Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2024. július 11.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A szervezett bűnözés elleni küzdelem – 2008/841/IB kerethatározat – A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 52. cikke – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – A büntetőeljárás nyomozási szakaszának túlzott elhúzódása – A vádiratot érintő orvosolható lényeges eljárási hibák – A vádlottnak a vele szemben indított büntetőeljárás megszüntetéséhez való joga”
A C‑265/23. sz. [Volieva](i) ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Okrazhen sad – Sliven (sliveni regionális bíróság, Bulgária) a Bírósághoz 2023. április 25‑én érkezett, 2023. április 12‑i határozatával terjesztett elő a
DM,
AV,
WO,
AQ
ellen folytatott,
az Okrazhna prokuratura – Sliven
részvételével folyamatban lévő büntetőeljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, L. Bay Larsen, a Bíróság elnökhelyettese, a hatodik tanács bírájaként eljárva (előadó) és P. G. Xuereb bíró,
főtanácsnok: P. Pikamäe,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– DM képviseletében KS és ZY,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Wasmeier és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, 2008. október 24‑i 2008/841/IB tanácsi kerethatározat (HL 2008. L 300., 42. o.) 4. cikkének az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. és 52. cikkével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a DM és más természetes személyek ellen, szervezett bűnözői csoportban való részvétel és korrupció miatt indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2008/841 kerethatározat „Különleges körülmények” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Valamennyi tagállam meghozhatja a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3. cikkben említett szankciókat enyhíteni lehessen vagy az elkövetőt fel lehessen menteni a szankciók alól, amennyiben az elkövető például:
a) felhagy a bűnözői tevékenységgel; és
b) a közigazgatási vagy igazságügyi hatóságoknak olyan információkat szolgáltat, amelyekhez azok egyébként nem tudnának hozzájutni, ezzel segítve őket a következőkben:
i. a bűncselekmény következményeinek megelőzése, megszüntetése vagy enyhítése;
ii. a bűncselekmény többi elkövetőjének azonosítása vagy felelősségre vonása;
iii. bizonyíték megszerzése;
iv. a bűnszervezet megfosztása a tiltott forrásoktól vagy a bűncselekményből származó jövedelemtől; vagy
v. a 2. cikkben említett további bűncselekmények elkövetésének megakadályozása.”
A bolgár jog
4 A Nakazatelno protsesualen kodeks (a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv, a továbbiakban: NPK) 2006. április 29. és 2010. május 28. között hatályos változatának „A fellebbviteli bíróság hatáskörei” című 334. cikkének (4) bekezdése előírta, hogy a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezheti az ítéletet, és megszüntetheti a büntetőeljárást, különösen akkor, ha az elsőfokú bíróság nem gyakorolta az NPK 369. cikkének (4) bekezdésében ráruházott jogköröket.
5 Az NPK 2006. április 29. és 2010. május 28. között hatályos változatának „A vádlott kérelme a bírósághoz” című 368. cikke a következőképpen szólt:
„(1) Ha több mint két év telt el azt követően, hogy egy személyt nyomozás keretében súlyos bűncselekmény miatt eljárás alá vontak, más esetekben pedig több mint egy év, a terhelt kérheti, hogy a bíróság vizsgálja meg az ügyet.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben a terhelt kérelmet nyújt be a hatáskörrel rendelkező elsőfokú bírósághoz, amely haladéktalanul eljár az ügyben.”
6 Az NPK‑nak „Az ügy vizsgálata” című 369. cikke a 2006. április 29. és 2010. május 28. között hatályos változatában a következőképpen rendelkezett:
(1) A bíróság hét napon belül egyesbíróként határoz a kérelemről, és amennyiben megállapítja, hogy a 368. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek, az ügyet visszautalja az ügyész elé, lehetővé téve számára, hogy két hónapon belül vádiratot nyújtson be, vagy a bűncselekmény elkövetőjének a büntetőjogi felelősség alóli mentesítésére és közigazgatási szankció kiszabására irányuló javaslattal, vagy vádalkuval terjessze a bíróság elé, vagy a bíróság értesítése mellett szüntesse meg a büntetőeljárást.
(2) Ha a két hónapos határidő lejártáig az ügyész nem gyakorolta az (1) bekezdés szerinti jogkörét, vagy ha a bíróság nem hagyta jóvá a vádalkut, a bíróság egyesbíróként eljárva zárt ülésen hozott végzéssel megszünteti a büntetőeljárást. A végzés meghozatalát követően a büntetőeljárás a társtettesek ellen és a terheltnek felrótt egyéb bűncselekmények miatt folytatódik.
(3) Amennyiben az ügyész gyakorolta az (1) bekezdés szerinti jogkörét, de a nyomozási eljárás során az eljárási szabályokat jelentősen megsértették, a bíróság egyesbíróként eljárva zárt ülésen megszünteti az eljárást, és az ügyet visszautalja az ügyészhez a jogsértések orvoslása és az ügy egy hónapon belüli bíróság elé terjesztése érdekében.
(4) Ha az ügyész nem fordul bírósághoz a (3) bekezdésben említett határidőn belül, vagy ha az eljárási szabályok lényeges megsértését nem orvosolják, vagy ha újabb jogsértéseket követnek el, a bíróság egyesbíróként eljárva zárt ülésen hozott végzéssel megszünteti a büntetőeljárást.
(5) A bíróságnak a (2) és (4) bekezdésben említett határozatai jogerősek.
7 2010. május 28‑tól a bolgár jogalkotó az NPK 334. cikkének (4) bekezdésében megszüntette a fellebbviteli bíróság azon lehetőségét, hogy hatályon kívül helyezze az ítéletet, és megszüntesse a büntetőeljárást, ha az elsőfokú bíróság nem gyakorolta az e törvénykönyv 369. cikkének (4) bekezdése által ráruházott jogköröket. A nemzeti jogalkotó hatályon kívül helyezte az említett törvénykönyv 26. fejezetének rendelkezéseit is, nevezetesen annak 368. és 369. cikkét, pontosítva, hogy a már folyamatban lévő eljárásokat a korábban előírt módon be kell fejezni.
8 Az NPK 334. cikke (4) bekezdésének a 2013. augusztus 13. és 2017. november 5. között hatályos változata a 2006. április 29. és 2010. május 28. között hatályos változatához hasonlóan ismét előírta, hogy a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezheti az ítéletet, és megszüntetheti a büntetőeljárást, különösen akkor, ha az elsőfokú bíróság nem gyakorolta az NPK 369. cikkének (4) bekezdése által ráruházott jogköröket.
9 Az NPK a 2013. augusztus 13. és 2017. november 5. között hatályos változatában tartalmazott egy 26. fejezetet is, amelyben e törvénykönyv 368. és 369. cikke szerepelt. Az első cikk szövege megegyezik az említett törvénykönyv 2006. április 29. és 2010. május 28. között hatályos változatának szövegével. Ugyanez vonatkozott ugyanezen törvénykönyv 369. cikkére is, csak az utóbbi cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőt hosszabbították meg két hónap helyett három hónapra.
10 Az NPK 334. cikke (4) bekezdésének 2017. november 5‑től hatályos változata már nem írja elő, hogy a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezheti az ítéletet, és megszüntetheti a büntetőeljárást, ha az elsőfokú bíróság előtt nem orvosolják az eljárási szabályok lényeges megsértését, vagy ha újabb jogsértéseket követnek el.
11 Az NPK 2017. november 5‑től hatályos változatának „A nyomozás felgyorsítása” című 368. cikke a következőképpen szól:
„(1) Ha több mint két év telt el azt követően, hogy egy személyt nyomozás keretében súlyos bűncselekmény miatt eljárás alá vontak, más esetekben pedig több mint hat hónap, a vádlott, a sértett és a sértett jogi személy kérheti az ügy nyomozásának felgyorsítását. E határidők nem foglalják magukban azt az időszakot, amely alatt az ügy a bíróság előtt folyamatban volt, vagy a 25. cikk értelmében felfüggesztésre került.
(2) Az (1) bekezdésben említett kérelmet az ügyésznek kell benyújtania, akinek haladéktalanul továbbítania kell az ügyet a bírósághoz.
(3) A bíróság 15 napon belül egyesbíróként, zárt ülésen határoz.”
12 Az NPK 2017. november 5‑től hatályos változatának „A bíróság határozata. A büntetőeljárás felgyorsítására irányuló intézkedések” című 369. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A bíróság az ügy ténybeli és jogi összetettségét, a bizonyítékok és bizonyítási eszközök összegyűjtésére, ellenőrzésére és értékelésére irányuló cselekmények végrehajtásában esetlegesen bekövetkező késedelmeket, valamint e késedelmek okait értékelve határoz.
(2) Amennyiben a bíróság indokolatlan késedelmet állapít meg, megfelelő határidőt szab a cselekmények elvégzésére. A végzés jogerős.
(3) A (2) bekezdésben említett határidő lejárta után további gyorsítási kérelmek nyújthatók be.”
13 Az NPK ugyanezen változatában e két utóbbi cikk továbbra is e törvénykönyv 26. fejezetének hatálya alá tartozik.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
14 2013. július 5‑én öt személyt, köztük DM‑et eljárás alá vontak a Nakazatelen Kodeks (büntető törvénykönyv) 321. cikkének (3) bekezdése szerinti bűnszervezetben való részvétel, és ugyanezen törvénykönyv 301. cikkének (1) bekezdése szerinti vesztegetés miatt.
15 2015. augusztus 31‑én DM a nyomozás túlzott elhúzódása miatt kérelmet nyújtott be a Spetsializiran nakazatelen sadhoz (szakosított büntetőbíróság, Bulgária) annak érdekében, hogy e bíróság vizsgálja meg az ügyet az NPK 2013. augusztus 13. és 2017. november 5. között hatályos 368. cikke (1) bekezdésének rendelkezése alapján.
16 2015. szeptember 30‑i végzésével az említett bíróság az NPK 369. cikke (1) bekezdésének 2013. augusztus 13. és 2017. november 5. között hatályos változata alapján visszautalta a büntetőügyet a Spetsializirana prokuratura (szakosított ügyészség, Bulgária) elé, három hónapos határidőt tűzve a vádirat benyújtására, vagy az elkövető büntetőjogi felelősség alóli mentesítésére és vele szemben közigazgatási szankció kiszabására irányuló javaslatra, vagy vádalkura, vagy pedig a büntetőeljárás megszüntetésére és a bíróság erről való tájékoztatására.
17 2016. január 8‑án a szakosított ügyészség a jelen ítélet 14. pontjában említett bűncselekmények miatt négy vádlott – köztük DM – elleni vádiratot terjesztett a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) elé.
18 2016. február 3‑i végzésével az előadó bíró orvosolható lényeges eljárási hibák miatt megszüntette az eljárást, és az ügyet visszautalta a szakosított ügyészséghez e hibák orvoslása érdekében.
19 Ez utóbbi egy hónapos határidőn belül új vádiratot készített, amelyet 2016. március 22‑én a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) elé terjesztett.
20 Az e bíróság előtti eljárás során DM azt kérte, hogy az NPK 2013. augusztus 13. és 2017. november 5. között hatályos 369. cikke (4) bekezdésének harmadik fordulata alapján szüntessék meg a vele szemben indított büntetőeljárást az eljárási szabályoknak a nyomozás során elkövetett újabb megsértése miatt. A vádiratot ugyanis nem fogalmazták meg egyértelműen és pontosan annak érdekében, hogy a vádlott azt megérthesse, hatékonyan megszervezhesse védekezését, és releváns bizonyítékokat terjeszthessen elő.
21 A Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) azonban 2016. június 27‑én elutasította e kérelmet, és megállapította, hogy a vádirat megfelel az NPK 246. cikkében előírt, a pontosságra és az egyértelműségre vonatkozó jogi követelményeknek.
22 2019. november 19‑i ítéletével a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) megállapította DM bűnösségét a terhére rótt bűncselekményekben, és szabadságvesztés‑büntetésre ítélte, pénzbüntetést szabott ki vele szemben, és megfosztotta őt a tisztségével járó jogaitól.
23 A fellebbezés tárgyában eljáró Apelativen spetsializiran nakazatelen sad (szakosított fellebbviteli büntetőbíróság, Bulgária) 2020. november 9‑i ítéletével teljes egészében hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet és az ügyet visszautalta a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) elé, orvosolható lényeges eljárási hibák miatt, mivel a 2016. március 22‑i vádirat nem felelt meg az NPK 246. cikkében előírt, az egyértelműségre és pontosságra vonatkozó jogi követelményeknek.
24 2021. február 3‑án ez utóbbi bíróság visszautalta az ügyet az ügyészség elé annak érdekében, hogy az orvosolja a vádirat előkészítésével kapcsolatban a nyomozás során elkövetett lényeges eljárási szabálysértéseket.
25 2022. július 7‑én a szakosított ügyészség új vádiratot terjesztett elő DM és a három másik vádlott ellen.
26 Jogszabály‑módosításokat és eljárási kérdéseket követően az ügyet végül az Okrazhen sad – Sliven (sliveni regionális bíróság, Bulgária) elé utalták, amely a kérdést előterjesztő bíróság.
27 E bíróság megjegyzi, hogy 2017. november 5‑től megszüntették a büntetőeljárás megszüntetésének lehetőségét a nyomozás túlzott elhúzódása, valamint az ismételt, orvosolható lényeges eljárási hibák esetén. Ily módon az Apelativen Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított fellebbviteli büntetőbíróság) – amely hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság 2020. november 9‑i ítéletét, éppen a 2016. március 22‑i vádirat megszövegezése során elkövetett jogsértések, valamint amiatt, hogy ezen aktus nem felel meg az NPK 246. cikkében előírt, a pontosságra és egyértelműségre vonatkozó jogi követelményeknek –, nem szüntethette meg a DM elleni büntetőeljárást.
28 Márpedig, ha az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta volna az NPK 2013. augusztus 13. és 2017. november 5. között hatályos 369. cikke (4) bekezdésének harmadik fordulatát, 2016‑ban meg kellett volna szüntetnie a DM elleni büntetőeljárást.
29 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy figyelembe véve a Konstitusionen sad (alkotmánybíróság, Bulgária) ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a törvény visszaható hatályának tilalma sérül, ha a már megszerzett jog következményeinek új jogi értékelése – jóllehet más jogi keretben – a jogok visszavonását vonja maga után, vagy ha a már kialakult helyzetekben hátrányos következmények merülnek fel, a jogállamiság elvére tekintettel alkotmányellenes, hogy a jogalkotó utólag hátrányos következményekkel sújtsa azokat a jogalanyokat, akik a fennálló jogi keretnek megfelelően szereztek jogokat és jártak el.
30 Ez az ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben éppen az NPK releváns rendelkezéseiben 2017. november 5. előtt és után fennálló lényeges különbségek miatt alkalmazandó. 2016. március 22. óta DM az NPK 2013. augusztus 13. és 2017. november 5. között hatályos változata alapján megszerezte a vele szemben folytatott büntetőeljárás megszüntetéséhez való jogot e törvénykönyv 369. cikke (4) bekezdésének harmadik fordulata alapján. E jog gyakorlása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy e jog egy bírói tévedés következtében közel öt évvel később keletkezett egy olyan másik törvény alapján, amely nem szabályozza a folyamatban lévő ügyeket, és amely ebben az értelemben hátrányos következményekkel jár azokra nézve. Ez ugyanis – amint az a fenti megfontolásokból kitűnik – ellentétes lenne a Bulgáriában hatályos alkotmányos elvekkel.
31 A kérdést előterjesztő bíróság szerint az NPK 2013. augusztus 13. és 2017. november 5. között hatályos változatának 368. és 369. cikke élt a 2008/841 kerethatározat 4. cikkében a tagállamok számára biztosított azon lehetőséggel, hogy bizonyos körülmények között – a jelen esetben a nyomozó hatóságok tétlensége vagy a nyomozás során elkövetett eljárási szabályok súlyos megsértése miatt – a szervezett bűnözéshez kapcsolódó bűncselekmények esetében ne szabjanak ki büntetést a bűncselekmény elkövetőjével szemben.
32 E bíróság véleménye szerint az NPK 368. és 369. cikkének a 2017. november 5‑től hatályos szövege, amennyiben lényegesen eltér az e törvénykönyv korábbi változatából következő szövegtől, anélkül azonban, hogy átmeneti rendelkezéseket írna elő az e korábbi változat hatálya alatt indított folyamatban lévő eljárásokra, azzal a hatással jár, hogy megszünteti a vádlott azon lehetőségét, hogy éljen a vele szemben indított büntetőeljárás megszüntetéséhez való szerzett joggal, ami ellentétes az uniós joggal.
33 Az NPK e rendelkezései ellentétesek a 2008/841 kerethatározat 4. cikkével, mivel megakadályozzák az olyan intézkedések Bulgáriában történő alkalmazását, amelyek biztosítják, hogy bizonyos körülmények között a szervezett bűnözéssel kapcsolatos bűncselekmény elkövetője mentesülhessen a büntetés alól azt követően, hogy ilyen intézkedéseket fogadtak el, és a vádlottak megszerezték az azok igénybevételéhez való jogot. E rendelkezések az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével is ellentétesek, mivel megfosztanák a 2008/841 kerethatározatban meghatározott bűncselekmények miatt büntetőeljárás alá vont személyeket a rendelkezésükre álló azon jogorvoslati lehetőségtől, hogy ügyükről észszerű határidőn belül határozzanak. Végül azok ellentétesek a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 52. cikkével, mivel korlátozzák az uniós kerethatározat végrehajtása során a nemzeti jogban előírt hatékony jogorvoslat alkalmazását, megkérdőjelezve ezáltal az egész büntetőeljárás tisztességességét.
34 E körülmények között az Okrazhen sad – Sliven (sliveni regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [Charta] 47. cikkével és a [2008/841 kerethatározat] 4. cikkével, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatával összefüggésben értelmezett 52. cikkét, hogy azokkal ellentétes az [alapeljárásban] szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás, amely megszünteti a vádlottnak az ellene folyó büntetőeljárás megszüntetéséhez való jogát, amennyiben e jog olyan törvény hatálya alatt keletkezett, amely biztosította ezt a lehetőséget, amelyet azonban bírói tévedés következtében csak e törvény hatályon kívül helyezését követően állapítottak meg?
2) [A Charta] 47. cikke értelmében melyek lennének azok a hatékony jogorvoslati lehetőségek, amelyekkel az ilyen terheltnek rendelkeznie kell, és különösen, a nemzeti bíróságnak az ilyen terhelt elleni büntetőeljárást teljes egészében meg kell‑e szüntetnie, ha a korábban eljáró ítélkező testület ezt elmulasztotta, noha az akkor hatályos nemzeti jog szerint ennek feltételei fennálltak?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
35 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/841 kerethatározatot, és különösen annak 4. cikkét a Charta 47. és 52. cikkével, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a vádlottal szemben indított büntetőeljárás során megszünteti ez utóbbi személynek az ezen eljárás megszüntetéséhez való jogát abban az esetben, ha nem orvosolták a vádiratban szereplő orvosolható lényeges eljárási hibákat.
36 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta alkalmazási körét 51. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amelynek értelmében a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre (2019. november 19‑i TSN és AKT ítélet, C‑609/17 és C‑610/17, EU:C:2019:981, 42. pont).
37 Ennélfogva azt kell megvizsgálni, hogy az ilyen nemzeti rendelkezéseket úgy kell‑e tekinteni, mint amelyek a 2008/841 kerethatározatot hajtják végre a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében, és hogy ez utóbbi 47. cikkét rendeltetése szerint alkalmazni kell‑e az alapügy tárgyát képező helyzethez hasonló helyzetre (lásd analógia útján: 2019. november 19‑i TSN és AKT ítélet, C‑609/17 és C‑610/17, EU:C:2019:981, 45. pont).
38 Amint az a 2008/841 kerethatározat (1) és (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, e kerethatározat a határokon átnyúló kérdések – mint például a szervezett bűnözés – közös megközelítéséből indul ki, és egyrészt olyan bűncselekményekre terjed ki, amelyeket jellemzően bűnszervezetben követnek el, másrészt pedig az e bűncselekmények súlyának megfelelő büntetésekről és szankciókról kell gondoskodnia azon természetes és jogi személyekkel szemben, akik ilyen bűncselekményeket követtek el, vagy azok elkövetéséért felelősek.
39 E kerethatározat 2. és 3. cikke értelmében valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a bűnszervezethez kapcsolódó valamely magatartástípus esetén bűncselekménynek minősüljön bármely személy magatartása, aki – szándékosan és ismerve akár a bűnszervezet célját és általános tevékenységét, akár annak az adott bűncselekmények elkövetésére irányuló szándékát – aktívan részt vesz a bűnszervezet bűnözői tevékenységében, beleértve az információk vagy anyagi források szolgáltatását, új tagok beszervezését, valamint a szervezet tevékenységeinek bármilyen módon történő finanszírozását, annak tudatában, hogy e részvétel hozzájárul a szervezet bűnözői tevékenységének megvalósításához. E tekintetben valamennyi tagállam meghozza szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az ilyen bűncselekmény büntetési tételének felső határa legalább kettőtől öt évig terjedő szabadságvesztés legyen.
40 Ami az említett kerethatározat 4. cikkét illeti, az előírja, hogy valamennyi tagállam meghozhatja a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3. cikkben említett szankciókat enyhíteni lehessen vagy az elkövetőt fel lehessen menteni a szankciók alól, amennyiben az elkövető például felhagy a bűnözői tevékenységgel és a közigazgatási vagy igazságügyi hatóságoknak olyan információkat szolgáltat, amelyekhez azok egyébként nem tudnának hozzájutni, ezzel segítve őket a következőkben: a bűncselekmény következményeinek megelőzése, megszüntetése vagy enyhítése; a bűncselekmény többi elkövetőjének azonosítása vagy felelősségre vonása; bizonyíték megszerzése; a bűnszervezet megfosztása a tiltott forrásoktól vagy a bűncselekményből származó jövedelemtől; vagy ugyanezen kerethatározat 2. cikkében említett további bűncselekmények elkövetésének megakadályozása.
41 Márpedig nem tartozik sem a 2008/841 kerethatározat 4. cikkének, sem más rendelkezéseinek hatálya alá az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja a vádlottnak az ellene folyó büntetőeljárás megszüntetéséhez való jogát, ha a vádiratra vonatkozó orvosolható lényeges eljárási hibákat nem orvosolták. Az ilyen nemzeti szabályozás ugyanis előírja, hogy a vádlottal szemben folyó büntetőeljárást bizonyos feltételek mellett meg kell szüntetni, míg e kerethatározat 4. cikke úgy rendelkezik, hogy a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a bűncselekmény elkövetőjének szankciója bizonyos feltételek mellett enyhíthető vagy e személy a szankció alól felmenthető.
42 Így a 2008/841 kerethatározat 4. cikke azt feltételezi, hogy az érintett személy a bűncselekmény elkövetője, akivel szemben a szankció enyhíthető vagy aki a szankció alóli felmenthető, míg az említett nemzeti szabályozás csak arra a vádlottra vonatkozik, aki bizonyos feltételek mellett jogosult az ellene indított büntetőeljárás megszüntetésére.
43 Ennélfogva ez utóbbi jog megszüntetésével járó nemzeti szabályozás nem tartozhat sem a 2008/841 kerethatározat 4. cikkének, sem más rendelkezéseinek hatálya alá.
44 A fenti megfontolásokból következik, hogy mivel az alapügyben szóban forgó szabályozás nem tekinthető úgy, mint amely a 2008/841 kerethatározatnak a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében vett végrehajtását valósítja meg, a Charta 47. cikke és más rendelkezései sem alkalmazandók az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetre.
45 Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését illetően emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés előírja, hogy a tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.
46 Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvitának és az értelmezni kért uniós jogi rendelkezéseknek kapcsolódniuk kell egymáshoz, hogy az értelmezés a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó határozat szempontjából objektíve szükséges legyen (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 47. és 48. pont).
47 A jelen ügyben, amint az a jelen ítélet 43. és 44. pontjából kitűnik, az alapeljárás nem kapcsolódik az értelmezni kért uniós jogi rendelkezésekhez. Közelebbről, e jogvita nem kapcsolódik az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséhez, amelyre az első kérdés vonatkozik. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróságnak nem kell alkalmaznia e rendelkezést az említett jogvita érdemi megoldásának tisztázása érdekében (lásd analógia útján: 2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 49. pont).
48 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/841 kerethatározatot, és különösen annak 4. cikkét a Charta 47. és 52. cikkével, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a vádlottal szemben indított büntetőeljárás során megszünteti ez utóbbi személynek az ezen eljárás megszüntetéséhez való jogát abban az esetben, ha nem orvosolták a vádiratban szereplő orvosolható lényeges eljárási hibákat.
A második kérdésről
49 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.
A költségekről
50 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
A szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, 2008. október 24‑i 2008/841/IB tanácsi kerethatározatot és különösen annak 4. cikkét az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 52. cikkével, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a vádlottal szemben indított büntetőeljárás során megszünteti ez utóbbi személynek az ezen eljárás megszüntetéséhez való jogát abban az esetben, ha nem orvosolták a vádiratban szereplő orvosolható lényeges eljárási hibákat.
Aláírások