A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2016. december 15.(*)
„Vámunió – Tonhalból készülő termékek Ecuadorból származó behozatala – Behozatali vámok utólagos beszedése – Behozatali vámok beszedésének mellőzése iránti kérelem – A 2913/92/EGK rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 236. cikke – A Hivatalos Lapban közzétett, importőröknek szóló közlemény – Jóhiszeműség – A behozatali vámok elengedése iránti kérelem – A 2913/92/EGK rendelet 239. cikke”
A T‑548/14. sz. ügyben,
a Spanyol Királyság (képviseli kezdetben: A. Rubio González, később: V. Ester Casas abogado del Estado)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: P. Arenas, A. Caeiros és B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a behozatali vámok elengedését egy konkrét esetben bizonyos összeg tekintetében igazoltnak nyilvánító, de egy másik összeg tekintetében annak igazolatlanságát megállapító (REM 03/2013), 2014. május 15‑i C(2014) 3007 final bizottsági határozat 2. cikkének a megsemmisítése iránti, az EUMSZ 263. cikken alapuló kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai a tanácskozás során: A. Dittrich elnök, J. Schwarcz (előadó) és V. Tomljenović bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. április 6‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita alapját képező tényállás
1 Az ACTEMSA SA (a továbbiakban: megfizetésért felelős személy), amely spanyolországi székhelyű társaság, 2009. június 30. és 2010. szeptember 24. között a tonhal feldolgozásából származó termékeket importált az Európai Unióba, nevezetesen tonhalkonzerveket és fagyasztott tonhalfilét, melyeket Ecuadorból származónak jelentettek be (a továbbiakban: vitatott importok).
2 A megfizetésért felelős személy kérelmezte a spanyol vámhatóságoknál az általános tarifális preferenciarendszernek (GSP) a vitatott importokra való alkalmazását, és a vámnyilatkozatainak az alátámasztása céljából olyan FORM „A” származási bizonyítványokat nyújtott be, amelyeket az ecuadori hatóságok állítottak ki az exportőr által benyújtott nyomtatvány alapján, amelyben az a nyilatkozat szerepelt, hogy a termékek Ecuadorból származnak, és a származási bizonyítvány megszerzésére irányadó feltételek teljesültek.
3 A spanyol vámhatóságok a megfizetésért felelős személy által benyújtott származási bizonyítványok alapján a vitatott importokra vonatkozóan megadták a preferenciális tarifális bánásmódot.
4 A vitatott importok időszaka alatt, amelyre a fenti 1. pont emlékeztet, mégpedig 2010. május 21‑én az Európai Bizottság közleményt adott ki az importőrök részére, melynek címe „A Kolumbiából és Salvadorból származó tonhalnak az [Unió]‑ba irányuló behozataláról” (HL 2010. C 132., 15. o.) (a továbbiakban: közlemény), melynek a jelen ügy szempontjából a közlemény hatályának a korlátozása, és annak megállapítása tekintetében releváns bekezdései, hogy a közlemény érinti‑e a vitatott importokat, a következők:
„A […] Bizottság tájékoztatja az […] Unió gazdasági szereplőit, hogy megalapozott kétely merült fel a Kolumbiából és [Salvadorból] importált, a Harmonizált Rendszer szerinti 1604 14 vámtarifaalszám alá tartozó tonhalkonzerv és fagyasztott tonhalfilé esetében a preferenciális elbánásra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával és az […] Unióban bemutatott eredetigazolás alkalmazhatóságával kapcsolatban.
Különféle vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a Harmonizált Rendszer szerinti 1604 14 vámtarifaalszám alá tartozó tonhalkonzerv és fagyasztott tonhalfilé jelentős mennyiségét jogosulatlanul Kolumbiából és Salvadorból származó termékként tüntették fel.
Ezenfelül nem zárható ki, hogy a [GSP] más kedvezményezett országaiból származó szállítmányok behozatalára a származási kumulációra vonatkozó GSP származási szabályok betartása nélkül kerül sor.”
5 2010. szeptember 14‑től 30‑ig az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és bizonyos tagállamok képviselői Ecuadorban közös vizsgálatot folytattak azon nyersanyag származásának a megállapítása céljából, amelyet az ezen országból származó, tonhal feldolgozásával gyártott termékekhez felhasználtak, amely termékeket a preferenciális tarifális bánásmód megszerzése érdekében ezen országban kiállított FORM „A” származási bizonyítvánnyal az Unióba exportáltak.
6 Az OLAF végső jelentése megállapította, hogy az ecuadori hatóságok tévesen állították ki a FORM „A” származási bizonyítványt az azon, Ecuadorban feldolgozott tonhalból származó termékek után, melyek salvadori és panamai halászhajókkal kifogott nyersanyagokból készültek, az áruk ecuadori származásának a megállapítását lehetővé tevő szabályok megsértésével.
7 Az OLAF a salvadori hajókkal kifogott nyers hal vonatkozásában megjegyezte, hogy ezen ország hatóságai nem bizonyították a hal származását a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.) 72a. és 80. cikkének megfelelően, és a panamai hajókkal kifogott hal vonatkozásában megállapította, hogy a FORM „A” származási bizonyítványokat a panamai hatóságok állították ki, de a 2454/93 rendelet 70. cikkében előírt, héára vonatkozó szabályt nem tartották be.
8 Mivel a vitatott import nem részesülhetett preferenciális tarifális bánásmódban, a spanyol hatóságok 2012‑ben a behozatali vámok utólagos beszedésére vonatkozó eljárást indítottak, és az érintett műveletek tekintetében a 24%‑os közös vámtarifát alkalmazták, így a követelt vám összege 2 094 850,62 eurót tett ki.
9 A megfizetésért felelős személy több levélben, melyek közül az utolsó 2013. február 7‑én kelt, arra kérte a spanyol hatóságokat, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 236. cikke alapján vagy másodlagosan a Vámkódex 239. cikke alapján engedjék el a behozatali vámokat.
10 A spanyol hatóságok a 2013. április 18‑i levélben annak megállapítására kérték a Bizottságot, hogy igazolt‑e a behozatali vámok elengedése a Vámkódexnek a 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjával és a 2454/93 rendelet 869. és 871. cikkével összefüggésben értelmezett 236. cikke alapján vagy másodlagosan a Vámkódex 239. cikke és a 2454/93 rendelet 905. cikke alapján.
11 A Bizottság a 2013. május 8‑i és szeptember 17‑i levélben kiegészítő információkat kért, melyeket a spanyol hatóságok a 2013. május 28‑i és október 21‑i levélben bocsátottak rendelkezésre. A megfizetésért felelős személy e két információkérés közül mindkettőről értesülhetett, és a spanyol hatóságok által megküldeni kívánt válaszra vonatkozóan észrevételeket tehetett.
12 A Bizottság a 2014. február 12‑i levélben felhívta a megfizetésért felelős személyt a 2454/93 rendelet 873. és 906a. cikke alapján arra, hogy tegye meg az észrevételeit azokra a jogi és ténybeli kérdésekre vonatkozóan, amelyek az álláspontja szerint a kérelmének az elutasításához vezethetnek. A megfizetésért felelős személy a 2014. március 5‑i levélben válaszolt, amelyben úgy vélte, hogy nem köteles viselni a felelősséget az ecuadori hatóságok hibája miatt. Hangsúlyozta továbbá jóhiszeműségét, valamint azt, hogy nem ért egyet a Bizottság által tett azon megállapításokkal, amelyek a 2010. május 21. után végrehajtott importokkal kapcsolatos gondatlanságát érintik.
13 2014. május 8‑án a 2454/93 rendelet 873. és 907. cikke alapján a tagállamok képviselőiből álló szakértői csoport találkozót tartott a dosszié vizsgálata céljából.
14 A Bizottság a 2014. május 15‑i C(2014) 3007 final határozatban megállapította, hogy egy konkrét esetben bizonyos összeg tekintetében a behozatali vámok elengedése igazolt, de egy másik összeg tekintetében nem (REM 03/2013) (a továbbiakban: megtámadott határozat).
15 A Bizottság a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 236. cikkére alapított kérelem vizsgálata keretében a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésében megállapította, hogy egyrészt az ecuadori vámhatóságok tévesen alkalmazták a FORM „A” származási bizonyítvány kiállítására vonatkozó szabályokat, és másrészt az a tény, hogy valótlan nyilatkozatokat tettek a bizonyítványoknak az exportőr társaság általi kérelmezésekor, nem elég annak a kizárásához, hogy az ecuadori hatóságoknak betudható hiba áll fenn. Következésképpen a Bizottság úgy vélte, hogy ellenőriznie kell azt, hogy a hibát a megfizetésért felelős személy észszerűen észlelhette‑e, figyelembe véve az egyedi ügy körülményeit, a hiba jellegét, és a megfizetésért felelős személy szakmai tapasztalatát, valamint gondosságát.
16 A hiba jellege tekintetében a Bizottság a megtámadott határozat (28) preambulumbekezdésében azt állapította meg, hogy a hiba ismétlődése, amely a FORM „A” származási bizonyítványoknak az ecuadori hatóságok által hosszú időtartamon át való rendszeres kiállításából adódott, a megfizetésért felelős személy jóhiszeműsége mellett szólt, és nem lehetséges annak a megállapítása, hogy az ily módon elkövetett hibát a megfizetésért felelős személy a 2010. május 21. előtt végrehajtott importok tekintetében észlelhette volna‑e.
17 A megtámadott határozat (29) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy vélte, hogy a megfizetésért felelős személy jelentős szakmai tapasztalattal rendelkezik, mivel aktív a Latin‑Amerikából, Afrikából és Kelet‑Ázsia országaiból származó halászati termékek importjának és exportjának az ágazatában.
18 A Bizottság a megfizetésért felelős személy gondossága tekintetében a megtámadott határozat (30)–(36) preambulumbekezdésében megkülönböztette a megfizetésért felelős személy által a bizottsági közlemény közzétételének az időpontját, azaz 2010. május 21‑ét megelőzően, valamint az azt követően végrehajtott importokat. A Bizottság az arra való utalással, hogy a közlemény rámutatott, hogy „nem zárható ki, hogy a [GSP] más kedvezményezett országaiból származó szállítmányok behozatalára a származási kumulációra vonatkozó GSP származási szabályok betartása nélkül kerül sor”, azt állapította meg, hogy a megfizetésért felelős személynek adósnak 2010. május 21‑ét követően meg kellett volna tennie valamennyi szükséges óvintézkedést a származási bizonyítékok ellenőrzése érdekében annak biztosítása céljából, hogy a preferenciális bánásmódra vonatkozó szabályokat helyesen alkalmazzák, különösen a regionális kumulációra vonatkozó szabályok tekintetében. Következésképpen a közlemény közzétételétől számítva a megfizetésért felelős személy már nem tekinthető jóhiszeműnek. Ezzel szemben a közlemény közzétételét megelőzően végrehajtott importok tekintetében semmi nem ad alapot arra, hogy kételkedni lehessen a megfizetésért felelős személy jóhiszeműségében vagy gondosságában.
19 A Bizottság továbbá a megtámadott határozat (39)–(48) preambulumbekezdésében megvizsgálta a Vámkódex 239. cikkében előírt, ahhoz szükséges feltételeket, hogy a 2010. május 21‑ét követő importok tekintetében el lehessen engedni a vámokat. Az első feltétel tekintetében a Bizottság úgy vélte, hogy a megfizetésért felelős személy nem volt különleges helyzetben az ugyanazon gazdasági tevékenységet gyakorló többi gazdasági szereplőhöz képest, miután emlékeztetett arra, hogy – az érvénytelennek bizonyuló – származási bizonyítványok érvényességében való hit nem jelenti különleges helyzet fennállását. A Bizottság azt is leszögezte, hogy a tapasztalt exportőrtől elvárt gondosságra vonatkozó második feltétel szintén nem teljesül, és a megfizetésért felelős személynek a Vámkódex 220. cikke alapján megvizsgált gondosságára vonatkozó megfontolásokra hivatkozott.
20 Következésképpen a Bizottság a megtámadott határozatban a következőket állapította meg:
„1. cikk
A 2009. január 1‑je és 2010. május 20‑a között végrehajtott importok vonatkozásában a 999 863,58 euró összegű behozatali vámnak a Spanyol Királyság által 2013. április 18‑án kérelmezett elengedésére sor kerül.
2. cikk
A 2010. május 21. és 2010. szeptember 24. között végrehajtott importok vonatkozásában a 1 094 987,04 euró összegű behozatali vámnak a Spanyol Királyság által 2013. április 18‑án kérelmezett elengedésére nem kerül sor.”
Az eljárás és a felek kérelmei
21 A Spanyol Királyság a Törvényszék Hivatalához 2014. május 24‑én benyújtott keresetlevéllel előterjesztette a jelen keresetet. A Bizottság 2014. október 7‑én előterjesztette ellenkérelmét. A Spanyol Királyság 2014. december 22‑én előterjesztette a választ, a Bizottság pedig 2015. február 17‑én benyújtotta a viszonválaszt.
22 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (ötödik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát.
23 A 2016. április 6‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék kérdéseire adott válaszait.
24 A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
25 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet teljes egészében;
– a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
26 A Spanyol Királyság három jogalapot hoz fel keresete alátámasztására. Az első a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontja ötödik bekezdésének a megsértésén, a második a Vámkódex 239. cikkének a megsértésén, a harmadik, másodlagosan előterjesztett jogalap pedig a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontja ötödik bekezdésének a 2454/93 rendelet által előírt regionális kumuláció tekintetében való megsértésén alapul.
Az első, az alaprendelet 220. cikke (2) bekezdése b) pontja ötödik bekezdésének a megsértésére alapított jogalapról
27 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja a behozatali vámok nemzeti hatóságok általi utólagos beszedésének a mellőzését illetően három kumulatív feltételt ír elő (lásd analógia útján: 2002. november 14‑i Ilumitrónica ítélet, C‑251/00, EU:C:2002:655, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Így először is a vámok nem kerülhettek maguknak az illetékes hatóságoknak a hibája eredményeképpen kiszabásra. Másodszor az általuk elkövetett hibának olyannak kell lennie, hogy azt a jóhiszeműen eljáró adós a szakmai tapasztalata és a vele szemben elvárt gondosság tanúsítása ellenére észszerűen nem észlelhette. Végezetül ezen utóbbinak be kell tartania a vámáru‑nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezések mindegyikét (lásd analógia útján: 2002. november 14‑i Ilumitrónica‑ítélet, C‑251/00, EU:C:2002:655, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 E feltételek megvalósulását a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának céljára tekintettel kell megítélni, amely a megfizetésért felelős személy azt illető jogos bizalmának a védelme, hogy a vám beszedéséről vagy annak mellőzéséről való határozathozatal során figyelembe vett szempontok összessége megalapozott (lásd analógia útján: 2002. november 14‑i Ilumitrónica‑ítélet, C‑251/00, EU:C:2002:655, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának ötödik bekezdése értelmében azonban a megfizetésért felelős személy nem hivatkozhat a jóhiszeműségére abban az esetben, ha az Európai Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közleményt tett közzé az importőrök számára, amely szerint megalapozott kétely áll fenn a preferenciális rendszernek a kedvezményezett harmadik ország általi megfelelő alkalmazását illetően (lásd ebben az értelemben: 2009. október 1‑jei Agrar‑Invest‑Tatschl kontra Bizottság végzés, C‑552/08 P, EU:C:2009:605, 56. és 57. pont), és e rendelkezés nem teszi lehetővé, hogy a megfizetésért felelős személy a kedvezményes bánásmódhoz szükséges bizonyítványok hitelességének és a pontosságának biztosítása érdekében hozott további intézkedésekkel bizonyítsa jóhiszeműségét (2008. október 8‑i Agrar‑Invest‑Tatschl kontra Bizottság végzés, T‑51/07, EU:T:2008:420, 42. pont).
31 E megfontolásokra figyelemmel kell a kereset első jogalapját megvizsgálni.
32 Először is a Spanyol Királyság lényegében azt állítja, hogy a Bizottságnak abban az esetben, ha el kíván térni a nemzeti hatóságok álláspontjától, releváns tények alapján igazolnia kell a gazdasági szereplő részéről tanúsított nyilvánvalóan hanyag magatartás fennállását. A Bizottság az importőröket terhelő azon kötelezettségre való hivatkozásra szorítkozott, hogy minden szükséges óvintézkedést meg kell tenniük a közleményben említett származási bizonyítékok ellenőrzése érdekében, annak bizonyítása nélkül, hogy a megfizetésért felelős személy mivel sértette meg a gondossági vagy a jóhiszeműségi kötelezettségét. Márpedig a Spanyol Királyság álláspontja szerint a közlemény közzététele nem akadályozza a megfizetésért felelős személyt abban, hogy a jóhiszeműségére hivatkozzon, hiszen e közlemény csupán a Kolumbiából és Salvadorból származó importot érinti, és annak hatásai nem terjeszthetők ki a II. regionális csoport részét képező más országokra, mint például Ecuador, amelyek között a regionális kumuláció szabálya alkalmazandó (lásd továbbá az alábbi 48. pontot).
33 A Bizottság álláspontja szerint a Spanyol Királyság érvelését el kell utasítani. Ezen intézmény lényegében előzetesen arra emlékeztet, hogy főszabály szerint, ha egy olyan áru, amely esetlegesen preferenciális tarifális bánásmódban részesült, nem rendelkezik a hivatkozott származással, vagy ha a származása nem ellenőrizhető, az illetékes hatóságoknak a behozatali vámot utólagosan könyvelésbe kell venniük.
34 A Bizottság álláspontja szerint a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt, az utólagos könyvelésbe vétel mellőzésére vonatkozó első feltétel teljesül abban az esetben, ha az ecuadori hatóságok hibát követtek el a FORM „A” származási bizonyítvány kiállításakor, függetlenül a regionális kumuláció szabályainak a be nem tartásától.
35 Bár az e cikkben előírt két másik feltétel 2010. május 1‑je előtt teljesült, ezen időpontot követően azok többé nem teljesültek. Ezen időponttól kezdődően a megfizetésért felelős személy már nem hivatkozhat a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának ötödik bekezdése alapján a jóhiszeműségére, mivel a közlemény Ecuadorra is alkalmazandó, és mivel e személy nem tanúsított kellő gondosságot annak biztosítása érdekében, hogy a preferenciális tarifális bánásmódra vonatkozó feltételeket tiszteletben tartják.
36 A Bizottság úgy véli, hogy az Unió ítélkezési gyakorlata nem bírálta el azt a kérdést, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának ötödik bekezdése megdönthetetlen vélelmet vezet‑e be. A Bizottság álláspontja szerint bizonyos rendkívüli helyzetekben egy gazdasági szereplő hivatkozhat a jóhiszeműségére annak bizonyítását követően, hogy az importőröknek szóló közlemény közzétételét követően további ellenőrzésekre került sor.
37 Ezenfelül a Bizottság álláspontja szerint az importőröknek szóló közlemény közzététele esetén a jóhiszeműség és a gondosság tekintetében a bizonyítási teher a megfizetésért felelős személy személyt illeti. A jelen ügyben a Spanyol Királyság nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot a megfizetésért felelős személy által az áruk származásának biztosítása érdekében a közlemény közzétételét követően megtett kiegészítő intézkedésekre vonatkozóan.
38 A Bizottság megállapítja, hogy a közlemény említi Kolumbiát és Salvadort, és a II. regionális csoport kilenc másik országa vonatkozásában annak a lehetőségét, hogy szabálytalanságok állnak fenn a vitatott importok által érintett vámtarifaalszámokkal azonos alszámok alá tartozó termékek vonatkozásában. Álláspontja szerint a közlemény hivatkozik a kilenc országra, anélkül hogy azokat kifejezetten megnevezné. A tapasztalt gazdasági szereplő a közleményből arra következtetne, hogy kockázat áll fenn a II. regionális csoport minden országát illetően a regionális kumulációt érintően. A Bizottság emlékeztet továbbá arra, hogy jogszerűen és általánosan hivatkozhat több országra az importőröknek szóló közleményében, amint azt korábban két alkalommal is tette.
39 A közlemény az importőrök figyelmét felhívja annak a szükségességére, hogy óvintézkedéseket tegyenek a II. csoportba tartozó valamennyi országból származó import vonatkozásában. A Kolumbiából vagy Salvadorból származó nyersanyagok ugyanis a II. csoport más országába exportálhatók abból a célból, hogy azokat a tonhal feldolgozásából származó, az Európai Unióba való exportálásra szánt termékek előállítása során felhasználják. A regionális kumuláció elve alapján e termékek Ecuadorból származónak tekinthetők, anélkül hogy az uniós importőr a nyersanyag származását ismerné.
40 Ezenfelül a Bizottság álláspontja szerint sem a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjának a szövegéből, sem a 2000. december 5‑i, a gazdasági szereplőknek és a tagállami igazgatási szerveknek a preferenciális tarifális rendszerrel kapcsolatban az áruk származása tekintetében fennálló „megalapozott kételyről” való tájékoztatására vonatkozó feltételekről szóló közleménye (HL 2000. C 348., 4. o.) szövegéből, sem a 2012. október 30‑i, az áruk származásával kapcsolatos megalapozott kétség esetén a gazdasági szereplőknek és a tagállami igazgatási szerveknek a preferenciális tarifális megállapodásokkal összefüggésben történő tájékoztatására vonatkozó feltételek meghatározásáról szóló közleménye (HL 2012. C 332., 1. o.) szövegéből, amelyekre a Spanyol Királyság a Törvényszék előtt hivatkozik, nem következik, hogy a megalapozott kételyt a közlemény hatálya alá tartozó országok vagy termékek vonatkozásában meg kell fogalmazni, mivel a bizonyos országok tekintetében felvetett ilyen kételyek az ugyanazon regionális csoportba tartozó más országokat érintő szabálytalanságok fennállását is magukban foglalják.
41 A közlemény közzétételét követő időszak vonatkozásában a Bizottság úgy véli, hogy a megfizetésért felelős személynek meg kellett volna tennie az áruk származásának a biztosításához szükséges intézkedéseket. Úgy véli, hogy a közlemény felhívást tartalmazott arra vonatkozóan, hogy meg kell duplázni az elővigyázatosságot a II. regionális csoportba tartozó valamennyi országból származó import esetében, mivel az állítólag Ecuadorból származó termék potenciálisan szabálytalan, Kolumbiából vagy Salvadorból származó nyersanyagot is magában foglalhat. A Bizottság által közzétett, importőröknek szóló közlemények igen korlátozott számára tekintettel a megfizetésért felelős személy, aki a közlemény tárgyát képezővel azonos regionális csoportba tartozó országokból importál termékeket, anélkül hogy a közleményt figyelembe venné, nem tekinthető gondosnak. Mindenesetre a megfizetésért felelős személy nem tette meg a szükséges intézkedéseket a preferenciális tarifális rendszer alkalmazása keretében a származásra vonatkozó bizonyítékok megfelelő ellenőrzésének a biztosítása érdekében.
42 A Bizottság a viszonválaszban arra hivatkozik, hogy bár az OLAF végső jelentése előírja annak a lehetőségét, hogy a közleményt hatályon kívül helyezzék vagy módosítsák abban az esetben, ha Salvador változtat a magatartásán, ez csupán ezt az országot érinti, míg a közlemény továbbra is hatályos a II. regionális csoport többi országa tekintetében. A Bizottság álláspontja szerint az importőröknek szóló közleményekhez, amelyekre hivatkozik, nem kapcsolódik a jogbiztonság hiánya, és azok nem képeznek kivételt az általános szabály alól. A gazdasági szereplő gondosságát illetően a Bizottság hozzáfűzi, hogy mivel a közlemény kételyeket fejez ki a regionális kumulációra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazása tekintetében, az ítélkezési gyakorlat szerint a megfizetésért felelős személynek erről tájékozódnia kell és minden lehetséges felvilágosítást be kell szereznie annak érdekében, hogy az érintett rendelkezéseket ne kerüljék meg, amit e személy nem tett meg.
43 Végezetül a Bizottság úgy véli, hogy még ha a megfizetésért felelős személy gondatlanságának a bizonyítása a Bizottságra is hárul, e teher alól mentesült azáltal, hogy kifejtette a közlemény tartalmát, és rámutatott a megfizetésért felelős személynek az érintett termékek importja területén szerzett jelentős tapasztalatára, így e személynek kételyeket kellett volna táplálnia a származási szabályok megfelelő alkalmazását illetően, és a Bizottság hangsúlyozta ezenfelül a megfizetésért felelős személy által a közlemény közzétételét követően tett kiegészítő óvintézkedések hiányát.
44 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét tiszteletben kell tartaniuk többek között az uniós intézményeknek is (lásd: 2015. július 9‑i Salomie és Oltean ítélet, C‑183/14, EU:C:2015:454, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből többek között az következik, hogy az uniós jognak biztosnak, alkalmazásának pedig a jogalanyok számára kiszámíthatónak kell lennie, és a jogbiztonság e követelményének még szigorúbban kell érvényesülnie a pénzügyi következményekkel járó szabályok esetén annak érdekében, hogy az érintettek pontosan megismerhessék a rájuk rótt kötelezettségek mértékét (1987. december 15‑i Írország kontra Bizottság ítélet, 325/85, EU:C:1987:546, 18. pont; 2015. július 9‑i Salomie és Oltean ítélet, C‑183/14, EU:C:2015:454, 31. pont).
45 Ezenfelül megállapításra került, hogy a jóhiszeműségnek az importőröknek szóló közlemény közzététele esetében való teljes kizárása igen magas jogbiztonságot nyújt (2008. október 8‑i AgrarInvestTatschl kontra Bizottság ítélet, T‑51/07, EU:T:2008:420, 43. pont).
46 A Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának magából a szövegéből ugyanis az következik, hogy a kedvezményes bánásmódnak a kedvezményezett ország részéről történő megfelelő alkalmazását illetően felmerülő és megalapozott kételyt jelző, importőröknek szóló közleménynek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele a közzététel időpontjától kezdődően tiltja az importőrök számára azt, hogy a jóhiszeműségükre hivatkozzanak, ily módon e rendelkezés magas szintű jogbiztonságot biztosít, és annak eredményeképpen a nemzeti hatóságok, valamint a Bizottság elutasítják a behozatali vámok beszedésének mellőzése iránti kérelmet.
47 A jelen ügyben a megtámadott határozat 2. cikke elutasítja az behozatali vámok beszedésének mellőzése iránti kérelmet a 2010. május 21‑től, azaz a közlemény közzétételének az időpontjától kezdődő időszak vonatkozásában.
48 Mivel a Spanyol Királyság vitatja a közlemény alkalmazását a vitatott importokra, amelyek Ecuadorból származnak, és nem Kolumbiából és Salvadorból, mely országokra a közlemény vonatkozik, meg kell határozni a közlemény hatályát az azon érvekre való esetleges válaszadást megelőzően, amelyek keretében azt állítják, hogy a megfizetésért felelős személy jóhiszeműen járt el. E tekintetben először is – és a Bizottságnak a Törvényszék előtt előterjesztett érveit figyelembe véve – meg kell állapítani, hogy a 2454/93 rendelet 72. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint a regionális kumuláció alkalmazásában a II. regionális csoport a következő országokból áll: Bolívia, Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Peru és Venezuela.
49 Először is meg kell állapítani, hogy a közlemény címzettjei azok a gazdasági szereplők, akik tonhalalapú termékeket importálnak az Unióba, azaz olyan szakemberek, akiknek egy bizonyos része tapasztalt vagy igen tapasztalt.
50 Másodszor meg kell állapítani, hogy a közleményben semmilyen utalás nem történik Ecuadorra, sem a címben, sem a közlemény szövegében. Ellenkezőleg, a közlemény első bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy az az Unióban importált olyan, tonhalalapú termékek importjára vonatkozik, amelyeket Kolumbiából vagy Salvadorból származóként jelentenek be.
51 Harmadszor a közlemény további pontosítás nélkül közli, hogy megalapozott kételyek merültek fel a preferenciális rendszer megfelelő alkalmazásával és az Unióban bemutatott származásra vonatkozó bizonyítékok alkalmazhatóságával kapcsolatban, mivel különféle vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a tonhalalapú termékek jelentős mennyiségét Kolumbiából és Salvadorból származó termékként tüntették fel, és azok nem részesülnek a preferenciális rendszerben.
52 Negyedszer a közlemény nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az importok a GSP‑ben részesülő más országokból származnak, és azok nem felelnek meg a GSP‑nek a származási kumulációt érintő származási szabályainak. E tekintetben meg kell állapítani, hogy semmilyen további kifejezett pontosítást nem nyújtottak az érintett GSP‑vel kapcsolatban.
53 Meg kell állapítani, hogy e két elem nem egyértelmű, még akkor sem, ha a tapasztalt vagy igen tapasztalt szakember által alkalmazott értelmezést kell is figyelembe venni. Ezen elemek ugyanis nem teszik lehetővé annak a megértését, hogy egyrészt a Kolumbiából vagy Salvadorból származóként feltüntetett importok miért nem részesülnek a preferenciális rendszerben, és másrészt amennyiben a más országokból származó importokra vonatkozó kifejezés az e termékek Unióba való importjakor ilyenként bejelentett termékekre, vagy azokra a termékekre vonatkozik, amelyeket Kolumbiából vagy Salvadorból származóként jelentettek be, de amelyek valójában a GSP‑ben részesülő egyéb országokból származnak. Végezetül, amint azt a Spanyol Királyság jogosan állítja, felmerülhet az a kérdés, hogy a GSP említése a közleményben az e rendszerben részesülő valamennyi országra vonatkozik‑e, vagy kizárólag azokra, amelyek ugyanannak a regionális csoportnak a tagjai, nevezetesen a II. regionális csoportnak, mint Kolumbia és Salvador.
54 A közlemény értelmének és hatályának a pontos meghatározásához ellenőrizni kell a többi nyelvi változatot, amelyek esetleg világosabban tükrözhetik az importőröknek nyújtott információt. Azonban önmagában az, hogy egy importőröknek szóló közlemény különböző nyelvi változatait össze kell hasonlítani ahhoz, hogy annak a hatálya egyértelművé váljon, már negatív ténykörülményt képez az említett közlemény világosságát és pontosságát érintően. Főszabály szerint ugyanis minden nyelvi változatnak önmagában is lehetővé kell tennie az érintett gazdasági szereplők számára azt, hogy kellőképpen tájékozott legyen a releváns pontokat és a Bizottság által jelzett kockázatokat illetően, mivel ugyanezen gazdasági szereplőktől nem követelhető meg, hogy általánosan összehasonlító szövegvizsgálatot végezzenek egy közlemény értelmét illetően annak különböző nyelvi változataira tekintettel.
55 A jelen ügyben a közlemény második bekezdése tekintetében, amelynek az értelme és a hatálya nem egyértelmű a francia változat alapján (lásd a fenti 53. pontot), a spanyol nyelvi változat, amely a szóban forgó gazdasági szereplők és országok miatt különlegesen releváns, a következőképpen fogalmaz: „Diversas investigaciones han permitido constatar que cantidades importantes de atún en conserva y de lomos de atún congelados de la subpartida 1604 14 del SA se declaran como originarias de Colombia o Salvador, sin cumplir las condiciones para ello.” Ebből az következik, hogy a Kolumbiából vagy Salvadorból származóként bejelentett importok nem felelnek meg az e két országból származónak való minősítésre vonatkozó feltételeknek. Az angol nyelvű változat ugyanezt tükrözi: „From various investigations, it results that significant quantities of canned tuna and frozen tuna loins of HS subheading 1604 14 are declared as having origin of Colombia or Salvador, for which they are not eligible.”
56 A közlemény ezen nyelvi változataiból az tűnik ki, hogy a Kolumbiából vagy Salvadorból származóként feltüntetett, tonhalalapú termékek importja tekintetében jogosan nem ismerhető el ilyen származás, ami bizonyos magyarázatot szolgáltat a preferenciális rendszer kedvezményének a megtagadására, és amit a francia változat nem közöl kellőképpen ahhoz, hogy a közlemény hatálya egyértelmű legyen. Meg kell azonban állapítani, hogy a hivatkozott többi nyelvi változat semmivel nem egészíti ki az említett megtagadás alapjait. Nem került megadásra ugyanis annak a pontos oka, hogy a szóban forgó importok tekintetében miért nem ismerhető el jogosan az említett származás.
57 Így a közlemény első két bekezdéséből csak arra lehet következtetni, hogy az Unióban benyújtott, származásra vonatkozó bizonyítványok alkalmazhatóságát érintő megalapozott kételyek miatt a Kolumbiából vagy Salvadorból származóként bejelentett, tonhalalapú termékek importját úgy tekintették, hogy azok nem részesülhetnek a kedvezményes rendszerben, mivel ezek a bizonyítékok nem támasztják alá, hogy a GSP alkalmazásában a szóban forgó termékek tekintetében elismerhető ilyen származás.
58 Másként fogalmazva a közlemény arról tájékoztatja az importőröket, hogy a Kolumbiából vagy Salvadorból származóként bejelentett termékek nem tekinthetők ilyen származásúnak, akár abból következtettek erre, hogy e termékeket ezekben az országokban halászták ki és dolgozták fel, akár abból, hogy azokat e két országból származónak tekintették azt követően, hogy azokat a GSP‑ben részesülő más országokban kihalászták vagy feldolgozták. Amint az már megállapításra került, a közlemény a GSP preferenciális rendszert további – különösen az érintett ország csoportját érintő – pontosítás nélkül említi.
59 Márpedig, bár a közlemény egyik lehetséges értelmezése alapján levonható az a következtetés, hogy ez a hivatkozás lényegében a II. regionális csoportra vonatkozik, amelynek a két kérdéses ország a részét képezi, mégpedig többek között a származási kumuláció említése alapján, továbbra is igaz, hogy a közlemény pontatlan megfogalmazása miatt az sem kizárható, hogy egyes, akár igen tapasztalt gazdasági szereplők a közleményt úgy tekintsék, hogy az valamennyi olyan importra vonatkozik, amely a GSP‑ben kedvezményezett, de a GSP‑nek a származási kumulációt érintő származási szabályai által megkövetelt kritériumoknak meg nem felelő bármely országból származik, és amely importot Kolumbiából vagy Salvadorból származóként jelentettek be. Ez az értelmezés továbbra is lehetséges, mivel egyrészt a közlemény kizárólag azt jelzi, hogy a szóban forgó importokra „a származási kumulációra vonatkozó GSP származási szabályok betartása nélkül” kerül sor, és nem tartalmaz további magyarázatot, és másrészt figyelembe kell venni azt, hogy a közlemény harmadik bekezdése szükségszerűen az első két bekezdés alapján kerül értelmezésre, amelyekből az tűnik ki, hogy a problémák a Kolumbiából és Salvadorból származóként feltüntetett importokhoz kapcsolódnak.
60 E tekintetben az importőröknek szóló közlemény különleges jelentőségére tekintettel, amint az a fenti 44. és 45. pontban megállapításra került, az ilyen közleménynek különösen világosnak kell lennie, különösen azzal kapcsolatban, hogy melyek az érintett országok. Ez még inkább így van, mivel a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának ötödik bekezdése szerint az ilyen közleménynek megalapozott kételyt kell közölnie a preferenciális rendszernek a „kedvezményezett ország” részéről történő megfelelő alkalmazását illetően. A szóban forgó rendelkezés tehát nem hivatkozik sem országok csoportjára, sem több olyan országra, amelyeket a gazdasági szereplőknek következtetés útján kell meghatározniuk a Bizottság olyan általános állításai alapján, amelyek egyéb meg nem határozott kockázatok esetleges fennállására vonatkoznak. Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a Bizottság jelentősebb erőfeszítések nélkül meghatározhatja a közlemény hatályát országonként, annál is inkább, mivel amint elismeri, a múltban csupán korlátozott számban tett közzé importőröknek szóló közleményeket (lásd a fenti 41. pontot), ami olyan tényt képez, amelyből az következik, hogy nem vehető figyelembe az igazgatás megkönnyítésének olyan szükségessége, amely a Bizottságot a gyorsaság igénye miatt arra kötelezné, hogy az országok csoportonkénti meghatározását alkalmazza.
61 E körülmények között a közlemény harmadik bekezdése tekintetében még konkrétabban meg kell állapítani, hogy a jelentése nem kellőképpen világos ahhoz, hogy a közlemény pontos terjedelmét meg lehessen érteni, akár a francia nyelvű változatból, amely igen általánosan fogalmaz, akár pedig bizonyos más releváns nyelvi változatokból.
62 A spanyol változat a következőképpen fogalmaz: „Por otro lado, no se puede excluir que haya importaciones procedentes de otros países que se acojan al sistema de preferencias generalizadas (SPG) sin cumplir los requisitos fijados en las normas de origen del SPG relativas a la acumulación de origen.” Ez azt jelenti, hogy nem kizárt, hogy vannak olyan importok, amelyek olyan más, a GSP‑ben részesülő országokból származnak, amelyek nem felelnek meg a származási kumulációra vonatkozó származási szabályok tekintetében előírt feltételeknek. Márpedig az ilyen megfogalmazás különösen széles, és kevéssé pontatlan azt illetően, hogy konkrétan mely országokról van szó, illetve pontosan mely feltételek nem teljesültek, azaz minek alapján került megállapításra, hogy a származási kumuláció nem adható meg.
63 Ami az angol nyelvű változatot illeti, az sem nyújt további pontosítást: „Moreover, it cannot be excluded that consignments are imported from other countries benefitting from the generalized system of preferences (GSP) without fulfilling requirements of GSP rules of origin concerning cumulation of origin.” A szóban forgó importok lehetnek a Kolumbiából vagy Salvadorból származóként feltüntettek is, de a valóságban más országból származók is.
64 Így a közlemény első három bekezdése még együttesen értelmezve sem tartalmaz elegendő információt ahhoz, hogy a közlemény hatályát pontosan meg lehessen határozni.
65 Amint az már megállapításra került, a közlemény első két bekezdéséből pusztán az tűnik ki, hogy az Unióban bemutatott, származásra vonatkozó bizonyítékok alkalmazhatóságát érintő megalapozott kételyek miatt a Kolumbiából vagy Salvadorból származóként feltüntetett, tonhalalapú terméket érintő importok tekintetében megállapították, hogy azok nem támogathatóak a preferenciális rendszerben, mivel e bizonyítékok nem támasztják alá, hogy a GSP alkalmazásában a szóban forgó termékeket illetően ilyen származás elismerhető (lásd a fenti 57. pontot). A GSP alkalmazásában tehát a II. regionális csoport két országából származóként bejelentett importok tekintetében a származási szabályok figyelmen kívül hagyását állapították meg.
66 Ezenfelül a közlemény harmadik bekezdése szerint „nem zárható ki”, hogy vannak más olyan, a GSP más kedvezményezett országaiból származó importok, amelyekre azonban a származási kumulációra vonatkozó GSP származási szabályok betartása nélkül kerül sor, amint azt különösen a spanyol nyelvű változat jelzi. Márpedig egyrészt, amint az már hangsúlyozottan megállapításra került, bár a Vámkódex 220. cikke b) pontjának ötödik bekezdése pontosan a „kedvezményezett országra” hivatkozik, a közlemény harmadik bekezdése nem jelzi, hogy melyik országról, vagy melyik országból való származásról van szó. Másrészt – ellentétben a Bizottság állításával –, anélkül hogy pontosabb információ állna rendelkezésre a származási kumulációra vonatkozó feltételek teljesülésének a lehetőségét kizáró hiba elkövetésére vonatkozóan, nem lehetséges – legalábbis kellő bizonyossággal – arra a következtetésre jutni, hogy minden gazdasági szereplő azt az értelmezést alkalmazná, hogy a közlemény kizárólag a II. regionális csoport országaira vonatkozik, azaz ugyanazon csoport országaira, mint amelybe Kolumbia és Salvador tartozik.
67 Ezen utóbbi tekintetben ugyanis meg kell állapítani továbbá, hogy a Bizottság feladata az, hogy amennyiben erre irányult a szándéka, oly módon szövegezze meg a közleményt, hogy abban legalább pontosan szerepeljen a GSP II. csoportjára való korlátozás, oly módon, hogy a kedvezményezett országokat minden gazdasági szereplő kétségeket kizáróan azonosíthassa. Márpedig ilyen megjegyzés nem szerepel a közleményben, és amint az a fentiekben megállapításra került, arra nem is lehet szükségszerűen következtetni a „regionális kumulációra” való puszta hivatkozásból. E körülmények között nem zárható ki, hogy valamely gazdasági szereplő a közleményt úgy értelmezi, hogy az általános hivatkozást tartalmaz valamennyi olyan helyzetre, amely a GSP bármely rendszere tekintetében felmerülhet, és a származási kumulációra vonatkozó szabályok kikerülését érintő mindenfajta intézkedésre vonatkozik.
68 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a közlemény olvasása során még egy tapasztalt importőr sem érthette azt szükségszerűen úgy, hogy a származásra vonatkozó bizonyítékokat érintően kifejezett kételyek kizárólag a tonhalalapú termékek azon szóban forgó importjait érintik, melyek olyan országból származnak, amely ugyanabba a regionális csoportba tartozik, mint Kolumbia és Salvador, nevezetesen a II. regionális csoportba. A közlemény nem kellőképpen világos jellege, mely közlemény csupán azt az általános információt tartalmazza, amely szerint a más országban felmerülő szabálytalanságok nem kizártak, nem tette lehetővé mindenfajta kételynek az eloszlatását a közlemény alkalmazásának a földrajzi terjedelmét illetően.
69 Végezetül az, hogy a gazdasági szereplőknek a közleményre vonatkozóan alapos elemzést kell végezniük, oly módon, hogy megpróbálják azt az összes esetlegesen lehetséges jelentésében értelmezni, vagy összehasonlítják annak különböző nyelvi változatait, további valószínűsítő körülmény arra vonatkozóan, hogy e közlemény megfogalmazása nem tekinthető kellőképpen pontosnak a fenti 44. és 45. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatban meghatározott elvek – azaz a jogbiztonság biztosítására és a gazdasági szereplők jogos bizalmának védelmére vonatkozó cél – alkalmazásában. Ezenfelül a Bizottság a tárgyalás során maga is elismerte, hogy pontosabb lett volna, ha a közlemény által érintett országokat név szerint megnevezi. E körülmények között, bár a közlemény utolsó bekezdése utal arra, hogy az uniós gazdasági szereplőknek ajánlott megtenni „a szükséges óvintézkedéseket” a „szóban forgó áruk” tekintetében, nem állapítható meg, hogy e fogalmakat a közlemény szövege alapján úgy lehet értelmezni, hogy azok szintén az Ecuadorból származó vitatott importokra vonatkoznak.
70 Következésképpen a Bizottság tévesen alkalmazza a jogot, amikor azt állítja, hogy a közlemény a vitatott importokra vonatkozik, melyek a GSP alkalmazásában a II. regionális csoportba tartozó Ecuadorból származnak, és irreleváns, hogy ezen országot a közlemény nem említi. Következésképpen a fenti 49–69. pontból következő elemzésre tekintettel a Bizottság szintén tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a megfizetésért felelős személy ezért nem hivatkozhat a jóhiszeműségére.
71 A Bizottság többi állítása nem alkalmas ezen megállapítás megcáfolására. Először is ugyanis a Bizottságnak az importőröknek szóló egyéb közleményekből kitűnő gyakorlatának a kérdése, mely gyakorlat keretében a szóban forgó országok szintén nem kerülnek név szerint említésre, nem releváns még akkor sem, ha ez valóban igaznak bizonyul, mivel egyrészt a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontja ötödik bekezdésének maga a szövege világos, és másrészt az a kérdés, hogy valamely konkrét, importőröknek szóló közlemény megfelel‑e a jogszabályok által előírt feltételeknek, ad hoc értékelés tárgyát kell, hogy képezze, és az nem értékelhető a Bizottság állítólagos korábbi gyakorlatára tekintettel.
72 Másodszor abban a tekintetben, hogy a Bizottság a közlemények céljára hivatkozik, amely abban áll, hogy lehetővé tegye egyrészt a tagállamok számára az Unió pénzügyi érdekeinek a védelmét, és másrészt a gazdasági szereplők számára a gazdasági érdekeik védelmét, meg kell állapítani, hogy a szóban forgó közlemény pontatlansága miatt nem volt lehetséges az említett célok elérése. Ha a Bizottság úgy vélte, hogy oly módon kell eljárni, hogy a közleménynek a Kolumbiát és Salvadort érintő célját ne lehessen megkerülni, e közleményt pontosabban kellett volna megszövegeznie a többi érintett ország tekintetében annak érdekében, hogy a szóban forgó termékek halászatát érintő kereskedelmi folyamatok csalárd áthelyezésének mindenfajta eshetőségét kizárja.
73 Harmadszor, az arra való többszörös hivatkozást illetően, hogy a szóban forgó gazdasági szereplők a jelen ügyben igen tapasztalt és a világ különböző földrajzi területein tevékenykedő szakemberek, meg kell állapítani, hogy e tekintetben nem olyan körülményről van szó, amelyből azt a következtetést kellene levonni, hogy e gazdasági szereplőknek kell viselniük a felelősséget azért, hogy a Bizottság kevéssé világosan fogalmazott meg egy olyan közleményt, amelynek éppen arra kellett volna szolgálnia, hogy e gazdasági szereplőknek útmutatást nyújtson a tevékenységeikhez.
74 A fentiekből az következik, hogy a Bizottság a közlemény alkalmazásában nem állapíthatta azt a megtámadott határozatban, hogy a megfizetésért felelős személy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának a végrehajtása során nem hivatkozhatott a jóhiszeműségére annak elérése érdekében, hogy a behozatali vámokat ne szedjék be a 2010. május 21‑i időpontot követő helyzet tekintetében.
75 Mind a megtámadott határozatból, és különösen annak (30) és azt követő preambulumbekezdéseiből, mind a Bizottság által a tárgyalás során a Törvényszék kérdéseire adott válaszokból az következik, hogy a Bizottság a megfizetésért felelős személy jóhiszeműségét és gondosságát a 220. cikk (2) bekezdése b) pontjának ötödik bekezdését alkalmazva, és annak megállapítása alapján zárta ki, hogy a közlemény az Ecuadorból származó, vitatott importokra is vonatkozik. Hozzá kell fűzni, hogy amint az a megtámadott határozat (28) preambulumbekezdéséből és 1. cikkéből kitűnik, a Bizottság úgy vélte, hogy a megfizetésért felelős személy nem észlelhette a hibát a közlemény elfogadása előtt. Ezenfelül a felek között nem vitatott, hogy a megfizetésért felelős személy ugyanolyan gondossággal járt el a 2010. május 21‑i közlemény előtt és után, a Bizottság inkább azt kifogásolja vele szemben, hogy a közlemény közzétételét követően nem végzett mélyrehatóbb ellenőrzéseket (lásd ebben az értelemben a megtámadott határozat (33) preambulumbekezdését).
76 Márpedig, amennyiben – amint az megállapításra került – e közlemény nem értelmezhető úgy, hogy kellő pontossággal utal az Ecuadorból származó importokra is, nem követelhető meg a megfizetésért felelős személytől az, hogy az említett közlemény közzétételét követően módosítsa a megközelítését. Az ettől eltérő értelmezés csökkentené a gazdasági szereplők jogbiztonságát, mivel az importőröknek szóló közlemény terjedelmét érintő kételyek esetén kötelesek lennének arra, hogy elővigyázatosságképpen mindig további védelmi intézkedéseket tegyenek, még az olyan országokból származó importok esetében is, amelyeket a közlemény nem azonosít olyan országokként, amelyek a Bizottság kételyeinek a tárgyát képezik.
77 Következésképpen a Spanyol Királyság első jogalapjának helyt kell adni, és anélkül, hogy a többi jogalapjáról határozni kellene, meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 2. cikkét, amelynek értelmében a Bizottság úgy határozott, hogy nem engedi el a 1 094 987,04 euró összegű behozatali vámot.
A költségekről
78 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
79 A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Spanyol Királyság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Spanyol Királyság részéről felmerült költségek viselésére is.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a behozatali vámok elengedését egy konkrét esetben bizonyos összeg tekintetében igazoltnak nyilvánító, de egy másik összeg tekintetében annak igazolatlanságát megállapító (REM 03/2013), 2014. május 15‑i C(2014) 3007 final bizottsági határozat 2. cikkét megsemmisíti.
2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Dittrich | Schwarcz | Tomljenović |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. december 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások