A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2014. február 27.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A TEEN VOGUE közösségi szóvédjegy bejelentése – A korábbi VOGUE nemzeti szóvédjegy – Elfogadhatóság – A kereseti kérelmek minősítése – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – Az áruk azonossága vagy hasonlósága – A megjelölések hasonlósága – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A lajstromozás részleges megtagadása”
A T‑509/12. sz. ügyben,
az Advance Magazine Publishers, Inc. (székhelye: New York, New York [Amerikai Egyesült Államok], képviseli: C. Aikens barrister)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: V. Melgar, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a Nanso Group Oy (székhelye: Nokia [Finnország], képviseli: M. Tuominen ügyvéd),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a Nanso Group Oy és az Advance Magazine Publishers, Inc. közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2012. szeptember 17‑én hozott határozata (R 147/2011‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: D. Gratsias elnök, M. Kancheva és C. Wetter (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. november 16‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2013. február 28‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2013. február 15‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. május 14‑én benyújtott válaszra,
tekintettel a Törvényszék tanácsainak összetételében történt változásra,
tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz befejezéséről történt értesítéstől számított egy hónapos határidőn belül nem kérték tárgyalás kitűzését, és mivel az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék az eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján úgy határozott, hogy az ügy elbírálására az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2003. október 31‑én a felperes, az Advance Magazine Publishers, Inc., a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.] (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a TEEN VOGUE szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 25. osztályba tartozó, és a következő leírásnak megfelelő áruk vonatkozásában tették: „Ruházati cikkek; cipők; kalapáruk; valamennyi előbb említett áru részei alkotórészei”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2006. december 25‑i 52/2006. számában hirdették meg.
5 2007. március 23‑án a beavatkozó, a Nanso Group Oy, a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást terjesztett elő a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban szereplő áruk tekintetében történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás az alábbi korábbi védjegyeken alapult:
– az 1969. január 24‑én 126124. számon lajstromozott VOGUE svéd szóvédjegy, a 25. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő áruk tekintetében: „Ruházati cikkek, ideértve a magas szárú lábbeliket, cipőket és papucsokat”;
– a 25. osztályba tartozó árukra vonatkozó, 1934. augusztus 27‑én 4393. számon lajstromozott, alábbi svéd ábrás védjegy:
– a 25. osztályba tartozó árukra vonatkozó, 1998. október 5‑én T 199803628. számon bejelentett VOGUE finn szóvédjegy;
– a bejelentett „VO Gue” másodlagos kereskedelmi név.
7 A felszólaló a felszólalás alátámasztásaként a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okra hivatkozott.
8 2008. április 7‑én a felperes a felszólalási eljárás során kérelmet terjesztett elő aziránt, hogy a beavatkozó igazolja a felszólalás alátámasztásaként hivatkozott korábbi védjegyeknek a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdése [jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) és (3) bekezdése] értelmében vett tényleges használatát, amelyet követően a felszólalási osztály felhívta a beavatkozót az említett bizonyítékok benyújtására.
9 2008. október 9‑én a beavatkozó különféle iratokat nyújtott be annak bizonyítására, hogy a korábbi védjegyek tényleges használat tárgyát képezték.
10 2010. november 16‑án a felszólalási osztály helyt adott a felszólalásnak és a bejelentett védjegy lajstromozását valamennyi vitatott áru tekintetében megtagadta.
11 2011. január 14‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozatával szemben.
12 2012. szeptember 17‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a keresetet, és kötelezte a felperest a beavatkozó részére 1200 EUR összeg megfizetésére, a felszólalási és a fellebbezési eljárásban felmerült költségeinek megtérítése címén. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a felszólalási osztály helyesen járt el, amikor helyt adott a felszólalásnak, hiszen nem volt kizárható az összetéveszthetőség fennállása, tekintettel a bejelentett védjeggyel jelölt áruk – nevezetesen a ruházati cikkek, cipők és kalapáruk, valamint a korábbi VOGUE svéd szóvédjeggyel jelölt áruk, amely védjegyet illetően egyébként úgy ítélte meg, hogy annak használatát, jóllehet csupán a harisnya‑ és kötöttáruk tekintetében, kellőképpen bizonyították – azonosságára, illetve hasonlóságára, valamint az ütköző megjelölések közepes mértékű hasonlóságára.
A felek kereseti kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a felszólalást a kalapárukra, valamint a félcipőkre, csizmákra, szandálokra, ingekre, blúzokra, ruhákra, szoknyákra, mellényekre, pulóverekre, öltönyökre/kosztümökre, öltönymellényekre, nadrágokra, sortokra, fürdőruhákra, kabátokra, nyakkendőkre, sálakra, kendőkre, nadrágtartókra és övekre vonatkozó részében;
– a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.
14 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
A kereset elfogadhatóságáról
15 Pontosítani kell, hogy a felperes keresete, amely a felszólalás meghatározott áruk tekintetében történő elutasítását kéri, valójában arra irányul, hogy a Törvényszék hozzon olyan határozatot, amelyet a felperes szerint a fellebbezési tanácsnak a fellebbezésének elbírálásakor kellett volna hoznia. A 207/2009 rendelet 64. cikke (1) bekezdésének második mondatából az következik ugyanis, hogy a fellebbezési tanács, miután hatályon kívül helyezi a megtámadott határozatot, eljárhat az OHIM azon szervezeti egységének hatáskörében, amely e határozatot hozta, azaz adott esetben határozhat a felszólalás tárgyában, és azt elutasíthatja. Ennek következtében, ezen intézkedés szerepel a 207/2009 rendelet 65. cikkének (3) bekezdésében a Törvényszék által a határozatok megváltoztatására vonatkozó hatáskörében meghozható intézkedések között is (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑334/01. sz., MFE Marienfelde kontra OHIM – Vétoquinol [HIPOVITON] ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2787. o.] 19. pontját; a T‑363/04. sz., Koipe kontra OHIM – Aceites del Sur [La Españolag ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑3355. o.] 29. és 30. pontját, és a T‑599/10. sz., Eurocool Logistik kontra OHIM – Lenger [EUROCOOL] ügyben 2013. szeptember 6‑án hozott ítéletének 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
16 Mindenesetre, mivel az említett kereset a beavatkozó költségek viselésére való kötelezésére irányuló kérelmen kívül csupán egy kereseti kérelmet tartalmaz, azt kell megállapítani, hogy ez utóbbival a felperes szükségképpen nem csupán a megtámadott határozat megváltoztatását, hanem annak hatályon kívül helyezését is kéri (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑666/11. sz., Budziewska kontra OHIM – Puma [ugrásban lévő macskaféle] ügyben 2013. november 7‑én hozott ítéletének 18. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), ami egyébként a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapjának kifejtéséből is kikövetkeztethető.
17 Az ekként meghatározott kereset tehát elfogadható.
Előzetes észrevételek
18 Megjegyzendő, hogy miként az a megtámadott határozatból kiderül, a fellebbezési tanács, hasonlóan a felszólalási osztályhoz, a 25. osztályba tartozó ruházati cikkek, cipők és kalapáruk tekintetében bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem elutasítását a bejelentett védjegy és a korábbi VOGUE svéd szóvédjegy közötti összetéveszthetőség fennállására alapozta, a többi korábbi védjegyet az említett elutasítás alátámasztásaként nem vette figyelembe.
19 Ebből következik, hogy a jelen keresetet kizárólag a korábbi VOGUE svéd szóvédjegyre tekintettel kell vizsgálni.
A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértéséről
20 Egyetlen jogalapja keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a bejelentett védjegy és a korábbi VOGUE svéd szóvédjegy közötti összetéveszthetőség nem terjed ki más árukra, csak a harisnya‑ és kötöttárukra. A felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett a bejelentett védjegy és a korábbi VOGUE svéd szóvédjegy által keltett összbenyomás összehasonlításánál, azáltal hogy nem szentelt kellő figyelmet a „teen” elemnek, miközben az olyan elem, amely a bejelentett védjegyben első helyen szerepel, és a védjegyek első része különös jelentőséggel bír az általuk keltett összbenyomás szempontjából. A felperes szerint ezen elem jelentős vizuális eltérést eredményez a korábbi VOGUE svéd szóvédjegytől, hangzásbeli szempontból pedig egy újabb szótagban tér el az előbbitől. Nem állítható, hogy a bejelentett védjegyen belül egyedül a „vogue” elem lenne a domináns, annál is inkább, mivel az ütköző védjegyek egyikének sincs jelentése a svéd nyelvben, és ezért ezeket nem lehet fogalmi téren hasonlóknak tekinteni. A korábbi VOGUE svéd szóvédjegy még a fellebbezési tanács megállapításai szerint is csak átlagos megkülönböztető képességgel rendelkezik, ezért a „vogue” elem átlagost meghaladó megkülönböztető képessége nem eredményezhet semmiféle további összetéveszthetőséget. Ami a szóban forgó áruk összehasonlítását illeti, a fellebbezési tanács a felperes szerint nem vette figyelembe az azok közötti kölcsönös összefüggéseket jellemző valamennyi releváns tényezőt. Azt állítja, hogy a harisnya‑ és kötöttáruk eltérő funkciójuk miatt eltérnek a kalapáruktól, valamint azoktól a különféle textiláruktól és anyagoktól, amelyeket összetételük miatt alkalmaznak. Azok az értékesítési pontok, illetve a nagyáruházak azon részlegei, ahol e cikkeket értékesítik, szintén eltérők. E termékek nem egymást kiegészítő jellegűek, hiszen egyikük sem fontos vagy szükséges a másik használatához, és ami a konkurenciát illeti, e téren sem helyettesíthetik egymást. Ami a harisnya‑ és kötöttáruk, illetve a cipők összehasonlítását illeti, a felperes belátja, hogy ezen árucikkek részben azonosak, már amennyiben az előbbiek magukban foglalják a zoknikat és harisnyákat is, amelyeket szintén a lábon hordanak; azonban megjegyzi, hogy ez nem mondható el a félcipőkről, a csizmákról és a szandálokról. Ráadásul, az alkalmazott anyagok, nevezetesen a hurkolt/kötött anyagok az előbbiek esetében, illetve az utóbbiak esetében a bőr‑ illetve a műbőr, eltérők, és az említett áruk itt sem jelentenek egymásnak konkurenciát. Még akkor sem, ha azokat ugyanabban az üzletben árusítják, azonban eltérő részlegeken. Ezen áruk nem jelentenek egymásnak konkurenciát, mint ahogy a kötöttáruk sem jelentenek különösebb konkurenciát a 25. osztályba tartozó többi árutípus tekintetében.
21 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érveit.
22 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a védjeggyel megjelölt termékek vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
23 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd a Törvényszék T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
24 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában az összetéveszthetőség előfeltétele, hogy az ütköző védjegyek azonosak vagy hasonlók legyenek, és hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlók legyenek. E feltételeknek együttesen kell teljesülniük (lásd a Törvényszék T‑316/07. sz., Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ügyben 2009. január 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑43. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
25 A jelen esetben először is helyben kell hagyni a fellebbezési tanács azon értékelését, amelyet egyébként a felperes sem vitatott, miszerint az érintett közönség, amelynek tekintetében az összetéveszthetőséget vizsgálni kell, a svéd vásárlóközönség egésze.
Az áruk összehasonlításáról
26 Megjegyzendő, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg a megtámadott határozat 27. pontjában azt, hogy a korábbi VOGUE svéd szóvédjegy árujegyzékében szereplő áruk, amelyek tényleges használatát a harisnya‑ és kötöttáruk tekintetében igazolták, ruházati cikkeknek minősülnek, és így azonosak a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő „ruházati cikkekkel”.
27 A fellebbezési tanács egyébként úgy ítélte meg, hogy a harisnya‑ és kötöttáruk, a cipők és a kalapáruk hasonlók, amit a felperes vitat.
28 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó áruk hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az azok kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. E tényezők körébe tartozik különösen az áruk jellege, rendeltetése, felhasználása, valamint egymást helyettesítő vagy egymást kiegészítő volta. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett áruk forgalmazási csatornái (lásd a Törvényszék T‑443/05. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑2579. o.] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
29 A harisnya‑ és kötöttáruk, valamint a cipők és kalapáruk közötti hasonlósággal kapcsolatos következtetésének alátámasztásaként a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy e cikkeknek általában azonos „a jellegük és felhasználási céljuk, ami nem más, mint az emberi test bizonyos részeinek lefedése és védelme”. A fellebbezési tanács ezenfelül hangsúlyozta az ezen áruk forgalmazási csatornái között fennálló hasonlóságokat, azt a tényt, hogy az említett áruk a divat hatása alatt állnak, és hogy az érintett közönség hajlamos őket egymással párosítani, ami azt jelenti, hogy azok egymást kiegészítő jellegűek (a megtámadott határozat 27. pontja).
30 Először is, ami a harisnya‑ és kötöttáruk, valamint a kalapáruk közötti hasonlóságot illeti, hangsúlyozni kell, hogy bár a szóban forgó különféle áruk nem egészen azonos vásárlóközönséget céloznak, ugyanakkor közös céljuk az emberek divatnak megfelelő öltöztetése. Így tehát a szóban forgó áruk az érintett közönség szempontjából nézve a termékek azonos családjába, nevezetesen a divatáruk családjába tartoznak. Tekintettel arra, hogy a divatcégek nagy része forgalmaz azonos márkanév alatt különféle stílusú öltözködési cikkeket, ezért nem zárható ki, hogy az érintett közönség a szóban forgó különféle árukat azonos vállalkozástól származóknak fogja fel (lásd, ebben az értelemben, egyrészről az alsóruházati cikkeket és női alsóneműket illetően, másrészről különösen a férfi és kamasz kalapárukat illetően a Törvényszék T‑323/10. sz., Chabou kontra OHIM – Chalou [CHABOU] ügyben 2011. november 16‑án hozott ítéletének 34. pontját).
31 Az előbbiekre való tekintettel az érintett áruk hasonló rendeltetése, és az a körülmény, hogy azonos termékcsaládba tartoznak, megerősíti annak a valószínűségét, hogy azokat azonos csatornákon keresztül forgalmazzák és ugyanazokban az üzletekben árusítják. Jóllehet, amint azt a felperes hangsúlyozza, igaz, hogy ezen árukat nem feltétlenül ugyanazokban az üzletekben vagy nem feltétlenül ugyanazokon a nagyáruházi részlegeken árusítják, ettől még őket a textilágazat nagykereskedői forgalmazzák, és divatüzletekben, valamint divatárukat kínáló nagyáruházakban értékesítik őket. Az összetéveszthetőségnek az alábbi 48. és 49. pontban kifejtett elemzésének sérelme nélkül meg kell jegyezni, hogy e körülmények szintén olyan jellegűek, amelyek azt az érzést erősítik az érintett közönségben, hogy az érintett áruk ugyanattól a vállalkozástól, vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban lévő vállalkozásoktól származnak (a fent hivatkozott CHABOU‑ügyben hozott ítélet 37. pontja).
32 Ezt követően, ami a harisnya‑ és kötöttáruk, valamint a cipők közötti hasonlóságot illeti, először is hangsúlyozni kell, hogy erőteljes kiegészítő jelleg áll fenn a lábszárat és a lábfejet borító harisnyafélék, különösen a harisnyák, zoknik és harisnyanadrágok, valamint a lábbelik között, hiszen az említett harisnyaféléket vásárló átlagos fogyasztó ezen áruk kiválasztását gyakran összeköti a lábbelik kiválasztásával. Így tehát a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában helyesen emelte ki az érintett közönségnek az ezen áruk összepárosítására vonatkozó igényét. Általában a ruházati cikkek és a lábbelik között fennálló hasonlósággal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból szintén az derül ki, hogy az ezen áruk felhasználási célja közti megfelelően szoros kapcsolat alapján – amelyet különösen az is jelez, hogy ugyanazon áruosztályba tartoznak, ugyanazon gazdasági szereplők gyárthatják őket, és együtt árusíthatók – az a következtetés vonható le, hogy ezen áruk összekapcsolódhatnak az érintett fogyasztók szemében (a Törvényszék T‑115/02. sz., AVEX kontra OHIM – Ahlers (a) ügyben 2004. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2907. o.] 26. pontja). Az e pont elején kifejtett okok miatt e megállapítás még inkább igaz a harisnya‑ és kötöttárukat illetően.
33 Végül, ami tágabb értelemben véve a harisnya‑ és kötöttáruk, valamint egészében véve a kalapáruk és a lábbelik közötti hasonlóságot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 25. osztályba tartozó ruházati cikkek, cipők és kalapáruk közös célnak vannak alárendelve, hiszen azokat az emberi test elfedése, elrejtése, védelme és díszítése céljából gyártják (lásd, ebben az értelemben, a Törvényszék T‑96/06. sz., Tsakiris‑Mallas kontra OHIM – Late Editions [exé] ügyben 2008. szeptember 10‑én hozott ítéletének 30. pontját és T‑364/08. sz., 2nine kontra OHIM – Pacific Sunwear of California [nollie] ügyben 2010. március 24‑én hozott ítéletének 33. pontját).
34 Így tehát, annak ellenére, hogy a különféle textiláruk és anyagok ezen áruk összetételének körébe tartoznak, és az árukat olykor eltérő értékesítési helyeken árusítják, a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy azok a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében véve hasonlók.
35 A szóban forgó áruk és szolgáltatások tehát részben azonosak, részben pedig hasonlók.
A megjelölések összehasonlításáról
36 Az ütköző megjelölések szóvédjegyek, amelyek közül a korábbi svéd szóvédjegy kizárólag a „vogue” szóból, míg a bejelentett védjegy a „teen” és a „vogue” szóból áll.
37 Emlékeztetni kell arra, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél meghatározó szerepet játszik, hogy a szóban forgó áruk átlagos fogyasztója hogyan érzékeli a védjegyet. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd a Bíróság C‑334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4529. o.] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
38 A jelen esetben a fellebbezési tanács az ütköző megjelölések között átlagos vizuális és hangzásbeli hasonlóságokat állapított meg, kizárva közöttük bárminemű fogalmi hasonlóságot, azzal az indokkal, hogy a szóban forgó szavak egyikének sincs jelentése a svéd nyelvben.
– A vizuális összehasonlításról
39 Először is meg kell állapítani, miként azt a fellebbezési tanács is tette a megtámadott határozat 29. pontjában, hogy bár igaz, hogy a bejelentett védjegy két szóból áll, eltérően a korábbi svéd szóvédjegytől, amely csupán egy szóból áll, ettől még a korábbi svéd szóvédjegy teljes egészében tartalmazzaa bejelentett védjegyet. Az ütköző megjelölések részét képező „vogue” szó a korábbi svéd szóvédjegy esetében az egyetlen szó, amelyet az érintett közönség abból kiolvashat, a bejelentett védjegy esetében pedig ez a közönség által utolsóként olvasható szó. Ezenfelül, míg a „teen” szó négy betűből áll, a „vogue” szó öt betűből. A bejelentett védjegyet illetően a vizuális összehasonlítás alapján az előbbiekből az következik, hogy a „teen” elemnek nincs nagyobb jelentősége, mint a „vogue” elemnek.
40 Másodszor, a felperes által hivatkozott azon ítélkezési gyakorlattal kapcsolatban, miszerint a megjelölések elejének nagyobb jelentősége van a megjelölés által keltett összbenyomásban (a Törvényszék T‑112/03. sz., L’Oréal kontra OHIM – Revlon [FLEXI AIR] ügyben 2005. március 16‑án hozott ítéletének EBHT 2005., II‑949. o.] 64. és 65. pontja, és T‑357/07. sz., Focus Magazin Verlag kontra OHIM – Editorial Planeta [FOCUS Radio] ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 36. pontja), emlékeztetni kell arra, hogy ez a megállapítás nem érvényes minden esetben, és semmi esetre sem kérdőjelezi meg azt az alapelvet, amelynek értelmében a védjegyek hasonlóságának vizsgálata során az e védjegyek által keltett összbenyomást kell tekintetbe venni, mivel a fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részeit (a Törvényszék T‑158/05. sz., Trek Bicycle kontra OHIM – Audi [ALLTREK] ügyben 2007. május 16‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 70. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így a bejelentett védjegyet a korábbi védjegytől megkülönböztető első elem megléte ellenére a védjegyek a közös elem miatt bizonyos szintű vizuális hasonlóságot mutatnak (a Törvényszék T‑286/02. sz., Oriental Kitchen kontra OHIM – Mou Dybfrost [KIAP MOU] ügyben 2003. november 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4953. o.] 39–44. pontja, T‑32/03. sz., Leder & Schuh kontra OHIM – Schuhpark Fascies [JELLO Schuhpark] ügyben 2005. március 8‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 38–47. pontja és T‑466/08. sz., Lancôme kontra OHIM – Focus Magazin Verlag [ACNO FOCUS] ügyben 2011. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑1831. o.] 56–63. pontja).
41 Így tehát a fellebbezési tanács helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az említett megjelölések, a bennük szereplő közös „vogue” elem megléte miatt vizuális téren átlagos mértékben hasonlóak.
– A hangzásbeli összehasonlításról
42 A fellebbezési tanács hangzásbeli téren szintén azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések átlagos mértékű hasonlóságot mutatnak, mivel a közös „vogue” elemüket mindkét esetben azonos módon ejtik ki.
43 Először is rá kell mutatni arra, hogy a „teen” elem megléte a bejelentett védjegyben természetesen hozzájárul a két ütköző megjelölés hangzásbeli megkülönböztetéséhez, miként azt a felperes hangsúlyozza. Ugyanakkor – figyelemmel a rövidségére – nem állítható, hogy a „teen” elem e tekintetben fontosabb lenne a „vogue” elemnél, amely mindkét megjelölésben közös. Ennélfogva tehát az állapítható meg, hogy a két megjelölés között egészében nézve bizonyos mértékű hangzásbeli hasonlóság áll fenn (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑90/06. sz., Tomorrow Focus kontra OHIM – Information Builders [Tomorrow Focus] ügyben 2008. december 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 34. pontját és a fent hivatkozott ACNO FOCUS ügyben hozott ítélet 64. pontját). Így tehát a felperes tévesen állítja, hogy a fellebbezési tanács értékelési hibát vétett, amikor úgy ítélte meg, hogy az ütköző megjelölések hangzásbeli szempontból átlagos hasonlóságot mutatnak.
– A fogalmi összehasonlításról
44 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 31. pontjában emlékeztetett arra, hogy a szóban forgó két elem (a „teen” és a „vogue” elem) egyike sem rendelkezik jelentéssel a svéd nyelvben, amit a felek nem vitattak. Ugyanakkor meg kellett volna vizsgálnia azt is, hogy a széles körben angolul is beszélő svéd nagyközönség egyáltalán felismeri‑e ezen két elem jelentését, amit viszont nem tett meg. Az OHIM által válaszbeadványában az e kérdésnek szentelt érvek nem orvosolhatják a fellebbezési tanácsnak a svédországi nagyközönség angol nyelvismeretére vonatkozó elemzésének hiányát. Így tehát meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács eme hiányos elemzése – amely ugyan nem minősül hiányos indokolásnak, hiszen a fellebbezési tanács ismertette azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy a megjelölések összehasonlítása fogalmi téren nem lehetséges, azonban részben téves értékelésnek minősül az érintett közönség képességeit illetően – olyan jellegű‑e, ami kihatással lehet a megtámadott határozat jogszerűségére.
45 A jelen esetben az úgynevezett nagyközönség azon része, amely jól ismeri az angol nyelvet, a „vogue” szót úgy értené, mint a divatra utaló kifejezést, a „teen” szót pedig úgy, mint amely egyértelműen a tinédzsereket jelöli. Egyébként, a „teenager” szót svédül egy hasonlóan képzett szóval fordítják, nevezetesen a „tonåring” szóval. Ebből arra lehet következtetni, hogy a „teen vogue” kifejezést a közönség a „vogue” szó egyszerű ragozásaként fogná fel, hiszen a „tinidivat” fogalma természetszerűleg a „divat” fogalmából ered. Ez az egyértelmű fogalmi hasonlóság tehát csak megerősítette volna a fellebbezési tanács arra vonatkozó következtetését, hogy először is, az ütköző megjelölések hasonlók, illetve hogy összetéveszthetők. Következésképpen az érintett közönség képességeivel kapcsolatos eme tévedés nincs kihatással a megtámadott határozat jogszerűségére, hiszen már emlékeztettünk arra, hogy az érintett közönség angolul nem beszélő részét illetően a fellebbezési tanács azon következtetése, hogy a fogalmi összehasonlításnak nincs kihatása a megjelölések hasonlóságának értékelésére, továbbra is helytálló (lásd a Törvényszék T‑569/11. sz., Gitana kontra OHIM – Teddy [GITANA] ügyben 2013. szeptember 16‑án hozott ítéletének 67. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
– A megjelölések összehasonlítására vonatkozó következtetés
46 A fellebbezési tanács tehát helyesen állapította meg azt, hogy az érintett közönség szempontjából nézve az ütköző megjelölések között vizuális és hangzásbeli téren hasonlóságok állnak fenn. Ezzel szemben az a megállapítás, miszerint semmiféle fogalmi hasonlóság nem figyelhető meg a korábbi svéd szóvédjegy és a bejelentett védjegy között, mivel az említett védjegyeket alkotó elemeknek nincs jelentése a svéd nyelvben, csupán az érintett közönség angolul nem beszélő része tekintetében helytálló. Az érintett közönség angolul beszélő részének figyelembevétele esetén kizárólag azt a következtetést lehetett volna levonni, hogy az ütköző megjelölések fogalmilag hasonlók.
47 Ennélfogva a felperes azon állítása, miszerint az ütköző megjelöléseket tévesen minősítették hasonlóknak, nem megalapozott. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis két védjegy akkor minősül hasonlónak, ha az érintett közönség szemszögéből nézve vizuális, hangzásbeli és fogalmi téren legalább részben egyeznek (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑6/01., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
Az összetéveszthetőségről
48 Az összetéveszthetőség átfogó értékelése bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, és különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a jelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 17. pontja és a Törvényszék T‑81/03., T‑82/03. és T‑103/03. sz., Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] egyesített ügyekben 2006. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑5409. o.] 74. pontja).
49 Figyelemmel az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságára, és tekintettel arra a tényre, hogy a korábbi svéd VOGUE szóvédjeggyel, illetve a bejelentett védjeggyel jelölt áruk részben azonosak, részben pedig hasonlók, a fellebbezési tanács nem vétett értékelési hibát annak megállapításakor, hogy fennáll közöttük összetévesztés veszélye, illetve amikor helyben hagyta a felszólalási osztály azon határozatát, amely megtagadta a 25. osztályba tartozó „ruházati cikkek; cipők; kalapáruk; valamennyi előbb említett áru részei és alkotórészei” tekintetében bejelentett védjegy lajstromozását.
50 Mivel a felperes által a hatályon kívül helyezés, illetve a megváltoztatás iránti kereseti kérelmének alátámasztásaként hivatkozott, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított egyetlen jogalap nem megalapozott, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
51 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
52 Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően őt kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Advance Magazine Publishers, Inc.‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. február 27‑i nyilvános ülésen.
Aláírások