet hatálya alá tartozott – címén fizetendő hozzájárulások teljes összegét kifizesse. Az ezzel kapcsolatos érvét tehát el kell utasítani.
59 Végezetül, amint arra Kokott főtanácsnok az ABLV Bank kontra ESZT ügyre vonatkozó indítványában (C‑202/21 P, EU:C:2022:32734, 65. és 66. pont) rámutatott, noha az egyes intézmények egyéni hozzájárulásának kiszámítása során az egyes intézmények kockázati profilja figyelembevételre kerül, a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a hozzájárulás összege mindenekelőtt a célszint összegétől függ, mivel lényegében a célszint összege egy hányadának felel meg.
60 Ez – amint azt a 2015/81 végrehajtási rendelet (11) preambulumbekezdése pontosítja – azt jelenti, hogy a hitelintézet egyéni hozzájárulása továbbra is meghatározó módon az érintett időszakban a hozzájárulás fizetésére kötelezett többi hitelintézet egyéni hozzájárulásától függ. Valamely hitelintézet hozzájárulásának kiigazítása tehát minden esetben szükségessé tenné a többi hitelintézet hozzájárulásának kiigazítását. Ebből következik, hogy – amint az a fenti 48. pontban már kifejtésre került – ha a hozzájárulásokat egy hozzájárulási időszak során állandóan kiigazítanák, lehetetlen lenne jogilag biztos módon meghatározni az összes többi intézmény egyéni hozzájárulásait. Ezért a hozzájárulási időszak alatti jogállásváltozás nincs hatással a fizetendő hozzájárulásra (Kokott főtanácsnok ABLV Bank kontra ESZT ügyre vonatkozó indítványa, C‑202/21 P, EU:C:2022:327, 67. pont).
61 Az ESZA‑hoz való éves előzetes hozzájárulás tehát nem számszerűsíti azt a kockázatot, amelyet a hozzájárulási időszak teljes időtartama alatt a hozzájáruló intézmény jelent a pénzügyi stabilitásra vagy az ESZA igénybevételére (Kokott főtanácsnok ABLV Bank kontra ESZT ügyre vonatkozó indítványa, C‑202/21 P, EU:C:2022:327, 68. pont). Másként fogalmazva, az előzetes hozzájárulás nem számszerűsíti az ESZA által a hozzájáruló intézmény javára történő beavatkozás lehetőségét.
62 Ily módon az, hogy a felperes azt követően nem részesülhet az ESZA‑ban, hogy kikerült a 806/2014 rendelet hatálya alól, semmiképpen nem lehet hatással azon kötelezettségére, hogy teljes egészében megfizesse a 2016–2021‑es hozzájárulási időszak címén esedékes egyéni hozzájárulást.
63 Negyedszer, ami az ESZT által a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban hivatkozott, az Európai Bankhatóság (EBH) iránymutatásainak a felperes helyzetére való alkalmazhatatlanságára vonatkozó érveket illeti, a 2021. augusztus 13‑i levélre tekintettel elegendő megállapítani, hogy az ESZT nem alkalmazta ezeket az iránymutatásokat a felperes helyzetére. Következésképpen az említett érvek hatástalanok.
64 A fentiekre tekintettel az EUMSZ 272. cikken és az EUMSZ 340. cikk első bekezdésén alapuló kereseti kérelmet el kell utasítani.
Az EUMSZ 340. cikk második bekezdésére alapított kereseti kérelmekről
65 A felperes az EUMSZ 340. cikk második bekezdésén alapuló, a 2015. évi vfk‑ra, illetve a 2016–2021‑es vfk‑kra vonatkozó kereseti kérelmeinek alátámasztása érdekében az ESZT jogalap nélküli gazdagodására hivatkozik.
66 A felperes különösen arra hivatkozik, hogy a 2015‑ös vfk‑hoz és a 2016–2021‑es vfk‑khoz kapcsolódó készpénzbiztosítékoknak megfelelő összegek ESZT általi megőrzése semmilyen – akár szerződéses, akár jogszabályi – jogalapon nem alapul. Épp ellenkezőleg, e biztosítékok visszaszolgáltatásának ESZT általi megtagadása ellentétes a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdésével. Ez az ESZT jogalap nélküli gazdagodását, valamint a felperes ehhez kapcsolódó, e gazdagodással arányos veszteségét eredményezi.
67 Az ESZT úgy véli, hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel a 2015‑ös vfk‑val és a 2016–2021‑es vfk‑kal összefüggő, szerződésen kívüli, jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó kérelmek elbírálására. Az ESZT szerint a 2015‑ös vfk‑t illetően az EUMSZ 340. cikk második bekezdésére való puszta hivatkozás nem járhat azzal a hatással, hogy módosítsa a jogvita szerződéses jellegét, és így kivonja azt a jelen ügyben hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság hatásköre alól. Ami a 2016–2021‑es vfk‑kat illeti, az ESZT azt állítja, hogy az említett kötelezettségvállalásokból kitűnik, hogy a luxemburgi jog szabályoz minden jogellenes károkozásra irányuló kérelmet, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy nem lehet az uniós jogon alapuló szerződésen kívüli felelősségre hivatkozni. Mindenesetre e kérelmek megalapozatlanok.
68 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 268. cikk értelmében a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik az EUMSZ 340. cikk második bekezdésében említett kártérítési vitákban, amely rendelkezés értelmében „[s]zerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat”.
69 Ugyanez vonatkozik az Unió jogalap nélküli gazdagodás miatti felelősségének megállapítására irányuló kérelmekre is (lásd ebben az értelemben: 2021. december 1‑jei KY kontra az Európai Unió Bírósága ítélet, T‑433/20, nem tették közzé, EU:T:2021:840, 35. pont).
70 Ezt egyetlen szerződés sem módosíthatja.
71 Következésképpen a hatáskör hiányára vonatkozó, az ESZT által felhozott kifogásokat el kell utasítani.
72 A jogalap nélküli gazdagodáson alapuló keresetnek csak akkor lehet helyt adni, ha az tartalmazza az Unió érvényes jogalap nélküli gazdagodásának és a kérelmező vagyona ehhez kapcsolódó csökkenésének bizonyítékát (lásd ebben az értelemben: 2011. július 28‑i Agrana Zucker ítélet, C‑309/10, EU:C:2011:531, 53. pont).
73 Az első feltétel nem teljesül többek között akkor, ha a gazdagodást szerződéses kötelezettségek igazolják (lásd: 2015. október 6‑i Technion és Technion Research & Development Foundation kontra Bizottság ítélet, T‑216/12, EU:T:2015:746, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
74 A jelen ügyben a 2015‑ös vfk‑t illetően nem vitatott, hogy e kötelezettségvállalás meghatározza az egyrészt a felperes, másrészt pedig az ESZT, az ACPR és az FGDR közötti szerződéses kapcsolatot. A felperes szerint az ESZT gazdagodása a 2015‑ös vfk‑hoz kapcsolódó pénzbeli biztosítékoknak megfelelő összeg megőrzésének felel meg. Ugyanakkor nem terjeszt elő egyetlen olyan elemet sem, amely alátámasztaná az ESZT állítólagos gazdagodása szerződéses alapjának hiányát. Egyébiránt a tárgyaláson jelezte, hogy nem fordult a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) illetékességi területén működő bíróságokhoz, amelyek a 2015‑ös vfk‑ban szereplő választottbírósági kikötés alapján joghatósággal rendelkeznek az esetleges szerződéses jogviták elbírálására, és nem kérte tőlük annak megállapítását, hogy az említett gazdagodásnak nincs semmilyen szerződéses alapja. E körülmények között, mivel az érvényes jogalap nélküli gazdagodást nem bizonyították, a felperesnek az ezen állítólagos gazdagodásra vonatkozó érvelését el kell utasítani.
75 Ami a 2016–2021‑es vfk‑kat illeti, meg kell jegyezni, hogy az ESZT állítólagos gazdagodása, vagyis az említett kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó készpénzbiztosítékoknak megfelelő összegek megőrzése e kötelezettségvállalásokon alapul, amelyek őt kötik a felperessel szemben.
76 Amint ugyanis az a fenti 24–51. pontban kifejtett megállapításokból következik, sem a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikke (3) bekezdésének, sem pedig a 2016–2021‑es vfk‑k 12.5 pontjának alkalmazása nem eredményezhette a 2016–2021‑es vfk‑khoz kapcsolódó készpénzbiztosítékoknak megfelelő összegeknek a 806/2014 rendelet 70. cikke (1) bekezdésének megfelelően a felperes által fizetendő kötelező hozzájárulás előzetes megfizetése nélkül történő visszaszolgáltatását.
77 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az ESZT azon határozata, amely a 2016–2021‑es vfk‑khoz kapcsolódó készpénzbiztosítékoknak megfelelő összegeket megtartja azon hozzájárulások kifizetéséig, amelyek tekintetében ezen eszközöket felhasználták, érvényes jogalapon alapul, tehát nem minősülhet jogalap nélküli gazdagodásnak.
78 Következésképpen az EUMSZ 340. cikk második bekezdésére alapított kereseti kérelmeket el kell utasítani.
79 A fentiek összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
80 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az ESZT kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint az ESZT részéről felmerült költségek viselésére.
81 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.
82 Másfelől, az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése értelmében, a Törvényszék elrendelheti, hogy az (1) és a (2) bekezdésben nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket. A jelen ügyben úgy kell határozni, hogy az FBF maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a BNP Paribas Public Sector SA‑t kötelezi a saját költségein felül az ESZT részéről felmerült költségek viselésére.
3) A Francia Köztársaság és a Fédération bancaire française (FBF) maguk viselik saját költségeiket.
Kowalik‑Bańczyk | Hesse | Ricziová |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. október 25‑i nyilvános ülésen.
Aláírások