A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2015. szeptember 17.(*)
„Közösségi védjegy – A COMPETITION közösségi szóvédjegy bejelentése – Feltétlen kizáró ok – Megkülönböztető képesség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja”
A T‑550/14. sz. ügyben,
a Volkswagen AG (székhelye: Wolfsburg [Németország], képviseli: U. Sander ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: M. Fischer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az OHIM első fellebbezési tanácsának 2014. május 15‑i (R 2082/2013‑1. sz. ügy), a COMPETITION szómegjelölés közösségi védjegybejelentése ügyében hozott határozata hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
tagjai: S. Frimodt Nielsen tanácselnök, F. Dehousse és A. M. Collins (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2014. július 23‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2014. október 7‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz befejezéséről való értesítést követő egy hónapos határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – az előadó bíró jelentése és a Törvényszék eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján – úgy határozott, hogy a kereset elbírálására az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita alapját képező tényállás
1 2013. április 11‑én a felperes, a Volkswagen AG, a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) alapján közösségi védjegybejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a COMPETITION szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 12., 28., 35. és 37. osztályba tartozó, az alábbi leírásnak megfelelő áruk és szolgáltatások vonatkozásában nyújtották be:
– 12. osztály: „Motoros szárazföldi járművek és alkatrészeik; motorok és hajtóművek szárazföldi járművekhez, hajtóművek szárazföldi járművekhez és alkatrészeik; tengelykapcsolók szárazföldi járművekhez; szárazföldi járművek futóművei; járműalvázak; járműkarosszériák; gumiabroncsok, tömlők gumiabroncsokhoz, gépjármű abroncsok megcsúszása ellen védő berendezések, javítókészletek belső gumiabroncstömlőkhöz, öntapadó foltozógumi abroncstömlők javításához, abroncsok járműkerekekhez, abroncsszegek, csúszásgátló láncok, hóláncok, abroncskarimák járművekhez, tömör gumiabroncsok járművek kerekeihez, járműkerekek, autó kerékagyak; lengéscsillapítók járművekhez, lengéscsillapító rugók járművekhez; fejtámaszok járműülésekhez; járműülések; visszapillantó tükrök; lopásgátló riasztók járművekhez, lopásgátló szerkezetek járművekhez; szivargyújtók gépkocsikba; járművek, gépjárművek és azok részei; autóbuszok; kamionok; lakókocsik; utánfutók és nyerges pótkocsik járművekhez, vonóhorgok járművekhez; traktorok; motorkerékpárok; mopedek; omnibuszok”;
– 28. osztály: „Kicsinyített járműmodellek, autómodellek és játékautók; összeszerelhető méretarányos modellek [játékok]; gyermekjárművek (amennyiben a 28. osztályba tartoznak), robogók (gyermekjárművek); játékkártyák; plüssállatok és egyéb plüssjátékok; játékgépek, videojátékok, hordozható játékok LCD‑kijelzővel”;
– 35. osztály: „Kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások gépjárművekkel, gépjármű alkatrészekkel és gépjármű tartozékokkal kapcsolatban; kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások a csomagküldő kereskedelem számára, gépjárművekkel, gépjármű alkatrészekkel és gépjármű tartozékokkal kapcsolatban; kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások az interneten gépjárművekkel, gépjármű alkatrészekkel és gépjármű tartozékokkal kapcsolatban; kis‑ és nagykereskedelmi szolgáltatások teleshop adások által, gépjárművekkel, gépjármű alkatrészekkel és gépjármű tartozékokkal kapcsolatban; különböző gépjárművek vagy gépjárműalkatrészek vagy különböző gépjárműtartozékok összeállítása (azok szállításának kivételével) mások részére, hogy a felhasználók könnyebben megtekinthessék és megszerezhessék ezeket a termékeket egy kiskereskedelmi árusító helyen; gépjárművek, gépjármű alkatrészek és gépjármű tartozékok vételéről és eladásáról szóló szerződések közvetítése mások számára; vállalatigazgatás és szervezési igazgatás gépjármű parkok számára mások részére.”;
– 37. osztály: „Átalakítás, javítás, karbantartási szolgáltatások, leszerelés, karbantartási szolgáltatások, (házi) ápoló szolgáltatás, tisztítás és járművek festése, motorok és mindenkori alkatrészeik, szállítóeszközök szerelése, motorok és mindenkori alkatrészeik harmadik személyek számára, segítségnyújtás elromlott járművekhez [javítás]; átépítések kivitelezése ügyfelek kívánsága szerint gépjárművek karosszériáján, futóművein és motorján (tuning), amennyiben a 37. osztályba tartoznak”.
4 2013. augusztus 26‑i határozatában az elbíráló a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja, valamint a 7. cikke (2) bekezdése alapján elutasította a lajstromozási kérelmet az érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában.
5 2013. október 25‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az elbíráló határozata ellen, amiért az elutasította a lajstromozási kérelmet az érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában.
6 2014. május 15‑i határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM eső fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést amiatt, hogy a COMPETITION megjelölés a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel az érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában. A fellebbezési tanács többek között azt állapította meg, hogy a megjelölés az áruk meghatározott kategóriájának megjelöléseként fogható fel – vagyis olyan áruk megjelöléseként, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy megfeleljenek a verseny körülményeinek, tehát szélsőséges körülményeknek –, valamint olyan szolgáltatások megjelöléseként, amelyekkel a járműveket felkészítik a versenyre.
A felek kereseti kérelmei
7 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
8 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
9 Keresetének alátámasztására a felperes a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított egyetlen jogalapra hivatkozik. A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a COMPETITION megjelölés elegendő megkülönböztető képességgel rendelkezik ahhoz, hogy az érintett áruk és szolgáltatások kereskedelmi eredetére utaló megjelölésnek minősüljön.
10 Az OHIM vitatja ezen érvelést.
11 Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre.
12 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjában említett megjelölések nem képesek betölteni a védjegy alapvető rendeltetését, nevezetesen az áru vagy szolgáltatás kereskedelmi eredetének azonosítását, lehetővé téve ily módon az adott védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás vásárlója számára, hogy valamely későbbi vásárlás alkalmával pozitív tapasztalat esetén ugyanazt válassza, illetve negatív tapasztalat esetén másikat válasszon (2009. május 20‑i CFCMCEE kontra OHIM (P@YWEB CARD és PAYWEB CARD) ítélet, T‑405/07 és T‑406/07, EBHT, EU:T:2009:164, 33. pont; 2011. január 21‑i BSH kontra OHMI (executive edition) ítélet, T‑310/08, EU:T:2011:16, 23. pont).
13 A megjelölések megkülönböztető képességét egyrészt a bejelentett áruk vagy szolgáltatások szempontjából, másrészt abból a szempontból kell értékelni, hogy azokat az érintett vásárlóközönség hogyan észleli (2010. január 21‑i Audi kontra OHIM ítélet, C‑398/08 P, EBHT, EU:C:2010:29, 34. pont; 2010. szeptember 9‑i OHIM kontra Borco‑Marken‑Import Matthiesen ítélet, C‑265/09 P, EBHT, EU:C:2010:508, 32. pont).
14 Ami a minőség jelölésére vagy az e védjegyek által jelölt termékek vásárlásának és szolgáltatások igénybevételének ösztönzésére egyébként reklámjelmondatként használt jelekből vagy adatokból álló összetett védjegyeket illeti, azok ezen használat miatt a védjegyoltalomból nem zárhatók ki (Audi kontra OHIM ítélet, fenti 13. pont, EU:C:2010:29, 35. pont; a 2012. december 11‑i Fomanu kontra OHIM (Qualität hat Zukunft) ítélet, T‑22/12, EU:T:2012:663, 15. pont).
15 Ami az ilyen védjegyek megkülönböztető képességének értékelését illeti, azokra nem alkalmazhatók szigorúbb szempontok az egyéb megjelölések tekintetében alkalmazottaknál (lásd: Audi kontra OHIM ítélet, fenti 13. pont, EU:C:2010:29, 36. pont; Qualität hat Zukunft ítélet, fenti 14. pont, EU:T:2012:663, 16. pont).
16 A Bíróság megállapította továbbá, hogy nem írható elő, hogy egy reklámjelmondat rendelkezzen „fantáziadús jelleggel” sőt „fogalmi feszültségmezővel, amelynél fogva a kifejezés meglepetést okoz, és amelyre így emlékezni lehet” annak érdekében, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja által megkívánt minimális megkülönböztető képességgel rendelkezzen (Audi kontra OHIM ítélet, fenti 13. pont, EU:C:2010:29, 39. pont; a 2004. október 21‑i OHIM kontra Erpo Möbelwerk, C‑64/02 P, EBHT, EU:C:2004:645, 31. és 32. pont).
17 Ebből az következik, hogy egy reklámjelmondatból álló védjegyet úgy kell tekinteni, mint amely nem alkalmas a megkülönböztetésre, ha azt az érintett vásárlóközönség csupán egyszerű reklámkifejezésként észlelheti. Ugyanakkor el kell ismerni az ilyen védjegy megkülönböztető képességét, ha – reklámfunkcióján túl – az érintett vásárlóközönség azonnal az érintett áruk és szolgáltatások kereskedelmi eredete megjelöléseként észlelheti (2014. június 12‑i Delphi Technologies kontra OHIM végzés, C‑448/13 P, EU:C:2014:1746, 37. pont; Qualität hat Zukunft ítélet, fenti 14. pont, EU:T:2012:663, 22. pont; 2013. június 6‑i Interroll kontra OHIM (Inspired by efficiency) ítélet, T‑126/12, EU:T:2013:303, 24. pont).
18 A fenti megállapítások fényében kell tehát megvizsgálni, hogy – a felperes állításával összhangban – a fellebbezési tanács megsértette‑e a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontját azáltal, hogy megállapította a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének hiányát.
19 Az érintett vásárlóközönséggel kapcsolatban a fellebbezési tanács először is megállapította, hogy a COMPETITION megjelölés lajstromozási kérelme által érintett áruk és szolgáltatások nem csupán az autóversenyeken részt vevő szakértő közönséget célozzák meg, hanem egy szélesebb vásárlóközönséget, amely például érdeklődik a versenyautók és a versenyautó‑alkatrészek iránt. Ez utóbbi az adott áruk vagy szolgáltatások szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztóiból álló érintett közönség. A felperes nem vitatja ezt az értékelést, amely egyébként helyes és jóváhagyandó.
20 A felperes nem vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását, amely szerint az érintett vásárlóközönség azonos az Európai Unió angol és francia nyelvű vásárlóközönségével. Ezt a megállapítást jóvá kell hagyni, és a 207/2009 rendelet 7. cikke (2) bekezdése alapján a kizáró okot az angol és francia nyelvű vásárlóközönség tekintetében kell értékelni. Mivel a szóban forgó megjelölés teljes egészében egy, az angol nyelvből származó szóból áll, azt mind az angol, mind a francia nyelvű vásárlóközönség könnyen azonosítja a „verseny” jelentésű szóval (lásd: 2011. július 7‑i Cree kontra OHIM (TRUEWHITE) ítélet, T‑208/10, EU:T:2011:340, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 Másodszor a bejelentett védjegy megkülönböztető képességével kapcsolatban a fellebbezési tanács megállapította, hogy a 12. osztályba tartozó járművek és gépjárműalkatrészek esetében az érintett vásárlóközönség a megjelölést a versenyeknek megfelelő járművek és az ezekhez tartozó alkatrészek külön kategóriája megjelöléseként ismerheti fel. Hasonlóképpen úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjegy annak a jelzéseként értelmezhető, hogy a 37. osztályba tartozó szolgáltatások a járművek versenyre történő felkészítését szolgálják. Ezen túlmenően, a 28. osztályba tartozó játékok esetében a védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel sem azon játékok tekintetében, amelyek versenyben való megmérkőzést teszik lehetővé, sem azon áruk vonatkozásában, amelyek „versenyfelszereléseket” „jelenítenek meg”. Végül a 35. osztályba tartozó szolgáltatások kapcsolatot mutatnak a 12. osztályhoz tartozó azon árukkal, amelyek tekintetében a szóban forgó megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
22 A jelen ügyben a felperes vitatja a fellebbezési tanács által megállapított kapcsolatot a verseny fogalma, valamint az érintett áruk és szolgáltatások között. A felperes szerint egy ilyen kapcsolat megállapítása bizonyos fokú erőfeszítést igényel az értelmezést illetően, és az a megjelölés jelentésének határán van. A megjelölés – mivel nem rendelkezik sem leíró, sem tisztán dicsérő jelleggel – megfelelő megkülönböztető képességgel rendelkezik ahhoz, hogy közösségi védjegyként szolgáljon.
23 Megjegyzendő, hogy a vitatott megjelölés egyetlen szóból áll, amelyet a hétköznapi értelemben az angol és a francia nyelvben mind „gazdasági verseny”, mind „verseny” jelentéssel használnak. A felperes osztja ezt a megállapítást a keresetlevelében.
24 Megjegyzendő továbbá, hogy a „verseny” kifejezés hétköznapi kifejezésnek minősül, és – amint azt a felperes is elismeri – az érintett fogyasztók által „számos kontextusban” ismert. Ez a kifejezés egyértelműen olyan árukat vagy szolgáltatásokat jelöl, amelyek a versenyt szolgálják, és amelyek ennek következtében kiváló minőségűek. A „verseny” kifejezésnek tehát reklámtermészetű, dicsérő jellege van, amelynek az a rendeltetése, hogy kiemelje azon termékek vagy szolgáltatások pozitív tulajdonságait, amelyek bemutatására használják (lásd: 2004. június 30‑i Norma Lebensmittelfilialbetrieb kontra OHIM (Mehr für Ihr Geld) ítélet, T‑281/02, EBHT, EU:T:2004:198, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A kifejezést tehát az érintett vásárlóközönség azonnal reklámtermészetű, dicsérő kifejezésként fogja észlelni, minthogy a kifejezés azt jelzi, hogy az érintett áruk és szolgáltatások a fogyasztók számára magasabb minőséget képviselnek a versenyző árukhoz és szolgáltatásokhoz képest (lásd e tekintetben: 2003. július 3‑i Best Buy Concepts kontra OHIM (BEST BUY) ítélet, T‑122/01, EBHT, EU:T:2003:183, 29. pont).
25 A 12. osztályba tartozó „motoros szárazföldi járművek; járművek; gépjárművek; autóbuszok; kamionok; lakókocsik; traktorok; motorkerékpárok; mopedek; omnibuszok” vonatkozásában azt kell megállapítani, hogy a COMPETITION megjelölés olyan dicsérő üzenetet közvetít, amelynek a célja kihangsúlyozni ezen áruk pozitív jellemzőit – így különösen a teljesítményüket, robusztusabb jellegüket –, amelyek elengedhetetlenek a verseny során, és így azt a tényt is, hogy az áruk alkalmasak arra, hogy azokat szélsőséges körülmények között használják. Amint azt a fellebbezési tanács jogosan megállapította a megtámadott határozat 11. pontjában, a versenyre szánt járművek, így például a versenyautók, gyorsabbak és megbízhatóbbak, mint a többi jármű. A bejelentett védjegy ráadásul nem tartalmaz semmilyen olyan elemet, amely a nyilvánvalóan reklámtermészetű jelentésén túlmenően lehetővé tenné az érintett vásárlóközönség számára, hogy könnyen és közvetlenül megjegyezze olyan védjegyként, amely a járműveket gyártó vállalkozást jelzi.
26 Ellentétben a felperes állításaival, a bejelentett védjegyet képező kifejezés nem kétértelmű, és nincs semmiféle olyan mélyebb jelentéstartalma, amelyek megakadályoznák az érintett vásárlóközönséget abban, hogy azt közvetlen kapcsolatba hozza ezen árukkal (lásd: 2015. január 29‑i Blackrock kontra OHIM (INVESTING FOR A NEW WORLD) ítélet, T‑59/14, EU:T:2015:56, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A felperes tévesen állítja azt, hogy egy ilyen kapcsolat csak abban az esetben állapítható meg, ha az érintett járműveket egyúttal versenyeken is használni lehet. Ráadásul nincs jelentősége annak, hogy – miként azt a felperes előadja – a „verseny” kifejezést a gépjárműiparon kívüli kontextusban is használják, így például a versenyjog esetében, minthogy a megkülönböztető képesség fennállását azon áruk vonatkozásában kell értékelni, amelyek tekintetében a védjegyet bejelentették (lásd: a fenti 13. pont).
27 Másrészt a felperes azon érve, miszerint a „verseny” kifejezés – ellentétben a Turbo, ABS vagy a 4x4 megjelölésekkel – nem alkalmas a motoros szárazföldi járművek vagy azok lényeges jellemzőinek közvetlen leírására, nem állja meg a helyét amiatt, hogy a megtámadott határozat a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontján, és nem a 7. cikke (1) bekezdése c) pontján alapul. Ebben az összefüggésben a felperes nem hivatkozhat eredményesen a 2008. december 2‑i Ford Motor kontra OHIM (FUN) ítéletre (T‑67/07, EBHT, EU:T:2008:542), minthogy az ezen ítélet alapját képező ügyben a szóban forgó megjelölés megkülönböztető képességének a fellebbezési tanács által elvégzett vizsgálata teljes egészében a hivatkozott rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontja értelmében vett leíró jellegének téves elemzésén alapult (a fent hivatkozott FUN‑ítélet, EU:T:2008:542, 53. és 54. pont).
28 Elismerve bár, hogy a „verseny” kifejezés különleges jelentést közvetíthet a járművekkel kapcsolatban, a felperes arra hivatkozik, hogy e kifejezést az érintett vásárlóközönség nem „kizárólag” az áruk és szolgáltatások típusára vagy eredetére vonatkozó információként észleli. A felperes szerint a bejelentett védjegy információtartalma az érintett árukkal kapcsolatban nem annyira világos és nyilvánvaló, hogy így a védjegy egyúttal eredetmegjelölésként is szolgálhat az érintett vásárlóközönség számára. Meg kell állapítani, hogy a felperes nem tudta bizonyítani a fantáziadús, meglepő vagy váratlan jelleg fennállását, amely az érintett vásárlóközösség szempontjából a bejelentett védjegynek olyan megkülönböztető képességet kölcsönözne, amely megdönthetné a fenti 25. pontban szereplő következtetést.
29 A 12. osztályba tartozó járműalkatrészek és tartozékok, azaz „[motoros szárazföldi járművek] alkatrészei; motorok és hajtóművek szárazföldi járművekhez, hajtóművek szárazföldi járművekhez és alkatrészeik; tengelykapcsolók szárazföldi járművekhez; szárazföldi járművek futóművei; járműalvázak; járműkarosszériák; gumiabroncsok, tömlők gumiabroncsokhoz, gépjármű abroncsok megcsúszása ellen védő berendezések, javítókészletek belső gumiabroncstömlőkhöz, öntapadó foltozógumi abroncstömlők javításához, abroncsok járműkerekekhez, abroncsszegek, csúszásgátló láncok, hóláncok, abroncskarimák járművekhez, tömör gumiabroncsok járművek kerekeihez, járműkerekek, autó kerékagyak; lengéscsillapítók járművekhez, lengéscsillapító rugók járművekhez; fejtámaszok járműülésekhez; járműülések; visszapillantó tükrök; lopásgátló riasztók járművekhez, lopásgátló szerkezetek járművekhez; szivargyújtók gépkocsikba; alkatrészek [járművekhez, gépjárművekhez]; utánfutók és nyerges pótkocsik járművekhez, vonóhorgok járművekhez” vonatkozásában meg kell állapítani, amint az a megtámadott határozat 17. pontjában jogosan kifejtésre került, hogy a COMPETITION megjelölés általános reklámüzenetet közvetít azáltal, hogy jelzése alapján az érintett áruk alkalmasak a versenykörülmények közötti, illetve versenyek során történő használatra, és ezáltal jobb minőségűek vagy robusztusabb jellegűek, mint a hagyományos áruk. Így például a motorsportban olyan abroncsokat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a versenyzők a lehető legjobb futamidőket tudják teljesíteni a kvalifikációs körökben (lásd analógia útján: 2011. december 13‑i Goodyear Dunlop Tyres UK kontra OHM – Sportfive (QUALIFIER) ítélet, T‑424/09, EU:T:2011:735, 44. pont). Ennek következtében a védjegy pusztán egy dicsérő megjelölésnek minősül az érintett áruk tekintetében.
30 E tekintetben meg kell állapítani, hogy általában az érintett fogyasztók érdeklődnek az iránt, hogy az ilyen típusú áruk műszakilag mennyire kompatibilisek a saját járművükkel (lásd analógia útján: 2013. április 23‑i Apollo Tyres kontra OHIM – Endurance Technologies (ENDURACE) ítélet, T‑109/11, EU:T:2013:211, 54. pont). Világos és közvetlen összefüggés létezik tehát az érintett áruk és a 12. osztályba tartozó azon járművek között, amelyek tekintetében a COMPETITION megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető képességgel; ennek következtében a megjelölés ezek tekintetében sem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
31 A 37. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában (lásd: a fenti 3. pont), a fellebbezési tanács szerint a bejelentett védjegy csupán azt jelzi, hogy e szolgáltatások a járművek versenyre történő felkészítését szolgálják, és ennek következtében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel e szolgáltatások tekintetében. A felperes vitatja e megállapítást, fenntartva, hogy a „verseny” kifejezés semmilyen logikus kapcsolatban nem áll az említett szolgáltatásokkal, és hogy a fellebbezési tanács értelmezése meghaladja a védjegy szemantikai tartalmának a határait. A felperes szerint ugyanis a 37. osztályba tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatban egyrészt a bejelentett védjegy az érintett vásárlóközönséget nem emlékezteti „automatikusan” az autóversenyekre és a rallyversenyekre; másrészt e vásárlóközönség nem abból az elvből indul ki, hogy például a gumiabroncs lecserélése ilyen versenyre készíti fel a járművét.
32 Ezek az érvek, tekintettel a „verseny” kifejezés jelentésére, és annak az érintett vásárlóközönség általi felfogására, nem meggyőzőek. E szolgáltatások összessége ugyanis nyilvánvaló összefüggést mutat a 12. osztályba tartozó vitatott árukkal, amelyek esetében a megjelölés megkülönböztető képességének hiánya került megállapításra. A Törvényszék korábban már megállapította, hogy a 37. osztályba tartozó járműjavítási, ‑karbantartási és ‑felülvizsgálati szolgáltatások a 12. osztályba tartozó járművek kiegészítő vagy járulékos szolgáltatásainak is minősülhetnek, minthogy ezeket gyakran ugyanazon vállalkozások nyújtják, amelyek a gépjárművek árusításával is foglalkoznak (2006. január 26‑i Volkswagen kontra OHIM – Nacional Motor (Variant) ítélet, T‑317/03, EU:T:2006:27, 44. pont). Az érintett vásárlóközönség tehát e megjelölést a 37. osztályba tartozó szolgáltatások, így különösen a járművek, motorok és megfelelő alkatrészeik karbantartása esetében dicsérő kifejezésként értelmezné amiatt, hogy e szolgáltatások célja a járművek a verseny szempontjából sikeresebbé vagy jobban teljesítővé tétele. A „verseny” kifejezés jelentése, amelyet a felperes nem vitatott (lásd: fenti 23. pont), közvetlenül és nyilvánvalóan a megfogalmazásából adódik, és értelmezése nem igényel semmilyen erőfeszítést az érintett vásárlóközönség részéről.
33 A 35. osztályba tartozó nagy‑ és kiskereskedelmi szolgáltatásokkal (lásd: a fenti 3. pont) kapcsolatban a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában megállapította, hogy e szolgáltatások nyilvánvaló kapcsolatban állnak a 12. osztályhoz tartozó azon árukkal, amelyek tekintetében a COMPETITION megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A felperes vitatja ezt a megállapítást arra hivatkozással, hogy mivel a fellebbezési tanács rosszul ítélte meg a megkülönböztető képesség meglétét a 12. osztályba tartozó áruk vonatkozásában, a hivatkozott szolgáltatásokat érintő megállapítások is tévesek. Meg kell jegyezni, hogy a felperes nem vitatja a fellebbezési tanács által megállapított, a 12. osztályba tartozó áruk és a 35. osztályba tartozó szolgáltatások – ideértve az utóbbi osztályba tartozó „különböző gépjárművek vagy gépjárműalkatrészek, vagy különböző gépjárműtartozékok összeállítása (azok szállításának kivételével) mások részére, hogy a felhasználók könnyebben megtekinthessék és megszerezhessék ezeket a termékeket egy kiskereskedelmi árusító helyen; gépjárművek, gépjárműalkatrészek és gépjárműtartozékok vételéről és eladásáról szóló szerződések közvetítése mások számára; vállalatigazgatás és szervezési igazgatás gépjárműparkok számára mások részére” megnevezésű szolgáltatások – között fennálló kapcsolat létezését. Minthogy a Törvényszék valamennyi ezen áru tekintetében megállapította a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének hiányát, azt kell megállapítani, hogy a megjelölés nyilvánvaló jelentésével az áruk megvásárlásának eldöntésekor szembesülő érintett vásárlóközönség számára a kifejezés ezen áruk értékesítési tevékenysége vonatkozásában sem megkülönböztető jellegű, történjen ez akár kis‑ vagy nagykereskedelmi, vagy internetes értékesítés keretében.
34 A 28. osztályba tartozó árukkal (lásd: a fenti 3. pont) kapcsolatban a fellebbezési tanács megkülönböztette egyrészt azokat a játékszereket, amelyek lehetővé teszik a versenyben való megmérkőzést, így például a kártyajátékokat és a videojátékokat, másrészt a többi árut, amely „versenyfelszereléseket jelenít meg”. A fellebbezési tanács álláspontja szerint a bejelentett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel ezen áruk egyike vonatkozásában sem. A felperes nem terjesztett elő olyan érvet, amely alkalmas lett volna a fellebbezési tanács ezen következtetésének megtámadására az első árukategória vonatkozásában.
35 A második árukategóriával kapcsolatban a felperes lényegében csupán arra hivatkozott, hogy minthogy a fellebbezési tanács rosszul ítélte meg a megkülönböztető képesség fennállását a 12. osztályba tartozó áruk tekintetében, megállapítása ezen áruk viszonylatában szintén téves. Meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja a fellebbezési tanács által a két áruosztály között megállapított kapcsolat fennállását. Minthogy a Törvényszék megállapította a vitatott megjelölés megkülönböztető képességének hiányát a 12. osztályba tartozó áruk összessége tekintetében, nem lehet elfogadni a felperes érvelését a 28. osztályba tartozó áruk vonatkozásában. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjegy hasonló reklámüzenetet közvetít a 28. osztályba tartozó áruk összessége tekintetében (lásd: a fenti 25. pont), aminek következtében azt nem lehet az áruk kereskedelmi eredetének megjelöléseként értelmezni.
36 A fentiekből következik, hogy a bejelentett védjegy nem teszi lehetővé az érintett vásárlóközönség részére sem az érintett áruk és szolgáltatások eredetének beazonosítását, sem azok megkülönböztetését más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól; ennélfogva nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Következtetésképpen e megjelölés nem teszi lehetővé az érintett vásárlóközönség számára az áruk és szolgáltatások eredetének beazonosítását. E körülmények között a felperes nem hivatkozhat megalapozottan a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére.
37 E következtetést nem teszi kétségessé a felperes többi érve.
38 Először is a felperes azt állítja, hogy a gépjárműiparban az érintett vásárlóközönség hozzászokott az olyan védjegyekhez és származtatott védjegyekhez, amelyek többé‑kevésbé reklámjelleggel rendelkeznek. A felperes szerint tehát a fogyasztók a COMPETITION megjelölést minden probléma nélkül az érintett áruk és szolgáltatások összességének eredetének megjelöléseként, és ezáltal megkülönböztető képességgel rendelkező védjegyként észlelik.
39 Meg kell állapítani, hogy ez az érv közvetlen ellentmondásban van a keresetlevél 16. pontjában előadott érvvel, amelyben a felperes azt állítja, hogy a „verseny” kifejezés nem rendelkezik semmiféle dicsérő jelleggel. Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy a felperes nem vitatja sem a bejelentett védjegy fellebbezési tanács által figyelembe vett jelentését, sem ez utóbbinak az érintett vásárlóközönség beazonosításával és figyelmének szintjével kapcsolatos következtetéseit. Meg kell állapítani, hogy a fent előadott következtetések alapján a COMPETITION megjelölés még reklámkifejezésként sem eléggé eredeti vagy hangsúlyos ahhoz, hogy az érintett vásárlóközönség részéről akár csak minimális erőfeszítésre is szükség lenne az értelmezéséhez, átgondolásához vagy elemzéséhez, hiszen azt e közönség kezdettől fogva az érintett árukhoz és szolgáltatásokhoz fogja társítani gondolatban. A fenti 23. pontban a megjelölés jelentésével kapcsolatban kifejtettekkel összhangban ugyanis a megjelölés által e közönség felé közvetített üzenet pusztán reklámjellegű. Célja, hogy kihangsúlyozza a versenykörülményeknek megfelelőként feltüntetett áruk és szolgáltatások pozitív tulajdonságait. Másfelől meg kell jegyezni, hogy mivel az érintett vásárlóközönség kevés figyelmet fordít az olyan megjelölésre, amely nem biztosít számára megfelelő információt a megvásárolni szándékozott áru származására vagy rendeltetésére vonatkozóan, hanem csupán reklámjellegű és absztrakt információt nyújt, nem fog időt tölteni sem azzal, hogy felkutassa az adott kifejezés különböző lehetséges szerepeit, sem azzal, hogy azt mint védjegyet memorizálja (lásd: Qualität hat Zukunft ítélet, fenti 14. pont, EU:T:2012:663, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva a felperesnek az ugyanazon tevékenységi ágazatban használt többi védjeggyel kapcsolatos érveit el kell utasítani.
40 Ugyanez vonatkozik a felperes azon állítására, miszerint a fellebbezési tanács lényegében nem zárta ki szinte teljes bizonyossággal azt, hogy az érintett vásárlóközönség a bejelentett védjegyet úgy észlelheti, mint amely a megkívánt megkülönböztető képességgel rendelkezik. Meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjegy esetében semmilyen megkülönböztető képességet nem lehet megállapítani, ezért a fellebbezési tanács nem alkalmazta túl szigorúan a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjában meghatározott kritériumot, amikor elutasította az elé terjesztett fellebbezést.
41 Másodszor, a felperes azon érvével kapcsolatban, amely szerint a saját lajstromozási gyakorlatára tekintettel a fellebbezési tanácsnak azt kellett volna megállapítania, hogy a bejelentett védjegy megkülönböztető képességgel rendelkezik, fel kell hívni a figyelmet, hogy az OHIM köteles a hatáskörét az uniós jog általános elveivel – így az egyenlő bánásmód elvével és a gondos ügyintézés elvével – összhangban gyakorolni (lásd: 2011. március 10‑i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítélet, C‑51/10 P, EBHT, EU:C:2011:139, 73. pont).
42 E két utóbbi elvre tekintettel az OHIM a közösségi védjegybejelentés vizsgálata keretében köteles figyelembe venni a hasonló kérelmekre vonatkozóan már meghozott határozatokat, és különösen figyelmesen kell megvizsgálnia azt a kérdést, hogy ugyanúgy kell‑e határoznia, vagy sem (lásd: Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítélet, fenti 41. pont, EU:C:2011:139, 74. pont).
43 Ebben a helyzetben az egyenlő bánásmód elvét és a gondos ügyintézés elvét össze kell egyeztetni a jogszerűség tiszteletben tartásával (lásd: Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítélet, fenti 41. pont, EU:C:2011:139, 75. pont).
44 Következésképpen valamely megjelölés védjegyként való lajstromozását kérő személy előnyök szerzése végett nem hivatkozhat a más javára esetlegesen elkövetett jogsértésre azonos határozat meghozatala érdekében (lásd: Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítélet, fenti 41. pont, EU:C:2011:139, 76. pont).
45 Végül a jogbiztonságon, közelebbről a megfelelő ügyintézésen alapuló indokok miatt a védjegybejelentések vizsgálatának a védjegyek indokolatlan lajstromozásának megakadályozása érdekében szigorúnak és teljes körűnek kell lennie. Ezt a vizsgálatot minden egyes konkrét esetben el kell végezni. Ugyanis valamely megjelölés védjegyként való lajstromozása az adott eset ténybeli körülményei keretében alkalmazandó olyan sajátos szempontoktól függ, amelyek annak ellenőrzésére szolgálnak, hogy a szóban forgó megjelölésre nem vonatkozik‑e valamely kizáró ok (lásd: Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítélet, fenti 41. pont, EU:C:2011:139, 77. pont).
46 A jelen ügyben, ellentétben az egyes korábbi védjegybejelentések eseteivel, bebizonyosodott, hogy a jelen védjegybejelentés a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésében említett egyik kizáró okba ütközött.
47 E körülmények között, figyelemmel a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének hiányára, a felperes nem hivatkozhat sikeresen az OHIM korábbi határozataira, amint azt a fellebbezési tanács jogosan megállapította a megtámadott határozat 24. pontjában.
48 Harmadszor, nem szükséges megvizsgálni azt az érvet, amely szerint a bejelentett védjegy lényegében nem rendelkezik leíró jelleggel és nem sérti a rendelkezésre állás követelményét. Tekintettel arra, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatot nem a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjában szereplő feltétlen kizáró okra alapította, és a felperes kizárólag e határozat hatályon kívül helyezését kéri, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása az említett rendelet 65. cikke értelmében nem képezi a jelen jogvita tárgyát, és ebből következően arra nem vonatkozik a jogszerűség felülvizsgálata, amelyet az uniós bíróságnak a jelen ügyben el kell végeznie (lásd: P@YWEB CARD és PAYWEB CARD ítélet, fenti 12. pont, EU:T:2009:164, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Mindenesetre az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a vitatott megjelölés már abban az esetben sem lajstromozható közösségi védjegyként, ha a feltétlen kizáró okoknak akár csak az egyike fennáll (lásd: 2006. március 16‑i Telefon & Buch kontra OHIM – Herold Business Data (WEISSE SEITEN) ítélet, T‑322/03, EBHT, EU:T:2006:87, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 A fentiek egészére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
51 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A Volkswagen AG‑t kötelezi a költségek viselésére.
S. Frimodt Nielsen | F. Dehousse | A. M. Collins |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. szeptember 17‑i nyilvános ülésen.
Aláírások