C‑174/08. sz. ügy

NCC Construction Danmark A/S

kontra

Skatteministeriet

(az Østre Landsret [Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Hatodik HÉA irányelv – A 19. cikk (2) bekezdése – Az előzetesen felszámított adó levonása – Vegyes tevékenységű adóalany – Egyidejűleg adóköteles és adómentes tevékenységek céljára felhasznált termékek és szolgáltatások – A levonható arányosított adó kiszámítása – Az »eseti ingatlanügyletek« fogalma – Saját részre történő termékértékesítések – Az adósemlegesség elve”

Az ítélet összefoglalása

1.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Az előzetesen felszámított adó levonása – Adólevonásra jogosító, illetve arra nem jogosító tevékenységhez egyaránt felhasznált termékek és szolgáltatások

(77/388 tanácsi irányelv, 19. cikk, (2) bekezdés)

2.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Az előzetesen felszámított adó levonása

(77/388 tanácsi irányelv)

1.        A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 19. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely építési vállalkozás esetében az általa saját beruházásban épített ingatlanok értékesítése nem minősülhet az említett rendelkezés értelmében vett „eseti ingatlanügyletnek”, mivel e tevékenység az adóköteles tevékenységének közvetlen, állandó és szükséges részét képezi. E feltételek mellett nem kell konkrétan meghatározni, hogy e külön vizsgált értékesítési tevékenység milyen mértékben igényli hozzáadottértékadó‑köteles termékek vagy szolgáltatások felhasználását.

(vö. 34., 35. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Nem ellentétes az adósemlegesség elvével, ha az olyan építési vállalkozás, amely a saját beruházása céljára nyújtott építési szolgáltatások (saját részre történő termékértékesítések) után hozzáadottérték‑adót fizet, az e szolgáltatások teljesítése folytán felmerülő általános költségek vonatkozásában nem jogosult a hozzáadottérték‑adó teljes összegének levonására, tekintettel arra, hogy az így létrehozott épületek értékesítéséből származó forgalom mentes a hozzáadottérték‑adó alól.

Bár a közösségi jogalkotó a hozzáadottérték‑adó területén az említett adósemlegesség elvében fejezi ki az egyenlő bánásmód alapelvét, és jóllehet az utóbbi alapelv – a közösségi jog egyéb alapelveihez hasonlóan – alkotmányos rangú, az adósemlegesség elvét jogszabályokban kell kidolgozni, és erre csak másodlagos közösségi jogi aktussal kerülhet sor. Következésképpen az adósemlegesség elve a fent említett jogalkotói aktus keretében pontosítható, mely pontosítások a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 19. cikke (1) bekezdésének, 28. cikke (3) bekezdése b) pontjának és ugyanazon irányelv F. melléklete 16. pontjának olyan együttes értelmezéséből következnek, amely alapján az adóköteles és adómentes ingatlanértékesítési tevékenységeket egyidejűleg végző adóalany nem jogosult az általános költségeit terhelő hozzáadottérték‑adó teljes összegének a levonására.

Egyébiránt az adósemlegesség elvére nem lehet eredményesen hivatkozni a hatodik irányelv nemzeti jogszabályokba átültetett rendelkezéseinek alkalmazása ellenében, mivel a hatodik irányelv átültetéséről rendelkező bírált rendelkezésekkel a nemzeti jogalkotó – az egyenlő bánásmód elvét kellően figyelembe véve – azokat az építési vállalkozásokat, amelyek építési tevékenységükön kívül adómentes ingatlanértékesítési tevékenységet is folytatnak, az ingatlanfejlesztőkével azonos helyzetbe kívánta hozni, amelyek – tekintettel az utóbbi tevékenység adómentes jellegére – nem vonhatják le az általuk igénybe vett harmadik vállalkozások által nyújtott építési szolgáltatásokat terhelő hozzáadottérték‑adót, és mindezt abból a célból, hogy a verseny ne torzuljon a belső piacon.

(vö. 41–43., 46., 47. pont és a rendelkező rész 2. pontja)