A Törvényszék (negyedik tanács) T-424/22. sz., D'Agostino és Dafin kontra EKB ügyben 2023. július 25-én hozott végzése ellen Vincenzo D'Agostino és a Dafin Srl által 2023. szeptember 11-én benyújtott fellebbezés
(C-566/23. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbezők: Vincenzo D'Agostino, Dafin Srl (képviselő: M. De Siena ügyvéd)
A másik fél az eljárásban: Európai Központi Bank
A fellebbezők kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék által a T-424/22. sz. ügyben 2023. július 25-én hozott elutasító végzést, amely ügyet Vincenzo D'Agostino a saját nevében és a Dafin Srl egyedüli ügyvezetőjeként indította az Európai Központi Bankkal szemben, következésképpen a Bíróság adjon helyt az első fokon előterjesztett kereseti kérelmeknek, és ennélfogva azt kérik, hogy a Bíróság:
I) állapítsa meg és mondja ki a Christine Lagarde elnök által képviselt Európai Központi Bank szerződésen kívüli felelősségét, mivel:
I.a) a Vincenzo D'Agostino tulajdonát képező, SI FTSE.COPERP elnevezésű értékpapírokat illetően a befektetett tőke teljes értékének, azaz 450.596,28 euró összegnek megfelelő veszteséget jelentő értékzuhanást idézett elő azzal, hogy 2020. március 12-én Christine Lagarde mint az EKB elnöke elhíresült mondatában kijelentette: „Nem azért vagyunk itt, hogy csökkentsük a spread-et, nem az EKB feladata”, az értékpapírok értékének jelentős csökkenését idézte elő a világ minden tőzsdéjén, és 16,92%-os veszteséget a milánói tőzsdén, amely százalékos arány soha nem látott volt az említett intézmény és a világ más tőzsdéi történetében azzal, hogy egy sajtókonferencián Christine Lagarde kijelentette, az egész világ előtt, hogy az EKB nem fogja már fenntartani a nehézségekkel küzdő országok által kibocsátott értékpapírok értékét, tehát azt jelentette ki, hogy az EKB által akkor elfogadott monetáris politika iránya teljesen megváltozik, amikor annak elnöke Mario Draghi volt, akinek mandátuma 2019-ben járt le;
I.b) az említett magatartás által és a milánói tőzsdeindex hivatkozott jelentős esésével mint következménnyel a fellebbező vagyona értékének csökkenését idézte elő;
I.c) a fellebbező vagyona értékének lényegi és releváns csökkentésének következtében a fellebbezőt arra kötelezte, hogy az említett vagyoncsökkenést ellensúlyozza, és mivel a Dafin Srl társaság kezese volt a Banca Fideuram SpA társaság által nyújtott hitelkeret vonatkozásában, arra kötelezte, hogy megfizesse az említett hitelkeret felhasznált részét, és a szükséges eszközöket a tulajdonában álló más értékpapírok rövid idő alatt történő értékesítésével szerezze meg, aminek következtében 2.534.422,16 euró értékvesztést szenvedett el 2020-ban, és további 336.517,30 euró értékvesztést a 2021. január 1-je és április 15-e közötti időszakban, azaz összesen 2.870.939,30 euró értékvesztést;
I.d) 1.013.074,00 euró összegű vagyoni kárt idézett elő elmaradt haszon jogcímén;
I.e) következésképpen összességében 4.334.609,28 euró összegű vagyoni kárt idézett elő.
Ennélfogva:
II) kötelezze az EKB-t az elnök személyében a vagyoni károk megtérítésére, amelyek tényleges károkból és elmaradt haszonból állnak, a nem vagyoni károk és azon károk megtérítésére, amelyek a fellebbező Vincenzo D’Agostino elveszített esélyéből következnek, és amelyeket a jelen kereset vonatkozó fejezeteiben és bekezdéseiben megjelölt szempontok szerint kerültek becslésre, a következő összegek megfizetésével:
II.1) 4.334.609,28 euró vagyoni kár jogcímén;
II.2) 1.000.000 euró nem vagyoni kár jogcímén;
II.3) tehát összesen 5.321.535 euró összeg megfizetésével
Mindezen felül késedelmi kamatok megfizetésére a kárt okozó esemény bekövetkeztének időpontjától, azaz 2020. március 12-től kezdődően a tényleges kártérítés megtörténtéig.
III) Másodlagosan különböző, a bírósági eljárás során meghatározandó nagyságú összegek megfizetésére, a méltányosnak ítélt, akár a Bíróság által elrendelendő szakértői vélemény segítségével megállapított mértékben.
IV) Egy olyan további összeg megfizetésére, amelyet a Bíróság állapít meg és fizettet meg, méltányosság szerint az esélyvesztés által okozott kár jogcímén.
V) Másodlagosan, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé.
VI) Az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők először is arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék az emberi jogok európai egyezményének 6. cikkében biztosított védelemhez való jogot megsértve megtagadta tőlük az EKB által benyújtott ellenkérelemre való válaszadáshoz való jogot, amely jogot a fellebbezők olyan hiteles technikai jelentés benyújtásával kívántak gyakorolni, amely annak meghatározására irányul, hogy a tőzsdeindexek és milánói tőzsdeindex jelentős esése a Covid-világjárvány hatásának tudható-e be, amint azt az EKB állítja, vagy – amint azt ők állítják – az EKB elnöke által tett nyilatkozatnak.
Másodszor, a fellebbezők hangsúlyozzák, hogy már a keresetlevelükben is bizonyították a vitatott nyilatkozat, a milánói tőzsdeindex esése és a fellebbező értékpapírjainak ebből eredő értékvesztése közötti okozati összefüggés fennállását, hangsúlyozva, hogy az EKB elnökének 2020. március 12-i sajtótájékoztatójából, az olasz és nemzetközi újságírók hírmagyarázataiból, valamint az Olasz Köztársaság elnökének nyilatkozataiból kitűnik, hogy az általános meggyőződés az volt, hogy az értéktőzsdék esését kizárólag az EKB elnökének vitatott nyilatkozata váltotta ki. Egyébiránt az EKB elnökének a bocsánatkérésre és a nyilatkozat helyesbítésére irányuló kezdeményezése azt tanúsítja, hogy saját maga elismerte, hogy rendkívül káros hatásokat váltott ki a piacokon.
Harmadszor, a fellebbezők cáfolják a Törvényszéknek a megtámadott végzés 16–33. pontjában szereplő azon megállapításait, amelyek szerint nem állt fenn az EKB szerződésen kívüli felelősségének esete, mivel a jelen ügyben nem került sor a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály EKB általi megsértésére. A fellebbezők azt állítják, hogy az általuk hivatkozott rendelkezések olyan intézményi szabályok, amelyek meghatározzák az EKB különböző szerveinek hatásköreit, különös jogkörökkel felruházva őket. E rendelkezések jogokat biztosítanak a magánszemélyeknek, és különösen a magánszemélyeknek azt a jogát biztosítják, hogy a különböző szervek a törvény által rájuk ruházott intézményi hatáskörök tiszteletben tartásával járjanak el, a bizalomvédelem elvének megfelelően.
Negyedszer, másodlagosan a fellebbezők úgy vélik, hogy abban az esetben, ha az EKB elnöke által megsértett szabályoknak nem az lenne a céljuk, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessenek, amint azt a Törvényszék állította, a Törvényszék indokolása nem fogadható el, mivel az az EUMSZ 340. cikk megszorító értelmezéséből ered. E rendelkezés, az olasz codice civile (polgári törvénykönyv) 2043. cikkéhez hasonlóan, nem tesz semmiféle olyan megkülönböztetést, amely a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető szabályokat részesíti előnyben más rendelkezésekkel szemben, kizárólag az első kategóriába tartozó szabályok megsértéséhez kötve a károsult kártérítéshez való jogának keletkezését. Ezenkívül az indokolás ellentétes a Törvényszék által a T-868/16. sz. ügyben hozott ítéletben kimondott elvekkel, amely ítéletben megállapításra került, hogy az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapítható bármely olyan jogellenes magatartás esetén, amely e felelősséget megalapozhatja.
Ötödször, a fellebbezők cáfolják a Törvényszéknek a végzés 32. pontjában szereplő azon állítását, amely szerint a fellebbezők – azt állítva, hogy az EKB elnöke hatáskörrel való visszaélést követett el – nem fejtették ki kifejezetten ezt az érvet a keresetlevélben, és azt a keresetlevélben említett olyan rendelkezések megsértéseként terjesztették elő, amelyeknek nem célja, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessenek. A fellebbezők azzal érvelnek, hogy a hatáskörrel való visszaélés „a hatáskör olyan módon történő gyakorlása, amely nem felel meg a jogszabályi előírásoknak”, és hogy valamely uniós intézmény visszaél az olyan általános elvekkel, mint a tisztességes magatartás, a jóhiszeműség, a gondosság; nem volt kétség afelől, hogy az EKB elnöke a vitatott nyilatkozattal megsértette a tisztességes magatartás és a gondosság elvét.
Hatodszor, a fellebbezők azzal érvelnek, hogy a végzés 35. pontjában az általuk hivatkozott vagyoni kárt illetően a Törvényszék a tényeket más módon mutatta be, mint ahogyan a keresetlevélben szerepel, amelyben Vincenzo D'Agostino kifejtette, hogy a Banca Fideuram által nyújtott hitelkeret tekintetében a Dafin Srl kezeseként a saját vagyonának – a SI FTSE.COPERP értékpapíroknak a milánói tőzsde vitatott nyilatkozat okán történt összeomlásából eredő értékvesztése miatti – értékcsökkenése következtében a Bank reakciójától tartva pénzeszközöket szerzett az említett hitelkeret megszüntetése céljából, és arra kényszerült, hogy a saját vagyonához tartozó más értékpapírokat kedvezőtlen áron adjon el, és így további értékveszteséget szenvedett el.
____________