Language of document : ECLI:EU:C:2015:622

PAOLO MENGOZZI

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2015. szeptember 17.(1)

C‑205/14. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Portugál Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – Légifuvarozás – 95/93/EGK rendelet – Résidők kiosztása a Közösség repülőterein – 4. cikk, (2) bekezdés, b) pont – A koordinátor függetlensége – Az »érdekelt fél« fogalma – Repülőteret irányító testület – Funkcionális elkülönítés – Finanszírozási rendszer”





1.        A jelen ügyben az Európai Bizottság az EUMSZ 258. cikk második bekezdése alapján keresetet nyújtott be a Bírósághoz annak megállapítása érdekében, hogy a Portugál Köztársaság – mivel nem biztosította a résidők koordinátorának funkcionális és pénzügyi függetlenségét – nem teljesítette a Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló, 1993. január 18‑i 95/93/EGK tanácsi rendelet(2) (a továbbiakban: 95/93 rendelet) 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2.        Amikor egy tagállam területén található valamely repülőtér túlzsúfolt, azaz amikor kapacitása olyan mértékben elégtelen, hogy nem kerülhetőek el a jelentős késések, a 95/93 rendelet 3. cikkének (5) bekezdése előírja e tagállam számára, hogy azt „koordinált” repülőtérnek jelölje ki. A 95/93 rendelet 2. cikkének g) pontja értelmében koordinált repülőtér az a repülőtér, ahol a légifuvarozók csak akkor tudnak leszállni vagy felszállni, ha részükre résidőt osztottak ki, a résidőt e rendelet 2. cikkének a) pontja úgy határozza meg, hogy az a le‑ és felszálláshoz szükséges repülőtéri infrastruktúrának egy adott napon és időpontban történő használatára adott engedély.

3.        A koordinált repülőtérért felelős tagállam kijelöl egy természetes vagy jogi személyt, amely a „koordinátor” feladatait látja el. A 95/93 rendelet 4. cikkének (5) és (6) bekezdése értelmében a koordinátor osztja ki a résidőket a légifuvarozók számára, és a repülőtér irányító szervével együttműködve ellenőrzi, hogy a légifuvarozók tényleges üzemelése összhangban áll‑e a részükre kiosztott résidőkkel. A 95/93 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamnak biztosítania kell a koordinátor függetlenségét.

4.        A jelen ügyben a Bizottság azt rója fel a Portugál Köztársaságnak, hogy nem biztosította a koordinátor függetlenségét. Bár a Bíróság már foglalkozott az uniós jog tagállamokban való átültetéséért felelős egyéb olyan nemzeti hatóságok függetlenségével, mint a vasúti infrastruktúra kezeléséért felelős hatóság(3) vagy a személyes adatok kezelésének ellenőrzéséért felelős hatóság,(4) azonban soha nem kérdezték egy repülőtér koordinátorának függetlenségéről. A Bíróságnak a jelen ügyben tehát azt kell meghatároznia, hogy egy repülőtéri koordinátor milyen feltételek mellett tekinthető függetlennek.

I –    Jogi háttér

A –    Az uniós jog

5.        A 95/93 rendelet második preambulumbekezdése előírja, hogy „a túlzsúfolt repülőtereken a résidők kiosztását semleges, átlátható és a hátrányos megkülönböztetésektől mentes szabályokra kellene alapozni”.

6.        A 95/93 rendelet ötödik preambulumbekezdése pontosítja, hogy „a koordinált repülőtérért felelős tagállamnak szavatolnia kell egy olyan koordinátor személyének kinevezését, akinek semlegessége nem kérdőjelezhető meg”.

7.        A 95/93 rendelet eredeti változata 4. cikkének (2) bekezdése előírta, hogy „a tagállam ügyel arra, hogy a koordinátor az e rendeletben meghatározott feladatait független módon végezze”.

8.        A 95/93 rendeletet a Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló 95/93/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2004. április 21‑i 793/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(5) módosította. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a 739/2004 rendelet által módosított 95/93 rendeletet módosított 95/93 rendeletnek nevezem.

9.        A módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a menetrend‑egyeztetett vagy koordinált repülőtérért felelős tagállam biztosítja, hogy „a koordinált repülőtéren a koordinátor független legyen, oly módon, hogy a koordinátort funkcionálisan elkülöníti valamennyi érdekelt féltől. A koordinátorok tevékenységét finanszírozó rendszernek biztosítania kell a koordinátorok független jogállását”. A 739/2004 rendelet hatodik preambulumbekezdése így indokolja ezt a módosítást:

„[…] a koordinált repülőtereken a koordinátor központi szerepet tölt be a koordinációs eljárásban. Ezért a koordinátoroknak teljesen függetlennek kell lenniük, és hatáskörüket részletesen meg kell határozni.”

10.      A Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló, módosított 95/93/EGK rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, 2008. április 30‑i bizottsági közlemény(6) (a továbbiakban: 2008. évi közlemény) pontosítja a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának tartalmát. A 2008. évi közlemény 1. pontjának negyedik és ötödik bekezdése értelmében:

„A Bizottság meglátása szerint a funkcionális elkülönítés többek között azt is jelenti, hogy a koordinátor a repülőtér irányító testületétől, illetve az adott repülőtéren működő szolgáltatóktól és légifuvarozóktól függetlenül járhat el, tőlük utasításokat nem kap, és jelentéstételi kötelezettsége sincs feléjük.

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a koordinátor tevékenységének finanszírozását olyan rendszer felállításával kell megoldani, hogy a koordinátor anyagilag független legyen a tevékenysége által közvetlenül érintett vagy abban érdekelt valamennyi féltől. Kívánatos lenne tehát, hogy a koordinátor külön elszámolást [helyesen: elkülönített könyvelést] vezessen és külön [helyesen: elkülönített] költségvetésből gazdálkodjon, és tevékenysége ne a repülőteret irányító testülettől, valamelyik szolgáltatótól vagy légifuvarozótól függjön.”

B –    A portugál jog

11.      A 2008. június 26‑i 109/2008. sz. rendelettörvény(7) 3. cikkének (1) bekezdése koordinált repülőtérnek jelöli ki a lisszaboni, a portói és a madeirai (Portugália) repülőteret. Ugyanezen rendelettörvény 3. cikkének (2) bekezdése koordinált repülőtérnek jelöli ki a farói repülőteret (Portugália), azonban csak a március utolsó vasárnapjától október utolsó szombatjáig tartó időszak tekintetében.

12.      Az említett rendelettörvény 1. cikkének (2) bekezdése nemzeti koordinátornak az Aeroportos de Portugal S.A.‑t (a továbbiakban: ANA) jelöli ki.

13.      Ugyanezen rendelettörvény 5. cikke a koordinátor függetlenségéről szól. E rendelkezés szerint:

„(1)      Nemzeti egyeztetői és koordinátori feladatainak a résidők kiosztása érdekében történő ellátása során az ANA […] biztosítja, hogy ez a tevékenység a megfelelő elkülönítésnek köszönhetően független legyen a repülőtér irányításával kapcsolatos tevékenységétől.

(2)      Az előző bekezdés rendelkezéseinek vonatkozásában az ANA […] biztosítja ezt a függetlenséget, legalábbis funkcionális szinten, és elkülönített könyvelést vezet a résidők koordinálásával összefüggő tevékenységek tekintetében, amely szigorúan el van különítve az egyéb tevékenységgel kapcsolatos elszámolástól.”

14.      A 109/2008. sz. rendelettörvény 11. cikke a résidők kiosztásával kapcsolatos, az ANA számára fizetendő díj bevezetését írja elő. E cikk értelmében:

„(1)      A koordinációs jellegű, valamint a résidők kiosztásával kapcsolatos szolgáltatások nyújtása után, azok igénybevételének ellenértékeként résidő‑kiosztási díjat kell fizetni, amelynek beszedésére repülőgéputanként, a leszállási és felszállási díjak beszedésével egy időben kerül sor, annak mértékét a polgári légiközlekedésért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.

[…]

(3)      Az (1) bekezdésben foglalt díj az ANA […] bevételét képezi.”

II – A pert megelőző eljárás

15.      Az ANA‑t közvállalkozásként hozták létre 1979‑ben. Ezt követően az 1998. december 18‑i 404/98. sz. rendelettörvénnyel részvénytársasággá alakították, és részére a polgári légi közlekedéssel kapcsolatos repülőtéri támogatási közszolgáltatásokat a lisszaboni, a portói és a madeirai repülőtéren 40 évre koncesszióba adták. A minisztertanács 2012. december 28‑i határozatával(8) az ANA‑t privatizálták: az állam az ANA teljes tőkéjét átruházta a Vinci‑Concessions SAS‑ra.

16.      Az ANA – azt követően, hogy a 109/2008. sz. rendelettörvénnyel a lisszaboni, a portói, a madeirai és a farói repülőterek koordinátorának kijelölték – a saját szervezetén belül létrehozott egy, az e repülőterek koordinációjáért felelős részleget, a Divisão de Coordenação Nacional de Slotst (országos résidő‑koordinációs osztály; a továbbiakban: DCNS).

17.      A Bizottság a DCNS‑nek – amely a koordinátori feladatokat látja el e négy repülőtéren – az ANA‑tól való függetlenségét vizsgálta, amelynek a DCNS az egyik részlege, és amely a repülőtér irányító szerve ugyanezen négy repülőtér tekintetében. A Bizottság tehát e tárgyban 2010. július 19‑én, 2010. október 4‑én és 2011. április 14‑én információkat kért a Portugál Köztársaságtól. A Portugál Köztársaság ezekre a kérdésekre 2010. augusztus 28‑án, 2010. október 28‑án és 2011. április 28‑án válaszolt.

18.      2012. április 30‑án a Bizottság felszólító levelet küldött a Portugál Köztársaságnak, amelyben ez utóbbinak azt rótta fel, hogy megsértette a módosított 95/93 rendelet 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. A Bizottság szerint a DCNS és az ANA között nem áll fenn az e cikk b) pontja szerinti funkcionális elkülönítés, mivel az előbbi az utóbbi egyik részlege. Ezenkívül a DCNS finanszírozása nem volt alkalmas függetlenségének biztosítására. Az ilyen függetlenséget ugyanis csak a DCNS saját könyvelésével és költségvetésével lehet biztosítani. Márpedig a DCNS‑t teljes egészében az ANA finanszírozta, mivel a 109/2008. sz. rendelettörvény 11. cikkében előírt résidő‑kiosztási díjat soha nem vezették be.

19.      2012. július 19‑i levelében a Portugál Köztársaság előadta az említett felszólító levéllel kapcsolatos észrevételeit.

20.      2013. január 25‑én a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Portugál Köztársaság részére a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének megsértése miatt. Mivel a DCNS személyzete az ANA‑tól érkezett, és mivel a DCNS láthatóan nem rendelkezett saját helyiségekkel, a Bizottság szerint nincs funkcionális elkülönítés a DCNS és az ANA között. A DCNS pénzügyi függetlenségét illetően a Bizottság megismételte, hogy résidő‑kiosztási díj hiányában az ANA eddig a DCNS valamennyi kiadását finanszírozta.

21.      2013. március 27‑i levelében a Portugál Köztársaság előadta az indokolással ellátott véleménnyel kapcsolatos észrevételeit.

22.      A Bizottság, mivel nem találta meggyőzőnek a Portugál Köztársaság érveit, benyújtotta a jelen keresetet.

III – A Bizottság keresete

23.      A Bizottság azt kifogásolja, hogy a Portugál Köztársaság nem teljesítette a módosított 95/93 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésből eredő kötelezettségeit, mivel nem biztosította a koordinátor funkcionális és pénzügyi függetlenségét.

24.      A Bizottság arra hivatkozik, hogy a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontját tágan kell értelmezni, e rendelet ötödik preambulumbekezdésének – amely szerint a koordinátor „semlegessége” „nem kérdőjelezhető meg” –, valamint az említett rendelet második preambulumbekezdésében meghatározott céljának – azaz a résidők „semleges, átlátható és megkülönböztetéstől mentes szabályok” alapján történő kiosztása – fényében. A Bizottság e 4. cikknek a 793/2004 rendelet általi módosítására hivatkozik, amely a 793/2004 rendelet hatodik preambulumbekezdése szerint a koordinátor „teljes[…] független[égére]” helyezi a hangsúlyt, és ebből következően felváltja azt az egyszerű követelményt, hogy „a koordinátor [az ezen cikk jelenlegi szövegéből eredő] feladatait független módon végezze”.

25.      A valamennyi érdekelt félnek a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt funkcionális elkülönítését illetően a Bizottság arra hivatkozik, hogy az „érdekelt fél” fogalmát tágan kell értelmezni, és az magában foglalja a légifuvarozókat, a szolgáltatókat, a tagállami hatóságokat, valamint a szóban forgó repülőterek irányító szervét is. Különösen azt emeli ki, hogy a repülőtér irányító szervének kereskedelmi érdeke fűződhet ahhoz, hogy egy adott légifuvarozó csomópontjává váljon, és így elengedhetetlen, hogy a koordinátor független legyen ettől a szervtől. Márpedig a jelen ügyben a DCNS ugyanazzal a személyzettel és helyiségekkel rendelkezik, mint az ANA. A Bizottság szerint tehát nincs funkcionális elkülönítés a DCNS és az ANA között. Ezenkívül a felszólító levélre adott válaszában a Portugál Köztársaság – kijelentve, hogy az ANA privatizációját követően a résidők kiosztásáért felelős új szervet hoz létre, illetve hogy ennek a szervnek a létrehozása lehetővé fogja tenni a koordinátor teljes függetlenségének biztosítását – maga is elismerte, hogy jelenleg a koordinátor funkcionálisan nem független.

26.      A koordinátort finanszírozó rendszert illetően, ahogyan azt a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja előírja, az csak akkor független, ha a koordinátor elkülönített könyvelést vezet, elkülönített költségvetésből gazdálkodik, és azt nem egy vagy több érdekelt fél finanszírozza. Márpedig a jelen ügyben a DCNS‑t teljes egészében az ANA finanszírozza, amely a költségvetését is jóváhagyja. A DCNS tehát a Bizottság szerint anyagilag nem független az ANA‑tól.

27.      A Bizottság kéri, hogy a Bíróság

–        állapítsa meg, hogy a Portugál Köztársaság – mivel nem biztosította a koordinátor függetlenségét – nem teljesítette a módosított 95/93 rendelet 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

–        a Portugál Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

IV – A Bíróság előtti eljárás

28.      Ellenkérelmében a Portugál Köztársaság arra hivatkozik, hogy a DCNS megfelel a módosított 95/93 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményeknek.

29.      A Portugál Köztársaság azt állítja, hogy az ANA nem tekinthető olyan érdekelt félnek, amelytől a DCNS‑t el kellene különíteni. Ugyanis, mivel a módosított 95/93 rendelet nem határozza meg az érdekelt feleket, csak egy esetről esetre történő vizsgálat tenné lehetővé az „érdekelt” félnek történő minősítést. Márpedig a Bizottság – azzal, hogy az ANA‑t pusztán azért minősítette érdekelt félnek, mert az a repülőterek irányító szerve – nem végezte el ezt a vizsgálatot. Az ANA érdeke tehát az, hogy a lehető legtöbb repülőtéri díjat szedje be: az áll tehát érdekében, hogy a lehető legtöbb légifuvarozó részére osszanak ki résidőt, nem pedig az, hogy a DCNS egy meghatározott légifuvarozót részesítsen előnyben. Más lenne a helyzet, ha az ANA részesedéssel bírna valamely légifuvarozó tőkéjében, ami a jelen ügyben nem állapítható meg.

30.      A Portugál Köztársaság, még azt feltételezve is, hogy az ANA érdekelt félnek minősül, tiszteletben tartotta a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontját. Ez a rendelkezés ugyanis nem írja elő, hogy a koordinátornak jogilag el kell különülnie a repülőtér irányító szervétől: csak funkcionális elkülönítést ír elő. Márpedig igenis van funkcionális elkülönítés a DCNS és az ANA között, mivel a DCNS egymaga irányítja a résidők koordinációját, anélkül, hogy utasításokat kapna az ANA‑tól, illetve döntéseit az ANA igazgatótanácsának jóvá kellene hagynia, elkülönített könyvelést vezet, és saját személyzettel rendelkezik.

31.      Ami a koordinátor függetlenségének biztosítására alkalmas, a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt finanszírozási rendszert illeti, nem olyan feltételről van szó, amelynek a tiszteletben nem tartása automatikusan e rendelkezés megsértését eredményezi. Ezt csak az egyik, ráadásul másodlagos, annak megállapítása érdekében figyelembe vett tényezőnek kell tekinteni, hogy a koordinátor független‑e. A résidő‑kiosztási díj bevezetésének hiánya tehát nem teszi lehetővé a DCNS függetlensége hiányának megállapítását.

32.      A Portugál Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság

–        állapítsa meg, hogy a koordinátor megfelel a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt funkcionális függetlenség követelményének,

–        a Portugál Köztársaság teljesíti az alkalmazandó uniós jogból eredő kötelezettségeit,

–        utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant,

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

33.      Válaszában a Bizottság azt állítja, hogy az ANA‑t azért kell a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti érdekelt félnek tekinteni, mert a repülőterek irányító szerve, anélkül, hogy szükség lenne annak bizonyítására, hogy az adott esetben érdeke fűződik ahhoz, hogy a résidőket inkább egy adott légifuvarozónak osszák ki egy másik légifuvarozóval szemben. A repülőtér irányító szervének ugyanis a Bizottság szerint érdeke fűződhet ahhoz, hogy szerződéses partnereinek, például a repülőtéri helyiségek bérlőinek vagy bizonyos légifuvarozóknak osszanak ki résidőket. Ebben a tekintetben arra hivatkozik, hogy különös, hogy a DCNS továbbra is folytatja a koordinátori tevékenységet az ANA privatizációját követően, miközben ezt a tevékenységet nem ítélték oda az ANA‑nak a közszolgáltatások odaítélésére irányuló eljárás keretében, illetve az ANA ezt a tevékenységet tehát ingyenesen végzi.

34.      A Bizottság szerint nincs funkcionális elkülönítés a DCNS és az ANA között. Mivel a DCNS az ANA egyik részlege, éves jelentéseit és beszámolóit az ANA igazgatótanácsa megvizsgálja a gazdasági társaságokról szóló portugál törvénykönyv 405. és 406. cikkének megfelelően. Csak egy, a DCNS és az ANA közötti „kínai fal” képes biztosítani a DCNS függetlenségét.

35.      A DCNS által vezetett elkülönített könyvelés nem bizonyítja a függetlenségének biztosítására alkalmas finanszírozás meglétét. Egy gazdasági társaság valamennyi részlege vezethet ugyanis ilyen elszámolást, amelyek ezt követően beépülnek e társaság elszámolásába. A jelen ügyben a Bizottság szerint az ANA fizeti a DCNS költségeit, és hajtja be annak követeléseit, illetve az ANA‑nak a pénzügyi év szerinti nyereségei vagy veszteségei magunkban foglalják a DCNS pénzügyi év szerinti egyenlegét is.

36.      Végül a Bizottság kiemeli, hogy a Portugál Köztársaság arra irányuló kérelmei, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a DCNS megfelel a funkcionális függetlenség követelményének, illetve hogy a Portugál Köztársaság teljesíti az uniós jogból eredő kötelezettségeit, elfogadhatatlan viszontkeresetek, mivel, többek között, az Európai Unió működéséről szóló szerződés sem ír elő olyan keresetet, amelynek révén a Bíróság megállapíthatja az uniós joggal való összeegyeztethetőséget.

37.      Viszonválaszában a Portugál Köztársaság kiemeli, hogy a 2008. évi közlemény, amely többek között előírja, hogy a koordinátort ne teljes egészében a repülőtér irányító szerve finanszírozza, kiegészíti a módosított 95/93 rendelet szövegét. Márpedig a Bizottság közleményei nem kötelezőek a tagállamokra nézve. Ami az „érdekelt fél” fogalmát illeti, a Portugál Köztársaság megismétli, hogy a jelen ügy eseti vizsgálatának hiányában a Bizottság annak bizonyítására szorítkozott, hogy az ANA repülőterek irányító szerveként érdekelt fél lehet, és nem azt bizonyította, hogy ténylegesen az. A Portugál Köztársaság kiemeli, hogy a résidők kiosztása technikai jellegű tevékenység, amely nincs az ANA igazgatótanácsának alárendelve. Fenntartja két kereseti kérelmét, amelyek tekintetében a Bizottság elfogadhatatlansággal kapcsolatos kifogást terjesztett elő.

V –    Értékelés

38.      A kereset érdemi vizsgálata előtt a Portugál Köztársaság első két kereseti kérelmét vizsgálom meg, amelyek tekintetében a Bizottság elfogadhatatlansággal kapcsolatos kifogást terjesztett elő.

A –    A Portugál Köztársaság első két kereseti kérelmének elfogadhatóságáról

39.      A Portugál Köztársaság nemcsak a kereset elutasítását, illetve azt kéri, hogy a Bizottságot kötelezzék a költségek viselésére, hanem azt is, hogy a Bíróság állapítsa meg egyfelől azt, hogy „Portugáliában a jelenlegi koordinátor biztosítja a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt funkcionális függetlenségre vonatkozó követelménynek való megfelelést”, másfelől pedig hogy „a Portugál Köztársaság teljesíti az alkalmazandó uniós jogból eredő kötelezettségeit”. Viszonválaszában a Portugál Köztársaság kifejti, hogy ezzel az első kereseti kérelemmel azt kívánta kérni, hogy a Bíróság állapítsa meg azt, hogy a Portugál Köztársaság teljesíti a módosított 95/93 rendeletből eredő kötelezettségeit.

40.      A Bizottság arra hivatkozik, hogy ezek a viszontkereseti kérelmek elfogadhatatlanok.

41.      Ebben a tekintetben emlékeztetek arra, hogy az EUMSZ 259. cikk lehetővé teszi, hogy egy tagállam annak megállapítása érdekében forduljon Bírósághoz, hogy egy másik tagállam nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit: azt azonban nem teszi lehetővé, hogy egy tagállam olyan keresetet nyújtson be a Bíróság elé, amelyben azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy maga a tagállam teljesítette a kötelezettségeit.

42.      Ezenkívül megjegyzem, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés egyik rendelkezése sem biztosít hatáskört a Bíróság számára arra, hogy elismerő nyilatkozattal foglaljon állást. Amennyiben a Bíróságnak el kellene utasítania a jelen keresetet, elismerné, hogy a Portugál Köztársaság teljesítette a módosított 95/93 rendelet 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, azonban a Portugál Köztársaság erre irányuló kérelmet nem terjeszthet elő.

43.      Mindemellett nem releváns az, hogy a Portugál Köztársaság által előterjesztett kérelem a koordinátor, illetve a Portugál Köztársaság eljárásának a módosított 95/93 rendelettel való összeegyeztethetőségével kapcsolatos. A kötelezettségszegést ugyanis a tagállamnak róják fel még akkor is, ha azt valamely szerve – a nemzeti jogalkotó, a nemzeti bíróság vagy a jelen esetben a szabályozási feladatokat (azaz a résidők kiosztását) ellátó koordinátor – követte el.(9)

44.      Következésképpen a Portugál Köztársaság első és második kereseti kérelmét elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

B –    Az ügy érdeméről

45.      A módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a koordinátort „funkcionálisan el [kell] különít[eni] valamennyi érdekelt féltől”. Következésképpen annak megállapítása érdekében, hogy a Portugál Köztársaság nem teljesítette a módosított 95/93 rendelet 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, a Bizottság feladata bizonyítani egyrészt azt, hogy az ANA érdekelt fél, másrészt pedig azt, hogy a DCNS nincs funkcionálisan elkülönítve el az ANA‑tól. Ezt a két pontot egymást követően fogom megvizsgálni. A funkcionális elkülönítés elemzése során megvizsgálom, hogy az említett 4. cikk (2) bekezdése b) pontjának második mondatában előírt azon követelményt, hogy a „koordinátorok tevékenységét finanszírozó rendszernek biztosítania kell a koordinátorok független jogállását”, olyan teljesen különálló feltételnek kell‑e tekinteni, amely különbözik a funkcionális elkülönítésre vonatkozó feltételtől, vagy a független finanszírozás csak a funkcionális elkülönítésre utaló jelnek minősül‑e.

1.      Az „érdekelt fél” fogalmáról

46.      Véleményem szerint nehezen vitatható, hogy egy repülőtér irányító szerve érdekelt félnek minősíthető.

47.      A módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja ugyanis előírja, hogy a koordinátort funkcionálisan el kell különíteni „valamennyi” érdekelt féltől. Véleményem szerint érdekelt félnek minősülhetnek nemcsak azok a felek, amelyeknek közvetlen érdeke fűződik a résidők kiosztásához, azaz a légifuvarozók, amelyek a résidők kedvezményezettjei, hanem azok a felek is, amelyeknek a koordinált repülőtér irányító szerveként közvetett érdeke fűződik ahhoz.

48.      A módosított 95/93 rendelet 4. cikkének (8) bekezdése alátámasztja ezt az álláspontot. Előírja ugyanis, hogy a koordinátornak „az érintett felek, különösen a koordinációs bizottság tagjai” rendelkezésére kell bocsátania a megkért, a kiosztott és a még rendelkezésre álló résidőkkel kapcsolatos tájékoztatásokat. Márpedig az irányító szerv a koordinációs bizottság tagja.(10) Azt tehát érdekelt félnek kell tekinteni.

49.      Ezenkívül megjegyzem, hogy a Portugál Köztársaság nem vitatja, hogy az irányító szervet érdekelt félnek lehet minősíteni.

50.      A nehézséget ebben az esetben a Bizottságra háruló bizonyítási teher meghatározása jelenti. Ez utóbbi arra hivatkozik, hogy az érdekelt félnek történő minősítés kizárólag a repülőtér irányító szervének ezen minőségéből ered, míg a Portugál Köztársaság azt állítja, hogy az érdekelt félnek történő minősítés nem következik az irányító szerv e minőségéből, és az irányító szervnek a résidők kiosztásához fűződő érdekét esetről esetre kell meghatározni.

51.      Annak megállapítása érdekében, hogy az irányító szervet érdekelt félnek kell‑e tekinteni, illetve hogy a Bizottság feladata‑e annak bizonyítása, hogy az irányító szervnek a jelen ügyben érdeke fűződik a résidők kiosztásához, először azt fogom megvizsgálni, hogy egy irányító szervnek milyen gazdasági érdeke fűződhet a résidők kiosztásához, másodszor pedig azt, hogy ebből milyen következtetések vonhatóak le az ilyen érdek bizonyítása tekintetében.

a)      Az irányító szervnek a résidők kiosztásához fűződő érdekéről

52.      Először, számomra úgy tűnik, hogy az irányító szervnek érdeke fűződhet ahhoz, hogy egy meghatározott légifuvarozót előnyben részesítsenek a résidők kiosztása során, amennyiben e fuvarozó tőkéjében részesedéssel rendelkezik.

53.      Másodszor, az irányító szervnek érdeke fűződhet ahhoz, hogy azok a légifuvarozók, amelyek a legmagasabb repülőtéri díjakat fizetik a részére, előnyben részesüljenek a résidők kiosztása során. Azok a repülőtéri díjak, amelyekre a Portugál Köztársaság tárgyuk pontos meghatározása nélkül utal, a repülőtéri díjakról szóló, 2009 március 11‑i 2009/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(11) foglalt meghatározás szerint azok a díjak, amelyeket légi fuvarozók fizetnek az irányító szervezet számára azon szolgáltatásokért, amelyeket csak ez utóbbi tud nyújtani, nevezetesen a repülőtéri létesítmények rendelkezésre bocsátása, valamint a többek között a repülőgépek leszállásához és felszállásához kapcsolódó szolgáltatások nyújtása.(12) Márpedig a 2009/12 irányelv, bár megtiltja az irányító szervezet számára a megkülönböztető jellegű díjak alkalmazását, feljogosítja arra, hogy bizonyos szolgáltatások minőségét és használati körét módosítsa, és a díjak mértéke között különbséget tegyen ezen szolgáltatások minősége és használati köre alapján.(13) Az irányító szervezetnek tehát érdeke fűződhet ahhoz, hogy előnyben részesüljön a résidők kiosztása során az a légifuvarozó, amelynek a legjobb szolgáltatást nyújtja, például egy egész terminált bocsát a rendelkezésére,(14) és így tőle a legmagasabb repülőtéri díjat szedi be.

54.      Ebben a tekintetben a Portugál Köztársaság azon érve, amely szerint az irányító szerv érdeke az, hogy a lehető legnagyobb számú légifuvarozó számára osszanak ki résidőket, mert így több repülőtéri díjat szedhet be, számomra nem meggyőző. Ez az érv nem veszi figyelembe a szolgáltatások – és így a díjak – közötti, előző pontban leírt különbségtételt.

55.      Harmadszor, lehetséges, hogy az irányító szerv nemcsak a repülőtéri infrastruktúrát irányítja, hanem egyéb tevékenységeket is folytat, például jelen van a földi kiszolgálási szolgáltatások downstream piacán. A földi kiszolgálási szolgáltatások, amelyek különböznek a jelen indítvány 53. pontjában említett, repülőtéri díjakkal honorált szolgáltatásoktól,(15) a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló, 1996. október 15‑i 96/67/EK tanácsi irányelvben(16) foglalt meghatározás szerint többek között az utasok jegyének és útlevelének ellenőrzéséből, a berakodásból, a poggyászok szállításából, a repülőgép tisztításából, valamint az üzemanyagtöltésből állnak.(17) A földi kiszolgálási szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyeket a légifuvarozók számára az irányító szerv vagy független szolgáltatók nyújthatnak. A légifuvarozó maga is nyújthat ilyen szolgáltatásokat. Következésképpen, ha az irányító szervezet jelen van a földi kiszolgálási szolgáltatások piacán, légifuvarozó ügyfelei, illetve versenytársai vannak.(18) Érdeke fűződhet tehát ahhoz, hogy az a légifuvarozó, amely egyik fontos ügyfele, előnyben részesüljön a résidők kiosztása során, vagy épp ellenkezőleg ahhoz, hogy az a légifuvarozó, amellyel versenyhelyzetben van a földi kiszolgálási szolgáltatások nyújtása tekintetében, hátrányba kerüljön a résidők kiosztása során.(19)

56.      Negyedszer, az irányító szerv, amennyiben közvállalkozás vagy állami tulajdonban lévő vállalkozás, abba a kísértésbe eshet, hogy a nemzeti légifuvarozót előnyben részesítse a résidők kiosztása során.(20) Ebben az esetben az irányító szerv nem a saját érdekét, hanem egy harmadik személy, nevezetesen a nemzeti fuvarozó érdekét követi, ami ugyanúgy hatást gyakorolhat a koordinátorra.(21)

57.      A fentiekben láttuk, hogy az irányító szervnek érdeke fűződhet a résidők kiosztásához. Úgy kell e szervezetet tekinteni, hogy irányító szervként részéről felmerülhet ilyen érdek, vagy a Bizottságnak kell kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében ennek az érdeknek a fennállását bizonyítania?

b)      Az irányító szerv érdekének bizonyításáról

58.      Az előző pontban feltett kérdésre véleményem szerint azt a választ kell adni, hogy az irányító szervet mint olyat érdekelt félnek kell minősíteni anélkül, hogy szükség lenne annak vizsgálatára, hogy a jelen ügyben fűződik‑e érdeke a résidők kiosztásához.

59.      Számomra úgy tűnik ugyanis, hogy kényes kérdés lehet annak bizonyítása, hogy az irányító szervnek érdeke fűződik a résidők kiosztásához. Annak meghatározása érdekében, hogy az irányító szervnek a jelen ügyben fűződik‑e érdeke a résidők kiosztásához, a Bizottságnak bizonyítania kellene, hogy ez a szerv ténylegesen részesedéssel rendelkezik valamely légifuvarozó tőkéjében, illetve azt, hogy jelen van a földi kiszolgálási szolgáltatások piacán. Márpedig, amennyiben az irányító szerv valamely légifuvarozó teljes tőkéjével rendelkezik, egyértelműnek tűnik, hogy azt érdekelt félnek kell tekinteni. Ugyanakkor érdekelt félnek tekinthető‑e, ha például e fuvarozó tőkéjének csak egyötödével rendelkezik? Ha az irányító szerv egy terminált bérbe ad egy légifuvarozónak, egyértelműnek tűnik, hogy érdekelt félnek kell tekinteni. Ugyanakkor annak tekinthető‑e, ha csak bizonyos terminálrészeket ad bérbe ennek a fuvarozónak, vagy ha annak ellenére, hogy jelen van a földi kiszolgálási szolgáltatások piacán, csak csekély piaci részesedéssel rendelkezik? Az irányító szerv résidők kiosztásához fűződő érdekének bizonyítása a repülőtéri infrastruktúrák piacának, valamint a downstream piacok elemzését foglalja magában.

60.      Egyébként egy olyan helyzetben, amikor magának az irányító szervnek semmilyen haszna nem származik a résidők kiosztásából, hanem csak előnyben részesít egy olyan nemzeti fuvarozót, amellyel nem áll kapcsolatban,(22) számomra nem világos, hogy a Bizottság hogyan tudná bizonyítani, hogy magának az irányító szervnek érdeke fűződik a résidők kiosztásához. Egy ilyen helyzet tehát azzal a veszéllyel jár, hogy kikerül a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya alól, jóllehet láttuk, hogy ez visszaélésekre nyújt lehetőséget.

61.      Következésképpen a Bizottságtól annak bizonyítását követelni, hogy az irányító szerv érdekelt fél, ahhoz vezethet, hogy azok a helyzetek, amelyekben az irányító szervnek a résidők kiosztásához fűződő érdeke csekély (például amikor az irányító szerv a földi kiszolgálási szolgáltatások piacán csekély részesedéssel rendelkezik) vagy pusztán jövőbeli (amikor az irányító szerv egy teljes terminált tervez valamely légifuvarozónak bérbe adni), kikerülnek a koordinátortól való funkcionális elkülönítés vizsgálata alól. Márpedig számomra úgy tűnik, hogy egyedül a koordinátor és az irányító szerv közötti funkcionális elkülönítés szisztematikus vizsgálata felel meg a 95/93 rendelet céljának, nevezetesen a résidők „semleges, átlátható és a hátrányos megkülönböztetésektől mentes szabályok”(23) alapján történő kiosztásának, ami azt is magában foglalja, hogy a koordinátor „semlegessége nem kérdőjelezhető meg”(24). A fortiori, egyedül ez a vizsgálat felel meg a 793/2004 rendelet céljának, amely a koordinátorok függetlenségének azáltal történő megerősítése, hogy „teljesen függetlennek kell lenniük”(25).

62.      Ebben a tekintetben a Bizottság kontra Németország ítéletet(26) szeretném megemlíteni, amely annak ellenére, hogy egy másik területen, a személyes adatok kezelésének területén született, számomra relevánsnak tűnik. A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(27) 28. cikkének (1) bekezdésében akként rendelkezik, hogy a tagállamok az irányelvet átültető rendelkezéseikkel az irányelvnek területükön történő alkalmazását felügyelő hatóságokat hoznak létre, illetve e hatóságok „a rájuk ruházott feladatok gyakorlása során teljes függetlenségben járnak el”. A Bizottság kontra Németország ítéletben a Bíróság azon német szabályozással kapcsolatban foglalt állást, amely a felügyelő hatóságot állami felügyelet, pontosabban az érintett tartomány felügyelete alá vonta. A Bíróság arra hivatkozik, hogy e tartomány kormányának „érdekében állhat, hogy ne tartsa be a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelmére vonatkozó rendelkezéseket”, vagy azért, mert ezeket az adatokat maga kezeli, vagy azért, mert érdeke fűződik ahhoz, hogy különösen költségvetési vagy büntetés‑végrehajtási célból harmadik személyek által tárolt személyes adatokhoz férjen hozzá,vagy pedig azért, mert érdeke fűződik ahhoz, hogy a tartomány szempontjából jelentős gazdasági súllyal rendelkező társaságoknak ne kelljen aggódniuk a felügyelő hatóságok miatt.(28) A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a tartományi felügyelet miatt a felügyelő hatóság feladatainak gyakorlása során nem teljes függetlenségben jár el, ahogyan azt a 95/46 irányelv 28. cikkének (1) bekezdése előírja.(29)

63.      Másképpen megfogalmazva, a jelen ügyhöz hasonló helyzetben a Bíróság – mivel a módosított 95/93 rendelet nem határozza meg, hogy kik az érdekelt felek, és így a 95/46 irányelv sem határozza meg, hogy azoknak mely felügyelő hatóságoktól kell függetlennek lenniük – megállapította, hogy nem akkor sérül a felügyelő hatóság függetlensége, ha a tartománynak érdeke fűződik ahhoz, hogy befolyásolja e hatóságot, hanem egyszerűen már akkor, ha ilyen érdeke fennállhat. Ez a megoldás annál is inkább figyelemreméltó, mert Mazák főtanácsnok ezzel ellentétes következtetésre jutott: úgy vélte, hogy a Bizottságnak bizonyítania kellett volna azon felügyeleti rendszer vagy a tartomány azon állandó gyakorlatának sikertelenségét, amely a felügyelő hatóság feladatai önállóan történő végzésének megzavarásából állt.(30)

64.      A jelen ügyben a Bizottság kontra Németország ítéletben kifejtett érveléshez hasonló érvelést javaslok. Ahhoz, hogy az érintett tagállam köteles legyen biztosítani az érdekelt fél és a koordinátor közötti funkcionális elkülönítést, elegendő, ha valamely félnek érdeke fűződhet a résidők kiosztásához. Márpedig az irányító szervet illetően a korábban bizonyítottuk, hogy a félnek különböző érdekei fűződhetnek a résidők kiosztásához. Ezek az érdekek az irányító szerv e minőségéből származnak, ahogyan a tartománynak a Bíróság által a Bizottság kontra Németország ítéletben(31) felsorolt érdekei is abból erednek, hogy ez a tartomány gazdasági szereplő, valamint költségvetési és büntetés‑végrehajtási hatóság.

65.      Következésképpen az érdekelt féllé történő minősítésnek álláspontom szerint kizárólag a koordinált repülőteret irányító szerv e minőségből kell következnie.

66.      A jelen ügyben a 109/2008. sz. rendelettörvény 5. cikkének (1) bekezdése az ANA‑t a szóban forgó négy koordinált repülőtér tekintetében irányító szervnek jelöli ki. Nincs jelentősége tehát annak, hogy a Bizottság érvei az irányító szerv érdekelt félnek történő minősítésére általánosságban, és nem a jelen ügyben szóban forgó irányító szerv, az ANA, érdekelt félnek történő minősítésére vonatkoznak.(32) Az ANA‑t kizárólag amiatt kell a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti érdekelt félnek tekinteni, mert irányító szerv.

67.      Ennélfogva annak megállapítása érdekében, hogy a Portugál Köztársaság nem teljesítette a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjából eredő kötelezettségeit, a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy az nem biztosította a DCNS és az ANA közötti funkcionális elkülönítést.

2.      A koordinátor tevékenységeinek funkcionális elkülönítéséről

68.      A módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja előírja – emlékeztetőül –, hogy a valamely koordinált repülőtérért felelős tagállam oly módon biztosítja a koordinátor függetlenségét, hogy azt funkcionálisan elkülöníti valamennyi érdekelt féltől, illetve a koordinátorok tevékenységét finanszírozó rendszer alkalmas eszköz legyen függetlenségük biztosítására.

69.      A koordinátor és az érdekelt felek közötti, a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt funkcionális elkülönítés alatt véleményem szerint a feladatok, azaz a tevékenységek elkülönítését kell érteni. A módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának második mondata egyébként kifejezetten utal a koordinátor „tevékenységeire”, amikor „a koordinátorok tevékenységeinek” olyan finanszírozási rendszerét írja elő, amely biztosítja a koordinátorok független jogállását. A 793/2004 rendelet általi módosítását megelőzően a 95/93 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése hasonlóképpen a koordinátor „feladataira” hivatkozott: előírta, hogy a koordinátor „az e rendeletben meghatározott feladatait független módon vég[zi]”. Következésképpen a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a koordinátornak az e rendeletben meghatározott tevékenységei, azaz többek között a résidőknek a légifuvarozók részére történő kiosztása, valamint ezen résidőknek e légifuvarozók általi tiszteletben tartásának ellenőrzése(33) elkülönüljön az érdekelt felek tevékenységeitől. A koordinátor tevékenységeit különösen el kell különíteni a koordinált repülőtér irányító szervének tevékenységeitől a repülőtéri infrastruktúrák irányítása vagy egyéb általa végzett feladatok, például a földi kiszolgálási szolgáltatások nyújtása esetében.

70.      A módosított 95/93 rendelet semmilyen meghatározást nem ad a funkcionális elkülönítés feltételeivel kapcsolatban.

71.      A Bizottság szerint, bár a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja nem írja elő, hogy a koordinátornak az érdekelt felektől jogilag el kell különülnie, azt – amennyiben az érintett tagállam ilyen szervet hozott létre – a funkcionális elkülönítés értékelése céljából figyelembe kell venni. Márpedig a jelen ügyben a DCNS az ANA egyik részlege, és a DCNS személyzete és helyiségei megegyeznek az ANA személyzetével és helyiségeivel. Ezenkívül, mivel az ANA részvénytársaság, igazgatótanácsa a gazdasági társaságokról szóló portugál törvénykönyv 405. és 406. cikkének megfelelően irányítja a társaság tevékenységeit, a DCNS tevékenységeit is beleértve. A Bizottság szerint tehát nincs funkcionális elkülönítés a DCNS és az ANA között.

72.      Számomra úgy tűnik, hogy kizárólag a tevékenységek elkülönítésének előírásával a módosított 95/93 rendelet nem ír elő jogi elkülönítést, azaz a tagállamokra bízza annak eldöntését, hogy létrehoznak‑e egy jogilag elkülönült szervet a koordinátori feladat ellátására. Az alábbiakban röviden megvizsgálom ezt a kérdést, mielőtt a Bíróság más területekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának analógia útján történő alkalmazásával értékelési kritériumokat javasolnék a funkcionális elkülönítés tekintetében. Ezt követően megvizsgálom a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában kifejezetten előírt független finanszírozási rendszert annak megállapítása érdekében, hogy azt a funkcionális elkülönítés egyik vagy egyetlen feltételének kell‑e tekinteni.

a)      A jogilag elkülönült szerv létrehozásáról

73.      Vitathatatlannak tűnik számomra, hogy a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja nem írja elő a tagállamok számára, hogy a résidők kiosztásával kapcsolatos feladatok ellátása érdekében jogilag elkülönült szervet hozzanak létre.

74.      Amennyiben ugyanis az uniós jogalkotó szándéka egy jogilag elkülönült szerv létrehozásának előírása lett volna, azt kifejezetten kimondta volna, ahogyan azt más területeken is tette.(34) Ezenkívül a Bizottság által a 793/2004 rendelet előkészítő munkálatai során megfogalmazott, a koordinátor és az érdekelt felek közötti „intézményi elkülönítésre” vonatkozó javaslatot(35) nem vették figyelembe.

75.      Ezenkívül a Bizottság, ahogyan láttuk, nem ért egyet azzal, hogy a koordinátornak jogilag elkülönült szervnek kell lennie. Ezt az álláspontot fogadta el a 2008. évi közleményében is.(36)

76.      Annak megállapítása szempontjából, hogy a Portugál Köztársaság nem teljesítette a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjából eredő kötelezettségeit, nincs jelentősége tehát annak, hogy a DCNS‑t nem ruházta fel jogi személyiséggel.(37)

b)      A funkcionális elkülönítés feltételeiről

77.      Annak meghatározása érdekében, hogy melyek a funkcionális elkülönítés feltételei, számomra úgy tűnik, hogy a 95/46 irányelv 28. cikkének (1) bekezdésével(38) kapcsolatos ítélkezési gyakorlat hasznos iránymutatást adhat a jelen ügyben. A Bíróság által az annak megállapítása érdekében figyelembe vett feltételek között, hogy a nemzeti felügyelő hatóság teljes függetlenséggel jár‑e el a 95/46 irányelv 28. cikkének (1) bekezdése értelmében, a következők találhatók: harmadik személy (állam) utasításai, amelyek a nemzeti felügyelő hatóság számára kötelezőek;(39) a felügyelő hatóság személyzete és az állam közötti hierarchikus viszony, amely utóbbi számára lehetővé teszi, hogy e személyzet tevékenységeit ellenőrizze, és adott esetben előmenetelét akadályozza;(40) azon körülmény, hogy a nemzeti felügyelő hatóság személyzete teljes egészében szövetségi tisztviselőkből áll,(41) azaz átfedésben van a szövetségi közigazgatással; a nemzeti felügyelő hatóság megbízatása idő előtti megszüntetésének lehetősége.(42)

78.      A Bíróság hasonló feltételeket állapított meg annak értékelése céljából, hogy a távközlési végberendezések engedélyezését ellátó szervezet, ahogyan azt a 88/301 irányelv 6. cikke előírja, „független” volt‑e(43) (érdekelt harmadik személy tagjaiból álló személyzet),(44) illetve annak értékelése érdekében, hogy a valamely terv környezeti hatásával kapcsolatos vélemény adásával megbízott hatóság megfelel‑e a „funkcionális elkülönítés” követelményének (a hatóság saját adminisztratív és személyi erőforrásai).(45)

79.      Számomra úgy tűnik, hogy a jelen indítvány 77. és 78. pontjában felsorolt feltételek átvehetőek a koordinátornak a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjában előírt funkcionális elkülönítése értékeléséhez. Számomra nem világos ugyanis, hogy a koordinátor hogyan állíthatja, hogy független, ha egy érdekelt féltől számára kötelező utasításokat kap, ha nem rendelkezik saját személyzettel, illetve, ha hierarchikus kapcsolat van e személyzet és valamely érdekelt fél között. Más feltételeket kellene figyelembe venni, adott esetben különösen azt a körülményt, hogy a koordinátor jogi személyiséggel rendelkezik. A Bizottság is azt állítja, hogy bár a módosított 95/93 rendelet nem írja elő jogilag elkülönült szervezet létrehozását, ez a tényező nem kevésbé releváns a koordinátor függetlenségének értékelése tekintetében.

c)      A független finanszírozási rendszerről

80.      A módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában kifejezetten előírt független finanszírozási rendszert illetően a koordinátor funkcionális elkülönítésének értékelésével kapcsolatos egyik feltételről vagy a funkcionális elkülönítésre vonatkozó feltételt kiegészítő, teljesen önálló feltételről van‑e szó?

81.      Amennyiben a független finanszírozási rendszert teljesen önálló feltételnek kell tekinteni, a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának megsértését kell megállapítani, mivel a koordinátor pénzügyileg nem független még akkor sem, ha megfelel az érdekelt felek funkcionális elkülönítésére vonatkozó, a jelen indítvány 77–79. pontjában összefoglalt feltételek által meghatározott követelménynek. Amennyiben azonban a független finanszírozás a funkcionális elkülönítésnek csupán az egyik feltétele, kizárólag a koordinátor pénzügyi függetlenségének hiánya miatt a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának megsértése nem állapítható meg.

82.      Úgy vélem, hogy a független finanszírozási rendszer fennállását pusztán a koordinátor funkcionális elkülönítése egyik feltételének kell tekinteni.

83.      Semmilyen mellérendelő kötőszó nem köti össze ugyanis a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának két mondatát. E cikk szövegében semmi nem sugallja tehát azt, hogy a második mondat, amely a független finanszírozási rendszer követelményét fogalmazza meg, az első mondatot egészíti ki, amely a koordinátor és az érdekelt felek közötti funkcionális elkülönítés biztosítását a tagállamok kötelezettségévé teszi.

84.      Ezenkívül megjegyzem, hogy a 793/2004 rendelet előkészítő munkálatai során a Bizottság a 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének módosítását javasolta oly módon, hogy az előírja, hogy „a koordinátor tényleges függetlenségét ezenkívül valamennyi érdekelt fél intézményi és pénzügyi elkülönítésével kell biztosítani”, illetve hogy a tagállamnak biztosítania kell, hogy „elegendő erőforrás álljon rendelkezésre annak érdekében, hogy a koordinációs tevékenységek finanszírozása ne befolyásolja a függetlenségét”(46). A Gazdasági és Szociális Bizottság kiemelte, hogy „a tagállamoknak oly módon kell fedezniük a koordinátorok költségeit, hogy lehetővé tegyék megbízatásuk teljesítését és azon elvek tiszteletben tartását, amelyeket számukra szabadon határoztak meg”.(47) Márpedig ezeket a javaslatokat nem vették figyelembe. A módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja ugyanis nem írja elő, hogy a koordinátor költségeit számára vissza kell téríteni (hogy „költségeit fedezzék”, a Gazdasági és Szociális Bizottság által használt kifejezés szerint), és még kevésbé azt, hogy saját költségvetéssel rendelkezzen.

85.      Az előkészületi munkálatokból tehát az tűnik ki, hogy a tagállamok nem kötelesek a koordinátor rendelkezésére bocsátani a működési költségeik fedezéséhez elegendő erőforrásokat. Számomra úgy tűnik, hogy arra sem kötelesek, hogy azoknak elkülönített költségvetést biztosítsanak, mivel az uniós jogalkotó nem írta elő a koordinátor pénzügyi elkülönítését. Ilyen körülmények között úgy vélem, hogy következetlen lenne annak megállapítása, hogy a független finanszírozási rendszer teljesen önálló feltétel, mivel a tagállamoknak jelentős mozgásterük van az ilyen finanszírozás biztosításának eszközeit illetően. Ez a mozgástér többek között egészen addig terjed, hogy jogosultak arra, hogy ne lássák el a koordinátort a működési költségei fedezéséhez elegendő erőforrással, ami pedig pénzügyi függetlenségének elengedhetetlen feltétele.

86.      Ebben a tekintetben hangsúlyozom, hogy a 2008. évi közleményt, amely a koordinátor által vezetett elkülönített könyvelésre, valamint elkülönített költségvetésre és finanszírozási forrásainak diverzifikálására utal,(48) semmi esetre sem lehet úgy tekinteni, hogy az ilyen kötelezettségeket ró a tagállamokra. A módosított 95/93 rendelet jogalapja ugyanis az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 84. cikkének (2) bekezdése, amely a Tanácsot ruházta fel azzal a hatáskörrel, hogy minősített többséggel rendelkezéseket fogadjon el a légi közlekedés területén. Kizárólag a Tanács rendelkezik tehát azzal a hatáskörrel, hogy a módosított 95/93 rendelet által elő nem írt kötelezettségeket állapítson meg a tagállamok tekintetében, ezt a Bizottság közlemény útján nem teheti meg.

87.      Ezenkívül úgy tűnik, hogy nem ez volt a Bizottság szándéka. A 2008. évi közlemény ugyanis bevezetőjében kifejti, hogy célja pusztán az, hogy „megfogalmazza a Bizottság álláspontját”(49). Ráadásul a Bizottság csak feltételes módban utal a koordinátor által vezetett elkülönített könyvelésre, az elkülönített költségvetésre és a több fél általi finanszírozásra.(50)

88.      Végül megjegyzem, hogy a 2008. évi közleményt nem tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, azt négy évvel a 793/2004 rendeletet követően fogadták el, és bár a Bizottság 2011. december 1‑jén a 2008. évi közlemény tartalmát részben átvevő javaslatot terjesztett elő, e javaslat alapján ez idáig nem került sor a 95/93 rendelet módosítására.(51)

89.      A Bizottság tehát nem hivatkozhat hasznosan a 2008. évi közleményre annak bizonyítása érdekében, hogy a Portugál Köztársaság nem teljesítette a kötelezettségeit.(52)

d)      A jelen ügyben történő alkalmazás

90.      Véleményem szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy nincs funkcionális elkülönítés a DCNS és az ANA között.

91.      Az is igaz, hogy az a körülmény, hogy a DCNS inkább az ANA egyik részlege, nem pedig egy jogi személyiséggel felruházott külön szervezet, nem a függetlensége mellett szó. Ugyanez a helyzet azzal a körülménnyel is, hogy a DCNS‑t teljes egészében az ANA finanszírozza, mivel a 109/2008. sz. rendelettörvény 11. cikkében előírt résidő‑kiosztási díjat nem vezették be, illetve azzal a körülménnyel, hogy a költségvetését az ANA hagyja jóvá.

92.      Ugyanakkor ezt a két elemet azon körülmény tudatában kell mérlegelni, hogy a DCNS saját személyzettel rendelkezik, illetve hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az ANA‑nak lehetősége van beavatkozni a résidők kiosztásába.

93.      Először, a Bizottság nem vitatja, hogy a DCNS‑nek saját személyzete van, amely kizárólag a résidő‑kiosztási tevékenységeket látja el. Semmilyen arra irányuló bizonyítékot nem terjesztett elő, hogy hierarchikus kapcsolat lenne a DCNS és az ANA személyzete között, például hogy az ANA igazgatósága dönt a DCNS személyzetének előmeneteléről, vagy hogy szankciókat állapíthat meg azzal szemben. A Bizottság által ebben a tekintetben előterjesztett egyetlen érv a DCNS, azaz az ANA egyik belső szervezete, és az ANA közötti „kínai fal” hiányával kapcsolatos, amely megakadályozza a DCNS és az ANA egyéb részlegei közötti bizalmas információk áramlását. Ez az érv nem meggyőző: nemigen értem, hogy a „kínai fallal” kapcsolatos valamely követelményre miként lehet következtetni a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjából, amely semmilyen utalást nem tartalmaz a koordinátor személyzetére.

94.      Másodszor, a Bizottság nem bizonyította, hogy az ANA utasításokat adhat a DCNS‑nek. E tekintetben a portugál társasági joggal kapcsolatos általános megállapításokra szorítkozott, amelyek szerint az ANA‑hoz hasonló valamennyi részvénytársaság esetében az igazgatótanács irányítja a társaság tevékenységeit – azok részlegeit is beleértve –, és vizsgálja meg a társaság éves jelentését és az éves beszámolókat, a DCNS elkülönített könyvelését is beleértve. Az arra történő hivatkozás ugyanis, hogy azért nincs funkcionális elkülönítés a DCNS és az ANA között, mert az ANA igazgatótanácsa irányítja a társaság tevékenységeit, számomra úgy tűnik, hogy valójában az arra történő hivatkozást jelenti, hogy azért nincs funkcionális elkülönítés, mert a DCNS egy részvénytársaság, az ANA egyik részlege. Márpedig, mivel a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja a tagállamok számára a koordinátor és az érdekelt felek között nem jogi, hanem egyszerű funkcionális elkülönítést ír elő, a Bizottság érvelése nem fogadható el.(53)

95.      Ebben a tekintetben megjegyzem, hogy a Bizottság nem foglalkozott a DCNS döntéshozatali eljárásával, nem vizsgálta, hogy e részleg vezető szervei tájékoztatást nyújtanak‑e az ANA vezető szervének, és konzultálnak‑e azzal a döntések elfogadását megelőzően, hogy kaphatnak‑e az ANA‑tól egyedi esetekben utasításokat, egyszerű általános iránymutatásokat, vagy egyáltalán kapnak‑e bármiféle iránymutatást. Egy ilyen vizsgálat, ahogyan azt a Portugál Köztársaság az ellenkérelmében és a viszonválaszában megállapította, még annak vizsgálatánál is szükségesebb lett volna, hogy a DCNS döntései sem az ANA igazgatótanácsa értékelésének, sem pedig jóváhagyásának nincsenek alárendelve.

96.      Harmadszor, nem vitatott, hogy a DCNS elkülönített könyvelést vezet. A 109/2008. sz. rendelettörvény 5. cikkének (2) bekezdése ezt kifejezetten előírja.(54)

97.      Azon körülményt illetően, miszerint az ANA privatizációja során a Portugál Köztársaság egy olyan önálló szervezet létrehozását jelentette be, amelynek a résidők kiosztása lesz a feladata, egyrészről azt jegyzem meg, hogy az ANA privatizációjával kapcsolatos határozat csupán az indokolással ellátott véleményt egy hónappal megelőzően született,(55) és úgy tűnik, hogy a privatizációra ezen indokolással ellátott véleményt egy hónappal követően került sor,(56) másrészről pedig azt, hogy amennyiben a Portugál Köztársaság nem kívánja a koordinációs tevékenységet egy magánvállalkozásra delegálni, amit a módosított 95/93 rendelet számára nem tilt, e célból egy új szervezetet kénytelen létrehozni, mivel azt az irányító szervezetet privatizálja, amelynek egyik részlege a koordinátor volt.

98.      Végül igaz, hogy a tárgyaláson történt meghallgatása során a Portugál Köztársaság nem tudta pontosítani, hogy milyen eljárás alapján, milyen módon van a koordinátor kijelölve. Ugyanakkor azon kívül, hogy a Bizottság nem tért ki erre a kérdésre sem a keresetében, sem pedig az ellenkérelemre adott válaszában, hangsúlyozom, hogy ezek az elemek inkább a módosított 95/93 rendelet 4. cikkének (1) bekezdéséből következnek, amely a tagállamok számára előírja, hogy egy képzett személy koordinátorként történő kijelölését biztosítsák, nem pedig e rendelet 4. cikkének (2) bekezdéséből. Márpedig a Bizottság a Portugál Köztársaságnak kizárólag a (2) bekezdésből eredő kötelezettségeinek nemteljesítését rója fel, és egyáltalán nem említi az (1) bekezdést.

99.      Következésképpen a Bizottság nem bizonyította, hogy a Portugál Köztársaság nem teljesítette a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjából eredő azon kötelezettségét, hogy biztosítsa a koordinátornak a koordinált repülőterek irányító szervezetétől való függetlenségét.

VI – Végkövetkeztetések

100. A fenti megállapításokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság:

1)         mint elfogadhatatlant utasítsa el a Portugál Köztársaság arra irányuló kérelmét, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a jelenlegi portugál koordinátor megfelel a 2004. április 21‑i 793/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló, 1993. január 18‑i 95/93/EGK tanácsi rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt funkcionális függetlenséggel kapcsolatos követelményeknek, valamint hogy a Portugál Köztársaság teljesíti az uniós jogból eredő kötelezettségeit;

2)         utasítsa el a keresetet;

3)         az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.


1 – Eredeti nyelv: francia.


2 – HL L 14., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 2. kötet, 3. o.


3 – Bizottság kontra Ausztria ítélet, C‑555/10, EU:C:2013:115; Bizottság kontra Németország ítélet, C‑556/10, EU:C:2013:116; Bizottság kontra Franciaország ítélet, C‑625/10, EU:C:2013:243; Bizottság kontra Szlovénia ítélet, C‑627/10, EU:C:2013:511; Bizottság kontra Luxemburg ítélet, C‑412/11, EU:C:2013:462; Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑369/11, EU:C:2013:636.


4 – Bizottság kontra Németország ítélet, C‑518/07, EU:C:2010:125; Bizottság kontra Ausztria ítélet, C‑614/10, EU:C:2012:631; Bizottság kontra Magyarország ítélet, C‑288/12, EU:C:2014:237.


5 – HL L 138., 50. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 171. o.


6 – COM(2008) 227 végleges.


7 – Diário da República, 1. sorozat, 2008. június 26‑i 122. szám, 3965. o.


8 – A Minisztertanács 111‑F/2012. sz. határozata, Diário da República, 1. sorozat, 2012. december 28‑i 251. szám.


9 – Bizottság kontra Belgium ítélet, 77/69, EU:C:1970:34, 15. pont.


10 – Lásd a módosított 95/93 rendelet 5. cikkének (1) bekezdését.


11 – HL L 70., 11. o.; helyesbítés: HL 2013. L 130., 60. o.


12 – Lásd a 2009/12 irányelv 2. cikkének 4. pontját.


13 – Lásd a 2009/12 irányelv 10. cikkének (1) bekezdését.


14 – A 2009/12 irányelv 10. cikke azon szolgáltatások között, említi a terminálok vagy terminálrészek rendelkezésre bocsátását, amelyek minőségét és használati körét az irányító szervezet módosíthatja.


15 – Lásd a 2009/12 irányelv 1. cikkének (4) bekezdését.


16 – HL L 272., 36. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 2. kötet, 496. o.


17 – Lásd a 96/67 irányelv mellékletét.


18 – Ebben a tekintetben lásd: Papy, R., L’aviation commerciale et le droit antitrust, Presses universitaires d’Aix‑Marseille, 2013, 646. bekezdés: „a földi kiszolgálásnak [a 96/67 irányelv általi] liberalizációja óta a földi kiszolgálásban érintett irányító repülőterek száma nem változott jelentősen (az 1996‑ban meglévő 15 tagállamban). A repülőtér irányítói földi kiszolgálási szolgáltatásokat nyújtó leányvállalatainak piaci részesedései csökkentek, azonban továbbra is nagymértékűek. Ez a helyzet potenciális érdekkonfliktusokat idéz elő, amelyek nem mindegyikét szabályozza az irányelv, és ami tehát kiegészítő jelleggel szükségessé teszi a versenyjog beavatkozását. A versenykorlátozások egyaránt érintik magát a piacra jutást (a szolgáltatók hozzáférésének indokolatlan megtagadása), a szolgáltatásnyújtás feltételeinek minőségét a piacon (a szolgáltatásnyújtás helyszíneinek és területeinek diszkriminatív odaítélése), valamint a piacra jutás költségeit (hátrányosan megkülönböztető díjak)”.


      Lásd továbbá a Bizottság 2007. január 24‑i jelentését az 1996. október 15‑i 96/67/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról, COM(2006) 821 végleges, amelynek 16. pontja értelmében: „A repülőtér‑üzemeltetők számos tagállamban ([…] Portugáliában) a földi kiszolgálási piac tevékeny szereplői, ebből következően közvetlen versenytársai a földi kiszolgálóknak és a harmadik félnek szolgáltatást biztosító légi fuvarozóknak. […] [A] repülőtér‑irányító szervezetek a piac szolgáltatást nyújtó, aktív szereplői számos olyan nagyobb repülőtéren, ahol elegendő szolgáltató érdeklődik a szolgáltatások biztosítása iránt, vagy ahol a repülőtér‑használók szintén nyújtanak szolgáltatásokat harmadik fél számára. Több ilyen repülőtéren az irányító szervezetek helyzete szilárd, ami megnehezíti a versenytárs vagy a piacra újonnan belépő szereplő piaci részesedéshez jutását (vagy részesedésének bővítését)”.


19 – Ebben a tekintetben lásd a francia Versenytanács 1998. június 2‑i 98‑D‑34. sz. határozatát az Orly repülőtér földi kiszolgálási szolgáltatásainak piacán és az Aéroports de Paris által az Orly repülőtéren a légitársaságok számára rendelkezésre bocsátott, ez utóbbiak tevékenységeinek ellátáshoz szükséges helyiségek és területek piacán fennálló versenyhelyzetről (amelyet Papy,  R. idéz, i. m.). Ebben a határozatban a Versenytanács megállapította, hogy az Aéroports de Paris, Orly repülőtér irányító szerve – mivel elutasította, hogy a TAT légifuvarozó új vonalakat nyisson az Ouest d’Orly terminálról, és azok megnyitását a Sud d’Orly terminálról engedélyezte – visszaélt az Orly repülőtér repülőtéri infrastruktúráinak piacán meglévő erőfölényével (monopólium). A Versenytanács többek között arra a körülményre hivatkozott, hogy míg a TAT az Ouest d’Orly terminálon saját kiszolgálást valósított meg, nem ez volt a helyzet a Sud d’Orly terminál esetében, ahol a TAT‑nak tehát igénybe kellett vennie az irányító szerv által nyújtott földi kiszolgálási szolgáltatásokat: „mivel […] a TAT társaságot, amely a repülőtéri forgalmi épület használata során biztosította a földi kiszolgálási szolgáltatásokat a különlegesen kiképzett járatai és a személyzete részére, az [Aéroports de Paris] az [Aéroports de Paris] csapatainak kizárólagos használatára kötelezte az Orly Sud repülőtéri forgalmi épületébe történő áttételét követően[…]; mivel ezáltal a TAT társaságot arra kötelezte, hogy ne vegye igénybe a saját személyzetét, hanem az Orly Sud [Aéroports de Paris] repülőtéri forgalmi épületében az általa kínált földi kiszolgálási szolgáltatásokat vegye igénybe, hátrányosan megkülönböztette a TAT társaságot”.


20 – Hasonlóképpen az irányító szerv abba a kísértésbe eshet, hogy a nemzeti fuvarozókat a leszállási díjak tekintetében hátrányosan megkülönböztető előnyben részesítse (lásd: Portugália kontra Bizottság ítélet, C‑163/99, EU:C:2001:189, 56. pont: „úgy tűnik, hogy a kedvezményrendszer bizonyos légitársaságok számára, a jelen esetben de facto a nemzeti légitársaságok számára kedvezőbb”).


21 – Ebben a tekintetben lásd a Bizottságnak az EK‑Szerződés 90. cikkének (3) bekezdése alapján hozott, 1995. június 28‑i 95/364/EK határozatát (HL L 216., 8. o.), amelynek 17. pontja értelmében: „a jelen ügyben […] a [Régie des Voies Aériennes, Bruxelles‑Zaventem repülőtér irányító szerve] nem próbálja ügyfélkörét megtartani vagy új ügyfélkört szerezni […], hanem az állam, közvetítője útján, egy bizonyos vállalkozást, a jelen esetben a Sabena nemzeti társaságot előnyben részesíti”.


22 – Lásd a jelen indítvány 56. pontját.


23 – Lásd a 95/93 rendelet második preambulumbekezdését, valamint a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontját.


24 – Lásd a 95/93 rendelet ötödik preambulumbekezdését.


25 – Lásd a 793/2004 rendelet (6) preambulumbekezdését.


26 – Bizottság kontra Németország ítélet, C‑518/07, EU:C:2010:125.


27 – HL L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.


28 – Kiemelés tőlem. Bizottság kontra Németország ítélet, C‑518/07, EU:C:2010:125, amelynek 35. pontja szerint: „az érintett tartomány kormányának érdekében állhat, hogy ne tartsa be a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelmére vonatkozó rendelkezéseket, ha az ilyen adatoknak a nem állami szektorban való kezelése a kérdés. E kormány maga is érdekelt lehet ezen adatkezelésben, ha abban részt vesz vagy részt vehet, például egy közjogi‑magánjogi társulás esetében, vagy a magánszektort érintő közbeszerzés keretében. E kormánynak, ha az szükséges, vagy csak hasznos számára, ahhoz is különleges érdeke fűződhet, hogy adatbázisokhoz férjen hozzá bizonyos feladatai teljesítése érdekében, például költségvetési vagy büntetés‑végrehajtási célból. Ugyanez a kormány arra is hajlamos lehet, hogy a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelmére vonatkozó rendelkezéseknek egyes fontos vállalkozások által történő alkalmazása során gazdasági érdekeket részesítsen előnyben, a tartomány vagy a régió gazdasági érdekeire figyelemmel”.


29 – Bizottság kontra Németország ítélet, C‑518/07, EU:C:2010:125, 36. pont: „önmagában az a kockázat, hogy az adatkezelést ellenőrző hatóságok döntéseire az őket felügyelő hatóságok politikai befolyást gyakorolhatnak, már elegendő akadályát jelenti annak, hogy az előbbiek független módon láthassák el feladatkörüket”.


30 – Mazák főtanácsnok Bizottság kontra Németország ügyre vonatkozó indítványa, C‑518/07, EU:C:2009:694, amelynek 34. pontja szerint: „álláspontom szerint a Bizottság nem tett eleget az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek. Nem bizonyította sem a felügyeleti rendszer sikertelenségét, sem a felügyelő hatóságoknak a hatáskörükkel való visszaélésben megnyilvánuló olyan állandó gyakorlatát, amely a személyes adatok védelmét felügyelő nemzeti hatóságok részére előírt feladatok teljes függetlenséggel történő gyakorlásának megzavarását okozná”.


31 – Bizottság kontra Németország ítélet, C‑518/07, EU:C:2010:125.


32 – Az ANA privatizációjával kapcsolatos, a jelen indítvány 33. pontjában említett érv kivételével, amely azonban nem ad magyarázatot arra, hogy az ANA privatizációját követően miért biztosítja továbbra is a koordinációt.


33 – Lásd a módosított 95/93 rendelet 4. cikkének (5)–(8) bekezdését.


34 – Lásd többek között a vasúti infrastruktúra‑kapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és a biztonsági tanúsítványról szóló, 2001. február 26‑i 2001/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 75., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 404. o.), amely 14. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „a pályahálózat‑működtetőnek jogi formáját, szervezetét vagy döntéshozatali rendjét tekintve [függetlennek]” kell lennie (kiemelés tőlem). Egy olyan ügyben, amelynek tárgya a menetvonal‑kijelölésért felelős szervezet, a Direction des Circulations Ferroviaires (vasúti közlekedési igazgatóság) függetlensége volt, a Bíróság megállapította, hogy a francia szabályozás nem biztosítja e szervezet jogi függetlenségét, mivel az egy vasúttársaság, a Société national des chemins de fer français (francia nemzeti vasúttársaság) egyik részlege volt. A Bíróság többek között kiemelte, hogy ez a szervezet „nem rendelkezik a [Société nationale des chemins de fer français‑étől] elkülönülő jogi személyiséggel” (Bizottság kontra Franciaország ítélet, C‑625/10, EU:C:2013:243, 52. pont).


      Lásd továbbá az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet („Keretirányelv”) (HL L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.), amely 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „a tagállamok azáltal biztosítják a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét, hogy gondoskodnak e hatóságoknak minden, elektronikus hírközlő hálózatokat, berendezéseket vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szervezettől való jogi elkülönüléséről és funkcionális függetlenségéről” (kiemelés tőlem).


      Lásd szintén a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26‑i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 176., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 211. o.), amelynek 10. cikke (1) bekezdése előírja, hogy „ha az átvitelirendszer‑üzemeltető egy vertikálisan integrált vállalkozás része, legalább jogi formájában, szervezeti, valamint döntéshozatali szempontból függetlennek kell lennie a nem az átvitellel kapcsolatos, további tevékenységektől” (kiemelés tőlem).


35 – A Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló, 2001. június 20‑i 95/93 tanácsi rendelet módosítására irányuló, a Bizottság által 2001. június 22‑én benyújtott európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat, COM(2001) 335 végleges, HL C 270., 131. o. Lásd a 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontját, amelynek értelmében a tagállam […] biztosítja, hogy: „a koordinált repülőtér esetében a koordinátor tényleges függetlensége biztosított legyen ezenkívül valamennyi érdekelt fél intézményi és pénzügyi elkülönítésével […]” (kiemelés tőlem).


36 – Lásd a jelen indítvány 9. pontját. A 2008. évi közlemény a funkcionális elkülönítés fogalmát akként határozza meg, hogy az magában foglalja „többek között” azt, hogy a koordinátor az irányító testülettől, a légifuvarozóktól, illetve az adott repülőtéren működő szolgáltatóktól „függetlenül járhat el”, „tőlük utasításokat nem kap, és jelentéstételi kötelezettsége sincs feléjük”, azonban nem szól semmit jogilag elkülönült szerv létrehozásáról.


37 – Igaz, hogy a Bíróság a távközlési végberendezések piacának versenyéről szóló, 1988. május 16‑i 88/301/EGK bizottsági irányelv (a továbbiakban: 88/301 irányelv) (HL L 131., 73. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 25. o.) 6. cikkét – amely kimondta, hogy a távközlési végberendezéseket távközlési termékeket és/vagy szolgáltatásokat kínáló köz‑ vagy magánvállalkozások „független szervezet[ének]” kell engedélyeznie – úgy értelmezte, hogy az tiltja ennek az engedélynek a postaügyi és távközlési minisztérium egyik igazgatósága részére történő megadását, mivel az többek között a hálózat működtetője is volt (Taillandier‑ítélet, C‑92/91, EU:C:1993:854, 15. pont). Mindazonáltal ugyanis, hogy ez a rendelkezés egy független „szervezetre” utal, ott, ahol a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja csak a koordinátor „függetlenségét” írja elő, egy ilyen értelmezés ellentétes lenne a 793/2004 rendeletnek a jelen indítvány 74. pontjában említett előkészítő munkálataival is.


38 – Lásd a jelen indítvány 62. pontját. Igaz, hogy a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjával ellentétben ez a rendelkezés nem írja elő a személyes adatok kezelését felügyelő hatóságok funkcionális elkülönítését. Ugyanakkor utal e hatóságok feladatainak „teljes függetlenségben” történő gyakorlására, és ezáltal megismétli a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontját, amelynek értelmében a koordinátor funkcionális elkülönítése csak a függetlensége biztosításának egyik módja. A tagállamnak ugyanis biztosítania kell, hogy „a koordinátor független legyen, oly módon, hogy a koordinátort funkcionálisan elkülöníti valamennyi érdekelt féltől” (kiemelés tőlem).


39 – Bizottság kontra Ausztria ítélet, C‑614/10, EU:C:2012:631, 42. pont; Bizottság kontra Magyarország ítélet, C‑288/12, EU:C:2014:237, 52. pont.


40 – Bizottság kontra Ausztria ítélet, C‑614/10, EU:C:2012:631, 48–51. pont.


41 – Bizottság kontra Ausztria ítélet, C‑614/10, EU:C:2012:631, 61. pont.


42 – Bizottság kontra Magyarország ítélet, C‑288/12, EU:C:2014:237, 55. pont.


43 – Lásd a jelen indítvány 37. lábjegyzetét.


44 – Tranchant‑ítélet, C‑91/94, EU:C:1995:374, amelynek 21. pontja szerint: a távközlési végberendezések engedélyezését megelőző vizsgálatok elvégzéséért felelős laboratórium igazgatója a France Télécom, a telekommunikációs hálózat működtetőjének alkalmazottja volt.


45 – A bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27‑i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 197., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 157. o.) 6. cikkének (3) bekezdésében akként rendelkezik, hogy a tagállamok hatóságokat jelölnek ki a bizonyos tervek és programok környezeti hatásával kapcsolatos konzultációra. Annak ellenére, hogy ez a rendelkezés nem írja elő, hogy ezek a hatóságok függetlenek legyenek, és azt sem, hogy azokat az említett terveket kidolgozó felektől funkcionálisan elkülönítsék, a Bíróság bevezette ezt a feltételt. Megállapította, hogy amennyiben egy tagállami szabályozás alapján valamely hatóság feladata egy terv kidolgozása és annak környezeti hatásával kapcsolatos vélemény adása egyaránt, „funkcionális elkülönítést” szükséges megvalósítani a hatóságon belül. A Bíróság ezt a funkcionális elkülönítést akként határozta meg, hogy az „különösen azt jelenti, hogy [a szóban forgó szervezet] saját adminisztratív és személyi erőforrásokkal rendelkezzen” (Seaport (NI) és társai ítélet, C‑474/10, EU:C:2011:681, 42. pont).


46 – Lásd a jelen indítvány 35. lábjegyzetét (kiemelés tőlem).


47 – A Gazdasági és Szociális Bizottság 2002. március 20‑i véleménye a Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló 95/93/EGK tanácsi rendelet módosítására irányuló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatról (HL C 125., 8. o.), 4.5.2.1. és 5.2. pont.


48 – Lásd a jelen indítvány 9. pontját.


49 – Lásd: 2008. évi közlemény bevezetője, 3. o. Lásd továbbá: a 2008. évi közlemény következtetései, 8. o., amely szerint „[…] a nyomon követés során leszűrt tapasztalatok fényében a Bizottság fontolóra fogja venni, szükséges‑e módosító javaslatot előterjesztenie a rendelethez”.


50 – Lásd: 2008. évi közlemény, 1. pont, 4. o.: „[…] kívánatos lenne tehát, hogy a koordinátor elkülönített könyvelést vezessen, és elkülönített költségvetésből gazdálkodjon, és tevékenysége ne a repülőteret irányító testülettől, valamelyik szolgáltatótól vagy légifuvarozótól függjön” (kiemelés tőlem).


51 – Az Európai Unió repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat (átdolgozás), 2011. december 1., COM(2011) 827 végleges. A Bizottság javaslata egy új bekezdést illeszt a módosított 95/93 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjába (jelenleg az 5. cikk (3) bekezdésének c) pontja):


      „A c) pontban előírt finanszírozást a koordinált repülőtereken működő légi fuvarozók és a repülőterek biztosítják garantálva a pénzügyi költségek méltányos megosztását valamennyi érdekelt fél között, és elkerülve, hogy a finanszírozás elsődlegesen egyetlen érdekelt féltől függjön. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a koordinátor folyamatosan rendelkezzen a szükséges erőforrásokkal, legyen szó pénzügyi, emberi, technikai és anyagi erőforrásokról, valamint a tevékenységei ellátásához szükséges szakértelemmel”.


52 – Ebben a tekintetben lásd: Jääskinen főtanácsnok Bizottság kontra Németország ügyre vonatkozó indítványa, C‑556/10, EU:C:2012:528, 60. pont, valamint Bizottság kontra Németország ítélet, C‑556/10, EU:C:2013:116, 62. pont.


53 – Ebben a tekintetben lásd: Bizottság kontra Franciaország ítélet, C‑625/10, EU:C:2013:243, 67. pont.


54 – Lásd a jelen indítvány 13. pontját.


55 – Az ANA privatizációjával kapcsolatos határozatot 2012. december 28‑án fogadták el, az indokolással ellátott véleményt pedig 2013. január 25‑én. Lásd a jelen indítvány 15. és 20. pontját.


56 – A Bizottság szerint az átruházásra 2013. február 21‑én került sor.