A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2018. október 24.(*)
„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A 42 BELOW európai uniós ábrás védjegy bejelentése – A VODKA 42 nem lajstromozott korábbi nemzeti ábrás védjegy– Viszonylagos kizáró ok – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése) – Gazdasági tevékenység körében történő használat – A nemzeti jog EUIPO általi alkalmazása”
A T‑435/12. sz. ügyben,
a Bacardi Co. Ltd (székhelye: Vaduz [Liechtenstein], képviselik kezdetben: M. Reinisch, később: A. Parassina, L. Rigas és L. Lorenc ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik kezdetben: P. Geroulakos, később: D. Gája és D. Walicka, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Palírna U zeleného stromu a. s., korábbanGranette & Starorežná Distilleries a.s. (székhelye: Ústí nad Labem [Cseh Köztársaság], képviseli: T. Chleboun ügyvéd),
az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Granette & Starorežná Distilleries és a Bacardi közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2012. július 9‑én hozott határozata (R 2100/2011‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök (előadó), I. Pelikánová és E. Buttigieg bírák,
hivatalvezető: X. Lopez Bancalari tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. szeptember 24‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2013. február 5‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2013. január 30‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. március 12‑én benyújtott válaszra,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2013. augusztus 2‑án benyújtott viszonválaszára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2013. augusztus 20‑án benyújtott viszonválaszára,
tekintettel a Törvényszék által a felekhez intézett írásbeli kérdésekre, és a felperes, valamint az EUIPO által e kérdésekre adott, a Törvényszék Hivatalához 2015. május 13‑án, illetve 20‑án benyújtott válaszokra,
tekintettel a felperes által a Törvényszék Hivatalához 2015. április 29‑én benyújtott, eljárás felfüggesztése iránti kérelemre és az EUIPO, valamint a beavatkozó fél által e kérelemmel kapcsolatban 2015. május 6‑án, illetve 13‑án benyújtott észrevételekre,
tekintettel az első tanács (korábbi összetétel) elnökének az eljárást felfüggesztő 2015. június 10‑i végzésére,
tekintettel az eljárás 2015. november 10‑i folytatására,
tekintettel a felperes által a Törvényszék Hivatalához 2015. december 11‑én benyújtott, eljárás felfüggesztése iránti kérelemre és az EUIPO által e kérelemmel kapcsolatban 2016. január 7‑én benyújtott észrevételekre,
tekintettel az első tanács (korábbi összetétel) elnökének az eljárást felfüggesztő 2016. január 20‑i végzésére,
tekintettel az eljárás 2016. június 20‑i folytatására,
tekintettel a felperes által a Törvényszék Hivatalához 2016. augusztus 22‑én benyújtott, eljárás felfüggesztése iránti kérelemre és az EUIPO, valamint a beavatkozó fél által e kérelemmel kapcsolatban 2016. augusztus 26‑án, illetve szeptember 8‑án benyújtott észrevételekre,
tekintettel az első tanács (korábbi összetétel) elnökének az eljárást felfüggesztő 2016. szeptember 12‑i végzésére,
tekintettel az eljárás 2017. március 13‑i folytatására,
tekintettel a feleknek a Törvényszék által pervezető intézkedések keretében feltett kérdésekre 2017. május 16‑án és 17‑én benyújtott válaszaira,
a 2017. november 7‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2009. június 26‑án a felperes, a Bacardi Co. Ltd, a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK módosított tanácsi rendelet (HL 2009. L 78.,1. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154, 1. o.]) alapján európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással: „Alkoholtartalmú italok (a sörök kivételével), ideértve a vodkát, a vodkaalapú italokat és a vodka ízesítésű italokat”.
4 Az európai uniós védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2009. december 14‑i 59/2009. számában hirdették meg.
5 2010. március 11‑én a beavatkozó fél, a Granette & Starorežná Distilleries a.s., jelenleg Palírna U zeleného stromu a.s, a 207/2009 rendelet 41. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 46. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a fenti 3. pontban felsorolt áruk tekintetében bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás az alábbi, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában az „alkoholtartalmú italok, különösen [a] vodka” áruk tekintetében használt, nem lajstromozott védjegyen (a továbbiakban: nem lajstromozott védjegy) alapult:
7 A felszólalás alátámasztásaként hivatkozott okok a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (4) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése) foglalt okok voltak.
8 2011. augusztus 12‑én a felszólalási osztály a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése alapján a felszólalást teljes egészében elutasította, és a beavatkozó felet kötelezte a felszólalási eljáráshoz kapcsolódó költségek viselésére.
9 2011. október 10‑én a beavatkozó fél a 207/2009 rendelet 58–64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen az EUIPO‑hoz.
10 2012. július 9‑i határozatával (a továbbiakban: a megtámadott határozat) az EUIPO második fellebbezési tanácsa helyt adott a beavatkozó fél fellebbezésének.
11 A fellebbezési tanács először is emlékeztetett a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében előírt kumulatív feltételekre.
12 Másodszor a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a Cseh Köztársaságban a 2003. december 3‑i 441/2003. sz. Sb. törvény (a továbbiakban: a cseh védjegytörvény) 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja az olyan nem lajstromozott védjegyek jogosultjainak, amelyeket a lajstromozás iránti kérelem benyújtását megelőzően gazdasági tevékenység körében használtak, és amelyek nem csak helyi jelentőségűek, csak akkor biztosítja a későbbi védjegyek betiltására vonatkozó jogot, ha a megjelölések azonosak vagy hasonlóak, és hasonló árukra vagy szolgáltatásokra vonatkoznak.
13 Harmadszor a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a beavatkozó fél elegendő módon bizonyította egyrészt, hogy a nem lajstromozott védjeggyel érintett árukat különböző helyeken forgalmazták legalábbis Csehország területén, másrészt, hogy e forgalmazásra a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napját megelőzően és gazdasági előny szerzésére irányuló kereskedelmi tevékenység keretében került sor.
14 A fellebbezési tanács azt a következtetést vonta le, hogy a nem lajstromozott védjegyen fennálló jogokat a beavatkozó fél megszerezte e védjegynek az általa „alkoholtartalmú italok, különösen [a] vodka” tekintetében, a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napját megelőzően történt használata révén.
15 Negyedszer a fellebbezési tanács megvizsgálta, hogy a nem lajstromozott védjegy jogot biztosít‑e jogosultja számára a bejelentett védjegy használatának megtiltására, és ennek keretében meggyőződött arról, hogy teljesülnek‑e a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontjában előírt feltételek.
16 E tekintetben a fellebbezési tanács megállapította mindenekelőtt, hogy a szóban forgó áruk címzettje a Csehország területén lakó nagyközönség.
17 Ezt követően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg egyrészt, hogy a szóban forgó áruk azonosak vagy nagymértékben hasonlóak, másrészt hogy az ütköző megjelölések összességükben hasonlóak vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból.
18 Egyébiránt a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a nem lajstromozott védjegy átlagos benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik.
19 A fentiek alapján a fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben fennáll az összetévesztés veszélye az érintett közönség tudatában.
20 Végül a fellebbezési tanács úgy ítélte meg lényegében, hogy az EUIPO nem rendelkezik hatáskörrel, hogy határozzon a felperes azon érvének tárgyában, amely szerint a nem lajstromozott védjegy használata tisztességtelen versenymagatartást, valamint szerzői jogainak a megsértését valósítja meg, mivel az önmagában nem kérdőjelezheti meg e védjegyoltalom fennállását és érvényességét.
21 Végezetül a fellebbezési tanács egyrészt helyt adott a fellebbezésnek, következésképpen helyt adott a nem lajstromozott védjegyen alapuló felszólalásnak, másrészt a felperest kötelezte a felszólalási eljárás során felmerült költségek viselésére a 207/2009 rendelet 85. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 109. cikkének (1) bekezdése) alapján.
A felek kérelmei
22 Keresetlevelében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– utasítsa el a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben indított felszólalást;
– küldje meg az EUIPO‑nak a meghozandó ítéletet;
– az EUIPO‑t és a beavatkozó felet kötelezze a költségek viselésére.
23 A felperes, miután válaszában elállt második és harmadik kereseti kérelmétől, azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t és a beavatkozó felet kötelezze a költségek viselésére.
24 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
25 A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
26 Az EUIPO lényegében azt állítja, hogy a felperesnek a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére vonatkozó kérelme elfogadhatatlan, mivel a keresetlevél, túl azon állításon, amely szerint a fellebbezési tanács hibát követett el, amikor úgy vélte, hogy a nem lajstromozott védjegy használatának bizonyítékai elegendőek ahhoz, hogy a felszólalásnak helyt adjon, nem tartalmaz olyan érveket vagy azon okok kellően egyértelmű magyarázatát, amelyeknél fogva az említett tanács által adott értékelés hibás volna.
27 A felperes azt állítja, hogy elegendő magyarázattal szolgált erre vonatkozóan a keresetlevélben, és bizonyította, hogy a cseh jog értelmében a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna követelnie, hogy a beavatkozó fél további bizonyítékokat nyújtson be a nem lajstromozott védjegy folyamatos használatának alátámasztására.
28 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy elfogadhatatlansági kifogása alátámasztásául az EUIPO bírálja a hivatkozott érv bizonytalan és általános jellegét, valamint egyéb, azt alátámasztó érvek hiányát, miszerint a gazdasági tevékenység körében történő használat 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltétele nem teljesült a jelen ügyben.
29 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát, a felhozott jogalapokat és érveket, valamint az említett jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, és a Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása érdekében ahhoz, hogy egy érv elfogadható legyen, az szükséges, hogy az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken alapul, legalább összefoglaló jelleggel, de koherens és érthető módon kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből (lásd ebben az értelemben: 2000. július 25‑i RJB Mining kontra Bizottság végzés, T‑110/98, EU:T:2000:199, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2003. április 10‑i Travelex Global and Financial Services és Interpayment Services kontra Bizottság ítélet, T‑195/00, EU:T:2003:111, 26. pont).
30 Márpedig a jelen ügyben a felperes azon érvét megalapozó ténybeli és jogi elemek, amely szerint a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a nem lajstromozott védjegy használatának bizonyítékai elegendőek ahhoz, hogy a felszólalásnak helyt adjon, világosan kitűnnek a keresetlevélből.
31 A keresetlevél B. III pontjában ugyanis a felperes lényegében azt állítja, hogy a gazdasági tevékenység körében történő használatra vonatkozó, a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltétel a nem lajstromozott védjegy esetében nem teljesül, mivel a beavatkozó fél nem bizonyította az említett megjelölésnek a felszólalási osztály határozata meghozatalának napjáig, azaz 2011. augusztus 12‑ig történő folyamatos, megszakítás nélküli és tényleges használatát.
32 Márpedig ez az érv kellően világos és pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye az EUIPO számára védekezésének előkészítését, a Törvényszék számára pedig felülvizsgálati jogkörének gyakorlását. Következésképpen az EUIPO által emelt elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
Az ügy érdeméről
33 A fellebbező lényegében két jogalapra hivatkozik. Az első a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 50. szabálya (2) bekezdése g) pontjának a megsértésén alapul. A második jogalap a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértésén alapul.
A 2868/95 rendelet 50. szabálya (2) bekezdése g) pontjának megsértésére alapított, első jogalapról
34 A felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanács az ügy tényállási elemeinek nem megfelelő ismertetését adta. Állítása szerint e tanács a felperes által a felszólalási osztály, valamint e tanács előtt hivatkozott érveket hiányosan foglalta össze. Mindenekelőtt nem vette át a cseh jogra, különösen pedig a tisztességtelen versenyre és a szerzői jogra vonatkozó érveket. Továbbá az érveknek a megtámadott határozat 14. pontjában szereplő ismertetése kizárólag a 2003. szeptember 10‑én bejelentett 263350. sz. cseh védjegyre – amelyre a beavatkozó fél felszólalását alapította – vonatkozó érveket érintette, és nem tett említést a nem lajstromozott védjegyre vonatkozó egyik érvről sem. Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács elmulasztotta az annak bizonyítását célzó érvek vizsgálatát, hogy az említett védjegy a cseh jog értelmében nem élvez semmilyen oltalmat, ekként az tisztességtelen versenymagatartást valósít meg, és sérti a 42 BELOW megjelölésen fennálló szerzői jogait. Következésképpen a felperes a 2868/95 rendelet 50. szabálya (2) bekezdése g) pontjának megsértésére, valamint érveinek – amelyek egy részét állítása szerint figyelmen kívül hagyták – nem megfelelő vizsgálatára hivatkozik.
35 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a jelen jogalap megalapozottságát.
36 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2868/95 rendelet 50. szabálya (2) bekezdésének g) pontja értelmében a fellebbezési tanács határozatának tartalmaznia kell a tényállás ismertetését.
37 Meg kell tehát vizsgálni a megtámadott határozat tartalmát annak megállapítása céljából, hogy tartalmazza‑e a tényállás, és különösen a felperes által az igazgatási eljárás során előadott érvek ismertetését.
38 Egyrészt, amint az a megtámadott határozat 7. pontjából kitűnik, a fellebbezési tanács különösen részletesen ismertette a felperes által a felszólalási osztály előtt hivatkozott érveket. A fellebbezési tanács különösen a megtámadott határozat 7. pontjának hetedik és nyolcadik francia bekezdésében említi a felperesnek a tisztességtelen versenyre és szerzői jogokra vonatkozó cseh jogot illető érveit. A fellebbezési tanács egyébiránt a megtámadott határozat 69. pontjában felidézte a felperes azon érvét, amely szerint lényegében a nem lajstromozott védjegy beavatkozó fél általi használata jogellenes volt, mivel tisztességtelen versenymagatartást valósított meg és sértette a felperes szerzői jogait.
39 Másrészt, amint az a megtámadott határozat 14. pontjából kitűnik, a fellebbezési tanács összefoglalta a felperes azon érveit, amelyek lényegében a beavatkozó fél felszólalási osztály határozata ellen benyújtott fellebbezésének elutasítására vonatkoztak. A fellebbezési tanács felidézte különösen a felperes azon érvét, amely szerint, noha a bejelentett védjegyet és a nem lajstromozott védjegyet a beavatkozó fél összességükben hasonlóaknak tekintette, nem hivatkozhatott hangzásbeli hasonlóságra, tekintettel arra, hogy a „below” és a „vodka” szavak hangzása teljesen eltér egymástól.
40 Ezzel a fellebbezési tanács ismertette a felperes által előadott valamennyi érvet.
41 Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.
A 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított, második jogalapról
42 A felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdését, amikor azt állapította meg, hogy a nem lajstromozott védjegy teljesíti az említett cikk által előírt feltételeket, és ezzel lehetővé teszi a bejelentett védjegy lajstromozásának meghiúsítását.
43 A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében a nem lajstromozott védjegy, illetve más megjelölés jogosultja akkor szólalhat fel az uniós védjegy lajstromozásával szemben, ha e nem lajstromozott védjegy együttesen teljesít négy feltételt: kereskedelmi forgalomban kell használni; a helyi jelentőségűt meghaladó mértékűnek kell lennie; a megjelölésre alkalmazandó tagállami jog szerint a megjelöléshez fűződő jogokat az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napjánál korábban kell megszerezni; végezetül az e megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát. E feltételek kumulatív feltételek, ily módon, ha egy nem lajstromozott védjegy vagy megjelölés nem felel meg e feltételek valamelyikének, akkor a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett nem lajstromozott védjegy vagy kereskedelmi forgalomban használt más megjelölés meglétére alapított felszólalás nem lehet eredményes (lásd: 2017. október 12‑i Moravia Consulting kontra EUIPO – Citizen Systems Europe [SDC‑888TII RU] ítélet, T‑317/16, nem tették közzé, EU:T:2017:718, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Az első két feltétel, vagyis a hivatkozott megjelölés vagy védjegy használatára és annak – a helyi jelentőségűt meghaladó – mértékére vonatkozó feltétel magából a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a szövegéből következik, következésképpen azokat az uniós jogra tekintettel kell értelmezni. E rendelet tehát a megjelölések használata és jelentősége tekintetében egységes szabályokat állít fel, amelyek megfelelnek az e rendelet által bevezetett rendszer alapját képező elveknek (2009. március 24‑i Moreira da Fonseca kontra OHIM – General Óptica [GENERAL OPTICA] ítélet, T‑318/06–T‑321/06, EU:T:2009:77, 33. pont; 2014. július 4‑i Construcción, Promociones e Instalaciones kontra OHIM – Copisa Proyectos y Mantenimientos Industriales [CPI COPISA INDUSTRIAL] ítélet, T‑345/13, nem tették közzé, EU:T:2014:614, 41. pont; 2017. október 12‑i SDC‑888TII RU ítélet, T‑317/16, nem tették közzé, EU:T:2017:718, 39. pont).
45 Ezzel szemben a „ha – az irányadó tagállami jogszabályok szerint” kifejezésből következik, hogy az ezt követően a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt két másik feltétel a rendelet által előírt olyan feltételeknek tekinthető, amelyeket, az előbbiekkel ellentétben, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog által meghatározott szempontokra tekintettel kell értékelni. Ezen, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jogra történő utalás indokolt, tekintettel arra, hogy a 207/2009 rendelet elismeri annak lehetőségét, hogy az európai uniós védjegyrendszeren kívüli megjelölésekre hivatkozni lehessen valamely európai uniós védjeggyel szemben. Következésképpen kizárólag a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog alapján állapítható meg, hogy e megjelölés korábbi‑e a közösségi védjegynél, és hogy ez indokolhatja‑e a későbbi védjegy használatának megtiltását (2009. március 24‑i GENERAL OPTICA ítélet, T‑318/06–T‑321/06, EU:T:2009:77, 34. pont; 2017. október 12‑i SDC‑888TII RU ítélet, T‑317/16, nem tették közzé, EU:T:2017:718, 40. pont).
46 A jelen ügyben nem vitatták, hogy a nem lajstromozott védjegy jelentősége meghaladja a helyi mértéket. A felperes ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a fellebbezési tanács nem megfelelően értékelte, hogy a gazdasági tevékenység körében történő használat feltétele teljesült‑e. Álláspontja szerint ugyanis a fellebbezési tanácsnak azt kellett volna megállapítania, hogy az említett védjegyet folyamatosan használták a felszólalási osztály határozata meghozatalának napjáig, azaz 2011. augusztus 12‑ig. A felperes felrója ezenkívül, hogy a fellebbezési tanács nem vizsgálta kimerítően a cseh jogot, és így az említett jog olyan rendelkezései alapján, amelyek a jelen ügy szempontjából nem relevánsak, arra a következtetésre jutott egyrészt, hogy a beavatkozó fél jogokkal rendelkezik e védjegy felett, másrészt hogy e védjegy jogot biztosít a számára a bejelentett védjegy használatának megtiltására. Végül a felperes felrója a fellebbezési tanácsnak, hogy megállapította ugyanezen védjegy érvényességének értékelésére vonatkozóan saját hatáskörének hiányát, és hogy következésképpen helyt adott egy érvénytelen megjelölésre alapított felszólalásnak.
47 A második jogalap lényegében három részre oszlik. A jogalap első része a fellebbezési tanács által a nem lajstromozott védjegy gazdasági tevékenység körében történő használatára vonatkozó, a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésében előírt feltétel értékelése során elkövetett hibán alapul. A jogalap második része a fellebbezési tanács által azzal elkövetett hibán alapul, hogy nem vizsgálta meg a cseh jog jelen ügyben releváns rendelkezéseit az említett rendelkezés alkalmazása szempontjából. A jogalap harmadik része a fellebbezési tanács által azzal elkövetett hibán alapul, hogy a nem lajstromozott védjegy érvényességének a tisztességtelen versenyről és a szerzői jogokról szóló cseh jogi rendelkezések fényében való értékelését illetően megállapította saját hatáskörének hiányát.
– A második jogalap első részéről
48 A felperes úgy véli, hogy fellebbezési hibát követett el, amikor azt állapította meg, hogy a jelen ügyben a nem lajstromozott védjegy gazdasági tevékenység körében történő használatára vonatkozó, a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltétel teljesül. A felperes azt állítja egyrészt, hogy e feltételt a felszólalási osztály határozata meghozatalának napjára, azaz 2011. augusztus 12‑ére tekintettel kell értékelni, másrészt hogy a beavatkozó félnek kellett volna bizonyítania a nem lajstromozott védjegy ezen időpontban megvalósuló folyamatos, megszakítás nélküli és tényleges használatát. Úgy véli, hogy mivel e védjegyoltalom fennállásának kérdése a nemzeti jogtól, a jelen esetben a cseh jogtól függ, a szóban forgó védjegy folyamatos használatának megállapítása ugyancsak szükséges. E tekintetben a felperes felhívja a figyelmet arra, hogy a beavatkozó fél 2011 januárja környékén hagyott fel a nem lajstromozott védjegy használatával, és azt a VODKA 42 BLENDED logóval váltotta fel.
49 Az EUIPO a jogalap e részének elutasítását kéri. Egyrészt az uniós jog értelmében a nem lajstromozott védjegy használatának értékelése céljából tekintetbe veendő időpont a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napja, azaz a jelen esetben 2009. június 26. Másrészt a nem lajstromozott megjelölések folyamatos használatára vonatkozóan a cseh jogban előírt feltétel nem releváns azon időpont meghatározása szempontjából, amelyre tekintettel valamely korábbi nem lajstromozott védjegy használatát értékelni kell.
50 A beavatkozó fél úgy véli, hogy a nem lajstromozott védjegy használatának 2011‑es évtől kezdődő hiányára alapított érvet nem a felszólalási eljárás keretében terjesztették elő, következésképpen azt az EUIPO, a 207/2009 rendelet 76. cikke (2) bekezdésének (jelenleg a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdése) értelmében, nem vehette figyelembe. A beavatkozó fél egyébiránt azt állítja, hogy kizárólag az számít, hogy e védjegyet használta‑e felszólalása benyújtásának időpontjában, vagy legkésőbb a bizonyítékok EUIPO előtti benyújtására rendelkezésre álló határidő lejártakor.
51 Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a felperes a nem lajstromozott védjegy használata beavatkozó fél által közölt bizonyítékainak elfogadhatatlanságát válaszbeadványának mellékletében kifogásolta. A felperes rámutatott, hogy e bizonyítékokat első alkalommal a Törvényszék előtt nyújtották be. Egy, a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszul az EUIPO, a felpereshez hasonlóan, kijelentette, hogy a beavatkozó fél által válaszbeadványában közölt bizonyítékok elfogadhatatlanok. A beavatkozó fél ezzel szemben azt állította, hogy az általa a Törvényszék előtt benyújtott bizonyítékok elfogadhatók, és mindenesetre a Törvényszékre bízza ennek eldöntését.
52 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszékhez a 207/2009 rendelet 65. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 72. cikke) alapján benyújtott kereset a fellebbezési tanács határozatai jogszerűségének vizsgálatára irányul. E rendelkezésből következik, hogy a felek által az EUIPO fórumai előtt nem hivatkozott tényekre a Törvényszék előtti keresetindítás szakaszában már nem lehet hivatkozni, és a Törvényszék nem vizsgálhatja újból a tényállást azoknak a bizonyítékoknak a fényében, amelyeket először előtte terjesztenek elő. Az EUIPO fellebbezési tanácsai határozatainak jogszerűségét ugyanis azon információk alapján kell megítélni, amelyek azok meghozatalakor a rendelkezésére álltak (2006. július 18‑i Rossi kontra OHIM ítélet, C‑214/05 P, EU:C:2006:494, 50–52. pont; 2008. december 18‑i Les Éditions Albert René kontra OHIM ítélet, C‑16/06 P, EU:C:2008:739, 136–138. pont; 2014. január 16‑i Optilingua kontra OHIM – Esposito [ALPHATRAD] ítélet, T‑538/12, nem tették közzé, EU:T:2014:9, 19. pont).
53 A jelen ügyben a beavatkozó fél válaszbeadványa mellékletében számlákat nyújtott be védjegyének Csehország területén 2007‑től a felszólalási osztály határozata meghozatalának napjáig, sőt ezen időponton túl is történt folyamatos használatának alátámasztásául.
54 Márpedig nem vitatott, hogy e bizonyítékokat első alkalommal a Törvényszék előtt terjesztették elő. A fenti 52. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel e bizonyítékokat tehát elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
55 Meg kell jegyezni továbbá, hogy a fellebbezési tanács úgy ítélte meg a megtámadott határozat 31. pontjában, hogy az a releváns időszak, amelyre a nem lajstromozott védjegy használata bizonyítékainak alapvetően vonatkozniuk kell, „megegyezik a vitatott kérelem benyújtásának napjával, vagyis 2009. június 26‑ával, vagy korábbi annál”. Ezenkívül a megtámadott határozat 39. pontjában az említett tanács megállapította, hogy e védjegyet a beavatkozó fél „az [európai uniós] védjegy bejelentése benyújtásának a napja előtt” szerezte meg.
56 Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a felperes nem vitatja, hogy a nem lajstromozott védjegyet gazdasági tevékenység körében használták a Cseh Köztársaságban 2008 és 2009 között, vagyis a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napját megelőzően.
57 A felperes ugyanakkor azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna követelnie, hogy a beavatkozó fél bizonyítsa a nem lajstromozott védjegy folyamatos, megszakítás nélküli és tényleges, a felszólalási osztály határozata meghozatalának napjáig, azaz 2011. augusztus 12‑ig történő használatát. E tekintetben azt állítja, hogy a beavatkozó fél nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot a nem lajstromozott védjegy 2010 és 2011 folyamán történt használata tekintetében. Kijelenti továbbá, hogy a beavatkozó fél 2011. január környékén felhagyott e védjegy használatával.
58 A felperes által előadott érvek azon időpont meghatározására irányulnak, amelyre tekintettel a fellebbezési tanácsnak értékelnie kellett volna a gazdasági tevékenység körében történő használatra vonatkozó, a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételt.
59 A fenti 43. és 44. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett első feltételt, nevezetesen a nem lajstromozott megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használatára vonatkozó feltételt az uniós jog fényében kell értelmezni.
60 Ezenkívül a felszólalás alátámasztására hivatkozott megjelölés kereskedelmi forgalomban történő használatára vonatkozó feltételre ugyanazt az időbeli kritériumot kell alkalmazni, mint amely az e megjelölésre vonatkozó jog megszerzésére tekintettel a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) pontjában kifejezetten elő van írva, amely az uniós védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának a napja (2011. március 29‑i Anheuser‑Busch kontra Budějovický Budvar ítélet, C‑96/09 P, EU:C:2011:189, 166. pont; 2014. július 4‑i CPI COPISA INDUSTRIAL ítélet, T‑345/13, nem tették közzé, EU:T:2014:614, 47. pont).
61 A fellebbezési tanács tehát nem követett el hibát, amikor a nem lajstromozott védjegy használatára vonatkozó feltételt a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napjára tekintettel vizsgálta.
62 Végül meg kell jegyezni, hogy a felperes érvei alapján e megállapítás nem cáfolható.
63 A felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna követelnie, hogy a beavatkozó fél bizonyítsa a nem lajstromozott védjegy folyamatos használatát, mivel e követelményt kimondja a cseh jog, különösen pedig a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság) 2012. április 19‑i határozata (no 23 Cdo 3412/2010).
64 E tekintetben különbséget kell tenni a gazdasági tevékenység körében történő használat feltétele, amelyet az uniós jog fényében kell értékelni, amint az a fenti 44. pontban megállapítást nyert, valamint a nem lajstromozott megjelölésen fennálló jogok megszerzésének a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) pontjában foglalt feltétele között, amelyet, amint azt a fenti 45. pont kiemelte, azon tagállam joga alapján kell értékelni, amelyben a megjelölést az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napját megelőzően használták.
65 A jelen ügyben az, hogy a cseh jog a nem lajstromozott megjelölésen fennálló oltalom feltételéül a megjelölés folyamatos használatának bizonyítását írja elő, egyáltalán nem befolyásolja azt, hogy mely időpontra tekintettel kell értékelni a nem lajstromozott védjegy használatát, amely a fenti 60. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazásában az uniós védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napja.
66 Következésképpen a felperes érvét el kell utasítani.
67 A fentiek összességének fényében a második jogalap első részét el kell utasítani, anélkül, hogy a felperes által előterjesztett többi, a nem lajstromozott védjegy folyamatos használatának hiányára vonatkozó érvet vizsgálni kellene, mivel a nem lajstromozott védjegyet 2011 januárjában a „blended” szónak a megjelölés végére történő hozzáillesztésével módosították. Nem szükséges állást foglalni a beavatkozó fél azon érvei tekintetében sem, amelyek az e védjegy használatának 2011‑től kezdődő hiányára alapított kijelentés vitatására irányulnak.
– A második jogalap második részéről
68 A beavatkozó fél a felszólalás keretében rámutatott lényegében arra, hogy a nem lajstromozott védjegy jogot biztosít a számára ahhoz, hogy a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja, valamint a cseh 513/1991. sz. Sb törvény által bevezetett cseh kereskedelmi törvénykönyv 44., 46., 47. és 53. cikke alapján felszólaljon a bejelentett védjegy használatával szemben.
69 A cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja így rendelkezik:
„A bejelentett védjegy nem lajstromozható, ha a Hivatal előtt a védjegy lajstromozásával szemben felszólalást (a továbbiakban: felszólalás) nyújt be
[…]
g) valamely nem lajstromozott megjelölés vagy gazdasági tevékenység körében azonos vagy hasonló áruk és szolgáltatások vonatkozásában használt, helyi jelentőségűt meghaladó más megjelölés jogosultja, amennyiben e megjelölés azonos a bejelentett megjelöléssel, vagy hasonló ahhoz, ha az e megjelölésen fennálló jogokat a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának napjánál korábban szerezte meg.”
70 A kereskedelmi törvénykönyv 44. cikke így rendelkezett:
„A tisztességtelen verseny olyan magatartás a kereskedelmi versenyben vagy a kereskedelmi kapcsolatokban, amely ellentmond a verseny jóerkölcsének, és amely alkalmas arra, hogy kárt okozzon a többi versenytársnak, a fogyasztóknak vagy más ügyfeleknek. A tisztességtelen verseny tilos”.
71 A cseh kereskedelmi törvénykönyv 46. cikke értelmében:
„Az áruk és szolgáltatások megtévesztő megjelölése
(1) Az áruk vagy szolgáltatások megtévesztő megjelölése azt jelenti, hogy az árukat és szolgáltatásokat olyan módon jelölik meg, hogy az téves képzetet kelt azon ország, régió vagy helység tekintetében, ahonnan az ekként megjelölt áruk vagy szolgáltatások származnak, vagy azt a téves képzetet keltik, hogy azok egy bizonyos termelőtől származnak, vagy rendelkeznek bizonyos tulajdonságokkal vagy jellemzőkkel […]
[…]”
72 A cseh kereskedelmi törvénykönyv 47. cikke rendelkezett a – többek között – valamely különös megjelölés használatából eredő összetéveszthetőség eseteiről.
73 A cseh kereskedelmi törvénykönyv 53. cikke így rendelkezett:
„Azok a személyek, akik jogait a tisztességtelen verseny sérti vagy sértheti, a jogaikat sértő személytől kérhetik, hogy tartózkodjon e magatartástól, és hogy szüntesse be a jogait veszélyeztető helyzetet. […]”
74 A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el, amennyiben annak vizsgálata során, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában előírt feltételek teljesülnek‑e, nem tanulmányozta kimerítő módon a cseh jog jelen ügyben releváns rendelkezéseit, noha arra köteles volt. A felperes szerint a fellebbezési tanács kizárólag a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja alapján vizsgálta, hogy a nem lajstromozott védjegy jogot biztosít‑e jogosultja számára ahhoz, hogy megtiltsa a későbbi védjegy használatát, noha e tanácsnak e vizsgálatot a cseh kereskedelmi törvénykönyv tisztességtelen versenyre vonatkozó 44. és azt követő cikkeiben előírt feltételekre tekintettel kellett volna végeznie.
75 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
76 E tekintetben ki kell emelni, hogy a jelen ügyben a fellebbezési tanács nem vizsgálta, hogy a nem lajstromozott védjegy oltalmat élvez‑e a cseh kereskedelmi törvénykönyv 44. és azt követő cikkei alapján, noha egyrészt a beavatkozó fél felszólalását különösen e rendelkezésekre alapította, másrészt a felperes kifejezetten rámutatott, hogy a cseh védjegytörvény rendelkezései nem relevánsak.
77 A felperes szerint a vizsgálat e hiánya kihat a megtámadott határozat jogszerűségére, lényegében azért, mert az EUIPO köteles lett volna a cseh jogot tág nézőpontból vizsgálni annak meghatározása céljából, hogy a nem lajstromozott védjegy a beavatkozó fél számára jogot biztosít‑e arra, hogy megtiltsa valamely későbbi védjegy használatát, és hogy ennélfogva a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt feltételek teljesülnek‑e. Véleménye szerint e kötelezettség egyértelműen következik a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdéséből, az EUIPO előtti eljárásokra vonatkozó iránymutatásoknak a megtámadott határozat meghozatalának napján hatályos változatából (a továbbiakban: az EUIPO iránymutatások) és a 2011. március 29‑i Anheuser‑Busch kontra Budějovický Budvar ítéletből (C‑96/09 P, EU:C:2011:189).
78 Először is célszerű emlékeztetni arra, hogy ami a nemzeti jogi szabály alapján megszerzett korábbi jog fennállásán alapuló törlési kérelmeket illeti, a törlés kérelmezője, az EUIPO illetékes fórumai és a Törvényszék közötti szerepmegosztással kapcsolatban a Törvényszék kimondta először is, hogy a 2868/95 rendelet 37. szabálya értelmében a kérelmező köteles azokat a bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek igazolják, hogy az alkalmazandó nemzeti jogszabály alapján jogosult valamely, a nemzeti jog keretében védett korábbi jogra hivatkozni. E szabály értelmében a kérelmező nemcsak azokat a bizonyítékokat köteles az EUIPO elé terjeszteni, amelyek igazolják, hogy fennállnak az általa alkalmazni kért nemzeti jogszabály által ahhoz megkövetelt feltételek, hogy valamely korábbi jog alapján megtilthassa az uniós védjegy használatát, hanem azokat is, amelyek alátámasztják e jogszabály tartalmát (lásd ebben az értelemben: 2011. július 5‑i Edwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 49. és 50. pont; 2014. március 27‑i OHIM kontra National Lottery Commission ítélet, C‑530/12 P, EU:C:2014:186, 34. pont; 2017. április 5‑i EUIPO kontra Szajner ítélet, C‑598/14 P, EU:C:2017:265, 35. pont).
79 Másodszor, ami közelebbről az EUIPO‑t terhelő kötelezettségeket illeti, a Bíróság kimondta, hogy amennyiben egy európai uniós védjegy törlése iránti kérelem valamely nemzeti jogszabály alapján védelmet élvező korábbi jogon alapul, elsősorban az EUIPO illetékes szervezeti egységeinek feladata értékelni az említett jogszabály tartalmának megállapítása érdekében a kérelmező által előterjesztett bizonyítékok bizonyító erejét és hatályát. Ezenkívül, mivel az EUIPO illetékes szervezeti egységeinek határozata azzal a hatással járhat, hogy megfosztja a védjegyjogosultat a számára korábban biztosított jogtól, az ilyen határozat hatálya szükségszerűen magában foglalja, hogy az azt meghozó szervezeti egység szerepe ne a törlést kérelmező által hivatkozott nemzeti jog puszta jóváhagyásának szerepére korlátozódjon (lásd ebben az értelemben: 2011. július 5‑i Edwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 51. pont; 2014. március 27‑i OHIM kontra National Lottery Commission ítélet, C‑530/12 P, EU:C:2014:186, 35. és 43. pont; 2017. április 5‑i EUIPO kontra Szajner ítélet, C‑598/14 P, EU:C:2017:265, 36. pont).
80 Harmadszor, a 207/2009 rendelet 65. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően, a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a kérelmező által hivatkozott nemzeti jogszabály tartalmának alátámasztása érdekében előterjesztett bizonyítékok tekintetében az EUIPO által elvégzett értékelés jogszerűségi szempontból történő, teljes körű felülvizsgálatára (lásd ebben az értelemben: 2011. július 5‑i Edwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 52. pont; 2014. március 27‑i OHIM kontra National Lottery Commission ítélet, C‑530/12 P, EU:C:2014:186, 36. pont; 2017. április 5‑i EUIPO kontra Szajner ítélet, C‑598/14 P, EU:C:2017:265, 37. pont).
81 Egyébként, amennyiben a nemzeti jognak a szóban forgó eljárással összefüggésben történő alkalmazása azt eredményezheti, hogy az uniós védjegy jogosultja elveszít valamely jogot, rendkívül fontos, hogy az alkalmazandó nemzeti jog bizonyítékai címén előterjesztett dokumentumok esetleges hiányosságai ellenére a Törvényszéknek lehetősége legyen a hatékony felülvizsgálat ténylegesen gyakorlására. Ennek érdekében a Törvényszéknek tehát képesnek kell lennie arra, hogy – az előterjesztett dokumentumokon túlmenően – megvizsgálja a törlést kérelmező fél által hivatkozott jogszabályok tartalmát, alkalmazási feltételeit és hatályát. Következésképpen a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálatnak eleget kell tennie a hatékony bírói jogvédelem elve követelményeinek (2014. március 27‑i OHIM kontra National Lottery Commission ítélet, C‑530/12 P, EU:C:2014:186, 44. pont; 2017. április 5‑i EUIPO kontra Szajner ítélet, C‑598/14 P, EU:C:2017:265, 38. pont).
82 Hangsúlyozni kell, hogy az EUIPO és a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálatot a 207/2009 rendelet hatékony érvényesülésének garantálására irányuló követelményre figyelemmel kell elvégezni, amely az európai uniós védjegy oltalmának biztosítása (2014. március 27‑i OHIM kontra National Lottery Commission ítélet, C‑530/12 P, EU:C:2014:186, 40. pont; 2017. április 5‑i EUIPO kontra Szajner ítélet, C‑598/14 P, EU:C:2017:265, 39. pont).
83 A valamely nemzeti jogi szabály értelmében fennálló korábbi jogra alapított felszólalásokkal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a fenti 78–82. pontban bemutatottakhoz hasonló megfontolások fenntarthatók a bizonyítási teherrel, illetve a felek, az EUIPO illetékes fórumai és a Törvényszék közötti szerepmegosztással kapcsolatban.
84 Az ítélkezési gyakorlatból az következik ugyanis, hogy a felszólalónak kell bizonyítania azt, hogy a nem lajstromozott védjegy vagy a szóban forgó megjelölés a hivatkozott tagállam jogának hatálya alá tartozik, és hogy az lehetővé teszi számára egy későbbi védjegy használatának megtiltását (2011. március 29‑i Anheuser‑Busch kontra Budějovický Budvar ítélet, C‑96/09 P, EU:C:2011:189, 190. pont; lásd továbbá, ebben az értelemben: 2005. április 20‑i Atomic Austria kontra OHIM – Fabricas Agrupadas de Muñecas de Onil [ATOMIC BLITZ] ítélet, T‑318/03, EU:T:2005:136, 33. pont).
85 Ezzel szemben az EUIPO‑ra hárul annak vizsgálata, hogy a felszólalási eljárás keretében a lajstromozást kizáró ok alkalmazásának feltételei fennállnak‑e. Ennek keretében értékelnie kell a felek által hivatkozott tények valóságtartalmát és az általuk előterjesztett bizonyítékok bizonyító erejét. Felmerülhet például, hogy az EUIPO‑nak figyelembe kell vennie annak a tagállamnak a nemzeti jogát, amelyben az a korábbi védjegy részesül oltalomban, amelyre a felszólalást alapítják. Ebben az esetben hivatalból kell tájékozódnia – az erre megfelelőnek tartott módon – az illető tagállam nemzeti jogáról, amennyiben az erre vonatkozó információk szükségesek az illető lajstromozást kizáró ok alkalmazási feltételeinek, különösen pedig az előadott tények valóságtartalmának vagy a benyújtott okiratok bizonyító erejének a megítéléséhez (2005. április 20‑i ATOMIC BLITZ ítélet, T‑318/03, EU:T:2005:136, 34. és 35. pont).
86 Célszerű megemlíteni, hogy az EUIPO felperes által említett iránymutatások „a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján fennálló jog” című 4. fejezete „Felszólalási eljárás” című C részének 5.3.6 pontjából az következik, hogy
„[s]zükség van annak elvont módon történő bizonyítására, hogy az alkalmazandó nemzeti jog értelmében [a nem lajstromozott megjelölések] végrehajtás tárgyát képezhetik elővigyázatosság céljából a későbbi védjegyekkel szemben, [és hogy] azt is bizonyítani szükséges, hogy az adott ügyben az ideiglenes végzés meghozatalához szükséges feltételek teljesültek (az oltalom terjedelme), noha a vitatott európai uniós védjegybejelentést a szóban forgó területen használták.
Ami az első kérdést illeti (oltalom elvont jelleggel), azt általában a mellékletben található, a korábbi alkalmazandó jogokat tartalmazó lista alkalmazásával kell rendezni.
Ami a második kérdést illeti, azt ugyancsak az alkalmazandó nemzeti jog alapján kell rendezni […]”.
87 Az EUIPO iránymutatások 5.3.6 pontja értelmében tehát a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazásához egyrészt azt kell bizonyítani, hogy az érintett tagállam joga oltalmat biztosít a nem lajstromozott megjelöléseknek, másrészt hogy az ehhez a nemzeti jogszabályok által előírt feltételek teljesülnek.
88 Hozzá kell tenni, hogy EUIPO iránymutatások 4. fejezete ugyanezen C részének 5.4 pontja pontosítja, hogy:
„[…] különös kijelentésre vagy következményre hivatkozó félnek elő kell terjesztenie az EUIPO előtt az előadott kérelmek alátámasztásához szükséges állításokat, tényelemeket és érveket.
[…]
Ami a jogi következmények alátámasztásához szükséges tényelemeket, például a jóhírnevet vagy a tényleges használatot illeti, a [207/2009 rendelet] 74. cikkének [(1) bekezdésében] foglalt elvet kezdettől fogva alkalmazni kell.
E tényelemek olyan aspektusokra vonatkoznak, mint:
– […]
– Az oltalom terjedelme (a megjelölések, illetve az áruk és szolgáltatások hasonlósága, összetéveszthetőség) (nemzeti rendelkezés).
– A 8. cikk (4) bekezdése értelmében alkalmazandó tagállami jogot az EUIPO ténykérdéssel azonos módon veszi tekintetbe. Az EUIPO‑nak nem áll módjában hivatalból és pontosan meghatározni valamennyi tagállam tekintetében, hogy melyik e tagállamoknak a 8. cikk (4) bekezdésének hatálya alá tartozó szabályozása. Ezen aspektus ténykérdésnek való minősítése, amelyet az e jogra hivatkozó félnek bizonyítékokkal kell alátámasztania, megfelel a tagállami bíróságok által a külföldi jog tárgyában, a nemzetközi magánjog elveinek megfelelően alkalmazott feltételeknek.
– Ehhez hasonlóan, ami a jogkérdéseket, vagyis az adott ügyre alkalmazandó egyes nemzeti jogok szabályait és rendelkezéseit illeti, az EUIPO általában a felszólalót kéri fel a döntéshozatalához szükséges bizonyítékok benyújtására.
– Az ilyen bizonyítás abban az egyetlen esetben nem szükséges, ha e bizonyítékokat az EUIPO előzetesen megerősítette, például a mellékletben szereplő listára való felvétellel. Az eljárás felei mindazonáltal szabadon terjeszthetnek elő bizonyítékokat annak alátámasztásául, hogy a listában foglalt vagy az EUIPO által más módon megerősített információ már nem helytálló vagy nem naprakész.
– […]”
89 A jelen ügyben azt kell megvizsgálni tehát, hogy a felek által a Törvényszékkel közöltek fényében a fellebbezési tanács számításba vette‑e a releváns nemzeti rendelkezéseket, és azokra tekintettel helytálló módon vizsgálta‑e a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdése alkalmazásának feltételeit.
90 A korábbi jogra vonatkozó bizonyítási teherrel és e jog terjedelemével kapcsolatban a keresetlevélből kitűnik, hogy a nem lajstromozott védjegy tekintetében a felperes felrója, hogy a fellebbezési tanács a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdése g) pontjának vizsgálatára szorítkozott, és nem vizsgálta, hogy e védjegy teljesíti‑e az ahhoz szükséges feltételeket, hogy oltalomban részesüljön a cseh kereskedelmi törvénykönyv 44. és azt követő cikkei alapján. A felperes szerint a fellebbezési tanács nem győződött meg arról, hogy ezen utóbbi cikkek alkalmazásában a beavatkozó fél valóban olyan, nem lajstromozott jog jogosultja volt‑e, amely jogot biztosított számára ahhoz, hogy megtiltsa egy későbbi védjegy használatát.
91 E tekintetben először is azt kell megjegyezni, hogy az EUIPO iránymutatások C része 4. fejezete mellékletében foglalt lista a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének értelmében vett korábbi jogokat keletkeztető nemzeti jogi rendelkezések sorában említi a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontját. Ezzel szemben e melléklet a cseh kereskedelmi törvénykönyv 44. és azt követő cikkeiről nem tesz említést.
92 Mivel a felperes szándékozott vitatni, hogy a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja jogot keletkeztethet a nem lajstromozott védjegyek felett, a bizonyítási őt terhelte. Azt kellett tehát bizonyítania, mivel erre kívánt hivatkozni, hogy a nem lajstromozott védjegyen fennálló jogot a cseh jogban a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdése g) pontjától eltérő rendelkezés, jelesül a cseh kereskedelmi törvénykönyv tisztességtelen versenyre és a szerzői jog megsértésére vonatkozó 44. és azt követő cikkei biztosítják.
93 Hozzá kell tenni, hogy mivel a Törvényszéknek az általa megfelelőnek tartott módon tájékozódnia kellett, hivatalból is, az érintett tagállam nemzeti jogáról, hogy megtudja, ezen információk szükségesek lettek volna‑e egy adott, lajstromozást kizáró ok alkalmazási feltételeinek, köztük az előadott tények valóságtartalmának vagy a benyújtott okiratok bizonyító erejének az értékeléséhez, a Törvényszék pervezető intézkedéseket intézett többek között a felpereshez, hogy információkat szerezzen a felperes által hivatkozott cseh jogi rendelkezésekről, és különösen hogy megküldjék számára a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontjára vonatkozó teljes kommentárt (Horáček, R. a kol. Práva na označení [zákon o ochranných známkách a zákon o ochraně označení původu a zeměpisnych označení] Komentář – Prague, C.H.Beck 2004) (a továbbiakban: a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontjára vonatkozó kommentár), amelyből a felperes egy kivonatot idézett keresetlevelében, továbbá az ugyancsak a keresetlevélben idézett több nemzeti bírósági határozat teljes változatát.
94 Márpedig az ügyiratokból és a felek által nyújtott válaszokból nem tűnik ki, hogy a fellebbezési tanács bármiféle hibát követett volna el, amikor azt állapította meg a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazására tekintettel, hogy egyrészt, a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontjával összhangban, a gazdasági tevékenység körében használt, helyi jelentőségűt meghaladó, nem lajstromozott védjegyek jogosultjai felszólalhatnak új védjegyek lajstromozásával szemben, ha a megjelölések azonosak vagy hasonlóak, és azonos vagy hasonló árukat vagy szolgáltatásokat jelölnek, másrészt hogy a cseh kereskedelmi törvénykönyv jelen ügyben hivatkozott rendelkezései nem relevánsak, mivel az általuk érintett, tisztességtelen versenyre és szerzői jog megsértésére vonatkozó kérdések nem tartoznak az EUIPO hatáskörébe.
95 Ugyanis, először is, a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében „valamely cseh védjegy lajstromozásával szemben benyújtott felszólalást benyújthatja valamely nem lajstromozott megjelölés vagy gazdasági tevékenység körében azonos vagy hasonló áruk és szolgáltatások vonatkozásában használt, helyi jelentőségűt meghaladó más megjelölés jogosultja, amennyiben e megjelölés azonos a bejelentett megjelöléssel, vagy hasonló ahhoz, ha az e megjelölésen fennálló jogokat a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának napjánál korábban szerezte meg”.
96 A cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja tehát meghatározza azokat a feltételeket, amelyek esetén valamely nem lajstromozott védjegy akadályozhatja egy későbbi védjegy lajstromozását.
97 Ami azt a kérdést illeti, hogy a megtámadott határozat 25‑ 30. pontjában a fellebbezési tanács helytállóan vélhette‑e úgy, hogy a nem lajstromozott védjegyeken fennálló jog a gazdasági tevékenység körében a lajstromozás iránti kérelem benyújtási napját megelőzően történő használat által szerezhető meg, és hogy az említett határozat 39. pontjában elemezhette‑e a bizonyítékokat annak meghatározása céljából, hogy a nem lajstromozott védjegyen fennálló jogot megszerezte‑e a beavatkozó fél a használat által, emlékeztetni kell arra, hogy az EUIPO iránymutatások C része 4. fejezetének melléklete értelmében a nem lajstromozott védjegyek oltalmának alapját a Cseh Köztársaság jogában a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja képezi.
98 Noha keresetlevelében a felperes azt állította, hogy az EUIPO iránymutatások nem rendelkeznek kötelező erővel, az nem kérdőjelezheti meg sem azt a tényt, hogy a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja oltalmat biztosít a nem lajstromozott megjelölések számára, amennyiben kifejezetten kimondja a jogosultak arra vonatkozó jogát, hogy felszólalhatnak valamely későbbi védjegy lajstromozásával szemben, sem azt a tényt, hogy a Cseh Köztársaságban a gazdasági tevékenység körében történő használat a nem lajstromozott megjelölésen fennálló jog megszerzésének egyik szükséges feltétele, ami e rendelkezésből következik.
99 A felek által szolgáltatott dokumentumok és válaszok fényében nem tűnik úgy, hogy a fellebbezési tanács hibát követett volna el annak megállapításával, hogy a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja oltalmat biztosít a nem lajstromozott megjelölések számára, és hogy e rendelkezésből az következik, hogy a valamely, a helyi jelentőségűt meghaladó, nem lajstromozott megjelölésen fennálló jog megszerzése gazdasági tevékenység körében történő, a későbbi védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtási napját megelőző használat által történik.
100 Fontos hozzátenni, hogy a korábbi megjelöléseken fennálló jogok jogosultjai valamely későbbi védjegy lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásukkal megfelelő védelmet kívánnak elérni az említett védjegy bármely jövőbeni használatával szemben.
101 Amint azt a felperes helytállóan megjegyezte a keresetlevélben, a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja lehetővé teszi az érvényes korábbi jog jogosultja számára, hogy fellépjen valamely védjegy bejelentésével szemben annak lajstromozását megelőzően, ahelyett, hogy bírósághoz kellene fordulnia, hogy az jogellenesnek nyilvánítsa a védjegy használatát, és az említett törvény 31. cikkének (2) bekezdése alapján törölje a védjegyet.
102 A cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti, a későbbi védjegy lajstromozásával szembeni felszólalásra vonatkozó jog továbbá hallgatólagosan, de szükségszerűen magában foglalja az említett védjegy használatával szembeni felszólalás jogát is.
103 Másodszor, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy léteznek‑e a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt rendelkezésen kívül egyéb olyan rendelkezések, amelyek lehetővé teszik valamely nem lajstromozott megjelölés jogosultjai számára valamely későbbi védjegy használatának megtiltását annak lajstromozását követően, mint a cseh kereskedelmi törvénykönyv 44. és azt követő cikkei, és hogy a fellebbezési tanács hibát követett‑e el azzal, hogy elmulasztotta vizsgálni, hogy a nem lajstromozott védjegyen fennálló jog megszerzésének feltételei, amelyeket az említett cikkek határoznak meg, a jelen ügyben teljesülnek‑e, meg kell jegyezni, hogy a felek által közölt információk alapján nem bizonyítható, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el annak megállapításával, hogy ezen utóbbi cikkek olyan kérdésekre vonatkoznak, amelyek nem tartoznak az EUIPO hatáskörébe.
104 A cseh kereskedelmi törvénykönyv 44. és azt követő cikkei ugyanis a tisztességtelen versenyre, a megtévesztő védjegyekre és a szerzői jogok megsértésére vonatkoznak, és a cseh védjegytörvény 7. cikke (1) bekezdésének g) pontjára vonatkozó, megküldött dokumentumokból nem következik, hogy ezen utóbbi rendelkezést az említett cikkekkel összefüggésben kellene értelmezni, annak ellenére, hogy a kereskedelmi törvénykönyv 47. cikke az összetéveszthetőség létrejöttének eseteivel foglalkozik.
105 A fentiek összességéből az következik, hogy a fellebbezési tanács nem követett el hibát a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdése alkalmazási feltételeinek a cseh jog rendelkezéseire tekintettel történő értékelése során.
– A második jogalap harmadik részéről
106 A felperes azt állítja, hogy a bejelentett védjegy tárgyát képező megjelölést a Cseh Köztársaságban a beavatkozó fél nem lajstromozott védjegyénél korábban használták, amely, e ténynél fogva vele szemben tisztességtelen versenymagatartást, továbbá szerzői jogainak megsértését valósítja meg, következésképpen az a cseh jog értelmében érvénytelen. Ebben az összefüggésben a felperes kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács lényegében helyt adott a felszólalásnak, továbbá megállapította azon vizsgálatra vonatkozó hatáskörének hiányát, amely érdekében hozzá fordultak: hogy ezen nem lajstromozott védjegy érvényes‑e a cseh jog értelmében. E tekintetben a felperes a fellebbezési tanácsnak felrója lényegében azt a kijelentést, miszerint a felperesnek kell bizonyítania, hogy a beavatkozó fél joga már nem érvényes, vagy hogy arra nem hivatkozhat vele szemben. A felperes álláspontja szerint ugyanis a beavatkozó félnek kell bizonyítania, hogy a nemzeti jogon alapuló jogokkal rendelkezik, és az EUIPO‑nak kell vizsgálnia azok érvényességét.
107 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
108 Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy ahhoz, hogy valamely felszólaló a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján megakadályozhassa egy közösségi védjegy lajstromozását, az kell és elegendő, hogy abban az időpontban, amikor az EUIPO megvizsgálja, hogy a felszólalás valamennyi feltétele teljesül‑e, hivatkozni lehessen egy olyan korábbi jog fennállására, amelyet nem érvénytelenített jogerőssé vált bírósági határozat (2011. március 29‑i Anheuser‑Busch kontra Budějovický Budvar ítélet, C‑96/09 P, EU:C:2011:189, 94. pont).
109 .Ilyen körülmények között ugyan az EUIPO kötelessége, hogy amikor a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésére alapított felszólalásról határoz, figyelembe vegye az érintett tagállami bíróságoknak az érvényre juttatott korábbi jogok érvényességére vagy minősítésére vonatkozó határozatait annak biztosítása céljából, hogy az e rendelkezés által megkövetelt hatályuk továbbra is fennálljon, az EUIPO‑nak nem feladata az értékelését az illetékes nemzeti bíróságok értékelésével helyettesíteni, amely lehetőséget a 207/2009 rendelet egyébként sem biztosítja számára (2011. március 29‑i Anheuser‑Busch kontra Budějovický Budvar ítélet, C‑96/09 P, EU:C:2011:189, 95. pont).
110 Egyébként a nemzeti védjegy érvényességét nem lehet uniós védjegybejelentési eljárás keretében vitatni, hanem kizárólag az érintett tagállamban lefolytatott törlési eljárás keretében (lásd: 2007. december 13‑i Xentral kontra OHIM – Pages jaunes [PAGESJAUNES.COM] ítélet, T‑134/06, EU:T:2007:387, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Továbbá, bár az EUIPO feladata annak vizsgálata, hogy a felszólaló által előterjesztendő bizonyítékok alapján a felszólalás alátámasztására felhozott nemzeti védjegy létezik‑e, nem köteles döntést hozni arról az összeütközésről, amely e védjegy és valamely másik védjegy között nemzeti szinten áll fenn, és amely a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartozik (2005. április 21‑i PepsiCo kontra OHIM – Intersnack Knabber‑Gebäck [RUFFLES] ítélet, T‑269/02, EU:T:2005:138, 26. pont; 2007. december 13‑i PAGESJAUNES.COM ítélet, T‑134/06, EU:T:2007:387, 36. pont).
111 Ennélfogva, amíg a korábbi nemzeti védjegy tényleges oltalmat élvez, valamely ennél korábbi nemzeti lajstromozás vagy másik korábbi jog fennállása nem döntő az európai uniós védjegybejelentés elleni felszólalás keretében, még akkor sem, ha a bejelentett védjegy azonos a felperes korábbi nemzeti védjegyével vagy a felszólalás alapjául szolgáló nemzeti védjegynél korábbi másik joggal (lásd e tekintetben: 2007. december 13‑i PAGESJAUNES.COM ítélet, T‑134/06, EU:T:2007:387, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
112 Semmi sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e megfontolások ne lennének alkalmazhatók olyan, a jelen esethez hasonló esetben, amikor a felszólalás egy nem lajstromozott korábbi nemzeti védjegyen alapul.
113 Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozat 69. pontjában kijelentette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a nem lajstromozott védjegy érvényességének értékelésére, következésképpen arra sem, hogy állást foglaljon a tekintetben, hogy a beavatkozó fél esetlegesen megsértette‑e a felperes szerzői jogait vagy esetlegesen tisztességtelen versenymagatartást tanúsított‑e a felperes hátrányára.
114 Következésképpen a fellebbezési tanács nem követett el hibát, amikor lényegében úgy vélte, hogy a felperesnek kell bizonyítania, adott esetben az ezt kimondó, jogerős bírósági vagy igazgatási határozatok benyújtásával, hogy a nem lajstromozott védjegy érvénytelen.
115 Mindezekre tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
116 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
117 A felperest, mivel pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Bacardi Co. Ltd‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kanninen | Pelikánová | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. október 24‑i nyilvános ülésen.
Aláírások