A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (második tanács)
2015. október 6.(*)
„Közösségi védjegy – Az engineering for a better world közösségi szóvédjegy bejelentése – Pusztán megerősítő határozat – A megerősített határozat jogerős jellege – Hivatalból való figyelembevétel – Elfogadhatatlanság”
A T‑545/14. sz. ügyben,
a GEA Group AG (székhelye: Düsseldorf [Németország)], képviseli: J. Schneiders ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli kezdetben: A. Pohlmann, később: S. Hanne, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának 2014. június 2‑án az engineering for a better world szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására irányuló kérelemmel kapcsolatban hozott határozata (R 303/2014‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök, S. Gervasoni (előadó) és L. Madise bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2014. július 18‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 26‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a Törvényszék által a felekhez intézett írásbeli kérdésre,
tekintettel a felek által a Törvényszék Hivatalához 2015. június 1‑jén benyújtott észrevételekre,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
Az első lajstromozási kérelemről
1 2011. szeptember 6‑án a felperes, a GEA Group AG, a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) alapján kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) az engineering for a better world szóvédjegynek a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 6., 7., 9., 11., 35., 37., 39., 41. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében történő lajstromozása iránt.
2 2012. március 20‑i határozatában az OHIM elbírálója a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése alapján megtagadta a bejelentett védjegy lajstromozását.
3 2012. május 15‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz.
4 2013. május 21‑én hozott határozatával (a továbbiakban: a fellebbezési tanács első határozata) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa azzal az indoklással utasította el a fellebbezést, hogy a bejelentett védjegy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
5 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 2‑án benyújtott beadványával keresetet nyújtott be a fellebbezési tanács első határozatával szemben, amelyet elkésettség miatt a 2015. január 22‑i GEA Group kontra OHIM (engineering for a better world) végzés (T‑488/13, EBHT, EU:T:2015:64) elutasított.
A második lajstromozási kérelemről
6 2013. augusztus 1‑jén a felperes az első lajstromozási kérelemmel minden tekintetben megegyező második lajstromozási kérelmet nyújtott be az OHIM‑hoz.
7 2013. december 20‑i határozatában az OHIM elbírálója a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése alapján megtagadta a bejelentett védjegy lajstromozását.
8 2014. január 23‑án a felperes fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben.
9 2014. június 2‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. „Meglepetten” állapította meg, hogy a második lajstromozási kérelem azonos az elsővel, többek között azonos árukra vonatkozó árujegyzéket tartalmaz (a megtámadott határozat 13. pontja). Ezen okból és a lényeget illetően teljes körűen a fellebbezési tanács első határozatának indokolására hivatkozott (a megtámadott határozat 17. pontja) azzal, hogy megismételte az említett határozat „döntő” indokait (a megtámadott határozat 18–21. pontja).
A felek kérelmei
10 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
11 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
12 A Törvényszék eljárási szabályzatának 129. cikke alapján a Törvényszék hivatalból, az előadó bíró javaslatára, a felperes és az alperes meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat arról, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e.
13 A jelen ügyben, az ügy irataira és különösen a feleknek a Törvényszék által a jelen kereset elfogadhatósága tárgyában feltett kérdésre adott válaszára tekintettel, a Törvényszék az említett cikk alkalmazásával úgy dönt, hogy az eljárás folytatása nélkül indokolt végzéssel határoz, még ha az egyik fél tárgyalás tartását is kérte.
14 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset elfogadhatóságának feltételei eljárásgátló jellegűek, és azokat az uniós bíróság adott esetben hivatalból vizsgálni köteles (lásd: 1990. július 10‑i Automec kontra Bizottság ítélet, T‑64/89, EBHT, EU:T:1990:42, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. február 8‑i Paroc kontra OHIM [INSULATE FOR LIFE] ítélet, T‑157/08, EBHT, EU:T:2011:33, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
15 Egyébiránt szintén állandó ítélkezési gyakorlat szerint a korábbi, jogerőssé vált határozatot pusztán megerősítő határozat nem megtámadható aktus. Annak érdekében ugyanis, hogy a megerősített határozattal szembeni kereset benyújtásának határideje ne nyíljon meg újra, az ilyen megerősítő határozattal szemben benyújtott keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani (2004. december 7‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság végzés, C‑521/03 P, EU:C:2004:778, 41. pont; 1998. szeptember 16‑i Waterleiding Maatschappij kontra Bizottság ítélet, T‑188/95, EBHT, EU:T:1998:217, 108. pont; INSULATE FOR LIFE ítélet, fenti 14. pont, EU:T:2011:33, 29. pont; lásd még ebben az értelemben: 1989. május 11‑i Maurissen és Union syndicale kontra Számvevőszék ítélet, 193/87 és 194/87, EU:C:1989:185, 26. pont).
16 Egy határozat akkor minősül egy korábbi határozat puszta megerősítésének, ha nem tartalmaz semmiféle új elemet a korábbi aktushoz képest, és nem előzi meg e korábbi határozat címzettjének helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálat (lásd: Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság végzés, fenti 15. pont, EU:C:2004:778, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 1998. május 4‑i BEUC kontra Bizottság végzés, T‑84/97, EBHT, EU:T:1998:81, 52. pont; INSULATE FOR LIFE ítélet, fenti 14. pont, EU:T:2011:33, 30. pont).
17 E tekintetben rá kell mutatni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben a megtámadott aktus olyan kérelemre képez választ, amelyben új és lényeges tényekre hivatkoznak, és amellyel azt kérik, hogy a közigazgatási szerv vizsgálja felül a korábbi, jogerőssé vált határozatát, e jogi aktus nem tekinthető pusztán megerősítő jellegűnek, mivel e tényeket bírálja el, és ezért új elemet tartalmaz a korábbi határozathoz képest. Új és lényeges tények felmerülése ugyanis indokolhatja a jogerőssé vált korábbi határozat felülvizsgálatára irányuló kérelem előterjesztését. Ezzel szemben, ha a felülvizsgálati kérelem nem új és lényeges tényeken alapult, a kért felülvizsgálatot megtagadó határozat elleni keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani (lásd: 2014. július 4‑i Uspaskich kontra Parlament végzés, T‑84/12, EU:T:2014:642, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18 Először is azt kell meghatározni, hogy a megtámadott határozat a fellebbezési tanács első határozata puszta megerősítésének tekinthető‑e, és ha igen, milyen mértékben, aminek előzetes feltétele az említett határozatokhoz vezető jogvitákra vonatkozó adatok azonosítása.
19 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a jelen jogvita tárgya a fellebbezési tanács első határozatának tárgyához hasonlóan az engineering for a better world szómegjelölésnek a Nizzai megállapodás szerinti 6., 7., 9., 11., 35., 37., 39., 41. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában közösségi védjegyként történő lajstromozására irányul. Ezenkívül a fellebbezési tanács első határozatában, úgy is mint a megtámadott határozatban a lajstromozási kérelmek a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján kerültek elutasításra. Hozzá kell tenni, hogy a megtámadott határozat e lajstromozást kizáró ok elemzése keretében egyáltalán nem tartalmaz új elemet, és azt nem előzte meg a bejelentett védjegynek a felperes által kért felülvizsgálata.
20 A fellebbezési tanács ugyanis a megtámadott határozat 14. pontjában megállapította, hogy a felperes megismételte ugyanazon érveket, amelyeket a fellebbezési tanács első határozata már elutasított, és ezért utalt teljes körűen a fellebbezési tanács első határozatának indokolására az utóbbi határozat „döntő” indokainak megismétlésével (a megtámadott határozat 17–21. pontja).
21 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 15. pontjában kétségtelenül rámutatott, hogy a felperes a megtámadott határozatot eredményező fellebbezésében első ízben hivatkozott a „for a better world” kifejezéseket tartalmazó, lajstromozott közösségi védjegyekre. Mindazonáltal, még annak feltételezése esetén is, hogy e lajstromozott védjegyek új tényeknek minősülhetnek, nem azért, mert a fellebbezési tanács első határozatánál későbbiek, hanem mert azokat nem vették figyelembe az említett határozat meghozatala során, jóllehet azok már fennálltak (lásd: 2014. november 13‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑481/11, EBHT, EU:T:2014:945, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), annak ellenére, amit a felperes a Törvényszék kérdésére adott válaszban lényegében állít, nem minősülhetnek lényeges tényeknek.
22 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely tény lényeges, ha alkalmas arra, hogy jelentős mértékben módosítsa a korábbi jogi aktus szerzői által figyelembe vett jogi helyzetet, azaz különösen oly módon, hogy jelentős mértékben módosítja a korábbi aktus esetében alkalmazott feltételeket. Ez a helyzet azon elem esetében, amely kétségeket ébreszt az említett aktusban elfogadott megoldás megalapozottságát illetően (lásd: Spanyolország kontra Bizottság ítélet, fenti 21. pont, EU:T:2014:945, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Márpedig, még ha az OHIM határozathozatali gyakorlatának az OHIMN általi figyelembevételével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat a 2011. március 10‑i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítéletet (C‑51/10 P, EBHT, EU:C:2011:139, 73–77. pont) követően pontosításra is került, az állandó ítélkezési gyakorlat továbbra is úgy tartja, hogy a valamely lajstromozást kizáró ok fennállásával kapcsolatos értékelés nem kérdőjelezhető meg azon egyedüli okból, hogy a fellebbezési tanács egy adott esetben nem követte az OHIM határozathozatali gyakorlatát (lásd ebben az értelemben: 2013. december 12‑i Getty Images [US] kontra OHIM végzés, C‑70/13 P, EU:C:2013:875, 41–48. pont; 2014. október 16‑i Larrañaga Otaño kontra OHIM [GRAPHENE] ítélet, T‑459/13, EU:T:2014:892, 35–39. pont; 2014. december 12‑i Wilo kontra OHIM [Pioneering for You] ítélet, T‑601/13, EU:T:2014:1067, 42. és 43. pont). Ezen ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a lajstromozási kérelem vizsgálatát minden egyes konkrét esetben el kell végezni, mivel valamely megjelölés védjegyként történő lajstromozása az adott eset ténybeli körülményeinek keretében alkalmazandó olyan különös kritériumoktól függ, amelyek célja annak vizsgálata, hogy a szóban forgó megjelölésre nem vonatkozik‑e a 207/2009 rendeletben szereplő valamely kizáró ok.
24 A jelen ügyben a felperes lényegében a „for a better world” kifejezéseket tartalmazó korábbi lajtromozott védjegyek felsorolására szorítkozott, noha a fellebbezési tanács első határozatában a többek között, de nem kizárólagosan a „for a better world” kifejezéseket magában foglaló bejelentett védjegy konkrét és teljes körű elemzéséből arra következtetett, hogy e védjegy lajstromozása feltétlen kizáró okba ütközik. Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács nem volt köteles a lajstromozási kérelmet az OHIM határozathozatali gyakorlatára tekintettel felülvizsgálni (lásd ebben az értelemben: INSULATE FOR LIFE ítélet, fenti 14. pont, EU:T:2011:33, 39. pont).
25 E gyakorlat egyébiránt nem eredményezett ilyen felülvizsgálatot. A fellebbezési tanács ugyanis a hivatkozott lajstromozott védjegyek relevanciája hiányának megállapítására szorítkozott az első határozatának létezésére figyelemmel, mely utóbbival már megtagadta a bejelentett védjegy lajstromozását (a megtámadott határozat 15. pontja). Ezenkívül, jóllehet a megtámadott határozat 15. pontjában adott válasz a korábbi lajstromozott védjegyekre vonatkozó állításokra adott érdemi válasznak minősülhet, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az érdemi válasz – erre irányuló kötelezettség hiányában – nem vezethet a korábbi határozat felülvizsgálatához (lásd ebben az értelemben: 2004. április 29‑i SGL Carbon kontra Bizottság végzés, T‑308/02, EBHT, EU:T:2004:119, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Egyébiránt az azon intézkedések felülvizsgálatának kötelezettségével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból, amelyek a meghozataluk alapját képező ténybeli és jogi körülmények további fennállásától függnek, nem vonható le az a következtetés, hogy a jelen ügyben a fellebbezési tanácsnak fennáll a bejelentett védjegy és a fellebbezési tanács első határozatának felülvizsgálatára irányuló kötelezettsége. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint egyrészről az olyan intézkedés, amely a meghozatalának alapját képező ténybeli és jogi körülmények további fennállásának függvénye, felülvizsgálati kérelem tárgyát kell hogy képezze annak ellenőrzése céljából, hogy fenntartása továbbra is indokolt‑e, másrészről pedig az annak ellenőrzésére irányuló, új vizsgálat, hogy a korábban elfogadott intézkedés továbbra is igazolt‑e az időközben felmerülő jogi és ténybeli helyzet változása viszonylatában, olyan jogi aktus elfogadásához vezet, amely nem a korábbi jogi aktus puszta megerősítése, hanem megtámadható jogi aktusnak minősül (lásd: Spanyolország kontra Bizottság ítélet, fenti 21. pont, EU:T:2014:945, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Márpedig, noha igaz, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikkében kimondott lajstromozást kizáró okok csak addig alkalmazhatók, amíg az említett rendelkezésben rögzített feltételek teljesülnek, ahogyan azt az OHIM a Törvényszék kérdésére adott válaszában, különösen a használat révén megszerzett megkülönböztető képességre hivatkozva lényegében állítja, egyrészről ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a szóban forgó felülvizsgálati kötelezettség feltétele a releváns jogi vagy ténybeli helyzet megváltozása, ami a jelen ügyben nem valósul meg, mivel a felperes által a fellebbezési tanács előtt hivatkozott, lajstromozott védjegyek nem későbbiek az említett tanács első határozatánál (lásd a fenti 21. pontot). Másrészről a védjegy‑bejelentési kérelmet illetően, amelyet a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemtől eltérően (e hozzáférés iránti kérelmek indokolási kötelezettsége hiányának az intézmények felülvizsgálati kötelezettségét érintő következményeiről lásd: 2010. január 26‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, C‑362/08 P, EBHT, EU:C:2010:40, 56. és 57. pont) az alkalmazandó rendelkezések (a 207/2009 rendelet 26. cikke és különösen a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, módosított 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet [HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.]) 1. szabálya) értelmében indokolni és dokumentálni kell, a felülvizsgálati kötelezettséget csak az érintett félnek a szóban forgó jogi vagy ténybeli helyzet változására vonatkozó állítása eredményezheti, amire a jelen ügyben a felperes nem hivatkozott (lásd a fenti 21. pontot). Ezenkívül, amennyiben el kellene ismerni, hogy az erre irányuló bármely kérelem alapján felülvizsgálati kötelezettség áll fenn, az eljárással való visszaélés elkövetésének lehetőségére ösztönözne. Márpedig az ítélkezési gyakorlat állandó jelleggel elutasítja azon eljárással való visszaéléseket, amelyek abban állnak, hogy annak érdekében nyújtanak be kérelmet, hogy az arra adott válasz megtámadható legyen (lásd ebben az értelemben: 2002. április 18‑i IPSO és USE kontra EKB végzés, T‑238/00, EBHT, EU:T:2002:102, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Végül a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 17. pontjában szereplő azon megállapítása, amely szerint az elbírálónak a második lajstromozási kérelemmel kapcsolatos határozata nem pusztán az elbírálónak az első lajstromozási kérelemmel kapcsolatban hozott határozatát erősíti meg, a jelen elemzés keretében nem releváns, mely utóbbi a megtámadott határozat jogerős jellegére vagy annak hiányára vonatkozik.
29 A fentiek összességéből következik, hogy a megtámadott határozat megerősíti a fellebbezési tanács első határozatát.
30 Másodszor rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat egy jogerőssé vált határozatot erősít meg.
31 A fellebbezési tanács első határozata ugyanis a jelen kereset benyújtásának időpontjában jogerőssé vált, mivel nem nyújtottak be vele szemben keresetet a 207/2009 rendelet 65. cikkének (5) bekezdésében meghatározott két hónapos határidőn belül, ahogyan az a fenti 5. pontban hivatkozott, fellebbezéssel meg nem támadott engineering for a better world végzésből (EU:T:2015:64, 23. és 24. pont) kitűnik.
32 A fellebbezési tanács első határozatának e jogerős jellegét nem kérdőjelezi meg a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 16. pontjában tett azon megállapítása, amely szerint az említett határozat nem jogerős. A fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozatban tett ilyen megállapítása ugyanis azzal a körülménnyel magyarázható, hogy a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában a fellebbezési tanács első határozatával szemben a T‑488/13. sz. ügyben benyújtott kereset még függőben volt.
33 E tekintetben hozzá kell tenni, hogy azon körülmény, miszerint a T‑488/13. sz. ügyben benyújtott keresetet csak a jelen kereset benyújtását követően nyilvánították elkésettnek, annak megállapítását sem teszi lehetővé, hogy a fellebbezési tanács első határozata nem vált e benyújtás időpontjában jogerőssé. Amennyiben ugyanis a határozattal szembeni elkésett kereset benyújtása azzal a joghatással járna, hogy elhalasztja e határozat jogerőre emelkedését, nem érvényesülne a megerősítő aktusokkal szemben benyújtott keresetek elfogadhatatlanságával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat által követett cél, azaz a lejárt fellebbezési határidők újraindulását eredményező keresetek benyújtásának megakadályozása (lásd: 2001. október 25‑i Métropole télévision – M 6 kontra Bizottság végzés, T‑354/00, EBHT, EU:T:2001:258, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 A fentiekből következik, hogy mivel a jelen kereset egy jogerőssé vált határozatot megerősítő határozat ellen irányul, azt elfogadhatatlanként el kell utasítani.
A költségekről
35 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
36 A felperest, mivel pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a GEA Group AG‑t kötelezi a költségek viselésére.
Luxembourg, 2015. október 6.
E. Coulon | | M. E. Martins Ribeiro |