A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2015. február 6.

T‑7/14. P. sz. ügy

BQ

kontra

az Európai Unió Számvevőszéke

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelő jelentés – Lelki zaklatás – A kártérítési kereset az elsőfokú eljárásban történő részleges elutasítása– A tények elferdítése – A Közszolgálati Törvényszék indokolási kötelezettsége – Arányosság – A költségek megosztása”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) az F‑39/12. sz., BQ kontra Számvevőszék ügyben 2013. október 23‑án hozott ítélete (EU:F:2013:158) ellen benyújtott, annak hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat:      A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. BQ a jelen eljárásban maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Számvevőszéke részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Feltételek – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk, első bekezdés)

A személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdésében előírt segítségnyújtási kötelezettség alapján a szolgálat rendjével és nyugalmával összeegyeztethetetlen esemény bekövetkeztekor az adminisztráció köteles a kellő határozottsággal fellépni, valamint az ügy körülményei alapján szükséges gyorsasággal és gondossággal reagálni a tények megállapítása és azokból a megfelelő következtetéseknek az ügy ismeretében való levonása érdekében. E célból elegendő, ha az intézménye védelmét igénylő tisztviselő bizonyítékkezdeménnyel szolgál annak a támadásnak a valódiságáról, amely őt állítása szerint érte. Ilyen körülmények esetén a szóban forgó intézmény feladata a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló vizsgálat lefolytatása.

Ezenkívül, amikor valamely tisztviselő a személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdése alapján segítségnyújtás iránti kérelemmel fordul az adminisztrációhoz, az ugyancsak köteles az e cikk alapján rá háruló védelmi kötelezettség alapján megtenni a megfelelő megelőző intézkedéseket, mint amilyen az áldozat ideiglenes újrabeosztása vagy intézményen belüli ideiglenes áthelyezése, annak érdekében, hogy ez utóbbit a közigazgatási vizsgálathoz szükséges teljes időtartam alatt megvédje a bejelentésben szereplő magatartás megismétlődésétől.

E tekintetben a tisztviselők közötti konfliktusos viszony önmagában nem bizonyítja elegendően az érintett intézmény kötelezettségszegésének fennállását. Ugyanis kizárólag az minősülhet ilyen kötelezettségszegésnek, ha az intézmény káros helyzet esetén elmulasztja a cselekvést. Ugyanígy az orvosszakértői vélemények, még ha az érintett tisztviselő által munkakörülményeinek az orvosszakértők számára készített leírásától eltérő bizonyítékokra támaszkodnak is, önmagukban nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy jogi szempontból megvalósult a zaklatás vagy az intézményi kötelezettségszegés a segítségnyújtási kötelezettség tekintetében.

(lásd a 33., 34., 37. és 49. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 1979. június 14‑i V. kontra Bizottság ítélet, 18/78, EBHT, EU:C:1979:154, 16. pont; 1989. január 26‑i Koutchoumoff kontra Bizottság ítélet, 224/87, EBHT, EU:C:1989:38, 15. és 16. pont;

Törvényszék: 2000. december 5‑i Campogrande kontra Bizottság ítélet, T‑136/98, EBHT‑KSZ, EU:T:2000:281, 55. pont; 2005. március 9‑i L kontra Bizottság ítélet, T‑254/02, EBHT‑KSZ, EU:T:2005:88, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.