Ideiglenes változat
MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2022. június 16.(1)
C‑265/21. sz. ügy
AB,
AB‑CD
kontra
Z EF
(a cour d’appel de Bruxelles [brüsszeli fellebbviteli bíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001/EK rendelet – Az 5. cikk 1. pontja – Szerződésekre vonatkozó joghatóság – »Szerződéssel vagy szerződéses igénnyel« kapcsolatos ügy fogalma – Két egymást követő szerződés alapján a tulajdonjog fennállásának megállapítására irányuló kereset – A kérelem alapját képező kötelezettség teljesítési helyének meghatározása céljából figyelembe veendő szerződés – A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jog – 593/2008/EK rendelet”
I. Bevezetés
1. A cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság, Belgium) által előterjesztett kérdések lényegében a 44/2001/EK rendelet(2) 5. cikke 1. pontjának és az 593/2008/EK rendelet(3) 4. cikkének az értelmezésére vonatkoznak.
2. E rendelkezések közül az első, amelynek értelmezése a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem középpontjában áll, megállapítja a szerződéssel kapcsolatos ügyekben fennálló különös joghatósági szabályokat, amelyek bizonyos helyzetekben lehetővé teszik a felperes számára, hogy az alperes ellen a lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállam bíróságai előtt indítson keresetet, eltérve a 44/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt általános szabálytól.
3. A jelen ügyben annak meghatározásáról van szó, hogy e rendelkezés alkalmazandó‑e egy olyan jogvitában, amely egy 20 műalkotásra vonatkozó tulajdonjog annak ellenére történő elismerése iránti, két szerződésre alapított keresetre vonatkozik, hogy a jogvita felei – akik az első szerződés feleinek leszármazottai – között nem áll fenn közvetlen szerződéses kapcsolat.
4. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság lényegében az e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlata fejlődésének terjedelméről kérdezi a Bíróságot. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján tehát a Bíróságnak újból foglalkoznia kell a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmával. A jelen ügyben ismertetni kell a kérdést előterjesztő bírósággal azokat a tényezőket, amelyek lehetővé teszik számára annak értékelését, hogy a Bíróság közelmúltbeli ítéleteit(4) az e rendelkezés értelmezésére vonatkozó korábbi ítélkezési gyakorlathoz képest eltérőnek kell‑e tekinteni.
5. Amint azt részletesen kifejtem, azon a véleményen vagyok, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontját alkalmazni kell olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van.
II. A jogi háttér
A. A 44/2001 rendelet
6. A 44/2001 rendelet II. fejezetének az „Általános rendelkezések” című 1. szakaszában található 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
7. E rendelet II. fejezetének a „Különös joghatóság” című 2. szakaszában található 5. cikkének 1. pontja a következőket írja elő:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:
1. a) ha az eljárás tárgya szerződés vagy szerződéses igény, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;
b) e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a vitatott kötelezettség teljesítésének helye
– ingó dolog értékesítése esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani,
– szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;
c) amennyiben a b) pont [helyesen: b) alpont] nem alkalmazható, az a) pontot [helyesen: a) alpontot] kell alkalmazni;”
B. Az 593/2008 rendelet
8. Az 593/2008 rendelet 4. cikke, amely a felek jogválasztásának hiányában alkalmazandó jogra vonatkozik, a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ha a szerződésre alkalmazandó jogról nem született megállapodás a 3. cikknek megfelelően és az 5–8. cikk sérelme nélkül, a szerződésekre alkalmazandó jogot a következőképpen kell meghatározni:
a) az adásvételi szerződésre azon ország joga irányadó, ahol az eladó szokásos tartózkodási helye található;
b) szolgáltatási szerződésre azon ország joga irányadó, ahol a szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helye található;
[…]
(2) Ha a szerződésre az (1) bekezdés nem terjed ki, vagy ha a szerződés elemeire az (1) bekezdés a)–h) pontja közül több is vonatkozna, a szerződésre azon ország joga az irányadó, ahol a szerződés jellegéből adódó teljesítésre kötelezett félnek a szokásos tartózkodási helye található.
(3) Ha az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy a szerződés nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy, az (1) vagy (2) bekezdésben említettektől eltérő országhoz, akkor e másik ország jogát kell alkalmazni.
(4) Ha az (1) vagy a (2) bekezdés alapján alkalmazandó jog nem állapítható meg, a szerződésre azon ország joga irányadó, amelyhez a szerződés a legszorosabban kapcsolódik.”
III. Az alapeljárás tényállása, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
9. X EF és Y EF – Z EF szülei – házastársak voltak, emellett német művészek, akik többek között 20 tipográfiai táblát (a továbbiakban: műalkotások) készítettek, amelyeket 1977‑ben egy nemzetközi kiállításon állítottak ki.
10. CD – az alapügyben alperes AB anyósa és AB‑CD anyja – művészeti galériát működtetett Liège‑ben (Belgium). 1980 végén vagy 1981 elején átadták CD‑nek a műalkotásokat, majd ezt követően e művek eredetiségére vonatkozó igazolásokat.
11. Egy 2007. január 26‑i megállapodással az alapügy felperesei megvásárolták a műalkotásokat CD‑től. Az utóbbi 2007. november 24‑én elhunyt, és ugyanebben az évben elhunyt Y EF is.
12. 2013 augusztusában AB árverési értékesítés céljából a Christie’s társaságra bízta a műalkotásokat. 2014 során e társaság kapcsolatba lépett X EF‑el, aki azt állította, hogy e művek tulajdonosa. A műalkotások árverésen történő értékesítését felfüggesztették.
13. Az alapeljárás felperesei azt állítják, hogy e műveket CD megvásárolta, míg az alapeljárás alperese azt állítja, hogy azokat CD galériájánál azért helyezték el, hogy azokat értékesítés céljából a közönségnek bemutassák.
14. 2014. június 20‑án az alapeljárás felperesei megindították a jelen eljárást annak megállapítása érdekében, hogy lényegében ők voltak a műalkotások kizárólagos tulajdonosai, és hogy tiltsák meg X EF‑nek, hogy velük szemben a tulajdonjogára hivatkozzon.
15. X EF, miután a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság, Belgium) elé idézték, elsődlegesen és a 44/2001 rendeletre hivatkozva a joghatóság hiányára vonatkozó kifogást terjesztett elő, mivel lakóhelye Németországban van. Másodlagosan azt kérte, hogy a bíróság nyilvánítsa elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak a vele szemben benyújtott kérelmet, és egyúttal kérte a műalkotások visszaszolgáltatását. 2015. október 10‑én X EF elhunyt, és az alapeljárás alperese folytatta az eljárást.
16. 2016. november 22‑i ítéletével a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság) megállapította joghatóságának hiányát. E tekintetben úgy ítélte meg, hogy joghatósága nem állapítható meg a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja alapján, mivel a szóban forgó felek között nem áll fenn szerződéses kapcsolat.
17. Az alapeljárás felperesei fellebbezést nyújtottak be ezen ítélettel szemben a cour d’appel de Bruxelles‑hez (brüsszeli fellebbviteli bíróság). Azt állítják, hogy CD adásvételi szerződés révén megszerezte a műalkotásokat, hogy a keresetet „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatosnak” kell minősíteni, és hogy mivel a teljesítés helye Belgiumban található, a belga bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Ezzel szemben az alapeljárás alperese azt állítja, hogy a műalkotások letéti szerződés tárgyát képezték, és hogy álláspontja szerint a tulajdonjog érvényesítése iránti keresetről lévén szó, a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása a 44/2001 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, amely a német bíróságok joghatóságát állapítja meg.
18. Azon kérdést illetően, hogy az alapeljárás felpereseinek keresete a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik‑e, a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a jogvitában részt vevő két fél között semmilyen közvetlen szerződéses kapcsolat nem áll fenn. Mindazonáltal e bíróság úgy véli, hogy figyelemmel a Bíróság e tárgyban nemrégiben hozott ítéleteire,(5) lehetséges, hogy a szabadon vállalt kötelezettség megállapításának követelménye – ahogy az a Handte ítélet(6) óta fennállt – már nem jelenti azt, hogy e kötelezettséget a jogvita felei vállalták, hanem kizárólag azt jelenti, hogy a felperes az alperes ellen indított keresetét olyan jogi kötelezettségre alapítja, amelyet valamely személy egy másik felé szabadon vállalt.(7) Az említett bíróság szerint ugyanis a Bíróság nem csak azt pontosította, hogy a szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügy minden olyan kötelezettséget magában foglal, amely olyan szerződésen alapul, amelynek nemteljesítésére a felperes keresete alátámasztásaként hivatkozott,(8) hanem azt is megállapította, hogy az actio paulinához hasonlóan a kártérítési kereset(9) is a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügy” fogalmába tartozik, mivel maga a kereset tárgya szabadon vállalt kötelezettség.(10)
19. Ugyanezen bíróság úgy véli, hogy még ha olyan egyedi esetekről van is szó, amelyeken túl ez az értelmezés nem fogadható el, a Bíróság azt állapította meg, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontjában foglalt, a szerződéssel kapcsolatos ügyekre vonatkozó különös joghatósági szabály nem a felek személyén, hanem a kereset jogalapján alapul.(11)
20. E körülmények között határozott úgy a cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság), hogy a Bíróság Hivatalához 2021. április 26‑án érkezett 2021. április 1‑jei határozatával az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [44/2001 rendelet] 5. cikkének 1. pontja értelmében vett »szerződéssel vagy szerződéses igénnyel« kapcsolatos ügy fogalmát:
úgy kell‑e értelmezni, hogy az a felperes keresetének alapjául szolgáló, valamely személy által egy másik felé szabadon vállalt jogi kötelezettség megállapítását írja elő, még akkor is, ha a kötelezettséget az alperes és/vagy a felperes nem szabadon vállalta?
Igenlő válasz esetén, milyen mértékű kapcsolatnak kell lennie a szabadon vállalt jogi kötelezettség és a felperes és/vagy az alperes között?
2) Az »igény« fogalma, amelyre a felperes »keresetét alapítja«, magában foglalja‑e – a [44/2001 rendelet] 5. cikkének 1. pontja értelmében vett szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügynek az ugyanezen rendelet 5. cikke 3. pontja szerinti »jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel« kapcsolatos ügytől történő megkülönböztetéséhez használt kritériumhoz ([2020. november 24‑i Wikingerhof ítélet, C‑59/19, a továbbiakban: Wikingerhof ítélet, ECLI:EU:C:2020:950], 32. pont) hasonlóan – annak vizsgálatát, hogy a szabadon vállalt jogi kötelezettség értelmezése a kereset megalapozása céljából elengedhetetlennek tűnik‑e?
3) A [44/2001 rendelet] rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében vett szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügynek minősül‑e az a kereset, amellyel a felperes annak megállapítását kéri a bíróságtól, hogy ő a tulajdonosa azon általa birtokolt dolognak, amelynek birtoklása kettős adásvételi szerződésen alapul, amely közül az elsőt e dolog eredeti társtulajdonosa (az alperes házastársa, szintén eredeti társtulajdonos) azzal a személlyel kötötte, aki e dolgot a felperesnek eladta, míg a második szerződést e két utóbbi személy?
a) Eltérő választ kell‑e adni, ha az alperes arra hivatkozik, hogy az első szerződés nem adásvételi szerződés, hanem letéti szerződés?
b) Amennyiben ezen esetek egyike a szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügyek körébe tartozik, melyik szerződést kell figyelembe venni a vitatott kötelezettség teljesítési helyének meghatározásakor?
4) Úgy kell‑e értelmezni [az 593/2008 rendelet] 4. cikkét, hogy az alkalmazandó az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésben említett esetre, és ha igen, mely szerződést kell figyelembe venni?”
21. Írásbeli észrevételeket nyújtottak be az alapeljárásban részt vevő felek, a belga kormány, valamint az Európai Bizottság. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.
IV. Elemzés
A. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés elfogadhatóságáról
22. Anélkül, hogy formálisan az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés elfogadhatatlanságára hivatkozna, a Bizottság azt állítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem jelöli meg azokat az okokat, amelyek arra indították, hogy felvesse az 593/2008 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének az alapeljárásban szóban forgó szerződésekre történő alkalmazásának kérdését.
23. Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amelyet immár a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikke is tükröz, az uniós jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezése megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa feltett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak ezenkívül pontosan meg kell jelölnie azon okokat, amelyek arra indították a nemzeti bíróságot, hogy felvesse az uniós jog értelmezésének kérdését, és amelyek alapján szükségesnek tartotta előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjeszteni a kérdését.(12)
24. A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek a negyedik kérdés feltevéséhez vezettek, következésképpen pedig nem tett eleget a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkében foglalt követelménynek.
25. Azt javaslom, hogy a Bíróság a negyedik kérdést nyilvánítsa elfogadhatatlannak.
B. Az ügy érdeméről
26. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdés lényegében a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy Bíróság ítélkezési gyakorlatából következő fogalmának értelmezésére irányul.
27. A kérdést előterjesztő bíróság kétségei, amelyek lényegében a Bíróság által az utóbbi 30 év során kialakított bőséges ítélkezési gyakorlat fejlődésének terjedelmét érintik, egyrészt azzal kapcsolatosak, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának Bíróság általi értelmezése nem egységes, másrészt pedig az ítélkezési gyakorlat megváltoztatásával, amelyet a Bíróság e fogalom megszorító értelmezésének elvetése révén kialakított.
28. A jelen indítványban először röviden ismertetek néhány előzetes megjegyzést, amelyek többek között a 44/2001 rendelet rendszerére, céljára és keletkezésére vonatkoznak (1. cím). Ezt követően megvizsgálom a Bíróság e rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy önálló fogalmára vonatkozó releváns ítélkezési gyakorlatát annak érdekében, hogy egyértelművé tegyem fejlődése terjedelmét, és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre választ javasoljak (2. cím), végül pedig elemezni fogom az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést (3. és 4. cím).
1. Előzetes megjegyzések
29. Először is emlékeztetni kell arra, hogy az 1968. szeptember 27‑i egyezmény(13) helyébe lépő 44/2001 rendelet ezen egyezményre támaszkodik, és azt folytatta.(14) Ennélfogva, amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a Bíróság által az ezen egyezmény rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés az említett rendelet rendelkezéseire is érvényes, amennyiben ezen jogszabályok rendelkezései „egyenértékűnek” tekinthetők.(15) Ez a helyzet a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. pontja és a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja esetében, amelyek szövege közel azonos. Ugyanez igaz a rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmára is, mivel e rendelkezés módosításai csakis az ingó dolgok értékesítésére irányuló szerződések, valamint a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések vonatkozásában a joghatósággal rendelkező bíróságot kijelölő kapcsolóelv feltételeit érintik, minden más rész kapcsán érintetlenül hagyva a Brüsszeli Egyezmény megfelelő rendelkezéseinek lényegét.(16) Mivel a kérdést előterjesztő bíróság az e fogalommal kapcsolatos közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatának alakulásáról kérdezi a Bíróságot, a jelen indítványban a 44/2001 rendelet helyébe lépő 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontjára vonatkozó releváns ítélkezési gyakorlatra is hivatkozom.
30. Másodszor hangsúlyozni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontját e rendelet keletkezésére, célkitűzéseire és rendszerére tekintettel kell értelmezni.(17) Közelebbről, ami a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy e rendelkezés értelmében vett fogalmát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Brüsszeli Egyezmény értelmezésére vonatkozó Peters Bauunternehmung ítélet(18) óta a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy e fogalom nem értelmezhető úgy, mint amely arra a minősítésre utal, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog a nemzeti bíróság előtt szóban forgó jogviszonynak tulajdonít. Éppen ellenkezőleg, az említett fogalmat önállóan kell értelmezni, a 44/2001 rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel, annak érdekében, hogy annak egységes alkalmazása valamennyi tagállamban biztosítva legyen.(19) Ily módon, még ha a Bíróság nem is határozza meg általánosan és elvontan a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmát, esetről esetre körülírta e fogalmat, figyelembe véve a jogszabály‑módosításokat, és rámutatva arra, hogy fennáll‑e szerződéses kötelezettség, vagy sem.
31. E tekintetben a Bíróság e rendelet Brüsszeli Egyezmény formájában történő „születése” óta, és még ma is arra törekszik, hogy meghatározza a 44/2001 rendelet rendszerét és célkitűzéseit. Fontosnak tartom röviden felidézni egyrészt az említett rendelet 5. cikke 1. pontja alkalmazási feltételeinek terjedelmét, másrészt az e rendelkezés által a különösen bőséges ítélkezési gyakorlat összefüggésében felvetett nehézségeket.(20)
32. Először is, ami a 44/2001 rendelet rendszerét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a Peters Bauunternehmung ítéletben(21) döntött először az alperes lakóhelye szerinti tagállam bíróságainak joghatóságára vonatkozó, az e rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt általános szabály és a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyekre vonatkozó különös joghatóság említett rendelet 5. cikkének 1. pontjában előírt kapcsolatáról. Ebben az ítéletben a Bíróság kimondta, hogy „a [Brüsszeli Egyezmény] 5. cikke olyan különös joghatósági okokat ír elő, amelyek a felperes választásától függenek, eltérve az [ezen] egyezmény 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt általános joghatósági szabálytól”.(22) Erre az értékelésre a Bíróság ismételten emlékeztetett ítélkezési gyakorlatában.(23)
33. Ezt követően a 44/2001 rendelet célkitűzéseit illetően meg kell állapítani, hogy e rendelet (11) preambulumbekezdése szerint a joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. Ezenkívül a 44/2001 rendelet (12) preambulumbekezdése kimondja, hogy az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.
34. Végül arra is emlékeztetni kell, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának keletkezéstörténete nyilvánvalóvá teszi, hogy a különös joghatósági szabályok azon a megfontoláson alapulnak, hogy „szoros kapcsolat áll fenn a jogvita és az annak elbírálására hivatott bíróság között”.(24) Következésképpen az e rendelkezésben a kérelmező számára biztosított megfelelnek a közelség elve követelményeinek.(25)
35. Ezen előzetes megjegyzések fényében fogom most elemezni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdéseket.
2. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
36. Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy annak alkalmazása feltételezi a valamely személy által egy másik felé szabadon vállalt, a felperes keresetének alapjául szolgáló jogi kötelezettség megállapítását, még akkor is, ha e kötelezettség nem közvetlenül köti a jogvita feleit. Igenlő válasz esetén e bíróság azt kérdezi, hogy milyen mértékű kapcsolatnak kell lennie a szerződéses kötelezettség és e felek között. E kérdéssel az előterjesztő bíróság azt kéri a Bíróságtól, hogy erősítse meg a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának a Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatából következő értelmezését.
37. Ami először is a jelen ügy sajátosságait illeti, az alapeljárás felperesei a tulajdonjog elismerése iránti keresetüket az egyikük anyja, egy galériatulajdonos által kötött adásvételi szerződésre alapítják, aki állítólag megvásárolta egy művészpár, az alapeljárás alperesének szülei műalkotásait. Ez utóbbi azt állítja, hogy a szóban forgó szerződés nem adásvételi szerződés, hanem letéti szerződés volt.
38. Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, a szóban forgó szerződést nem az alapeljárás felei kötötték, akiket tehát szerződés közvetlenül nem köt.
39. Másodszor, ami a felek által előterjesztett írásbeli észrevételeket illeti, az alapeljárás felperesei és a belga kormány úgy vélik, hogy a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmát tágan kell értelmezni, harmadik személyek számára is lehetővé téve, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontjára hivatkozzanak. Mindazonáltal a belga kormány arra hivatkozik, hogy a flightright ítéletben megállapított kritériumot nem azokra a helyzetekre kell alkalmazni, amelyekben felmerül a kérdés, hogy ki a tulajdonosa valamely vagyontárgynak, mint a jelen ügyben is, hanem kizárólag azokra a helyzetekre, amelyekben a kereset magán a szerződéses kötelezettségen alapul. E kormány szerint a Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata a jogbiztonságot sértő „forum shoppinghoz” vezet.
40. Az alapeljárás alperese és a Bizottság többek között arra hivatkozik, hogy ahhoz, hogy a keresetet „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatosnak lehessen minősíteni, a szóban forgó felek között szerződéses kapcsolatnak kell fennállnia. E tekintetben az alapeljárás alperese emlékeztet arra, hogy a különös joghatósági okokat szigorúan kell értelmezni a 44/2001 rendelet kiszámíthatósági és jogbiztonsági célkitűzésének megőrzése érdekében. A Bizottság azt állítja, hogy figyelembe véve a Bíróság által a Handte ítéletben(26) kialakított ítélkezési gyakorlatot, olyan helyzetben, amikor a felperes keresetét több egymást követő szerződésre alapítja, a szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügyekre vonatkozó különös joghatóság nem alkalmazandó, mivel a felperes és az alperes nem ugyanazon szerződés felei. Úgy véli tehát, hogy az alperes lakóhelye szerinti tagállam bíróságai joghatóságának az általános szabályát kell alkalmazni.
41. Figyelemmel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megfogalmazására és a felek észrevételeire, szükségesnek tartom elemezni a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlatát.
a) A Bíróságnak a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében vett fogalmára vonatkozó releváns ítélkezési gyakorlata
42. A 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja úgy rendelkezik, hogy valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető: ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor „a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt”. Az e rendelkezés szerinti joghatóság meghatározása, valamint azon kérdés megválaszolása érdekében, hogy valamely jogvita „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügynek minősíthető‑e, a Bíróság önállóan értelmezte a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmát, először e fogalom megszorító értelmezésére, majd ezt követően annak tágabb értelmezésére támaszkodva. E két megközelítés eltérő módon határozza meg a kérelem alapjául szolgáló kötelezettséget, tehát e kötelezettség teljesítési helyét. Kétségtelen, hogy a Bíróság megállapította, hogy „az a kötelezettség, amelynek teljesítési helye [a 44/2001 rendelet] 5. cikke 1. pontjának értelmében vett joghatóság meghatározásának alapjául szolgál, a szerződésből következik, és amely végrehajtásának elmaradására a kereset igazolása érdekében hivatkoznak”.(27) E szöveg egyértelműsége ellenére e kötelezettség azonosítása nem mindig nyilvánvaló, amint azt a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának értelmezése során felmerülő nehézségek is tanúsítják.(28)
43. Ebben az összefüggésben az a kérdés merül fel, hogy a Bíróság a tágabb értelmezés kedvéért felhagyott‑e a megszorító értelmezéssel, és így eltért‑e a korábbi ítélkezési gyakorlatától. Ez a kérdés áll a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések alapját képező kétségek középpontjában. Ahhoz, hogy jobban megértsük ezen ítélkezési gyakorlat tartalmát, és hogy hasznos választ lehessen adni, álláspontom szerint meg kell határozni az említett ítélkezési gyakorlatban az értelmezés e két irányvonalát és azok alakulását, valamint a 44/2001 rendelet előreláthatóságra és/vagy közelségre vonatkozó azon célkitűzéseit, amelyekre a Bíróság az egyik vagy a másik értelmezés során támaszkodott.
1) A „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának megszorító értelmezéséről: a jogvita felei közötti szerződés fennállásának követelménye
44. A 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalma az uniós jog olyan önálló fogalma, amely e rendelkezés hatálya körvonalainak meghatározására szolgál.(29)
45. Ezen önálló fogalom körvonalainak meghatározása érdekében a Bíróság a nyolcvanas évek elején a felperes számára a szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügyekben rendelkezésre álló különös joghatósági szabály megszorító értelmezését követte (a továbbiakban: megszorító értelmezés). A Peters Bauunternehmung és a Handte ítéletből ered ez az ítélkezési gyakorlat.
46. A Peters Bauunternehmung ítéletben(30) a Bíróság a különös joghatósági szabályok és az általános joghatósági szabály közötti kapcsolatról foglalt állást.(31) A jogtudomány úgy ítélte meg, hogy ebben az ítéletben a Bíróság „a Brüsszeli Egyezmény 2. cikke alóli kivételnek minősülő valamennyi tényező megszorító értelmezése mellett foglalt állást”.(32)
47. A Bíróság ezt követően a Kalfelis ítéletben(33) kimondta, hogy az általános elvtől való eltérésként a különös joghatósági szabályokat szigorúan kell értelmezni,(34) később kifejtve, hogy azok „nem teszik lehetővé a Brüsszeli Egyezményben kifejezetten előírt eseteken túlterjeszkedő értelmezést”.(35) Bár e megközelítésnek véleményem szerint nem az volt a célja, hogy korlátozza a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek alkalmazási körét,(36) fenntartva a „szerződéses kötelezettség” fogalmának szigorú értelmezését, a Bíróság a későbbi ítéletekben mégis megszorítóan értelmezte ez utóbbi fogalmat, arra hivatkozva, hogy az általános joghatósági szabály alóli egyik kivételről van szó.
48. A Handte ítéletben(37) a Bíróság első alkalommal határozott a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. pontja értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmáról, és kimondta, hogy e fogalmat „nem úgy kell érteni, mint amely olyan helyzetre vonatkozik, amelyben nem áll fenn egyik fél részéről a másik felé szabadon vállalt kötelezettség”. Ily módon, azon bíróság előreláthatóságának elvére támaszkodva, amelyhez a kérelmezőnek a kérelmét be kell nyújtania,(38) a Bíróság kimondta, hogy „[ezen] egyezmény 5. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó az olyan jogvitára, amely a dolog vevőjének jogutódja és a (nem eladó) gyártó között a dolog hibás volta vagy a tervezett használatra való alkalmatlansága miatt folyik”.(39)
49. Ezen ítélet alapján világossá vált, hogy a Bíróság által elfogadott megszorító értelmezés korlátozza a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek fogalmát, abban az értelemben, hogy e rendelkezés csak a szóban forgó szerződés szerződő felei közötti viszonyokra volt alkalmazandó, azaz kizárólag a szerződő felek közötti jogvitákra. A kereset minősítése szempontjából ugyanis a Bíróság által figyelembe vett döntő tényező a jogvita felei közötti szerződéses viszony volt.
50. E tekintetben fontosnak tartom kiemelni, hogy az ítélkezési gyakorlatezen irányában(40) a Bíróság a Brüsszeli Egyezmény vagy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának ezen egyezmény vagy e rendelet céljára és felépítésére tekintettel történő értelmezése során a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek önálló fogalmát elsősorban a kiszámíthatóság célkitűzésére(41) alapította.
51. Bár a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának és így a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának e megszorító értelmezését – amelyet az ítélkezési gyakorlat régóta átvett –(42) a jogtudomány egyik része(43) pozitívan fogadta, egyes szerzők nemcsak az általános szabály és a különös szabályok közötti kapcsolatra vonatkozó szigorú megközelítést, hanem a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának a Bíróság által rögzített megszorító meghatározását, következésképpen pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított „szerződéses kötelezettség” fogalmát is kifogásolták.
52. Először is, ami a 44/2001 rendelet rendszerét illeti, az e megközelítéssel egyet nem értő szerzők úgy vélik, hogy önmagában az e rendelet 2. cikkében foglalt általános szabály létezése nem eredményezheti a rendelet 5. cikkének szűk, sőt megszorító értelmezését, és hogy az ilyen értelmezés nem állapítható meg az említett rendelet általános koherenciájának,(44) azaz az abból eredő jogok és kötelezettségek egyenlősége és egységessége lehető legnagyobb mértékben történő biztosításának kárára.(45) Egyes szerzők többek között azt hangsúlyozzák, hogy – amint azt a Bíróság megállapította – kizárólag a 44/2001 rendelet rendszerében „előírt eseteken túlterjeszkedő értelmezés” elkerüléséről van szó,(46) és hogy ezért téves lenne e rendelet 5. cikke 1. pontjának megfogalmazásából azt a következtetést levonni, hogy e rendelkezés kivétel, amelyet kevésbé gyakran kell alkalmazni, mint az említett rendelet 2. cikkét.(47) A joghatóságra vonatkozó különös szabályok puszta léte ugyanis megerősíti annak lehetőségét, hogy az alperest a lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállam bírósága előtt pereljék. E lehetőség lehetővé teszi a felperes és az alperes érdekei közötti egyensúly biztosítását.(48)
53. Egyetértek e véleménnyel. Ez a megközelítés egyértelműen kitűnik a Peters Bauunternehmung ítéletből, amelyben a Bíróság már kimondta, hogy „[b]ár a Brüsszeli Egyezmény 5. cikke olyan különös joghatósági szabályokat ír elő, amelyek választási lehetőséget biztosítanak a kérelmezőnek, ennek oka az, hogy bizonyos pontosan meghatározott esetekben különösen szoros kapcsolat áll fenn a jogvita és az ügy érdemében határozó bíróság között az eljárás hatékony lefolytatása szempontjából”.(49) Ebből egyértelműen kitűnik, hogy a Bíróság e rendelkezést többek között a közelségi célkitűzésre tekintettel értelmezi.
54. Ezek után másodsorban emlékeztetnem kell arra, hogy a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmében vett fogalmának a Bíróság által a Handte ítéletben(50) felvázolt meghatározását is bírálták. Több szerző ugyanis úgy vélte, hogy e korlátozó megközelítés túl szűk szerepet biztosít a szerződésben kikötött bíróság számára, többek között a közelség elvének rovására,(51) és hogy „a mögöttes gazdasági érdekekhez jobban igazodó tágabb értelmezést” kell adni.(52)
55. Ennélfogva az előző pontokban kifejtett okokból(53) úgy vélem, hogy az általános szabály és a különös szabályok közötti kapcsolat szigorú értelmezése nem eredményezheti a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy, következésképpen pedig a „szerződéses kötelezettség” fogalmának megszorító értelmezését.(54) A „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának tágabb értelmezése lehetővé teszi a közelség és az igazságszolgáltatás megfelelő működése céljának figyelembevételét.(55) Amint arra a jogtudomány nemrégiben rámutatott, a túlságosan dogmatikus értelmezés, amely túlzott mértékben előnyben részesíti a jogbiztonságot, és következésképpen az előreláthatóság célkitűzését a megfelelő igazságszolgáltatáshoz és a közelség célkitűzéséhez képest, a rendszer működési zavarának kockázatával jár.(56) Álláspontom szerint ugyanis a 44/2001 rendelet átfogó koherenciája azt jelenti, hogy e rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmezése során figyelembe veszi a közelségnek és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének a célkitűzése, valamint az előreláthatóság és a jogbiztonság célkitűzése közötti egyensúlyt.(57) Az említett rendelet célkitűzései közötti ezen egyensúly lehetővé teszi a felperes és az alperes érdekei közötti egyensúly biztosítását is. E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy önálló fogalmának ugyanezen rendelet rendszerére és célkitűzéseire kell támaszkodnia annak érdekében, hogy biztosítsa e rendelet egységes alkalmazását valamennyi tagállamban.(58) A 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmezése semmiképpen nem üresítheti ki e rendelkezés tartalmát, és lehetővé kell tennie az abban foglalt különös joghatósági szabály hatékony érvényesülését.(59) Ebben a szakaszban az a kérdés merül fel, hogy ezt lehetővé teszi‑e a Bíróság e rendelkezés tágabb értelmezése felé elmozduló ítélkezési gyakorlata. Úgy gondolom, hogy igen.
2) A Bíróság ítélkezési gyakorlatának egy tágabb értelmezés felé történő elmozdulása: a felperes keresetének alapjául szolgáló, a valamely személy által egy másik felé szabadon vállalt jogi kötelezettség azonosításának a követelménye
56. Emlékeztetni kell arra, hogy a Brüsszeli Egyezmény 5. cikke 1. pontjának értelmezésére vonatkozó első ítéleteiben a Bíróság kimondta, hogy ez a rendelkezés akkor is alkalmazandó, „ha a keresettel érintett szerződés létrejötte képezi a felek közötti jogvita tárgyát”.(60) E megfontolásból már kitűnik, amint arra később Jacobs főtanácsnok is rámutat,(61) hogy a Bíróság nem vélte úgy, hogy e rendelkezés alkalmazási körét szűken kellene meghatározni. A főtanácsnok az indítványában emlékeztetett arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy az említett rendelkezés alkalmazási köre kiterjed „az ugyanolyan típusú szoros kapcsolatokra, mint a szerződő felek között létrejövők”, beleértve a valamely szervezet és az annak tagjai között fennálló kapcsolatot.(62) Véleménye szerint úgy tűnik, hogy az ilyen megközelítés tükrözi a rendelkezés különböző nyelvű változatainak szövegében hallgatólagosan megtalálható szándékot.(63)
57. Néhány évvel később a Tacconi ítéletben(64) a Bíróság egyértelműen kimondta, hogy a „[44/2001 rendelet] 5. cikkének 1. pontja nem követel meg megkötött szerződést”,(65) kiemelve, hogy „valamely kötelezettség megjelölése elengedhetetlen a fenti rendelkezés alkalmazásához, tekintettel arra, hogy szerződéses igények esetére az a kötelezettség teljesítésének helye szerint határozza meg a joghatóságot”.(66) Úgy tűnik azonban, hogy ez az ítélet a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának alkalmazhatóságát azokra az esetekre korlátozza, amelyekben az egyik fél részéről a másik felé szabadon vállalt kötelezettség áll fenn, vagyis olyan kötelezettség, amely köti a jogvita feleit.
58. E korlátozás megszűnt az Engler ítéletben,(67) amelyben a Bíróság megerősítette, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja nem ír elő szerződéskötési kötelezettséget.(68) A Bíróság a korábbi ítélkezési gyakorlatára(69) tekintettel egyértelműen rámutatott arra, hogy az e rendelkezésben a szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügyekben előírt különös joghatósági szabály alkalmazásának „Bíróság általi értelmezése nem szűk körű”.(70) Úgy ítélte meg, hogy e rendelkezés alkalmazása „olyan, az egyik fél által a másik felé szabadon vállalt kötelezettséget feltételez, amelyen a felperes keresete alapul”.(71) A „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának e tágabb meghatározása azóta állandó a Bíróság ítélkezési gyakorlatában.(72) Az említett fogalommeghatározás szerint két együttes feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy kérelem e területre vonatkozzon: egyrészt valamely személy által egy másik felé szabadon vállalt jogi kötelezettségre kell vonatkoznia, másrészt pedig e kötelezettségen kell alapulnia.
i) Az első feltételről: a kérelemnek a valamely személy által egy másik felé szabadon vállalt jogi kötelezettségre kell vonatkoznia
59. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ez az első feltétel több típusú jogi kötelezettségre vonatkozik.(73) Mindenekelőtt a Kareda ítéletben(74) a Bíróság a korábbi ítélkezési gyakorlata fényében pontosította ezt az első feltételt.(75) A „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának tágabb értelmezése keretében a Bíróság kimondta, hogy a szerződéses kötelezettségek magukban foglalják a szerződésen alapuló valamennyi kötelezettséget.(76)
60. Ezt követően ezt azokra a kötelezettségekre is kiterjesztette, amelyek „ugyanolyan típusú kapcsolatot teremt[enek] a tagok között, mint amilyen a szerződő felek között fennálló kapcsolat”.(77)
61. Végül, mivel ahhoz, hogy valamely kereset a szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügyek körébe tartozzon, a kereset tárgyát képező kötelezettséget anélkül kell meghatározni, hogy a szerződés fennállását megkövetelnék,(78) a Bíróság többek között megállapította, hogy a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartoznak azok a kötelezettségek, amelyek nem akarategységből, hanem valamely személy másik személlyel szembeni egyoldalú kötelezettségvállalásából,(79) valamint a hallgatólagos szerződéses viszonyokból erednek.(80)
62. Mivel azonban a szóban forgó két feltétel kumulatív, a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának alkalmazása nem kizárólag valamely kötelezettség azonosításától függ. Ehhez az is szükséges, hogy a kérelem e kötelezettségen alapuljon.
ii) A második feltételről: a kérelemnek e kötelezettségen kell alapulnia
63. A flightright ítéletben(81) a Bíróság pontosította, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontjában és az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában a szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügyekben előírt különös joghatósági szabály nem a felek személyén, hanem a kereset tárgyán alapul.(82)
64. E tekintetben, amint arra Saugmandsgaard Øe főtanácsnok rámutatott, „[e]zzel a feltétellel a Bíróság [azokat a kérelmeket fogadja el,] amelyek szerződéses jellegűek, vagyis […], amelyek érdemben elsősorban szerződéses kérdéseket vetnek fel, vagy másként fogalmazva [olyanok], amelyek [az 593/2008 rendelet] értelmében vett szerződési jog (úgynevezett lex contractus) körébe […] tartoznak. A Bíróság a közelségre irányuló, e rendelkezés alapjául szolgáló célnak megfelelően ily módon biztosítja, hogy a szerződés bírósága döntsön lényegében hasonló kérdésekben”.(83) Hangsúlyozta, hogy tekintettel arra, hogy ezek a szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügyekben előírt különös joghatósági szabályra vonatkozó rendelkezések nem kizárólag a szerződésekre alkalmazandók, ezzel „minden olyan jogszabályra [utalt], amely valamely személy által egy másik felé tett önkéntes kötelezettségvállalás esetén kötelezettségeket ír elő”.(84)
b) Közbenső következtetés
65. A fenti megfontolásokra tekintettel először is meg kell állapítani, hogy a Bíróságnak a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata nem tekinthető egységesnek, ami magyarázza azokat a nehézségeket, amelyekkel a nemzeti bíróságok még ma is szembesülnek annak meghatározása során, hogy a jogviták e tárgykörbe tartoznak‑e, vagy sem.(85)
66. A Bíróság ugyanis eredetileg a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának megszorító értelmezésére törekedett, megállapítva, hogy kizárólag a jogvita felei közötti szerződésből eredő jogviták tartoznak e területre.(86) Ezen értelmezés keretében a Bíróság lényegében a Brüsszeli Egyezmény vagy a 44/2001 rendelet előreláthatósággal és jogbiztonsággal kapcsolatos célkitűzésére hivatkozott.(87)
67. A Bíróság ezt követően a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának tágabb értelmezésére törekedett, megállapítva, hogy a jogvita akkor tartozik e fogalom alá, ha a felperes az alperes ellen indított keresetét olyan jogi kötelezettségre alapítja, amelyet valamely személy egy másik felé szabadon vállalt. A Bíróság az Engler ítéletben(88) mondta ki először, hogy „nem értelmezi szűk körűen [a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontját]”. Ezt követően a Bíróság a későbbi ítélkezési gyakorlatban(89) megerősített Kareda ítéletben(90) és flightright ítéletben(91) vetette el végérvényesen e rendelkezés megszorító értelmezését, amely a szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügyek Handte ítéletből(92) következő „személyközpontú” megközelítésén(93) alapult, annak érdekében, hogy tágabb értelmezést fogadjon el.
68. Másodszor, e tágabb értelmezésből az következik, hogy a felperes keresetét, még ha harmadik személlyel szemben indította is, a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügynek kell minősíteni, amennyiben az valamely személy által egy másik személlyel szemben vállalt jogi kötelezettségen alapul.(94) Következésképpen az a körülmény, hogy a jelen ügyben a jogvitában részt vevő két felet nem közvetlenül köti valamely szerződés, nem kérdőjelezheti meg e kereset „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügynek minősítését. Kizárólag annak van jelentősége ugyanis, hogy az alapeljárás felperesei által hivatkozott jogi kötelezettség egy olyan szerződésből ered, amely két személy közötti megállapodásként értendő, vagy olyan jogviszonyból, amely szerződéshez hasonlítható, mivel „ugyanolyan típusú szoros kapcsolatot teremt […], mint amilyen a szerződő felek között fennálló kapcsolat”.(95)
69. E tágabb értelmezés keretében a Kareda ítéletből és a flightright ítéletből kitűnik, hogy a Bíróság nemcsak az előreláthatóság és a jogbiztonság célkitűzésére, hanem a közelség és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének céljaira is hivatkozott.(96)
70. Így amennyiben a felperes keresete alapjául szolgáló szerződéses kötelezettség azonosításra került, meg kell határozni, hogy különösen szoros kapcsolat áll‑e fenn a kereset és azon bíróság között, amelyet annak elbírálására fel lehet hívni, vagy hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának alkalmazása elősegítheti‑e a megfelelő igazságszolgáltatást.(97) Véleményem szerint tehát ügyelni kell az előreláthatóságra és a jogbiztonságra, valamint a közelségre és az igazságszolgáltatás megfelelő működésére irányuló célok közötti egyensúly tiszteletben tartására.(98)
71. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság megállapította egyrészt azt, hogy feltétlenül el kell kerülni, hogy egy és ugyanazon szerződés tekintetében több bíróság is joghatósággal rendelkezzen, annak érdekében, hogy az egymásnak ellentmondó határozatok veszélye elkerülhető legyen, és hogy ezáltal könnyebbé váljon a bírósági határozatoknak a meghozatal szerinti államon kívüli elismerése és végrehajtása.(99) A Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. pontjában foglalt joghatósági szabály elfogadásának ugyanis a megfelelő igazságszolgáltatás és a hatékony eljárásszervezés iránt érzett felelősség volt az indoka, mivel rendszerint a szerződésben kikötött és a kereset alapjául szolgáló kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság a legalkalmasabb a jogvita eldöntésére, többek között a jogvita tárgyához való közelsége és a könnyebb bizonyításfelvétel miatt.(100)
72. A Bíróság másrészt azt is kimondta, hogy a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a 44/2001 rendelet 2. cikkében foglalt általános elvtől eltérő joghatósági szabályokat – mint például az e rendelet 5. cikkének 1. pontjában foglalt szabályt – úgy értelmezzék, hogy a kellően tájékozott alperes számára lehetővé tegyék annak észszerű előrelátását, hogy mely – lakóhelyétől különböző – állam bírósága előtt indítható ellene kereset.(101)
73. A jelen ügyben nem lehet helyt adni az alapeljárás alperese azon érvének, amely szerint nem láthatta előre, hogy a kérdést előterjesztő bíróság – vagyis az azon kötelezettségek teljesítésének helye szerinti bíróság, ahol a művészeti alkotások több mint 30 évig voltak – előtt keresetet fognak indítani ellene.
74. Ez az értékelés összhangban van a közelség és a jogbiztonság elvével, és biztosítja a felperes és az alperes érdekei közötti egyensúlyt. Ezenkívül az ilyen megoldás lehetővé teszi, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontjában rögzített joghatósági szabály hatékonyan érvényesüljön.
75. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy annak alkalmazása feltételezi a valamely személy által egy másik felé szabadon vállalt, a felperes keresetének alapjául szolgáló jogi kötelezettség megállapítását, még akkor is, ha e kötelezettség nem közvetlenül köti a jogvita feleit. E rendelkezés értelmezése során a nemzeti bíróságnak ügyelnie kell az előreláthatóság és a jogbiztonság célkitűzése, valamint a közelségnek és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének a célkitűzése közötti egyensúly tiszteletben tartására.
3. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről
76. Második kérdésével az előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy valamely kereset a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik‑e, ha elengedhetetlennek tűnik a szerződéses kötelezettség vagy adott esetben a szóban forgó szerződés vagy szerződések tartalmának vizsgálata annak céljából, hogy értékelni lehessen e kötelezettség jogi jellegének megállapítása érdekében a felperes keresetének jogalapját. E kérdésével az előterjesztő bíróság annak megerősítését kéri a Bíróságtól, hogy a Bíróság által a Wikingerhof ítélet 32. pontjában kifejtett kritérium analógia útján alkalmazható‑e az olyan tulajdonjog elismerése iránti kereset jogalapjának értékelésére, mint amelyről az alapügyben szó van. Mindazonáltal figyelembe véve azt a tényt, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a felperes keresetlevelében egy jogszabály, pontosabban a versenyjog által előírt kötelezettség megsértésére hivatkozott,(102) úgy vélem, hogy ez a kritérium a jelen ügyben nem alkalmazható. Ezen okokból úgy vélem, hogy át kell fogalmazni az említett kérdést annak érdekében, hogy a Bíróság arra hasznos választ adhasson.
77. Következésképpen úgy vélem, hogy az előterjesztő bíróság által feltett második kérdést oly módon kell átfogalmazni, hogy e kérdésével e bíróság azt kívánja megtudni, hogy a joghatóság vizsgálatának szakaszában a felperes keresete jogalapjának annak megállapítása érdekében végzett értékelése során, hogy e kereset a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik‑e, az eljáró bíróságnak meg kell‑e vizsgálnia a szóban forgó szerződéses kötelezettséget, vagy adott esetben a szóban forgó szerződés vagy szerződések tartalmát.
78. Úgy tűnik számomra, hogy az ítélkezési gyakorlat választ ad erre a kérdésre. Emlékeztetek arra, hogy a jogbiztonság célkitűzése megköveteli, hogy az eljáró nemzeti bíróság nehézségek nélkül tudjon határozni saját joghatóságáról anélkül, hogy az ügy érdemének megvizsgálására kényszerülne.(103) E követelménynek az alapügyben szereplőhöz hasonló különös joghatóság keretében történő alkalmazását illetően, egyfelől, a Bíróság már megállapította, hogy a valamely szerződésből következő jogvitában eljáró bíróság hivatalból is vizsgálhatja joghatósága alapvető feltételeit az érdekelt fél által benyújtott olyan döntő jelentőségű és releváns tényekre figyelemmel, amelyek alapján megállapítható, hogy létezik‑e a szerződés, vagy sem.(104) Másfelől rámutatott, hogy a joghatóság vizsgálatának szakaszában a bíróság nem értékeli a kereset elfogadhatóságát vagy megalapozottságát a nemzeti jog szabályai szerint, hanem kizárólag a bíróság államával fennálló kapcsoló elveket azonosítja, amelyek a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében igazolhatják joghatóságát. Ily módon e bíróság kizárólag az e rendelkezés szerinti joghatósága ellenőrzése érdekében bizonyítottnak tekintheti a felperes releváns állításait azon kötelezettségek jogi jellegét illetően, amelyekre a keresetét alapítja.(105) A Bíróság azt is pontosította, hogy a joghatóság 44/2001 rendelet alapján történő vizsgálatakor a jogvitában eljáró bíróságnak a rendelkezésére álló összes elemet értékelnie kell, ideértve adott esetben az alperes által felhozott kifogásokat is.(106)
79. Az a körülmény, hogy az alapügyben szóban forgó kereset tulajdonjog elismerése iránti kereset, nem befolyásolja azt a tényt, hogy e kereset a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik, és ennélfogva a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának alkalmazását sem. Kizárólag annak van jelentősége ugyanis, hogy az alapeljárás felpereseinek keresete alapjául szolgáló jogi kötelezettség eredeti szerződésből ered, amint azt a jelen indítvány 68. pontjában kiemeltem. Arra is rámutatok, hogy az alapeljárás felperesei által benyújtott kereset azon az állításon alapul, amely szerint CD ezzel az első szerződéssel megszerezte a műalkotások tulajdonjogát.
80. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság e kérdésre azt a választ adja, hogy a joghatóság vizsgálatának szakaszában a felperes keresete jogalapjának annak megállapítása érdekében végzett értékelése során, hogy e kereset a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik‑e, az eljáró bíróságnak nem kell megvizsgálnia a szóban forgó szerződéses kötelezettséget, vagy adott esetben a szóban forgó szerződés vagy szerződések tartalmát. Annak megvizsgálása érdekében, hogy a joghatósága alapvető feltételei teljesülnek‑e, e bíróság kizárólag az eljáró bíróság államával fennálló kapcsoló elveket azonosítja, amelyek e rendelkezés értelmében igazolhatják joghatóságát, és értékeli a rendelkezésére álló valamennyi elemet, különösen a felperesnek a keresete alapjául szolgáló kötelezettségek jellegére vonatkozó releváns állításait, illetve adott esetben az alperes kifogásait. Az a körülmény, hogy az alapügyben szóban forgó kereset tulajdonjog elismerése iránti kereset, nem befolyásolja azt a tényt, hogy e kereset a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik, és ennélfogva a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának alkalmazását sem.
4. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről
81. Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az ingó dologra vonatkozó tulajdonjog elismerése iránti kereset, ha két olyan szerződésen alapul, amely nem köti a jogvita feleit, az e rendelkezés értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik‑e, és adott esetben e szerződések közül melyiket kell figyelembe venni a kereset alapjául szolgáló kötelezettség teljesítése helyének meghatározása érdekében.
82. A jelen ügyben az alapeljárás felperesei keresetükkel a műalkotásokon fennálló tulajdonjoguk elismerését kérik. Amint arra már rámutattam, ezen ügy sajátosságai ahhoz a tényhez kapcsolódnak, hogy a tulajdonjoguk elismerése iránti keresetük két szerződésen alapul, annak ellenére, hogy nem áll fenn közvetlen szerződéses kapcsolat közöttük és az alapeljárás alperese között.
83. Ami először is azt a kérdést illeti, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzet, amelyben azok a szerződések, amelyeken a felperes keresete alapul, nem kötik a jogvita feleit, a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik‑e, úgy vélem – amint az az első kérdésre adandó válaszra vonatkozó javaslatomból kitűnik –, hogy ez a helyzet. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett érvelésből az következik, hogy két személy – nevezetesen CD és a művészpár – között szabadon vállalt jogi kötelezettség azonosítható, amelyen az alapeljárás felpereseinek keresete alapul. E kötelezettség a CD(107) és a művészpár közötti szerződés típusától (adásvételi szerződés vagy letéti szerződés) függetlenül fennáll. Ennélfogva az e két fél között állítólagosan létrejött eredeti szerződés jogi jellegének nincs jelentősége annak meghatározása során, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tud‑e a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett szerződéses kötelezettséget azonosítani.
84. Másodsorban azon kérdést illetően, hogy mely szerződést kell figyelembe venni a kereset alapjául szolgáló kötelezettség teljesítési helyének meghatározásához, emlékeztetni kell arra, hogy az alapeljárás az első szerződésből ered, amelynek minősítése a jogvita középpontjában áll. Másként fogalmazva, ez az első szerződés képezi a vitatott jogok és kötelezettségek eredeti forrását. Bár e szerződés „adásvételi szerződésnek” vagy „letéti szerződésnek” minősítése alapvető fontosságú annak meghatározásához, hogy a műalkotások tulajdonjoga átszállt‑e CD‑re, ezt nem a Bíróságnak, hanem a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie. Az említett szerződés jogi jellegének meghatározása érdekében történő vizsgálata ugyanis az ügy érdeméhez tartozik.
85. Kétségtelen, hogy annak eldöntéséhez, hogy az alapeljárás a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának hatálya alá tartozik‑e, nincs szükség annak meghatározására, hogy az első szerződés adásvételi szerződés vagy letéti szerződés. Ugyanakkor e szerződés minősítése elengedhetetlen annak meghatározásához, hogy melyik rendelkezés alkalmazandó a jelen ügyben, e rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja vagy 5. cikke 1. pontjának b) alpontja, mivel az utóbbi rendelkezés kizárólag ingó dolgok értékesítésére és szolgáltatások nyújtására vonatkozik. Ezenkívül az e két rendelkezés közötti különbségtétel a szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkező bíróságok meghatározása vonatkozásában nem tekinthető irrelevánsnak.(108)
86. A kérdést előterjesztő bíróság nem foglalkozott kifejezetten az említett rendelkezések alkalmazhatóságával a jelen ügyben, és nem kért a Bíróságtól e tekintetben felvilágosítást sem. A felek sem foglalkoztak e kérdéssel, amely nem képezte vita tárgyát közöttük. Ennélfogva a következő megjegyzések megtételére szorítkozom.
87. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy annak meghatározásához, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontja alkalmazandó‑e az alapügyre, a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell értékelnie, hogy a jelen ügyben ez az első szerződés minősíthető‑e „ingó dolog értékesítésére irányuló szerződésnek” vagy „szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek”. Igenlő válasz esetén meg kell határoznia azt a helyet, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani,(109) vagy adott esetben, ahol a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani.(110) E tekintetben emlékeztetek arra, hogy e rendelkezés önállóan határozza meg az ingó dolgok értékesítésére és a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések kapcsolóelveit.(111)
88. Ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontja nem alkalmazandó az alapeljárásra,(112) akkor e rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontját kell alkalmaznia, amely az említett rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontjában foglaltak kivételével valamennyi szerződéstípusra vonatkozik. Ebben az esetben a szóban forgó kötelezettség teljesítési helyének az ugyanezen rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett meghatározása érdekében e bíróságnak az Industrie Tessili Italiana Como ítéletből(113) eredő elvet kell alkalmaznia, amely szerint egyrészt a keresetet az alapjául szolgáló kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt lehet benyújtani, másrészt pedig ezt a helyet a vitatott szerződéses kötelezettségre vonatkozó törvénynek megfelelően kell meghatározni, az eljáró bíróság kollíziós szabályai szerint.(114)
89. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ adja, hogy az ingó dologra vonatkozó tulajdonjog elismerése iránti kereset, ha két olyan szerződésen alapul, amely nem közvetlenül köti a jogvita feleit, a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik. A kereset alapjául szolgáló kötelezettség teljesítési helyének meghatározásakor figyelembe veendő szerződés a jogvita tárgyát képező eredeti szerződés.
V. Végkövetkeztetés
90. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság, Belgium) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy annak alkalmazása feltételezi a valamely személy által egy másik felé szabadon vállalt, a felperes keresetének alapjául szolgáló jogi kötelezettség megállapítását, még akkor is, ha e kötelezettség nem közvetlenül köti a jogvita feleit. E rendelkezés értelmezése során a nemzeti bíróságnak ügyelnie kell az előreláthatóság és a jogbiztonság célkitűzése, valamint a közelségnek és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének a célkitűzése közötti egyensúly tiszteletben tartására.
2) A joghatóság vizsgálatának szakaszában a felperes keresete jogalapjának annak megállapítása érdekében végzett értékelése során, hogy e kereset a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik‑e, az eljáró bíróságnak nem kell megvizsgálnia a szóban forgó szerződéses kötelezettséget, vagy adott esetben a szóban forgó szerződés vagy szerződések tartalmát. Annak megvizsgálása érdekében, hogy a joghatósága alapvető feltételei teljesülnek‑e, e bíróság kizárólag az eljáró bíróság államával fennálló kapcsoló elveket azonosítja, amelyek e rendelkezés értelmében igazolhatják joghatóságát, és értékeli a rendelkezésére álló valamennyi elemet, különösen a felperesnek a keresete alapjául szolgáló kötelezettségek jellegére vonatkozó releváns állításait, illetve adott esetben az alperes kifogásait. Az a körülmény, hogy az alapügyben szóban forgó kereset tulajdonjog elismerése iránti kereset, nem befolyásolja azt a tényt, hogy e kereset a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik, és ennélfogva a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának alkalmazását sem.
3) Az ingó dologra vonatkozó tulajdonjog elismerése iránti kereset, ha két olyan szerződésen alapul, amely nem közvetlenül köti a jogvita feleit, a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügyek körébe tartozik. A kereset alapjául szolgáló kötelezettség teljesítési helyének meghatározásakor figyelembe veendő szerződés a jogvita tárgyát képező eredeti szerződés.