A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(teljes ülés)
2007. július 11.
F‑105/05. sz. ügy
Dieter Wils
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak – A nyugdíjjáruléknak a 2004. május 1‑jétől hatályos személyzeti szabályzat rendelkezései szerinti növelése”
Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. Wils a 2005. januári illetményelszámolásának megsemmisítését kéri, amennyiben az a személyzeti szabályzat 2004. május 1‑jétől hatályos változata alapján a nyugdíjjárulék 9,75%os növekedését tartalmazza, 2004. július 1‑jére visszamenő hatállyal.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Parlament maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes költségeinek felét. A felperes maga viseli a saját költségeinek felét. Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága, mint a Parlamentet támogató beavatkozók, maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Jogellenességi kifogás – Az eljáráshoz fűződő érdek
(EK 241. cikk; személyzeti szabályzat, XII. melléklet)
2. Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – A személyzeti szabályzat módosításáról szóló rendelet – Előkészítő eljárás
3. Tisztviselők – Nyugdíjak – A nyugdíjrendszer finanszírozása – A közösségi nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlya fenntartásának módjai
(EK 241. cikk; személyzeti szabályzat, XII. melléklet)
4. Tisztviselők – Nyugdíjak – A nyugdíjrendszer finanszírozása – A közösségi nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlya fenntartásának módjai
(EK 241. cikk; személyzeti szabályzat, XII. melléklet)
5. Tisztviselők – Nyugdíjak – A nyugdíjrendszer finanszírozása – A közösségi nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlya fenntartásának módjai
(EK 241. cikk; személyzeti szabályzat, XII. melléklet)
6. Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek
1. Az EK 241. cikk alapján a felperes kifogás útján hivatkozhat az őt nem személyében érintő, általános érvényű közösségi jogi aktusok – így tisztviselői minőségéből kifolyólag a személyzeti szabályzat – jogellenességére. A felperes és az általa megtámadott általános érvényű jogi aktus közötti közvetlen és személyes kapcsolat fennállásának követelménye nem hozható fel az EK 241. cikk alapján, járulékosan előterjesztett kérelemmel szemben. Az általános érvényű közösségi jogi aktus járulékos vitatásának elfogadhatósága csak két feltételnek van alárendelve: a megtámadott egyedi jogi aktust az általános érvényű jogi aktus közvetlen végrehajtása érdekében hozták, és a felperesnek érdeke fűződik az alapkereset tárgyát képező egyedi határozat megtámadásához. Mivel a nyugdíjjárulék mértékének az illetményelszámolásban szereplő növelése a személyzeti szabályzat XII. melléklete közvetlen alkalmazásának következménye – amely melléklet a nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlya fenntartásának módjáról szól –, és mivel a felperesnek érdeke fűződik e járuléknövelés megsemmisítésének kérelmezéséhez, az e melléklet ellen irányuló jogellenességi kifogás elfogadható.
Ebben a vonatkozásban az a körülmény, hogy a felperes kifogásainak alátámasztására intézményi, politikai és szakszervezeti szempontokra hivatkozik, melyek nem csupán az ő személyes helyzetét érintik, nem eredményezi e kifogások elfogadhatatlanságát.
(lásd a 35–38., 40. és 41. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 85/82. sz., Schloh kontra Tanács ügyben 1983. június 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1983., 2105. o.) 14. pontja; C‑432/98. P. és C‑433/98. P. sz., Tanács kontra Chvatal és társai egyesített ügyekben 2000. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑8535. o.) 33. pontja; C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑6677. o.) 40. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑35/05., T‑61/05., T‑107/05., T‑108/05. és T‑139/05. sz., Agne‑Dapper és társai kontra Bizottság és társai egyesített ügyekben 2006. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑291. o. és II‑A‑2‑1497. o.) 42. és 43. pontja.
2. Az egyeztetési eljárás kizárólag a Bizottság által a Tanács elé terjesztett, a személyzeti szabályzatnak vagy az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosítására, illetve az említett személyzeti szabályzat és az említett alkalmazási feltételek díjazással vagy nyugdíjjal kapcsolatos rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó javaslat esetén alkalmazandó. Ez azonban nem tiltja meg az egyeztetési bizottság számára az egyeztetésnek a Bizottság javaslatában nem szereplő elemekre történő kiterjesztését, és azt sem tiltja, hogy a tagállamok, az intézmények, illetve a szakmai vagy érdekvédelmi szervezetek által javasolt bármely releváns tényt figyelembe vegyen a háromoldalú egyeztetés lefolytatása során. Ebből következően az egyeztetési bizottság megvizsgálhatja azon módosításokat is, amelyek beépítését a Bizottság első javaslatába a Tanács a Bizottságtól kéri.
Ezenkívül az egyeztetési eljárás csak akkor alkalmazandó a Bizottság javaslataira, ha azt az egyeztetési bizottság valamely tagja kéri. E szabály célja annak elkerülése, hogy egyeztetési eljárásra kerüljön sor akkor is, amikor ez azok számára sem tűnik hasznosnak, akiknek feladata annak lefolytatása. Ez többek között lehetővé teszi az egyeztetési bizottság számára a Bizottság módosító javaslatai megvizsgálásának mellőzését, amikor az alapjavaslatot már megfelelőnek ítélt egyeztetésnek vetették alá.
Végül az eljárási szabálytalanság csak akkor teszi érvénytelenné a jogi aktust, ha megállapítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában a megtámadott határozatnak más lett volna a tartalma. Ha tehát nem állapítható meg, hogy az érintett jogi aktusnak más lett volna a tartalma, ha a Bizottság módosító javaslatáról egyeztettek volna, akkor e szabálytalanság semmi esetre sem érintheti az említett jogi aktus érvényességét.
(lásd az 51–56. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑24/01. sz., Staelen kontra Parlament ügyben 2003. március 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑79. o. és II‑423. o.) 53. pontja.
3. Mivel a közösségi nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlya – melynek fenntartási módját a személyzeti szabályzat XII. melléklete tartalmazza – a gazdasági változások és pénzügyi változók hosszú távon történő figyelembevételét feltételezi, és összetett statisztikai számítások elvégzését igényli, ezért a közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az említett nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlya fenntartási módjának megállapítása során. A közösségi bíróság tehát csupán a nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése szempontjából vizsgálhatja meg a személyzeti szabályzat XII. mellékletének rendelkezéseit.
Ezenkívül az arányosság elve értelmében a közösségi szabályozás jogszerűsége azon feltételnek is alá van rendelve, hogy az általa bevezetett intézkedések alkalmasak legyenek a szabályozás indokolt céljának eléréséhez, és ne lépjék túl az annak eléréséhez szükséges mértéket, ideértve azt az esetet is, hogy amikor több megfelelő eszköz közül lehet választani, akkor főszabály szerint a kevésbé kényszerítő jellegűt kell alkalmazni. Mindazonáltal olyan területen, ahol a jogalkotó a szerződés által reá ruházott politikai felelősségnek megfelelő széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, az arányosság vizsgálata a szóban forgó intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követendő célhoz viszonyított nyilvánvaló alkalmatlanságára korlátozódik.
A bírósági felülvizsgálat, még ha annak korlátozott is a terjedelme, szükségessé teszi, hogy a közösségi intézmények a közösségi bíróság előtt bizonyítani tudják, hogy a jogi aktust mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlásával fogadták el, amely feltételezi az e jogi aktus által szabályozni szándékozott helyzet valamennyi releváns tényének és körülményének figyelembevételét. Ebből következően a közösségi jogalkotónak képesnek kell lennie azon alapvető tények előterjesztésére, továbbá világos és egyértelmű ismertetésére, melyeket a vitatott intézkedés meghozatalakor figyelembe kellett vennie, és amelyektől mérlegelési jogkörének gyakorlása függött.
Ebben a tekintetben az a tény, hogy a felperes kellően pontos, objektív és egybehangzó bizonyítékokkal támasztotta alá a nyilvánvaló mérlegelési hibára és az arányosság elvének megsértésére vonatkozó jogalapját, indokolttá teszi, hogy a közösségi bíróság közvetlenül vizsgálja a bizonyítékokat annak ellenőrzése érdekében, hogy a közösségi intézmény nyilvánvalóan hibás vagy nem megfelelő módon gyakorolta‑e a széles mérlegelési jogkörét.
(lásd a 70–73. és 75–77. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑274/99. P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑1611. o.) 113. pontja; C‑120/99. sz., Olaszország kontra Tanács ügyben 2001. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑7997. o.) 44. és 45. pontja; C‑310/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑7285. o.) 122. és 123. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑162/94. sz., NMB Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben 1996. június 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., II‑427. o.) 69. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 70. pontja; T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑297. o. és II‑A‑2‑1527. o.) 143. pontja.
4. A személyzeti szabályzat 83a. cikke (1) bekezdésének és XII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének együttes rendelkezéseiből kiderül, hogy az e mellékletben szereplő számítási módszer célja a közösségi nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlyának fenntartása. A személyzeti szabályzat 83. cikkének (1) bekezdése alapján és a XII. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének és 5. cikkének értelmében a tisztviselők nyugdíjjáruléka a nyugdíjrendszer költségei egyharmadának finanszírozásához szükséges, biztosításmatematikai alapon számított mértékben állapították meg.
A személyzeti szabályzat XII. melléklete ugyanis az úgynevezett „kivetített jóváírási egység” módszerét használja, amely szerint az aktív tisztviselők által egy év alatt megszerzett nyugdíjjogosultság értékének összegét, melyet „szolgálati költségnek” neveznek, arányosítják a tisztviselők teljes évi alapilletményéhez. A tisztviselők hozzájárulásának mértéke megegyezik ezen arány egyharmadával, számításba véve a közösségi nyugdíjrendszer finanszírozásfelosztási kulcsát, amelyet a személyzeti szabályzat 83. cikkének (2) bekezdése határoz meg. A szolgálati költség kiszámításához biztosításmatematikai értékelést alkalmaznak, vagyis több változó (kamatláb, halálozási arány, bérnövekedés) jövőbeni értékének becslése történik. A kamatlábat illetően a személyzeti szabályzat XII. melléklete 10. cikkének (2) bekezdése a biztosításmatematikai számításokhoz figyelembe veendő kamatlábat a folyó évet megelőző 12 évre vonatkozó átlagos reálkamatláb átlagában állapítja meg.
A 12 éves referencia‑időszak kiválasztása – 20 éves referencia-időszak helyett – nem érinti a biztosításmatematikai módszer érvényességét. Egyrészt, a reálkamat jövőbeni értékének az elmúlt időszak alapján történő számítása mindenképpen hozzávetőleges, akármilyen hosszú is ezen időszak. Másrészt, a referencia‑időszak tartama nem befolyásolja a biztosításmatematikai egyensúly fennállását, feltéve, hogy a tényezőt hosszú távon nem módosítják. Ez csak akkor következik be, ha a jövőben ezen időszak tartamát a kamatláb változására való tekintettel meghosszabbítják, vagy lerövidítik abból a célból, hogy alacsonyan tartsák a biztosításmatematikai számításban használt átlagos reálkamatláb mértékét, ebből következően magas szinten tartsák tisztviselők hozzájárulásának mértékét, mellyel a számítás módszer tárgyilagossága, valamint a biztosításmatematikai egyensúly átlátható és vitathatatlan módon történő biztosításának célja megkérdőjeleződne. Következésképpen a személyzeti szabályzat XII. melléklete 10. cikkének (2) bekezdésében és 4. cikkének (6) bekezdésében megállapított tizenkét éves időszak se nem nyilvánvalóan hibás, se nem nyilvánvalóan alkalmatlan.
(lásd a 84., 86., 88., 97. és 98. pontot)
5. A jogalkotó számára a közösségi nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlya fenntartása érdekében rendelkezésre álló széles mérlegelési jogkör gyakorlása során nem indokolatlan a költségvetési megfontolások figyelembevétele. Sőt, e megfontolások figyelembevételére szükség van, mivel közösségi nyugdíjalap hiányában a nyugdíjak folyósítása a személyzeti szabályzat 83. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Közösségek költségvetését terheli, a tisztviselők hozzájárulása pedig bevételnek minősül.
(lásd a 126. pontot)
6. A tisztviselők nem hivatkozhatnak a bizalomvédelem elvére valamely új rendelkezés jogszerűségének vitatása céljából, különösen olyan területen, melyen folyamatosan a gazdasági változásokhoz kell igazodni.
Mindazonáltal, noha a jogalkotó bármikor módosíthatja a személyzeti szabályzatot a közérdeknek megfelelően, és a tisztviselők számára kedvezőtlenebb rendelkezéseket fogadhat el – feltéve, hogy adott esetben ehhez megfelelő átmeneti időszakot határoz meg –, mindezt azzal a feltétellel teheti, hogy a jövőre nézve rendelkezik, vagyis az új szabályozás kizárólag az új helyzetekre, valamint a korábbi szabályozás idején létrejött helyzetek jövőbeli hatásaira vonatkozik.
Ezért a felperestől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy a bizalomvédelem elvének megsértésére hivatkozzon a személyzeti szabályzat olyan módosításával szemben, amely a visszamenőlegesen vissza kíván térni a közösségi nyugdíjrendszerhez való hozzájárulásoknak az intézmények és tisztviselők közötti felosztási kulcsához.
(lásd a 149., 150. és 153. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 84/78. sz., Tomadini ügyben 1979. május 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1979., 1801. o.) 21. pontja; 112/80. sz. Dürbeck‑ügyben 1981. május 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 1095. o.) 48. pontja; C‑368/89. sz. Crispoltoni‑ügyben 1991. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑3695. o.) 21. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑6/92. és T‑52/92. sz., Reinarz kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1047. o.) 85. pontja; T‑98/92. és T‑99/92. sz., Di Marzio és Lebedef kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. június 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑167. o. és II‑541. o.) 68. pontja; T‑177/95. sz., Barraux és társai kontra Bizottság ügyben 1996. december 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑541. o. és II‑1451. o.) 47. pontja; a fent hivatkozott Campoli kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 85. pontja.