A Közszolgálati Törvényszék F-39/12. sz., BQ kontra Számvevőszék ügyben 2013. október 23-án hozott ítélete ellen a BQ által 2014. január 2-án benyújtott fellebbezés

(T-7/14. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: BQ (Bereldange, Luxemburg) (képviselők: D. de Abreu Caldas és J.-N. Louis ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Számvevőszéke

Kérelmek

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

– helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék (harmadik tanács) F-39/12., BQ kontra Számvevőszék ügyben 2013. október 23-án hozott ítéletét;

– a Számvevőszéket kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező négy jogalapra hivatkozik.

1.    Az első jogalap az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata 24. cikke alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazáson alapul az Európai Unió felelősségének megállapításához előírt feltételeket illetően, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék szerint a szolgálat rendjével és nyugalmával összeegyeztethetetlen eseménynek ki kell hatnia a szolgálat működésére és a résztvevők egészségére, jóllehet ez utóbbi feltételt sem a személyzeti szabályzat sem az ítélkezési gyakorlat nem írja elő. A fellebbező ezenkívül úgy érvel, hogy a Közszolgálati Törvényszék elferdítette a tényeket annak megállapításával egyrészt, hogy a Számvevőszék megtett minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a szolgálat megfelelő működése helyreálljon, másrészt hogy a szolgálat működési zavara nem hatott ki a résztvevők egészségére, jóllehet a Számvevőszék nem járt el megfelelő gyorsasággal és energiával azon konfliktushelyzet megszüntetése érdekében, amely a fellebbező teljes állandó rokkantságát okozta (a megtámadott ítélet 67. és 68. pontja).

2.    A második jogalap a Közszolgálati Törvényszék által elvégzett jogszerűségi felülvizsgálat során elkövetett téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék azt mondta ki, hogy a fellebbező által a munkája keretében elszenvedett lelki zaklatásból eredő pszichés zavarok fennállását kimutató orvosi értékelések alapján nem állapítható meg, hogy a fellebbező valóban zaklatás áldozata lett volna. A fellebbező úgy érvel, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek nincs hatásköre arra, hogy megkérdőjelezze az orvosi értékeléseket, és azokból ellentétes következtetéseket vonjon le (a megtámadott ítélet 69. és 70. pontja).

3.    A harmadik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék a vizsgálati jelentés fellebbezőnek történő átadásának több, mint kétéves késedelméből eredő kárt 2 000 euróra értékelte, anélkül hogy azt ellátta volna olyan indokolással, amely a fellebbező számára lehetővé tenné azon értékelés megértését, amely ezt az összeget eredményezte. A fellebbező úgy érvel, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem vette figyelembe azt az összefüggést, amelybe ez a károkozás illeszkedik.

4.    A negyedik jogalap a költségek megtérítése során elkövetett téves jogalkalmazáson alapul.